Kelet-Magyarország, 1964. augusztus (24. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-16 / 192. szám

Tudomány * Technika * Tudomány Majdnem gondolkozó gépek Egy ország élete — sűrűn lyuggatott kártyákon Kevesen gondolták, amikor a népszámlálás idején a kér­dőív rovatait kitöltötték, hogy a sok-sok feleletből ugyan­annyi kis lyukasztás lesz a Központi Statisztikai Hivatal számítástechnikai főosztályá­nak lyukkártyáin. Ha vala­mit meg akarnak állapítani — mondjuk azt, hogy hány vasesztergályos van az or­szágban — a kártyákat, berak­ják a gépekbe, s azok „meg­mondják” a kért adatot. Adatgyűjtés, rendezés, számítás A rendszer alapja — termé­szetesen a munkát elvégző gé­peken kívül — a kis lyuk­kártya. Az egyik gépteremben für­ge ujjakkal sajátos írógép-sze­rű alkalmatosságokon kopog­nak a lyukasztók. Minden adatot „b.eütnek”, mindegyik egy pici kis lyukacska lesz a kártyán. Persze, ennek pon­tosan a helyén kell , lennie. Ezért a kártyákat azonnal be­teszik az ellenőrzőkbe, ezekbe újra beütik az összes adatot. Ez már nem lyukaszt, hanem „tapogat”. Ha minden lyu­kasztást pontosan a helyén ta­lál, a kártya jó. Ezután do­bozokba rakják, s megkez­dődhet az adatgyűjtés, a ren­dezés, a számítás. A rendezők a beprogramo­zott igényeknek megfelelően csoportokba válogatják a kár­tyákat. Nézzük a példát: hány esztergályos van Magyaror­szágon? A „foglalkozás” rova­tot vizsgáló rendező sorra ki­dobja azokat a kártyákat, ahol a lyukasztás esztergályost je­lez. Ezt a további gépek szám­lálják. meg, s -állapítanak meg minden adatot, amire az ér­deklődők kiváncsiak. Vagy igen — vagy nem A Központi Statisztikai Hi­vatal gépei még lyukkártyák vezérletével működnek, de be­rendezésük, számláló- és táb­lázó egységük már elektroni­kus felépítésű, így átmenetet képeznek a lyukkártyáról az elektronikához. Az alapelv mindkét rend­szernél ugyanaz: nagyon nép­szerűén, az automatika min­den lépésben két dolog, az „igen” és a „nem” között'tud választani. Eldönti, talált-e lyukat a keresett helyén vagy nem. Ha talált, „megjegyzi” az 1-es számot, az 1 vasesz­tergályost. Azután minden to­vábbi ilyen kártyánál hozzá­ad egyet az eddig összeszá- moltakhoz. A bonyolult szá­zalékszámítási és egyéb mű­veleteket is így, lépésenként végzi el, természetesen igen nagy gyorsasággal. A KSH-nál használatos lyukkártyás rendszer, — bár 1949-ben néhány géppel még négy és fél esztendeig tartott az adatok feldolgozása, 1960- ban pedig, amikor sokkal több szempontból rendezték az anyagot, ilyen félelektronikus automatákon két és fél esz­tendő alatt elkészültek — még mindig nagyon lassú. Ha va­lamire kíváncsiak — értelem­szerűen — a gépeknek végig kell válogatni az összes kar­tont. Ezért térnek át mind­inkább az ilyen bonyolult mű­veleteknél a teljes elektroni­kára, amelyben nem lyukkár­tyák rögzítik, hapem a gép emlékező része tárolja az ada­tokat. Ezek az elektronikus gépek — rövidesen kap a KSH is egy Minszk—2 típusú korsze­rű szovjet elektronikát — már bámulatos sebességgel dolgoz­nak. Nem ritka az olyan, ame­lyiknek műveleti sebessége másod nercen ként eléri a száz­ezret is. Ha egy ilyen (elektronikus emlékező berendezéssel, táro­lóval felszerelt) automatikától „kérdezzük meg”, hogy hány vasesztárgályos van Magyar- országon, száz másodperc •— tehát alig másfél perc — alatt (!) „végignézi” a tízmillió ma­gyar foglalkozás adatát és már meg is adja az eredményt! Másolja az emberi logikát Mert ezek a gépek termé­szetesen teljesen kész táblá­zatokat készítenek, íróegysé­gük a programozott terv sze­rint foglalja rendszerbe a kért statisztikát. Csaknem „gon­dolkozik”, persze csak addig a határig, amíg „megtanították” rá, amire programot kapott. Másolja az emberi logikát, bá­mulatos gyorsasággal számol, ír de mindig csak a program­táblán előírt határokon belül. Ma már több gép lyuk­kártyás is, lyukkártya- elektronika kombináció is, és teljesen elektronikus gép is. — dolgozik Magyarországon. Mi csak egy munkafolyamatot, a statisztika készítését kísértük végig. De ma már a népgaz­daság egyre több ágában hasz­nálják az elektronikus gépe­ket, s a közeli tervek még több berendezés beszerzését irányozzák elő. Nag-ypá! Jánosné csupán rosnaményi ládaüzem szalagl máris elégedettek munkájával, három hete dolgozik a vásá- űrész gépén. Az >:sm vezetői Foto: Hammel Új Rímek a tv képernyőjén Változatos programot ígér a Magyar Televízió augusztus végi szeptember eleji filmmű­sora. Ebben az időszakban a mozikban már játszott alkotá­sok, így a „Foto Héber” a „Párbeszéd” és a „Hattyúdal’’ mellett több küiföldi filmet is műsorra tűz a televízió. Augusztus 23-án mutatják be a „Szegények, de szépek" című magyarul beszélő, kedves olasz vígjátékot. Két nap­pal később, 25-én Heinz Rüh- mannal a főszerepben kerül a képernyőre „A nevelő’’ című szinkronizált nyugatnémet film. A napjainkban játszódó történet egy gimnáziumi ta­nárról szól. Szeptember 1-én ismét nyugatnémet filmmel je­lentkezik a televízió. Ekkor tmutatják be a Gottfried Keller (regényéből készült, „A ruha te- czi az embert" című filmszatí­rát. Szeptember 3-án „Az ut­cák emlékeznek” címmel ro­mán játékfilmet láthatnak a nézők. A film története Romá­nia német megszállásának évei. ben játszódik, s az ellenállási imozgalom hőstetteit örökítette meg. Rekordkemence Csőgyári kemence. Csepelen, a Fémművek Egyedi Gép­gyárában készült, szovjet megrendelésre. Kőzép-Európa leg- nagyob méretű kemencéje: átmérője 32 méter, súlya 840 tonna. Teljesítménye is szinte egyedülálló: teljesen automa­tikusan működik, s percenként két öntecset bocsát ki. Valóban Gyöngyösön termett Látogatás — Miért éppep Budafok? — A pincék miatt. Már a középkorban innen bányász­ták a követ Buda és Pest fa­laihoz, a legutóbbi száz évig Budafok, a régi Promontor volt a két főváros kőbányája. Az Országházat is budafoki mészkőből építették, és a múlt század közepére már akkora barlangrendszert vájtak a domboldalakba, hogy kocsival el lehetett tévedni bennük. Az 1860-as években aztán — mi­vel a pincék megvoltak — el­kezdték itt a borászatot. — Kiss László mezőgazdasági mérnökkel, az Állami Pince- gazdaság osztályvezetőjével járjuk az üzemet. Valóban üzem. Hétszáz dol­gozóval, 25 kilométer hosszú pincerendszerrel, háromezer hordóval, 50—60 fajta, összesen 426 ezer hektoliter borral az ország minden részéből — a legnagyobb és leghíresebb pincéje Magyarországnak. Magyarország leghíresebb borpincéjében A Francia Akadémia 1790- ben meghirdetett pályázatá­ra, — hogy mi legyen az egy­séges hosszmérték — két tu-i dományosan megalapozott ja-; vaslat érkezett. Az egyik a Föld délkörének negyvenmil­liomod részét javasolta, a má­sik előterjesztés pedig egy olyan inga hosszát ajánlotta, amelynek lengési ideje ponto­san egy másodperc. Ez az utóbbi megoldás azon­ban nem vette tekintetbe, hogy az azonos hosszúságú in­ga lengésideje a Föld külön­böző pontjain más és más. A Francia Akadémia hosszas ta­nácskozás után az első mellett döntött, mivel az a kiszabott feltételeknek {fontosabban megfelelt. A méter, további sorsa szempontjából ez igen fontossá vált, mert a Föld méretein alapuló egységrend­szer minden nép számára egyaránt elfogadható volt és nem sértett nemzeti érzékenv- séget. A méter meghatározá­séra végzett első geodéziai mérések már közelebb visz­nek a kérdés megoldásához, de. még sok idő telik el ad­dig, amíg a politikai nehézsé­gekkel küzdő Franciaország­ban a tudósok az egész világ­nak bemutathatták fáradságos munkájuk eredméhyét, a hossz- és súlymérték gondo­1964. augusztus. 16. A méter története IL A történelmi nevezetességű platinarúd san megválasztott alapegysé­geit. 1799. június 28-án a Francia Akadémia tudósai különböző országok képviselőinek a je­lenlétében bemutatták azt a platinából készült 1 méter hosszú, 25 milliméter széles és 4 milliméter vastagságú törté­nelmi nevezetességű rudat, amely ettől az időtől kezdve az egységes mértékrendszer alapja lett. Az Akadémia ülé­sének másik „slágere” az új tömegegység, az ugyancsak platinából készült őskilo­gramm volt. (Az ősmétert és az őskilogrammot a bemuta­tás után a francia levéltárban helyezték el.) Bár az új mértékegységek minden nemzetközi követel­ménynek megfeleltek, nemzeti és politikai érzékenység kö­vetkeztében csak lassan ter­jedtek el és az országok csak hosszú fontolgatás után vet­ték át. Mégis, 1899-re az ős­méter elkészültének 100. év­fordulójára Anglia és Orosz­ország kivételével már min­den európai ország elfogadta az új rendszert. Oroszország az 1917-es nagy októberi forra­dalom után csatlakozott hoz­zá, Anglia azonban továbbra is ragaszkodott a saját mér­tékrendszeréhez és hozzákap­csolódva Írország, Kanada, az Amerikai Egyesült Államok és Ausztrália is a régi angol­szász mértékrendszert tartja ma is hivatalosnak. Bár 1799-ben úgy tűnt, hogy az új hosszmérték meghatáro­zása pontos és maradandó, a XIX. század közepe táján már kiderült, hogy a tudomány fejlődése a mértékegység pre­cízebb meghatározását teszi szükségessé. Az 1870-es évek­től a tudósokat egyre inkább foglalkoztatja az a kérdés, hogy a méternek az előbbinél pontosabb meghatározását ad­ják meg. A tudományos világ már a XIX. század közepe tá­ján felismerte egy nemzetkö­zi mértékügyi laboratórium felállításának szükségességét és 1876-ban meg is alakult a Nemzetközi Súly- és Mérték­hivatal. Ebben a nemzetközi kutató laboratóriumban dol­gozó fizikusoknak a feladata, hogy figyelemmel kísérjék a méter és a vele kapcsolatos mértékegység rendszerek ter­mészetes fejlődését és előké­szítsék az idővel szükségessé váló új méterprototípust.' Innen indul útjára a méter eredetijének a világ külön­böző országaiba küldött 30 másolata; itt hitelesítik eze­ket az alapegységeket és ha­tározzák meg különböző fizi­kai sajátságaikat, például a hőtágulási együtthatójukat.' A Nemzetközi Súly- és Mérték­hivatalra hárul az a feladat, hogy új módszereket találja­nak és új műszereket szer­kesszenek a mértékegységek hitelesítéséhez. Az itt dolgo­zó kutatók munkája nyomán túrit ki, hogy a méter hossza a pontosabb Föld-alak megha­tározások következtében nem felel meg a délkör 40 millio­mod részének, hanem attól ké­véssé eltér; a Föld alakjának minden újabb meghatározása újabb változást okozhatna a méter hosszában, ezért a mé­ter eredeti definícióját elve­tették és új meghatározásként méternek elfogadták az alap platinarúd két megjelölt pont­jának egymástól való távolsá­gát. Munkájuk nyomán kiderült továbbá, hogy a métert kép­viselő platina-fémrúd nem eléggé merev és elég jelenté­kenyen változtatja a hosszát hőmérsékletváltozásra. Olyan fémet kellett tehát keresni, amely külső hőmérsékleti be­hatásra a méreteit nem vál­toztatja, elég szilárd és ez idők folyamán nem oxidáló­dik. A borszag szinte részegítő a boltívek alatt. Hordó hordó után, egész utcák, fahordók és betonhordók, kerekek és ová­lisak, kisebbek és nagyobbak. Persze a kisebbek is buda­foki méretek szerint azok: több mint 40 hektó fér belé­jük. Némelyiken díszes fara­gás, dombormű az első vincel­lérről, Noéról, az egyiken meg éppen vers: „Bújjon el a német rhemusi borával, Hallgasson az olasz tt ■ falernumávál, Csak. igya meg a francz híres sampanerét, Egy hordónk feléri boraik tengerét.” A megszentelt bor A pince végében álló hatal­mas, háznagyságú ászokhordó például valóban sokat érhet; 535 hektós, az ország második legnagyobb hordója, öt vagon bor fér bele. Az oldalán val­lásos dombormű, annak em­lékére, hogy 1938-ban maga Pacelli bíboros, a későbbi XII. Pius pápa á'dotta meg a ben­ne lévő nedűt. — Megszentelés az akkori tulajdonosoknak valóban ál­dást jelentett: amikor 60—80 fillér volt a bor literje, a híres hordó híres borából egy pen­gőért adtak — egy decit. Szá­mítsa ki, mennyi hasznot ho­zott az áldás ötszáz hektónál — meséli a bormémök. De ha már a megszentelés­nél tartunk: mi a helyzet a „kereszteléssel’1? A rossz nyel­vel Budafoknak sokszor rossz hírét költik. Százezer palack naponta — A pincegazdaság komoly élelmiszeripari üzem, megsza­bott technológiával, pontos munkamenettel, itt bármiféle machináció szinte elképzelhe-. tetlen. Kü’önben nézze meg! — S a szakember további bi­zonyítások helyett megmutat­ja, milyen - munkafolyamato­kon megy át a bor, míg a pa­lackba töltik. Tanúsítom, hogy nem lát­tam keresztelést, igazolom, hogy nincs „csinált” bor, s semmiféle bore’lenes merény­let Budafokon. Az ideszállított tokajit, badacsonyit, villányit, eger-gyöngyösvidékit egalizál­ják, pasztőrözik, derítik, hűtik, szűrik, de keresztelésről szó sincs. A pasztőrözés, derítés, hűtés, szűrés nem befolyásolja a bor illatát, ízét, szesztartal­mát. csak azért kell, hogy szí­ne szép tiszta legyen, hogy tükrösen csillogjon a pohár­ban. Az egalizálás — a ha­sonló fajták összevegyítése — szintén szükséges eljárás, azért történik, hogy az azonos cím­kéjű üvegekben mindig azonos zamatú és alkohol fokú bort kapjon a fogyasztó. Amelyik üvegen viszont rizling áll, az valóban rizling. Az egalizált boron nincs fajtajelzés, csak annyit imák rá: Asztali fehér, Gyöngyösvisontal, Alföldi fe­hér. A palackozóban éppen gyón gyösvisontait töltenek. — S valóban Gyöngyösön termett? — Csakis. Ugyanis csakany- nyi gyöngyösit adhatunk ki, amennyit Gyöngyös vidékéről kaptunk. Itt nem lehet vissza­élés. A bornemissza látogatónak is szép látvány ez a palacko­zó. Két francia gépsor végzi a töltést, forró szódás, majd hideg vízzel mossa az üvege­ket, teletölti borral, leduga­szolja, címkét ragaszt rá, anélkül, hogy hozzá kellene nyúlni. Óránként egy gép 2200 palackot, két műszakban az üzem százezer üveget tölt. Hosszú sorban vonulnak az üvegek a szalagon, fotocellás számláló jegyzi a mennyiséget. Magyar pezsgő külföldön — Huszonnyolc millió pa­lack bort szállítunk évente az ország minden részébe. A pezs­gőn kívüL Igen, a magyar pezsgő ha­zája is Budafok. Itt érik ha­sonló pincékben a Hungária, a Törley, a Talysman meg a töb­bi külföldön-belföldön jól is­mert nemes ital. — Az idén egymillió palack pezsgőt készítünk, ebből kö­rülbelül 300 ezer megy kül­földre. Erre koccintunk az irodában a finom, jégbehűtött Törley- ből. Én csak iszom, a szakem­ber azonban a színét vizsgálja, a gyöngyözését nézi, forgatja a szájában. Sokan irigyelhetik Kiss Lászlót a szakmájáért; az ország legjobb borainak gazdája. — Melyiket szereti legjob­ban? — Mint magánember, egyi­ket aem. Sörpárti vagyok ... u, em, ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom