Kelet-Magyarország, 1964. augusztus (24. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-02 / 180. szám

Csak Pesten érdemes élni ? Néhány gondolat egy feltételezhetően jószándékú cikkhez Az élet, a társadalom gondjai-bajai miatt feltörő türelmetlenség, s a köznapi nyavalyák elleni foggal-kö­römmel, ésszel-izommal, szeretettel és' gyűlölettel ví­vott harc teszi a/, embert em­berré, naggyá. Ebben nincs különbség a kapát forgató, traktort irányító paraszt, a vidéki pedagógus, az orvos, az agronómus, a mérnök, a hivatalnok; a tudós és az író között A különbség ott van, hogy az ember, a munkás, a paraszt, a mérnök és az író, saját életszférájában más más eszközzel, különféle ha­tósugarú .Jegyverekkel” har­colhat a rossz ellen, a jóért. És e harcban vannak na­gyok, akik szeretettel és gyűlölettel, rést sem hagyva küzdenek, s vannak, akik dilettáns módjára vagdálkoz- nak az élet sűrűjében. Nem a patrióta dühe vál­totta ki belőlem a fenti gon­járva azt mondja az egyik újságíró barátom, hogy ő akkor, amikor annak idején megírta, csak dolatokat többször is elolvastam Végh Antalnak, pár éve Budapest re került megyénk fiának az Élet és Irodalom július 25. számában „Városban köny- nyebb” című írását. Nem. Sokkal kevesebb — és sok­kal több: az értetlenségé. Ha pátosszal akarnám kifejezni: a fájdalomé. Amiatt, hogy Végh Antal, feltételezett jó­szándéka ellenére, mostoha­ként kezeli szülőföldjét. Szubjektív is szeretnék maradni véleményalkotásom­ban, mert Végh Antal is pő­re benső önmagát adta írá­sában. Tények birtokában is ítéletet kell mondani, mert a cikk szerzője vulgarizált té­nyekkel támogatta ítéletét. Miről is van szó tulajdon­képpen? Hol könnyebb élni? Város­ban, vagy vidéken? Végh Antal egyértelműen kimond­ja: városban könnyebb. S érti az értelmiségre, cikké­ben mással nem is foglalko­zik. Aligha van valaki Magyar­országon, aki elvitatná azt a tényt, hogy a város kommu­nális, kulturális adottságai többet nyújthatnak nemcsak az értelmiségnek, hanem bár­kinek mint a falu. A főváros többet mint a vidéki város, a megyeszékhely, Nyíregyhá­za többet mint Fehérgyar­Emlékezés Szamaely Tikárrá Negyvenöt évvel ezelőtt, 1919 augusztus másodikúR halt meg Szamuely Ti­bor, városunk szülötte, a Magyar Tanácsköztársaság egyik vezéralakja. „A halottaknak sok a dolguk, mert ők készítik elő az életet” — írja Anatole France valahol. Szamuely Tibor már hal­lott. Fehér zsebkendőbe burkolt ezüstös színű kis Fiper-pisztolyával lőtte szí­ven magát egy osztrák ha- tárörszobaoan. A zsebkendő színe nem a megadást, ha­nem a forradalmár Szamu­ely eszméinek és tetteinek tisztaságát jelképezi. Míg élt, addig is sok dolga volt, mint a népszava újságírója, harcolt a társadalmi igaz­ságtalanságok ellen, az első világháborúban hadifogság­ba esett, Szovjet-Oroszor- szágban Kun Bélával szer­kesztette a Szociális Forra­dalom című lapot, az októ­beri forradalom idején meg­szervezte a nemzetközi vö­rösgárdát, Szolikamszknál néhány bordáját eltörték a fehérek, hétszer beszélt Le­ninnel, akitől aranyórát ka­pott ajándékba „Szamuely Tibor elvtársnak Lenin’ vésettel, a Tanácsköztársa­ságot megelőzően az illegá­lis párt egyik központi bi­zottságának vezetője volt, a hadseregparancsnok, nép­biztos, a rögtönítélő tör­vényszék elnöke. Míg élt, addig is sok dol­ga volt... S dolgait mindig az igazi forradalmárokra va­ló pontossággal, szigorral végezte ..az élet előkészíté­se érdekében”. Március 2l-e előtt lelke volt a pártnak, a Tanácsköztársaság napjai­ban lelke volt a magyar Vöröshadseregnek. Utána számolhatnánk, hány órát aludt azokban a forró napokban — szinte át­virrasztotta a Tanácsköz­társaság éjjeleit, átvirrasz­totta rövid életét. Nem azért, mert lelkiismerete, mint az idő tájt sok, a tanácshata­lomba befurakodott embert, nem hagyta nyugodni — ha­nem azért, mert dolgozni akart, elvégezni azt az óriá­si munkát, amelyre vállal­kozott. Elvégezni azért, hogy még életében előkészíthesse a proletárok jövendő életét. S bár még életében megtet­te minden dolgát, holtában sem nyugszik: írásai, tettei ma is segítenek a még jobb élet előkészítésében, nyugta­lanítanak. számonkérik dol­gaink tisztaságát, eredmé­nyét... Amíg a vízmű nem ad... Kevés és gyakran rossz a város kúthálózata Az olvasó kérdez, az illetékes válaszol Meddig érvényes a jogosítvány Nagy Sándor, Nyírbátor, Sal- lat utca 25 szám alatti olva­sónk Icérdezi: Motorkerékpárvezetői jogo­sítvánnyal rendelkezőnek, amennyiben a 3 évenként kőte­lező időszakos vizsgálaton nem jelenik meg, meddig érvényes a jogosítványa? Válaszol: a megyei rendőrfő­kapitányság közlekedésrendé­szeti osztályának vezetője: — A jogosítvány érvényessé gét az orvosi vizsgálat határoz­za meg. Ha valaki tehát jogo­sítvánnyal rendelkezik, de va­lamilyen oknál fogva huzamo­sabb ideig nem vezet motorke­rékpárt, s az időszakos orvosi vizsgálat ideje már lejárt, a jogosítvány érvényét veszti. De ha újra vezetni akar, elegendő elmenni a kijelölt orvoshoz, az megvizsgálja, s ha alkalmasnak találja, érvényesíti az igazol­ványt. KRESZ-ből tehát nem keU mégegyszer vizsgát tenni. mat, és Fehérgyarmat is többet mint Tiszacsécse. Egyébként miért szükséges erről vitázni az Elet és Iro­dalom hasábjain, amikor a történelmet mélységeiben át­alakító társadalmunk összesí­tetten fő törekvése a város és a falu közötti különbség megszüntetése, a falusi élet- feltételeknek mind közelebb vitele a városihoz? És ha vi­tatkozunk, vitázzunk arról. hogyan szüntethetjük meg ezt a különbséget! Végh Antal nem ezt teszi, hanem a nyilvánvaló igazság „igazolására” érveket keres, hogy hitelesebbnek tűnjék, lehetőleg saját életéből. Ér­velése közben, mindazok saj­nálatára, akik ismerik és sze­rették őt, tárgyi hibákat is vét. Kezdjük mindjárt közös ügyünkkel, azzal, amiben a megyei sajtót érinti. Idézem: „Nemrég riportot írtam szat­mári szülőfalumról az Uj írásban. A községben lévő kor­rupciót, úgy gondoltam, én írom meg először. De nem, mert legutóbb Nyíregyházán nem engedték megjelenni. — De hisz engem biztattak is — mondom. — Igen — felel­te barátom —, de élnél csak itt!’’ Céltalan és lehetetlen len­ne rekonstruálni Végh An­talnak az „újságíró barátjá­val” folytatott beszélgetését. Helyette álljanak itt a té­nyek: a megyei lap egyik munkatársa tollából, az érin- , tett ügy vizsgálalatai után, 1063 május 24-én jelent meg a cikk a Kelet-Magyaror. szágban. Végh Antal riportja az Uj írásban 1964 április— májusban kapott nyomdafes­téket. Az újságíróval ezután beszélt— Aztán arról beszélt, hogy a vidéki „dilettáns” írók lel­kiismereti problémázás nél­kül vesznek részt író-olvasó találkozókon „(á 200 fo­rint)”. S arról, hogy ő is ki- küzdhette volna „a maga író­fejedelmi” jogát vidéken: „Mert hetente egyszer én is beparancsolhattam volna di­ákjaimat a saját felolvasó es­temre.” Elnézést az emlékezet fel- frissítéséért. A vidéki irócs- kák az író-olvasó találkozó­Négy éven át, 1964-től 1967-ig összesen 15 millió forintot fordítanak a Sóstó fejlesztésére. 1967-re Sóstó Magyarország legkorszerűbb strandfürdője lesz. Nem min­degy, hogy ezt az Országos Tervínvatal által jóváhagyott tizenötmilliót hogyan hasz­nálja fel a városi tanács vb építési és közlekedési osztá­lya, amelynek irányításával a strandépítkezés folyik. A nyíregyháziak, a Sóstó fürdő- vendégei gyakran tesznek bíráló megjegyzéseket . e munkával kapcsolatban. Las­súnak tartják a munka üte­mét, helytelenítik, hogy a fűrdőszezon alatt is folynak a munkálatok. Olvasóink ja­vaslatára néhány közérdekű kérdést tettünk fel az illeté­keseknek. Miért nem működik már az új kabinsor? Válasz: A Sóstón minden munka az ütemterv szerint megy. Az új kabinok átadá­sa csak a jövő évre van beü­temezve. Miért szemetes • Sós­tó? Válasz: Az építési és köz­lekedési osztály most intézke­dett, hogy a válialat minden. kért csak száz forintot kap­tak, s csak Végh Antalnak, mint fővárosi írónak biztosí­tottak 200 forint honoráriu­mot. Azt hiszem, kellemetle­nül érintené Végh Antalt majd érettségi találkozón, ha volt diákjai azt monda­nák: jól emlékszik tanár úr abban a bizonyos írásában? Nem feledkezett meg arról, hogy több kollégium diákja’ előtt, a Kossuth Gimnázium dísztermében felolvasta a Két rozmaringszál ég más novelláit? Hát érdemes ilyen feledé­kenynek lenni? Vagy talán jó „pontot” jelent fővárosba került értelmiségi embernek lepocskondiázni — saját szü­lőföldjét? Térjünk vissza a szorosan vett témához, az értelmiség kérdéséhez. A szerző szerint vidéken a ..szuverén tehet­ségnek” nem lehet érvénye­sülnie. Azt írja: „A szuverén tehetségnek van véleménye — vele nehezebb bánni.” — Ezek szerint, s ezt ki is mondja, csak a dilettantiz­mus virulhat” A dilettánssal nem kell vitatkozni, az azt csinálja, amit mondanak. Függetlenül attól, hogy kit tart szuverén tehetségnek (bár az sejthető), valamit összekever, sőt, elhomályo­sít. Dilettáns alatt itt két­ségtelenül „gerincnélküli” hajbókoló jánosokat ért, akik bár fenntarthatják ma­gukat dilettánsként, ezeknek nem ez a legfőbb „eré­nyük”, hanem a — jellembeli gyengeség. Ilyenek vannak, persze, számosán. De monda­nivalójának alapgondolata szerint, akkor minden vidé­ken maradt értelmiségi dilet­táns, aki elparlagiasodva „hetente csak egyszer borot­válkozik”, s aki nem Ilyen, az menekül vidékről. Fűzze­nek ehhez kommentárt a vi­déki értelmiségiek...! A szuverén tehetségnek van-e, lehet-e olyan vélemé­nye, amivel mások — az ő mondanivalójának tartalma alapján —, a felsőbbségek nem értenek, nem érthetnek egyet? Kétségtelen: van! Miért ne lehetne? De vannak „szuverén tehetségek”, akik elhivatottság érzetükben nagy igyekezettel azon van­nak, hogy osztályok, tártadal­nap gondoskodjék a szentét eltakarításáról. Miért rendezetlenek az utak, s miért most, az idény kellős közepén végzik a talajmunkálato- kat? Válasz: A Kertészeti Vála- lat ez évben kezdte meg r strand parkosítását. Ezt a munkát folyamatosan, egész nyáron kell végezni. A na­pokban kezdik a talajcserét és — ezzel párhuzamosan — az utak rendbehozását is. Ev végére már majdnem tel­jes egészében készen ’esz­nek. Csak egy kis türelmet kérünk a iűrdővendégektől. Azon a területen, amelyen nem tudják az idén elvégez­ni a talajmunkát, a fürdő vál'alat vágja ki a nagyobb dudvákat, tünteti el a gödrö­ket, nagyobb dombocskákat Szerintünk már korábban el kellett volna kezdeni ezt a munkát. Miért nem cserélik gyakrabban a vizet? Válasz: Jelenleg nincs annyi víz, hogy a cserét gyakrabban és főleg gyor­sabban végre lehessen hajta­ni. A városi tanács most tár­gyal a Vízműépítő és Kútfú­ró Vállalattal, hogy az úszó­medencét beköthesse a mák fölé emeljék magukat, s ítéletüket. Megfeledkeznek arról, hogy az emberiség történetében nem volt igazi óriás senki még, aki nem képviselte pártos szenvedély _ lyel osztáiyának — választott osztályának — érdekeit Megfeledkeznek arról, hogy osztálytársadalomban csak osztályigazság van — legyen az kapitalizmus vagy szocia­lizmus. Vannak-e Végh Antal haj­dani szűkebb hazájában hi­bák? Vannak! Sok hiba, em­beri gyarlóság, kapzsiság, ér­tetlenség, vezetők részéről személyi önzés, szakmai hoz­zá nem értés gördít esetenként akadályt az előrehaladás út­jára. A jóért, a társadalmi előrehaladásért szeretettel küzdők gyűlölik ezeket a még meglévő hibákat, s küz­denek ellenük. És ott küzdenek, ahol a hibák vannak! Nem szalad­nak ki a kerítésen túlra, s nem onnan kiabálnak vissza kígyót, békát, csak azért, hogy megindokolják — miért futottak el. És mit kiabál­nak? — Gyerünk a főváros­ba értelmiség! Mert Buda­pestről nézve még Debrecen is vidék! Ott is fertő van, posvány van. A fővárosban lehet megtisztulni. Ne vállal­jatok felelősséget a vidéki milliókért, akiket eddig ol­vasni, az életet megismerni tanítottátok, akiket gyógyí­tottatok, még egyhetes sza­kállal is, disznóhízlalás köz­ben is neveltetek! Gyertek Budapestre, s innen emeljük a szuverén tehetség szabad­ságával fel azt a nyomorú­ságos vidéket fővárosi szín­vonalra! Ez hát Végh Antalnak a mondanivalója. S ami végső következtetéseiben a lényeg — miközben ő a kapufélfától búcsúzott; — „Szerintem na­gyobb kalappal keil köszön­ni annak, ami vidéken szüle­tett — minek is tagadnánk — lényegesen rehezebb hely­zetben.” Nos, ezt meg kell cáfolni, mert pontatlan a fogalmazás. Nem „amiről” hanem „akiről” van itt szó, arról a valakiről, aki vindi­kálja magának a magasabb kalapemelést. strandról körülbelül kétszáz méternyire húzódó városi vízhálózatba, amelyet Kótaj- ból táplálok. Ha ez megtör, ténnék, 10 óra alatt fel le­hetne tölteni a hideg meden­cét. A meleg medencékkel nincs baj, azokba állandóan foiyik a víz, s ha megtelnek, azonnal kicserélik. Miért hozták létre most a lelátót? Nem lett volna jobb még egy me­dencét építeni helyette? Válasz: A lelátóra szükség van, mert ez egyben téliesí­tett öltöző is lesz. Persze, jobb lett volna ezt a munkát későbbre hagyni, hiszen az idei fürdőidén'/bea már úgy­sem nyithatják meg. így, munka közben gyakran rájön az errter a tervezés hibáira, de az elkezdeli ér-ítkezéseket már nem lehet félbehagyni. Jövőre tervezték például az úszómedence fölötti lámpasor megvalósítását. Észrevettük, hogy ez jövőre még nem lesz szükséges, ezért elhalasztjuk, s helyette más, fontosabb részmunka elvégzését állít­juk be. Jövőre már elégedettek le­hetnek a fűrdőzők, mert a munka oroszlánrésze, a talaj- és az útrendezés, a vízellá­tás teljes megoldást nyer. R. J. Problémák vannak Nyír­egyháza vízellátásával. A vízmű jelenleg csak a kon­zervgyárnak és a Sóstónak biztosít vizet. Hosszú időbe és sok anyagi áldozatba ke­rül míg a csatornák mellett megépül a város fő és mel­lék vízvezetékrendszere is. Feltétlenül szükséges tehát, hogy addig is zökkenőmen­tesen biztosítva legyen a város vízellátása. Ez azon­ban különösen most, a nyá­ri szárazság idején akado­zik. > Panaszok naponta Nyíregyházán és a hozzá tartozó körzetekben 117 kút van, melyeknek legalább 80 százaléka negyedszázad­dal ezelőtt épült. Egy részük elavult, soknak a vízellátá­si igénye kimerülőben van. A városi tanács építési és közlekedési osztályához, va­lamint a Szabolcs megyei Víz és Csatornamű Válla­lathoz naponta érkeznek panaszók a város területé­ről, hol rosszak a kutak. Jú­lius 23-án, egyetlen nap alatt emiatt nem volt víz a Derkovits utcában, a Rigó utcában, Borbányán, a Sol­tész Mihály és a Bocskai utcákon. Kilométereket gya­logoltak az emberek, hogy vízhez jussanak. A Víz és Csatornamű Vállalatnál ala­kult ugyan egy vízellátási csoport, hiba azonban, hogy ebben a brigádban csak két szakember do! gozik. Nem győzik a munkát. Hibák másutt is Az sem helyes, hogy a vá­ros 117 kútjából csak 104- nek a karbantartása tarto­zik a vállalathoz. Pedig a városi tanács a többit Is közhasználatú kútnak jelöl­te ki, s annak ellenére, hogy kiknek a tulajdonát képezik, ezeknek rendszeres javításá­ról is gondoskodni kellene. Még szerencse, Rogy a vál­lalat ettől eltekint, s meg­csinálja. Csakhogy a válla­lat nagyobb javítási munká­kat a városi tanács építési és közlekedési osztályának a megrendelésére vegezhet. Erről viszont a7. osztályon esetenként megfeledkeznek, így történt ez a borbányai, Vörösmarty téri és a Hon­véd utcai kutak esetében IS; És hiába várja a vállalat a megrendelést. Az sem vall nagy gondosságra, hogy nincs egy olyan személy a tanács részérő', aki a kutak­nak a megjavítását ellen­őrizze. Új kutak is kellenek Nyíregyházán 10—15 olyan kút van, amelyeknél a szi­vattyú felsőrészt ki kellene cserélni. Szükség lenne 1—2 kút fúrására is. Hisz van­nak még a városnak olyan részei, ahol ma is ásott kútból isznak az embere«, s több olyan kút nélküli körzet is van, ahol feltét­lenül javítani szükséges a vízellátást. A Víz és Csa­tornamű Vállalat rendelke­zik megfelelő rexszivaty- tyúkkal, amelyek beépítésé­vel a kutak felújítása öt- végezhető. Most, hogy megépült és részben üzemel, vizet is ad a vízmű, tapasztalható bi­zonyos megnyugvás és nem kellő törődés a váróS víz­ellátásával kapcsolatban. Erre egyáltalán nincs ox* Évek telhetnek el, s ez ért­hető is, míg a város lakos­sága ebből a vízből kellő mennyiségben részesük Víz­re pedig addig is, mindig szükség van. Ezt pedig ma és a közeljövőben is csak a jelenlegi kutak biztosít­hatják, ha megfelelően gon­doskodnak a karbantartásuk mellett a javításukról, eset­leges felújításukról is. Farkas Kálmán Harsányi Géza már motor vontatásé szerelvénnyel szállítja feldolgozáshoz ; téglagyártáshoz kitermelt agy** got Fehérgyarmaton. Samu András Mire költjük a 15 milliót? Sóstó időszerű kérdéseire válaszéi az illetékes

Next

/
Oldalképek
Tartalom