Kelet-Magyarország, 1964. június (24. évfolyam, 127-150. szám)
1964-06-10 / 134. szám
A Szovjetunló egyetért m laoszi értekezlet összehíváséval Gromiho válasza a kínai kü( ügy miniszternek Világpolitika sorokban A balkáni együttműködés jugoszláv, bolgár, román és görög nemzeti bizottsága képviselőinek negyedik tanácskozása Belgrádban megkezdődött. Megfigyelőként részt vesz az értekezleten Ciprus képviselője is. Friedrich Ebert nagy-berlini főpolgármester meghívására héttőn este a berlini Ost- banhofra érkezett Budapest főváros tanácsának kilenctagú küldöttsége. A sztrájkkal megbénított Uagosban és Kadunában, Észak-Nigéria fővárosában a katonaság megkezdte a kulcs- fontosságú üzemek átvételét. A rendőrség könnyfakasztó gázt használt, hogy szétzavarja a tömeget, amely Ka- duna bírósági 1 épülete előtt gyűlt össze. Carlos Lacerda, Brazília Guanabara államának kormányzója a Goulart ellenes puccs egyik fő szervezője kedden — egyhetes nagy-britan- niai látogatásának végefelé — megbeszélést folytatott Doug- las-Home miniszterelnökkel. Lemnitzer tábornok megnyitotta a szövetséges haderők vezérkari főnökeinek Nyugat- Európa „védelmével” foglalkozó évi értekezletét. A négynapos tanácskozáson a 15 NATO- tagállam több mint 500 kimagasló politikai és katonai vezetője vesz részt. Algírban francia—algériai tárgyalások kezdődtek a két ország közötti műszaki, kulturális és adminisztratív együtt- műköáSw elmélyítéséről kötendő egyezmény ügyében. Május 29-től újabb 189 nyugatnémet és nyugat-berlini lakos települt át a Német Demokratikus Köztársaságba. Santo Dómingóban, a Dominikai Köztársaság fővárosában összetűzésre került sor a rendőrség és a kikötői munkások között. A munkások tüntetést szerveztek, mert a vállalkozók hatálytalanították a szakszervezettel megkötött' kollektív szerződést. A tüntetők ellen könnyfakasztó gázt alkalmaztak. Sok tüntetőt letartóztattak. Algírban megnyílt az FLN központi bizottságának plénuma. Az első tanácskozási nap folyamán a plenum részt vevői megvitatták a pártépítés problémáit „a párt forradalmi bázisának kiszélesítése, a párt demokratizálása és szervezeti átépítése” céljából. A Román Munkáspárt 13 tagú pártmunkás-küldöttsége, emely áz SZKP Központi Bi- eottságának meghívására kéthetes látogatást tett a Szovjetunióban, kedden délután visszaérkezett Bukarestbe. Gromiko, szovjet külügyminiszter június 6-án válaszolt Csen Ji május 26-i levelére, amelyben a kínai külügyminiszter indítványozta, hogy hívják össze 14 állam külügy-. minisztereinek értekezletét júniusban Phnom Penhbe, Kambodzsa fővárosába a laoszi kédés megvitatása végett. Gromiko válaszában kijelenti: a szovjet kormány a maga részéről hajlandó mindent elkövetni, hogy mielőbb összehívják a laoszi kérdéssel foglalkozó értekezletet, mert azt fontos lépésnek tartja a helyzet megjavítása, a délkelet-ázsiai béke megszilárdítása szempontjából. A szovjet kormány állandóan arra törekedett és törekszik ma is. hogy biztosítva legyen a genfi egyezmények szigorú betartása, s Laoszban béke és nyugalom uralkodjék. A szovjet kormány egyetért azzal — mondja befejezésül Gromiko levele —, hogy a Erhard kancellár kedden délben Schröder külügyminiszter és több államtitkár kíséretében repülőgépen Amerikába indult. A kancellár először Kanadába látogat, majd New York-ban találkozik U Thant ENSZ-főtitkárral, előadást tart a bostoni Harvard egyetemen, végül pedig Washingtonban tanácskozni fog Johnson elnökkel. Erhard kancellár elutazása előtt a repülőtéren 1 kijelentette: amerikai utazása nagyon jelentős, de nem vár Az ENSZ kereskedelmi és fejlesztési értekezlete kedden nem tartott teljes ülést. Az értekezlet — mint jelentettük — hétfőn elfogadta a harmadik bizottság pénzügyi kérdésekről szóló kisebb jelentőségű ajánlásait. A többi bizottságban kidolgozott ajánlásokról azonban még nem jött létre megegyezés. Ezek a tárgyalások zárt ajtók mögött, részben a fejlett tőkés országok négy képviselője (Egyesült Államok, Anglia, Belgium és Franciaország) és a fejlődő országok négy képviselője (Pakisztán, India, Chile és Kamerun) között folynak, részben pedig a konferencia záróokmálaoszi kérdéssel foglalkozó értekezletet Phnom Penhben tartsák, ha Kambodzsa és a többi erdekelt állam kormányai ugyan így vélekednek. Az Üj Kína hírügynökség kedden fsmprteti a Kínai Nép- köziársasáj: kormányának nyilatkozatát a laoszi helyzetről. A kínai kormány — hangsúlyozza a nyilatkozat — törvénytelennek és ártalmasnak tartja a genfi értekezleten részt vett egyes országok képviselőinek Vientianeban folyó konzultációit. A kínai kormány ugyanakkor a gsr.fi megállapodás-jak.ü összeegyeztethetetlennek tart bármiféle tanácskozást a genfi értekezleten részt vett államok egy része között, függetlenül attól, hogy mely országokról van szó, és hogy hol kerülne sor erre a tanácskozásra. A békós rendezes egyedüli módja egy újabb tlzennégvha- talmi értekezlet összehívása lenne — hangsúlyozza s nyilatkozat. tőle „látványos eredményeket”. A nyugatnémet sajtó már napok óta részletesen foglalkozik Erhard amerikai út javai. A lapok azt írják: Erhard sürgetni fogja, hogy Washington „ne feledkezzék meg a német kérdésről, és fogad-' ja el azt a bonni jelszót, amely szerint nincs enyhülés a német újraegyesítés nélkül”. Bonn szeretné lefékezni az enyhülési irányzatokat a világpolitikában. nyát szerkesztő bizottságban zajlanak le. Ez utóbbinak az összetétele megegyezik az egész konferencia munkáját irányító 34 tagú általános bizottsággal, amelyben a szocialista országokat Csehszlovákia, Lengyelország, Románia és a Szovjetunió képviseli. A megbeszélésekről kiszivárgó hírek szerint néhány kérdésben már kezdenek kibontakozni a kompromisszum körvonalai, s a jelek arra mutatnak, hogy az alkudozásokon az imperialista hatalmak alapjában védekezésbe szorulnak. Kedden délelőtt egyébként zárt ülést tartottak a konferencián részt vevő küldöttségek vezetői. Erhard elindult amerikai útjára II küldöttsépezefők érlekezieíe a világkereskedelmi konferencián Oiiweira és társa Dohumeníumtöríénei a Cap Ancona felrobbantásáról Nicaraguái útlevelek — Nem értem — szólalt meg Ottó — miért kellett a teherautókat Portugáliába irányítani? Hogy ne keltsük a beavatkozás látszatát? No jó, rendben vaq... De hogy gondolta az a hét kommunista? Hiszen bizonyára nem tudnak spanyolul. Hajlamos vagyok arra gondolni, hogy egyáltalán nem is léteznek. — Ha nem léteznek ezek a kommunisták, akkor ki keü találnunk őket — szólalt meg ekkor Ottó kísérője, aki eddig hallgatott. Friedrich elmosolyodott. — Ritkán beszé’sz, Konrad, de akkor okosan. Hiába, az angol iskola... Meglátszik rajtad, hogy Oxfordban nevelkedtél. Idehallgass Otto: Konrad veled megy Lisszabonba. Otto Krause a homlokát ráncolta. — Portugál képviseletül! k rábukkant már a hét vörös nyomára? — kérdezte. — Egyelőre nem. Friedrich Mendel a térképhez lépett, melyen berajzolták a francoisták által lefoglalt spanyol területeket. , — Egyetlen kiütünk van: a tenger. Franco Spanyolországon át eljutni a vörösökhöz, reménytelen vállalkozás. Természetesen azért itt is felkészülünk a fogadtatásukra. Tehát uraim: jó munkát és sok sikert kívánok! A spanyol határ felé vezető portugál országúton nyitott teherkocsi suhan. Kora reggel van. A gépkocsivezető mellett Oliveira foglal helyet. A határőrök udvariasan köszöntik, szívesen látott vendég errefelé, s minden formaság nélkül átengedik a spanyol területre. Oliveira olcsó szivarral kínálja őket, az őrmester egy üveg madeirával kedveskedik. — A hegyekben minden rendben? — kérdezi búcsúz- kodás közben. — Vörösök nincsenek? A határőrök mosolyognak, s búcsút intenek. Oliveira rövid ideig cégének spanyol fiókirodájában tartózkodik, majd átmegy a kormányzóhoz. A palotánál kérik az igazolványát, de az erkélyről felfedezi őt Ricardo, a kormányzó szárnysegéde. — Beengedni! — rendelkezik. — Mi újság Lisstzabonban, kedves barátom? — örvendezik Ricardo, s Oliveira kezét szorongatja. — Hallottál a Cap Ancona pusztulásáról? — Igen, kellemetlen história. — Vigasztalásül hoztam neked pár üveg whiskit. — Köszönöm, öregem. Hálából elviszlek este valahová szórakozni. Közben a tábornok szobájához érnék. Az öreg Queipo de Llano boldogan üdvözli vendégét: — Nagy szükségem van rád. Csak ne szardéniát ajánlj! Fegyvert, légy vert és tégy ver ti Ez az amelyre szükségünk van. — Mi történt? A németek és az olaszok már nem szállítanak? — Látszik, hogy nem vagy katona. Háborúban sosem elég a fegyver. És nem is mindig érkezik meg rendeltetési helyére. Hallottál a lisszaboni robbanásról? Két hadosztálynak szánt fegyverzet süllyedt a tenger fenekére. Fizetni meg nekünk kell érte. Ha együtt akarsz működni velünk, akkor szállíts tankot, páncélautót, géppuskát, vagy legalábbis teherautókat. — Megkísérlem, tábornok, de sajnos nem vagyok Krupp. Fegyverem nincs. Gépkocsikat még csak tudnék szállítani, de hol vesznek hozzá sofőrt? Hisz a rendőrsége maid niinden sevillai sofőrt agyonlőtt! — Ezek a gazfickók mind kommunisták. De ha teherautókat tudsz szerezni, akkor gépkocsivezetőket is szerezhetsz. Adok majd engedélyt a határátlépésre. Hány kocsit adsz és mikorra? — Tíz kéttonás Fiatot, darabját kétezer dollárért. Sofőrönként száz dollárt kérek. Adok még 20 000 dobok szardíniát tízezer dollárért és én kapok külön a szolgálataimért ötezret. Ez összesen harminchatezer dollár. A teherautók tíz napon belül Tole- dóban vannak. — Szélhámos vagy te, Oliveira, mint mihden portugál. Ha még egyszer felajánlod a büdös szardéniádat, parancsot adok, hogy azonnal lőj jenek agyon. Nekem teherautó kell. Ezerötszázat kapsz értük, minden sofőrért ötven dollárt és neked, a szolgálataidért, kétezret. Vagyis összesen tizenhétezerötszáz dollárt. — Ha adsz húszezer dollárt, a teherautók tíz napon belül Toledóban lesznek, önnek pedig, engedje meg, hogy felajánljam szerény ajándékomat: egy legújabb típusú Fiat-Sedant. — Rendben van. Szárnysegédem vár majd a határon a csekkel és a határátlépési engedéllyel. De még egy szívességre kérlek, Ricardo átad neked egy hordó borocskát, vidd magaddal Lisszabonba, s kézbesítsd ajándékomat barátomnak, Ottp Krausénak, a német követség tanácsosának, ö foglalkozik most azzal, hogy kézrekeritse a Cap Ancona kommunista robbantóit. ...Este p La Triana kabaré pincéje zsúfolásig megtelt. Az egyik sarokasztalnal Ricardo es Uiiveira foglal neiyet. — Irigyellek, barátom — szolt Kieaido —. Óit élsz a ragyogó, napsütötte Lisszabonban, ahol soha nem tóncnik semmi. — Elfeledkezel tálán róla, hogy a napsütötte Lisszabonban időnként hajókat robbantanak? — Szerintem ez nem robbantás volt, hanem valami műszaki hiba. A németek sose vallják be az ilyet, hanem mindig csak szabotörökre vadásznak, olyanokra, akik egyáltalán nem is léteznek. A mi számunkra a vörösök nem kísértetek, hanem maga a tragikus valóság. Hány ezret lőttünk agyon közülük itt, Sevillában, mégis naponta jelt adnak magukról... — Mondd, Ricardo, meddig fogtok még Madrid előtt topogni? — kérdezte Oliveira. — Már nem sokáig Csak az olasz hadosztályokra várunk, s elkezdődik a roham. Az ötödik hadoszlopunk jól dolgozik a városban. Mit gondolsz, hol a főhadiszállásunk? Nem találod ki! Á hondura- si követségen. Rendszeres napi rádiókapcsolatot tartunk velük. Ma kaptunk hírt róla, hogy a vörösök támadást készítenek elő az egyik körzetben, ahol már tárt karok-- kai várjuk őket. De hidd el, a nép akkor sem változik, ha megnyerjük a háborút. Vörös marad és csak csendőrökkel, börtönnel és akasztófákkal tudjuk majd féken tartani. — És ha a vörösök győznek? — Akkor fejbelövöm magam. — Ne bolondozz! Inkább szerezz 'minden eshetőségre készen valamilyen dél-amerikai útlevelet. — És honnan vegyek ehhez pénzt? — Barátod vagyok. — És ki ad nekem külföldi útlevelet? — Nincs ismerősöd valamelyik követségen? — Jóbarátom a nicaragual konzul Sevillában. — Hát ez kitűnő, Ricardo! Ragyogó ötletem van. Ha a niearaguai konzul ad neked útlevelet, akkor adhat többet is. Mondd azt, hogy a többi tábornoknak és családtagjainak kell. Vegyél egyszerre tíz útlevelet, az egyiket állíttasd ki a nevedre, a többi ne legyen kitöltve. A pénzt én adom. Ha Franco dolgai rosszra fordulnak, aranyért adjuk el az útleveleket, s a nyereséget megfelezzük. Ha pedig ti vyőztök, az útleveleket eladjuk az ellensésfiek — akkor sen} fizetünk rá. Te mindenképpen mesaazda- godsz. eev fillér befektetés nélkül. Nos? Következik: „Született felderítő”. Gergely Mihály: Idegenek 29. Azokból még lehet valami az életben! De aki másokat majmol!? Züzü felnevetett. — Szóval, téged, is a filozófiájával etet a Mester! — Engesztelőén Bajnokhoz dőlt. — No, ne acsarogj, én ismerlek, tudod! Más ennyi ésszel karriert csinál!... Kicsit lusta ä Mester, nem szereti a könyveket! — magyarázta a fiúnak. — Hát te? — Én se nagyon. — Akkor összeillettek... Végeztél már? — Harmadikból kimaradtam. — Gimi? — Technikum. — És? — Majd itt befejezem. Megérkezett Hosszú, egy magasra nyúlt, pattanásos arcú, szőke fiú. 1964, június 10. — Nem láttátok Mirimárit? — kérdezte nyugtalanul. Bajnok a vállára ejtette súlyos kezét, — Csak semmi izgi, fiacskám; ahogyan én ismerlek benneteket, megmondhatom: perceken belül felbukkan!... Le se tudnád rázni magadról! — Igazán? Te is úgy látod? — kérdezte izgatottan Hosszú, de aztán zavartan elpirult. — Hát persze — mondta együttérzően Züzü. — Mi tudjuk, hogy Hosszú meg Mirimári!... — Na, mit mondtam! — vágott közbe Bajnok, s tekintetét követve valamennyien a bejárat felé néztek, ahol egy nagyon magas, de jóformájú s kedvesen fitos orrú, barna lány álit. Hogy rájuktalált, Hosszú felnyújtotla pózna karját, integetett. Mirimári elhelyezkedett Hosz- szú mellett, megkönnyebbülten felsóhajtott. — Már azt hittem, elkésem, de még híre sincs a titánko- szorúnak! — Nyugi, leánykám, rögvest bevonulnak Olimposz fiai! El nem szalasztanák a havonkénti fellépést! Tudod, nem nélkülözheti a hiúságuk! Mirimári egymástól távoleső türkizszemével álmosan hunyorított, alig észrevehetően biccentett is a fejével. — Azért nekem Kazár nagyon tetszik! — jelentette ki meggyőződéssel. — Az egyetlen a helyi nagyságok közt, akiből lesz valami! Akinek versei miatt érdemes megvenni a Holnap-ot! — De csak havonta egyszer! — mondta Bajnok. — Utálatos vagy — zsörtölődött Mirimári. — Tudom. — Akkor miért csinálod? — Tudod. — Nem tudom. — Annál rosszabb neked! — És komisz is vagy! — Hagyjátok már abba! — kérlelte őket Hosszú. — Nem értem; ha ti kelten hallótávolságba kerültök, rögtön egymásnak estek! Megtelt a presszó, félrehúzták a kis színpad függönyét, s az irodalmi színpad vezetőjének üdvözlő szavai után bevonultak az írók. Az Endrőn megjelenő irodalmi folyóirat szerkesztője nyitotta meg a Pódium havonta megrendezett Holnapestjét, s utána egymást követték versek és novellák, a szerzők vagy valamelyik .színész előadásában. Regős novelláját zajosan megtapsolta a közönség, még néhány „éljen a szerző” is elhangzott. — Utálom ezeket a nagy képű egyetemistákat — jegyezte meg Bajnok, a leghangosabb asztaltársaságra mutatva. — Pedig kollégáid! — kontrázott Mirimári. Hosszú szelíden a leány szájára tette a tenyerét, az kicsit tiltakozott, de aztán megadta magát. — Nincs igazad, ez a Regős tényleg tehetséges — mondta Züzü. — Már két könyve jelent meg Budapesten, ez pedig már jelent valamit...! — Semmit se jelent! — tor- koltá le Bajnok, de nem folytathatta, mert a színpadon Kazár következett és körülöttük pisszegni kezdtek. Kazár, nyúrga, vöröshajú fiú maga olvasta fel a verseit. Esz- köztelenül, színészi fogások nélkül, előadása mégis élmény volt; verseit elismerés fogadta. A fiú Mirimárit nézte, s úgy találta, hogy a hétköznapi arcot megszépíti valami belső tűz, melyet az izgalommal várt versek szítottak fel benne. És lassan rá is átragadt ez a lelkesedés. s már örült, hogy engedett Bajnok hívásának. — Csodálatos volt! — suttogta Mirimári, amikor végre Kazár leülhetett és jellegzetesen félszeg mozdulatával félrecsúszott nyakkendőjéhez nyúlt. — Jól nézd meg, mert a következő esten már nem láthatod! — epéskedett tovább Bajnok. — Mert valami mozog a fiúban, hát máris odébb áll Pestre! A napokban költözik is! — Igen, nagyon szép volt — szólt elgondolkodóan a fiú. — Mi az, már téged is megfertőztek ezzel a szenvelgő lelkizéssel? — gúnyolódott Bajnok. — Én mondom neked egyáltalán, amit ezei: csinálnak, az a világ legnagyobb marhasága! — Erős fejével a színpad felé bökött. — Az ember a hang sebességével repül, maholnap a Vénuszra megyünk IBUSZ-túrára, ezek pedig azt hiszik, változatlanul folytathatják Homérosz atya mesterségét, hogy amit csinálnak, az kell az embereknek! — Hagyd már abba, Lala! — intette le Züzü. így folytatódott az este, azért végül is jól szórakoztak. A' fiú legalább is ezt érezte, amikor zár 'óra előtt kiléptek a Pódiumból a még mindig forgalmas, lármás főutcára. S alig maradt benne valami az oktalan ellenszenvből, mellyel tegnap előtt éjjel eljött Züzü- éktől. Másképpen nézett rájuk, közelebb érezje őket magához, s úgy hitte, még a leg- ellentétesebb jellemű Bajnokot is megérti. ★ A kis ember délután kihallgatta Hájért, a szobájában, miközben a szálloda alkalmazottai másról se tárgyaltak, mint a botrányos esetről. A fíájerrel való megismerkedés, a vele folytatott párbeszéd meggyőzte a kis embert, valóban lopás történt; az ön- rablást kizártnak tartotta, tehát folytatta a nyomozást. — Gyanakszik valakire? — A londinerfiúra gyanakodtam, minden jel ellene szólt. — Néhány pillanatra elhallgatott, s közben érdeklődéssel nézegette az elegáns kis embert. Tetszett neki a detektív magabiztossága, céltudatossága. — De aztán beláttam, nem ő volt. — Akkor ki lehetett?... Gondolkodott már ezen? — Igen, de semmire sem jutottam. — Például: ismeri a szomszédos szobák lakóit? — Nem. (Folytatjuk! 2
