Kelet-Magyarország, 1964. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)

1964-09-13 / 215. szám

Satvanmázsás átlagtermést várnak kisvárdai rózsa bnrgoay ából a mándoki Üj Élet Ter­melőszövetkezetbe«, Foto: Hammel J. Felkészültek az üszre Kocsordon Prémiumból csak ígéret ? Messziről úgy tűnik, hogy a szántótraktort nyo­mon követi a velőgép. A dombról már látszik, hogy az első traktor egy acél- kötéllel vontatja a mási­kat, ami után a nagy ve­tőgép halad. Saokatlan ez a kép, Amikor a tábla vé­gére érnek, a két trakto­ros és a vetőgépfaros le­száll. Megszomjaztak. — Nálunk, a nyirbogdá- nyi Petőfi Tsz határában bőven van ilyen hepehu­pás homokterület. Egy traktor nem bírja a vető- gépet a dombon, a lejtő­kön. Ezért segítek már két napja Gombkötő Sanyinak — mondja Szilágyi József. — Azért jöttem én, mert az ő gépe is, az enyém is tJÉ—38-as, így tudjuk ösz- szehangolm a sebességet. Gombkötő Sándor már több mint egy hete meg­kezdte a vetést a Petőfi Tsz határában, s száz hold- nyi rozsvetés van már mö­götte. — Több is lenne már, de gyakran volt eső mostanában — niondja a traktoros. — Pedig igye­keznem kell, négyszáz hold van rám, meg a gépemre bízva és az idő sürget. — Van-e prémium a ve­tésre? — kérdem, de Gombkötőt Szilágyi meg­előzi , — A trágyaszállításnál kaptunk..., Ígéretet... — De a vetés gyors be­fejezésére, a minőségre...? A kocsordi Űj Élet Ter­melőszövetkezet határában nemcsak az- a ■ látnivaló, ami még betakarításra vár. A 105 holdas zöidségkerté- szetben szedik a paradicso­mot és a többi terményt. Elvetették jövő évi primőr­ként a hagymamagot. De már szállítják a trágyát is: jövőre szintén jó termést akarnak paprikából, káposz­tából, egyebekből. — Trágyaszállítást csak itt lehet látni — mondja Jakab C. Mátyás, a szövet­kezet elnöke. — A szántó- földön már nyáron szarva­sokba került, most terítik szét, s forgatja le az eke. A tarló mélyszántásának kis híja van: a Két Sz—100-as vezetője valamelyik nap szabad délutánt csinált... A sárcsomók nagy dara­bokban cuppannak le a vontatók kerekeiről, amint kiérnek a műútra a szántó­földekről. Szállítják a cu­korrépát. — Kiválasztottuk a legveszélyesebb területe­ket — magyarázza az el­nök. — Onnan szállítjuk először. Kell is, mert még alig volt eső, máris gondot okoz a vontatókkal a moz­gás a földeken. Több mint száz vagonnal adtunk már át a cukorgyárnak, felszed­ve is van, közel ötven va­gonnal. Összesen ötszáz va­gon körül várunk a 335 holdról. Munkaerő van bő­ven, a szállítást is fokozhat­nánk, de már most is „el­dugul" az állomás kapaci­tása. Zöldéit a lucerna gép, hat lóvontatású két, két és fel nap alatt földbe teszi az árpa magját; Az­tán majd a búza. A kilenc es félszáz holdból száz sincs Bánkúti: Bezosztáját és Fertődi fajtát vetünk. A magot előkészítettük. — A trakorosokat nem féltjük: a vetésnél műszak- normánként 16 forint jutal­mat kapnak, a gépfaros meg jó minőség esetén, három forintot holdanként. Magágy van, s folyamato­san lesz, mert az Összes vetésterületből alig száz hold kerül kukorica után. Külső segítség A mélyszántás befejezé­sénél számíthatnak nehéz­ségiekre a tsz-ben, ha sok eső lesz. Saját gépeik mel­lett négy nehéz gépállomá­si traktor is dolgozik. Jól teszik, hogy igénybe ve­szik a külső segítséget, s nem terveztek arra az öt darab MTZ traktorra, amit tavasz óta várnak, saját gépparkjuk gyarapítására. — Az időjárás alakulása ilyenkor kiszámíthatatlan — jegyzi meg az elnök, — mi igyekeztünk felkészülni a várható legrosszabbra. Er­re buzdítottuk traktoro­sainkat, ennek megfelelően mozgósítottuk a brigádo­kat, kértük és meg is kap­tuk a családtagok segítsé­gét. Jobb üzemszervezést! Diszpécserek a tapasztalatokról Megbeszélést tartottunk szerkesztőségünkben öt nyír­egyházi üzem íóchszpec seré­vel. illetve diszpécserével az üzemszervezés jelenlegi hely­zetéről. Részt vett a tanács­kozáson Végh János, a me­gyei pártbizottság munkatár­sa, Csurka Miklós, a VAGÉP, Marinka János a Ruhagyár. dr. Nagyőszi Béla a Megyei Építőipari Vallalat, Póror Elemér a gépjavító vállala: és Tóth Béla a vegyesszerelő ktsz dolgozója. „Majd csak lesz valahogy“ Ipari üzemeinknek az év második felében az eddiginél sokkal nagyobb feladatokat kell megoldaniuk. Adódik ez abból, hogy több vállalat adós maradt az első fél év tervteljesítésével, másrészt, az exportkötelezettségek ha­tárideje túlnyomórészt az év utolsó hat hónapjára es;k. Az üzemekben torlódnak a feladatok, ezen most már csak a jobb üzem- és munkaszervezéssel le­het segíteni. Javítja ugyan a helyzetet, hogy jelenleg kevésbé lehet anyaghiányról, objektív ne­hézségről beszélni, de az ész- szerűtlenül szervezett munka súlyos helyzetet idézhet elő. Dehát melyek a munkaszer­vezés legjobb módjai, vagy akadályozó tényezői? Erre keressük a választ. Vita tárgyát képezte a VA­GÉP Vállalat egyik igen je­lentős problémája: a . „Mota" targoncák gyártásában tör­tént nagy kiesés. Elfogadható talán, az üzem érve: a gyár­tás megkezdésekor nem volt tapasztalatuk, elegendő anya­guk, jó képességű .szakembe­rük, s ezért későn indult a széria is. De igaza van a gépjavító képviselőjének: áj terméK gyártásának megkezdését mindenkor meg kel! előznie alapos, körültekintő üzemszerve­zésnek. meg kell akadályozni a spon- tanaitást, azt a nézetet, hogy „menet közben majd csak lesz valahogy”. Törzsgárdára van szükség Persze, a körültekintő fel­készülés egy új gyártmány bevezetésére a munkaszerve­zésnek csak az első mozza­nata. A neheze ezután jön. Többen elmondták: a leg­szebb elképzelések is hiába- valóak, ha a végrehajtásuk­hoz nincs megfelelően képzett szakembergárda. A VAGÉP-nél. de a többi tanácsi vállalatoknál is jobbára fiatal, gyakorlat­lan szakmunkások dol­goznak. Velük nehezebb komolyabb munkaszerve­zést végrehajtani. De várhatunk-e a sültga­lambra? — tette fel a kérdést a gép­javító képviselője. A jó mun­kaszervezés tökéletesítéséhez feltétlenül szükséges törzsgár­dát nevelni. Ez viszont lehe­tetlen jól átgondolt anyagi ösztönzés nélkül. Az egyen- lősdi prémium, vagy bérfize­tés kedvét. szegi a legjobbak­nak, viszont a gyengébbeket sem ösztönzi. Többen beszél­tek arról, hogy —■ ami külön­ben helyes — egy-egy tapasztaltabb szakmunkás mellé 3—4 fiatalt osztottak be, hogy tanítsa őket. Arról vi­szont már nem esett szó, hogy ezek a „tanítómes­terek”’ kapnak-e valamit ezért a pluszmunkáért, hiszen emellett nekik el kell végezniük a napi feladatukat is. Korábban is hozzányúlhat- tajc volna a 'bátrabb anyagi ösztönzéshez a V AGÉP-nél, ahol most 15 ezer forint -él- prérriiumot tűztek ki a „Mo­ta-terv” teljesítéséért, amely 13 milliós termelési értéket jelent a vállalatnak. Kevesebb es ugyanígy hasznos lesz * vegyesipari ktsz kezdeménye­zése: a móiigoi exportéba íegt jobb ‘szakemberekre bízzak;;-; akikét a különböző területek-' ; ről irányítanak ehre, a mun-‘" „ kára. . ‘ . Igazat kell adni a .diszpé- csereknek abban. hogy. égy-.';., egy vállalatnál a termelési ~ .osztályra túlzott adminisztrá- k ciós feladat .nehezedik, s a termelés közve tlen, helyszíni - szervezése helyeit . gyakran, • jelentéseket, - kimutatásokat gyártanak. Elmondták: egyszerűsíteni kellene az adatszolgáltatást a mun­kaszervezés javára. így több idő jutna például ar- : ra, hogy szorosabbá tegyék ?- kapcsolatukat 'kooperációs vál- • lalatokkal, akiket — sajnos-*.' a-- elég sűrűn fel kell keresni a megrendelések késése miatt.. • Az építőipar , esetében így gyakrabban érintkezhetnének •' a termelési osztály dolgozói a tervezővel, a beruházóval, s főleg az anyagellátó válla­lattal, A kooperációs kapcso­latok ilyen, kiépítése az üzem- szervezés szempontjából lé­nyegbevágó., De • a vállalatok, közvetlen felettes szervei is­se kát tehetnek a munkák, jobb' megszervezésének érdekebep azáltal, hogy V. nemcsak regisztrálják a hiányosságokat, hanem kézzel fogható segítséget nyútjanak az akadozó anyagellátásban, a szállj-' ' tások lebonyolításában. ' Hiszen a számos alapanyag beszerzése meghaladja egy kis üzem diszpécserének az ere- ■" jét. Elkél ilyenkor a segítség..} Mindenütt van lehetőség Ugyancsak a felsőbb szer- " vektől várják az üzemek szak­emberei, termelésszervezői a gyakori tervmódosítások meg-- szüntetését. A sűrű átállás bi­zonytalanságot szül, különö- ■ sen az építőiparban. Szóba jött, hogy nemcsak as adós vállalatok, hanem a tessj vüket rendszeresen teljesítők ­Mielőtt a konzervgyári töltő­asztalokat gyártani kezdték, egy 15 fős brigádjuk 2 hóna­pon át Hódmezővásárhelyen, a korábbi profilgazdánál ta­nulmányozta a szerelés, mun­kaszervezés módszereit. így nem következett be már a nyíregyházi indulásnál sem termeléskiesés a tapasztalat­lanság miatt. A VAGÉP ta­nácsi vállalat, kisebbek a le­hetőségei, de náluk is van mód az előzetes tájékozódás­ra. a termeléshez szükséges anyagok, alkatrészek időbeni biztosítására. Mindenképpen papírmunkát! Sok szó esett, mint helyes jizemszervezési módszerről, a munkaerő átcsoportosításáról. De többen leszögezték: ez sem történhet meggondolatlanul, csak úgy, hogy a kevésbé fon­tos területek se kerüljenek aránytalanul hátrányos hely­zetbe. Az építőiparnál kétségte­lenül hasznos volt az első fél évben a kiemelt beru­házásokra történt eröát- csoportositás, is tökéletesíthetik munkaszer-' vezésüket. A munkaműveletek esi- -- szólása, a technológiák fejlesztése, mindenhol nagy lehetőségeket rejt. Itt van például a ruhagyár' ‘ esete: országos híre van mun­kájuknak, még külföldön is elismeréssel nyilatkoznak ter­mékeik minőségéről és ez a gyár az idén eddig félmillió forint értékű anyagmegláka- rítást ért el, S ez nem csoda: jó törzsgárda, rendszeres „Két urat szolgálok...“ — Talán lesz — vála­szolja Gombkötő. — Miből gondolják? — Tavaly is volt... .— És most, indulás előtt nem beszélték meg a veze­tőséggel? Nem mondták meg a traktorosoknak? — Nem, — Érdekli magukat egy­általán a céljutalom? — Mi ez, hogy érdekel! mondják szinte egy­szerre. — Nem is azon a kis keresetgyarapodáson van a hangsúly, de tud­ja hogy van: mindjárt job­ban érzi az ember a meg­becsülést. Meg nő a fele­lősségérzetünk is. — Nem arról van szó, hogy nem dolgozunk mi becsületesen jutalom nél­kül is. Tegnap este nyolcig vetettünk, amíg láttuk a sorjelzőt — mondja Szilá­gyi József. — Ka itt nem segítek a vetésnél, akkor nappal szállítok, éjjel szo­pom a műtrágyát. Nem tudjuk milyen lesz az ősz, igyekezni kell. Nagy halmokban maga­sodik a rendbetett silóku­korica. Ötven holdon ter­melték. De ezzel még nincs vége: a cukorrépafejet, ker­tészeti mellékterméket a kukoricaszárral ezután sd- lózzák be. Amikor az idő engedi, a tagok ellepik a napraf orgóf öklét: százhúsz­ból 70 holdat már rendbe- tettek. Zöldell ötven hol­don a homoki kapáslucerna. Vetés után jó esőket ka­pott, gyorsan kikelt. Távo­labb teregetik a lápime- szet: száz holdat javítanak meg az idén. A fehérhúsú burgonya még virul, a gül- babát már szedik. — Elég gyenge eredménnyel — jegyzi meg Jakab C. Má­tyás, — nem várunk töb­bet 35 mázsánál holdan­ként. Viszont pótolja majd a magkender: 150 holdról átlagban egy-egy mázsá- nyival várunk több magot. Nem lehet még gabona- , vetést látni a határban — ; jegyzem meg. — Ennek oka a néhánynapos esőzés — válaszolja az elnök. — Az árpát már a hét elején vetettük volna. Erőnk van hozzá, öt nagy traktoros Kovács István mezőgaz­dasági mérnököt a géber- jéni Győzelem Tsz-ből is­merem, ott dolgozik már évek óta. Annál nagyobb a meglepetés, amikor Győr- teleken, az Aranykalász Ter­melőszövetkezet irodájánál találom, amint éppen kerék­párját támasztja a falhoz. — Két urat szolgálok már három hete és a nagy ké­nyelemben még borotvál­kozni sincs időm. Az iroda előtermében ita­tóspapírral letakart ládi- kák sorakoznak, közel az ablakhoz, a fényhez. De leg­többje már elárulja titkát: a frisszöld ’ búza, árpa né­hány centiméter magasra nőtt — felemelte takaróját. — Csiráztatási próba ve­tés előtt — magyarázza a mezőgazdász, — Ez a Be­zosztaja, meg a Fertődi bú­za a legjobb, kilencven szá­zalékos. A Bánkúti már gyengébb. Repce, takarmány- káposzta is van. Az ember csakis úgy lehet biztos a dolgában a vetőmagmennyi­ségnél, ha tudja, mennyi magból kél ki életképes nö­vény. Kovács István több éves gyakorlati tapasztalattal vállalta a géberjéni mellett a győrteleki közös gazda­ságban is. a szakmai irá­nyítást. Győrieteken az éve­ken át halmozódó vezetési, gazdálkodási gondok nem­rég tetőzŐdtek: Akkor vá­lasztottak új elnököt, s a hetekben jött segítségként az agronómus is. Igaz, ma már nem lehet sokat segí­teni a hátralévő betakarítá­si munkák szervezésén, de a vetést igyekeznek minél szakszerűbbé tenni. A ko­rábbi szervezetlenség követ­keztében munkaerőgondjaik is vannak: a kevés rendsze­resen dolgozó tag ereje is szétforgácsolódik; a dohány­ból például minden egyes tágnak ki volt mérve 4—5 sor. Saját gépük is van: a tagok korábban húzódoztak a komoly beruházástól. A gépállomás traktorai végzik a szántást, a két szövetke­zet gépparkja, egymást se­gítve, a szállításoknál van. — Mindemellett idejében rendbetesszük a vetést — mondja az agronómus. — Búzából 450 hold lesz, s eh­hez 30Ö holdon már kész a vetőágy. A csiráztatási pró­ba megtörtént, megállapítot­tuk a holdanként! mag­mennyiséget, várjuk a búza optimális vetésidejének a kezdetét. anyagi ösztönzéssel kisért munkaszervezés van mögötte, E beszélgetésből is kitűnt, hogy üzemeinkben jelenleg a . ■: legizgalmasabb kérdés az üzemszervezés. ; < ' Oldalakon, át lehetne sorolni még az érintett problémákat: a gondosabb tanulóképzést, a munkafeltételek javítását, a . ■ munkaerőhiányt és a vonta­tottan haladó gépesítést. Olyan gondok ezek, amelyek nap, mint nap okoznak bosszúságot a termelés irányítóinak s a közvetlen termelőknek. Azt viszont összegezésül elmond­hatjuk: ahol, nemcsak szavak- "' ban hangoztatják a jobb mun­kaszervezés fontosságát, ha-' ?' nem cselekednek, ott a fára-. dozás az eredményekben ha- . marosan lecsapódik. . Angyal Sándor—Seres Ernő . 1964. szeptember 13. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom