Kelet-Magyarország, 1964. október (24. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-20 / 246. szám

(Folytatás az 1, oldalról) váltsuk valóra a nép akara­tát, a politikai döntések ki­dolgozásában támaszkodjunk a nép tapasztalatára, állandóan érezzük a nép életének lükte­tését. A Szovjetunió Kommu­nista Pártja betartja a lenini útmutatásokat. Az SZKP Központi Bizott­sága, egész pártunk az or­szág sorsa felett érzett nagy felelősségtudattól fűtve el­tökélte, hogy maradéktala­nul megvalósítja a gya­korlatban a párt és az ál­lami élet irányításának le­nini elveit, következetesen tovább halad a lenini úton. A párt a szovjet nép teljes bizalmát élvezi, a szovjet nép a pártban látja azt az egyet­len erőt, amely össze tudja fogni az embereit millióinak te­remtő energiáját, szervezni és lelkesíteni tudja az embere­ket, biztosítja a szovjet társa­dalom szüntelen előrehaladá­sát. A Szovjetunió Kommunista Pártja bátran tekint előre, örülünk az elért sikereknek, de jól ismerjük az utunk köz­ben felmerült reális nehézsé­geket is. A reánk váró nagy munka megköveteli népünktől, minden szovjet embertől, hogy alkotó munkát végezzen, nagy szer­vezettséget, egységet és a nagy lenini párt köré való tömörü­lést követel; Tovább haladunk előre, emelve a párt felelősségét, ve­zető és szervező sze­repét a társadalom éle­tében; politikánkat mélysége^ sen átgondolt, szigorúan tudo­mányos alapokra építjük. Tovább haladunk előre a pártprogram megjelölte úton a kommunista építés újabb sike­rei felé. Elvtársak! Országunk egyet­len hatalmas kommunista építkezés. Nagy lendülettel fo­lyik a munka és még magasz- tosabbak az élet minden terü­letén előttünk álló feladatok. A gazdaság, a tudomány és a kultúra fejlesztése, szocialista államunk védelmi képességé­nek erősítése a béke és a né­pek biztonságának érdekeit szolgálja. Sikereinkből az egész emberiség azt a meggyőződést meríti, hogy egyre izmosodnak a béke és az értelem erői, hogy a Szovjetunió lerakja az egye­temes béke és haladás diada­lához vivő helyes utat. A Szovjetunió külpolitiká­jának megingathatatlan alapja: a különböző társa­dalmi rendszerű államok békés együttélésének lenini elve, a lankadatlan harc a béke megszilárdításáért, a népek közötti barátságért és együttműködésért, a nemzetközi feszültség to­vábbi enyhítéséért. A jelenlegi viszonyok között ez az egyedüli ésszerű politi­ka. A földön minden becsü­letes ember megérti ezt, egyet­ért vele és támogatja ezt. És ha más államok kormányai a maguk részéről törekedni fog­nak a békére, lia be fogják tartani minden népnek — a kis és nagy népeknek — azt a szuverén jogát, hogy önállóan döntsenek sorsukról — bizto­sítva lesz az emberek békés munkája és a haladás. A Szovjetunió internaciona­lista kötelességének tartja, hogy támogassa azt az igazságos harcot, amelyet a népek vív­nak az imperializmus, a gyar­mati rendszer és a neokolonia- lizmus ellen, társadalmi és nemzeti felszabadulásukért, a békéért, a demokráciáért, a nemzeti függetlenségért és a szocializmusért. Mi állást fog­lalunk a fegyverkezési verseny megszüntetése, az általános és telj« leszerelés mellett, amel­lett hogy a népek megszaba­duljanak a katonai kiadások növekvő terheitől. Mi síkra széliünk az Egyesült Nemzetek Szervezetének megerősítéséért, a béke és a rrépek_ biztonsága érdekében. Mi fellepünk a ha­tékony európai biztonságért. Korunkban a béke és a tár­sadalmi haladás ügye növekvő mértékben függ minden anti- tmperialista erő összeforrottsá- gának megerősítésétől és első- sarban a szocialista országok, a kommunista világmozgalom egységétől. Pártunk törekedni fog a testvéri szocialista orszá­gok nagy közössége egysé­gének megszilárdítására, a teljes egyenjogúság, vala­mint a szocialista közösség általános érdekeinek és minden ország népe érde­keinek helyes társítása, a szocialista államok sokol­dalú együttműködésének fejlesztése alapján, a bé­kéért és a szocializmusért vívott közös harcunkban. Az SZKP védelmezni fog­ja a kommunista világmozga- lom közös irányvonalát, töre­kedni fog a soraiban támadt nehézségek leküzdésére, min­den testvérpárt összefogásá­ra a marxizmus—leninizmus, a pi oletár internacionalizmus, a moszkvai értekezletek nyi­latkozatainak elvei alapján. Az SZKP tevékenyen viszi azt az irányvonalai, hogy hívják ösz- sze az egész világ marxista—le­ninista pártjainak értekezletét, amely — meggyőződésünk sze­rint — elősegíti és elő is kell hogy segítse e célok elérését. Elvtársak! Nekünk ma nagy ünnepünk van, az egész sok milliós szov­jet család ünnepe. Velünk együtt örül a béke és haladás minden barátja a földön. Mély tisztelettel nézünk a haza me­rész fiaira, örömmel közlöm, hogy a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége a Vosz- hod több férőhelyes szputnyik űrhajón végrehajtott űrrepü­lésért a Szovjetunió Hőse címmel tüntette ki Vlagyimir Mihajlovies Kómarov, Konsz- tantyin Petrovics Feoktyisztov és Borisz Boriszovics Jegorov elvtársakat. Egyidejűleg mind­egyik megkapta „A Szovjet­unió űrrepülője” címet. Tisztelet és dicsőség önök­nek, drága űrhajós elvtársak! Továbbra is ilyen magabiz­tosan haladjon előre, éljen és virágozzék a mi nagy, soknem­zetiségű hazánk! Éljen és virágozzék a szov­jet nén — a kommunizmus alkotója! Éljen a mi lenini kommu­nista pártunk, korunk esze, becsülete és lelkiismerete! Éljen a marxizmus—leniniz­mus győzelmes nagy zászlaja! Fogadás a Kremlben ai űrhajósod tiszteletére A. IV. Koszigin beszéde Az SZKP Központi Bizott­sága, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége és a Minisztertanács fogadást adott a nagy Kreml palotában Vla­gyimir Komarov, Konsztantyin Feoktyisztov és Borisz Jegorov űrhajósok, valamint a több- személyes Voszhod űrhajó si­keres űrrepülését biztosító tu­dósok, tervezetők, mérnökök, technikusok és munkások tisz­teletére. A fogadáson ott volt Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, Alekszej Koszigin, a Szovjet­unió Minisztertanácsának el­nöke, valamint a párt és a kormány több más vezetője. Jelen voltak a Szovjetunió és a Szövetségi Köztársaságok Legfelső Tanácsának tagjai, űrpilóták és a közvélemény képviselői. A vendégek sorai­ban külföldi diplomaták és Újságírók is megjelentek. A fogadáson Anasztasz Mi­ko jan felolvasta a Legfelső Ta­nács Elnökségének rendeletét, amelynek értelmében a Szov­jetunió Hőse címmel tüntet­ték ki a három űrhajóst. Mi- kojan átnyújtotta a kozmosz hőseinek a címmel járó Le- nin-rendet és aranyosi! lagot. A Voszhod űrhajó három utasának „A Szovjetunió űr­hajós pilótája” jelvényeket is átadták. A fogadáson Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnöke mondott pohárkö­szöntőt. A. N. Koszigin mél­tatta az űrhajót előállítók munkáját, majd így folytatta: — Amikor ma űrhajós hő­seinket ünnepeljük és mind­azokat, akiknek- tehetsége és tudása révén ismét kozmikus utakra jutott a béke és a szo­cializmus zászlaja, azt mond­juk: legyen a hatodik — a kozmikus — óceán az államok nemzetközi együttműködésé­nek porondja. A világűrt nem szabad katonai célokra fel­használni. A szovjet kormány meg fogja sokszorozni erőfeszí­téseit avégett, hogy békés úton oldják meg a vitás nemzetközi kérdéseket és fejlődjék az államok kö­zötti kölcsönös megértés és bizalom, a népek gaz­dasági és kulturális együtt­működése a teljes egyen­jogúság és a kölcsönös előnyök alapján. Ezután szólt az imperializ­musról, amely erők veszélyez­tetik a békét. „Ezzel feltétle­nül számolnunk kell” — mon­dotta. Majd a kollektív alkotó munkáról beszélt. — Miközben megostromol­juk az eget, nem feledkezhe­tünk meg a földről sem, nagy földi feladatainkról, az új vá­rosok és gyárak, kényelmes lakások, iskolák, kórházak, utak építéséről, földjeink ter­mőképességéről, a közoktatás, a tudomány, a művészet, az egész emberi kultúra további fejlesztéséről. Pártunk kijelenti: nincs nagyobb, nemesebb, idő­szerűbb feladat, mint az életszínvonal, a szovjet nép jólétének szüntelen emelése. E feladat megol­dása elképzelhetetlen a munka termelékenységé­nek töretlen növelése, a munkafolyamat megszer­vezésének állandó tökéle­tesítése, az egész társa­dalmi élet tudományos irányítása nélkül. Az anyagi és szellemi javak bősége nem hull alá az égből, de nem is akarunk semmit ingyen, munka nélkül, megfe­szített alkotó tevékenység nél­kül. Lenin arra tanított bennün­ket, hogy az élenjáró kapita­lista országok által elért nagy munkatermelékenységet nem múlhatjuk felül a dolgozók kezdeményező készségének és öntevékenységének fejlesztése nélkül, anélkül, hogy a szocialista társadalom valamennyi dolgozóját be­vonjuk nemcsak a terme­lési, hanem az állami kér­dések intézésébe is. Ez a feladat nem oldható meg a szocialista demokrácia sokoldalú fejlesztése nél­kül. Pártunk, a nagy Lenin párt­ja mindenkor figyelembe ve­szi a lángeszű útmutatások nagy jelentőségét. Sokoldalú megvalósításuk olyan rendkí­vül gyorssá teszi országunk egész gazdasági és kulturális fejlődését, hogy az emberek újabb százmilliói győződnek meg róla: az egyedül helyes jövőbe mutató út az, amelyet a marxizmus—leninizmus jelöl meg. A fogadás közben Leonyid Brezsnyev és Alekszej Koszi­gin a kozmosz új hőseivel együtt felkereste a palota egyik termét, ahol a jövő űr­hajósai foglaltak helyet. Rendkívül meleg légkörben folyt le a találkozás azokkal, akik a jövőben indulnak majd útra a csillagok felé. A Kreml-beli fogadás há­rom óra hosszat tartott. Az űrhajósok a párt és a kor­mány vezetőivel együtt távoz­tak a palotából. Közös nyilatkozat (Folytatás az 1- oldalról) Németországban meglévő mi­litarista és revansista erőkre. A bonni kormány kitartóan törekszik az atomfegyverek közös rendelkezési és birtok­lást jogának megszerzésére. Az utóbbi időben folytatott amerikai—nyugatnémet meg­beszélések megerősítik, hogy helyes a szocialista országok­nak az az álláspontja és is­mételt figyelmeztetése, hogy az ilyen erők létrehozásával tulajdonképpen a német mi­litaristákat akarják hozzájut­tatni a tömegpusztító fegyve­rekhez. Mindkét fél ismételten megállapítja, hogy e tervek megvalósítása komoly fenyege­tést jelentene a békére és keresztülhúzná az atomfegy­verek elterjedésének megaka­dályozását szolgáló szerződés megkötésének lehetőségét is. Ebben a helyzetben egyre sürgetőbbé válik a német kér­dés békés megoldása a fenn­álló határok, g a két német állam elismerése alapján, sür­gető, hogy mindkét német ál­lam kötelezze magát az atom­fegyverekről való lemondásra és Nyugat-Berlin helyzetének normalizálására. Mindkét fél megállapítja, hogy további erőfeszítéseket kell tenni a békeszerződés megkötésére mindkét német állammal. A felek aláhúzzák a Német­ország történelmében első munkás—paraszt állam, a Né­met Demokratikus Köztársa­ság létezésének és fejlődésé­nek történelmi jelentőségét. A Német Demokratikus Köz­társaság fennállásának 15 éve alatt töretlenül küzdött a né­met probléma békés megoldá­sáért és a német militarizmus újjászületésével keletkező há­borús veszély megszünteté­séért. A magyar és a lengyel kormány melegen támogatja a Német Demokratikus Köztár­saság ez irányban tett összes konstruktív javaslatát. Mindkét fél figyelmet for­dít arra a tényre, hogy az imperialista erők agresszív lépései következtében a világ különböző részein a nemzet­közi feszültség veszélyes tűz­fészkei keletkeztek. Tovább tart az amerikai fegyveres in­tervenció Dé!-Vietnamban, folytatódnak a Vietnami De­mokratikus Köztársaság elleni provokációk, amelyeknek újabb megnyilvánulásai voltai a Tonkini-öbölben lezajlott események. Az Egyesült Államok a füg­getlen Kuba ellen tovább al­kalmazza a nyomás és a di- verzió politikáját. Ezek a té­nyek, hasonlóan egyes nyuga­ti államoknak Ciprus és Kon­gó elleni akcióihoz, arról ta­núskodnak, hogy a reakciós erők nem mondanak le a más országok belügyeibe való beavatkozásról. Magyaiország és Lengyelor­szág továbbr« is támogatni fogja a felszabadult népeknek országuk gazdasági és társa­dalmi fejlődésére, politikai és gazdasági függetlenségük meg­szilárdítására irányuló törek­véseit, valamint azon népek szabadságharcát, amelyek még gyarmati rabságban sínylőd­nek.' A felek továbbra is követe­lik, hogy vessenek véget az amerikai megszállásnak a Kínai Népköztársaság szerves részét képező Tajvanon és állítsák vissza a Kínai Nép- köztársaság törvényes jogait az ENSZ-ben. Magyarország és Lengyelor­szág további erőfeszítéseket fog tenni, hogy a Szovjetunió­val, a szocialista tábor más országaival, a békéért és a né­pek függetlenségéért harcoló összes erőkkel együtt elősegít­se a feszültség enyhülését, a leszerelés és a békés egymás mellett élés ügyének eredmé­nyes előrehaladását. A felek véleményt cseréltek a két pártnak és kormánynak a szocialista építésben elért eredményeiről és további ter­veiről. A magyar párt- és kormány- küldöttség nagyra értékeli a lengyel nepnek a szocializmus építésében elért új, hatalmas eredményeit. Ezek az eredmé­nyek is arról tanúskodnak, hogy a Lengyel Egyesült Mun­káspárt vezetése alatt nagy­mértékben kibontakoznak a lengyel nép alkotó erői a szo­cializmus építésében A lengyel fél elismerését fejezte ki a Magyar Szocia­lista Munkáspártnak, a forra­dalmi munkás—paraszt kor­mánynak és a testvéri Magyar Népköztársaság népének ki­emelkedő gazdasági és erköl­csi-politikai eredményeiért. A felek megelégedéssel álla­pítják meg, hogy a Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság gazdasági kap­csolatai eredményesen fejlőd­nek E kapcsolatok különösen ki­szélesedtek és elmélyültek az utóbbi időben, a Lengyel Nép- köztársaság párt- és kormány- küldöttségének 1963 novembe­rében a Magyar Népköztársa­ságban tett látogatása óta. A felek a jövőben is tevé­kenyen részt vesznek a Köl­csönös Gazdasági Segítség Ta­nácsa munkájában és különös fontosságot tulajdonítanak a tagországok közötti szocialista munkamegosztás fejlesztésé­nek. Ehhez az együttműködés­hez fontos hozzájárulás a Ma­gyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság kétol­dalú kapcsolatainak állandó fejlődése. A felek pozitívan ér­tékelik a magyar—len­gyel állandó gazdasági együttműködési bizottság te­vékenységét. A bizottság 6 éves tevékenysége elősegítette a két ország gazdasági együtt­működésének növekedését, va­lamint új lehetőségeket tárt fel a magyar és a lengyel ipar együttműködésében és szako­sításában. A két ország gazdasági ere­jének fejlődése következtében a kölcsönös áruforgalom lé­nyegesen megnövekedett. Az 1953—1963 években a Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság közötti áru­csereforgalom kb. két és fél­szeresére emelkedett. A forga­lom növekedésével együtt je­lentős változások következtek be a külkereskedelem struktú­rájában, ami elsősorban a gé­pek és berendezések kölcsö­nös szállítása növekedésében mutatkozott meg. A felek pozitívan értékelték a meddőhányókat feldolgozó magyar—lengyel vállalat a „HADEX” mindkét ország szá­mára hasznos tevékenységének állandó fejlődését. A felek hangsúlyozzák a Magyar Népköztársaság, a Lengyel Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság képviselői által a vas­kohászat területén lérehozott együttműködési szervezet, az „INTERMETALL” megalakítá­sáról 1964 júliusában aláírt megállapodás jelentőségét. Ugyancsak pozitívan értékelik a KGST néhány más tagálla­mainak ehhez a szervezethez történő csatlakozási szándékát. A két ország közötti együtt­működésben nagy jelentőségű az 1965-től megvalósuló tim­föld-alumínium egyezmény, amelynek keretében a Magyar Népköztársaság timföldet szál­lít a Lengyel Népköztársaság­nak alumíniumszállítások elle­nében. Mindkét fél pozitívan érté­kelte az alapvető iparágakban a konkrét szakosítási ajánlá­sok kidolgozása érdekében folytatott munka megindítását. Megállapítják, hogy 1963 no­vembere óta közös szakosodá­si irányokat dolgoztak ki a két ország iparában az elekt­ronika, a híradástechnika, az erősáramú berendezések, az ipari armatúra, a gyógysze­rek és a növényvédőszerek gyártása területén. Munkála­tok folynak a finomvegyszer­gyártás, az elektromos szige­telő anyagok, a műszerek, va­lamint a hajóipar szakosítási irányainak megállapítására. Helyesnek és célszerűnek tartják, hogy a szakosítási munkát tovább folytassák, azt elmélyítsék és kiterjesszék más fontos iparágakra is. Mindkét fél részére hasznos közvetlen kapcsolatok létesül­tek az üzemek, tervezőintéze­tek, szerkesztő irodák, tudo­mányos kutatóintézetek és mi­nisztériumok között. A felek célszerűnek tartják ezen együttműködés további kiszé­lesítését és elmélyítését. Különösen fontosnak tartják a műszaki-tudományos együtt­működés kiszélesítését, közös tudományos-kutató, tervezési, szerkesztési munkák formájá­ban, a mindkét országot ér­deklő területeken. Pozitívan értékelték a Ma­gyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság terve­ző szerveinek a két ország 1966—1970-es évekre vonatko­zó népgazdaság-fejlesztési ter­véről, valamint a két ország gazdasági kapcsolatainak és áruforgalmának további fej­lesztéséről folytatott konzul­tációi eredményeit. A Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság közötti köl­csönös áruforgalom 1970-ig az 1964. évihez viszonyítva 60—70 százalékkal növekszik. A Magyar Szocialista Mun­káspárt és a Lengyel Egyesült Munkáspárt képviselői baráti véleménycserét folytattak a pártmunkának a legutóbbi ta­lálkozása óta eltelt bekövet­kezett időszakban fejlődéséről, valamint a nemzetközi kom­munista- és munkásmozgalom jelenlegi helyzetéről. A véle­ménycsere megerősítette, hogy mindezekben a kérdésekben teljes a nézetazonosság. Mindkét párt legfőbb inter­nacionalista kötelességénél^ te­kinti, hogy a közös cél érde­kében folytatott harcban az egyenlőség, a kölcsönös t szté­lét és a szolidaritás elvei alapján alkotó módon hozzá­járuljon a nemzetközi mun­kásmozgalom egységének és összeforrottságának erősítésé­hez. Hangsúlyozzák mindegyik párt önállóságát saját országa társadalmi átalakulásáért folytatott harcában és aláhúz­zák az egész nemzetközi munkásmozgalom szoros együttműködésének szükséges­ségét az imperializmus ellen a szocializmusért, a békéért és a népek szabadságáért folyta­tott harc közös stratégiájának és taktikájának kidolgozásá­ban. A Magyar Szocialista Mun­káspárt és a Lengyel Egyesült Munkáspárt hangsúlyozza azt a hatalmas élesztő hatást, amelyet a lenini gondolat és gyakorlat alkotó fejlesztésére, a dogmatizmus és revizioniz- mus leküzdésére a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. és XXII. kongresszusainak hatá­rozata gyakorolt a nemzetközi munkásmozgalomban. Mindkét párt egyaránt azon az állás­ponton áll, amelyet a kom­munista- és munkáspártok 1957. és I960, évi tanácskozá­sán született határozatok tar­talmaznak. A két párt kifejezi azt a meggyőződését, hogy minden szocialista ország, valamennyi kommunista- és munkáspárt köteles hozzájárulni a nemzet­közi munkásmozgalomban fennálló véleménykülönbségek leküzdéséhez, a felmerült né­zeteltérések csökkentéséhez és az álláspontok egymáshoz való közelítéséhez a marxizmus—le­ninizmus elvei alapján, párt- szerű légkörben folytatott megbeszélések útján. Mindkét párt _ úgy véli. hogy az ideo­lógiai téren fennálló ellenté­teknek nem kell kiierjedniök az államok közötti kapcsola­tokra. A Magyar Szocialista Mun­káspárt és a Lengyel Egyesült Munkáspárt megállapítja, hogy kapcsolataik erősödnek és mé­lyülnek. Együttműködésük szorosabbra fűzése szempont­jából alapvető jelentőségű a két párt között kifejlődött küldöttség- és tapasztalatcse­re. Mindkét párt tovább foly­tatja és mélyíti ezt a gyümöl­csöző együttműködést. A felek egyöntetű meggyő­ződése, hogy a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a forradalmi munkás—paraszt kormány küldöttségének a Lengyel Nép- köztársaságban tett mostani látogatása hozzájárul a Ma­gyar Népköztársaság és a Len­gyel Népköztársaság közötti sokoldalú együttműködés to­vábbfejlesztéséhez, valamint az egész szocialista közösség egységének erősítéséhez — a szocializmus és a béke érde­kében. Kelt Varsóban, 1964. október hó 17-én. KADAR JANOS, a Magyar Szocialista Munkást- párt Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi munkás—paraszt kormány elnöke WLADISLAW GOMTTLKA, a Lengyel Egyesült Munkás­párt Központi Bizottságának első titkára JOZEF CYRANKIEWICZ, a Minisztertanács elnöke, a Lengyel Egyesült Munkáspár' Politikai Bizottságának tagja 1964. október 20. 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom