Kelet-Magyarország, 1964. július (24. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-26 / 174. szám
Jevgeayij Jevtusenko: A humor Cárok, császárok, fejedelmek, urai földnek, tengereknek, parancsukra masírozott a sereg sora de a humor — s o h a 1 A nagyfejüek gőgös palotáiban, fent, kik ott kedvükre lustálkodtak, egyszer a csavargó Aesopus megjelent — s 6k látszottak legottan koldusoknak. Arcán a napszínü rozsda s ahogy a szobába lépett a képmutató útszéliséget egy perc alatt Naszreddin Hodzsa mint a sakkbábokat habókjaival szerte szórtat Szeretnék a humort kenni — de a humort nem lehet megvenni! Szeretnék a humort ölni... De minden bicska bele fog tömi! Harcolni ellene — nem könnyű dolog! Vágták, gyilkolták szakadatlan. Lemetszett feje már ott imbolygott a lándzsahegyen, a magasban. De álig perdültek meg a bohóc-dobok meséjükbe rikácsolt * integetett: „Kukucs! Itt vagyok!” és hetyke táncba kezdett. Nyűtt-kopott kurta kabátkában bűntudattal, fejét leejtve XT ötéire vették tegnap a AV fiút a Lukács fürdőben. Ott lógott, ficánkolt egy rúd végén, mint kifogott halacska. Már hetfüc óta elhatároztuk, hogy * kötélre, mester kezére adjuk, aki az idegen elemben megtanítja élni, lélegezni. A környék is tudott már róla — költő és szájhős, mindenütt mesélte, hogy versenyre készül — s amikor vittem, az egész Engels tér és vidéke kísérte a megállóig, közben kiabáltak: „Viszik a Rókát (mert így hívja a tér) a Dunára, versenyre”! Hatalmas, komoly ember az úszómester. Ügy álltunk egymás kezét fogva előtte, mint augusztusban a diákok, akik pótvizsgára jelentkeznek. — Hány éves a fiú? — kérdezte szigorúan a mester, merthogy ez a fiú szőke, vékony csontú, s első látásra úgy gondolhatta, gyenge ez még a vizi életre. A fiú válaszolt, keményen, visszavágón: „Hat és háromnegyed!” — Ez kevés. Hét év után szokták kötélre adni a gyerekeket, előbb kár . lenne, még nem elég értelmesek ahhoz, hogy megértsék a dolgokat. Visszhangzott körülöttünk az uszoda, nagy fiúk fókaüvöltése, fejesek, hasasok csattanása. Szorította kezemet a fiú, nem néztem rá, de tudtam, most indulnak útnak valahonnét, a szív tájékáról a sírás első üveghangjai. Cselekedni kellett Nem magyarázkodhattam most, hogy ennek a fiúnak ha írásból nem is — de beszéd-értelemből ötöse. van. és máris férfi — nem magyarázkodhattam, erre már nem volt idő, csak szúrósan a mester szemébe néztem és határozottan mondtam: „Vegye kötélre a fiút!” A fiú derekára öv került, s feje felett egy irgalmatlan rúddal indult lefelé a lépcsőn, bele a vízbe. Lassan lépdelt, egyszer sem fordult vissza. Hadd jegyezzem meg: egyedül még soha nem mert fürödni seké’y vízben sem, s életében először volt most betonnal bélelt, visszhangzó, igazi úszódéban. Az utolsó lépcsőnél pillanatra megárt — talán szeretett volna visszanézni, vagy biztatást várt az apjától — de csak nézte az elszántak konokságával a Holnapra mutató kutatások Egy honismereti szakkör gazdag lelőhelyei Nyugdíjas tanító, tanácsi dolgozó, volt munkás-igazgató, kisiparos, nyugalmazott református lelkész, ktsz-tag... — így sorakoznak a foglalkozások a kisvárdai honismereti szakkör tagjainak nevei után. Egy éve alakult a honismereti szakkör, elődje a történelmi szakkör volt. Egy év alatt legalább nyolcvan tárgyi emléket gyűjtöttek. Fáradozásukhoz tartozik a neves kisvárdai vármúzeum megnyitása, hasonlóan a kisvárdai római katolikus templom nemrég feltárt műemléki faragványainak felkutatása. — Ezek a faragványok — nyújt felvilágosítást a szakkör vezetője, Makiári László tanár — a XV. század első felében épült templomban voltak. A XVIII. században barokk stílusban átboltozták és bővítették. A kisvárdai múzeumbarátok igyekezete kiszabadította a karcsú, magasba törő bordákat, az emberalakos gyámkcveket a vastag vakolatréteg alól. A nemrég még értelem nélküli díszek értelmet kapták, világossá vált egykori szerepük. — A hat gyámkő közül három feliratos — folytatja a szakkör vezetője. — Ego AUes- sandri sum — Sándor vagyok olvashatjuk az első alatt. Nagy Sándort ábrázolja? Egyelőre nem tudunk választ találni. A kisvárdai honismereti szakkörben tizenhatan vannak, ti- zenketten rendszeresen gyűjtéssel, kutatással töltik szabad perceiket. — összegyűjtjük a régi mesterségek emlékeit is, melyeknek különösen nagy hagyománya volt Kisvárdán. Binó József nyugdíjas tanító a csizmadia mesterségekkel foglalkozik, nemcsak tárgyi, szellemi hagyatékokat is gyűjt, ö maga is csizmadia família sarja... A szakkör helyiségében ott vannak, történelmi leírással gazdagítva a kalapos, lakatos, kovács céhek fennmradt remekművei. Bodnár Bálint tanácsi dolgozó a botokat gyűjti, nemrég az egyik községből előkerült egy kanalas szerszám is, rajta az évszám: 1354. Makiári Béla, a fotoszakkör vezetője fiimfelvételeket is készített a szakkör legértékesebb tárgyairól. Értékes és Izgalmas munkát végeznek a kisvárdai járási művelődési ház honismereti szakkörének tagjai, hogy a járási székhely lakói mégj óbban megismerjék szülőföldjüket, lakhelyüket. S jobban megszeressék, magukénak vallják. Mert az ismeretek nyújtásán, a múlt iránti érdeklődés felkeltésén kívül ez a szakkör nem is titkolt terve. — Készülünk a felszabadulási júbileumra. Ide akarjuk hozni Kisvárdára a szabolcsi kiállítás anyagát, kiadványokat készítünk... Nemcsak a múlt értékes emlékeinek megmenté- j se szempontjából találjuk fon- j fosnak a szakkör • műn- j kaját, hanem a jövő miatt is. Kisvárda a közeli évtizedekben várossá fog fejlődni, ennek megvan a távlati fejlesztés szerinti alapja. A múlt és a közvetlen múlt tanító, nevelő jellegű értékeinek feltárásával akarjuk segíteni az egészséges patriotizmus kialakulását. Hogy az itt lakók nemcsak magukénak érezzék Kis- várdát, de tegyenek is érte, még többet, mint eddig. A kutatások a jövőbe mutatnak. „, Páll Géza Mátyás Corvinája mint egy politikai merénylő úgy vánszorgott a vesztőhelyre. Egész lényében összeomlott. „Meghaltam. NesztekF’ Mikor egyszerre a rossz kabátkából kibomlott karja gúnyos jelt lengetett: „Ezt nektek!" A humort már zárták börtönbe, de ott is mindenkivel kitolt. A falakon, a rácsokon egy pillanat — és áthatolt! Megfázva, rossz köhögést húzva mint egyszerű sorkatona: csasztuska-puska rohamozott 6 is mikor lángolt a Téli Palota. A dühödt szemeket jól állja, fölényesen legyint. És néha a humor még önmagára is — humorral tekint! Száz csapdájú. Csavar. Furfangol. Lelép mindent $ mindenkin átmegy, aki él! Így hát — viruljon örökké a Humor ez a — bátor, derék legény! Tamkó Sirató Károly fordítása Fotoalbum A régi és az új kőlépcsőhöz csapódó vizet, s mint aki számot vetett a múlttal, jövővel, elengedte a korlátot s belemerült a habokba. A mester lába közé vette a rudat, ráhajolt a vízre. Pléhtölcsért vett szája elé, úgy harsogott: „eegy-kettő! Nem ér‘essz, te kölyök?“ És a fiú, mint kis béka óriási horgon, kapálózott, ficánkolt; kiabálni, válaszolni akart felfe'é, a hatalmas izmoktól dagadó horgászna!?, hogy „értem, értem én, kérem, hat és háromnegyedéves vagyok, azért értem én." De csak félszavak jöttek ki száján, mert a befelé tóduló víz minden közlést, gondolatot visszanyomott a fiúba. „Eegy, kettő, akkor a lábbal, amikor én mondom és nem, amikor te akarod!” Igen ám, de a láb máskör akart kirúgni, mint a mester és- máskor, mint a fiú; ez a láb itt a vízben fellázadt! Igaz, az öv is felcsúszott a váráig, aztán a csípőjéig, mert az öv lötyögött, pedig az utolsó lyukra húzták, de a fiú még olyan vékony, hogy nincs olyan öv Pesten, amely jó lenne néki. Aztán mégiscsak előttem állt a fiú és. a mester, bú- csúzkodtak. „Csak így, gyerek, minél többet a vízben!” És már szaladt lefe’é a fiú, vissza a vízbe, egyedül, önállón. Nem lehetett kihúzni. Elmentem napozni. Egy teljes. óra múlva mentem érte. Még mindig a vízben volt, a mély víz korlátiát szorongatta, ivott, köhögött, de már ő is üvöltözött, mint a fókák és a kamaszok. Ki kellett eme’nem. Kék volt, lila, didergett és összekocód- tak a fogai. Kiküldtem, szaladjon a törülközőért. Nem jött vissza. Utánamentem. Egy másik medencében ült, nyakig a vízben. „Mi vagy te, viziember?!” — kiáltottam rá. Ö meg, mert mindent szeretne tudni, visszakiáltotta: „Miért, milyen van még?" Akkor jutott eszembe a válasz és az igazság: kétféle ember van: viziember és szárazföldi. Pil’anatig goridolkodott csak, s aztán döntött: „De mi viziemberek vagyunk, apu!” — és feldobta magát ficánkolva a magasba, és elvágódott ismét a sekélybe, mámorosán csapkodva, millió vízszemet szórva. „A nemzet mindenese64 1864 július 26-án halt meg Fáy András „Százféle dolgot mozgat, olyan mint az élesztő a tésztában. A nemzet mindenese.” Ezt irta — egy bensőséges melegségű, szellemesen okos cikkében — Mikszáth Kálmán. Fáy Andrásról. S valóban, a múlt század harmincas, negyvenes évei — a reformkor — e regényeket író és pénzintézetet szervező, a polgárosodást, a „nemzeti csinosodást” szépprózai művekkel, s emberekről szóló állatmesékkel is szolgáló, a feudalizmus, a maradiság bástyáit harcos szónoklatok ágyúival lövöldöző vezéralakja mindenütt ott volt, ahol Széchenyi eszméit vélte megvalósítani, ahol — mint írta — „a lelki restség állapotából a nemzetet kicsiklandozni lehet.” A nemességből jött, abból az osztályból, amelynek általános típusáról kegyetlenül karikirozó képet rajzolt a „Bélteky ház" című regényében, amely különben az első — 1832-ben. írt — magyar társadalmi regény. Fáy András szinte fizikailag borzadt a minden újtól irtózó — „s hetykeségbe, szitkozódásba, magyarkodásba fűlt” — régifajtájú nemesektől. Nem számolt azonban az osztályviszonyokkal, s ä népre nehezedő évszázados testi-lelki nyomorúság hatalmas erejével. Mikszáth, a nagy realista szelid gúnnyal ezt úgy fejezte ki, hogy Fáy András regényében — és több elbeszélésében, színművében -is — „a maradi alakok és a jf^ő Magyarország emberei úgy vannak bemutatva, mint a hajnövesztő szerek kínálásánál egymás mellett szem- lé: tetett kopasz és Loreley- hajú fejek..” Tudjuk, a hajnövesztésnél sem váltál? be soha a „csodaszerek”. A társadalmi fejlődés sem ismer küzdelmeket elhárító „csodaszeredet. A reform, ., művelt kevesek bármily lelkes törekvése nem szelídíthette meg, mint Fáy azt vágyva vágy- ta, „a történelem zordon viharát.” A XIX. század belső szerkezete bonyolultabb volt. mint azt Fáy, vagy akár nála nagyobb tehetségű tanítványa, Eötvös József látta. De ma — „ társadalmi forradalom talapzatán — a magyar nép elérkezett oda, hogy minden vonatkozásban méltányolni tudja Fáy András (és Fáy Andrások) fáradhatatlan sokoldalúságát, optimizmusát. Ma, amikor a nép már gazdája lett az országnak, reális lehetősége van annak, hogy mindenki a „nemzet mindenese” vagy ahogyan Fáy 1835-ben, egy beszédében mondotta: „a mások hasznát néző és maga gyönyörűségére lelt ember lehessen”. A levert szabadságharc, a Haynau és Bach nevével „fémjelzett" abszolutizmus véget vetett Fáyék többféle illúziójának. De a nevezetes fóti udvarházában — Vörösmarty „Fóti dadának születési helyén — majd Pesten állandóan dolgozó, tollával, szavával szép tettekre lelkesítő, boldog és békés jövendőről álmodozó, éppen száz esztendeje halott Fáy Andrásnak ott a helye a nemzeti kegyelet megelevenítő Pantheonjában. előtt fázás, benn íorróság, utána fejfájás.-ér A feleség olyan, mint a hintó. Ritka, hogy a szíjgyártó, lakatos, kerékgyártó, lakkozó és kovácsmunkák mind remekek legyenek rajta; de minél több a jó munka, annál becsesebb a hintó. A szépség csak lakkja, előbb lekopik, mint a hintó tart; a jóság paszomány oldalfogók, melyekhez csak akkor kap az ember, ha a hintó dőlni akar; a pénz és összeköttetés a tengelyek, ezek hordozzák a hintót.-AEmberi gyarlóságaink között a legáltalánosabb az önzés. Mint erecskék elfutják az állati testeket, mint levegő körülöleli a természet minden tárgyait: úgy futja el, úgy öleli körül az önzés az emberi tetteket. összegyűjtötte: Révész Tibor Kőbányai György: Úszóié eke Fáy András aforizmái Hajlong ugyan a bokor, hajlong; de a nagy szálfa - dől és törik.-Ar Nem tudod, hogy amely tanácsházban sok a lárma, kevés a végzés? ★ Ügy látszik, hogy midőn csekély ember fortélyoskodá- sok által jut valami főhivatalhoz, nem ő emelkedik, hanem a hivatal alacsonyod! k le hozzá; éppen mint midőn a kitanított ló megbukik, hogy a nem lovaglásra született dáma reáülhessen. •fr Nevetem azoknak gőgjét, akiknek a hivatal ad díszt, s nem ők ennek, s mégis eléggé hiúk, ha mások hajlonga- nak előttük, elfeledni azt, hogy más a hivatal, más á személy. ★ A házasság gyakran valóságos hideglelés: összekelés (Hammel József felvétele; A napokban adta át Ilku Pál művelődésügyi miniszter az országos Széchenyi Könyvtárnak a rendkívül értékes kódexet, amely kalandos úton, Angliából került vissza a magyar fővárosba. A sötétzöld, bőrkötéses mű 1 Cecillus Cyprianus, Karthágó III. században élt püspökének legjelentősebb műveit tartalmazza. A humanista sorokat 1460 és 1470 között vetették pergamenre és az első oldal iniciáléjában örökítették meg a vértanúhalált halt püspök képmását. /
