Kelet-Magyarország, 1964. június (24. évfolyam, 127-150. szám)

1964-06-02 / 127. szám

Magyar-jemeni közös közlemény Walter Ulbricht országos körutazásra indult a Szovjetunióban 1964. május 26—31 között Abdullah al-Szalal marsall, a Jemeni Arab Köztársaság el­nöke Dobi Istvánnak, a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének meghívásá­ra hivatalos látogatást tett a Magyar Népköztársaságban. Szalal elnök és kíséretének magyarországi látogatása al­kalmat adott a magyar nép életének, a szocialista építés terén elért eredményeinek megismerésére. Szalal elnököt és kíséretét a magyar dolgozók mindenütt örömmel üdvözöl­ték, kifejezésre juttatták nagy­rabecsülésüket a jemeni nép és a gyarmatosítók elleni har­cokban kitűnt vezetője, Szalal elnök iránt. Szalal elnök magyarországi tartózkodása folyamán hivata­los tárgyalásokra került sor a két ország képviselői között. Kádár János, a magyar for­radalmi munkás—paraszt kor­mány elnöke és Abdullah al- Szalal marsall, a Jemeni Arab Köztársaság elnöke baráti esz­mecserét folytatott a két orszá­got egyaránt érintő kérdések­ről, valamint a nemzetközi helyzet fontosabb problémáiról. A megbeszéléseken a felek a barátság és a kölcsönös megér­tés légkörében megtárgyalták az országaik közötti kapcsola­tok fejlesztésének kérdését. A tárgyalások eredménye­ként a két fél szerződést írt alá a Magyar Népköztársaság és a Jemeni Arab Köztársaság barátságáról és együttműködé­séről. A két ország képviselői ezenkívül hosszúlejáratú ke­reskedelmi és fizetési megálla­podást, valamint kulturális együttműködési egyezményt ír­tak alá. A magyar fél lehetőségeihez mérten segítséget nyújt a Je­meni Arab Köztársaságnak a gazdaság, a nevelésügy és a közegészségügy fejlesztésében. Ezzel kapcsolatban egy jegyző­könyvet írtak alá. A jemeni gazdasági helyzet jobb megis­merése, a kölcsönös gazdasági kapcsolatok továbbfejlesztési lehetőségeinek tanulmányozása céljából gazdasági szakértőkből álló küldöttség utazik Jemen­be. A Magyar Népköztársaság kormánya kifejezte azt a szi­lárd meggyőződését, hogy a Je­meni Arab Köztársaság Szalal elnök vezetésével eredménye­sen járul hozzá a béke megszi­lárdításához és a nemzetek kö­zötti jó viszony kialakításához. A jemeni nemzeti forradalom győzelme, eredményei, a hősi jemeni nép napjainkban is fo­lyó antiimperialista és antiko- loniaiista küzdelme részét ké­pezi annak a gigászi harcnak, amely világméretekben folyik a szabadságért és a független­ségért, a demokratikus erők és az imperialisták között. Az időszerű nemzetközi kér­désekről folyó megbeszéléseken a felek hangoztatták azon meg­győződésüket, hogy a békés egymás mellett élés elve bizto­síthatja a leghatékonyabban a világbékét, valamint az egyes országok és az egész emberiség zavartalan fejlődését. Egyöntetű a vélemény a te­kintetben, hogy a béke védelme mindenképpen megköveteli az általános és teljes leszerelést. Mindkét ország az első között írta alá az atomkísérletek rész­leges betiltásáról szóló egyez­ményt. Mindkét fél síkra száll az atommentes övezetek létreho. zásáért, az idegen területeken levő agresszív imperialista ka­tonai támaszpontok haladékta. lan felszámolásáért és határo­zottan támogatja mindazokat a törekvéseket, amelyek az egyetemes béke megszilárdítá­sára irányulnak: a Varsói Szerződés a NATO államok kö­zötti megnemtámadási szerző­dés megkötését; a német kér­dés békés rendezését. Mindkét fél nagy jelentősé­get tulajdonít a gyarmati rend­szer teljes és Végleges felszá­molásának. Követeli, hogy a gyarmatosító hatalmak mi­előbb hajtsák végre a gyarma­ti rendszer teljes megszünteté­séről szóló ENSZ-határozatot. A felek teljes támogatásukról biztosítják a függetlenségükért harcoló gyarmati népeket és mélységesen elítélik az impe­rialista erők neokolonialista politikáját, amely arra irányul, hogy a függetlenségükért har­coló és azt védelmező népeket újból leigázza. Megállapítják, hogy az ázsiai, afrikai cs latin­amerikai, valamint a szocia­lista országok barátsága az im­perializmus, a- kolonializmus és a neokolonializmus elleni eredményes harc igen fontos tényezője és feltétele. Mindkét fél felháborodással ítéli el a karibi és a megszál­lás alatt álló Dél-Jemen elle­ni agresszív imperialista ak­ciót és határozottan követeli, hogy az ENSZ hozzon intézke­déseket az agresszív támadások végérvényes megszüntetéséért. A magyar fél teljes mérték­ben szolidáris a Jemeni Arab Köztársaság nemzeti forradal­Moszkva, (TASZSZ1: Anasztasz Mikojan, a moszkvai televízióban beszá­molt a szovjet parlamenti küldöttség Japánba tett láto­gatásáról. *— A kormányszintű tárgya­lásokon — mutatott rá Mi­kojan — a korábbinál jobb megértés uralkodott és jelen­tős előrehaladást értünk el. Mikoljan Ikeda minisaterel- nökkel folytatott megbeszé­léseiből kiemelte a békeszer­ződés, a közvetlen légijárat, valamint a föld alatti atom­robbantások betiltásának kér­dését: mával és függetlenségi harcá­val, amelyet nagyjelentőségű­nek tart az arábiai-féiszigeten folyó felszabadító harc előre­haladása és győzelme szem­pontjából. Ezúttal is kifejezi azt a vé­leményét, hogy fel kell szá­molni az adeni angol támasz­pontot, mint a kolonializmus bázisát. Teljes támogatásáról biztosította Jemen népét igaz­ságos harcában. A felek a leghatározottabban elítélik a faji megkülönböztetés minden formáját. A magyar és a jemeni fél örömmel veszi tudomásul, hogy összeült az. ENSZ világkereske­delmi és fejlesztési konferen­ciája és kifejezi azt a remé­nyét, hogy a konferencia elő­segíti a különböző fejlettségi fokú és társadalmi rendszerű országok közötti gazdasági kap­csolatok fejlődését, száműzi a nemzetközi kereskedelemből az együttműködést gátló disz­kriminációt. A magyar fél nagyra értéke­li az arab államfők kairói csúcsértekezletén nyilvánosság­ra hozott nagyfontosságú hatá­rozatokat és támogatja az arab népek igazságos követelését, hogy a Palesztinái arab nép jogainak helyreállítását célzó ENSZ határozatokat haladékta­lanul hajtsák végre. Szalal elnök magyarországi látogatása és tárgyalásai je­lentős mértékben hozzájárul­nak a két ország és népeink baráti kapcsolatainak erősíté­séhez és fejlesztéséhez, a világ népei közötti béke és barátság megszilárdításához. Budapest, 1964. május 30. Dobi István, a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnöke Abdullah al-Szalal a Jemeni Arab Köztársaság elnöke A békeszerződés kérdésének megoldása nem bizonyult le­hetségesnek. A japán kormány meg szeretné kapni Askurilli szigetcsoport két szigetét, amelyek saovjet — Kamcsat­ka közlekedési kapui. Miko­jan annak a véleményének adott kifejezést, hogy türe­lemre van szükség és meg kell várni azt az időt, amíg a békeszerződéssel kapcsola­tos ellentétek elsimulnak. De addig is mondotta — fej­leszteni kell az érintkezést és a barátságot, mert az meg­gyorsítja a békeszerződés alá­írásét. Moszkva, (TASZSZ): A Szovjetunióban tartózko­dó Walter Ulbricht, az NSZEP Központi Bizottságának első titkára, az NDK Államtaná­csának elnöke és kísérete va­sárnap IL—18-as repülőgépen Moszkvából Szverdlovszkba utazott. Vasárnap este Walter Ulb­richt az NSZEP első titkára, az NDK Államtanácsának el­nöke, felesége, valamint az Párizs, (MTI): Meurthe-et-Moselle megyé­ben vasárnap parlamenti pót­választás volt, amelyen Louis Dupont kommunista munkás szerezte meg a lemondott UNR-pártj képviselő mandátu­mát. A választás számszerű ered­ménye jellemzően mutatja a francia belpolitikai erőviszo­nyok változását. 1962-ben a választók 43 százaléka a kor­mánypárt jelöltjére szavazott, NDK több állami és pártveze­tője kíséretében a szverdlovsz- kj operettszínházban megte­kintette Kálmán Imre „ördög- lovas’“ című operettjét. A díszelőadáson megjelent Andrej Kirilenko, az SZKP Központi Bizottsága elnökségi tagja és felesége, Mihail Geor­gadze, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének titkára, valamint több szverdlovszki párt- és szovjet vezető. a kommunista párt jelöltje a szavazatok 34 százalékát kap­ta meg. Most a választások el­ső menetében Louis Dupontnak csak 900 szavazat hiányzott az abszolút többséghez. A máso­dik fordulóban a Francia Szo­cialista Párt, a Radikális Párt és a PSU visszaléptette je­löltjét, és felszólították szava­zóikat, támogassák Louis Du*- pont-t, a demokratikus bal­oldal közös jelöltjét. A válasz­tók közel 55 százaléka Dupont- ra szavazott. alkalmazásával próbálja ki­éheztetni az apró hegyi fal­vakban élő lakosságot. A Sunday Telegraph különtu- dósítójának jelentése szerint katonai járőrök módszeresen felégetik a településeken ta­lált élelmiszertartalékokat és leölik az állatokat. A brit csapatok ellenőrzése alatt ál­ló területeken megakadályoz­zák, hogy ez elűzött lakosság visszatérjen falvaikba, a cse­kély kiterjedésű termőföldek megművelésére. kell eldőlni.' Az egyik Saszt- ri tárca nélküli miniszter, aki Nehru betegsége idején a miniszterelnöki teendőket el­látta, a másik Morardzsi űe- szai volt pénzügyminiszter, aki ragaszkodik jelöléséhez, mert azt állítja, hogy jog szerint őt illeti az első hely a párt­ban eltöltött idő alapján. Az eddigi megbeszélések alapján azonban úgy látszik, hogy a párt parlamenti kép­viselőinek legnagyobb része Sasztrit támogatja. Világpolitika sorokban Joszip Broz Tito, jugoszláv elnök hétfőn reggel feleségé­vel együtt hatnapos látogatás­ra Finnországba indult. Tito elnök útban Finnország felé átrepült hazánk felett és táviratban üdvözölte Dobi Istvánt és Kádár Jánost. Vasárnap tartották meg Bo­líviában az elnökválasztáso­kat. A hírügynökségi jelenté­sek szerint az országban még csak részeredmények ismere­tesek, mindezek ellenére Vic­tor Paz Estenssoro „győzelme” bizonyosra vehető: ő volt az egyetlen elnökjelölt. Wxuan Thuy, a Vietnami Demokratikus Köztársaság külügyminisztere a genfi ér­tekezlet társelnökeihez szom­baton intézett levelében java­solta, hívják össze haladékta­lanul Phnom Penhbe Kam­bodzsa fővárosába a genfi ér­tekezleten részt vett országok nemzetközi értekezletét a lao­szi helyzet megvitatására. Cipruson a vasárnap arány­lag nyugodtan telt el. Mind­össze két kisebb incidensre került sor, Nicosiában, illetve Limasszol vidékén. Sebesülés Itt sem történt. Az AFP nicosiai tudósítója megállapítja, hogy a „Marley- ügy” ismét felszította az an­golellenes érzelmeket a szige­ten. Mint ismeretes, a Cipru­son állomásozó angol légierők­nél szolgáló Marleyt a ciprusi hatóságok letartóztatták, mert fegyvert csempészett ciprusi törökök számára. Az ügy nyo­mán napirenden vannak az angolellenes tüntetések. A párizsiak vasárnap em­lékezlek meg a kommün 93. évfordulójáról. A Pere Lac­haise temetőben két és fél órán át sok ezer főnyi tömeg vonult fel a kommunárdok falánál, hogy lerója kegyeletét az első népkormányzat hősei­nek emlékművénél. Leonyid Brezsnyev távira­tot intézett Burgibához, a Tu­néziai Köztársaság elnökéhez és üdvözölte az elnököt, vala­mint Tunézia népét az or­szág nemzeti ünnepe — a győ­zelem napja alkalmából. Brezsnyev meggyőződését fe­jezte ki, hogy a két ország közötti baráti kapcsolatok és eredményes együttműködés a jövőben is sikeresen fejlődik és erősödik a két ország. népe, valamint az általános béke ja­vára. Von Hassel, nyugatnémet hadügyminiszter vasárnap At­hénba repült. Hassel három­napos görögországi tartózko­dása során Papandreu minisz­terelnökkel, Garufaliasz had­ügyminiszterrel és Kosztopu- losz külügyminiszterrel tár­gyal­„Éhséghadjárat“ a dél-arákiai szabadságharcosok ellen London, (MTI): Az Aden bői érkező jelenté­sek beismerik, hogy a nagy anyagi és számbeli túlerővel támadó brit csapatoknak a fegyverek erejével sem sike­rült megtörniük a Radfan-hegy- ség sziklái között védekező arab felkelők ellenállását. A harcok színhelyéről küldött laptudósítások — ezúttal elő­ször — nyíltan bevallják, hogy az angol hadvezetés most a „felperzselt föld” taktikájának Kamaradzs, az Indiai Nem­zeti Kongresszsus Párt elnöke tanácskozásokat folytat a párt parlamenti képviselőivel abból a célból, hogy Nehru utódét a parlamenti csoport keddi üléséi! egyhangúlag vá­laszthassa meg. Kamaradzs vasárnap több, mint száz kongresstzuspárti képviselő­vel beszélt, hétfőre pedig to­vábbi háromszáz képviselőt hívott össze. A jelölési harcnak tulaj­donképpen két személy között Mikojan nyilatkozata a moszkvai televízióban I demokraílus esységírsn! győzelme a franciaországi parlamenti pótválasztáson Gergely Mihály* * Idegenek 23. Ladóné, leplezetlenül für­készve arcában, megkérdezte: — Mi van veled? Olyan zak- latóttnak látszol! — Talán mert fáradt vagyok. — Nagyon látszik rajtad. És ne haragudj... mintha el is ha­nyagolnád magad! Csak akkor nézett végig ma­gán, s vette észre, hogy haza­érkezésekor siettségében egy mosásra váró, összegyűrődött pongyoláját vette föl, és lába is a rosszabbik papucsba té­vedt, talpa félig leszakadt, rég ki kéllett volna dobnia, de tar­togatta, mert takarításhoz meg­felelt. Miután Ladóné elköszönt, a tükör elé ült, hosszan vizsgálta magát. Nem csoda, hogy úgy beszélt Irén, gondolta, való­ban elhanyagoltnak látszik. És Vz arca is, fedezte fel meglepet­1964. június 2. ten, az arca is más. Fáradt, sze­me fénytelen, kissé lesoványo­dott, a haja kócos. Hetek óta nem jutott el a fodrászhoz. Ezeket, a felismeréseket, minthogy férje egyre késett, lassanként kapcsolatba hozta az immár ismétlődő kimara­dásokkal, férjének az utóbbi időben tapasztalt elhidegülésé- vel. Éjfél felé megjött a fia. Ag- gódóan és indulatán uralkodva kémlelte. — Szervusz, fiam! — kö­szöntötte, s beidegzetten csók­ra nyújtotta arcát. — Csókolom — mondta Gé­za, éppen csak arcát érintette .egy pillanatra anyja hűs, s.irna arcához, aztán ment be a szo­bájába A fiú levetette ingét is, hogy felvegye pizsamakabátját, az anya meglátta kezén a kötést. — Mi az? mi történt? — sie­tett hozzá. — Semmi. Egy srác véletle­nül hozzányomta a cigit. — Ki kötötte be? Mutasd! — s nyúlt a kötésért, vékony uj­jával felszakította a ragasztó- szalag egyik ágát. A fiú dühösen elrántotta a kezét. — Hagyd a fenébe! Az anya néhány pillanatra megbénult. — Fiam!... Hogy beszélsz anyáddal! A fiú pizsamakabátjába bújt, a cipőjét kezdte kifűzni. — Egyáltalán hol voltál ilyen soká?... Éjfél van, rég ágyban volna a helyed! A fiú piszmogott a cipővel; föl sem nézett anyjára. — Hol voltál, felelj hát! — Züzüéknél. — Az kicsoda? — Egy lány. — Mindjárt gondoltam! — Akkor miért kérded? Az anya keze kissé megemel­kedett, de fékezte haragját. Megpróbált nyugodtan, halkan beszélni, hisz döbbenten kelleti tapasztalnia, hogy ez a fiú, ha lehet, talán még távolabb van tőle, mint az első este, amikor hozzájuk költözött. — Fiam, anyáddal beszélj tisztességesen!... Hol lakik az a Züzü? — Itt a József Attila tele­pen. — És kik voltak ott — Lányok, fiúk. — Bora is? — Igen. — Miért jöttetek össze nála? — Táncoltunk, beszélget­tünk. , Az anya megfogta a fiú ke­zét, felszakította a ragasztó keresztszalag másik agat is. Fia megint elhúzta volna a karját, de ő nem engedte, megnézte a sebhelyet. — De csúnya! Egy odaérintett ciga­retta nem éget ekkora sebet! A fiú rágyújtott. — Nagyon szépen, megkér­lek, próbálj kevesebbet dohá­nyozni! ...És jó volna, ha a méregerős Munkás helyett mast szívnál. Tervet vagy Fecskét. — Visszaragasztotta a szalagot, hogy a sebhez ne érjen, óvato­san simítgatta le. — Holnap feltétlenül menj el orvoshoz, mert elmérgeződ- het! Mindjárt reggel elléphetsz a rendelőintézetbe! A fiú hátat fordított, kibújt nadrágjából, s célzatosan meglengette a pizsa­manadrágot. — Nem mosakodsz meg? — Ezzel a kézzel nem tudok. — Majd én segítek, gyere. A fiú eloltotta a cigarettát. — Szeretnék már lefeküdni: Az anya megértette a kiuta­sítást. — Jól ván, fiam... — A visz­szanyelt sírás lefojtotta hang­ját. — Jó éjszakát! — Csókolom — morogta a fiú, felkattintotta éjjeli lám­páját, s anyja még el sem hagy­ta a szobát, amikor eloltotta a mennyezeti csillárt. Az anya kihúzta a kulcsot az előszobaajtóból, pedig már tudta, ma éjjel nem jön haza a férje, a szüleinél alszik. Be­takargatta a kisfiút, kiment az erkélyre. Nyitva hagyta az erkélyajtót, mert kellemes májusi éjszaka volt, most erősen és tisztán érezhette a hegyekből a város­ra aláhömpölygő léghullámo­kat. Enyhén édeskés zsenge fű és kankalin illata volt a leve­gőnek, a tavaszi erdő buja pá­ráival telített illata. Máskor mindig különös erővel pezsget- te meg a hosszú tél után, most azonban érzéketlen maradt a külső ingerrel szemben, mert teljesen lefoglalták nyomasz­tó és nyugtalanító élményei. Elhelyezkedett a nyugágyban, legalább a testét pihentesse, ha már aludni képtelen ebben a lelkiállapotban. Megijesztet­te a fiával folytatott párbe­széd. Igen, fia egy ideje akadozás nélkül áttért a tegezésre, de rá kellett eszmélnie, hogy ezzel semmi sem változott, nem ke­rültek közelebb egymáshoz. Tehát máshol a baj, máshoj rejtőzik a megoldás kulcsa. De vajon képes lesz-e valaha is megtalálni azt a kulcsot, ami­vel megnyithatja fia bezárt lelkét. Eddig hitt ebben, az imént azonban úgy találta, hogy az előtte ismeretlen eredetű újabb vonásokkal együtt meglévő tu­lajdonságai még jobban eltá­volítják a fiát. Azon gondolkodott, vajon nem ő-e a hibás fia sorsának alakulásában? Nem ő követte-e el a nagyobb hibát tizenöt év­vel ezelőtt, amikor otthagyta első férjét? Fölidézte azokat a napokat. Kórházban feküdt öt hétig, epemütéttel. Súlyos volt az ope. ráció, de szerencsésen felépült, pár nappal még előbb is bocsá­tották haza, • mint korábban közölték vele, s ahogy megírta férjének. így tehát egyedül kellett utaznia. Még gyönge Volt, ezért nagyobb erőfeszítés nélkül elviselte. Késő estére ért haza a faluba, már alud­tak. Pontosan ilyen meleg má­jusi éjszaka volt, s ő akadaly- talanul bejuthatott az udvar­ba, a kutya nem uguita meg, bejutott a házba, mert az ajtót kitárták éjszakára. Idegen nci hang fogadta, az ágyuk felől hallatszott: „Ki az?” Aztán fel­riadt a férje is, ő pedig felkat­tintotta a villanyt, és meglátta ágyukban az idegen asszonyt, aki arcát eltakarva futott hát­ra á kis kamrába. Férje má­sodunokatestvére volt, látoga­tóban tartózkodott náluk. (Folytatjuk! Előkészítő tanácskozások üeiiru utódjának megválasztására 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom