Kelet-Magyarország, 1964. július (24. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-26 / 174. szám
Mozdulaf Kevéssé becsült művészeti ógt Több támogatást vár a bábjátszás Sok vita folyik róla manapság is. Sokan vannak, akik meggyőződéssel vallják, hogy egyenrangú a színművészettel, és közönsége sem lebecsülendő. A kisgyermekkortól az ifjúkorig úgyszólván minden korcsoport számára van mondanivalója. Még a felnőttek is élvezik. Igaz, sokan vannak, kik lebecsülik, nem tartják művészetnek. A játék az élet megismerésének, az ismeretszerzésnek legfőbb, eszköze a gyermekkorban. a gyermek a mesében, játékban maga is cselekvő fényezővé válik. Ez az azonosulási képesség a magyarázata annak, hogy minden gyermek kacag, örül, sír, nevet a játék során, és észre sem veszi, miként alakul ki a jó és az igaz szenvedi- lyes szeretete, a rossz és a gonosz szenvedélyes gyűlölete.Nyíregyházán* a József Attila Művelődési Házban dolgozott egy kitűnő pedagógus, a közismert és köz- tiszteletnek örvendő Garai József, a gyermekek és egy egész bábósnemzedék Józsi bácsija. Ö sem született bábosnak, mint ahogy más sem. De megőrizte benne a játékos kedvet a gyermekszeretet, és mert azonosulni akart és tudott a gyermeki Világgal, eljutott az ösztönös játékosságtól a tudatos művészetig. 1948-ban megszervezték az Szereti az embereket professzor úr? Magyarul beszélő NDK film Ulrich Thein, a számos filmből ismedt, fiatal szí- né/z rendezőként mutatkozik be ebben a filmből, amelynek forgatókönyvében is közreműködött A film középpontjában egy berlini agysebészeti klinika igazgató főorvosa, Marschner professzor áll, és egy fiatal lány agyműtétje drámai feszültségű jeleneteket eredményez. Mégis, a SZERETI AZ EMBEREKET, PROFESSZOR ÜR? jó értelemben különbözik azoktól az orvos- filmektől, melyekben a műtő csillogó környezete, a fehér köpeny csupán . külsőség, valamiféle szirupos történet tetszetős burka. Thein filmje a mai német valóság lényegét ragadja meg T első bábjátszó-vezetői tanfolyamot A tanfolyam vezetésére az Állami Bábszínház művészeit kérték fel. Erre a tanfolyamra küldte el a nyíregyházi IV. számú általános iskola Ga- rai Józsefet Az év őszén alakult meg Nyíregyházán az első pedagógusokból álló bábcsoport A Pedagógus Szak- szervezet segítségükre sietett, támogatta munkájukat Ettől az időtől kezdve ez a csoport elment a városi, tanyasi, falusi iskolákba, hogy egy-két órányi időre megörvendeztessék, megnevettessék a hálás gyermek- . közönséget. 1951-ben, amikor létrehozták a József Attila Művelődési Házat, a bábcsoport új, végleges otthonra lelt a művelődési házban. És ettől kezdve, közel tizennégy éve már — minden vasárnap délelőtt megtelt a kisterem óvodáskorú, iskoláskorú apróságokkal. Tizennégy év alatt hatszáznál több előadást tartottak. Több mint hatvanezer gyermek nézte végig előadásaikat. A Pedagógus Bábcsoport tagjai önzetlenül, fáradhatatlanul dolgoztak. összekapcsolta őket a jó ügy szolgálatának tudata. Nem egy közülük később önálló ifjúsági csoportot szervezett: Bura Józsefné, a Reményi házaspár és mások. Bura Józsefnénak a Gyermek és Ifjúságvédő Intézetben, dr. Kovácsnénak a IV-es 6zámú álltalános iskolában van csoportja. Többször vett részt a pedagógus bábcsoport országos szemléken. A csoportot a Népművelési Intézet 1963-ban „Kiváló Együttes" címmel, elismerő oklevéllel jutalmazta. Ma is az ország legjobb csoportjainak egyike a József Attila Művelődési Ház bábcsoportja. 1960-ban halt meg Garai József. Nehezen talált magára a csoport, közben több régi tag kivált a csoportból és újak jöttek. A fiatalokból — egy részüket még Garai József nevelte az iskolai úttörő bábosok közül, mert iskolai bábcsoportja is volt — ismét feltöltődött a csoport. Egyik tanítványa, Kassner Irén, az Állami Bábszínház művésze, a másik tanítványa a gazdátlanul maradt csoport élére állt. Ma is 5, Jalcab Ilona a csoport vezetője. A csoport jelenleg tizenkét főből és a vezetőből álL Már folynak az őszi nyitás próbái. A csoport tagjai fiatalok, akik munkából sietnek a heti háromszori próbára. Ügyszeretetben, játékos kedvben nincs hiány, csak az a baj, hogy elég gyakori a menetváltozás. A fiúk egyrésze bevonul katonának, új embereiket kell toborozni. Vannak tervek, elképzeléseik, ha gonddal, bajjal is, de azért működik a csoport, s szeptemberben ismét megnyitja kapuit a kis bábszinpad. Nemcsak Nyíregyházán, de megyeszerte is folynak az előkészületek az évadnyitásra. Közel ötven szakképzett bábcsoport-vezető gondjaira van bízva ez a gyermek- barát művészet. Nem egy csoport, mint a nyíregyházi IV-s sz. iskola bábcsoportja, a Gyermekéi Ifjúságvédelmi Intézet, a Tanítóképző Intézet, a baktai, kisvárdai, az ibrá- nyi, tiszalöki, nagykállói, r.yírbogdányi csoport már kiemelkedtek a névtelenségből, s új utat törnek a kibontakozás, az igényesebb bábjátszás felé. Egy eléggé meg nem becsült művészeti ág kér több megbecsülést és támogatást. Earota Mihály Soltész Albert rajza KÖNYVEKRŐL Jerzy Szeygiei: Hallgatás „Hallgatással . nemcsak sokat mondani, de cselekedni is lehet” — ez a mottója a fiatal lengyel író regényének. Egy rejtélyes baleset folytán szeme világát vesztett gyerek és egy látszatra jámbor kisvárosi plébános párhuzamosan bonyolódó története ez az írás. Az idős pap akaratlan tanúja lesz egy súlyos balesetnek; egy elhagyott helyen gránát robban, véresen marad ott a helyszínen egy fiú, a pap megrémültén kereketold. Semmi köze az esethez, mégis, a kisvárosi szóbeszéd a pap elleni titokzatos merényletről suttog, a közhangulat a pap mellett, és a proletár-fiúk eilen éleződik, — s a pap mélyen hallgat* Sem a templomban, sem magántársaságban mit sem árul el a történtekről, még a püspökség előtt is titkolódzilc. Csak ez a bűne, és mégis hallgatása ártalmasán és gonoszul befolyásolja az áldozat további sorsát. Ugyanakkor a pap is mélyreható lelki válságba kerül, szinte belerokkan a magába temetett titokba, s maga is megsínyli az emberek lassanként feléje irányuló bizalmatlanságát, — sok évtizedes papi ténykedés után hitelétvesztl hívei körében. Földes György: REVANS T? egéczi Gizi, életkorára nézve közelebb áll a negyvenhez, mint a harmincöthöz, szájára nézve pedig még ennél is közelebb áll egy régimódi, hangoskodó piaci kofához. Ilyen adottságok mellett Gizit az átlagnál is nagyobb irigy természettel ál dot tri meg a sors. Még ez sem lett volna baj, ha Giziké irigy természete nem párosult volna a férfiak iránti makacs vonzalommal. De párosult, és ebből lett a baj... Giziké szükreszabott portréjának felvázolásánál nem hagyhatom figyelmen kívül, hogy talpraesett és ügyes előadója az egyik országos hálózattal rendelkező vállalatnak. Ezt azért is hangsúlyoznom kell, mert a történet különös jellege lényegében abból adódik, hogy Giziké ösz- szekuszálta a saját magánérzelmeit hivatali ténykedésével. Ettől pedig óvakodni kell, de Gizi ezt csak mostanában tanulta meg. Mintegy öt évvel ezelőtt, amikor még erről semmit sem tudott, munka utáni sörözés közben így szólt az osztályvezetőjéhez, Kovács Kálmánhoz: — Kálmánka, ha maga egy kicsit is szeret engem, akkor Elekes Verát áthelyezi a százegyes fiókba. — Miért helyezzem át? — felelte meglepetten Kovács. — Szegény, napi másfél órát utazhatna a lakásától. — Na és sajnálja?! Ügy látszik, egyedül csak maga nem tudja a vállalatnál, Kálmánka, hogy Vera úton-útfé- len rágalmakat szór magára? — Rám? És mit tud mondani? — Naiv ember maga, Kálmánka. Például azt, hogy ge9 rinctelerf ember, eladta magát a főnökének, fölfelé kapaszkodik, könyököl, mindenáron karriert akar csinálni. — Maga tudja, Giziké, a legjobban, hogy ennek semmi alapja sincs. — Éppen erről van szó. Alapja nincs, de már beszélnek róla a központ mindén szobájában. Vera így dolgozik, ez a módszere. Fülbesúg, híresztel egyet és mást. Valami mindig megmarad az. emberek fejében. Ha nem hiszi, kérdezze meg Rapcsák- nét és Pereginét, vagy bárki mást. Kovács Kálmán osztályvezető másnap megkérdezte Rapcsáknét és Pereginét. Rapcsákné így felelt: — Ne szólj szám, nem fáj fejem. Én nem akaromeezt a szegény Verát eláztatni. — Mondta, vagy nem mondta? — kérdezte türelmetlenül Kovács. — Én nem avatkozom a mások ügyeibe.' Pereginével se ment sokra Kovács. — Hallottam ilyesfélét — mondta Pereginé —, de nem Verától s ma már nem tudnám megmondani, hogy kitől. Így beszéltek mások is, rejtélyesen, egy kicsit sejtetően, de mégsem perdöntő bizonyossággal. Csak a vöröskontyos Elvira a titkárságról állította pontosan ugyan- ' úgy, ugyanazokkal a szavakkal, mint Gizi, hogy milyen rágalmakat terjeszt Vera az osztályvezetőről. Vizsgálat. Fegyelmi. Áthelyezés. Vera fellebbez többször is. A két derék kartársnő, Gizi és Elvira a fellebbezések során-is makacsul Vera ellen vallott. Végül is Verát jogerősen áthelyezték a város szívéből a környékre, a legtávolabbra eső 101-es fiókba. Annyi már világos, hogy az intrika a javából sikerült. Most még elmondom a nyájas olvasónak, hogy miért intrikált Gizi és elmondom a történet folytatását is. A központ egyik főelőadója, név szerint Bartók József, évek óta udvarolt Verának, amit Giziké nem nézett jó szemmel. Korántsem állítom, hogy a nők körében ez általános jelenség lenne, de ebben az esetben és kivételesen Regécí Giziké kivetette a hálóját Bartók főelőadóra. Sokáig eredménytelenül, bár a főelőadó kartársban megvolt a hajlandóság, hogy egyidejűleg Vera mellett Gizivel is szorosabb kapcsolatba kerüljön. De Gizi az ilyenféle gondolatot így hárította el: — Nem szeretek a mellékutcában járni. Vagy Vera, vagy én! Nem csoda, ha Vera áthelyezése után, annak örvendezett az intrika és pletykálkodás alapos megszervezésében annyira jártas Gizikénk, hogy végre sikerült elszakítani Bartóktól Verát, azt gondolván, hogy a központban, közelről, neki nagyobb hatása lesz a férfira, mint amilyen hatása a távolból Verának lehet. De Gizi tévedett feltevésében. Bartók József, bár korántsem lehetne erős jellemnek mondani, a távolból is kitartott Elekes Vera mellett és egy szép őszi napon az anyakönyvvezető elé állt vele. És éppen, mert Barták nem volt erős jellem, most már, mint újdonsült férj, Vera mellől, hamarosan Gizire áhítozott S ahogy ez a férfiaknál gyakran előfordul, a biztos birtoklás tudatában, hirtelen megváltoztak Barták érzelmei. E változás járulékaként — nem kis mértékben Gizi szítására —, ideges, türelmetlen, majd egyre durvább lett Verához. Eleinte csak későn járt haza, aztán reggelig kimaradozott, a fizetését Gizire költötte és közös háztartásukhoz alig adott haza valamit a jövedelméből. — Elválok tőled és átadlak Gizikédnek — mondta csendesen Vera, amikor egy alkar lommal félrészeg állapotban Bartók bevallotta, hogy Gizikét szereti és részéről a házasság csupán tévedés volt. Vera másnap benyújtotta a válókeresetet. A bíróság úgy látta, hogy a házastársi élet- közösség visszaállítására nem lehet remény. Hamar kimondták a válást. Giziké különben is már ez idő tájt nyíltan fellépett, mint Barták József menyasszonya, illetve feleségjelöltje. Egy napon Giziké, életében először, részegen látla a hivatalába érkezni Bartókot. Aztán még többször látta részegen, és látta azt is, hogy későn jár be, elhanyagolja a munkáját, kölcsönöket kér. Híre járt, hogy kártyázik és rossz társaságba keveredett. Nem csoda, ha Giziké veszélyeztetve látta Pártákká! kötendő házasságával ravaszul kitervelt jövőjét. Elhatározta, hogy felkeresi Verát, a volt feleség talán majd tud valamit mondani arról, miért és hogyan változott meg Barták. Mintha mi sem történt volna, úgy lépte át Vera küszöbét. A két kartársnő jobbról-bal- ról megcsókolta egymást és Vera modem garzonjában hosszan beszélgettek Barták- ról. Csak Vera válaszát idézem, ebből a beszélgetésből: — Még magamnak sem kívánok különb férjet, mint amilyen Józsi volt — mondta Vera hitelesnek ható őszinteséggel. — A hivatalból mindig egyenesen hazasietett, a fizetését teljes' egészében nekem adta, csak minimális zsebpénzre tartott igényt. Sohasem ivott, nem kártyázott, kitakorított, sőt meg is főzött helyettem. Amikor reggelenként felkeltem, már ott párolgóit a tea az asztalon, és vasárnaponként az ágyamba hozta a reggelimet. Bevásárolt, mindenben segített nekem. Ideális férj volt, annyit mondhatok. Belédszeretett, ennyi az egész. Ügy látszik, most megrészegítette a szabadság. Légy nyugodt, ez csak átmenet. Puszi jobbról, puszi balról, s Giziké boldogan és megnyugodva távozott. Vera nem intrikált Giziké ellen, csak bosszúból nekiadta tűrhetetlen modorú, goromba, iszákos, kártyás, hazug és jel- lerrrtelen férjét. — Ügy látszik, — mondtam akkoriban Verának — még napjainkban is a legszebb öröm a káröröm. Valaki, valahol elkezdi a gonoszkodást, és valaki, valahol viszonozza... — Ez a legkevesebb, amit tehettem — szólt rezignálton a fiatalasszony, és megvallom, a történet után elfogadhatónak véltem ezt a viszonylag szerény revansot. Másfél esztendő telt el azóta. Az egyik délelőtt felkeresett engem Elekes Vera. — Képzelje — szólt felháborodva —, Giziké beadta a válókeresetet Bartók Józsi ellen. Most mondja! Hát van igazság a földön? — Nem értem — feleltem. — Mi köze ennek az igazsághoz? — Hát igazság az — kérdezett vissza Véna —, hogy én három évig szenvedtem a borzalmas Barták mellett, és ez az intrikus Gizi másfél övvel megúszta ?! — Nincsen öröm bánat nélkül — vigasztaltam, de Vera csak legyintett és dühösen faképnél hagyott, ügy hiszem, nem sikerült megnyugtatnom... Ez a summája a fiatal író .regényének. Erénye, hogy pontos és hiteles lélekrajzzal tárja fel két párhuzamos élet gyötrődő titkait; hibája, hogy környezetrajza rendkívül homályos, a könyv elolvasása után sem vagyunk tisztában vele, mikor is játszódik tulajdonképpen a megrázó történet. Legfeljebb apró odavetett jelekből következtethetünk, hogy ma. így a gondosan kimunkált lélekrajz némileg öncélú pszichológizálásba téved, nem ad hírt a mai lengyel társadalmi viszonyokról (Európa Kiadó) Michael Harrington: A másik Amerika ötvenmillió ember mai sorsáról beszél a könyv: a négerek, az aggok, a munkából kiesettek, a földtelen „farmerek", s még annyi más társukéról. Az író csak eseteket és számokat sorol könyvében, szárazon és mégis szuggesztiven, nem gyűlöl és alig keres megoldást, csupán megállapít. Megállapítja, hogy az Egyesült ÄllamoKßan minden negyedik ember csak teng-leng családjával együtt. Számukat még szaporítja az automatizálás bevezetése a nagyüzemekben, amely fölöslegessé teszi a munkást. Harrington nem támad, csak megállapítja, hogy Amerika nem a bőség állama s a kormány is — néhány látszattörvénnyel — kénytelen ezt tudomásul venni. A segélypénzek jelentős részét azonban nem a bezárt gyárak dolgozóinak juttatják, hanem az óriásira duzzasztott karhatalmi erőknek, hogy visszatartsa a nincsteleneket. Részletesen foglalkozik 3 könyv a négerkérdéssel is. Harrington haladó polgári író. Műve őszintén, leplezetlenül mutatja be a másik AmeJ fikát, a szegények, a másodrendű állampolgárok Ameri' káját.
