Kelet-Magyarország, 1964. június (24. évfolyam, 127-150. szám)
1964-06-14 / 138. szám
cl uiaqíjarázUűdók Valamelyik nap azt mesélte el nekem valaki, hogyan magyarázták meg neki, miért nem lehet elmozdítani az igazgatói posztról azt az embert, aki reges rég rászolgált erre. Hiába sorolta érveit, bizonyítékait, megmagyarázták neki, hogy miért nincs igaza. Kénytelen volt elfogadni. Mikor végre leváltották az említett igazgatót, akkor meg azt magyarázták meg neki, hogy miért kellett várni eddig a leváltással. Ezt is elfogadta. Vannak emberek, akik a a világon mindent meg tudnak magyarázni. Megmagyarázzák az üzemek, vállalatok, intézmények vezetői a túlórázásokat, a hóvégi hajrát, a terv túlteljesítését és nem teljesítését, megmagyarázzák azt, hogy miért késik még mindig a Széchenyi utcai új SZTK-székház átadása, miért nem tudták végrehajtani az építőipariak a téliesítésröl szóló miniszteri rendeletét, mi az oka annak, hogy éppen az aratás-csép- lés előtt nem lehet megfelelő olajat kapni a kombájnok bejáratásához, hogy miért nincs elegendő kézi kasza, vasárnap elegendő hűsítő és szódavíz az éttermekben és cukrászdákban, hogy miért nincsenek kihasználva az üzletek jégszekrényei, hűtőpultjai. Megmagyarázták a vendéglátó vezetői, miért volt szükséges az Annába hétköznap 10, szombat és vasárnap 20 forintos kötelező fogyasztásra rábeszélni a vendégeket, megmagyarázzák azt, hogy miért kellett kitessékelni, megszégyeníteni az olyan embert, aki csak egy feketét óhajtott elfogyasztani. S csodák csodája, megmagyarázzák most azt is, hogy miért kellett hétköznap megszüntetni az Anna presszóban a 10 forintos kötelező fogyasztást. Megmagyarázzák, miért bontották fel városszerte az utakat, de azt is, hogy miért rakták mssza és miért szedték fel újra a köveket, mi okból késett a konzervgyár építésének a befejezése, hogy miért kerül X forintba a marha- pörkölt vagy a paradicsom- leves a Vesszősben, s Y mennyiségbe a Koronában, amikor mindkettő li. oszályú étterem, de megmagyarázzák azt is, hogy miért nem tudták eddig ezt ellenőrizni. Megmagyarázzuk miért lehet, s miért nem lehet Fecskét kapni, miért nincs gyerekruha vagy gyerekcipő, hogy miért kell a sóstói villamosra a pénztárnál jegyet váltani, s miért büntetik azt, aki a villamoson váltja, s magyarázzák azt, hogy miért kel ^el a Nap Keleten és miért nyugszik le Nyugaton. Magyaráznak, indokolnak, bizonyítanak mindent. Rengeteget fejlődtünk a magyarázkodásban. Talán az egész világon élenjárunk. Az eredmények okait épp úgy meg tudjuk magyarázni, mint a hibák okait. Hogy elfogadják-e? El, mert megmagyarázzák. Hogy igaz-e? Ez már más kérdés• Mikor ezekről beszéltem egyik ismerősömmel mosolygott, megcsóválta a fejét és a következő magyarázatot adta: ne feledd el, a i zocializmus mindent kibír. S igaza volt, mert ha lassabban is mint lehetne, de haladunk előre. S a ma- gyarázkodók ezzel a tempóval elégedettek. Ök igen, de a nem magya- rázkodók ezzel a tempóval nincsenek megelégedve. S a nem magyarázkodók vannak többen, akik tudják, hogy a hibákat elkenő indokokkal, különböző kitalált magyarázkodásokkal nem lehet megszüntetni. S az a szerencse, hogy ők nem magyarázkodnak, hanem dolgoznak. S ez minden magyarázkodásnál többet ér. Farkas Kálmán Apák nyomdokain Hárman a családból — egy szakmában A Hú már többet akar — Versenyben az apával Alacsony, pirospozsgás arcú legényke. Elsőéves villanyszerelő tanuló. Kezében az index, s az Ezermester legfrissebb száma. — Nyíregyházán lakunk, itt végeztem az általános iskolát is — mondja Moravszki Csaba. — Jó tanuló voltam, négyes eredménnyel végeztem. Tanáraim szerint lehettem volna talán kitűnő is, csak akkor kevesebb időt kellett volna fordítanom a barkácsolásra, ezer- mesterkedésre. Mikor végeztem, agitáltak, hogy menjek tovább tanulni- De én minél előbb szerettem volna a választott szakmába kerülni. Mondtam is; majd ha kitanultam a szakmát, esti iskolán folytatom a tanulást. Nem késik az akkor sem. Jelentkeztem rádiósnak, de betelt a létszám. Amikor házunkban először kigyúlt a villany, kezdett érdekelni az elektromosság. Apám is sokat tanított, magyarázta a villamos energia elvét, előállítását, felhasználását Szüleim örömére döntöttem, villanyszerelő tanulónak jelentkeztem. Nélküle nem kísérletezhetnének gondtalanul a laboratóriumban. Egy alkalommal lezuhantak a soszlet-hűtők az analitikai laborban. Mi lesz most? Megáll a tudomány... — Megpróbálkozom vele — vette kézbe az üvegdarabokat Zágonyi Dénes, az Alkaloida üvegtechnikusa. Akkor még ő sem gondolta, hogy mint mindig, újabb és újabb rejtélyt ad fel az üveg. Idegfeszítő órák következtek, de a kéz mégsem remeghetett, a láng nem éghetett jobban a kelleténél, a hangulata sem lehetett nyomott... Mert mindaz nyomot hagy az üvegen. Egyszer pedig egy osztrák ma- nométer adta fel a leckét. Lassan nyolc éve, hogy felcserélte Zágonyi Dénes az íróasztalt az üvegtechnika műhelyével a Tiszavasvári Alkaloidában. — Azelőtt nem láttam a munkám eredményét... — emlékezik az üvegmelegítést egy pillanatra abbahagyva. — Az üveggel lehet szép dolgokat művelni... Fizika, kémia, egy kis iparművészeti érzék, óriási kon- eentráló-képesség. Sok száz üveglombikkal, csővel, megany- nyi üvegeszközökkel dolgoznak a vegyészek, munka közben némelyik felmondja a szolgálatot- A beteg üvegszerszámok Zágonyi Dénes asztalára kerülnek, hogy újra munkába állhassanak. Kezét mutatja, amely annyi alaktalan üvegcsomónak adott formát. — Persze nem lehet eléggé vigyázatos az ember. A napokban is megfogtam egyet, azelőtt hevítettem... Néha a szilánkok is megszúrják az ember kezet... Komplikált üveg-alkalmatos- Bágok sorakoznak az asztalán. „Más-más minőségű üveg, különböző hőtágulás, ilyen és olyan fok...” — magyarázza szakszerűen. A szemlélő persze mindebből csak azt látja: az emberi akarat és tapasztalat képes úrrá lenni a legérzékenyebb anyagon is. Kinyitja bizonyítványát, belenéz, majd felém nyújtja. Arcán kicsi büszkeség látszik; büszke a négyes eredményre. A bátyám is villanyszerelő — Hárman leszünk a családban szakmabeliek — folytatja. — A bátyám is villanyszerelőnek tanult, most lesz a szakmunkásvizsgája. Apámmal különben egy munkahelyen, egy brigádban dolgozunk, s talán ennek is köszönhetem, hogy ilyen jó lett az eredményem. Mindig segít, s a segítéshez magyarázatot is ad. Nem múlik el este úgy a Moravszki családnál, hogy a három férfi ne beszélgetne, ne vitatkozna szakmai kérdéseken. S ha egy vita eldöntetlenül marad, ott a családi szakkönyvtár. — Sokszor késő éjszakáig barkácsolunk. A napokban fejeztük be egy „Matróz” nevű fotoáramkörös zsebrádió megépítését- Az Ezermesterből szedtük az ötletet. — Nem lehetett könnyű munka — jegyzem meg hitetlen- kedve. Ahol három szakember ül egy munkához, ott könnyen megy minden — válaszolja. Moravszkiéknál már nem fog kihalni a szakma. Csabának az a terve, ha egy kisfia lesz, megszeretteti vele a szakmát. \ gépek érdekeltek László István nyúlánk, vállas fiú. — Nyírteleki vagyok, ott jártam iskolába, mindig közepes eredménnyel — magyarázza. Szüleim szerették volna, ha továbbtanulok. Én nem éreztem elég ambíciót magamban. hogy középiskolában megálljain a helyemet. A gépek érdekeltek. Apám szakmájától kezdetben irtóztam, mert láttam, hogy este mindig olajosán jön haza. Aztán egyszer bevitt a gépállomásra, ahol ő dolgozott, mint mezőgazdasági gépszerelő. Akkor láttam, hogy azok a nyakig olajos emberek milyen érdekes munkát végeznek. Kezdett érdekelni a gépek szerkezete, s attól kezdve állandóan bújtam a könyveket. Jelentkeztem tanulónak, s most elvégeztem a második évfolyamot. Egy időben kicsit izgatott, hogy egyhangú szakmát választottam.- De amikor új gépeket kapott az állomás, mindjárt más lett. Üj gépek, új szakmai fogások, újabb tudományok. Nyírtelken, László Istvánék kis házában esténként sokáig égve marad a villany. Az asztal nál apa és fia megbeszélik a tananyagot. S az utóbbi időben a beszélgetésekbe, vitába bekapcsolódott a kisebbik fiú is. ö is kedvet kapott a mesterségre. Jelentkezett ipari tanulónak. — Amikor késő estig vitatkozunk, mindig kiszól anyám: „Az ördögbe is, hát mi van azon az olajos munkán annyi vitatni való? Nemhogy jönnétek aludni”. De apám olyankor mindig csillapítja: „Mire felébredsz, kiváló szakembert faragok a fiúból”. László papa büszke is a fiaira. Gyakran mondogatja komáinak; egyik sem lesz orvos, se fiskális, de mégis emberek lesznek. Tovább viszik azt, amit az apjuk megkezdett. László István apja még megelégedett az elemi iskolával. De a fiú már többet szeretne; ha felszabadul a szakmában, elvégzi a gépipari technikumot. Van benne romantika is Stankóczi László kicsit késve érkezett, most elhúzódott a bizonyítványosztás. Üj divata ruhája, hófehér, kihajtós inge, modern frizurája cseppet sem tanúskodik szakmája mellett. Ő a kovács mesterséget választotta. — A barátaim nevettek, amikor említettem, hogy apám nyomdokaiba lépek. El is neveztek lópatkolónak. De ők a szakmában csali a kormot, a piszkot látták. Én találtam benne egy kis romantikát is. Naphosszat nézegettem apámat, a munkáját. Nagy embernek véltem, amikor láttam, hogy izmos keze alatt hogyan engedelmeskedik akaratának a ke" meny vas. Apám mellett sokat segédkeztem. Már általános iskolás koromban dolgoztam mellette. Kapukat, vaskerítéseket kovácsoltunk közösen. <3 aztán felhagyott a maszekosko- dással, Nyíregyházára jött a Vörös Csillagba kovácsnak. S most, hogy Stankóczi Lászlóból kovácstanuló lett, még többet dolgozhat apja mellett, a termelőszövetkezetben. Nem egyszer csinálnak egyféle munkát, de versenyben, kié lesz szebb, jobb. Apja nem egyszer büszkélkedik: már csaknem olyan jól forgatja a kalapácsot a fiú, mint ő. Még egy év, és Stankóczi László is á nyíregyházi Vörös Csillag Termelő- szövetkezet kovácsa lesz. A sok tíz ipari tanuló közül csak néhányat kérdeztünk, azok közül, kik apjuk nyomdokába lépve tanulják a mesterséget- Meglótják benne a szépet és megtalálják számításukat. Román Dénes — Látná karácsonykor miiyen színes üvegdíszeket készít az ember... Pesti Lajos kollégája folytatja a beszélgetést. Ő tanította meg Zágonyit az üvegteehnika fogásaira. Debrecenből jött évekkel ezelőtt, de most már vasvárinak vallja magát. Láng csap fel a gázpisztolyból, az üveggel munkálkodó alkaloidások csöndesre fogják a szót. Teljes figyelem, teljes ember kell az üveghez. — Ez olyan anyag, ami nem engedi magát mégegyszer újraformálni. Egy másodperc,' egy télmozdulat és szilánkokká válik minden. A két szabolcsi üvegtechnikus ért az üveg nyelvén. A laboratóriumok nem várnak hiába... PS X. K I S I Ó: FELESÉG: (Giziékhez menet): ...Mert az a baj, hogy te mindent eltűrsz. FÉRJ: De szívem, egyáltalán nem biztos, hogy ez a pletyka Jucitól származik. FELESÉG: Haha, nem biztos? A Juci a legsötétebb bestiádé te persze véded. mert te mindenkit védsz, csak a feleségedet hagyod rágalmazni. FÉRJ: Értsd meg, angyalom, egy ilyen családi összejövetel nem alkalmas ismeretlen eredetű pletykák tisztázására. FELESÉG: Ellenkezőleg! Ott lesz mindenki és legalább mindenki hallani fogja, hogy intrikát nem tűrsz. FÉRJ: Nem, nem, jobb az ilyet tapintatosan, diplomatikusan... FELESÉG: Épp az a baj, hogy A férj odantondogaf te mindent tapintatosan és diplomatikusan akarsz, holott nagyon jól tudhatnád, hogy a Jucival nem lehet, a Jucinak az imponál, ha odamondogatnak. Legalább mindenki megtudja, hogy férfi vagy a talpadon, mert Juci, amilyen alattomos, képes azt hinni, hogy én nem engedlek beszélni. TI, FÉRJ (Giziéktől jövet): No, mit szólsz? Jól odamondogattam. FELESÉG: Nana. Ök is jól visszamondogattak. FÉRJ: Hja, szívem, ha az ember ilyenre elszánja magát, számíthat arra, hogy nekik is van mondanivalójuk. FELESÉG: Nem jól csináltad, tudtam, hogy ha te beleavatkozol, botrány lesz- Az ember inkább nyeljen, de az a baj, hogy te nem tudsz tűrni. FÉRJ: Éhén??? FELESÉG: Igen. Nagyon jól tudhatnád, mindig azt mesélem neked, hogy az ilyen családi összejövetel nem aJ~ kalmas. FÉRJ: Éppen ellenkezőleg, legalább mindenki hallotta, hogy intrikát nem tűrök. FELESÉG: Nem így kellett volna, tudod, mennyire nem szeretem a veszekedést, sok-- kai jobb lett volna finoman, diplomatikusan, de te oly nyílt vagy és úgy odamondogatsz, és olyan gorombán beszéltél, hogy majd elsüllyedtem, a szégyentől. FÉRJ: De édes fiam, pont ez kellett! Napnál világosabban kiderült, hogy a pletykát tényleg a Juci csinálta! FELESÉG: Jó, jó, de így mégsem lehet egy nőt megszégyeníteni. Mindé ki elképedt és a Juci, amilyen alattomo*, képes azt gondolni, hogy én biztattalak. Üvegfúvók
