Kelet-Magyarország, 1964. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)

1964-09-18 / 219. szám

Események sorokban A Walter Ulbricht vezette párt- és kormányküldöttség, Sztanko Todorov miniszterel­nök-helyettesnek, a BKP Po­litikai Bizottsága tagjának, Ivan Primovnak, a párt Köz­ponti Bizottsága titkárának és más bolgár hivatalos szemé­lyiségeknek a társaságában lá­togatást tettek a plodivi nem­zetközi áruminta vásáron, Meg­tekintették Bulgária, a Szov­jetunió, Jugoszlávia és az NDK kiállítását. As AP jelentése szerint az amerikai kormány ismételten arra próbálja „rábeszélni” nyugati szövetségeseit, hogy szakítsák meg kereskedelmü­ket Kubával. Néhány napja vendégjárás van a washingto­ni külügyminisztériumban. Dean Rusk fogadta Anglia, Svédország, Belgium, Hollan­dia. Japán, Spanyolország, Portugália nagykövetét, Alap- hand Franckcm nagykövetet. A dél-afrikai államfő bűn­tetteinek felderítésével foglal­kozó nemzetközi vizsgálóbi­zottság idézést küldött Ver- woerdnak, hogy jelenjen meg szeptember 22-én moszkvai idő szerint tíz órakor a bizott­ság ülésén. A vizsgálóbizottság a Moszkvai Ifjúsági Világfo- rum idején, sőt azután is egé­szen 1965. nyaráig hallgatja ki a tanukat és gyűjti a do­kumentumokat. Jomo Kenyatta, kenyai mi­niszterelnök az angol minisz­terelnökhöz intézett táviratá­ban a közvélemény félreveze­tésének nevezi a dél-rhodesiai kormánynak azt a szándékát, hogy népszavazást tartsanak olyan körülmények között, amikor csak a fehér kisebb­ség rendelkezik szavazati jog­gal. A kenyai kormány — hangzik a távirat — elítéli ezt a fondorlatot és úgy véleke­dik, hogy mindenfajta nép­szavazásnak az általános és egyenlő választási jogon kell alapulnia, Sukarno elnök a közeli na­pokban elindult tengerentúli utazásra, amelynek fő állomá­sa az el nem kötelezett or­szágok október 5-én kezdődő kairói értekezlete. Ezt megelő­zően az elnök ellátogat Pa­kisztánba, Jugoszláviába és a Vatikánba. Az értekezlet után Becsbe utazik, majd hi­vatalos látogatást tesz a Ko­reai Népi Demokratikus Köz­társaságban. A miniszterelnöki teendőket Sukarno hazatéré­séig Leimena miniszterelnök- helyettes látja eh R szovjet kormány nyilatkozata A szovjet külügyminiszté­rium csütörtökön közzétette azt a szovjet kormánynyilatkoza­tot, amelyet szeptember 11-én Vlagyimir Vinogradov nagy­követ nyújtott át Siina japán külügyminiszternek. A nyilatkozatban a szovjet kormány megállapítja: a ja­pán kormány a japán—ame­rikai katonai szerződésre hi­vatkozva elhatározta, megen­gedi, hogy amerikai atom-ten­geralattjárók állomásozzanak japán kikötőkben. Ezzel a ja­pán kormány olyan lépést tett, amely nemcsak japán érdekeit érinti, hanem azokét a szomszédos országokét is amelyek ellen a területén lé­tesített külföldi katonai tá­maszpontok irányulnak. A nyilatkozat emlékeztet rá, hogy a kérdéssel foglalko­zó február 6-i felhívásban a szovjet kormány már rámu­tatott, hogy a japán—ameri­kai katonai együttműködés kiterjesztése, a japán szigetek átengedése a legpusztítóbb erejű modern fegyverek fel­állításának céljaira semmi jót nem ígér sem Japánnak, sem pedig a távol-keleti or­szágoknak. A japán kormány azonban a figyelmeztetés ellenére to­vább fokozza az együttműkö­dést az Egyesült Államokkal és valójában a távol-keleti agresszív atomstratégia ug­ródeszkájává változtatja Ja­pánt. A szovjet kormány elvárja, hogy a japán kormány teljes figyelemmel vizsgálja meg a nyilatkozatban kifejtett ér­veket és tartózkodni fog az olyan lépésektől, amelyek, el­mérgesíthetik a helyzetet, to­vább izzíthatják a légkört a Távol-Keleten — állapítja meg végül a szovjet kormány nyilatkozata. Jugoszlávia részt vesz a KGST munkájában A Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsának moszkvai székházában levélváltással egyezmény jött létre arról, hogy Jugoszlávia részt fog venni a KGST egyes szervei­nek tevékenységében. A KGST Végrehajtó Bizottsága nevében Nyikolaj Faggyejev, a tanács titkára, a jugoszláv kormány nevében pedig Feliksz Gorszki, a JSZSZK ideiglenes moszk­vai ügyvivője irta alá az egyezményt, amelyet a KGST tanácsülésének, illetve a ju­goszláv kormánynak kell jó­váhagynia. A Jugoszláv Szocialista Szö­vetségi Köztársaság az egyen­jogúság és a kölcsönös előnyök alapján a KGST keretein be­lül együtt fog működni a szo­cialista országokkal a külke­reskedelem, a valutáris-pénz- ügyi kapcsolatok, a vas* és színesfém kohászat, a gépipar, a vegyipar területén, va­lamint a műszaki tu­dományos kutatómunka egybehangolásában. A ju­goszláv megbízottak részt fognak venni mindazoknak az állandó bizottságoknak és más KGST-szerveknek a munká­jában, amelyek e kérdésekkel foglalkoznak. Az egyezmény ideiglenesen már a ratifikálás előtt, 1964. szeptember 17-től kezdve élet­be lép. Castro sajtóértekezlete Castro, kubai miniszterel­nök Mexikó havannai nagykö­vetségén a függetlenségi ün­nep alkalmából adott fogadást után sajtóértekezletet tartotta külföldi újságírók számára. A hozzá intézett kérdésekre vá­laszolva Castro megismételte a kubai kormánynak azt az ál­láspontját, hogy ha nem is az amerikai kormány és a Bonni Titok a Hruscsov utazás előtt CIA szervezte a Kubába tartó „Sierra Aranzazu” spanyol ha­jó ellen Intézett támadást, az az Egyesült Államok tudtával történt. „Az amerikai haditen­gerészet és a légierő ellenőr­zése alatt tartja a kubai ellen- forradalmárok hajóinak mozdu­latait. Ilyen kalóztámadás te­hát csak az ő engedélyükkel következhetik be” — mondotta. Tanácskozik a Világifjúsági Fórum Jacob Stevens, ghanai kül­dött csütörtökön reggel a Szovjet Szakszervezetek Köz­ponti Székházának oszlop- csarnokában megnyitotta a Moszkvai Világifjúsági Fórum első plenáris ülését. Ebben a kétezer személy befogadására alkalmas teremben üléseznek nyolc napon át az utóbbi évek legjelentősebb ifjúsági talál­kozójának részvevői. Az elnökség asztalán a rész­vevő országok zászlói sorakoz­nak, az emelvény felett elhe­lyezett óriási fehér drapériát pedig a Világifjúsági Fórum jelvénye díszíti. Az ülésteremben a több mint 120 ország küldöttén kí­vül számos vendég, újságíró, televízió- és rádióriporter van jelen. Amióta elhangzott Bonnban a Hruscsov szovjet miniszter- elnökhöz intézett hivatalos meghívás és Moszkvában a válasz a meghívás elfogadásáról — a nyugatnémet politikát még nagyobb kérdőjelek árnyékol­ják be, mint eddig. Természetesen nem lehet még tudni, milyen napirendi kérdések kerülnek majd a nyu­gat-németországi Hruscsov-Iá- togatás tárgyalási programjába, hiszen még az utazás pontos időpontját sem határozták meg. Nyilvánvaló: a napiren­det lényegesen befolyásolják majd azok az események, ame­lyek az utazás pillanatáig még hatással lehetnek a világpoliti­kai légkör kialakítására. Az Adenauer — Hallétéin vonal kudarca Mindamellett hiba lenne a Hruscsov-utazás elemzése so­rán túlságosan nagy jelentősé­get tulajdonítani külső é* ide­iglenes tényezőknek. Vannak bizonyos kérdések, amelyek történelmi távlatban már most teljesen világosak és egyértel­műek, s megszabják Hruscsov nyugat-németországi látogatá­sának jelentőségét. Az első és döntő történelmi tény ezzel kapcsolatban az eddigi nyugatnémet külpolitika fővonalának kudarca. A máso­dik: az, hogy a politikai erő­viszonyok hatása a nyugat­európai hatalmak egymás kö­zötti viszonyában is olyan vál­tozásokat érlel, amelyekkel a bonni kormány vezetőinek szá- molniok kell. Ami az első és döntő kérdést illeti: a bonni kormány hivata­los külpolitikája mindeddig az úgynevezett Hallstein-doikt- rinán nyugszik. E doktrína névadója a Közös Piac szerve­zetének főnöke, Hallstein pro­fesszor. Maga a doktrína azon a hamis feltételezésen nyug­szik, hogy a bonni állam „az egyetlen német állam”, s az megtagadja a diplomáciai kap­csolatokat minden olyan kor­mánnyal, amely a Német De­mokratikus Köztársaság kor­mányával ilyen kapcsolatokat létesít. A Hallstein-dokrináról elv­ben már születése pillanatában világos Volt, hogy „halva szü­letett”! Az NDK létezése tény­kérdés és a bonni állam maga is, a legkülönbözőbb szinten, gyakorlati, politikai és gazda­sági kapcsolatot tart fenn a Né­met Demokratikus Köztársa­sággal. Három irányzat Adenauer hivatali idejének utolsó éveiben, majd Erhard kormányra kerülése óta a bon­ni politika ebből a szempontból nem egyéb, mint kísérletek so­rozata a Hallstein-doktrina haldoklásának eltitkolására. Érthető módon Adenauer visz- szavonulása óta ezek a kísér­letek egyre erőtlenebbek, s az utóbbi időben már igén nyílt és éles vitára került sor a nyugatnémet külpolitika ber­keiben. Ez a vita az NDK-val való kapcsolatok természetét érinti — ami nem kevesebbét jelent, mint a bonni állam kül­politikai alapelveit. A véiemé- nyek itt természetesen rend­kívül árnyaltak és ingadozóak. Némi egyszerűsítéssel azonbah azt lehet mondani, hogy a bonni uralkodó körökben há­rom irányzat különböztethető meg. Az egyiket a kormány­ban részt vevő Szabad Demok­rata. Párt (FDP) képviseli, amelynek vezetője Mende je­lenleg össznémetügyi miniszter. Ez az irányzat — nem utolsó sorban a keleti kereskedelem­ben érdekelt Ipari körök egy részének támogatásával — azt az álláspontot foglalja el, hogy meg kell indulnia a „Moszkva és Bonn közötti párbeszédnek” és rendszeres érintkezést kell teremteni a két német állam képviselői között. A színkép másik szélén a kormánykoalíció jobbszámya, elsősorban a Strauss volt had­ügyminiszter által vezetett CSU áll. Ez a kulisszák mögé vonult Adenauer, valamint a nyugatnémet titkosszolgálat egy részének támogatását él­vezi. Ez a csoport megpróbál mereven ragaszkodni a Hall­stein-doktrina maradványaihoz. A harmadik és mindeddig in­gadozó álláspont voltaképpen a nyugatnémet kormány derék hadáé, amelynek legjellegzete­sebb képviselői Erhard kan­cellár ás Schröder külügymi­niszter. Az Erhard—Schröder csoport kettős nyomás alatt áll. Belpolitikában a Strauss-féle ultrák álláspontja és a Mende- féle „nagypolgári realizmus” politikája között. Külpolitiká­ban is érvényesült ez a kétfaj­ta nyomás, hiszen Straussék a legutóbbi időkig az Adenauer által létrehozott Bonn—Párizs tengelyre próbáltak támasz­kodni. Érdekes változás A legutóbbi hetekben figye­lemre méltó változások történ­tek. Először is Stoph, az NDK miniszterelnök-helyettese egy nyilatkozatában feltárta, hogv — egy magas rangú hivatalos megbízott útján — maga Aden­auer is kapcsolatba lépett az NDK-kormányával — még 1962-ben. Más szóval: a szín­falak mögött Adenauer fcem tartotta életképesnek saját po­litikai vonalát. (A formális ta­gadás ellenére ezt a nyilatkoza­tot érdemben mindeddig nem tudták megcáfolni a nyugatné­met fővárosban.) Ezt követően emlékirat került a nyilvános­ságra, amelyet Mende pártja, az FDP egy bizalmas ülésén tárgyalt. Ez a memorandum egészen odáig metjt, hogy be­vallotta az eddigi politikai ku­darcát, javasolta az NDK el­ismerését és a Hallstein-doktri­na feladásét. Az FDP egyelőre persze nem fogadta el az em­lékirat indítványait. A memo­randum puszta tárgyalása az egyik kormánypárt fórumán azonban világosain jelzi, hogy befolyásos nyugatnémet körök igen messzire jutottak a politi­kai kudarc felismerésében. Végül: súlyos csapás érte ép­pen a Strauss-féle szárnyat De Gaulle és a francia politika ol­daláról. A fejlemények lénye­ge: a két évvel ezelőtt megkö­tött nyugatnémet—francia szerződést De Gaulle tábornok ma már meglehetősen értékte­lennek tekinti. Persze, ebben döntő szerepe van annak, hogy De Gaulle az amerikai politi­kát kontrázza és szerinte Er­hard és Schröder túlságosan is híven követik Washingtont. A francia tábornok-elnök ál­láspontja azonban emellett egv sor olyan reális elemet is tar­talmaz, amelyek a Hallstein- doktrina bonni híveinek hely­zetét gyengítik. így például De Gaulle a közelmúlt hetekben újra kijelentette, hogy elisme­ri az Odera—Neisse határt. A Bonn—Párizs közötti kapcsola­tok romlása megnehezíti az Adenauer—Strauss szárny helyzetét, amely eredetileg ép­pen De Gaulle-ra támaszkodva akarta volna megakadályozni, hogy a bonni politikában ter­mékeny vita bontakozzék ki és megjelenhessenek egy reáli­sabb politika körvonalai. Hruscsov utazása mindenkép­pen nagy lehetőséget tár a fe­lelős bonni politikusok elé. Hogy tudnak-e majd élni ezzel a lehetőséggel, azt csak a jövő mondhatja meg. Annyit azon­ban már most, Hruscsov Bonn- ba érkezésé előtt meg lehet ál­lapítani, hogy -&> ha új bonni politika nincs is — a Hallstein- doktrina által jellemzett régi már romokban hever. SZŰTS ISTVÁN: A VÖRÖS Dokumentum regény (3.) Amikor kinyitotta szemét, a Nap már ferde sugaraival érte a völgyet, a fák tetejét ara­nyozta meg csupán. Azt hitte, álmodik, becsukta, majd újra kinyitotta szemét. Mit keres itt? Mint mikor könyvet la­poz valaki vissza, úgy pörget­te lassan vissza ő is az esemé­nyeket. Leugrott a vízmosás miatt. Valószínűleg ott fent — abba a kiálló párkányba — verhette be a fejét. Miért is jött le ide? Feltápászkodott, megropog­tatta csontjait. Nem tört el semmije, minden a legnagyobb rendben van. Most apróléko­san meg fogja vizsgálni itt a talajt. Elindult a vízmosás al­ján, kelet felé. Fél óra múlva mélyebb szakaszra érkezett. Érdekes. Miért is nem találta meg eddig ezt a völgyecskét? Biztosan azért, mert a sűrű növényzet felülről elfedi az árnyékot. Pedig járt már er­refelé. Hirtelen gyomrába nyi­lait az éhség. Reggel harapott csak egy kis kenyeret és már délután van. Lehajolt. Azt hitte az éhségtől, gyomra csi- karásától, a fájdalomtól látja lilának az egész földet. Meg­dörzsölte szemét. Tényleg li­la. Lila a föld, úristen. Nem is lila, inkább vörös. Mit is mondott az öreg pro­fesszor? ..: A vasoxid külön­böző arányú keverékben lehet kísérője az alumínium oxid- jának. A játékos természet így rejti az ibolyás, vöröses- baráns színű bauxitot;.. Letérdelt, belevájt a föld­be. Félredobta a kalapácsot, kézzel, körömmel ásta a rögö­ket. Felugrott, arrébb szaladt. Tíz lépéssel arrébb újra csak vöröslött a föld..; Igen, itt bújt ki — mondta hangosan Balás. — egy hosszú, ki tudja milyen mélységben kígyózó bauxittelep. Megvan! Keserves hosszú hónapok után ... Kínok, ke­servek, kudarcok után... De megvan!.:. A borostás arcú, meggyötört férfi szemét ellep­te a könny. Felkapbtt egy marék földet, egy marék vö­rös agyagot és megcsókolta. Aztán hirtelen körülnézett, hátha meglátta valaki. Neve­tett, hangosan, teli torokból nevetett. Remegő kézzel bontotta ki hátizsákja száját és megtöm­te ágyaggal. Ha itt megvan a kibúvás, még valahol meg kell találnia. Felvette a súlyos zsá­kot és elindult tovább az árok mentén. Kilométereket ment, azt hitte szétfeszül a melle. A telep végét azonban nem tud­ta megtalálni. Majd holnap — gondolta, — most már nem szökik meg. Holtfáradtan zuhant a kis erdészházba. Bokorné fektette le. Még álmában is — az öreg asszony megfigyelte — a férfi keze a padló felé kotorászott. Harminchat órát aludt egy­folytában. IV. KÖZJÁTÉK A termelési népbiztosság ta­nácstermének előcsarnokában csizmák, bakancsok, félcipők kopogtak a lila kőkockákon. Balás hóna alatt vaskos irat- köteggel közelített a szélesre tárt teremajtó felé. Mint a hullámok a parthoz, úgy csa­pódtak fülébe a várakozók sza­val. .: Most mindegyik azt bizonyítja, hogy forradal­már ... az volt már, amikor megszületett...” „ :.. Tegnap Csepelen látok egy plakátot: Vasas, ne hagyd magad. S valami burzsoá kö­lyök utána firkálta: a frontra vinni.: „.. .Az élelmezést kell meg­javítani. Bár ha aratásig ki­húzzuk .. „ ... Hevesi itt lesz, talán Vágó is? ... Mit gondolsz? ... „... Kún Béla kérte, hogy a jegyzőkönyvet küldjék fel neki...” ”:.. De kit érdekel most a bányászat helyzete? ... Ke­nyér kell!” Balás a teremben az elnöki asztal előtt állva, ismerős ar­cokat pillantott meg. Nánási, Blaum, Hertok, Szlonkay? ... Mi történt? ... Mindent elkép­zelt volna, csak azt nem, hogy Nánási a vörösök bányászati megbeszélésén részt vesz. Mit akar vajon? ... Mire_ felocsú­dott volna meglepetéséből, a férfi kitárt karokkal üdvözöl­te. — Szervusz Balás, hallot­tam, hogy te tartasz itt elő­adást. Mondom, ezt már meg­hallgatom. Nagyon érdekelnek a munkáid ... — Eddig nemigen adtad ta­nújelét. — Kérlek, az embernek sok­szor vissza kell fojtania a bel­sejében forrongó dolgokat. A korszak dugója ... he, he he... a váratlan ütéstől kipattan. Balás legszívesebben szólt volna az egyik katonának, hogy vezesse ki ezt az urat. — Kezdjük talán! — ra­gadta meg Balás vállát egy alacsony, kopaszodó férfi, aki be sem mutatkozott. — Ügy gondolom, ne sokat beszéljen, csak a lényeget. Az emberek türelmetlenek és az összeté­tel... Kezével félkört rajzolt a terembe, ahová lassan szállin­góztak be a meghívottak. — Többségük egyszerű bá­nyász, ezért nagyon közérthető nyelven szóljon hozzájuk — magyarázta Bálásnak, majd kikiabált a folyosóra. — Elv­társak, jöjjünk befelé! Balás felállt a pódiumra, a tömeg összefolyt a szeme előtt. Tarka ruhákat, sok-sok fejet látott, dagály hullámzá­sát idéző mozdulatokat. — Hölgyeim és Uraim! Ab­ban a megtiszteltetésben része­sültem, hogy a termelési nép­biztosság felkért: ismertessem eddigi kutatásaim lényegét, hogy azt a Tanácsköztársaság­nak felajánlhassam. A nép szolgálatába akarom állítani eddigi kutatásaim eredmé­nyét. .. — Jól van, kedves uram, — emelkedett fel az első padso­rok közül egy bőrkabátos fér­fi, megszakítva a szónokot, — de előbb tudni szeretnénk, ki­csoda, micsoda maga? Mit akar tulajdonképpen?... Balás az elnökség tagjai fe­lé fordult, azok mosolyogtak. — Ugye, erre nem volt fel­készülve az egyetemi előadá­sok után? — súgta feléje a kopaszodó férfi. — Válaszol­jon csak nekik! — Én, barátaim, bányamér­nök vagyok. Erdélyben, Gyer- gyóremete községben szület­tem. Sok éven át kutattam Magyarországon különböző ér­cek után. Például még régeb­ben megvizsgáltam szülőföl­dem határát és ott, a Kereszt­hegy környékén ércet.találtam. Azaz feltételeztem, hogy érc van jelen. A Kecskekő nyugati oldalán, a patak szintje felett egy hasadékban, telér kaolin kibúvása könnyen megtalál­ható. Az elkavicsosodott ande­zitlapok. .. — Tarján felé nem kutatott'1 Jó szénre lenne ott szüksé­günk! — szólt közbe egy mély hang. Balás bosszúsan fordult feléje. — Nem! De a Szárhegy ga- lenitje, cerussitja tény. A Szárhegy mészköve a legjobb szállásadója az ércnek... — Drága elvtárs! Azt mond­ja meg, hogy mit talált máris, mert nekünk sietnünk kel! a bányászkodással — szólt a többiek helyeslő zúgásától kí­sérve a tatabányaiak küld ’{e, Az emberek harsány, Vidát.i közvetlensége feloldotta fe szültségét. Félretolta jegyze­teit. (Folytatjuk, 1964. szeptember 18.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom