Kelet-Magyarország, 1964. augusztus (24. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-02 / 180. szám
Csak Pesten érdemes élni ? Néhány gondolat egy feltételezhetően jószándékú cikkhez Az élet, a társadalom gondjai-bajai miatt feltörő türelmetlenség, s a köznapi nyavalyák elleni foggal-körömmel, ésszel-izommal, szeretettel és' gyűlölettel vívott harc teszi a/, embert emberré, naggyá. Ebben nincs különbség a kapát forgató, traktort irányító paraszt, a vidéki pedagógus, az orvos, az agronómus, a mérnök, a hivatalnok; a tudós és az író között A különbség ott van, hogy az ember, a munkás, a paraszt, a mérnök és az író, saját életszférájában más más eszközzel, különféle hatósugarú .Jegyverekkel” harcolhat a rossz ellen, a jóért. És e harcban vannak nagyok, akik szeretettel és gyűlölettel, rést sem hagyva küzdenek, s vannak, akik dilettáns módjára vagdálkoz- nak az élet sűrűjében. Nem a patrióta dühe váltotta ki belőlem a fenti gonjárva azt mondja az egyik újságíró barátom, hogy ő akkor, amikor annak idején megírta, csak dolatokat többször is elolvastam Végh Antalnak, pár éve Budapest re került megyénk fiának az Élet és Irodalom július 25. számában „Városban köny- nyebb” című írását. Nem. Sokkal kevesebb — és sokkal több: az értetlenségé. Ha pátosszal akarnám kifejezni: a fájdalomé. Amiatt, hogy Végh Antal, feltételezett jószándéka ellenére, mostohaként kezeli szülőföldjét. Szubjektív is szeretnék maradni véleményalkotásomban, mert Végh Antal is pőre benső önmagát adta írásában. Tények birtokában is ítéletet kell mondani, mert a cikk szerzője vulgarizált tényekkel támogatta ítéletét. Miről is van szó tulajdonképpen? Hol könnyebb élni? Városban, vagy vidéken? Végh Antal egyértelműen kimondja: városban könnyebb. S érti az értelmiségre, cikkében mással nem is foglalkozik. Aligha van valaki Magyarországon, aki elvitatná azt a tényt, hogy a város kommunális, kulturális adottságai többet nyújthatnak nemcsak az értelmiségnek, hanem bárkinek mint a falu. A főváros többet mint a vidéki város, a megyeszékhely, Nyíregyháza többet mint FehérgyarEmlékezés Szamaely Tikárrá Negyvenöt évvel ezelőtt, 1919 augusztus másodikúR halt meg Szamuely Tibor, városunk szülötte, a Magyar Tanácsköztársaság egyik vezéralakja. „A halottaknak sok a dolguk, mert ők készítik elő az életet” — írja Anatole France valahol. Szamuely Tibor már hallott. Fehér zsebkendőbe burkolt ezüstös színű kis Fiper-pisztolyával lőtte szíven magát egy osztrák ha- tárörszobaoan. A zsebkendő színe nem a megadást, hanem a forradalmár Szamuely eszméinek és tetteinek tisztaságát jelképezi. Míg élt, addig is sok dolga volt, mint a népszava újságírója, harcolt a társadalmi igazságtalanságok ellen, az első világháborúban hadifogságba esett, Szovjet-Oroszor- szágban Kun Bélával szerkesztette a Szociális Forradalom című lapot, az októberi forradalom idején megszervezte a nemzetközi vörösgárdát, Szolikamszknál néhány bordáját eltörték a fehérek, hétszer beszélt Leninnel, akitől aranyórát kapott ajándékba „Szamuely Tibor elvtársnak Lenin’ vésettel, a Tanácsköztársaságot megelőzően az illegális párt egyik központi bizottságának vezetője volt, a hadseregparancsnok, népbiztos, a rögtönítélő törvényszék elnöke. Míg élt, addig is sok dolga volt... S dolgait mindig az igazi forradalmárokra való pontossággal, szigorral végezte ..az élet előkészítése érdekében”. Március 2l-e előtt lelke volt a pártnak, a Tanácsköztársaság napjaiban lelke volt a magyar Vöröshadseregnek. Utána számolhatnánk, hány órát aludt azokban a forró napokban — szinte átvirrasztotta a Tanácsköztársaság éjjeleit, átvirrasztotta rövid életét. Nem azért, mert lelkiismerete, mint az idő tájt sok, a tanácshatalomba befurakodott embert, nem hagyta nyugodni — hanem azért, mert dolgozni akart, elvégezni azt az óriási munkát, amelyre vállalkozott. Elvégezni azért, hogy még életében előkészíthesse a proletárok jövendő életét. S bár még életében megtette minden dolgát, holtában sem nyugszik: írásai, tettei ma is segítenek a még jobb élet előkészítésében, nyugtalanítanak. számonkérik dolgaink tisztaságát, eredményét... Amíg a vízmű nem ad... Kevés és gyakran rossz a város kúthálózata Az olvasó kérdez, az illetékes válaszol Meddig érvényes a jogosítvány Nagy Sándor, Nyírbátor, Sal- lat utca 25 szám alatti olvasónk Icérdezi: Motorkerékpárvezetői jogosítvánnyal rendelkezőnek, amennyiben a 3 évenként kőtelező időszakos vizsgálaton nem jelenik meg, meddig érvényes a jogosítványa? Válaszol: a megyei rendőrfőkapitányság közlekedésrendészeti osztályának vezetője: — A jogosítvány érvényessé gét az orvosi vizsgálat határozza meg. Ha valaki tehát jogosítvánnyal rendelkezik, de valamilyen oknál fogva huzamosabb ideig nem vezet motorkerékpárt, s az időszakos orvosi vizsgálat ideje már lejárt, a jogosítvány érvényét veszti. De ha újra vezetni akar, elegendő elmenni a kijelölt orvoshoz, az megvizsgálja, s ha alkalmasnak találja, érvényesíti az igazolványt. KRESZ-ből tehát nem keU mégegyszer vizsgát tenni. mat, és Fehérgyarmat is többet mint Tiszacsécse. Egyébként miért szükséges erről vitázni az Elet és Irodalom hasábjain, amikor a történelmet mélységeiben átalakító társadalmunk összesítetten fő törekvése a város és a falu közötti különbség megszüntetése, a falusi élet- feltételeknek mind közelebb vitele a városihoz? És ha vitatkozunk, vitázzunk arról. hogyan szüntethetjük meg ezt a különbséget! Végh Antal nem ezt teszi, hanem a nyilvánvaló igazság „igazolására” érveket keres, hogy hitelesebbnek tűnjék, lehetőleg saját életéből. Érvelése közben, mindazok sajnálatára, akik ismerik és szerették őt, tárgyi hibákat is vét. Kezdjük mindjárt közös ügyünkkel, azzal, amiben a megyei sajtót érinti. Idézem: „Nemrég riportot írtam szatmári szülőfalumról az Uj írásban. A községben lévő korrupciót, úgy gondoltam, én írom meg először. De nem, mert legutóbb Nyíregyházán nem engedték megjelenni. — De hisz engem biztattak is — mondom. — Igen — felelte barátom —, de élnél csak itt!’’ Céltalan és lehetetlen lenne rekonstruálni Végh Antalnak az „újságíró barátjával” folytatott beszélgetését. Helyette álljanak itt a tények: a megyei lap egyik munkatársa tollából, az érin- , tett ügy vizsgálalatai után, 1063 május 24-én jelent meg a cikk a Kelet-Magyaror. szágban. Végh Antal riportja az Uj írásban 1964 április— májusban kapott nyomdafestéket. Az újságíróval ezután beszélt— Aztán arról beszélt, hogy a vidéki „dilettáns” írók lelkiismereti problémázás nélkül vesznek részt író-olvasó találkozókon „(á 200 forint)”. S arról, hogy ő is ki- küzdhette volna „a maga írófejedelmi” jogát vidéken: „Mert hetente egyszer én is beparancsolhattam volna diákjaimat a saját felolvasó estemre.” Elnézést az emlékezet fel- frissítéséért. A vidéki irócs- kák az író-olvasó találkozóNégy éven át, 1964-től 1967-ig összesen 15 millió forintot fordítanak a Sóstó fejlesztésére. 1967-re Sóstó Magyarország legkorszerűbb strandfürdője lesz. Nem mindegy, hogy ezt az Országos Tervínvatal által jóváhagyott tizenötmilliót hogyan használja fel a városi tanács vb építési és közlekedési osztálya, amelynek irányításával a strandépítkezés folyik. A nyíregyháziak, a Sóstó fürdő- vendégei gyakran tesznek bíráló megjegyzéseket . e munkával kapcsolatban. Lassúnak tartják a munka ütemét, helytelenítik, hogy a fűrdőszezon alatt is folynak a munkálatok. Olvasóink javaslatára néhány közérdekű kérdést tettünk fel az illetékeseknek. Miért nem működik már az új kabinsor? Válasz: A Sóstón minden munka az ütemterv szerint megy. Az új kabinok átadása csak a jövő évre van beütemezve. Miért szemetes • Sóstó? Válasz: Az építési és közlekedési osztály most intézkedett, hogy a válialat minden. kért csak száz forintot kaptak, s csak Végh Antalnak, mint fővárosi írónak biztosítottak 200 forint honoráriumot. Azt hiszem, kellemetlenül érintené Végh Antalt majd érettségi találkozón, ha volt diákjai azt mondanák: jól emlékszik tanár úr abban a bizonyos írásában? Nem feledkezett meg arról, hogy több kollégium diákja’ előtt, a Kossuth Gimnázium dísztermében felolvasta a Két rozmaringszál ég más novelláit? Hát érdemes ilyen feledékenynek lenni? Vagy talán jó „pontot” jelent fővárosba került értelmiségi embernek lepocskondiázni — saját szülőföldjét? Térjünk vissza a szorosan vett témához, az értelmiség kérdéséhez. A szerző szerint vidéken a ..szuverén tehetségnek” nem lehet érvényesülnie. Azt írja: „A szuverén tehetségnek van véleménye — vele nehezebb bánni.” — Ezek szerint, s ezt ki is mondja, csak a dilettantizmus virulhat” A dilettánssal nem kell vitatkozni, az azt csinálja, amit mondanak. Függetlenül attól, hogy kit tart szuverén tehetségnek (bár az sejthető), valamit összekever, sőt, elhomályosít. Dilettáns alatt itt kétségtelenül „gerincnélküli” hajbókoló jánosokat ért, akik bár fenntarthatják magukat dilettánsként, ezeknek nem ez a legfőbb „erényük”, hanem a — jellembeli gyengeség. Ilyenek vannak, persze, számosán. De mondanivalójának alapgondolata szerint, akkor minden vidéken maradt értelmiségi dilettáns, aki elparlagiasodva „hetente csak egyszer borotválkozik”, s aki nem Ilyen, az menekül vidékről. Fűzzenek ehhez kommentárt a vidéki értelmiségiek...! A szuverén tehetségnek van-e, lehet-e olyan véleménye, amivel mások — az ő mondanivalójának tartalma alapján —, a felsőbbségek nem értenek, nem érthetnek egyet? Kétségtelen: van! Miért ne lehetne? De vannak „szuverén tehetségek”, akik elhivatottság érzetükben nagy igyekezettel azon vannak, hogy osztályok, tártadalnap gondoskodjék a szentét eltakarításáról. Miért rendezetlenek az utak, s miért most, az idény kellős közepén végzik a talajmunkálato- kat? Válasz: A Kertészeti Vála- lat ez évben kezdte meg r strand parkosítását. Ezt a munkát folyamatosan, egész nyáron kell végezni. A napokban kezdik a talajcserét és — ezzel párhuzamosan — az utak rendbehozását is. Ev végére már majdnem teljes egészében készen ’esznek. Csak egy kis türelmet kérünk a iűrdővendégektől. Azon a területen, amelyen nem tudják az idén elvégezni a talajmunkát, a fürdő vál'alat vágja ki a nagyobb dudvákat, tünteti el a gödröket, nagyobb dombocskákat Szerintünk már korábban el kellett volna kezdeni ezt a munkát. Miért nem cserélik gyakrabban a vizet? Válasz: Jelenleg nincs annyi víz, hogy a cserét gyakrabban és főleg gyorsabban végre lehessen hajtani. A városi tanács most tárgyal a Vízműépítő és Kútfúró Vállalattal, hogy az úszómedencét beköthesse a mák fölé emeljék magukat, s ítéletüket. Megfeledkeznek arról, hogy az emberiség történetében nem volt igazi óriás senki még, aki nem képviselte pártos szenvedély _ lyel osztáiyának — választott osztályának — érdekeit Megfeledkeznek arról, hogy osztálytársadalomban csak osztályigazság van — legyen az kapitalizmus vagy szocializmus. Vannak-e Végh Antal hajdani szűkebb hazájában hibák? Vannak! Sok hiba, emberi gyarlóság, kapzsiság, értetlenség, vezetők részéről személyi önzés, szakmai hozzá nem értés gördít esetenként akadályt az előrehaladás útjára. A jóért, a társadalmi előrehaladásért szeretettel küzdők gyűlölik ezeket a még meglévő hibákat, s küzdenek ellenük. És ott küzdenek, ahol a hibák vannak! Nem szaladnak ki a kerítésen túlra, s nem onnan kiabálnak vissza kígyót, békát, csak azért, hogy megindokolják — miért futottak el. És mit kiabálnak? — Gyerünk a fővárosba értelmiség! Mert Budapestről nézve még Debrecen is vidék! Ott is fertő van, posvány van. A fővárosban lehet megtisztulni. Ne vállaljatok felelősséget a vidéki milliókért, akiket eddig olvasni, az életet megismerni tanítottátok, akiket gyógyítottatok, még egyhetes szakállal is, disznóhízlalás közben is neveltetek! Gyertek Budapestre, s innen emeljük a szuverén tehetség szabadságával fel azt a nyomorúságos vidéket fővárosi színvonalra! Ez hát Végh Antalnak a mondanivalója. S ami végső következtetéseiben a lényeg — miközben ő a kapufélfától búcsúzott; — „Szerintem nagyobb kalappal keil köszönni annak, ami vidéken született — minek is tagadnánk — lényegesen rehezebb helyzetben.” Nos, ezt meg kell cáfolni, mert pontatlan a fogalmazás. Nem „amiről” hanem „akiről” van itt szó, arról a valakiről, aki vindikálja magának a magasabb kalapemelést. strandról körülbelül kétszáz méternyire húzódó városi vízhálózatba, amelyet Kótaj- ból táplálok. Ha ez megtör, ténnék, 10 óra alatt fel lehetne tölteni a hideg medencét. A meleg medencékkel nincs baj, azokba állandóan foiyik a víz, s ha megtelnek, azonnal kicserélik. Miért hozták létre most a lelátót? Nem lett volna jobb még egy medencét építeni helyette? Válasz: A lelátóra szükség van, mert ez egyben téliesített öltöző is lesz. Persze, jobb lett volna ezt a munkát későbbre hagyni, hiszen az idei fürdőidén'/bea már úgysem nyithatják meg. így, munka közben gyakran rájön az errter a tervezés hibáira, de az elkezdeli ér-ítkezéseket már nem lehet félbehagyni. Jövőre tervezték például az úszómedence fölötti lámpasor megvalósítását. Észrevettük, hogy ez jövőre még nem lesz szükséges, ezért elhalasztjuk, s helyette más, fontosabb részmunka elvégzését állítjuk be. Jövőre már elégedettek lehetnek a fűrdőzők, mert a munka oroszlánrésze, a talaj- és az útrendezés, a vízellátás teljes megoldást nyer. R. J. Problémák vannak Nyíregyháza vízellátásával. A vízmű jelenleg csak a konzervgyárnak és a Sóstónak biztosít vizet. Hosszú időbe és sok anyagi áldozatba kerül míg a csatornák mellett megépül a város fő és mellék vízvezetékrendszere is. Feltétlenül szükséges tehát, hogy addig is zökkenőmentesen biztosítva legyen a város vízellátása. Ez azonban különösen most, a nyári szárazság idején akadozik. > Panaszok naponta Nyíregyházán és a hozzá tartozó körzetekben 117 kút van, melyeknek legalább 80 százaléka negyedszázaddal ezelőtt épült. Egy részük elavult, soknak a vízellátási igénye kimerülőben van. A városi tanács építési és közlekedési osztályához, valamint a Szabolcs megyei Víz és Csatornamű Vállalathoz naponta érkeznek panaszók a város területéről, hol rosszak a kutak. Július 23-án, egyetlen nap alatt emiatt nem volt víz a Derkovits utcában, a Rigó utcában, Borbányán, a Soltész Mihály és a Bocskai utcákon. Kilométereket gyalogoltak az emberek, hogy vízhez jussanak. A Víz és Csatornamű Vállalatnál alakult ugyan egy vízellátási csoport, hiba azonban, hogy ebben a brigádban csak két szakember do! gozik. Nem győzik a munkát. Hibák másutt is Az sem helyes, hogy a város 117 kútjából csak 104- nek a karbantartása tartozik a vállalathoz. Pedig a városi tanács a többit Is közhasználatú kútnak jelölte ki, s annak ellenére, hogy kiknek a tulajdonát képezik, ezeknek rendszeres javításáról is gondoskodni kellene. Még szerencse, Rogy a vállalat ettől eltekint, s megcsinálja. Csakhogy a vállalat nagyobb javítási munkákat a városi tanács építési és közlekedési osztályának a megrendelésére vegezhet. Erről viszont a7. osztályon esetenként megfeledkeznek, így történt ez a borbányai, Vörösmarty téri és a Honvéd utcai kutak esetében IS; És hiába várja a vállalat a megrendelést. Az sem vall nagy gondosságra, hogy nincs egy olyan személy a tanács részérő', aki a kutaknak a megjavítását ellenőrizze. Új kutak is kellenek Nyíregyházán 10—15 olyan kút van, amelyeknél a szivattyú felsőrészt ki kellene cserélni. Szükség lenne 1—2 kút fúrására is. Hisz vannak még a városnak olyan részei, ahol ma is ásott kútból isznak az embere«, s több olyan kút nélküli körzet is van, ahol feltétlenül javítani szükséges a vízellátást. A Víz és Csatornamű Vállalat rendelkezik megfelelő rexszivaty- tyúkkal, amelyek beépítésével a kutak felújítása öt- végezhető. Most, hogy megépült és részben üzemel, vizet is ad a vízmű, tapasztalható bizonyos megnyugvás és nem kellő törődés a váróS vízellátásával kapcsolatban. Erre egyáltalán nincs ox* Évek telhetnek el, s ez érthető is, míg a város lakossága ebből a vízből kellő mennyiségben részesük Vízre pedig addig is, mindig szükség van. Ezt pedig ma és a közeljövőben is csak a jelenlegi kutak biztosíthatják, ha megfelelően gondoskodnak a karbantartásuk mellett a javításukról, esetleges felújításukról is. Farkas Kálmán Harsányi Géza már motor vontatásé szerelvénnyel szállítja feldolgozáshoz ; téglagyártáshoz kitermelt agy** got Fehérgyarmaton. Samu András Mire költjük a 15 milliót? Sóstó időszerű kérdéseire válaszéi az illetékes