Kelet-Magyarország, 1964. október (24. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-20 / 246. szám
XXI. ÉVFOLYAM, 2«. SZÁM ÄRA: 50 fillér 1964. OKTÓBER 20. KEDD Kádái* János beszéde a Nyugati pályaudvaron (3. oldal) Az űrhajósokat ünnepelte Moszkva Leonyid Brezsnyev beszéde a Vörös ti éren Moszkva Gagarinnak, a kozmosz úttörőjének Moszkvába érkezése óta ötödször köszöntötte a Vörös tér a világűr szovjet hőseit, de a hétfői ünneplés nem egy űrhajósnak, hanem háromtagú kollektívának szólt, s ennek megfelelően, arányaidén is, jelentőségében is túlszárnyalta a korábbiakat. A Vörös téren zászlóerdő lobogott a sok ezres tömeg fölött. A Kreml falain a szovjet köztársaságok címereit, a Gum homlokzatán Lenin hatalmas portréját helyezték el. A történelmi múzeum két tornya közül a Voszhod ég felé törő színes mása és a három űrhajós óriási portréja nézett a Vörös térre. A Vnukovói repülőtérről jövő több kilométeres gépkocsioszlop moszkvai idő szerint 13,40 órakor érkezett a Kremlbe, élén az űrhajósok nyitott gépkocsijával, amelyben Komarov, Feoktyisztov és Jego- rov felesége is helyet kapott. A Voszhod hőseinek tiszteletére rendezett ünnepi nagygyűlés délután 2 órakor kezdődött a Kreml falai előtt. A Lenán-mauzoleum foglaltak helyet az SZKP és a szovjet kormány vezetői, valamint a három űrhajós, akiket megjelenéskor percekig ünnepeltek a nagygyűlés részt vevői. Nyikolaj Podgornijnak, az SZKP Központi Bizottsága titkárának megnyitó szavai után Vlagyimir Komarov ezredes, a Voszhod parancsnoka emelkedett szólásra. Köszönetét mondott a hármuk iránt tanúsított bizalomért, majd méltatta a háromszemélyes űrhajó repülési és tudományos teljesítményének jelentőségét. Különösen kiemelte, hogy tudós- és orvos társának jelenléte, hármuk együttműködése barátságossá tette az utat, amely bővelkedett felejthetetlen élményekben. Visszapillantva a szovjet űrhajózás eddigi eredményeire, elmondotta, hogyan alakult ki a kilenctagú űrhajós család. Hangsúlyozta, hogy hármuk teljesítményét a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 47. évfordulójának szentelték, majd köszönetét mondott mindazoknak, akik kidolgozták a világ első háromszemélyes űrhajóját. Hasonló gondolatokkal kezdte felszólalását Konsztan- tyin Feoktyisztov kandidátus, aki rámutatott, hogy a társasűrhajóban számos tudományág legújabb eredményei összpontosultak. Feoktyisztov beszélt észrevételeiről, majd megindultan mondott köszönetét a meleg fogadtatásért, azért a gondoskodásért, amely egész útjukat, egész munkájukat körülvette. Borisz Jegorov orvos, a kozmikus „trojka” legfiatalabb tagja beszédében mindenekelőtt megköszönte azt a bizalmat, amelyet iránta, a Komszomol tagja iránt tanúsítottak. Beszélt a kozmikus orvostudomány orosz megalapozóiról: Pavlovról és Szecse- novról, azokról a kutatókról, mérnökökről és technikusokról, akik kitűnő életfeltételeket biztosítottak a Voszhod kabinjában. Ismertette orvosi-ír megfigyeléseit, majd rámutatott a Szovjetunió kozmikus eredményeinek világpolitikai jelentőségére. Az űrhajós család három új tagja után Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának első titkára mondott beszédet. Az SZKP első titkárának beszéde A moszkvai Vörös téren az űrhajósok tiszteletére rendezett nagygyűlésen Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának első titkára beszédet mondott. A Szovjetunió dolgozói — mondotta — újabb kiemelkedő tudományos, mérnöki és emberi hőstettet • vittek véghez. Egy hatalmas szovjet rakéta a világon elsőnek juttatott fel a világűrbe utasszállító űrhajót, amelynek fedélzetén szovjet emberek összeforrott kollektívája végezte munkáját. Különböző ismereti területek szakemberei emelkedtek fel a kozmoszba: egy mérnök, egy tudós és egy orvos s széles körű tudományos programot teljesítettek. Világszerte ismeretes űrhajósaink, Gagarin, Tyitov, Nyi- kolajev, Popovics, Nyikolajeva Tyereskova és Bikovszkij elvtársak neve. Most ez a nevezetes család újabb méltó tagokkal bővült. Bekerültek ebbe a családba a Voszhod űrhajó utasai: Vlagyimir Mihaj- lovics Komarov, Konsztantyin Petrovics Feoktyisztov, Borisz Boriszovics Jegorov. És most itt vannak közöttünk a moszkvai Vörös téren! Valamennyi szovjet ember forrón üdvözli önöket dicső űrhajós hőseinket, Az egész föld önöknek tapsol! Komarov elvtárs elsőként Vezetett a világűrbe többférőhelyes űrhajót' és útitársaival együtt fontos kutatásokat végzett. Feoktyisztov elvtárs _ az első tudós, aki a világűrben folytatott tudományos munkát. Jegorov elvtárs az első űrhajós-orvos. Megfigyelései minden bizonnyal elősegítik a világűrt ostromló emberek elé gördülő biológiai akadályok leküzdését. Szívélyes köszönet önöknek, drága elvtársak, e hőstettükért! Ezen az örvendetes napon a szovjet emberek lelkesedéssel és elismeréssel adóznak azoknak a tudósoknak, mérnököknek, konstruktőröknek, technikusoknak és munkásoknak, akik elméjük élességével, szakavatott kézzel megalkotják hatalmas rakétáinkat és űrhajóinkat. A Voszhod űrhajón megvoltak az összes feltételek az űrhajósok normális életéhez és munkájához, az űrhajó biztos irányításához, fizikai, műszaki, biológiai és egyéb kutatásokhoz. Biztosítva volt a repülés biztonsága és az űrhajó zökkenőmentes leszállása — és ez igen fontos. Az űrhajósok különleges űrhajósruha nélkül, szokásos öltözetben végezték munkájukat, teljesen úgy, mint otthon, a Földön. Különleges berendezések sikeresen biztosították, hogy az űrhajó utasaival együtt pontosan a megadott térségben, zökkenőmentesen érjen földet. Ez valóban nagyszerű! Az űrhajósok beültek az űrhajóba, 24 óra alatt tizenhatszor körülrepülték a Földet és úgy szálltak le, mint egy közönséges utasszállító repülőgéppel. Mindenki, akinek valami köze van az űrtechnikához, tudja, elvtársak, mennyi fáradság. tudás, tehetség szükséges ahhoz, hogy újabb lépés történjék a hordozórakéták és a mesterséges égitestek megalkotásának útján, milyen nagyszerű emberek állnak emögött. Nálunk egyre szilárdabbá válik a tudomány és a kommunizmus csodálatos ötvözete, a tudományos gondolkodásnak és a munkásosztály, valamennyi dolgozó tevékenységének egyesítése. Az SZKP Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége és a szovjet kormány megbízott engem, hogy szívből, melegen gratuláljak űrhajós hőseinknek, tudósainknak, konstruktőreinknek. mérnökeihknek, technikusainknak és munkásainknak, mindazoknak, akik előkészítették és megvalósították a szovjet emberek ez újabb történelmi jelentőségű űrrepülését! Elvtársak! A Voszhod utasai között egy kommunista, egy komszomolis- ta és egy pártonkívüli van. Olyan volt ez, mintha társadalmunk egy sejtje utazott volna a világűrbe. Az űrhajósok egyetértőén és céltudatosan végezték munkájukat. így él és dolgozik egész népünk, egységes, sok milliós kollektívába tömörülve a kommunista párt és a szovjet kormány körül. Ebben rejlik társadalmunk ereje, győzelmeinknek forrása. Nyugaton akadnak olyanok, akik nyugtalankodnak amiatt, hogy a Szovjetunió még jobban megelőzte az Egyesült Államokat „az űrversenyben”. Egyesek azt mondják, hogy az Egyesült Államok két évvel maradt le, mások, hogy öttel. Természetesen kellemes számunkra az a tudat, hogy országunk élenjár az űrkutatásban. Mi, szovjet emberek azonban nem tekintjük kozmikus kutatásainkat öncélnak, valamiféle „versenynek”. Idegen számunkra az űrkutatás, a kozmikus térség meghódítása nagy és komoly müvében a hazárdjátékosok szelleme. E vállalkozásban annak a hatalmas teremtő munkának szerves részét látjuk, amelyet a szovjet nép pártunk fővonalával összhangban a gazdaság, a tudomány és a technika valamennyi területén az ember nevében, az ember javára végez. Pártunk fővonala, amelyet a XX., XXI., és XXII. pártkongresszusa dolgozott ki, lenini vonal. Az egyedüli és megingathatatlan vonal volt ez, ma is az és a jövőben is az lesz a kommunista párt és a szovjet állam egész bel- és külpolitikájában. A párt abban látja legfőbb célját, hogy szolgálja a népet, erősítse szocialista hazánk hatalmát, öregbítse annak hírnevét és tekintélyét, következetesen és töretlenül megvalósítsa a gyakorlatban a marxizmus—leninizmus nagy eszméit. A belpolitika területén a párt fő feladatának tekinti társadalmunk termelőerőinek fejlesztését, a szovjet emberek jólétének ilyen alapon való töretlen emelését, a szocialista demokrácia kiterjesztését minden területen. Pártunk azt akarja, hogy a szovjet emberek évről évre jobban, tehetősebben, kulturáltabban éljenek, hogy buzogjon a nép kezdeményező ereje. Ezt a lenini vonalat pártunk akaratából, az egész nép akaratából érvényesítjük. Partunk szilárdan érvényt fog szerezni ennek a vonalnak, mivel ez kifejezi a szovjet nép alapvető érdekeit, reményeit és vágyait. A nagy Lenin arra tanított bennünket, kommunistákat, hogy pontosan és töretlenül {Folytatás a 2. oldalon) Közös nyilatkozat a Magyar Népköztársaság párt- és kormányküldöttségének a Lengyel Népköztársaságban tett látogatása alkalmából A Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának és a Lengyel Népköztársaság kormányának meghívására Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának és a forradalmi munkás—paraszt kormány elnökének vezetésével 1964 október 12—17 között baráti látogatást tett a Lengyel Népköztársaságban a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a magyar forradalmi munkás—paraszt kormány küldöttsége. A küldöttség lengyelországi látogatása alatt forró és baráti fogadtatásban részesült és találkozása a lengyel társadalommal a két testvéri ország népei közötti megbonthatatlan barátság újabb megnyilvánulásává vált. A látogatás alatt megbeszélések folytak a Lengyel Egyesült Munkáspárt és a Lengyel Népköztársaság kormánya vezető képviselői, valamint a Magyar Népköztársaság párt- és kormányküldöttsége között. A megbeszélések a kölcsönös egyetértés szívélyes légkörében zajlottak le. Minden megtárgyalt kérdésben megnyilvánult a nézetek teljes azonossága. A jelenlegi nemzetközi helyzet fő kérdéseinek megbeszélése során mindkét fél még- egyszer megerősítette, hogy a különböző társadalmi és gazdasági rendszerű országok békés egymás mellett élésének elve változatlanul külpolitikájuk alapja. A szocialista országok valamint a béke összes erői erőfeszítéseinek’ eredményeként az utóbbi időben kirajzolódtak az enyhülés nagyobb lehetőségei. Ebben a vonatkozásban pozitív szerepet játszott a moszkvai részleges atomcsendegyezmény, az atomfegyverek világűrbe juttatásának megtiltása, valamint az a szovjet, angol, amerikai megállapodás, hogy korlátozzák a katonai célokat szolgáló hasadó anyagok gyártását. Figyelembe véve azonban, hogy még mindig érvényesül a hidegháborús erők befolyása, mindkét fél szükségesnek tartja a béke hívei harcának megsokszorozását annak érdekében, hogy az enyhülés meglévő lehetőségei a tartós békét szolgáló reális megegyezésekben nyerjenek kifejezést. A felek meggyőződése, hogy a jelenkor fő feladatát képező általános és teljes leszerelésért folytatott harccal előrehaladást kell elérni a növekvő fegyverkezési verseny megfékezésében, az államok közötti bizalom megteremtésében. Magyar- ország és Lengyelország aktívan támogatja a Szovjetuniónak és más szocialista országoknak a leszerelésre, az azt elősegítő részmegoldásokra és a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló javaslatait. Mindkét fél aláhúzza, hogy a béke ügye szempontjából különös jelentőségű a helyzet normalizálása Európában, különösen annak középpontjában, amely a két katonai csoportosulás érintkezési pontja. Az atomfegyverek befagyasztására irányuló lengyel javaslat megvalósítása Közép-Euró- pában elősegítené a feszültség enyhülését ebben a körzetben ugyanúgy, mint az atommentes övezet létrehozásának az előző években javasolt terve. A megbeszélések folyamán megelégedéssel hangsúlyozták a harmadik világ államainak egyre aktívabb szerepét a békéért folytatott harcban, Magyarország és Lengyelország üdvözli az el nem kötelezett országok kairói konferenciájának határozatait, amellyek az imperializmus és koloniaUzmus erői ellen irányulnak és a békés együttélés elveinek érvényesülését, valamint a háború veszélyének kiküszöbölését célozzák. A jelenlegi nemzetközi helyzetben pozitív jelenség, hogy egyes nyugati államférfiak növekvő megértést tanúsítanak a békés egymás mellett élés szükségszerűsége iránt, valamint az, hogy néhány nyugati kormány önállóbb politika folytatására törekszik. A felek egyidejűleg megállapítják, nem lehet szemet hunyni ama tény felett, hogy egyes nyugati országokban tovább tevénykednek, sőt az utóbbi időben jelentősen aktivizálódnak a hidegháború, a kolonializmus és a neokolonia- lizmus befolyásos erői. Az európai béke sorsáért érzett aggodalom által vezérelve Magyarország és Lengyelország kötelességének tartja, hogy ismételten figyelmeztesse a világ népeit a Nyugat(Folytatás » 2. ■»?»*•'
