Kelet-Magyarország, 1964. augusztus (24. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-23 / 197. szám

Jof os lav Hűtek: Történet L Ferenc József császár arcképéről Bfladá Boleszlavbari élt egy papirkereskedő, Petiskának hívták. Tisztelte a törvénye­ket, és emberemlékezet óta ott lakott a kaszárnyával szem­ben. A császár születése nap­ján és egyéb k. uí k.' ünnepi alkalmakkor fekete-«árga zász­lót tűzött, ki házára, és ellátta a tiszti kaszinót lampionokkal, ö árusította Ferenc József arcképeit,, amelyek méltó hely­re körűitek a Miaáá Bolesz- lav-i járás putikjaiban és csendőtallomásain. A járás is­koláit Is ellátta volna az ural­kodó képmásával, de sajnos, portékája nem feléit meg az országos iskolatanács által jó­váhagyott méreteknek: Ezt egy ízben a császári és királyi or­szágos tanfelügyelő : közölte veié a járási főnökségén: — Nagyon sajnálom,: Petiska úr, de’ön szélesebben és hósz- szabbán akarja nekünß szakí­tani a császár őfelségét, amint azt a nagytekintetű országos iskolatanács 1891. október 20- án kelt végzése előírja, A vég­zés megszabta császári felség kissé rövidebb. Az iskolákban őfelsége legfeljebb ót verj cen­timéter hosszú és negyven centiméter széles lehet. Ön ez­zel. szemben azt állítja, hogy uralkodónk kétezer példány­ban, hever ,a raktárában. Ne gondolja, kedves Petiska úr, hogy mi akármilyen vacakot átveszünk. Az ön császári', fel­sége - tizedrendű áru, a nyo­mása is gyalázatos. Ügy fest, mintha nem fésülné a szákál- lát, a-z orrára hallatlanul sok feketét, kentek, és mindezek tetejébe még bandzsít is. Amikor Petiska úr hazaér­kezett, felháborodottan újságol­ta 'feleségének': —-Ráfizettünk a koronás vén- szamárra. Mindez.még a háború előtt volt. Á . császár őfelségénék kétezer képmása tehát Petis­ka'úr nyakán maradt. Amikdr kitört-'a háború, Petiska úr azt, sem tudta, hová legyen örömében, és bízott benne, hogy most-végre-túladhat por­tékáján. Üzletének kirakatába akasztotta a vérszomjas vén­ember képét, a következő szö­veggel: „Előnyös alkalmi vő­tel. I. Ferenc József császár 15 koronáért.” > . Hat darabot adptt el. ötöt a katonaság vett meg, hogy az utolsó Habsburg kőnyomatos képmása harcra lelkesítse a tartalékosokat a kaszárnya kantinjában, egyet pedig Simr, « . trpükos A Háború vígan folyt, de a csuszái * csák fíerft fogyott, bár Petiska- úr "már az újságokban is hirdette: A „Nemzeti Politi- ká”-ban és a „Nemzet Hang­jáéban a, következő szöveg­gel’ igyekezett vevőket szerez­ni '^ semmiképpen sem kelen­dő felséges portékára: „A mai nehéz-'időben -egyetlen cseh otthonból .sem, .hiányozhat a sorspróbálta uralkodó képe 15 koronáért.” A* hirdetésre rendelés he­lyett :- egy: • idézés érkezett, amelyben Petiska urat felszó­lították, hogy haladéktalanul jelenjen még ä járási főnöksé­gem Itt'tudatták vele, hogy a jövőben se használjon olyan tapintatlan kifejezéseket, mint „nehéz idő? és „sorspróbalta . Inkább, beszéljen „dicső idők­ről”'és Riadalmas uralko­dónkról”, mert máskülönben meggyűlik a haja. A hirdetést tehát á’ kővetkezőképpen ala­kította át:' „A mai dicsó idők­ben egyetlen cseh otthonból sem hiányozhat diadalmas urakodónk képe 15 koronáért . De- ennek sem .volt sikere. Csflk. -néhány goromba leve­let kapott, amelyek névtelen írét «színje szívvel tanácsoltak neki, hogy a császár őfe séget ott akassza fel, ahová a király is gyalog jár, egyben másod­szor is beidézték a járási fő­nökségre, és közölték vele, hogy kísérje figyelemmel a császári es királyi hirszolgálati iroda- közleményeit, és aszerint «zövegezze meg hirdetéseit. — Az» oroszok betörtek Ma­gyarországra, elfoglalták Lem- berget, Przemysl- alatt állnak, mega meg- Petiska úr, dicső időkről beszél. Ügy látszik, esú-folpdik velünk, gúnyosan beleüti jaz orrát olyasmibe, amihez -semmi köze. Az efféle hirdetések ■ miatt egyszer még a hradeci katonai törvényszék elé kerül! Petiska úr megígérte, hogy ezentúl körültekintőbb lesz, és a következő szöveget állította össze: „15 koronát minden be­csületes cseh szívesen ad azért, hogy otthonában felakaszthas­sa agg uralkodónkat.” A helyi lapok szerkesztőségében nem voltak hajlandók elfogadni a hirdetést. — De uram — szörnyülkö- dött az egyik kiadóhivatali fő­nök —, csak nem akarja, hogy mindnyájunkat falhoz állítsa­nak! Petiska úr dühösen ment haza. A hátsó bolthelyiségben íelbontatlan százas csomagok­ban hevert az agg uralkodó. Petiska úr belerúgott, de tüs­tént tudatára ébredt, hogy mit is követett el. Óvatosan körül­nézett, és csak akkor nyerte vissza nyugalmát, amikor megállapította, hogy senki sem látta. Gépiesen törülgetni kezdte a csomagokról a port, és észrevette, hogy nem egy közülük átnedvesedett és meg- penészedett. A hátsó sarokban békésen üldögélt egy fekete kandúr. Kétségtelenül 6 volt a ludas a csomagok nyirkos­ságában. Hogy lemossa magá­ról a gyanút, az egérvadász barátságosan dorombolni kez­dett. Petiska úr az elvetemült felségsértő felé hajította a toilseprüt, a kandúr elkotró- dott. A papírkereskedő dühö­sen benyitott a lakásba, és rá támadt a feleségére: — Azt a dögöt pusztítsd el a háztól! Ki veszi meg a császár őfelségét, ha előbb a kandúr leizélte? A császár őfelsége megpenészesedett. Ki kell szá­rítani. Hogy a mennykő csap­na bele! A délutáni órákban az asz- szony vette gondjaiba az üzle­tet, Petiska úr ilyenkor szun­dított egy-két órát. De ma nyugtalan volt az álma. Azt álmodta, hogy a fekete kan­dúrért eljöttek a csendőrök, és mindkettőjüket bekísérték a katonai törvényszék elé. A macskát is. őt is kötél általi halálra ítélték. Először a kan­dúr nyakába tették a hurkot, s ezalatt Petiska úr elvete­mült, felségsértő szavakat hangoztatott a bíróság színe előtt. Rémületében szörnyűt kiáltott -— és feleségét pillan­totta meg maga mellett, aki szemrehányóan figyelmeztette: — Az istenért, mit beszélsz, ha valaki meghallaná? Az asszony felindultan el- mcndta, hogy felakasztotta a császár őfelségét a kertben, a ruhaszárító kötélre, hogy meg­szikkadjon, de valami csibé­szek kővel célba dobáltak a képekre, és most mind, akár a szita. A császár szárítása külön­ben is több kárral járt, mint haszonnal. Őfelsége egyik ké­pére, amelyet a pázsiton terí­tettek ki, a tyúkok telepedtek rá, oda ürítették ki gyomruk tartalmát, és zöldre festették az agg uralkodó szakállát. Két arcképét Holacsek hentes ber­náthegyi kutyája kaparintott meg, és belekóstolt, nem is­mervén a büntető törvény- könyv 63. paragrafusát. Petiska urat kétségbeejtette ez a hallatlan veszteség. Este a borozóban másról sem beszélt, csak valami előnyös alkalmi vételről és arról, hogy mennyi baja van a császár őfelségével, összefüggéstelen szavaiból ki­derült, hogy a bécsi kormány azért bizalmatlan a csehek iránt, mert nem vásárolnak a Mladá Boleszlav-i Petiska-cég- től császárképmásokat 15 ko­ronáért. — Adja olcsóbban — je­gyezte meg a vendéglős, ami­kor a kárvallott papírkeres­kedő már hazafelé készülődött —, nehéz idők járnak manap­ság. Horejsek 300 koronával alább adja a cséplőgépet, rrknt tavaly, így van ez a császár őfelségével is. Petiska úr hajlott az okos szóra, boltjának kirakatában a következő reklámcédulát he­lyezte el: „Tekintettek a gaz­dasági válságra, a császár őfel­ségének arcképeit 15 korona helyett 10 koronáért adom”. Az üzlet forgalma ettől sem lendült fel. — Hogy áll a bál? Mi van a császár őfelségével? — kér­dette legközelebbi alkalommal a vendéglős. — Rosszul — válaszolta Pe­tiska úr —, a császár őfelsége a kutyának sem kell. — Tudja mit — jegyette meg bizalmasan a vendéglős —, igyekezzék túladni rajta bármi áron, amíg nem késő. — Még várok vele — ma- kacskodott Petiska úr. Az illetlen fekete kandúr továbbra is ott üldögélt a csá­szári képmások felett. Nem telt bele másfél év, és a pe­nész megfogta a legalsó cso­magokat is. Az osztrákok ez­alatt a csatatéren bölcsen el­elszakadtak az ellenségtől, és Ausztria ebek harmincadjára került. Petiska úr ekkor papírost, ceruzát vett elő, fájó szívvel kiszámította, hogy így bizony sohasem gazdagodik meg, és ha a császár őfelségét két ko­ronáért árusítaná, minden da­rabon még egy koronát ke­resne is. Gondolkodott, gondolkodott, végre kisütötte: kiakasttott egy képet a következő cédu­lával: „Az agg uralkodó 15 korona helyett ma már 2 ko­ronáért kapható!” Az egész város még aznap eljött császárnézőbe Petiska úr boltja elé, hogy a maga sze­mével lássa, mennyire esett a Habsburg-dinasztia árfolyama. Éjszaka aztán eljöttek Pe­tiska úrért a csendőrök, és et­től kezdve pokoli gyorsasággal folytak a dolgok. Bezárták a boltot, bezárták Petiska urat is, és haditörvényszék elé ál­lították közrendháborítás miatt. Petiska úr tizenhárom havi súlyos börtönbüntetést kapott. Bűnéért tulajdonképpen öt év járt volna, de enyhítő körül­ményként tekintetbe vették, hogy valamikor Custozzánálő is verekedett Ausztriáért. A császár őfelségének képei pedig egyelőre a terezini had­bíróság raktárában várják, hogy Ausztria felszámolása után valami vállalkozó kedvű szatócs sajtot csórna go jón be­léjük. Zarándok Balázs-Piri Balázs rajza. ...tehát megcsaltál!... Balogh Bertalan rajza. A 65. MEZŐGAZDASÁGI VÁSÁR BUDAPESTEN Biztosíttatni szeretném, hegy a 66-on is megjelenhessek. Szegő Gizi rajza. Int pori huntor NYILATKOZAT Járókelő a síró gyermekhem — Kinek a gyereke vagy, kícsékém? — A bíróság az anyukám­nak ítélt! a távolság mértéke Az ingerült vendég a ma­gánpanzió tulajdonosához: — A hirdetésben az áll, hogy a panzió tíz percnyi út­ra van az állomástól... — Igen kérem, de gépkocsi­val. NINCS BENNE EGYÜTTÉR­ZÉS. Az egyik dúsgazdag ame­rikai hölgy a következőket te­lefonálja barátnőjének: — Fogadd szívből jövd együttérzésemet, úgy értesül­tem, hogy a te férjed is ke* reketoldott a barátnőddel. — Igen, de ez engem nem érdekel, mivel egyébként ic meg akartam tőle szabadulni, BOSSZÜ A vállalat igazgatójának szobájába egy fiatalember lép be: — Nem emlékszik rám? Én vagyok az, akinek néhány évvel ezelőtt felmondott. — Nos mi járatban van? — Közölni szeretném, hogy revizor lettem és ellenőrzést kell itt tartanom. 1944. augusztus I8-án lett a náci terror áldozata Emst Thälmann. Beküldendő sorok: viasz. 1, függ, 34 és 47. Életkorát adják római szám­mal a vízsz. 32. 36, 50, 62 és 71 sorok kezdőbetűi. A jelzett sorok meghatározásai is be­küldendő, s a meghatározás után feltüntetendő római szám­mal életkora. Vízszintes: 14. Közönséges, idegen szóval. 15. Megköny- nyezek. 16. UUUU. 17. Tava­szi mezőgazdasági munkát vé­gez. 19. Könnyezik. 20. A fér­fi párja. 22. Félig csábító. 26. Rádiólokátor. 28. TYII. 30, Ideiglenes fa épület. 32. Ame­rikai gyíkfajta. 34. A moha­medán országokban így neve­zik a papokat 36, Rezeg. 38. Leszármozottja. 39. Egyesület­be tartozik. 41. Ügyetlen. 42. Cini betűi keverve. 43, A függ. 1. folytatása. 44. Zűrzavar. 45. Esetlen, nagy darab. 48. Földet forgat. 50. Hordozható szent­kép. 51. Olasz kikötőváros. 53. Hete fele. 54. Erős szervezetű. 57. Előkészít valamit (n=t). 59. Csinál, tesz. 60. Il­lat. 62. Becézett fiúnév. 63, Al­gériai város. 64. Alvilági ré­vész (fonetikusan)- 66- Hirte­len fellépő, heves (betegség). 67. Hazug, Ígérgető politikus. 69. Liba hang. 71. Keltetőgép. 73. Napszak 74. Tagadőszó. Függőleges: 1. Itt ölték meg. (folyt, vízsz. 43.) 2. Részesrag. 3. Személyes névmás, 4. Nagy közlekedési vállalatunk. 5. Férfinév. 6. Művelődési szer­vezet rövidített neve. 7. Kö­tőszó. 8. Régi római pénz. 9. Jugoszláv város. 10. Ritka fér­finév. 11. Kígyó teszi. 12. ZT. 13. Évezred. 18. Vízi növény. 21. Egészben, mindenestől köz­ismert francia szóval. 22. Kö­tőszó. 23. Irány. 24. Puhafák. 25. ...ka, érzékiség. 26. Tesz, helyez. 27. Hajókikötő. (—,). 28. Régen használták, hogy tüsszentsenek (—,). 29. Sátor­fát szedő, irháját vivő (-{-,). 31. RÁA 33. Szarvasfajta. 35. Ipa­ros. 37. Vissza: majdnem szal- tó. 39. Végtelen tárna. 40. Ru­hán van. 43. TT05. 45. Hibáz­KERESZTREJTVÉNY tat 46. AREI. 49. Folyadékot tisztít. 50. Papírlapon. 52. Női név. 53. ...ba Priamos trójai király felesége. 55. Szláv ke­resztnév. 56. Vissza: névelővel, mint a vízsz. 30. 58. Becézett női név. 60. Forró sivatagi szél. 61. Vissza: a liba teszi. 64. Zöldes-barna szövet színe fo­netikusan. 65. Dal. 67. Az NDK betűi keverve. 68. GOS. 70, Nem igazi. 71. Mutató név­más. 72. RL. 73. Kötőszó. A megfejtéseket legkésőbb augusztus 31-ig kell beküldeni. Augusztus 9-ei rejtvénypályá­zatunk nyertesei: Megfejtés: Hass. alkoss, gya- rapíts, S a haza fényre derül. Huszt, Berzsenyi. Nyertesek: Bodnár Józsefné, özv. Szakady Gézáné és Társsa Bálint nyíregyházi, Tácsik J&2 zsef baktalórántházi, Tóth László buji, Botár Ilona és Ka­tona Magdolna nyírbátori, Sárw dór István nagykállói, Jenei Gizella tarpai és Dudás János vásárosnaményi kedves rejt- vényfejtőink. A nyereményeket — egy-egy szép könyet — postán küldjük el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom