Kelet-Magyarország, 1964. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)

1964-09-13 / 215. szám

Jugoszláv barátaink látogatása a Ganz-MfiVflG-ban Jessip Broz Tito a Jugo­szláv Szocialista Köztársaság elnöke, a Jugoszláv Kommunis­ták Szövetségének főtitkára és felesége, Jovanka Broz, vala­mint a velük együtt hazánkban tartózkodó jugoszláv vendégek szombaton délelőtt a Ganz- MÁVAG gyárba látogattak el, rés2t vett a látogatáson Kádár János, az MSZMP Központi Bi­zottságának első titkára, a kor­mány elnöke és felesége, Gás­pár Sándor, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja és Venéczi János, a budapesti pártbizottság titkára. A gyár főépületét magyar, jugoszláv és vörös zászlók dí­szítették, a kapu fölött magyar és szerb nyelvű felirat köszön­tötte a jugoszláv vendégeket, A bejáratnál dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter, Dapsi Károly, a VIII. kerületi pártbizottság első titkára, dr, Suhajda József, a kerületi ta­nács végrehajtó bizottságának elnöke, Csergő János, a Ganz- MÁVAG vezérigazgatója és Rachfát László, a gyári párt- bizottság titkára fogadta a lá­togatókat. KISZ-fiatalok vi­rágcsokorral kedveskedtek a vendégéknek, akik ezután az igazgatóság tanácstermébe mentek. Az összejövetelen részt vettek a gyár vezetői, a gyári pórt és tömegszervezetek képviselői, a Ganz-MÁVAG ki­váló munkásai, szocialista bri- gádvezetői. Csergő János vezérigazgató beszámolt a nagy múltú válla­lat jelenéről, jövőjéről. Rachfát László, a Ganz- MÁVAG pártbizottságának tit­kára ezután az üzemi párt- és tömegszervezetek életét ismer­tette. Ezután gyárlátogatás követ­kezett. Az üzemlátogatás a mozdonygyar lemezműhelyében ért véget, ahol üzemi gyűlésre került sor. Ezen Kádár és Tito elvtárs beszédet mondott Kádár János bevezetőben az MSZMP Központi Bizottsága és a kormány nevében szere­tettel köszöntötte Joszip Broz Titot és a többi jugoszláv ven­déget, majd arról beszélt, hogy az immár 20 ezer főt számláló Ganz-MÁVAG gyári üzemi kollektíva munkájának eredményei nagyban hozzájá­rulnak szocialista építésünk sikeréhez, előrehaladásunk­hoz. Kádár János a továbbiak­ban rámutatott, hogy mind a gyárban, mind az országban adottak a feltételek a jó mun­kához. A párt egyetértésben dolgozik a néppel. Népi de­mokratikus államunk szilárd, terveink jók, politikánk he­lyes, s azon sem kül- sem bel­politikai vonatkozásban nem változtatunk. Az ország jövője szem­pontjából most az a dön­tő milyen eredményeket érünk el a gazdasági épí­tésben. Jórészt ezen mú­lik az ország egész fejlő­dése, a dolgozók életszín­vonala javításának továb­bi üteme. Külpolitikai kérdésekről szólva Kádár János hangoz­tatta, hogy a nemzetközi hely­zet minden bonyolultsága el­lenére Jók a feltételek a szo­cializmusért, a béke megőrzé­séért, a gyarmati rendszer el­len vívott harc számára, s né­pünk bizakodással küzd a bé­ke megőrzéséért, a társadalmi haladásért. Külpolitikánk lé­nyege, hogy szorosan .együtt­működünk a Szovjetunióval, a szocialista, országokkal, min­den haladó erővel. A tőkés országokkal a békés egymás mellett élésre törek­szünk. Azt akarjuk, hogy a társadalmi rendszerek közötti versenyt ne a háború, hanem a termelés frontján nyerjük meg. A magyar nép óriási többsége helyesli,. támogatja ezt a politikát. Kádár János a továbbiak­ban kiemelte, hogy a párt és a kormány politikájá­nak megfelelően, annak szellemében az Utóbbi esz­tendőkben örvendetesen, biztatóan alakulnak kap­csolataink a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köz­társasággal, s napról nap­ra erősödik barátságunk, együttműködésünk. Minden öntudatos magyar hazafit örömmel tölt el az, hogy az utóbbi esztendőkben a Jugoszláv Szocialista Szö­vetségi Köztársaság vezetői­vel megtaláltuk a jó, szoci­alista együttműködés útját. A népek békét, barátságot, együttműködést akarnak, a szocializmus és béke ügyének diadalát akarják. Kádár János beszéde vé­gén sok sikert kívánt a Jugo­szláv Szocialista Szövetségi Köztársaság dolgos népének, s szavait a jugoszláv—ma­gyar barátság éltetésével zár­ta, Joszip Broz Tito elvtárs beszéde .Kádár János nagy tapssal fogadott beszede után Joszip Broz Tito lépett a mikrofon­hoz. Köszönetét mondott a baráti fogadtatásért és tolmá­csolta a jugoszláv dolgozók szívélyes, baráti üdvözletét. Elmondta, hogy a meghatott­ság fogja el, valahányszor egy gyár, üzem munkásaihoz lá­togat el, hiszen a felszabadu­lás előtt jómaga is vasmunkás volt. Megjegyezte: a jugoszláv dolgozók ismerik a magyar munkások — köztük a Ganz- MÁVAG munkásainak — for­radalmi vívmányait, nagy hagyományait. Beszélt' arról is, hogy Jugoszláviában napi­renden szereplő feladat az exporttermékek jó minőségének biztosítása, az üzemek kor­szerűsítése, a termelés ma­gasabb szintre emelése. Han­goztatta: olyan termékeket kell előállítani, amelyek minő­ségben vetekszenek az iparilag legfejlettebb, leg­magasabb színvonalon álló nyugati országok. termé­keivel. Tito elnök ezután a jugosz­láv munkásosztály erőfeszíté­seiről, a szocializmus építésé­ben elért eredményeiről szólt, majd a .továbbiakban hang­súlyozta, hogy erőfeszítésekre van szükség, hogy a termelés szintje elérje a világszínvona­lat. Rámutatott, hogy jelenleg elsőrendű feladat a termékek olcsóbbá tétele, a munkafo­lyamatok korszerűsítése. Ezt segítik, azok a megbeszélések is, amelyeket jelenleg a ma­gyar kormány képviselőivel folytatnak a jobb munkameg­osztásról. Hozzáfűzte, hogy .gazdasági kapcsolataink fej­lődni és szélesedni fognak. A két ország dolgozóinak közös ügye, hogy segítsék az együtt­működés minél zavartalanabb, jobb megvalósítását Hangsúlyozta Tito elnök, hogy a szocialista építés fel­adatainak megvalósításához béke kell. A fejlődés fontos feltétele az 'is, hogy a szocialista országok között minél jobb együttműködés ala­kuljon ki, erősödjék a szocialista országok egy­sége. A jugoszláv kor­mány és a jugoszláv nép az eddigiekhez hasonlóan a jövőben is mindent megtesz a szocialista or­szágok együttműködésének szilárdításáért, a különbö­ző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett éléséért. Jugoszlávia és a Magyar Nép- köztársaság dolgozói, vezetői egyetértenek abban, hogy csak a békés egymás mellett élés feltételei között biztosít­ható a fejlődés, országaink előrehaladása. Joszip Broz Tito további sikereket kívánt a gyűlés rész­vevőinek a termelő munká­ban.^ Szavait a Magyar . Nép- köztársaság, a magyar és » jugoszláv nép. barátságának él­tetésével zárta. A jugoszláv államfő hosz- szan tartott tapssal fogadott szavai után Rachfát László tolmácsolta a dolgozók kö­szönetét a látogatásért, Tito elnök és Kádár János beszé­déért A találkozó a Internacioná- lé hangjaival ért véget. Mikojan és Radhakrisnan beszéde Moszkva, (TASZSZk Az Indiai Köztársaság el­nökének tiszteletére péntek este a Kremlben adott vacso­rán Mikojan és Radhakris­nan beszédet mondott. Mikojan megelégedéssel állapította meg, hogy a szovjet—indiai kapcsola­tok állandóan erősödnek és bővülnek, majd hangsúlyozta: — Az utóbbi hónapok ese­ményei arról tanúskodnak, hogy vannak olyan erők, amelyek agresszív cselekmé­nyeikkel élezik a nemzet­közi helyzetet. A békeszerető népek azonban aktív harcuk­kal meg fogják akadályozni, hogy az imperialisták megva­lósíthassák terveiket. — Nem kételkedünk ab­ban — fűzte hozzá —, hogy a Szovjetunió és In­dia továbbra is együtt fog működni a béke meg­szilárdítására irányuló erő­feszítésekben. Megerősít bennünket ebben Sasztri miniszterelnöknek az a kijelentése, hogy India ez­után is Nehru külpolitikai irányvonalát követi. Radhakrisnan indiai elnök válaszában rámutatott arra, hogy megfelelő intézkedések­kel elő kell mozdítani a bé­két A béke legnagyobb aka­dálya az imperializmus es a fajüldözés. fiz arab csúcsértekezlet határozatai Alexandria. (Reuter): Az arab államfők alexand­riai értekezletének közös köz­leményét Hasszuna, az Arab Liga főtitkára ismertette. A részvevők több határoza­tot hoztak, amelyek részleteit nem hoztak nyilvánosságra. Ezek közül a legfontosabb az, hogy haladéktalanul meg kell kezdeni a Jordán folyó és mellékfolyóinak eltérítési mun­kálatait. Azt állapították meg, hogy az új gyarmatosítók Iz­raelt eszközként használják fel • fejlődő országok hala­dásának akadályozására. Meg­tárgyalták politikai és kato­nai közös akcióik megszilárdí­tásának kérdését, leszögezték, hogy bármely arab állam el­len intézett agressziót az ösz- szes arab ország ellen irányu­ló agressziónak tekintenek. Követelték, hogy Nagy-Bá- tannia szüntesse meg ciprusi és adeni támaszpontjait. El­határozták, hogy harcolnak a brit imperializmus ellen mind az egész arábiai félszigeten, mind Dél-Jemenben (dél-ará- biai államszövetség). Támogatásukról biztosították az alexandriai csűcsertekezlet részvevői Angola Mocambi­que, Dél-Rhodesia, Portugál- Guinea és Dél-Afrika népei­nek íelszabaditási harcát, el­ítélték a kongói külföldi be­avatkozást. Ciprus ügye a Biztonsági Tanács előtt Az ENSZ Biztonsági Taná­csa — mint azt már jelentet­tük, megkezdte a vitát a Tö­rökország által a görögök ka­tonai intézkedései, Görögor­szág által pedig a Törökor­szágban élő görögök ellen ho­zott intézkedések miatt be­nyújtott panaszokról. Az ülé­sen Biciosz görög küldött szó­lalt fél, vádat emelve a török kormány ellen amiatt, hogy az a Görögország által Ciprus­nak' nyújtott támogatást hoz­va fel ürügyül, felmondta az 1930. évi görög-török szerző­dést és megkezdte a Törökor­szágban élő görögök tömeges kitelepítését. Eralp török küldött felszóla­lásában igyekezett igazolni kormánya agresszív ciprusi politikáját. Morozov szovjet küldött hangoztatta, hogy a Földközi­tenger térségében kialakult fe­szült helyzet néhány NATO­ország Ciprus belügyeibe tör- tént beavatkozásának a kö­vetkezménye. A Törökország­ban élő görögök tömeges ki­telepítése igen kedvezőtlen be­nyomást kelt minden elfogu­latlan emberben. A kitelepí­tésnek az emberbaráti szem­pontok megsértésén kívül po­litikai jelentősége is van, minthogy olyan körzetből. tör­ténik. ahol a helyzet amúg;/ 1$ feszült. A Biztonsági’ Tanács"-’ nak oda kell haújia, Kogjr"’ - a görögök ellen hozott török megtorló intézkedések meg­szűnjenek. Morozov végül hangoztatta, hogy mielőbb meg kell szűn­nie a NATO-államok beavat­kozásának és fel kell hagyni a török fegyveres beavatkozás­sal való fenyegetőzésekkel, ha azt akarják, hogy a Földközi­tenger keleti részében bizto­sítva legyen a nemzetközi bé­ke és biztonság. SZŰTS ISTVÁN: A VÖRÖS AGVAG Dokumentum regény I. AZ „ÖNGYILKOSSÁG” 1938 március 6-a. Ezen a gesztenyefák legyezőleveleit nyitogató, kellemes tavaszi nti- pon már a harmadik figyel­meztetést küldték Seyss Ing- quart közbiztonsági miniszte­ren keresztül Schussnig osztrák kancellárnak: ha nem teljesí­tik háromszor huszonnégy órán belül a német követeléseket, akkor 20 ezer német katona lé­pi át a határt. Este 19 óra 30 perckor a berlini W.ilheimstrasse egyik komor palotájának „Gazdasá­gi főcsoportfőnökség’” feliratú ajtaján puhakalapos, fekete ballonkabátos, ötven év körüli férfi kopogtatott. Azonnal Hu- genberg élé vezették. Az idegen megállt a vastag- hűsú szőnyeg szélén, és kato­násan vigyázzba vágta magát. — Minden előkészítve, még éjjel telefonhívást kell kap­nom — Rendben — bólintott Hu­genberg. — Nem csalódtam Schrőderben. — Heil! — Heil! — Egy pillanatra még, Brücke! Ha Budapest jelentke­zik, azonnal kérek tájékozta­tást. — Igenis uram! — Ha nem lennék már itt, hívjanak fel a lakásomon, Hunkel tudja a számot. — Igenis! — Egyébként remélem kife­jezte Schrődernek, hogy a Reich alumíniumtermelésenek 1940-re a legnagyobbnak kell lenni a világon. A programot talán már idén le kell zár­nunk. Négyezer gép anyagá­nak kell addig Magyarország­ról érkeznie. Nyolcszázezer tonna bauxitot várok. Értet­te?^ — Schröder úr tökéletesen osztja az ön nézeteit, Herr Hu- genberg... HeiH... A fekete párnával borított ajtó végre becsukódott a „vendég" mögött. Ugyanebben az órában nagy t vihar dúlt az angol alsóház- I ban. Chamberliain megnyug- i tatta a kétkedőket: „Őfelsége j kormányának véleménye sze- jrint.az osztrákoknak nincs mi- | tői tartaniuk. Hitler eleget tesz a Saint-Germain-i szer­ződésben vállaltaknak.’” Genfben, a Népszövetség épületének nagy üléstermében az angol Lord Halifax és egy kicsit később a francia Geor­ges Bonnet „nem’”-je ostor­ként csapott a halotti csend­be. Nem!! Franciaország és Anglia nem háborúzhat Ausztriáért. Posta Rozália, a Budapesten dr. Kiár Andráséknál szolgáló alföldi cselédlány sem sokat tudott ezekről a „nagyvilági” ügyekről, öt a londoni alsó­ház viharának időpontjában inkább az érdekelte, hogy nem tud bemenni az Erzsébet kör­úti Royal Apolló, filmszínház­ba, megnézni a „Magdát ki­csapják” című filmet. Nem volt nála pénz, mert a pengőjét a Kaszinó utcai la­kásban hagyta. — Nincs más, haza kell menni, mégpedig , gyalog _ — határozta el magát. És amíg hazafelé bandukolt a pengő eredetére gondolt. Négy hó­napja lakott náluk albérletben egy férfi, Balás Jenő. Este ké­sőn jött, reggel korán ment: Rozika azt sem tudta, mive) foglalkozik. Mindössze arra ju­tott felismerésében, hogy nem sok borravalót fog kapni tőle, mert kopott a ruhája, lyukas a cipője, kis bőröndre való minden holmija. A napokban azonban, mielőtt elutazott, Balás a lány kezébe nyomott egy pengőt. — Az éjjeliszek­rényre tettem, egészen biztos — mondta magának Rozika, mielőtt bedugta kulcsát az előszoba zárjába. Már- szo­bácskája ajtajának kilincsét nyomta volna le, amikor éme­lyítő szag csapott orrába. — Úristen! Csak nem hagy­tam nyitva a gázcsapot? — Rozi a - konyha felé szaladt. A konyhában azonban rendben álltak a csapok, máshonnan kel­lett jönnie a gáznak. A gazdáék elutaztak két hétre a Mátrába, és ez megnövelte Rozika felelősségérzetét. — Itthagyják a lakást és máris baj van. — A konyhából a fürdőszoba felé rohant. Nagy lendületét a kád párkánya akasztotta meg, de ott aztán föld begyökerezett a lába. A fürdőkádban ugyanis oldalra billent fejjel, üveges szemek­kel — holtan feküdt az albér­lő, Balás Jenő. A gazkályha csapjaiból pedig halk nesszel ömlött a gáz. Posta Rozika arra ébredt, hogy ismeretlen markáns fér­fiarc hajol föléje. Parancsok pattogtak. > —Keljen fel! Szedje össze magát! Jöjjön! Az előszobában egy másik sötétruhás férfi csatlakozott hozzájuk. A cselédlányt bekí-. sérték a szalonba, leültették a kanapéra és a pohárszékről hozott palackból konyakkal itatták. — Nem látott semmit! Ér­ti?.,. Holnap délelőtt lemegy a házmesterhez, megmondja: albérlőjük öngyilkos lett. Ér­tesítik a rendőrséget, maga meg azt vallja, hogy délelőtt talált a halottra. Ha nem tart­ja a száját, börtönbe kerül Ha tartja, nem lesz többé gondja a? életben. Másnap valóban megjelen­tek a rendőrök, de a rendőr- felügyelő nagyon kedves volt, még a haját is megsimogatta. „Nem kell megijedni kislány, nem kell megijedni ...” Az­tán újságírók is jöttek, de nekik már a közben hazaér­kezett doktorék nyilatkoztak. Rozika akkor tudta meg — egy kövér, izgatott újságíró­tól — hogy ez a csendes al­bérlő, ez a Balás Jenő a ma­gyar bauxittelepek felfedező­je volt. Rozika nem tudta, mi az a bauxit, és mit jelent ezt felfedezni. Nem tudhatta azt seni, hogy még azon az estén, tizenkét óra körül, megcsörrent Hugenberg berli­ni lakásának telefonja: — Budapest rendben — je­lentett egy ismerős hang. TL A SZÖKÉS Amikor Balás Jenő bá­nyamérnök — 1918 kora őszén — ae olasz frontról hazatérő­ben, lelépett a katonavonat­ról, egy viseltes ruhájú, kócos hajú fiatalember papírost nyo­mott kezébe. Olvasatlanul gyűrte zsebébe és csak a kis­körúti „Semann” kávéház előtt, pénz után kotorászva, bújtatta elő. A pársoros írást gyorsan átfutotta: „ .;. Nem kell egyebet ten­netek. mint saját elnyomóitok ellen fordítani a fegyvert, s a büszke, vállrojtos tiszt urak halálsápadtak lesznek a féle­lemtől ...” Ä röpcédula eszébe juttatta a vitát, amit — még a ' vonat» ban — Pruzsanyikkal folyta­tott. Hevesi másnap azt mondta — érvelt a hadnagy, — aki egy hónappal korábban már Pestre látogatott —, hogy csak huszonöt százalékkal kell a haditermelést csökkenteni, és miénk a biztos vereség... És a termelés már ötven száza­lékra csökkent... Balás egy pillanatra behunyta a szemét, és a Kossuth-nóta dallamára dúdolt katonadalt idézték em­lékei: „Az uraknak nagy ha­suk van, sok földjük meg sok gyáruk van. Tisza Pista szo- morkodik, Vázsonyi meg bús­lakodik .. Az Országház felé vette út­ját. Az oldalbejáró előtt fe­kete kocsi állt. Díszruhás szolgák várakoztak a magas kapu felé tekingetve, ahon­nan a miniszterelnök közele­dett. Fején cilinder volt, ke­zében lakkozott sétabot. Kar­ján aprókat lépegetett egy molett hölgy. A kíséret tagjai kicsit elmaradtak tőlük. Tisza István még a kocsi hágcsó­jára sem tette a lábát, a ke­rekek mögül pisztolyt szegez­ve lépett elő egy fiatal férfi. — Meghalsz kutya! — Segítség! Rendőrt! Fog­játok a merénylőt! — A fiatalember kezéből kicsavarták a pisztolyt, env bergyűrű kígyózott köréje. A3 épületből rendőrök rohantak elő, s mire Balás felocsúdott a környező utcákból is. Vö kony, sárga arcú civil állt eléje. (Folytatjuk Kádár János ehtárs beszéde 1964. szeptember 13. 2

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom