Kelet-Magyarország, 1964. június (24. évfolyam, 127-150. szám)

1964-06-14 / 138. szám

cl uiaqíjarázUűdók Valamelyik nap azt mesél­te el nekem valaki, hogyan magyarázták meg neki, mi­ért nem lehet elmozdítani az igazgatói posztról azt az em­bert, aki reges rég rászolgált erre. Hiába sorolta érveit, bizonyítékait, megmagyaráz­ták neki, hogy miért nincs igaza. Kénytelen volt elfo­gadni. Mikor végre leváltot­ták az említett igazgatót, ak­kor meg azt magyarázták meg neki, hogy miért kellett várni eddig a leváltással. Ezt is elfogadta. Vannak emberek, akik a a világon mindent meg tud­nak magyarázni. Megmagya­rázzák az üzemek, vállala­tok, intézmények vezetői a túlórázásokat, a hóvégi haj­rát, a terv túlteljesítését és nem teljesítését, megmagya­rázzák azt, hogy miért ké­sik még mindig a Széchenyi utcai új SZTK-székház át­adása, miért nem tudták vég­rehajtani az építőipariak a téliesítésröl szóló miniszteri rendeletét, mi az oka annak, hogy éppen az aratás-csép- lés előtt nem lehet megfelelő olajat kapni a kombájnok bejáratásához, hogy miért nincs elegendő kézi kasza, vasárnap elegendő hűsítő és szódavíz az éttermekben és cukrászdákban, hogy miért nincsenek kihasználva az üz­letek jégszekrényei, hűtő­pultjai. Megmagyarázták a vendéglátó vezetői, miért volt szükséges az Annába hétköznap 10, szombat és va­sárnap 20 forintos kötelező fogyasztásra rábeszélni a vendégeket, megmagyaráz­zák azt, hogy miért kellett kitessékelni, megszégyeníteni az olyan embert, aki csak egy feketét óhajtott elfo­gyasztani. S csodák csodája, megmagyarázzák most azt is, hogy miért kellett hétköz­nap megszüntetni az Anna presszóban a 10 forintos kö­telező fogyasztást. Megma­gyarázzák, miért bontották fel városszerte az utakat, de azt is, hogy miért rakták mssza és miért szedték fel újra a köveket, mi okból ké­sett a konzervgyár építésé­nek a befejezése, hogy miért kerül X forintba a marha- pörkölt vagy a paradicsom- leves a Vesszősben, s Y mennyiségbe a Koronában, amikor mindkettő li. oszályú étterem, de megmagyaráz­zák azt is, hogy miért nem tudták eddig ezt ellenőrizni. Megmagyarázzuk miért lehet, s miért nem lehet Fecskét kapni, miért nincs gyerek­ruha vagy gyerekcipő, hogy miért kell a sóstói villamos­ra a pénztárnál jegyet válta­ni, s miért büntetik azt, aki a villamoson váltja, s ma­gyarázzák azt, hogy miért kel ^el a Nap Keleten és miért nyugszik le Nyugaton. Magyaráznak, indokolnak, bi­zonyítanak mindent. Renge­teget fejlődtünk a magyaráz­kodásban. Talán az egész vi­lágon élenjárunk. Az ered­mények okait épp úgy meg tudjuk magyarázni, mint a hi­bák okait. Hogy elfogad­ják-e? El, mert megmagya­rázzák. Hogy igaz-e? Ez már más kérdés• Mikor ezekről beszéltem egyik ismerősöm­mel mosolygott, megcsóválta a fejét és a következő ma­gyarázatot adta: ne feledd el, a i zocializmus mindent kibír. S igaza volt, mert ha lassabban is mint lehetne, de haladunk előre. S a ma- gyarázkodók ezzel a tempó­val elégedettek. Ök igen, de a nem magya- rázkodók ezzel a tempóval nincsenek megelégedve. S a nem magyarázkodók vannak többen, akik tudják, hogy a hibákat elkenő indokokkal, különböző kitalált magyaráz­kodásokkal nem lehet meg­szüntetni. S az a szerencse, hogy ők nem magyarázkod­nak, hanem dolgoznak. S ez minden magyarázkodás­nál többet ér. Farkas Kálmán Apák nyomdokain Hárman a családból — egy szakmában A Hú már többet akar — Versenyben az apával Alacsony, pirospozsgás arcú legényke. Elsőéves villanysze­relő tanuló. Kezében az index, s az Ezermester legfrissebb száma. — Nyíregyházán lakunk, itt végeztem az általános iskolát is — mondja Moravszki Csaba. — Jó tanuló voltam, négyes eredménnyel végeztem. Taná­raim szerint lehettem volna ta­lán kitűnő is, csak akkor ke­vesebb időt kellett volna for­dítanom a barkácsolásra, ezer- mesterkedésre. Mikor végez­tem, agitáltak, hogy menjek to­vább tanulni- De én minél előbb szerettem volna a válasz­tott szakmába kerülni. Mond­tam is; majd ha kitanultam a szakmát, esti iskolán folytatom a tanulást. Nem késik az akkor sem. Jelentkeztem rádiósnak, de betelt a létszám. Amikor házunkban először kigyúlt a villany, kezdett érdekelni az elektromosság. Apám is sokat tanított, magyarázta a villa­mos energia elvét, előállítását, felhasználását Szüleim örömé­re döntöttem, villanyszerelő ta­nulónak jelentkeztem. Nélküle nem kísérletezhetné­nek gondtalanul a laborató­riumban. Egy alkalommal le­zuhantak a soszlet-hűtők az analitikai laborban. Mi lesz most? Megáll a tudomány... — Megpróbálkozom vele — vette kézbe az üvegdarabokat Zágonyi Dénes, az Alkaloida üvegtechnikusa. Akkor még ő sem gondolta, hogy mint min­dig, újabb és újabb rejtélyt ad fel az üveg. Idegfeszítő órák következtek, de a kéz mégsem remeghetett, a láng nem éghe­tett jobban a kelleténél, a han­gulata sem lehetett nyomott... Mert mindaz nyomot hagy az üvegen. Egyszer pedig egy osztrák ma- nométer adta fel a leckét. Lassan nyolc éve, hogy fel­cserélte Zágonyi Dénes az író­asztalt az üvegtechnika műhe­lyével a Tiszavasvári Alka­loidában. — Azelőtt nem láttam a mun­kám eredményét... — emléke­zik az üvegmelegítést egy pil­lanatra abbahagyva. — Az üveggel lehet szép dolgokat művelni... Fizika, kémia, egy kis ipar­művészeti érzék, óriási kon- eentráló-képesség. Sok száz üveglombikkal, csővel, megany- nyi üvegeszközökkel dolgoznak a vegyészek, munka közben némelyik felmondja a szolgála­tot- A beteg üvegszerszámok Zágonyi Dénes asztalára kerül­nek, hogy újra munkába áll­hassanak. Kezét mutatja, amely annyi alaktalan üvegcsomónak adott formát. — Persze nem lehet eléggé vigyázatos az ember. A na­pokban is megfogtam egyet, azelőtt hevítettem... Néha a szi­lánkok is megszúrják az ember kezet... Komplikált üveg-alkalmatos- Bágok sorakoznak az asztalán. „Más-más minőségű üveg, kü­lönböző hőtágulás, ilyen és olyan fok...” — magyarázza szakszerűen. A szemlélő persze mindebből csak azt látja: az emberi akarat és tapasztalat képes úrrá lenni a legérzéke­nyebb anyagon is. Kinyitja bizonyítványát, be­lenéz, majd felém nyújtja. Ar­cán kicsi büszkeség látszik; büszke a négyes eredményre. A bátyám is villanyszerelő — Hárman leszünk a család­ban szakmabeliek — folytatja. — A bátyám is villanyszerelő­nek tanult, most lesz a szak­munkásvizsgája. Apámmal kü­lönben egy munkahelyen, egy brigádban dolgozunk, s talán ennek is köszönhetem, hogy ilyen jó lett az eredményem. Mindig segít, s a segítéshez magyarázatot is ad. Nem múlik el este úgy a Moravszki családnál, hogy a három férfi ne beszélgetne, ne vitatkozna szakmai kérdéseken. S ha egy vita eldöntetlenül ma­rad, ott a családi szakkönyv­tár. — Sokszor késő éjszakáig barkácsolunk. A napokban fe­jeztük be egy „Matróz” nevű fotoáramkörös zsebrádió meg­építését- Az Ezermesterből szedtük az ötletet. — Nem lehetett könnyű mun­ka — jegyzem meg hitetlen- kedve. Ahol három szakember ül egy munkához, ott könnyen megy minden — válaszolja. Moravszkiéknál már nem fog kihalni a szakma. Csabának az a terve, ha egy kisfia lesz, meg­szeretteti vele a szakmát. \ gépek érdekeltek László István nyúlánk, vállas fiú. — Nyírteleki vagyok, ott jártam iskolába, mindig kö­zepes eredménnyel — magya­rázza. Szüleim szerették vol­na, ha továbbtanulok. Én nem éreztem elég ambíciót magam­ban. hogy középiskolában megálljain a helyemet. A gé­pek érdekeltek. Apám szak­májától kezdetben irtóztam, mert láttam, hogy este min­dig olajosán jön haza. Aztán egyszer bevitt a gépállomás­ra, ahol ő dolgozott, mint mezőgazdasági gépszerelő. Ak­kor láttam, hogy azok a nya­kig olajos emberek milyen érdekes munkát végeznek. Kezdett érdekelni a gépek szerkezete, s attól kezdve ál­landóan bújtam a könyveket. Jelentkeztem tanulónak, s most elvégeztem a második évfolyamot. Egy időben ki­csit izgatott, hogy egyhangú szakmát választottam.- De amikor új gépeket kapott az állomás, mindjárt más lett. Üj gépek, új szakmai fogá­sok, újabb tudományok. Nyírtelken, László Istvánék kis házában esténként sokáig égve marad a villany. Az asztal nál apa és fia megbeszélik a tananyagot. S az utóbbi időben a beszélgetésekbe, vitába be­kapcsolódott a kisebbik fiú is. ö is kedvet kapott a mester­ségre. Jelentkezett ipari tanu­lónak. — Amikor késő estig vitat­kozunk, mindig kiszól anyám: „Az ördögbe is, hát mi van azon az olajos munkán annyi vitatni való? Nemhogy jönné­tek aludni”. De apám olyankor mindig csillapítja: „Mire fel­ébredsz, kiváló szakembert fa­ragok a fiúból”. László papa büszke is a fiaira. Gyakran mondogatja komáinak; egyik sem lesz or­vos, se fiskális, de mégis em­berek lesznek. Tovább viszik azt, amit az apjuk megkezdett. László István apja még meg­elégedett az elemi iskolával. De a fiú már többet szeretne; ha felszabadul a szakmában, elvégzi a gépipari techniku­mot. Van benne romantika is Stankóczi László kicsit késve érkezett, most elhúzódott a bi­zonyítványosztás. Üj divata ru­hája, hófehér, kihajtós inge, modern frizurája cseppet sem tanúskodik szakmája mellett. Ő a kovács mesterséget válasz­totta. — A barátaim nevettek, ami­kor említettem, hogy apám nyomdokaiba lépek. El is ne­veztek lópatkolónak. De ők a szakmában csali a kormot, a piszkot látták. Én találtam ben­ne egy kis romantikát is. Nap­hosszat nézegettem apámat, a munkáját. Nagy embernek vél­tem, amikor láttam, hogy iz­mos keze alatt hogyan engedel­meskedik akaratának a ke" meny vas. Apám mellett sokat segédkeztem. Már általános is­kolás koromban dolgoztam mellette. Kapukat, vaskerítése­ket kovácsoltunk közösen. <3 aztán felhagyott a maszekosko- dással, Nyíregyházára jött a Vörös Csillagba kovácsnak. S most, hogy Stankóczi Lász­lóból kovácstanuló lett, még többet dolgozhat apja mellett, a termelőszövetkezetben. Nem egyszer csinálnak egyféle mun­kát, de versenyben, kié lesz szebb, jobb. Apja nem egyszer büszkélkedik: már csaknem olyan jól forgatja a kalapá­csot a fiú, mint ő. Még egy év, és Stankóczi László is á nyír­egyházi Vörös Csillag Termelő- szövetkezet kovácsa lesz. A sok tíz ipari tanuló közül csak néhányat kérdeztünk, azok közül, kik apjuk nyomdokába lépve tanulják a mesterséget- Meglótják benne a szépet és megtalálják számításukat. Román Dénes — Látná karácsonykor mi­iyen színes üvegdíszeket készít az ember... Pesti Lajos kollé­gája folytatja a beszélgetést. Ő tanította meg Zágonyit az üvegteehnika fogásaira. Debre­cenből jött évekkel ezelőtt, de most már vasvárinak vallja magát. Láng csap fel a gázpisztoly­ból, az üveggel munkálkodó al­kaloidások csöndesre fogják a szót. Teljes figyelem, teljes ember kell az üveghez. — Ez olyan anyag, ami nem engedi magát mégegyszer újra­formálni. Egy másodperc,' egy télmozdulat és szilánkokká válik minden. A két szabolcsi üvegtechnikus ért az üveg nyelvén. A labora­tóriumok nem várnak hiába... PS X. K I S I Ó: FELESÉG: (Giziékhez menet): ...Mert az a baj, hogy te mindent eltűrsz. FÉRJ: De szívem, egyáltalán nem biztos, hogy ez a plety­ka Jucitól származik. FELESÉG: Haha, nem biztos? A Juci a legsötétebb bestiá­dé te persze véded. mert te mindenkit védsz, csak a fe­leségedet hagyod rágalmazni. FÉRJ: Értsd meg, angyalom, egy ilyen családi összejöve­tel nem alkalmas ismeretlen eredetű pletykák tisztázásá­ra. FELESÉG: Ellenkezőleg! Ott lesz mindenki és legalább mindenki hallani fogja, hogy intrikát nem tűrsz. FÉRJ: Nem, nem, jobb az ilyet tapintatosan, diploma­tikusan... FELESÉG: Épp az a baj, hogy A férj odantondogaf te mindent tapintatosan és diplomatikusan akarsz, hol­ott nagyon jól tudhatnád, hogy a Jucival nem lehet, a Jucinak az imponál, ha oda­mondogatnak. Legalább min­denki megtudja, hogy férfi vagy a talpadon, mert Juci, amilyen alattomos, képes azt hinni, hogy én nem engedlek beszélni. TI, FÉRJ (Giziéktől jövet): No, mit szólsz? Jól odamondogat­tam. FELESÉG: Nana. Ök is jól visszamondogattak. FÉRJ: Hja, szívem, ha az em­ber ilyenre elszánja magát, számíthat arra, hogy nekik is van mondanivalójuk. FELESÉG: Nem jól csináltad, tudtam, hogy ha te beleavat­kozol, botrány lesz- Az em­ber inkább nyeljen, de az a baj, hogy te nem tudsz tűr­ni. FÉRJ: Éhén??? FELESÉG: Igen. Nagyon jól tudhatnád, mindig azt mesé­lem neked, hogy az ilyen családi összejövetel nem aJ~ kalmas. FÉRJ: Éppen ellenkezőleg, legalább mindenki hallotta, hogy intrikát nem tűrök. FELESÉG: Nem így kellett volna, tudod, mennyire nem szeretem a veszekedést, sok-- kai jobb lett volna finoman, diplomatikusan, de te oly nyílt vagy és úgy odamondo­gatsz, és olyan gorombán be­széltél, hogy majd elsüllyed­tem, a szégyentől. FÉRJ: De édes fiam, pont ez kellett! Napnál világosabban kiderült, hogy a pletykát tényleg a Juci csinálta! FELESÉG: Jó, jó, de így még­sem lehet egy nőt megszé­gyeníteni. Mindé ki elképedt és a Juci, amilyen alattomo*, képes azt gondolni, hogy én biztattalak. Üveg­fúvók

Next

/
Oldalképek
Tartalom