Kelet-Magyarország, 1964. június (24. évfolyam, 127-150. szám)
1964-06-02 / 127. szám
Szocialista hrígá a tsz-ekben A termelőszövetkezetek szocialista brigádvezetőinek a tanácskozásán az egyik felszólaló megjegyezte: a szocialista brigádmozgalom a tsz-ekben az emberek köréből indult feszítő erő, amely egyre sürgetőbben követeli a vele való sokrétű foglalkozást. Megyénkben a tsz-eknél a versenynek a legfejlettebb formáját, a szocialista brigádmozgalmat 1962-ben kezdte segíteni a népfront. A segítség nem a szervezésben nyilvánult meg, mert a mozgalom az ipari üzemekben való kibontakozás után, külön ösztönzés nélkül kezdte érdekelni a szövetkezeti tagokat. A Hazafias Népfront segítése a forma és a tartalom összehangolásában nyilvánult meg; szocialista brigádszerződési mintákat javasoltak az egyébként ismeretes elv alapján: szocialista módon élni, dolgozni, művelődni. Az első évben harminc, tavaly már negyvennyolc brigád tagjai igyekeztek a szocialista címet megszerezni. Tizenhét brigádnak oda is ítélték a címet, köztük a nyíregyházi Ságvári, a hodászi Béke, a szamostatár- falvi Ady tsz-ek brigádjainak. Az idén több mint ötven brigád vállalta a szocialista cím megszerzését. A mozgalom tehát él, terebélyesedik, s valóban követeli megfelelő helyét a társadalmi életben. Hogy mennyire égetően fontos ennek az igénynek a kielégítése, arra talán elég a nagygéci tsz brigádjának példáját megemlíteni. A nagygéci brigád tagjai 1962-ben határozták el a szocialista cím megszerzését. Nagy lelkesedéssel tevékenykedtek. A tsz és a járás vezetői, a közgyűlés értékelte is tavaly a munkájukat, s méltónak találták őket a szocialista brigád cím elnyerésére, azonban nem tudtak honnan biztosítani számukra — oklevelet és jelvényt. Nem is anyagiakról, hanem erkölcsi dolgokról volt szó — a brigád tagjai mégis elkedvetlenedtek. A nagygécihez hasonló példa •ok van. Más jellegű gondja van a mándoki Kossuth Tsz sertéstenyésztő brigádjának, melynek tagjai ötven esztendő fölöttiek. Vállalásaikat teljesítették, termelésben túlteljesítették. Azonban a tagok nyomására a tsz vezetősége csökkentette a prémium értékét például a malacnevelésnél, ahol a vállalt 14 helyett 16 darabot választottak el kocánként. Van még jócskán szemléletbeli probléma is. Több helyen sem időközben, sem év végén nem foglalkoznak a brigádok tevékenységének értékelésével, nem biztosítják a megfelelő feltételeket a vállalások teljesítéséhez. Egyes — főleg műve. lődési — célok irreálisak, megalapozatlanok. Helyenként egy, de több tsz-ben két vagy három év távlatára szabják meg feladataikat. £s Végül: a szocialista brigádmozgalomnak a tsz-ekben nincs megfelelő gazdája. Ezek egyben országos gondok is. Emiatt vált szükségessé a tsz-ek szocialista brigádmozgalma egységes rendszerének mielőbbi megteremtése, amit várnak a brigádok. A versenyben, legyen az csak termelési vagy magasabb szintű a közösségen belül, nem csupán a versengésért vesznek részt a dolgozók, noha ez lényeges emberi hajtóerő. A verseny, ha nincs nyilvánossága, nincs erkölcsi és anyagi elismerése — elsekélyesedik, végül elhal. Nos, a nyilvánosságot, a rendszeres értékelést a meglévő versenybizottságoknak kell biztosítani. Ahol verseny van, ott a siker érdekében legyen versenybizottság is. A községi tanács irányításával a társadal. mi szervekből, a tanács mező- gazdasági, kulturális állandó bizottságaiból jöjjenek létre ezek a bizottságok, amelyek tagjai részben értékelik az eredményeket, de segítséget is adnak ahhoz, hogy a brigád vállalásainak teljesítéséhez meglegyenek a feltételek. A járási versenybizottság pedig szervezetten fogja össze a brigárok versenyét, segítsen a tsz vezetőinek, a községi versenybizottságnak a szocialista címért küzdő brigád értékelésében. S közös javaslatuk alapján kerüljön a brigád tevékenysége a közgyűlés elé. A szocialista brigádmozgalomban a termelési Vállalások teljesítésével nincs baj, közössé, gi életük is szépen fejlődik a tagoknak. Azonban legtöbb esetben gondot okoz a művelődés kérdése. Itt már eleve túlzottak, úgymondva nem személyekre szabottak a vállalások. A vegyes korú és iskolai képzettségű brigád tagjainál például célul tűzik a nyolc osztály elvégzését.. Az ilyen általánosítás helytelen. Ebből is következik, hogy több évig is elhúzódik, amíg a brigád minden tagja megszerzi a bizonyítványt a nyolc osztályról. A mezőgazdasági termelésben egyéves periódus vah. jVlindig év végén derül ki a tehnelésben tett vállalás eredménye. Ehhez az egyéves termelési szakaszhoz célszerű kapcsolni a kulturális előrehaladás is. így egy év után értékelhető a brigád vállalása. Ez éppen azért fontos, mert így nem késik a jogos erkölcsi elismerés. Furcsa és a maga módján fárasztó az, ha valaki becsülettel vállal többet mint mások, és három esztendőn keresztül kell várnia a dicséretre. Az erkölcsiek mellett számottevő jelentősége van az anyagi megbecsülésnek is. A szocialista címért tevékenykedő brigádok mindig többet vállalnak mint azok, akik még kívül vannak a mozgalmon, vagyis, a közösségnek is több anyagi hasznot biztosítanak. Nem szabad tehát sajnáini a brigád tagjaitól, mint a mándoki Kossuth Tsz-ben is tették, magasabb eredményeikért a nagyobb anyagi megbecsülést. De ezen túlmenően gazdálkodási tervében biztosítson a tsz anyagi fedezetet, hogy honorálja sikerei alapján a brigádot. Samu András Húsz százalékért Kiszámított menetrend — Asszony a laborban Kékesen pislog a gázláng. „Alany” az ásványolaj. Más laborokban fehérköpenyt öltenek magukra, itt kék munkaruhában dolgoznak a laboránsok. Az egyik különleges kísérleti desztiláló berendezésnél pirospettyes fej kendőben — fiatalasszony. Zsíros Sándorné, laboráns. Szinte észre sem veszi érkezésünket. Minden idegszálával a kísérletet figyeli. Egy figyelmetlen mozdulat és... — Most azt a feladatot kaptam — mondja kérdésünkre —, hogy kísérletezzem ki a vazelin folyamatos gyártását. Az elgondolás szerzője az üzem főmérnöke és igazgatója. Az általuk konstruált kísérleti berendezésen folyik a kutatás. Ha sikerül a megoldás, azt jelentené, hogy a vazelint nem szakaszosan, hanem folyamatosan gyártanák majd az üzemben. Az új eljárás a savazásnál felhasznált vegyszereket felére csökkentené, a termelékenységet pedig 20 százalékkal emelné. Üveglapot vesz elő, belemártja a lefolyó olaj tartályába. Kiveszi, aztán az ablakon beszűrődő napfénynek tartva mondja: — Az eddigi eredmények biztatóak. Munkánk lényege az, hogy pontosan és figyelmesen dolgozzunk. Elég egy figyelmetlen mozdulat, kóny- nyen baj lehet. Minden jelentősebb kísérletet A kísérletnek pontos, kiszámított menetrendje van. Nehéz, sokszor bonyolult műveletet kell végezni. S ez nemcsak pontosságét, türelmet és koncentráltságot igényel, hanem megfelelő gyakorlatot is. Már együtt működik a kísérleti eszközök elkészítésénél. — Ez is itt készült — mutat a kísérleti berendezésre —, hű mása az elképzelésnek. Gondosan kell kezelni, mert egy figyelmetlen jelentés, vagy észrevétel zavart okozhat a kutatóknak. Egyszerű laboráns, aki lelki- ismeretesen dolgozik. Olyan segítő társ, aki sikerre viszi a kutatók számításait. Tizennégy éve dolgozik a nyírbog- dányl üzemben. Szomjasan érdeklődött minden iránt. Nem hiába. Már annyira elsajátította a „vegyikonyha boszorkányságát”, hogy az utóbbi években minden jelentősebb kísérleteket ő végez. Az igazgató azt mondta róla: „Bármilyen bonyolult kísérletet rá lehet bízni. A számításokban, a kivitelezésekben még nem tévedett...” Változás nem történt“ Nem járt főiskolára, egyetemre, de érdeklődése, szorgalma, sok mindenre megtanította. Mint családanya, a második műszak és a gyerek- nevelés mellett — ha nehézségek árán is — jut ideje a tanulásra. Vegyipari szakiskolába jár, most készül a vizs-. gára. * A laboratórium legrégibb dolgozója. Méltán emlegetik a törzsgárda tagjának. És ez többre is kötelezi őt. Vége a műszaknak. A többi laboráns már a napfényben fürdik, ő még továbbra is ott marad, számolgat, méreget, aztán az adatokat feljegyzi a kísérleti lapra. „A kísérlet a számításoknak megfelelően halad... Változás nem történt a kijelölt programban.. A sa- vazás az előírt hőfokon történt...” S alákanyarintja ^ nevét. Bálint Lajo« Negyedszázad az utak mentén 25 éve leng a piros zászlócska — Egy csók története , Ne tessék gúnyt űzni belőlem" — Látástól '/okulásig az úton Napszámos űtkaparók voltak. Jubiláló űtőrök lettek. Ehhez egy világnak kellett fordulnia nálunk. Tudják. Ladányi Béla, a tömött bajuszú alacsony ember és két társa, a szikár Hegymegi Mihály és a napszítta arcú Turánszki László szótlanul ülnek egymás mellett. Ladányi bácsi az oklevéllel bajlódik. Bütykös ujjaival hajtogatja. Hegymegi az asztal fölött a jutalompénzt számolja. Turánszki mozdulatlanul ül. Cs. Nagy Pál, a KPM Szabolcs megyei igazgatója figyeli a veterán útőrö- ket. Egy emberöltőt, háromnegyed századot őrködtek az utak mentén. Télen a hóviharokkal küzdöttek, nyáron a port nyelték. Tavasszal és ősszel' a sártengerrel birkóztak. És mindig egyedül. Csak a madarak kísérték útjukon. Meg az útkaparóí piros zászlócska. Jelezte, hogy valahol a közelben lapátol Ladányi, Hegymegi, vagy Turánszki. „Olyan legyen az út, mint a kert" — Én kezdettől fogva, már 25 éve a Kisvárda—királyhel- meci és a Dögé—szabolcsveres- marti útszakaszon dolgozom — mondja az ötvennyolc esztendős Ladányi Béla. — Nincstelenek voltunk. A katonaságtól altiszti állásokra jogosító igazolványnyal szereltem le. Azt mondták elsőbbségi jogom lesz a civil életben. Lett? Nem? Küldtem az igazolványt a postához, vasúthoz, de visszaküldték — magyarázza és megigazítja vállán a táskát. — Volt nálunk, Szabolcsveresmarton egy Szuromj István nevű út- őr. ö ajánlott maga helyett, mert haza ment dolgozni Beszterecre. Így lett napszámos útkaparó Ladányi Béla. — Legalább keresetet biztosított. S nagyon Jcellett kérem, mert nekünk tíz gyermekünk van... Mindig azon voltam, hogy az én útszakaszom olyan legyen, mint egy kert. Ebbe betegedtem meg. Nem sokáig dolgozok már. Két év és három hónap múlva nyugdíjaznak. Csak egyet szeretnék látni. Azt a földmeny- nyiséget, amit 25 éven át ellapátoltam az utakról — mondja. — Mi volt a legnagyobb élménye? — Egy csókolózás. De szerencsésen végződött. Emlékszem, a 104-es úton homokoltam. Szembe jött egy személygépkocsi. Ketten ültek benne. A vezető és mellette egy nő. Csókolóztak. Még mosolyogtam is. Nem vették észre a kanyart. Nekifutottak egy villanypóznának, de nem történt semmi bajuk. Én mentem fogatért. Két tehén alig KIS]Ó: KSH Sokvégű szalámi Súlyosan idegesíti pesti embert a szalámikérdés. Pesti ember a mai henye kiszolgálási rend mellett soha nem tudja biztosan, hogy vajon a tiz deka szalámit tartalmazó csomagocskában benne van-e a szalámivég, avagy nincs benne. Pesti ember véggel szereti kapni a szalámit, pesti ember sokmindenről le tud mondani, ebben azonban nem ismer tréfát. És még ma is előfordul nemegyszer, hogy a szalámivéget kicsempészik a csomagból és a vevő hiába reklamál. — A panasz oka — mondotta munkatársunknak a KBH szalámiraknagya —, hogy a legnagyobb rúd szaláminak is csak két vége van. Ám már a jövő héten forgalomba hozzuk a sokvégű szalámit és attól kezdve minden tízdekás csomaghoz jut vég, a vele járó madzaggal és plombával. Kilencbogú cérna Sok évi átlaggal szemben az idén erősebb a tavaszi gombhullás. Oka a buszok, villamosok növekvő forgalma és a gombfoci növekvő népszerűsége, továbbá az, hogy a gombfelvarrás nem megy a régi tűzzel-kedvvel, csak úgy tes- sék-lássék, álmosan. Ennek oka viszont, hogy a gombvarró fonal egyhangú. Ám amióta forgalomba került a bogra hajlamos, egyszeribe megváltozott a helyzet. A cérna, mely befűzés után bogra ugrik és ne- kikunkorul, jótékony indulatba hozza az ügyfelet. Lendülettel igazítja egyenesbe, ám a évim ismét bogra áll és gomb nyakán előre körültekeredik. Mire átszúrod és húznád,már kettős hurok van az innenső oldalon és harmadára rövidült a táv. Rángatod sziszegve, fújva, ám megfogódzkodik a fonal és vet olyan tekercselést, hogy az Orion-gyár se különbet. Ollót ragadsz, szétvagdosod akkora düh melegével mintha bojtorjánt irtanál... Ekként frissíti pangó vérkeringésed a bogos cérna, kézenfekvő, hogy minél több bog, annál nagyobb a pezsdülés. A jövő héten a KBH hozza a magas nyomású fonalat, mely befűzés előtt kilenc bogra ugrik, és amellyel soha többé egyetlen öltést nem lehet csinálni. Csak ugrani rekordot, föl, egészen a plafonig. bírta kihúzni az autót az árokból. Nevetnek. Turánszki László komolyra fordítja a szót. — Én is hasonlóan kezdtem a pályát mint Ladányi kománk. Addig részes munkái, meg harmados voltam. Császár Pál hívására lettem útőr. Hogy mi volt a feladat régen? — fejből sorolja, mit ;s írt elő az útkaparóí munkakör. — Fel- szabadulás előtt minden évben április elsejétől szeptember 30-ig reggel hattól este hatig, szeptembertől áprilisig meg napfelkeltétől naplementéig. áz úirnester előtt — Ez ahnyit jelentett, hogy látástól vakulásig — magyarázza Hegymegi, aki a legfiatalabb közöttük. — De nem kaptunk ám ruhát, csizmát, kesztyűt mint most... No és nem szerettük a feletteseket. Én legalább is nem — néz két társára. Azok bólogatnak. — Katonásan kellett nekik jelenteni. Én meg nem szoktam hozzá. Egyszer emlékszem, hogy megszégyenített a Szabó Károly útmester. Jött ellenőrizni. Elibe álltam és jelentettem. Mosolygott. — A középső ujja nincs a nadrág varrásán — válaszolta gúnyosan. Oda néztem. — Ismételje meg még egyszer a jelentést — mondta. — Ne tessék már gúnyt üznj belőlem — válaszolta Hegymegi. — Hogy beszél a felettesével? — mordult rá az útmester. Elhallgatott. S jelentett újra. Már csak a ház a régi — Kénytelen volt az ember megalázkodni. Rá voltunk utalva a pénzre. Sokszor megtette, hogy kilométereket gyalogoltatott. Elküldött a másik útkaparóhoz azzal, hogy hozzam el a könyvét, hadd írja be, hogy azt is ellenőrizte. Örökölték ök az alázatot is tizenkilenc esztendeig. — Én a Vajda Józsi bácsitól, szegénytől, akinek a helyébe léptem — emlékezik. — Mert mi is népes család voltunk. Nyolcunkból mindenhová jutott. En napszámosként dolgoztam az úton, s ahogy öregedtek az elődök, ügy kerültünk mi utánuk az útra. Még ma is abban az állami útkaparóí lakásban lakom Nyírtelek-Varjúlaposon, amelyikben negyven évvel az elő* dök laktak. De már csak a ház régi. Lakói új emberék. Farkas Ráírná» másik gyereke is mondta: ha megkapja a fizetést, több italra telik, s akkor mindegyiket megveri. Irénke már volt állami gondozásban, csak az anyja nem akarta fizetni utána a hozzájárulást, ezért kivette a gyermekotthonból. De nem törődik velük, elhanyagolja mindégyiket. A jegyzőkönyvben felsorolt indokok alapján B. Irénné állami gondozásba kerül. Emberséges környezet várja... „Édesanyja” pedig marad a régi környezetben. Nem ártana egy időre kiszakítani abból, akár törvényes eszközökkel is! Román Dénes tán otthagyta éjszakára a padlón. Reggel meg mondta a gyereknek: ha kérdezik, azt kell mondania, hogy leesett az ágyról, azért fáj a lába. Megnézzük a sebeket: ahogy a térdéhez érünk, rögtön sírni kezd, s próbálja elhúzni dagadt lábacskáját. A gyerek fején is daganatok. — A gyerek különben is visszamaradt a fejlődésben — folytatja Tóth Báiintné, miközben visszaadja Irénkére a ruhát. — Még háromévesnek sem látszik, pedig már az ötödiket tölti. Oka: a rosszul tápláltság. Az anyja, V. Mária külön él férjétől, s tudomásunk szerint gyakran iszik. A Tóth Báiintné, a hármas számú bölcsőde óvónője gyerekkocsit tol be a Megyei Gyermek és Ifjúságvédelmi Intézet udvarába. Arcán látszik a felindultság, s homlokán megcsillan egy-két verej- tékcsepp. A kocsiból kiveszi a gyereket, karjára véve beviszi Szedlák András igazgatóhoz. A két és fél, hérqm év körüli kislány arcán és nyakán kékeslila foltok; ütések nyomai. A gyermek jobb lábára nem tud ráállni. — Most hoztam az SZTK- ból — mondja lihegve az óvónő — elvittem a sérüléseket látleleteztetni. Mindenki csodálkozott, hogy hogy lehet egy gyereket ennyire megverni, hát nézzék meg ezeket a foltokat, meg a térdét. Majdnem nyomorékká tettek. Szedlák igazgató hellyel kínálja a még mindig kimelegedett asszonyt, aki részletesen beszámol a történtekről: — B. Irénkét az édesanyja minden reggel koszosán, ápolatlanul hozta be az óvodába. Viseltes, piszkos ruhákban. Nem egyszer találtunk a gyermek testén zózódásnyomokat. Ilyenkor mindig szótlan volt a gyerek, enni is alig evett Még tőlünk is félt olyankor, pedig minket nagyon szeret. Egyszer aztán megkérdeztük az anyját: mitől vannak a kislány testén a foltok? Azi mondta: mindig megverik e testvérei, meg a játszótársak... Ma reggel arra lettünk figyelmesek, hogy Irénke nem tud menni, húzza a jobb lábát Ahogy levetkőztettük, láttuk a csúnya kéznyomokat. Felhivattuk az egyik testvérét, í megkérdeztük: ki bántotta a kislányt, és miért? A gyerek elmondta: az anyjuk verts meg, mert Irénke nem tudotl levetkőzni magától. Errefe a* * asszony ledobta a padlóra s addig verte, rugdosta, amíg a kislány csak mozgott. AzNem is méltó az anya névre Állami gondozásba vették az agyongyötört kislányt éjjel-nappal, esőben-hóban. Még vasár- és ünnepnapokon is. Éspedig mindig egyforma erővel,, legfeljebb valamivel erősebben annál. Kétféle ütés lesz, téli és nyá. ri. Az előbbi a forró ütés az utóbbi a hideg. Azaz a nyári áramhűtő ütő lesz. a téli pedig fűtő ütő áram. Külön érdekessége a fogantyúnak, hogy érintetlen állapotban nem üt, csak akkor, ha valaki megfogja, de akkor mindig. Ez a biztonság tudatával tölti el az utast. Nincs többé lazaság, nincs az, hogy hiába fogom, nem üt. Nincs az utasnak kisebbségi érzete, nincs mellő- zöttségi sérelme, nincs az a benyomása, hogy ügyét hanyagul kezelik, hogy nem törődnek vele. Afelöl egészen nyugodt lehet, hogy ha a fogantyút megfogja, kap egy olyat a markába, hogy attól a haja égnek mered és automatikusan szalad ki száján a hangos kutyaúristen. Desti ember tavasszal fo* kozottan ideges. A Közönség Bosszantó Hivatal tavaszi hadjárata az idegesség elleni küzdelemben harci jelsza- szavát írta lobogójára... Biztonsági fogantyú Pesti ember idegességének egyik főoka, hogy a busz fogantyúja időnként ráz. A kérdés nem egyszerű. Pesti embert nem a villanyos ülésnek a puszta ténye idegesíti, pesti ember ilyen kicsiségre oda se figyel. Pesti ember a bizonytalanság érzete miatt ideges. Attól, hogy nem tudja előre, vajon fog-e ütni a fogantyú, avagy nem fog. Mert az se jó éppen, hogy amikor az ember nem várja, üt. Ám sokkal kellemetlenebb, amikor számít rá és nem üt. Miután pedig a busz fogantyúját az ütés jogától megfosztani méltánytalan lenne, a KBH biztonsági fogantyút alkalmaz. Azaz olyan fogantyút, amelyik állandóan telített elektromossággal és üt
