Kelet-Magyarország, 1964. június (24. évfolyam, 127-150. szám)

1964-06-14 / 138. szám

* Technika * Tudowiárty

Küzdelem az ide előtti üresedés ellen

Mi a gerontológia — Az öregedés okai — A Gerovital

H3 és néhány tapasztalat

Szabolcs-Szatmárbcm förtenf- című pályázatunkra érkezett írás

Interjú dr. Ana Aslan professzorral, a bukaresti Geriátriái intézet igazgatójával, a Román Népköztársaság Gerontológiai Társulatának elnökével.

— Az utóbbi időben rendkívüli módon megnö- vekealetí az érdeklődés a gerontológia iránt. Mit mondhat erről a tudományágról?

— A gerontológia az a tudomány, amely az emberi szervezet öregedésének összes orvosi, szociális és kísérleti problémáival foglalkozik. Ezen a téren országunk gazdag hagyományokkal rendelkezik. Gh. Marinescu, a nagy ideg- gyógyász megmagyarázta az idegsejtekben a kórral együtt jelentkező változásokat és megfogalmazta az öregedés elméletét, miszerint azt a kolloidok öregedese okozza. Ezt az elméletet ma is számos gerontológus vallja. Ugyancsak C. I. Parhon, akadémikus rendkívül fontos elmélete, amely az öregedés feltar- tóztathatóságára vonatkozott, rendkívül nagy érdeklődést keltett a nemzetközi tudományos világban. Ez a gazdag hagyomány vezetett el a bukaresti Geriátriái Intézet megalapításához, a világ első ilyen jellegű intézetének megalapításához.

— Az utóbbi évtizedben valóban szédületes ütemben növekedett a gerontológia iránti érdeklődés. Ez abból is kiderül, hogy a tudomány képviselői óriási figyelmet fordítanak erre a tudományra. A nemzetközi gerontológiai társulat tavalyi VÍ. világkongresszusán Koppenhágában kb. 1000 aktív és társult tag vett részt. Az előadások száma akkora volt, hogy az üléseket egy héten keresztül egyszerre 8 teremben kellett tartani.

— Mi hát az öregedés biológiai folyamata, és melyek befolyásoló tényezői?

— A vizsgálatok azt mutatják, hogy az életkor előrehaladásával egyenes arányban a szervezet funkcióinak többségében egyenes vonalú hanyatlás jelentkezik. Lanyhulnak a vesefunkciók, a bal- sőelválasztási funkciók, a tüdő funkciók, gyengül a hallás, a látás, stb. E funkciók gyengülése közül néhány, már jóval azelőtt megkezdődik, semhogy az öregedés jelei külsőleg is megmutatkoznának. A hanyatlás a 25—30 életévtől kezdődik.

— Egyesek gyorsabban öregednek és kevesebbet élnek. Mások a 120 éves életkort is elérik. A hanyatlás tehát nem egyforma minden egyénnél. Ebből az a következtetés vonható le, hogy a biológiai életkor nem mindig esik egybe a születési évben jelzett kronológiai életkorral. így például egy 50 éves ember ugyanolyan öreg lehet, mini egy másik 60 éves. Ez esetben idő előtti öregedésről beszélhetünk. Az élettartambeli eltérések, az idő előtti öregedés okai sokrétűek lehetnék. Befolyást gyakorolnak az átöröklési, társadalmi környezetbeli tényezők, a toxikus anyagok fogyasztásának mértéktelensége, köztük az alkohol, a dohány fogyasztása, ilyen tényezők a fertőző betegségek, s ilyen bármely kábítószer.

— A tudomány következtetése szerint tehát milyen intézkedéseket kell foganatosítani az ida előtti öregedés ellen?

— Eddig nagyon sok adatot gyűjtöttünk az öregedő szervezet funkcióira vonatkozólag. Köztudomású, hogy az öregedés során a koordináló funkciók a leginkáob érintettek, tehát azok, amelyek összefüggésben állnak az idegrendszerrel és a belsőéi választási rendszerrel. Ez azt mutatja, hogy' az Idő előtti öregedés elleni rendszabályokat idejekorán, még a 45. életév előtt kell telkez- deni.

— Az ülő foglalkozás, a fizikai semmittevés jelentékeny biológiai és anyagcserezavarokat okoz. Elernyednek az izmok, megromlanak a keringési funkciók. Ha tehát ezek a jelenségek már a fiataloknál is fellépnek az ülőfoglalkozás annál inkább káros az idősebbekre. Az öregedési folyamat tehát elsősorban harmonikus fizikai és pszichikai tevékenységgel lassítható. Következésképpen, a munka elsőrendű tényező az öregedés kórmegelőzésében. Ezért hát a nyugdíjbavonulás nem jelentheti a tevékenység megszüntetését. A fizikai gyakorlatok, a légzőtorna fenntartja a szervezet egy sor funkcióját, megelőz jónéhány károsodást.

— Az öregedés kór megelőzésében egy másik fontos tényező — kétségtelenül — az étkezés. A Geriátriái Intézetben folytatott vizsgálatok alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy az életkor előrehaladásával párhuzamosan az étkezési rendet mind mennyiségileg, mind pedig minőségileg meg kell változtatni. A zsínadékoíknak az összekalória értékén belül maximum 20—30 százalékkal kell szerepelniük, s ezek is főleg növényi olajok, — kukoricaolaj, vagy napraforgó- olaj — legyen. Bizonyos ásványoknak, mint pl.: a kalciumnak és a vaismak rendkívüli fontossága van.

— Az ön vezetése alatt álló intézet kórmegelőzö kezelést vezetett be „Gerovital H3-al. Milyen eredménveket értek el?

— A Gerovital H3-al történő kezelést a mi útmutatásunk alapján több mint 20 000 embernél alkalmazták. Ezek életkora 45—60 év volt. Hosszú megfigyelés után

megállapítható, hogy a kezelésben részesülteknél az ösz- szehasonlító alanyokhoz képest elérték a halálozási arány csökkenését, fizikai és pszichikai állapotuk javulását. E következtéseinket tudományos kritériumokra épült ítéletekből vontuk le.

— Mielőtt e vizsgálatokat megkezdtük, több év telt el megfigyelésekkel, s azalatt kísérletileg és klinikailag megállapítottuk, hogy ez a kezelési mód nem káros, hogy befolyásolja a sejtek regenerálási folyamatát, hogy meghosszabbítja az idegsejtek működésének lehetőségét. A Gerovitalt előzőleg 1800 patkányon kísérletezték ki. Ezeknek a felét kezelésben részesítettük, a többi pedig összehasonlító alany volt. E kísérlet nyomán láthattuk, hogy a Gerovital H3-mal kezeltek 4 hónappal tovább éltek. Ez azt jelenti, hogy életkorukat 16—20 százalékkal hosszabbítottuk meg. Ezt a kísérletet most meg akarjuk ismételni, mert azt akarjuk figyelni, hogy a Gerovital milyen kórmegelőző hatást gyakorol az időskorúakra.

— Tehát folytatják a kutatást öregedés kór- megelőzése terén?

— A. Cíuca-vaJ és C. Ea- vid-dal együtt ismét elővettük a kórmegelőzés problémáját az országban működő 115 gerontológiai központban. A tartományi és a körzeti orvosok — a tudományos kutatókon kívül — a munkahelyen segítik az embereket a kórmegelőzö terápia alkalmazásában. A kapott eredményeket a jövő hónap végén Déván egy öregedés-kór- megelőzési tanácskozáson terjesztjük majd elő. A Gerontológiai Társulat az Egészségügyi és Népjóléti Minisztérium támogatásával mozgósította az egyetemi központok tudományos embereit, az ország különböző tartományaiban működő orvosokat e nagy társadalmi érdeklődésre számottartó problémáit megvitatására.

Jó emberek között

Szárnyas

tengeri

expressz

A „Sztrela—3” 80 férőhelyes szárnyas tengeri expressz-hajó a Leningrad és Tallin közti útvonalon bebizonyította, hogy felveheti a versenyt az expressz vonattal. A hajó négy óra alatt, 90 perccel gyorsabban tette meg az utat, mint a gyorsvonat.

A leningrádi hajógyárban épült „Sztrela—3” különleges szerkezetű szárnyakkal rendelkezik, amelyek révén négycsomós viharban is közlekedhet.

A tengeri expressz utazó sebessége 75 km óránként.

Szomorú ködös őszi nap volt, afnikor a baktalórántházi állomásra megérkezett bútort stráfszekérre raktuk.

— Tessenek felülni. Indulunk — szólt a kocsis.

Amikor befordult a ló az akácos útra, a lába mélyre süllyedt a nedves homokban, de serényen ment dombra fej, s le. Hátáról a verejték sűrű esővel egyesülve folyt le. Megint egy domb, de már a kifáradt ló megállt.

— No ne álldolgálj — indított a kocsis.

— Hadd pihenjenek — szólt a férjem,

— Ügy hamarább odaérünk, s nem ázunk meg, annyira.

Egy hosszú erdő közé értünk. A fákról a megsárguít levél röpködve hullott le a földre. Vajon meddig megyünk még? Merre is lehet az a Flóra-tanya?

— Gondolkodtam magamban. — Hogyan fogadnak bennünket az emberek? Milyen a szokásaik, s milyenek az életkörülményeik? Lesz-e jó szomszéd, akivel eltöltjük a hosszú téli estéket?

— Mindjárt megérkezünk — mondta a kocsis.

Örömérzés fogott el, s ahogy befordulunk lehetett látni egy ház tetejét.

— No végre. Ah már három" hosszú ház is látszik. Mégiscsak odaérünk.

— Hó! — állította meg a lovakat a kocsis egy magányos nagyabb ház előtt.

— Megérkeztünk.

— Megérkeztünk?! Nem hiszem. Ez még nem lehet a tanya? Hol van akkor a közepe, vagyis a főbb része.

— Itt van ennek a- tanyának a kezdete, meg a vége is — magyarázta.

ELszomorodva szálltam le a szekérről. Emberek, gyerekek gyülekeztek körénk. Körülvették a kocsit, egyik az asztalt, másik a szekrényt, ki mit tudott megfogni, segítettek a pakolásnál. Egy fiatal lány észrevette elkeseredésemet. Meglepő kedvességgel szólt hozzám.

— Ne tessék olyan szomorú lenni. Meg kell ezt csak szokni. Van itt minden. Itt van a bolt is éppen — mutatott egy 2x3 méteres épületre, ami az iskola fáskamrájából volt leválasztva. Itt van az iskola.

— Bizony most már nem járnak messzire a gyerekek az iskolába — kapcsolódott Ko- vácsné a beszélgetésbe. Nekünk még a Boglya- tanyára kellett átjárni, mert ez az épület a Mándi uraságé volt, akié ez a tanya Is. Gyalog mentünk mindég. Volt úgy, hogy oda sem értünk, már fordultunk vissza.

— Mozielőadás szokott itt lenni? — kérdeztem.

— Nem, az még nincs.

Csak néztem, s az járt az eszemben, ezek az asszonyok mégis milyen elégedettek. Már sötétedett, mire bepakoltunk. Lámpát gyújtottunk kettőt is, hogy megfelelő világosság legyen a lakásban. Azon gondolkoztam, milyen hosszú lehet itt egy hónap, egy év? Másnap elindultam megismerkedni a tanyával. Kíváncsi voltam hol is fogunk élni? Hihetetlen szomorú kép tárult elém. Ezek az emberek valóban régi cselédházakban, négyeskonyhában éltek. Egyszerre négy spar- helt ég ha főznek, négy család gyermeke forgolódott körül anyjukon. A há2ak ablaka majdnem a földszinttel volt egymagasság’oan. A lakások belseje nedves, penészes. Egy szoba éjjelre, nappalra ott, ahol hét-nyolc gyerek van. A gyerekek sápadtak. Szívet szorongató érzés fogott el. így élni? Vajon nem akarnak változtatni helyzetükön? Ilyen gondolatokkal értem haza.

— No mit gondolsz, meg fogjuk szokni? — kérdezte férjem.

— Amint látom az emberek kedvesek, jószívűek, csak úgy tűnik nekem ez a tanya,

mintha ez a kis földrész nem mozdulna sem előre, sem hátra.

— összefogok az emberekkel; s megpróbáljuk megmozdítani — válaszolt.

Mire tavasz lett minden családot jól ismertünk. Nem kellett félni a magánytól. Voltak jó szomszédok, jó emberek. Valóban megszoktuk, s hihetetlen gyorsan teltek a napok. A férjem ritka este volt otthon. Minden családhoz eljárt, elbeszélgetett velük. Egy este ahogy hazajött, azonban így szólt:

— Ezek az emberek nem hisznek.

— Hogy érted ezt? — kérdeztem.

— Nehéz hozzájuk férkőzni, mindenre csak bólogatnak, s így beszélnek: Sokat csalódlak ők már, ígértek nekik fűt-fát, de az csak ígéret maradt. Hogy kezdjék meg az építést, ha nincs házhelyük? Próbálták ők már kérni de hat éve húzzák. Nincs aki segítsen rajtuk. Azt gondolják, tanyasiak jó nekik ügy is ahogy van.

— Tehát ők is akarják?

— Akarják csak... No, de én megtanítom hinni ezeket az embereket, hinni abban, hogy nem a rendszer, hanem egyes emberek hibájából adódik ez...

Egyik este gyűlést beszéltek meg. Az iskola tele volt asszonyokkal, férfiakkal.

— Tanító bácsi, kivel kell hát beszélni, hogy megkapjuk a házhelyet? — érdeklődtek eg-yakarattal az emberek.

— összefogunk és mindent megteszünk, forduljanak csak bizalommal hozzám, — kérvény megírástól mindennel ami szükséges.'— Látszott a remény az arcukról, hogy egymásközt beszélgettek.

— Hallod Pista, ez a tanító bácsi olyan ember lehet, aki nem hagy cserben beimüö- ket —, mondta az egyik öreg, Andid bácsi.

Hetek teltek el, amíg megtalálták a megindulást. Egy szép napsütéses délelőtt autók álltak meg az iskola előtt. Emberek, asszonyok, gyerekek egy pillanat, s mindenki az autók körül állott. Illetékes emberek jöttek, akik kivizsgálták életkörülményeiket. Pár hét] s mérnökök szálltak ki, s megkezdték az új házhelyeknek kimérését. Egy napon kopogtattak.

— Tessék csak bejönni Sándor bácsi. Csak nincs valamj baj!?

— Baj éppen nincs, csak azt szeretnénk tudni, vagyunk itt egy páran, hogy biztos lesz-e már az építkezés, mert akkor megkezdenénk a bontást, ha lehetne. Es hogy jól csináljuk-e, mert egyik azt mondja, nem lehet —, ez még nem biztos, a másik azt mondja ne hallgassunk rá, csináljuk.

— Nyugodjanak meg Sándor bácsi. Ez már biztos, ha probléma lenne, csali szóljanak én mindig ott leszek.

Ezek az emberek mintha egy családba tartoztak volna Szállították a követ, vetették a vályogot.

Egy pár hét alatt a bontással is végeztek. Később az építési engedélyekkel volt probléma. De a munka nem állt meg. Legtöbb család a dohányszárító pajtába pakolt. Itt aludtak addig, amíg elkészültek az üj otthonok. Két-három család állami kölcsönnel egy-kettőre beköltözhetővé tette új lakását. Másol: később értek el oda. S ma már egyformán virít a muskátli a nagy ikerablakokban.

Hihetetlen rövid idő alatt történt minden. Eltűntek a hosszú cselédházak, helyébe utcasorok épültek. S ma az erdő mögött piroscserepes házak sorakoznak. Az a töprengés, ami bennem élt odaköltözéskor elmúlt egy olyan érzés váltotta fel, hogy megértő] s jó emberek között élni a tanyán is, mindennél többet ér.

Ezek az emberek ma már hisznek.

Farkas Attiláné

Nyírkércs

RENDELETMAGYARÁZAT

Rokkantsági nyugdíj megállapítása munkaviszony alatt

A rokkantsági nyugdíj igénylésének, de megállapításának sem előfeltétele a munkaviszony megszüntetése. A rendelkezések szerint ugyanis az a dogozó minősül rokkantnak, aki „rendes kereső foglalkozásában a szokásos munkafeltételekkel rendszeres munkára képtelen és munkaképességét legalább kétharmad részben egyébként is elvesztette úgy, hogy megmaradó munkaképességével rendszeresen nem, vagy korábbi foglalkozásánál lényegesen kisebb keresetet biztosító foglalkozásban dolgozik.”

Az idézett rendelkezés alapján annak az orvosilag rokkant dolgozónak, aki az igénybejelentéskor munkaviszonyban

állt, abban az esetben állapítják meg a rokkantsági nyugdíjat, ha rokkantsága miatt nem végez rendszeresen munkát, (gyakran táppénzes beteg, csökkentett munkaidővel dolgozik stb.) vagy keresete lényegesen 20—25 százalékkal kisebb a megrokkanása előtti kereseténél.

Megrokkanása előtti keresetként a rokkantsági nyugdíj megállapításának alapját képező munkabérátlagot, megrokkanás utáni keresetként pedig a rokkantán ténylegesen elért kereset átlagát veszik számításba.

Méltánylandó körülmények

esetén a társadalombiztosítási bizottság megállapíthatja a rokkantsági nyugdijat akkor is, ha a rokkantság bekövetkezése utáni kereset ugyan nem kevesebb a ny ugdi j megállapí tás alapját képező munkabérátlagnál, de lényegesen kisebb annál a keresetnél, amelyet a dolgozó rokkantságának bekövetkezése előtti foglalkozásában a nyugdíjazás időpontjában egészségesen elérhetne.

A megállapított rokkantsági nyugdíjat a munkaviszony tartama alatt akkor folyósítják teljes egészében, ha a dolgozó munkabére a havi 500 forintot nem haladja meg, egyharma- dát folyósítják akkor, ha a munkabér a havi 500 forintot meghaladja, de lényegesen kevesebb a megrokkanás előtti kereseténél.

Rz élet „es«p©fft|ci" és „Importja"

•tatásának lehetősége legkevésbé sincs kizárva”, jelentelte ki a mikrobiológus. Alekszandr Imsenyickij végigelemezte a kozmoszban ható tényezőket abból a szempontból, hogy mennyiben gátolhatják meg az élet szállítását. Hangsúlyozta: a folyékony hélium hőmérsékletét elérő igen nagy hideg a kutatások tanúbizonysága szerint nem öli meg a mikroorganizmusok életét, hanem csupán anabiotikus állapotba juttatja a mikroorganizmusokat (az anabiotikus állapot az életfolyamatok lelassítását jelenti).

A másik tényező a kozmikus vákuum. Az igen nagy vákuummái végzett laboratórium* kísérletek során kiderült, ho(£t e vákuumok ugyancsak néni ölik meg az élő szervezeteket]. Ami az ionizáló sugárzást illeti, a mikroorganizmusok, amint erre Imsenyickij emlékeztetett, még az atomreaktorban is szaporodnak.

A mikrobiológus hangsúlyozta, hogy a legnagyobb veszélyt az ibolyántúli sugárzás jelenti.

Ám az a mikroorganizmus, amely valamilyen úton-módon meteorit-repedésbe, a meteorit központjába került, feltétlenül „megmenekül”.

A tudós kijelentette, hogy a mikrobiológiai elemzéshez azok a meteoritok a legalkalmasabbak, amelyek az Északi, vagy a Déli-sarkon hóba, avagy száraz sziklás felületre hullottak. A valamelyest is nedves talajon a meteoritok repedéseibe gyorsan behatol a földi élet. Ez még a sivatagi homokra is vonatkozik, amely a kutatások adatai szerint jelentős mennyiségű mikroorganizmust tartalmaz.

A neves külföldi szakembe-^ rek részvételével megtartott nemzetközi meteorit-konferencián Alekszandr Imsenyickij akadémikus újból kijelentette, hogy alaptalan lenne tagadni az élet földre való „importálásának” lehetőségét.

„A meteoritok, valamint az élet „exportjának” és „importjának” problémája” című előadását azzal az állítással kezdte, hogy mind ez ideig egyetlen kutatás sem szól amellett, hogy élet — mikroorganizmusok, mo- szatok, vagy virágporok — lennének a meteoritokbanÁm az élő csirák transzpor-