Kelet-Magyarország, 1964. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)
1964-09-18 / 219. szám
Megjegyzés: Deviza-ügy is! Segít az OPWaz őszi csúcsszállításokban Napjában négyszer továbbítanak vagonokat — Még mindig sok a fekbér — Öt és fél óra rakodási idő négy helyett Nagy örömmel újságolta ez év elején a nyíregyházi ruhagyár egyik vezető dolgozója: egykori kis műhelyükből nemzetközileg is jelentős gyár lett, s most már exportra termelnek. Ez is mutatja: a megszokott termeléshez képest az exportmunka minőségileg magasabb rendű, a külföldi megrendelés rangot ad a gyárnak. Nincs ebben semmi rendkívüli, nyilvánvaló, hogy a világpiacon csak azok Iránt a termékek iránt van kereslet, amelyek kiváló minőségben, korszerű kivitelben készülnek. Ezek után okkal mondhatjuk: az exportra gyártó üzemek, szövetkezetek megérdemlik a fokozottabb támoAz elmúlt évhez viszonyítva hat százalékkal emelkedett a teherforgalom — mondja Kosa József, nyíregyházi állomásfőnök. — Ez pedig sok ezer tonnával több áru ki- és berakását, szállítását jelenti a vasút dolgozóinak. Az állomáson 24 óra alatt sok szerelvény halad át. Közel ezerre tehető azon vagonok száma, amit naponta a gurítódomb segítségével válogatnak szét és sorolnak új szerelvényekbe. Csak a nyíregyházi vállalatok részére 230— 250 vagon között van a napi érkezés és mintegy 110—120 üres vagon az igénylés. Különösen megnövelte a vagonok igénylését a nyíregyházi konzervgyár belépésé. nincs rá szükségünk, más állomásra irányíthatjuk. Ez nagy előnyt jelent a MÁV-nak és a népgazdaságnak is. — Mennyire gépesített a rakodás? — Van ugyan egy nagyobb emelődarunk, meg több hidraulikus emelőnk, de a szűk terület miatt nem tudjuk jól kihasználni. Most van tervezés alatt ennek megoldása. Ezért is fordítunk nagyobb gondot az emberi munkaerő összehangolására. A TORLÓDÁS ELKERÜLÉSÉRE De bármennyire is jól működik a vasút feldolgozó kéges, hanem csökkenti a fek- bért is. Például július hónapban 458 vagon érkezett a TÜZÉP részére. A késedelem miatt 18 600 forint fekbért fizettek. Augusztus hónapban 462 vagon áru futott be és a fekbért 5000 forintra szorították le. Bár sokat javult a vasút és a vállalatok közötti kapcsolat, mégis a gyakorlat azt mutatja, hogy a ki- és berakodási idő alig csökkent valamit. Sőt.. A vagononként meghatározott négy óra kirakodási idő helyett átlagosan 5 és fél őrá vesznek igénybe, ami zavarja NésYszázhúszmílliós téli munkára készül a megyei építőipari vállaial Téliesítés 72 munkahelyen Több melegtermelő berendezés kellene Küszöbön a tél és a hideg, a fagyos időkre idejében készülni kell. Különösen az építőiparban kíván alapos előkészítő munkát a téliesítés. Az építőiparban nemcsak a fűtőanyag, a meleg ruha biztosítása a gond. hanem elsősorban olyan munkahelyeket kell teremteni, ahol a legnagyobb hidegben is zavartalanul haladhat az építkezés. Az ÉM Szabolcs-Szatmár megyei Állami Építőipari Vállalat már az év elején megkezdte téliesítő munkáját. Januártól kezdődően úgy irányították az építkezések előkészítését és szervezését, hogy lehetőleg maximális számú építkezés legyen alkalmas a téli munka végzésére. Somurjai Béla, az ÉM. termelési osztályának vezetője elmondotta, hogy 1964-ben — nem végleges adatok szerint — mintegy 420 millió forint értékben végeznek majd téli munkát. Ebből 1965-re 72 létesítmény húzódik át közel 300 millió forint értékben. A téli munkavégzés lehetőségei tehát idén jóval nagyobbak, mint az elmúlt évben, de ezeknek a lehetőségeknek a kihasználásáig még számos feladatot kell megvalósítani. A feladatok közül a legjelentősebb, hogy a téli munkára kijelölt építkezéseken az építők olyan műszaki készültségi fokot érjenek el, amely az adott létesítményt alkalmassá tes2i, hogy a decemberben, januárban és februárban is dolgozhassanak. Az ÉM július 27-i főépítésvezetői értekezletén a megye területén 31 számottevő, népgazdaságilag fontos létesítményt jelöltek ki téli munkára. A jelenlegi felmérések alapján ezeken az építkezéseken a hideg idők beállása előtt elérik azt a készültségi tokot, amely lehetővé teszi majd a téli munkát. Komoly gondot okoz, hogy az építőipar Jelenleg nem rendelkezik kellő számú melegtermelő berendezéssel. Mindössze három hőiégíúvója, egy Express-Heating kályhája, valamint 50 vaskályhája van a vállalatnak. Hogy a 31 létesítményen — amelyek között szerepel a nyíregyházi m.ya- és csecsemővédő Intézet, az északi alközpont lakásépítkezése, több bölcsőde és óvoda, négy gimnázium, számos termelőszövetkezeti és gépállomási beruházás — ténylegesen dolgozzanak Is az építőipari munkások, szükséges az építőipar fő- igazgatóságának s hathatós támogatása. Nem kevesebb mint tíz Express-Heating kályhára, három-négy gőakazánra, és 30— 40 hőlégfúvóra lenne szükség Az ÉM Szabolcs-Szatmár megyei Állami Építőipari Vállalat reméli, hogy ezt az igényét a főigazgatóság kielégíti. Befejezésül Somorjai Béla arról beszélt, hogy a téli építéshez szükséges íűtőanycgct megrendelték és ha a melegtermelő l erendezéseket is megkapják, akkor a munkások 30—70 százalékát tudják a leghidegebb időben is foglalkoztatni. Ez jelentős fejlődés lesz, mert tavaly a munkások 60-.-70 százalékát küldték tagyeza- badságra és csak 30—40 százaléka dolgozott* 8. E. KISZÖV választmányi ülés Nyíregyházán gatást, hogy nehézségeik leküzdéséhez segítséget kapjanak. Ma már megyénk ipari üzemei is számottevő, milliókat érő külföldi megrendeléseknek tesznek eleget, amelynek népgazdasági haszna sem közömbös. Mégis tapasztalni, hogy olykor a legelemibb technikai feltételeiket is nélkülözniük kell ezeknek az üzemeknek. Jellemző példát találni erre a Nyíregyházi Vegyesszerelő Ktsz-nél. Vasgyár utcai telepükön a már hosszabb ideje exportra dolgozó galvanizáló részleg szűkös helyen tevékenykedik. Huzavona gátolja az üzem bővítését! Ugyanennél a szövetkezetnél nem tudják korszerűsíteni a Búza téri, félig kész telepüket, mert a tanács bontást helyezett kilátásba. Most pedig itt kezdték el azt a másfél milliós mongol-exportot, melynek keretében fénycsőarmatúrákat gyártanak, leginkább a szabad ég alatt. Lehetséges, hogy igaza van a tanácsnak is, de ez a jelenlegi bizonytalanság hátráltatja a jó munkát. Ez nem csupán az érintett üzemek közvetlen érdeke, s a szabolcsi ipar jó híre külföldön, de igen fontos devi- taérdek is. A. S. PONTOS TERV, GYORSABB MUNKA — A vasúttal szemben támasztott igények érdekében ml is meggyorsítottuk a munkát — közi; Kindrusz András, állo- másfőnök-helyettes, <— Az eddigi öt tartalék tolatómozdony helyett hat áll rendelkezésünkre, ami lényegesen meggyorsította a vagonok mozgatását és a rakterűiéire való szállítását. = A kereskedelmi és szállítási főnökség pontos tervet dolgozott ki, a szállítási és a vagonigények kielégítésére. Úgynevezett „grafikus” megoldást alkalmaznak, melynek lényege az, hogy naponta előre meghatározott időben négyszer továbbítják a vállalatok részére érkezett, vagy igényelt vagonokat. Természetesen, ha szükséges többször is. Ez lehetővé teszi a vállalatoknak a ki- és berakodás időbeni megszervezését. A gondosabb szervező munkával a vasút elérte, hogy az igényelt vagonokat, a lehetőségekhez képest ki tudja elégíteni. Sőt, egyre több üres vagont tudnak irányítani más állomásokra, mint például Záhonyba, vagy Mátészalkára. SZŰK A TERÜLET — Ezt elősegítette az a tény is — mondja Kindrusz András —, hogy július óta életbe lépett a KGST-n belül a közős vagonpark-egyez- mény, az OPW. Addig például hiába volt az állomáson 30—40 szovjet, vagy csehszlovák vagon, nem vehettük igénybe, üresen kellett azt továbbítanunk. Most viszont bármikor megrakhatjuk, s ha pessége, néha mégis előfordul torlódás. Ezt úgy oldják meg — ami azelőtt nem volt —, hogy a vasút dolgozói a vállalatok segítségére sietnek. Például a TÜZÉP-pel olyan szerződést kötöttek, ha több vagon áru érkezik, rakodómunkásokkal is segítik őket. Ez nemcsak meggyorsítja a vagonok továbbítását, ami a lényea vasút munkáját. Míg július hónapban 29 700 forint fekbért fizettek a vállalatok, augusztus hónapban ez az összeg már 43 800 forintra emelkedett. Tényként állapítható meg, hogy nem a vasút hibájából. Éppen ezért a vállalatoknak sokkal jobban kell a ki- és berakodást megszervezniük, hisz népgazdasági érdekről van szó. ■ (b. 1.) Tegnap délelőtt Nyíregyházán az Irodaház nagytermében tartotta ülését a Szabolcs- Szatmár megyei KISZÖV választmánya. Az értekezleten megjelent Aczél Béla, a megyei pártbizottság tagja, a MÉSZÖV Igazgatóság elnöke, Végh János, a megyei pártbizottság munkatársa, Gyergyói Gyula, a Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság elnökhelyettese, az OKISZ képviselői, a kisipari termelőszövetkezetek elnökei, műszaki vezetői, párttitkárai. Oláh Géza, a KISZÖV szövetkezetpolitikai osztályveaető- je megnyitója után Czimbal- mos István, a KISZÖV elnöke tartott beszámolót a kisipari szövetkezetek első nyolc hónapjában végzett termelési tevékenységéről és a feladatokról. A beszámolóhoz számos hozzászólás hangzott el. Felszólalt a vitában Végh János, a megyei pártbizottság munkatársa is. Az elhangzott észrevételekre és javaslatokra Czimbalmos István válaszolt. A gyermekotthon két üres pedagógusi helyére ifjú házaspár került. A nyáron házasodtak, nagyon jól jött hát számukra a lehetőség: együtt dől. gozhatnak, az intézetben szép, alkóvos szolgálati szobájuk lesz, s alig húsz kilométernyire vannak a megyeszékhelytől, ahol az asszony szülei laknak. Úgy tervezgették: két-három esztendő és lesz egy kis Trabant kocsijuk, — akkor pedig, — akárcsak a városban laknának! Vidám, könnyű szívvel, sok ambícióval láttak munkához. Az asszonyka barátságot kötött a gyerekekkel, ha pedig az óvodások csoportjával találkozott, el nem mulasztott volna egy alkalmat sem, hogy ne simogassa meg a csöppségeket. Különösen megszeretett egy villogó szemű kisfiút, — no természetesen, az is őt. Ha meglátta, odafutott hozzá, két kis karjával átölelte a derekát, s nem nyugodott addig, amig csókot nem kapott. Egy hét múlva már így köszöntötte: — Szervusz, anyu! Az asszonyka nevetve mesélte a férjének. S mikor a kis Laci a kertben bizalmasan odabújt hozzá, megfogta a kezét, s hazavitte a szobájukba. — Vendéget hoztam! — kiálLACI tott vidáman. Lehajolt a gyerekhez: — Mondd meg szépen, ki vagyok én? — Anyu! — felelte nagyon természetes hangon a fiúcska. Nevettek rajta. Akkor pedig a férj simogatta meg buksiját: — No és én, — ki vagyok? — Apu! — hangzott a válasz. S hogy látta, milyen sikere van a tudományával, többször elismételte: — Anyu... Apu... Elmaradhatatlan társuk lett a kis Laci. Egyszer megbetegedett. Lázasan feküdt a betegszobában, és sírva hajtogatta: —- Anyu... Hol van anyu... Az igazi édesanyja még csecsemő korában elhagyta. Azóta sem érdeklődött. Az ápolónő nem is sejtette, kit nevez „anyu”-nak a gyermek. Vi- gasztalóan simogatta hát az arcát, s mesét mondott neki arról, hogy majd egyszer eljön hozzá a mama. A fiatal tanítónő megtudta, mi történt a kisgyerekkel. A betegszobába sietett, s csokoláfi rávilágított a zseblámpával. — Nézd, Laci! Felkapta az átfázott, álmos gyereket. Az pedig már mosolygott is: — Anyu... Apu- — ölelgette őket. dét vitt neki. Lacika boldogan kiáltott fel: — Már el la jöttél hozzám?... Fogta a kezét, nem engedte volna el a világért sem. Esteledett, az asszonykának mennie kellett volna, de sajnálta magára hagyni a gyereket. Megegyezett az ápolónővel, ölbekapta, s vitte haza. Ettől kezdve odaszokott a kicsi Laci. Egészségesen sem lehetett volna elkergetni „anyu”- éktól. Azok pedig vettek egy sezlont, beállították az alkóvba, s önmaguk igazolására mondták egymásnak: — Úgyis kellett még egy fekhely... Laci tehát napközben az óvodásokkal élt, esténként pedig a tanítóéknál aludt. Egy szombat estén a fiatalok a városba mentek, hogy megnézzék a színház bemutatóját. S csak az éjszakai vonattal tértek vissza. Aludt mindenki, amikor hazaértek. S a sötét folyosón, az ajtajuk küszöbén, éppen hogy nem léptek rá egy: mozdulatlan valamire. A íérLaci bizony ezen az estén sem maradt a helyén, az óvodások hálótermében. Úgy tett, mintha aludnék: aztán. hogy minden elcsendesedett, pizsamában kiszökött a folyosóra, át az udvaron, a pedagóguslakásokig. Szerencséje volt: nem vette észre senki. Csak „apu”, meg „anyu”, akik másnap hivatalosan is megindították az eljárást Lacika örökbe fogadásáért. ...Azóta két esztendő telt el. A tanítóéknak saját kisgyerekük is van már. — Az öcsikém... — mutatta be nekem Laci az apróságot, mikor ott jártam az intézetben. ...A Trabant kocsi vásárlása körül egyelőre, — kis késés mutatkozik... Szekeres Ilona 3 1964. szeptember IS. Mozgalmas kép a konzervgyári csarnokban. Foto: Hammel József
