Kelet-Magyarország, 1964. május (24. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-07 / 105. szám

A Postavezérigazgatóság figyelmébe: Intézkedést e nyíregyházi tv vétel Ügyében! Szabolcs lakosságának 95 százaléka hlTtneítlfett Az 0TÍ-tó1 az SZTK-ig Ul£lUSItUH Táppénzre 30. gyógyszerre 46 millió 1963-ban Meggyorsulhat az ügyintézés, ha . . . Az év eleje óta naponta fordulnak levélben, vagy telefonon szerkesztőségünk­höz a nyíregyháziak: estén­ként élvezhetetlenek a te­levíziós adások. Az iskola- televízió adásainak megindu­lása után a nyíregyházi is­kolák fordultak hozzánk ha sonló panasszal — itt vi­szont délelőtt zavarják a műsort. Lapunk háromszor közölte olvasóink észrevéte­lét a tarthatatlan állapotról, mígnem kitűnt, hogy a vé­tel állandó zavarásának az oka: az 5. sz. Autóközleke­dési Vállalat ultrarövid hul­lámú adója leng ki és okoz bosszúságot nap mint nap sok ezer nyíregyházi család­nak. A zavarás körülményeit most nem ismertetjük, ar­ról eddig már többször be­széltünk. Április 13-i szá­munkban azt is megírtuk, hogy a Posta, Rádió- és Te­levízió Műszála Igazgatósá­gának Debrecenben székelő zavarvizsgáló üzeme meg­vizsgálta a helyzetet, meg­állapította a hibát, de ennél tovább sajnos nem ment. A debreceni üzem vezetője leg­utóbbi válaszában egyetér­tett cikkünkkel. Elismerte, hogy a zavar azóta is fen­áll. De hangsúlyozta, hogy az adóberendezés üzemi frekvenciájának megváltoz­tatására csak a Posta Ve­zérigazgatóság illetékes szakosztálya hivatott és jogosult. Bár az üzem 151/1964, számú átiratában jóval korábban fordult bu­dapesti felügyeleti hatósá­gához, s kérte tőlük a szük­séges intézkedést, a Posta Rádió- Televízió Műszaki Igazgatóságának egyáltalán nem sürgős a zavar elhárí­tása. Ezúton hívjuk fel a KPM Postavezérigazgatóságának figyelmét a hónapok óta tartó — felelőtlenségből származó — türelemjáték­ra, amely a tv előfizetők és az illetékes postai szervek között Immár három hónap­ja kezdődött. Közöljük: az ideiglenesen üzembe helye­zett tokaji tv-közvetítő ál­lomás még ma is gyakori hibái mellett havi 50 fo­rintért az AKÖV URH adó­jának sorozatos kalózkodá­sát elszenvedni mégis csak sok. Joggal reméljük, a minisz­tériumban már nem talál süket fülekre a nyíregyhá­ziak panasza! K. J. Szabolcsban százezreket érint a társadalombiztosítás. Mit nyújt ez a dolgozó ember­nek? Hogyan tükrözi a társa­dalmi rendszerben bekövetke­zett változásokat? Ezekről és a dolgozókat érdeklő egyéb fon­tos kérdésekről beszélgettünk Apáthy Sándorral, az SZTK Szabolcs megyei Alközpontjá­nak helyettes vezetőjével. — A társadalombiztosítási rendszerek mindig hűen kifeje­zik az illető ország politikáját. S, ha ebből a szempontból ha­sonlítjuk össze a felszabadulás előtti biztosítást a maival, azt kell mondanunk, hogy a kü­lönbség óriási. Régen a megbe­tegedés első három napjára sem munkabért, sem táppénzt nem kapott a dolgozó. Most az első naptól kezdve jár. A táp­pénz alapja a munkabér 65, il­letve 2 évi folyamatos munka- viszony esetén 75 százaléka. Valamikor a háztartási alkal­mazottak napi táppénze 1,10 pengő volt, jelenleg 20 forint. Szülési segély címén az OTI 1,20 pengőt adott, az SZTK na­pi 30 forintot. Egykor gümőkó- ros megbetegedés esetén csak 1 esztendeig kapott táppénzt az illető dolgozó, míg most 2 esz­tendeig folyósítjuk, 1945 előtt ismeretlen fogalom volt a gyer­mekápolási és szoptatási táp­pénz is. Ismeretlen volt az anyatej szolgáltatás, vagy a ta­nuló ifjúság társadalombizto­sítása is. A szanatóriumi ápo­lás semmiféle korlátozás alá nem esik. Vajon mi lett a munkás­sal, akit régen üzemi bal­eset ért? Ezernégyszáz szabolcsi fiatal készül nyári építőtáborokba Szolnok megye és a Balaton várja a diákokat A közelmúltban lezárult a jelentkezés a nyár; önkéntes ifjúsági építőtáborokba. Az elmúlt évhez hasonlóan az idén is nagy volt az érdeklő­dés, úgyszólván mindenütt több fiatal pályázott az ifjúsági szövetség megbízó­levelére, mint ahányan el­férnek a táborokban. 380 szabolcsi fiú Jászalsó­szentgyörgyre megy, ahol a Zagyva alsó folyásának tölté­seit erősítik meg. A lányok sokkal nagyobb létszámmal vesznek részt a munkában. Balatonújhelyen 430 lány a helyi állami gazdaság nyári munkáiban segít. A Lakitelek­re utazó lányoknak növény- ápolás és gyümölcsszedés lesz a dolguk. Hasonló feladatuk lesz az Izsákra és Balatonali- gára menőknek is. A 380 fiú július 12-től augusztus 22-ig, az 1100 lány pedig június 28-tól augusztus *2-ig dolgozik váltott turnusokban. A fiatalok most is mint min­den évben, előzőleg orvosi vizsgálaton vesznek részt. A munkaidő napi 6 óra lesz. Az idén az eddigieknél is nagyobb hatáskört biztosítanak a tábor önkormányzatának. A brigádvezetőkből megalakítják a tábori tanácsot, amely a parancsnoksággal együtt látja el a szervezést, irányítást. A brigádvezetők egyébként egy nappal korábban érkeznek a táborba, és „házigazdaként" fogadják társaikat. Nagy gondot fordítanak arra, hogy kellemesen tel­jen » fiatalok szabad ide­je. Megrendezik a hagyományos filmvetítéseket, kulturális és sportbemutatókat, de elsősor­ban a táborlakókra bízzák a művelődési, szórakozása prog­ram összeállítását. (bt) Ha meggyógyult, ha nem 20 hétig kapott táppénzt, s ha sú­lyos volt a sérülés, elbocsá­tották. Ma üzemi baleset ese­tén a táppénz időbeni korláto­zás nélkül jár, amíg a sérülés orvosi gyógykezelést igényel. Régen csak a legolcsóbb or­vosságot írták fel az orvosok. Ma ebbm sincs korlátozás. A felszabadulás utáni első társadalombiztosítási rendelke­zés megszűntette a dolgozók járulékfizetési kötelezettségét. Igen nagy jelentőségű volt kor­mányunknak az az intézkedé­se is, amellyel a mezőgazdasá­gi dolgozókat bevonta a bizto­sítás körébe* — Hogyan alakult Sza­bolcsban 1945 e'.óttésazóta a biztosítottak létszáma... Megyénk itt is elmaradott volt, összesen alig 16 500 volt a biztosítottak száma. Ezek nagy része kisiparos, alkalma­zott, hivatalnok, háztartási al­kalmazott volt. A változás 1945 DICSTELEN ÚT Szabolcs-Szatmár megye határát Téglás után Bököny előtt léptük át. Ügyet sem vetettünk a Moszkvicsunkat megelőző közönséges szürke Fobedára. Még azt sem vet­tük észre, hogy benne há­nyán ülnek. Miután a „kocsi­társ” megelőzött bennünket lassított a tempón és ott po- rolgatott az orrunk előtt. Kénytelenek voltunk lassab­ban menni, hogy ne szívjuk a port és, hogy a közeli er­dőben a rügyeit bontó, sűrű­jében fekete akácosokban gyönyörködjünk. Azon tű­nődtünk, milyen csodálato­san szép is a tavasz, no meg azon, hogy milyen jó lenne leheveredni a selymes pá­zsitra aludni egyet, mint gyermekkorunkban. De ilyen ínyencségekre most nem volt időnk, mert utunknak meghatározott célja volt, és ügyünk szabta menetideje. Boköny. Alig fordultunk •i a tanáesháza előtt, máris éles kanyar állta utunkat. Az előttünk haladó szürke Pobedát nem látjuk, no meg már el is felejtettük. Azaz felejtettük volna, mert az út felett lebegő és az úton szét­terjedő fehér foltra, és az út mellett álldogáló négy néni­kére lettünk figyelmesek. Azt még látjuk, — tova su­hanva —, hogy az egyik az öklét rázza utánunk, de a következő kanyar már elta­karja alakjukat, a távolság és a tér elnyeli hangjukat. Szidtak bennünket is... A következő hosszú egyenesben feltűnik előttünk a szürke Pobeda. Senki sem beszél közülünk az elgázolt kacsá­ról, de gondolata mindannyi­unknak a néni jogos ököl­rázása körül forog. Balkányban négy-öt kiscsir­ke teteme hever az út közepén. Kocsivezetőnk töri meg a csendet: — Piszok csirkefogó. Rálép a gázra és valósag­gal végig lövünk az előttünk levő négy kilométeres arány­lag egyenesebb útszakaszon, hátha közelebb kerülnénk a most már nem is közönséges Pobedához. Ismét lakott te­rület, girbe-görbe kövesút. Szakoly. Mindannyian az utat kémleljük. Milyen állat, esik áldozatul a tovasuhanó szürke Pobeda barbár veze­tőjének, utasai közönyének. A falu utolsó házainál kutya vonaglik, és vonít az árok szélén. Erőlködve vonszolná magát tovább kocsink zajára. Mellette három pötömnyi gyerek. Egyik jókora darab földrögöt vág a mellettünk elhaladó kocsihoz. — Tiifces vasat adnék a kezébe, nem volánt — szól sofőrünk. Közben azon után, de szembetűnően az utób­bi években tapasztalható. Ma a megye lakosságának 95 szá­zaléka élvezi a biztosítás elő­nyeit. Míg például 1960-ban a megye ipari, s egyéb biztosított­jainak a száma 84 000 volt, 1963 végére elérte a 95 000-et. Ez mutatható ki a mezőgazda­ságban is, ahol a döntő válto­zást az átszervezéssel értük el. 1960 év végén a megyében összesen 148 000 volt a bizto­sítottak száma, melyből a tsz- tagok 64 ezret tettek ki. Ugyan­akkor 1963-ban már elértük a 192 000-et, s ebből 95 000 terme­lőszövetkezeti tag élvezi a tár­sadalombiztosítással járó elő­nyöket. — Az utóbbi három esz­tendőben mennyit fizettek ki _különböző juttatások címén? _ — Az 1960-ast és az 1963-as évet összehasonlítva is óriási az emelkedés. Míg 1960-ban táp­pénz címén 21, addig 1963-ban 30 millió forintot folyósítot­tunk. Gyógyszerköltségekre há­rom évvel ezelőtt 28, 1963-ban pedig már 48 millió forintot fi­zettünk ki. Nem szerepel ezek között a gyógyászati eszköz (fűzők, talpbetétek, hallókészü­lékek, tolókocsik, művégtagok stb.), amelyet az arra rászorul­taknak juttatott az állam. Fo­rintban kifejezve ez 1860-ban 308 000-et, míg 1963-ban 514 ezret tett ki. Itt szükséges meg­említenem az anyatejet is. Er­re 1860-ban 431 000 forintot fi­zettünk ki, míg három évvel később 433 000 forintot. A töb­bi megyékhez viszonyítva Sza­bolcsban emelkedett a születé­sek száma. Ez kifejezésre jut a terhességi és gyermekágyi se­gélyek címén kifizetett össze­gek növekedésében is. 1960- ban a fentebb említettre 2 mil­lió 690 0Ó0 forintot fizettünk, nn'g 1963-ban több mint a dup­láját, 5 millió 665 ezer forintot. Nagy eredmény az is, hogy míg a múltban a gümőkóros bete­gek csak táppénzt kaptak, most a táppénzen felül 1863- ban részükre 800 000 forintot fizettünk ki juttatás címén. — A biztosítottak számá­nak növekedésé több admi­nisztrációit köpetel. Hogyan látják cl ezt a nagy mun­kát? Milyen gondok fog- lalkozlatják az SZTK me­gyei alközpontját? Régen a 16 500 biztosított ügyével 35 dolgozó foglalkozott, most a 192 000-rel 136. Me­gyénkben 108 SZTK kifizető hely van az üzemekben, hiva­talokban. — Általános probléma, hogy az üzemek, vállalatok, hivata­lok, tsz-ek nem közölnek olyan pontos adatokat, amelyek meg- könnyílenék egyrészt az ügyin­tézést, másrészt javítaná a dol­gozók ügyében való gyors és pontos intézkedést. Sajnos elő­fordul, hogy dolgozó emberek egy-egy ügyben heteket telíte­nek ei levelezéssel, szaladgál­nak ide oda, s kiesnek a ter­melésből is. Előfordul, hogy a munkaadók hónapokig nem vá­laszolnak, s végül ellenőreink­nek kell a helyszínen eljárni. — Egyes üzemekben a tár­sadalombiztosítási munkát nem becsülik eléggé. A dolgozók emiatt nem kapják meg idő­ben és pontosan a nekik jogo­san járó családi pótlékot, táp­pénzt, szülési segélyt stb. Az SZTK ügyintézőket egyes he­lyeken túlterhelik, sokszor más munkával bízzák meg. — Az elmondott problémák* a megnövekedett munka jogo­san igényelné azt Is, hogy egy­szerűsítsék és egységesítsék a társadalombiztosítási jogszabá­lyokat és az adminisztrációt* Ügy gondolom, felettes szer­veink megtaláljuk a módját* hogy még jobban szolgálhas­suk a dolgozó emberek érde­keit. Farkas Kálmán Legrégibb gyárunk / / *♦ i /♦< újjászületik Nyugdíjas masinák helyett svéd automata — Demecser úton a világszínvonalhoz — Kérek egy tábla krumpli­cukrot! — halljuk sokszor a boltokban. A textilüzemek­ben keményítő, az édeaségipar- ban keményítő-szörp formájá­ban találkozunk a burgonyá­val. Szőlőcukor, gyógyszerek alapanyagai készülnek belőle. És ki gondolná, hogy a bur- ganyatörköly, — mely nem más mint a keményítőgyártás mellékterméke, — kiválóan al­kalmas brikett-kötőanyagnak. A rekonstruk­ciós terv A demecseri burgonyakemé­nyítő gyárban a mosóban kez­dődik a burgonya útja és a csomagolóban ér véget. Innen a boltok, a gyárak címére szállítja a vasút, hogy ne le­gyen hiány keményítőből, krumplicukorból. A fogyasztók igényei ugyanis évről évre nö­vekednék. — Sajnos eddig két okból nem tudott eleget tenni a gyár a kívánságoknak. A mi igyekszik, hogy megközelítse, a hol előbukkanó, hol a ka­nyarokban eltűnő kocsit. Mi. hálydi előtt közelébe érünk. Kocsi vezetőnk figyelmeztet: — A piszok megint készül valamire. Mereven figye­lünk előre. Valóban. Hirtelen kígyózó mozgás és az úttes­ten villámgyorsan átmegy a Pobeda az út jobb oldalából a balba, majd vissza. El­érünk a kígyózó mozgás színhelyére. Ott egy szép iz­landi kakas roncsolatlan tes­te hever az út baloldalán a porba. Üjra kacskaringós szabolcsi községek. Nyírbátoron és Má­tészalkáig mentünk egy út­vonalon; még két tyúk jelez­te a szürke Pobeda dicstelen útját. Nem zavarta, hogy kö­vetjük. Hányán üllek benne? Hármán feltétlen! — ketten hátul, és esetleg két fő elől. Kije lehettek az utasok? Kiket vitt a szürke Pobeda? Embertársát, falut, munkát nem tisztelő polgártársakat. Sigér Imre termelésünk az időjárástól, a burgonyaterméstől lűgg. El­avult masinákkal dolgozott a gyár... Boza Lajos főmérnök tíz évvei ezelőtt került el a gyár­ból, Dunántúlra. Most újra visszajött és mint „új erő” lá­tott munkához három hónap­pal ezelőtt. Tíz év alatt sokat változott a burgonyakeményí­tő gyár. A terjedelmes ócska masinák nagy részét nyugdíjba küldték. Svéd gyártmányú for­gósziták, szeparátorok, vá­kuum dobszűrők, automata csomagológépek váltották fel a régieket. — Kellenek is ezek a gé­pek, mert az idei tervünk aligha lenne teljesíthető nél­külük. 300 vagon keményítő, 150—200 vagon szörp, 16 va­gon krumplicukor, 15 vagon szőlöcukor kerül ki belőlük egy év leforgása alatt. Az egykori káposztasavanyí­tó üzem, amely az első világ­háború bakáinak készítette a jó savanyú káposztát — mar­osak mutatóban van meg. A demecseri gyár a burgonyake­ményítő és cukor gyártására rendezkedett be, s útban van a világszínvonal felé. Ugyan­is a következő években meg­valósuló rekonstrukciós terv, amelynek végső összege elén majd a 60—70 millió forintot, — modem üzemmé változtatja a megye legrégibb gyárát. Kísérlet a gyárban és a földeken — Már hozzákezdtünk az ÚJ energiatelep felépítéséhez. A kazánok már itt vannak, ősztől az elavult szörp- és cukorgyártásról áttérünk a korszerű technológiára, új szörp- és cukorgyár épül a te­lepen r— magyarázza a főmér­nök. A tavalyihoz képest kétsze­resére növekedik a krumpli­cukor gyártás. Egyre több, közkedvelt 5 dekás ízléses" csomagolású kistáblás cukor hagyja «1 az üzemeket, mely­nek kétharmadát már gépek csomagolják. Ez gyorsabb és higiénikusabb. S amíg a gyárban főijük az új gépek elhelyezése, üzemrészek építése, — a kí­sérleti intézetek a jelenlegiek, nél magasabb keményitőtartal* mú burgonya kikísérletezésén fáradoznak. Már vannak ered­mények, a megye néhány tsz- e ilyen újfajta vetőmagot tett földbe a tavaszon. — Jó lenne minél előbb ná­lunk is meghonosítani a tér- melés utáni premizálást, mint a cukorrépánál tették ezt. — mondja javaslatát Boza fő­mérnök. — Szó van erről, de nem ártana minél előbb be is vezetni, elterjeszteni a bur- gonyatermesztő tsz-ekben. így magasabb keményítő'tartalmú nyersanyagot kapnánk, ez nép- gazdasági szinten komoly ha­szonnal járna... Tanfolyam kell Kialakulóban van a gyár és termelők közötti gyümöl­csöz» viszony. Fejlődik a gyár. Lépést tudnak-e tartani ezzel az emberek? — Bizony műszakiakkal számszerűleg nem állunk jói. Kevesen vannak. Saját után­pótlást kell nevelnünk. Nem­rég végezte el az erjedésipari technikumot az égjük dolgo­zónk, Kovács Margit, aki se­gédmunkásként kezdte, most művezető. Négyen tanulnak erjedésipari technikumban. Jó lenne megszerveznünk a munkásoknak az alapfokú szakmai tanfolyamot. A gé­pek, a korszerű eljárások sokkal több ismeretet kíván­nak meg... Szabolcs új üzemei mellett a régiek is korszerűsödnek, amelyre kitűnő példa Deme- cser. A krumpli — sokféle módon elkészítve és elegendő mennyiségben kerül innen az ország boltjaiba, fogyasztói­hoz. Páll Géza

Next

/
Oldalképek
Tartalom