Kelet-Magyarország, 1964. augusztus (24. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-02 / 180. szám
A tervezettnél kevesebb gyümölcsöst telepítettünk Több a szőlő, hetven kút hiányzik A népi ellenőrzés vizsgálata 31 termelőszövetkezeiken Szabolcs a jonatán hazája. Megyénk termelőszövetkezetei a második ötéves tervben újabb 26 000 hold gyümölcsös és 1600 hold szőlő telepítését kapták feladatul. Ez a munka nagy gondosságot, előrelátást és sok energiát követel. Megvalósulása viszont gyümölcsöző, mert újabb milliókat jelent a népgazdaság és a termelőszövetkezetek számára. Nem mindegy tehát, hogyan valósul meg a terv, milyen ütemben halad a telepítés, hol vannak hibák, s egyáltalán a telepítésekre fordított összegek hogyan és mikor térülnek meg. Ezt vizsgálta a Szabolcs- Szatmár megyei Népi Ellenőrzési Bizottság a baktalóránt- házi, kisvárdai, nagykállói, nyírbátori és a nyíregyházi járás 31 termelőszövetkezetében. Elsősorban azt nézték meg, hogy az 1963. évi őszi és az 1964. évi tavaszi szőlő- és gyű- mölcstelepítéseket hogy hajtották végre. Megállapították, hogy &a említett időszakban a megye tsz-ei 16162 hold gyümölcsöst telepítettek, mely a tervezett feladatnak csak a 64 százaléka. Szőlőből 1144 holdat ültettek, s így a tervet 109 százalékra teljesítették. Mi az oka a gyümölcstelepítési terv nem, illetve a szőlő- telepítési terv túlteljesítésének? Elsősorban az, hogy a gyümölcstelepítés céljára Kapott szaporító anyagot a t'z-ek sok helyen nem erre, hanem pótlásra használták fel. Ezért viszont csak részben lehet hibáztatni a szövetkezeteket, hiszen ezeknek a gyümölcsösöknek a pótlása már a korábbi években is elmaradt, de nem valósították meg. Csak azért, mert nem volt elegedő almafa pótlás céljára országosan sem. E célra 320 000 darab gyümölcsfaoltványra lett volna szükség Szabolcsban, s 1963 őszén csak 15 000 darabot utaltak Id. Helyes volt a NEB- nek az a javaslata, hogy jelenleg elsődleges feladat a gyümölcsösök pótlását végezni, s az új telepítések ütemét csökkenteni. Nagyobb hiba volt az, hogy a szaporítóanyagok többsége nem volt megfelelő minőségű. A késői szállítások következtében kisebb nagyobb mértékű gyökérelfagyás is bekövetkezett A napkori Kossuth Tsz például fertőzött oltványokat kapott, melyeket visz- sza kellett küldeni. A 31 tsz- nek csaknem a fele a megye faiskoláiból, míg a többiek az ország különböző részéből kapták a szaporítóanyagot. Míg a megyéből kapott szaporítóanyagot időben, addig a más vidékekről száll ította- kat csak késedelemmel tudták elültetni. Más problémák voltak a szőlőtelepítésnél. Itt az elv az, hogy tovább kell növelni a csemege- szőlők arányát. Ennek ellenére mégis a borszőlő telepítése növekedett. A tsz-ek a csemegeszőlő szaporítóanyag helyett is borszőlő szaporítóanyagot kaptak, s így ez került telepítésre. Súlyosabb hiba, hogy az új telepítésű gyümölcsösökben olyan tiltott haszonköztes növényeket termeltek mint a burgonya, ' paradicsom, tök, borsó, dohány stb, amelyek a gyümölcsfák fejlődéséhez szükséges tápanyagot az amúgy is silány homokon elszívják. Ez az oka elsősorban annak, hogy hiába végezték el a szövetkezetek a telepítést szaK- szerűen, fejlődési beállottsá- guk nem kielégítő. Megtörténik olyan eset is, hogy a rendelkezések ellenére e területre is szerződést kötnek bizonyos növények termelésére. S ez nem engedhető meg. Megállapította a INEB azt is, hogy az almatelepítésen kívül az egyéb gyümölcsfélék tervezett telepítésében is nagyobb elmaradás tapasztalható. Ennek elsősorban a szaporítóanyag hiány az oka. A tsz-ek új telepítésű gyümölcsöseinek, csaknem 70 százaléka kerítéssel van védve. A nyúlrágás okozta kár megyei- leg mégis tetemes; 26 000 darab gyümölcsfát érint. Aggasztó a növényvédelemhez szükséges víze'látás biztosítása. A megvizsgált 31 tsz közül mindössze 3 szövetkezet az, ahol a kutak vízhozama a telepítések növényvédelméhez elegendő. Igaz, 1963-ban 47 kutat építettek, de ez kevés, hiszen az ültetvénytelepítésekhez elkészített beruházási program minden 100 hold gyümölcsöshöz és 50 hotó szőlő tele- oítéséhez 1 darab bővizű ásott Jóit építését irányozta elő. Ezek szerint 70 kút építése szükséges, melyről sürgősen gondoskodni kell. Hiányos a tsz-ek szakemberrel való ellátottsága is. Van olyan szövetkezet is, Shol van ugyan új telepítésű gyümölcsös, de egyetlen szakemberük sincs. Valamit enyhít ezen a problémán az, hogy az idén 16 öntözési szakembert kap Szabolcs, s a felsőfokú szaktechnikumban 30 fő tanul. Engedélyezték a felsőbb szervek azt is, hogy újabb első osztályt szervezzenek 30 fővel, akik levelező úton sajátítják majd el a szükséges ismereteket. Továbbra is szükséges azonban szervezni a téli tanfolyamokat, melyeket az elmúlt esztendőben a Sóstón tártottak. Farkas Kálmán Az álaott víz megy, megy tova... „Ha mi nem akarnánk, kényszeríteni kellene“ Sonkádi határjáráson A Hosszúkért almafái Is pilledten tartják leveleiket, pedig közvetlen ott vannak a Túr partján, vízbe lógathatják a „lábukat”. A szokatlan — vagyis a nagyon megszokott — hőségben többet párologtatnak mint amennyi nedvességet fel tudnak szippantani. Hát akkor a sárgavirágú tányérjukat bólogató napraforgók! Meg a levelüket furulya formára összesodró kukoricatövek! A krumplinak pedig a száradó leveleit zörgeti az eső terhétől mentes, kánikulai szellő. 100 napja por Radács Sándor, az elnök, törülgeti homlokát, arcát; a lefutó izzadtság finom baExtrakciós berendezés épült az Alkaloidában. Hammel József Tavaink évezredei Szélvájta teknőben, vagy a Tisza volt medrében fekszik Sóstó? A NYÍRSÉG nevét egye- a fehértörzsű nyírfáktól, mások pedig a nagy kiterjedésű nyírvizektől származtatják. Mindkettő igaz lehet, csupán azt kell eldönteni. hogy a nyírfa kapta-e a nevet a nyírvíztől, avagy a nyírvíz a nyírfától. Nem is olyan régen a Nyírségben megszámlálhatatlanul sok nyírvíz és még megszámlálhatatlanul több nyírfa volt. Ám a sekély nyírvízes tavak, mocsarak és lápok életének a múlt század végén utolsót ütött az óra. A kubikusok ásója nyomán percről percre hosszabbodtak azok a csatornák, melyek néhány év alatt parazita módjára szívták le a Nyírségnek romantikát, a nyírfának pedig otthont adó nyírvizeket, elszikesedett nyírségi tavakat. A szárazon maradt mocsarak, tavak és lápok helyén megjelent az ember és ha a „sziksóvi- rágzás” meg nem előzte, akkor e térséget művelés alá fogta, rendszerint dúsfüvű réteket, legelőket teremtett rajta. Ma különösen nedves tavaszi időszakokban, amikor a föld árja felfakad, akkor alkothatunk némi fogalmat e hajdan kísértetiesen gazdag világ kiterjedéséről. HA A LECSAPOLÓ munkálatokkal merőben meg is változott a Nyírség vízföldrajzi képe, az ősi nyírségi tavaknak, lápoknak, mocsaraknak megyénkben ma is igen sok emléke fellelhető. E képződményeknek legszebb képviselője a szikes tavak, mint pl. az újfehértói Nagy Vadas tó, Nagy-Szik tó, a császárszállási Szelka tó, a Nyírteleki tó, Vajai tó, a kállósemjéni Nagy Mohos tó és nem utolsó sorban a nyíregyházi Sóstó. A TÓ KELETKEZÉSÉNEK történetét legrövidebben a földrajzkönyvekből egy jó ismert szakkifejezéssel intézhetném el. Azaz a Sóstó deflációs keletkezésű, vagyis a szél vájta ki. Vannak viszont geográfusok, akik a tó eredetét másként magyarázzák, szerintük a tó egy elhagyott — szél áltál, homokkal elgátolt — folyómeder-szakaszban foglal helyet. Ahhoz, hogy e kétféle elképzelésről helyes képet alkothassunk, át kell tekinteni a Nyírség vízföldrajzi képének több ezer éves fejlődésén. A jégkorszak elmúlta után kb. 10—15 ezer évvel ezelőtt a Tisza, a Szamos még megközelítően sem a mai irányban szelte át a magyar Alföldet, hanem szinte legrövidebb úton igyekezett az Alföld belsejébe, illetve a Duna torkalata felé. A Tisza és a Szamos ekkor a Nyírség déli pereménél a mai Ér folyócska mentén haladt az akkori erróziós bázis (legmélyebb pont) a Sárrét irányába. Ugyancsak ebben az irányban haladtak a Tisza mellékfolyói s, a Tapoly, az Ondava, a Labore, Ung és Latorca (ma ezek közös torkolati szakasza a Bodrog). KB. 10 EZER ÉVVEL ezelőtt a fenyő-nyír korban a Nyírség keleti része megsüllyedt és a környező térszínnél mélyebbre zökkent a szatmár-beregi sikság. A süllyedés magához vonzotta az eddig déli irányba haladó Tiszát és kialakult a Nagyszőlős és Záhony közötti szakasza. A Tisza mielőtt Zemplénig elért, felvette a Latorcát és Ungot, Zemplénnél pedig egyesült a Tapoly és Ondavával. A szatmári síkság bezökkené- sét a Szamos nem követte olyan gyorsan, mint a Tisza és kb. csak 5—6 ezer évvel ezelőtt hagyta el az Ér völgyét és alakította ki mai medrét. MI KÖVETKEZETT a szatmári sikság zökkenéséből, illetve a Tisza mederváltoztatásából? Elsősorban is ennek eredményeként a Nyírség elveszti élő folyóvíz- hálózatát. Ugyanis a Tisza sorra lefűzi a korábban említett folyókat, s ezek völgyei a Nyírségben szárazon maradtak. E szárazon maradt folyóvölgyek hordalékanyagából az uralkodó, a mainál jóval erősebb és szárazabb szelek töménytelen mennyiségű homokot fújtak ki. A mozgásba jött homoktömegek behatoltak az egykori folyóágakba, azokat földarabolták, így nagy számban keletkeztek minden oldalról körülzárt laposok, mélyedések. Közben a rendkívül száraz és igen szeles évezredek után időszámításunk előtt 5—2500-ig a maitól melegebb és nedvesebb klímájú időszaka következett. A sok csapadék hatására ezek a medencék, laposok vízzel feltőltődnek és kialakul vidékünk állóvízhálózatának kb. 5 ezer év előtti képe. I. e. 2,5—800 a klíma még hűvösebb és csapadékosabbá válik, ez pedig azt eredményezi, hogy'a magasabb fekvésű laposok is elmocsarasodnak, ez tovább gazdagítja a Nyírség amúgy sem szegény állóvízvilágát. A NYÍRSÉGI TAVAK keletkezésének másik módja, amikor a 6zél egyedül saját maga hoz létre laposokat, mélyedéseket, amelyek a csapadékosabbá vált korszakokban töltődtek fel. MELYIK keletkezési módot fogadjuk el a Sóstó eredetének magyarázatául? A geográfusok többsége az utóbbi feltevés mellett foglal állást, azaz a tó az állandó északias szelek munkájának eredményeként jött létre. De biztosan és megnyugtatóan nem zárhatjuk ki tavaink keletkezésének másik módját sem. Ha a szél általi keletkezést fogadjuk el akkor vízzel való feltöltő- désének Időpontját kb. 5—6 ezer évre tehetjük- Persze a történelmi korban az utolsó évszázadok alatt a tó néha ki is száradhatott, erre vonatkozólag azonban nem ismerünk pontos adatokat. Kuknyó János rázdát húz a határjárásnál szerzett pcvrrétegen. — így van ez már, talán több mint száz napja; azóta kerüli ei az eső a sonkádi határt. Meg az egész környéket. A Túr töltésén káptatunk fel, át a kövesúton, az ároK- " parthoz, ahol a fák mögül páradús szellő csap felénk. Ez más világ! A szórófejekből hosszú sugárban, körbe- körbe permetez a víz. Forrása a Túr, útja a töltés alján keresztül. — Ä vízügyiek engedé’yezték, a talajvizet levezető Zsilipen át. Ez lett a répa, lucerna meg- mentője. Mert az egyszál csőkutunk bedöglött. Eldu- gította az iszap. Csak a remény Nem messze innen, a túlsó parton, cséplőgép dohog. Száll az égető, maró, keserű por. A répafö’don asszonyok hajladoznak; néha, pihenőként, a felforrósodott bőrre csiklandóan ható vízsugár közelébe mennek. A kerék- ' pár pedáljait taposva, Sa- mók Gyula, a fiatal agronö- mus érkezik. — Jól húz a szivattyú, ömlik a víz a rizsföldre. Öröm és bizonytalan várakozás együtt. Ahol a víz éltet, ott a bizalom. A mező többi, kókadó növényei? „Csak ezen a héten jönne már legalább az eső! Mert ha nem ...?” Sok ilyen hárompontos gondolat emészti szerte a megyében a paraszt- embereket manapság- Mert ha még akkor sem jón az - eső .V. -•-■■■■ j A sonkádiaknál külön hangsúlyt is kap a gondolat. Nem azért, mert ők talán rosszabb helyzetben lennének. — A kukoricánk a mélyszántásban most is többet ígér, mint tavaly, s a forgónál se nagyon rossz a szemkötés —' latolgatja az elnök, de mázsában kifejezett véleménye nincs. Nincs, csak remény. Ha nem Is vastag. Nekik azért fájdalmasabb a sínylődő határ képe, mert rajtuk is múlik, másokon >s múlik, hogy ilyen és nem jobb. — Ha mi nem akarnánk, kényszeríteni kellene bennünket, hogy csináljuk — dobja'ki magából, az indulatot az agronómus. — Tudja, micsoda lehetőség rejlik nálunk? Nézzen szét! A holt Túr, vagyis a régi folyó, félkörben átíveli földjeinket, a Túr-csatorna pedig keresztül vágja a falu határát És a növények a pusztulás határán vannak! — Hat. Mit hat! Tíz nagy kapacitású öntözőberendezés, meg egy sor csőkút kellene a vízhez, ehhez a kincshez, és az egész határt kertté lehetne varázsolni. Ha kiesik a rizs Akkor van valaminek nagy értéke — ha nincs, ha van és mégsem foghatjuk meg. Ez táplálja a sonkádiak türelmetlenségét is, meg az, hogy Igazuk van. Nem úgy, hogy add meg uramisten, de mindjárt és az egészet, de többet mint ami van. A másfél ezer holdnyi tsz 40— 60 holdat öntöz, emellett 98 hold a rizstelep. És mit jelent itt az öntözött föld! Tavaly a rizs, holdanként 21 mázsájával maga mögött hagyta az egész növénytermesztés jövedelmét. Az öntözött répa holdja két és fél—háromezer forinttal hálálta a gondoskodást azzal szemben, amelyik nem kapott vizet. — De a rizstelep már hároméves, jövőre aÜg hiszem, hogy termelünk rajta. És váltás nincs — mondja az elnök, ahogy járjuk a kalászba szökkenő rizs között elnyúló gátakat. — Két éve is, tavaly is kértük a telepbővítést. Eredmény semmi. Ez pedig, megmondom őszintén, nekünk létkérdés. Ha kiesik a rizstermesztés, nem bővül a szántóföldi öntözés: beköszönt a szükség — a mérleghiány egy újabb aszályos évben. — Szóltak tavasszal a Járástól; van fedezet, igényeljünk még egy öntözőberendezést. Két kézzel kaptunk utána, de a levegőbe markoltunk. Pénz van, berendezés nincs. Még a meglévő öntöző kapacitást se tudjuk teljesen- kihasználni; nincs elég szórófej. Az AGRO- KER csak teljes garnitúrát ad. Frissen ugarolt tarlón megyünk keresztül. El van munkálva, mag alá. Csak ennyi, ez is az öntözött terület szomszédságában. Erre jut víz, a többit őrültség lenne bevetni most. takarmánynyal. Csak ennyire jut, mert az életet adó bűvös vízsugár ma még csak töredékét tudja átívelni a sonkádi határnak. A víz, az áldott víz pedig megy, megy tova. S pártjai mentén szomjaznak a növények. Igazuk van a sonkád iaknak: ha nem akarnák, akkor is kényszeríteni kellene őket a víz hasznosítására. De ők akarják ...! S. — latban kísérleteket: hangszalagra vették a különböző fák lombjainak neszét, a gáton átbukó víz csobogását, a zivatar esőcseppjeinek dobolását, a tengervíz morajlását és igy tovább. Utóbb az egyetem akusztikai laboratóriumában kielemezték a hangszalagra vett természetes zörejek „színképét". Az eredmény érdekes volt. Kiderült, hogy a természetes zajok — legalább is a jelen kutatás kisérleteinél — nagyjából azonos frekvenciájúak: ez másodpercenként körülbelül ezer rezgésnek felel meg. Történetesen ez az adat egybeesik az ember hallószervének a tónusokra leginkább érzékeny zónájával is. Meglehet, hogy éppen az ilyen természetes zajokhoz való alkalmazkodás hatott ki eredetileg az ember hangérzékeléséneK alakulására. Másrészt ez a sa- jáiss akklimatizálódás magyarázza, miért hatnak ránk jótékonyan egyes zajok. Alighanem a zajok hatnak leginkább az ember érzékeire. Az éles, kellemetlen hangok károsan befolyásolják az ember hangulatát, ingerük idegrendszerét, fáradtságot idéznek elő. Az egyhangú, monoton zörej álmosító hatású. Vannak azonban olyan hangok is, amelyek jótékonyan hatnak az emberi szervezetre. Szívesen hallgatjuk a fák leveleinek susogását, a köveken megtörő hullámok moraját. A természetben előforduló zajok éppen olyan nélkülözhetetlenek az ember számára, mint a fák zöldje, vagy az ég kékje. Ám a fénnyel ellentétben a hangok okozta hatások tudományos elemzésével csak kevéssé foglalkoznak a kutatók. Az első lépés az, hogy meghatározzák a természetes zajok „színképét” vagyis megállapítsák az ezeket a zajokat alkotó különböző rezgések frekvenciáját és intenzitását. A Moszkvai Állami Egyetemen folytattak ezzel kapcsoA nélkülözhetetlen zaj
