Kelet-Magyarország, 1964. július (24. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-17 / 166. szám
Az ügy nemcsak ennyi Indulás újsághirdetésre — Pékmester vagy lóápoló? Végrehajtatlan TcB-határozat TUDÓSÍTÓNK ittjA: Kyoic nap alatt felesték be az aratást Poresaimán • Ruha Sándor kisvárdai eötöipari szakmunkás már tűi van a hatvanon. 1960-ig dolgozott a szakmában, majd ekkor került a kisvárdai ÁFOR-telepre éjjeliőrnek. Három kiskorú gyermeke van. A 800 forintos fizetésből csak szűkösen éltek. Ezért 1963 őszén elhatározta, hogy visszamegy a szakmájába dolgozni abban a reményben: több jut majd a családjának, meg magasabb lesz a nyugdíjba való sorolása is. Váratlan fordulat Egy újsághirdetés alapján jelentkezett a Nyíregyházi Sütőipari Vállalatnál, ahol régebbi szaktársai javaslata alapján felvették a kisvárdai 1-es számú üzembe. 1963 novemberében munkába is állt. Munkáját korához képest igyekezett becsülettel elvégezni. 1963. december 15-én azonban váratlan fordulat történt. Felmondó levelet nyomtak a kezébe és elbocsátották azzal az indokkal, hogy munkáját a mai körülmények között már nem tudja ellátni, „Indokoltak” még azzal is, hogy balkeze rokkant. Tény: balkezével nem tud olyan erőt kifejteni, mint a másikkal, de közel harminc évig dolgozott ezzel a kezével, amit jól tudtak a munkatársai is. És mégis felmondtak... Ruha Sándor érthetően nőm nyugodott bele a jogtalan elbocsátásba és kérte a vállalatot, hogy munka- viszonyát állítsa vissza. A nyíregyházi sütőipari központ és Dankó Károly, kisvárdal üzemvezető erről hallani sem akart. Ruha Sándor igazát keresve a tanács munkaügyi főelőadójához és a szakszervezethez fordult. Az illetékes szervek is jogtalannak tartották az elbocsátást, ezért kérték a vállalatot, vegye vissza Ruha Sándort. Erre nem voltak hajlandók. Később Ugyan a vállalat felajánlott egy 800 forintos éjjeliőri állást, amely nem az üzemben, hanem a község szélén lévő telepen lett volna és azzal a feladattal is járt, hogy lovakat gondozzon, etessen, de Ruha lovakkal életében nem foglalkozott, nem fogadta el, hanem újból kérte eredeti munkakörébe való visszahelyezését. A vállalat továbbra is ragaszkodott álláspontjához. JLegyen éjjeliőr!“ É$... Végső kétségbeesésében újból a tanácshoz, később a járási pártbizottsághoz fordult segítségért. Mindkét szerv jogosnak találta panaszát és kérték a sütőipari vállalatot, helyezzék vissza munkakörébe. Ekkor újból felajánlották az éjjeliőri állást, amit nehéz anyagi helyzetére való tekintettel elfogadott. Amikor néhány nap múlva jelentkezett munkára, már ezt a munkakört is megtagadták tőle. bankó Károly üzemvezető a tanácss munkaügyi főelőadójának is durva, goromba hangon tagadta meg a dolgozó munkába állítását. AZ idős ember ekkor a Területi Egyeztető Bizottsághoz fordult panaszával. A TEB alapos, a helyszínen történt vizsgálatok alapján jogosnak tartotta a panaszt és 1964. április 14-én az 55 083/1964. számú határozatával visszahelyezte munkakörébe, megállapítva az elbocsátás jogtalanságát. Ezekután azt gondolhatnék, aí ügy befejezést nyert, újból dolgozhat munkahelyén. De nem ez történt..: Ruha Sándor a határozat Után jelentkezett munkára, megnyugodva, hogy kálváriája véget érti Azonban Dankó Károly üzemvezető a határozat ellenére sem volt hajlandó munkába állítani, mondván, hogy „őket az heírt érdekli”. Ekkor igaztógának végső eldöntésében a kisvárdai járásbírósághoz fordult panaszával. 8000 forint kártérítés A bíróság lefolytatta a Vizsgálatot, majd a tárgyaláson bebizonyosodott, hogy a vállalat jogtalanul járt el Ruha Sándorral szemben, ezért a P. VI. 29 551/1964/8 számú július 3-án kelt ítéletével igazat adott neki és a Sütőipari Vállalatot 8035 forint kártérítésre ítélte, illetve kötelezte. Ruha Sándor a napokban újból jelentkezett a vállalatnál. A sok tortúra után azt látta a leghelyesebbnek, hogy felmond. — Mást nem tehetek. Megígérték, hogy úgy is kikészítenek. Miért tegyem ki magam ennek a veszélynek. Családom, apró gyerekeim vannak, akiknek neveléséről gondoskodnom kell...” — mondta elkeseredetten az idős szakmunkás. Ügy véljük, az ügyet eny- nyivel nem lehet lezárni. Elsősorban azért nem, mert egy idős embert nemcsak idegileg tettek tönkre, hanem felelőtlen intézkedésekkel a társadalmat is megkárosították. Hisz a bíróság által megítélt 8035 forintot Ruha Sándornak ki kell fizetni. B. L. A porcsalmai Dózsa Termelőszövetkezet vezetősége, a termelőszövetkezet pártszervezete, valamint a községi tanács az aratás megkezdése előtt összeültek és megtárgyalták, hogy az 1160 katasztrális hold kalászost milyen formában tudják a legkevesebb szemveszteség nélkül időben learatni. A termelőszövetkezet vezetősége igyekezett a családtagokat is bevonni az aratási munkálatokba és így jó szervező munkán keresztül el is érték, hogy mintegy 35 családtag kapcsolódott be az aratásba. Volt olyan, például Szabó József, aki kizárólag családtagjaival nyolc nap alatt 11 katasztrális hold kenyérgabonát aratott le. Vagy pedig Pápp István, aki szintén családtagjával együtt nyolc ka- fasztráíis holdat. Kaju Sándor aratópár ért el még kiemelkedő eredményt, aki nyolc nap alatt harmadmagával 10 katasztrális holdat aratott le. A termelőszövetkezet vezetősége látva a kedvezőtlen időjárást, 86 kaszapárt szervezett meg, ami azt jelenti, hogy valóban a termelőszövetkezet tagsága az állattenyésztők kivételével bekapcsolódtak az aratási munkálatokba, és kora reggeltől késő estig dolgoztak, hogy mielőbb befejezzék ezen komoly munkát. Az 1160 katasztrális holdból ilyen szervező munkán keresztül 543 katasztrális holdat kézi erővel arattak le. A brigádok közül a Száíz Lajos brigádja járt általában élen, de a többi brigádok is erejüket megfeszítve végezték munkájukat. A becsületes és jó munka sikeréhez nagyban hozzájárult a porcsalmai földműves- szövetkezet tevékenysége is, mert mindennap délelőtt 9— 10 órától délután 3—4 óráig mozgóbolt járta a határt és biztosította az aratóknak a hűsítő italt, a cukorkát, csokoládét, trafikárut, valamint uzsonnára a különböző kon- zervféleségeket. A jó szervező és nevelő munkának meg is lett az eredménye, mert a kedvezőtlen időjárást figyelembe véve is nyolc nap alatt befejezték az aratási munkálatokat. Daniin bácsi liáza „Lehetséges ez, százados elvtárs?** A Niagara vízeséstől Gáváig Menetrendszerinti pontossággal Keréfiyi tizedes rajából hatan kőművesek a civil életben. Minden szombaton, Vásárnap gépkocsira ültekés irány GáVa. Tehát hét végén, áfáikor a kiképzés, a munka éppen szünetel. **■ Félretettünk mindent — folytatja Rádaí János honvéd, a brigád egyik oszlopra tagja. — Lemondtunk a kimaradásról, Szórakozásról is. Hiszen amit vállaltunk, annak a teljesítése becsületbeli dolog. Mire való a bevétel? Azonban nem ment mindén olyáh simán, ahogy eltervezték. Bár az épület nemrégen készült, de egy része teljesen pucolatlan volt. A szobából hiányzott a padló, az udvarról a járda, a kerítést is elhanyagolták. Homokot sikerült szerezni, a Nagyhalászi Kendergyár is besegített, de ez még mindig kévés volt. A katonák azonban leleményes énibefék. Az első kudarc nem keserítette el őket, hiszen ahol a legnagyobb a baj, ott a legközelebb a segítség. Az alakulatnak kiváló kultúrgárdája van. Szavalok, színjátszók, Zenészek. A KISZ-szervezet felvette a kapcsolatot a Savai fiatalokkal, és közösen rendeztek egy jól sikerült műsoros estét. A bevétel teljes összegét a lakás rendbehozására fordították. Ettől kezdve a zöld honvédségi kocsi minden hét végén szinte menetrend szerinti pontossággal megjelent Gáván a Bem József utca 16. számú ház előtt. A fiukat nem kellett bíztatni, nyoma sem volt rajtuk az egész heti fáradságos munkának. Nemcsak katonák A ház teljesen élkészült. Falai frissen festettek, a kerítés rendbehozva, az udvaron betonjárda kígyózik a lugasok alatt. A szobát lepadlózták olyan tökéletesen, hogy egy mesterember sem tudta volna különben elvégezni. Kedden délután újból megjelent Danku bácsinál a honvéd százados és a pártbizottság munkatársa, hogy néhány meleg szó kíséretében átadják a teljesen újjávarázsolt épületet. Danku bácsi ünneplőbe öltözve fogadta őket, és igen-igen sajnálta, hogy a fiúk nem jöhettek el. Azok a katonák, akiket annyira megszeretett, mintha a saját gyermekei lennének. Néni jöhettek, mert más elfoglaltságuk akadt. Talán éppen egy másik veterán házát hozták rendbe, vágj fenték a kaszát a dőlt gabonatábla felett. B. F. Az egyik tavaszi napon két férfi kopogtatott be Danku Miklós bácsi gávai lakására. Egy honvéd százados, és a járási pártbizottság munkatársa. Alig ültek le, máris belekézdtsk rrtöít- dókájukba. Danku bácsi végighallgatta őket, s utána kételkedve csóválta a fejét. — Lehetséges ez, százados elvtárs? Hiszén ide pénz is kell. Méghozzá nem is kevés. — Tessék csak ránk bízni! Menni fog itt minden, mint a karikacsapás. Danku bácsi, a fél világot bejárt 65 éves veterán rájuk bízta. És várt. Zsoldos János, a tiszavasv nítja. Hamvas Ilona és Nagy geznek. ári alkaloida gyár csoportvezetője a jő vő szakmunkásait ta- Júlia leendő vegyipari szakmunkások benzol titrálást véHammel Népgazdasági szempontból nagy fontosságú a vasúti szállítások esetében az áru minél gyorsabb átvétele és elszállítása. A rakodóterek megszabadítása a sokszor napokig, sőt hetekig ottheverő árudaraboktól komoly proSlémát jelent a MÁV-nak. Ugyanakkor a sok esetben komoly ösz- szegeket kitevő fekbér jelentős anyagi veszteséget okoz az áruátvevő vállalatoknak, üzemeknek. Ezekről a problémákról beszélt munkatársunknak Kindrusz András, a MÁV kereskedelmi főnöke; — Az elmúlt évekhez képest javulás tapasztalható a rakodási idő megtartásában. Azonban még mindig vannak vállalatok, üzemek, amelyek sok esetben nagj összegű fekbért fizetnek az el nem szállított árukért. Például a Konzervgyár részére érkezett még június 3-án 529 darab üres faláda a Budapesti Fűszer és Édesség Nagykereskedelmi Vállalattól. A Konzervgyár nem vette át az árut. Azóta öt alkalommal értesítettük a feladót, hdgy rendelkezzék a küldemény sorsával, de nem válaszoltak. Egy alkalommal telefonon értesítettek bennünket, hogy a Konzervgyárral megbeszélték már az áru átvételét. A több mint 30 ezer forint értékű ládák még most is ott rongálódnak. Intézkedés nem történt. — Melyek azok a vállalatok, amelyeknél még mindig magas a kocsiállás? — Július 1—10-ig 50 százalékos a kocsiállás a Sütőipari Vállalatnál. Ez időszakban 10 vagon árujuk érkezett, ebből öt vagonért 50 óra kocsiállást kell fizetni, ami 400 forintot jelent. E hónap 12-én érkezett a Sütőipari Vállalat részére két munkagép, amit inég nem szállítottak el. Megnehezítik részünkre a többi áruk kirakodását. Emiatt kézierővel kell a vagonokat tologatni, mivel az ottheverő áruk a rakodótér egy részét elfoglalják. A július 1—10-ig terjedő időszakban 75 százalékos a TÜZÉP Vállalat kocsiállása. 1091 óra kocsiállásért közel 10 ezer forint fekbért kell fizetniük. Az AGROKER-nél általában 50 százalékos a kocsiállás. Július első tíz napjában fiz vagon közöl Ötért kellett 264 forint fekbért fizetniük. — Az elmúlt évhez képest ez .év elején javult a helyzet a Füszért Vállalatnál, mivel tavaly 300 százalékos kocsiállást fizettek. Ügy látszik nem okultak eléggé az előző év tapasztalataiból, mert jelenleg ismét sok fekbért fizetnek. Július 1—10-ig például 31 vagon közül 14 vagon kirakodásával késlekedtek. A 128 óra kocsiállásért több mint 1090 forintot kellett fizetni. T. L Kimaradás helyett — A dolog még a tavasz- szal kezdődött — meséli az alakulat politikai helyettese. — A KÍSZ-szervezet elhatározta, hogy rendbehozza egy veterán házát. Hogy ki legyen az, a járási pártbizottság véleményét kértük ki. A választás Danku Miklós gávai lakosra esett. A régi kommunista 54 évig élt Kanadában, de a párt eszméihez ott is hű maradt. Élete kockáztatásával a Niagara vízesés felett csempészte az illegális röplapokat. Csak a felszabadulás után tért vissza Magyarországra. — Az ötletet alakulatunk minden katonája nagy tetszéssel fogadta — veszi át a szót Kerényi Tibor tizedes. — Bár a hasonló elhatározások nem ismeretlenek. Ahol csak tábort ütünk, mindenütt segítünk az embereknek. Rétet vettünk már aratáson, szőlókapáláSön is. Kiselőadás az anyagi érdekeltségről ffedves hallga- " tóim, önök bizonyára sokat foglalkoztak már az anyagi érdekeltség kérdéseivel. Anyagi érdekeltségnek azt nevezzük, ha egy dolgozónak 1600 forint az alapbére, ha nem csinál semmit, és 1650-re is felmegy, ha nap-nap után megfeszített 8 órai munkával, maradéktalanul teljesíti a tervét. Ez az 50 forint különbség hivatott sarkallni a dolga, zót, hogy tervét egyenletes erőfeszítéssel, munkaidejét és termelő energiáját jól kihasználva, havonként teljesítse. Mert ha nem teszi ezt, akkor nem kapja meg az 50 forintot, csak az 1600-at. Jól megjárja! Vannak még persze nálunk öntudatlan dolgozók, akiknek ez az ösztönzés nem használ, mert anyagiakban az ösztönzésnek csak a másik fele, az önzés ragadja meg a fantáziájukat. Inkább nem teljesítik a tervet, hanem beérik az 1600-zal, fusival rávernek még három este 500-ért, s megvan nekik a 2100. Az ember nein is érti őket, hogy miért nem tartják öntudato- sabb dolognak, ha napi 1 forint 60- ért a térvükre vernek rá, nem a munka fenekére! Hiába, a fejlődés, az emberek tudatának átalakulása nem halad előre olyan gyorsan, mint szeret- nők, és azt is meg kell mondanunk, hogy az ilyen magatartás már nem az anyagi érdekeltség, hanem az anyagiasság kategóriájába tartózik. Amellett a gyárban való fusizás az egészségre is káros, mert folyton lesni, izgulni kell, hogy a főnök jön-e, nem jön-e, hä jön, meglátja-e vagy nem, és ha meglátja, beszAU-e a buliba, vagy nem száll be. Hogy valakinek többet jelentsen 500, mint 50 — elképesztő! Öntudatos dolgozó, kedves hallgatóim, nem lehet anyagias! öntudatos dolgozónak elég az 50. A múltkor is kint járt a lakásomon a házkezelöségtől egy vízszerelő, az Is öntudatos volt, mert elég volt neki az 50. Ha húszast adok, azt mondja, az borravaló. öntudatos dolgozó pedig nem fogad el borravalót. Igaza van. A. I. „Telt ház" a rakodón — A SZÁLLÍT TATÓK HIBÁJÁBÓL
