Kelet-Magyarország, 1964. július (24. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-17 / 166. szám
A magasabbrendű életért A ífiraíetők koporsóján felirat i „Megkalt a szabadság!“ Goldwater lett a köztársasági párt elnökjelöltje Miller az alelnökjelőlt Ttyff indent az emberért, mindent az ember javára!” — Az SZKP programjának szellemét Hruscsov esztendőkkel ezelőtt ezzel a mondattal foglalta össze — s a Legfelső Tanács ülésszaka most ismét valósággal töltötte meg a program vezérgondolatát. Hruscsovnak az ülésen elmondott beszéde a szovjet gazdaság fejlődéséről és a népjólét növeléséről olyan tettekről számol be, amelyen lényegesen érződik majd tíz és tízmillió szovjet ember munkás hétköznapjainak szebbé és gazdagabbá tételében. De egyben olyan tettekről is, amelyek rendkívül határozottan befolyásolják a nemzetközi helyzetet, az imperializmus ellen vívott küzdelem alakulását is, A mi a szovjet emberek hétköznapjait illeti, a hallatlanul nagy világpolitikai felelősségvállalás ellenére, amely természetesen szükségszerűén növeli a szovjet nép vállára nehezedő terheket, az utóbbi tíz esztendőben olyan fejlődések találhatók, mint még egyetlen időszakban se az Októberi Forradalom óta. Anyagi szempontból ez a fejlődés mindenekelőtt abban mérhető le, hogy az egy dolgozóra számított reáljövedelem 61 százalékkal emelkedett. A szellemi fejlődés hallatlan ütemének talán legvilágosabb mutatója az, hogy a 107 milliós dolgozó lakosság felének már felső, illetve középfokú képzettsége van, s a nemzeti jövedelem kapitalista viszonyok között elképzelhetetlen arányú részét, 13 százalékát fordítja a Szovjetunió közoktatásügyi, kulturális, egészségügy és tudományos célra. A Legfelső Tanács mostani ülésén benyújtott újabb népjóléti intézkedések két döntő csoportra oszthatók. Az egyik, a kolhoztagok nyugdíjazásának és segélyezésének jövő év elejétől meginduló rendszere a szó legszorosabb értelmében tíz és tízmilliókat érint. A falusi lakosság olyan életbiztonságát, anyagi viszonyainak olyan szilárdságát teremti meg ezzel, amelyre aligha volt még példa. A második, intézkedés több mint 18 millió ember bérét emeli fel, közöttük majdnem ötmillió művelődésügyi dolgozóét, félmillió orvosét és csaknem 3 millió művelődésügyi dolgozóét. Ez a béremelés voltaképpen aláhúzza a modern szovjet társadalom fejlődésének egyik igen fontos irányvonalát. Azt, hogy az elért életszínvonalra építve egyre fontosabbá válik az úgynevezett szolgáltatási szféra fejlesztése a szovjet gazdaságban. A közvetlen gazdasági hatáson túlmenően — s ezt Hruscsov és a vita hozzászólói egyaránt hangsúlyozták — különleges jelentősége van a mostani lépésnek a nemzetközi munkásmozgalom „gondolkodásmódja” s a szocializmus mind vonzóbbá tétele szempontjából. Élesen felemelte szavát a Legfelső Tanács a „gyászmarxisták” ellen, akik „elpolgáriasodás- nak” rágalmazzák a nép életkörülményeinek javítását, a szegénységet teszik meg „ideálnak” megfeledkezve, hogy a szocialista társadalom célja éppen az ember szükségleteinek teljes kielégítése, olyan anyagi feltételek megteremtése, amelyek az alkotó képességeket és teremtő szellemet egyre jobban kibontakoztatják. Ez a legmélységesebben megfelel a marxizmus—leniniz- mus ideológiai céljainak; ~\T égül: különleges jelen- ? tősége van a Legfelső Tanács ülésén bejelentett nagyszerű népjóléti intézkedéseknek a nemzetközi helyzet további alakulása szempontjából. Az intézkedések bázisát alkotó két tényező: a Szovjetunió gazdasági erejének további növekedése és a nemzetközi helyzet általános fejlődési irányának kedvező megítélése. A Szovjetunióban az ipari termelés átlagos évi növekedése az utóbbi hat évben is két és félszer akkora volt, mint az Amerikai Egyesült Államokban, ami a gyakorlatban bizonyítja a békés verseny területén végrehajtott újabb gazdasági előnyomulás jelentőségét. E gazdasági alapon túlmenően emlékeztetni kell arra, hogy a mostani népjóléti intézkedéseket már két esztendővel ezelőtt végre akarták hajtani, akkor azonban a nemzetközi helyzet alakulása ezt nem tette lehetővé. A nagy világkérdések végső megoldása még várat magára. Mindamellett a szovjet politika a békés versenyben elért sikereket és a nemzetközi helyzet általános irányvonalának fejlődését együttesen értékelve — ezúttal már úgy dönthetett, hogy közvetlenül megvalósíthatók a népjólét növekedése érdekében tett újabb lépések. A Legfelső Tanács határozatai, amelyek szívós, kemény munka és a békéért folytatott sokoldalú harc eredményei, — egyben anyagi erővé válva vissza is hatnak majd a termelésre és a nemzetközi helyzetre egyaránt. Újabb erőt ad az intézkedések szelleméből sugárzó magas rendű és öntudatos emberiesség a Szovjetunió és a szocialista országok dolgozói embereinek a mindennapos építomunká- hoz — és újabb erőt a küzdelemhez mindazoknak, akik szerte a világon megértették és küzdelmük alapjává tették, hogy a szocializmus egyet jelent az emberiség békéjével és gazdagabb, magasabb rendű éle- téveL Az új szovjet munkabérTöbb mint 18 millió szovjet dolgozó fizetését érinti az új szovjet munkabértörvény. Sz. Novozsilov, a Miniszter- tanács munka- és bérbizottságának első elnökhelyettese sajtónyilatkozatában a törvény végrehajtásától a lakosság ellátásának lényeges javulását várja. A Szovjetunióban a tanári és orvosi fizetések a a könnyűipari mérnökök fizetésével, a tanítók és az egészségügyi dolgozók fizetése a technikusok fizetésével kerül egyszintes. Megnövekszik a prémiumok jelentősége. Mindazokon a területeken, ahol díjazás ellenében nyújtanak különféle szolgáltatásokat a lakosságnak, a prémiumok összege közvetlenül függeni fog a bevételtől és a nyereség nagyságától, valamint attól, hogy milyen mértékben javult meg a szolgáltatási igények kielégítése. i kairói csúcsértekezlet Nasszer, az Egyesült Arab Köztársaság elnöke úgyszólván az egész csütörtöki napot a kairói repülőtéren töltötte, hogy üdvözölje az afrikai államfők pénteken megnyíló értekezletére érkező magas rangú vendégeket. A csúcsértekezleten több mint harminc független afrikai ország képviselteti magát. űszenga Leop&ldvílleho érkezett Gizengát, a meggyilkolt Lumumba politikai örökösét repülőgépen Leopoldvillebe szállították. A repülőtéren a 39 éves politikust éljenző, tapsoló csoportok fogadták, de Gizengá- hoz senki sem közelíthetett, még az újságírók sem, akik valóságos közelharcba keveredtek a biztonsági szolgálat embereivel. Az AP fotóriporterét, aki Gizengát le akarta fényképezni, letartóztatták és filmjét elkobozták. A volt miniszterelnök-helyettest csukott gépkocsival szállították el a repülőtérről álh'tólag egyenesen Csőmbe folyóparti rezidenciájába. San Francisco (MTI): Az Amerikai Köztársasági Párt elnökjelölő kongresszusának szerda délutáni ülésén került sor a párt hivatalos elnökjelöltjének megválasztására. Az ülés kezdetén Dirksen szenátor hivatalosan a kongresszus elé terjesztett Goldwa- ter jelöltségét, majd félórás beszédében búzdította a delegátusokat, az „arizonait” válasszák meg. Scrantont hivatalosan Milton Eisenhower „nevezte be”. Előterjesztették még Rockefeller New York-i kormányzó és Margaret Chase Smith asszony nevét is. A jelölő beszédek megtartása Után került sor a szavazásra és a már alaposan „megdolgozott” delegátusok túlnyomó többségükben Goldwaterre szavaztak. Az 1308 küldött közül 883 küldött foglalt állást Goldwater mellett, Scranton csak 214 szavaztGt kapott, Rockefellernek 114 voks jutott, Smith asszonynak 27 és Romney michigani kormányzónak 41. A többi néhány szavazattal „kedvenc fiúkat”, helyi politikusokat ajándékoztak meg. A szavazás után hivatalosan bejelentették, hogy Goldwater a köztársasági párt elnökjelöltje, ő veszi fel majd a harcot a demokratapárti Johnson elnök ellenében a novemberi elnökválasztásokon. Az eredményhirdetést a teremben összesereglett goldwa- teristák a boldogságtól hörögve, visítva fogadták. Megszólaltak a trombiták, dübörögtek a dobok és levegőbe repültek a Goldwater feliratú cowboy- kalapok. Amikor lecsillapodott a tömeg, Scx-anton kormányzó lépett a szónoki emelvényre, ö is „lefeküdt” Goldwaternek, kijelentette, hogy a jövőben minden tehetségét a szenátor érdekében használja majd fel. Ezután még egy cirkuszi jelenet következett, Scranton lemondott a neki jutott szavazatokról, Goldwaternek ajándékozta, hogy ily módon az „arizonai” diadalát teljessé tegye. A kongresszus záróülését csütörtökön délután (m. i. éjfélkor) tartják meg. Ezen az ülésen kerül majd sor a hivatalos alelnökjelölt személyének kiválasztására. Mint a Reuter tudósítója rámutat, Goldwater jelölésének olyan politikai következményei lehetnek, amelyek egy nemzedékre kihathatnak. A köztársasági pártban nem esupán a szenátor egymaga diadalmaskodott, hanem a szélsőkonzer- vatív erők ültek diadalt. A kongresszuson megtartott szavazással egyidőben tüntető tömegek jelentek meg San Francisco utcáin, tiltakoztak a fajüldözők ellen és elítélték Goldwatert, mert a szenátusban a polgárjogi törvény ellen szavazott. A kongresszus színhelye előtt a tüntetők koporsót állítottak fel és ráírták: „Meghalt a szabadság!” Goldwater miután számos „röpgyúlésen” tárgyalt az alel- nökjelöltség kérdéséről és az üresedő párttisztségek betöltéséről — már jóval a jelölő — kongresszus utolsó ülése előtt szóvivője utján nyilvánosságra hozta, hogy William E. Millert, a köztársaságpárt országos elnökét, New York állam képviselőházi tagját veszi maga mellé, mint alelnökjelöltet. Megválasztásához természetesen nem fér kétség, hiszen a küldöttek már hagyomány |ze- rint is azt az alelnök jelöl tét hagyják jóvá, akit a már megválasztott elnökjelölt kér. A 44 éves Millert kíméletlen erőszakosságáról, jó vitakész- ségéről és — akárcsak Goldwater — szélsőjobboldali nézeteiről ismerik. TIZENÖTÖDIK FEJEZET Veréb — munkában 16. Félelmetes volt, amint koszos pufaj kában, lopott szerszámosládával ormótlan bakancsai között ott ült Veréb, az alkony sűrűsödő sötétjében, a játszótér egyik padján, és szűk homlokát ráncolva, ismételgette magában a leckéjét: — Felmegyek. Becsengetek. Várok, ö kérdi: Ki az? Mondom: Házkézelőségtől a vízvezetékszerelő. Ö kérdi: Minek? Xvfondom: Alsó lakó mennyezete átázott, ö beenged, és akkor már szabad kezem lesz... Na, mégegyszer..; Felmegyek. Becsengetek. Várok. Kérdi: Ki az? Én erre tizt mondom, hogy a vízvezetékszerelő. A házkezelőség-! tői... Rohadt meló, ahol eny- nyit kell az embernek pofázni... ö megkérdezi: Miért? En mondom.^ Hirtelen abbahagyta a memorizálást, mert élénk beszélgetésbe merülten két férfi vágott át a parkon. Hopp, az öregebbre pontosan ráillik az ügyvéd úrtól kapott személyleírás. Alacsony, sovány, kopott felöltője van, bottal jár, nem hord kalapot. Ha a Kokil- la utcába fordulnak be, akkor biztosan ez lesz a páciens. Nehézkesen felkászálódott, átvetette a fején, a szerszámos láda gurtniját és utánuk lódult. Akkor ért a sarokhoz, amikor azok ketten éppen beléptek az egyik épület kapuján. Veréb megtorpant, tanácstalanul meredt maga elé... Ketten vannak... Az ügyvéd úr azt mondta, a vén pacák egyedül lakik... Most mit tegyen? Lerakta a földre a ládáját. Ráült. Innen szemmel tarthatja a ház bejáratát. Megvárja, amíg az a másik elmegy. Akkor majd ő követ:ezik... Lássuk csak mégegyszer. Felmegyek. Csengetek. Várok... Ilyenkor, estefelé a Kokij.- la utca kiválóan alkalmas elmélyült lecketanulásra. Átmenő közúti forgalma napközben nincsen. Pedig ez nem zsákutca. Csak budai specialitás. Enyhe emelkedésű utcának indul, aztán éles szögben balra kanyarodva — lépcsősorrá alakul át. A lépcső a Lánchíd utcába vezet le. Alig száz méternyire a fényesen kivilágított Lánchidtól, a nyüzsgő forgalmú Clark Ádám tér szomszédságában, ez a furcsa utcácska most teljesen elhagyott, néptelen. Csak Veréb ül a ládáján, és türelmesen vár. Szeme a kapun. Talán egy órája leselkedik, amikor köpcös fiatalember gurul ki a házból, és sietősen a buszmegálló irányába tart. Veréb kivárja, amíg eltűnik a sarok * mögött, aztán kényelmesen felcihelődik. — Hókai, Hókai — böngészi a lakók névjegyzékét. — Megvan. Első emelet, kettő. Felbaktat a lépcsőn. Becsenget. Csoszogó léptek, kutyaugatás. — Tessék — néz végig kíváncsian az öregúr a szerelőruhás behemóton. — Mit óhajt uraságod? — Alsó lakó — dadog Veréb, mert nem egészen pasz- szol a szöveg — házkezelősé- gi beázás... vízszerelő... meny- nyezet.;. — Értem — bólint Hókai. — Nálam a konyhában és a fürdőszobában vannak lefolyó- és nyomócsövek. Talán előbb a konyhait nézze meg. Mukl ösztönös gyanakvással figyeli, amint az idegen a mosogató mellé helyezi a ládáját, és egy nagy blitzfogót, franciakulcsot, vésőt, kalapácsot, forrasztó lámpát, kóc- köteget, fakalapácsot, apró szerszámokat rámol ki belőle. Aztán megereszti a csapot, meggyújt egy gyertyacsonkct, és nyögve a mosogató alá bújik. — Vizes — tápászko$ik fel nemsokára. — A fal vizes. Totál megrohadt az ólomcső. Nézze meg, ha nem hiszi — nyújtja a gyertyát Mókáinak. — Skandalum — jegyzi meg az öregúr, és leguggol. A fakalapács lecsap és Hókai a földre rogy. De ebben a pillanatban már támad Mu- ki is. Némán. Nem csahol, nem kér segítséget. Ez az ő harca. Eszeveszett düh lobog szemében. Mintha acélrúgó lökné kis testét, oly magasra ugrik. Hegyes fogai belemélyedtek a merénylő kezébe. Veréb felkiált, és a kutyát a kalapáccsal együtt a falhoz vágja. A rettenetes ütéstől az állat elkábul. Ott vonaglik eszméletlen gazdája mellett a konyha Veréb pillantása a szennyesládára téved. Fedelét felrántja, széthasítja egy ing alját, bepólyálja a sebet a csuklóján. Aztán Hókai szájába kó- cot töm, kezét lábát megkötözi. Betaszítja a szobaajtót. Körültekint. Odalép a kapcsolóhoz. Leoltja, felgyújtja, leoltja, felgyújtja, leoltja felgyújtja a régimódi bronzcsillárt. Aztán visszamegy a konyhába. Odéb- rúgja a kutyát és összeszedi, visszarakja a szerszámokat a ládájába, lecsapja a fedelét, ráül, vár... Eltelik tíz perc, eltelik húsz perc, sehol a doktor úr! A Veréb nyugtalanul vinnyog. Mi lesz a pénzével?! öt akarja átverni az ügyvéd úr? Az ő szemét kiszúrja rongyos kétszázzal, megvárja, míg elmegy, idejön és elviszi a szajrét?! Mire fájhat a foga? Csakis arra a sok műszerre, ott a szobában. Hát abból nem eszik! A Verébből még ő sem csinálhat bazárt majmot. Agyát elönti a düh. Nála szokatlan fürgeséggel ront be a szobába. Tompult értelmét felszítja a bosszúvágy. Egymásra húz két szőnyeget, hogy felfogják a zajt, Odacipeli a munkapadról, leakasztja a falról a műszereket. Rájuk ugrik. Szöges bakancsával tapodja az érzékeny szerkezeteket. (Folytatjuk) 2 1964, július 17.
