Kelet-Magyarország, 1964. május (24. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-06 / 104. szám

Sok ezer keresett konfekció árudarab hagyja el évente a Nyíregyház; Textilruházati Ktsz. üzemét. A képen: asszonyok a futószalag körül. Foto: Hammel József Hídverők Univerzális akrobaták — Mikor az első jármű áthalad — Fillérek Tivader—ICssar között Négy méterre vagyunk a Tisza szintje alatt. Felettünk az esőfelhőkkel borított ég kis darabja. A talajból hatalmas vascölöpök meredeznek ki mintha egy óriási sündisznó tüskéi között lennénk. A falak keményen ellenállnak az ele­mek szorításának, de a víz utat talál magának a legki­sebb repedéseken keresztül is. A szivattyú állandóan dolgo­zik. hogy megfelelő munkale­hetőséget biztosítson a dolgo­zóknak. Ott lenn... Kísérőm napbarnította' arcú, középkorú férfi. Tivadar György, aki most hazajött hi­dat építeni. Tíz éve dolgozik a szakmában, ott volt a komáro­mi, környei, sárospataki, toka­ji hidak építésénél is. Most a Tivadar—Kisar közötti építke­zés munkavezetője. — A mi életünk állandó harc az elemekkel — magya­rázza. — Csak az érti meg iga­zán, aki benne dolgozik. Télen a jég ellen harcolunk, tavasz- szal az árvíz okozhat nagy ká­rokat, nyáron hőségben, esőben kell helytállni. A hídépítők úgy élnek a köztudatban, mint a munka akrobatái. Ha a helyzet meg­kívánja, macskaügyességgel mozognak a szédítő magasban, de biztosan kezelik szerszámai­kat a víz alatt is. A Larssen falakkal határolt területen úgy érzi magát az ember, mintha bezárták volna. Nem esik jól a cigaretta a pá­radús levegőben. De a munká­sok egykedvűen lapátolják a kavicsot, mintha a parton len­nének. Tivadar György a kiálló cö­löpökre mutat. — Alighanem innen a híd­verő elnevezés. A mederbe 40 cölöpöt verünk le 14 méter mélyre. Erre épül fel a pillér. Ez mindennek az alapja. Ilyen pilléreken a híd százévekig is elélhet. Gumicsizma, esőkabát A hatméteres létrán esőkö­penybe, gumicsizmába öltözött férfi ereszkedik le. Tóth Bá­lint, az ácsbrigád vezetője. Kezében fejsze, gondosan meg­kopogtatja az ácsolatot, kicse­réli az elavult ékeket. Kicsit szokatlan látvány: ács a Tisza fenekén. — Univerzális emberek va­gyunk — mosolyog. — Elvé­gezzük az ácsolásokat, darut, gépeket kezelünk, segítünk a falak beállításénál és így to­vább. Azzal már nem dicsekszik, hogy a brigád minden tagjá­nak több szakvizsgája van. Könnyűszerrel átnyergelnek egyik területről a másikra. Most, mivel éppen szakad az eső, a hidőrházban parkettáz- nak. — Baleset nem fordult még elő? A válasz megnyugtató. Becsület — Egyszer sem. A munkát olykor hajmeresztő helyzetben kell végezni. De csak a szem­lélő előtt tűnik veszélyesnek. Mi már annyira megszoktuk, hogy szinte természetes. Persze nem feledkezünk meg a köte­lező elővigyázatosságról sem. Jólesik egy kis friss levegő, a szabadban. Mindenhol fa, építőanyag, hosszú vasrudak. A hármas pillérnél még látszik a sebtében összehegesztett jég­törő maradványa. Már bont­ják, az Idén aligha lesz rá szükség. A hatalmas daru, kész pillérek mellett az em­berek hangyáknak tűnnek. S képesek kordában tartani az elemeket, hogy minél előbb ké­szen legyén a híd. Horváth Gábor Gulácsról jár dolgozni. Fiatal hegesztő. Szük­ség van itt a leleményességre, szaktudásra és nem utolsósor­ban a bátorságra is. — Ha befejeztük az építke­zést, továbbra Is a vállalatnál maradok. Itt, a világ végén munkát adtak, tisztességes fi­zetést. Nem hagyom cserben őket. Becsület is van a vilá­gon.^ Tivadar György a már kész pilléreket és a hídfő kibonta­kozó körvonalait mutogatja. — Majd ha készen lesz! A hídépítő számára az a legna­gyobb boldogság, amikor az el­ső jármű áthalad. Utána? Jön a következő híd. Talán valahol a Dunántúlon. Távol a szülő­falutól, családtól. De aki egy­szer megszokta, sohasem tudja abbahagyni. Még ha sokszor olyan nehéz is... Bogár Ferenc Felhőtlenül tiszla az ég. Di­cső Aladár telepgondnok az udvaron, Bartók Béla raktá­rossal beszélget. Kevés szó esik közöttük, inkább néze­lődnek. A telep dombon épült, a falu és az ártér kö­zött. Jobbra is balra is jó a kilátás. A Szőke Tisza Ter­melőszövetkezet földjeinek na­gyobb része az ártérben van. Április elején elöntötte a Ti­sza vize. Bartók Béla legyint. — Kár volt ősszel a nagy iparkodásért. Dicső Lajos, a főkönyvelő megáll a beszélgetők mellett Kopott aktatáskáját hóna alatt úgy tartja, mozgásában is benne van, hogy már megy is, csak egy pillanatra időzik. A főkönyvelő számokkal fog­lalkozó, gyakorlatias ember. Ennek megfelelően mondja ki gondolatát. A FALUBAN NEM VOLT . PÁNIK — Hat—hétszázezer forint a kár. -Felér egy kis zárszámadás összegével. A Tisza, a Szőke Tisza Tsz névadója, ugyancsak elbánt a termelőszövetkezettel: kilépett a medréből. A faluban nem volt pánik, u munkabíró em­berek komoly elhatározással indultak ki a határba. Rozséi hordtak, nyuJ gátakat építet­tek, de hiába. Az ár elöntötte a földeket, Mezőladány irá­nyában átszakította a köves- utat. A falu öregjei 1888-ai emlegetik. Akkor volt hason­ló árvíz és azóta sem. Két évvel ezelőtt újságírók jártak Újkenézen, terjedelmes riportban írták meg a jót, _ a rosszat. Két év alatt sok min­den történt, sok minden vál­tozott. Amiről csak a statisztika beszél: 14-en kötöttek házassá­got, 8 új házat építettek, nyolcat pedig felújítottak. Tudósítónk írja: Taggyűlés Nyíibogáton Községünk pártszervezete legutóbbi taggyűlésén az el­múlt évi népművelési munkát és a tsz ez évi tavaszi munká­latait értékelte. Szép eredményeket értünk tf a népművelésben. A szak­munkásképző tanfolyam gyü­mölcskertész tagozatának má­sodik évfolyama sikeres vizs­gát tett. De jól dolgoztak a szakkörök is. A legeredménye­sebb az ismeretterjesztő elő­adássorozat volt: ötven előadás helyett 113 hangzott el, mint­egy 4500 hallgató előtt. Az el­múlt év során két kirándulá­son vettek részt községünk la­kói, jártak a Debreceni Állami Gazdaságban és a Nyírbátori Múzeumban. Több sikeres kul­túrműsort rendeztünk Az álta­lános iskola úttörő énekkara, felnőtt kamarakórusunk és a KISZ-szervezet színjátszócso­portja lépett fel. A községben nagy az érdeklődés a kulturá­lis rendezvények iránt. Hogy ezt az érdeklődést, a növekvő igényt a jövőben mind jobban ki’tudjuk elégíteni, ehhez a feltételeket biztosítjuk: új füg­getlenített kultúrotthon igazgató állt munkába és ebben az év­ben megkezdjük az új kultúr- ház építését is. A tavaszi mezőgazdasági munkáról a tsz agronómusa számolt be. Háromezerötszáz méteres melegágyat készítettek a dohánypalár. Iáknak. 1476 hol­don végeztek őszi fejtrágyázást. A tavaszi kapások alá 1205 holdat trágyáztak. Tavaszi szántást 900 holdon végeztek. A 316 holdas gyümölcsösben kétszer permeteztek és folyik a metszés is. 5 ezer mázsa mű­trágyát szórnak ki a tsz föld­jeire. Termelőszövetkezetünk ebben az évben 40 százalékkal fejleszti gépparkját, így 460 holdon teljes gépi művelést és 100 holdon teljes gépi betakarí­tást végezhet. Fügcdi Imre Bővítik a fehérgyarmati gimnáziumot. Foto: Darabos László Huszonnyolc gyermek szüle­tett. Televízió két éve még egy sem volt, ma már öt van 1962 tavaszán 237 ezer forint volt a lakosság betétállomá­nya, 1963-ban 302 ezer forint, most több mint 350 ezer fo­rint TRADÍCIÓ VOLT Ez mond talán a legtöbbet. Az emberek egyre szorgalma­sabban dolgoznak a termelő- szövetkezetben. Az elmúlt év­ben kétezer forinttal növeke­dett az állagjövedelem. Meg­szűnt a „fogjuk meg és vigyé­tek” szemlélet, ma már való­ban mindenki megfogja és viszi a rájutó terhet. Dicső Ignác, a falu egyik legöregebb embere, két évvel ezelőtt azt mondta: „A gyű­lölet, a széthúzás ma is él nálunk.'1 Tradíció volt A köz­ségben a hétszilvafás kurta nemesek torzsalkodása Is fel­ütötte a fejét. Petrócziak, Di­csők, Jármiak, Szalócziak és Joók álltak szemben egy­mással, elkülönítve, maguk­nak valóan. Még a termelő­szövetkezetben sem békültek meg teljesen egymással. — Az már elmúlt. Két év alatt egyetlen peres ügy sem volt, viszálykodás, veszekedés nem zavarta a falut, az össz­hangot a termelőszövetkezet­ben. Ma már a házasságkötés­nél sem azt nézik, hanem azt; ha férfi, jó dolgos, ha leány, takaros, házias-e? Nincs nap, hogy Lukács István iskolaigazgató be ne nézne a tanácsházára. Nem­csak igazgató, párttitkár és földművesszövetkezeti ügyinté­ző is egyszamélyben. MÁS GYEREKEK, MÁS SZÜLŐK — Elsősorban a gyerekeken látom a község fejlődését. Kétszáznyolc gyerek jár isko­lába, kilenc pedagógus tanít­ja őket, sajnos kettővel keve­sebb, mint amennyi keilen«. A gyerekek jólöitözöttek. tes­tileg és szellemileg is fej­lettek. Ez csak annak tudható be, hogy ma már a szülők is másképp élnek. — Persze, akad probléma is, de ez már " egészen más természetű mint az évekkel ezelőtti. Az 560 ezer forintos költséggel épített kui tárházat még mindig nem tudjuk a rendeltetésének megfelelően kihasználni. Eredmény. ter­mészetesen itt is van. A télen szervezett hét szakmai-politi­kai előadáson átlag ötvenen- nyolcvanan vettek részt. As időszerű kérdések szemináriu­mára húszán jártak el rend­szeresen, 50 százalékban pár- tonkívíiliek A TIT-elŐadások látogatása már szórványo­sabb volt. Ez is mutatja, hogy nem minden embert sikerült még a kultúrházba szoktatni. Kiesik a község központjából és a gyenge áramfeszültség miatt a televízió sem műkö­dik. Már többször kértük a TITASZ-t, hogy segítsen raj­tunk... 170 ÁLLANDÓ OLVASO — 1400 kötetes könyvtárunk is. van. l£et év alatt 600 Kötet a gyarapodás. 170 az állandó olvasó, és az elmúlt évben 2500 könyvet kölcsönöztek ki. Számok és szavak vallanak arról, hogy két év alatt ml minden történt Újkenézen. A jóformán semmiből indult termelőszövetkezet megerősö­dött, gazdaságilag szépen fej­lődött és a tudatban Is be­következett a változás. Csak a Tisza! Pedig most szép völt a vetés. Az emberek azért nem csüggedtek. A termelő­szövetkezetben azt mondják, majd több kacsát, sertést ne­velünk, halat tenyésztünk és az árvízzel öntött terület sem marad műveletlenül. Ezek is a változási mutat­ják. Seres Ernő 27 millió a tiszalöki járás ez évi költségvetése Jelentő» összeget fordítanak az iskolákra, napközikre és a felnőttoktatásra Jóváhagyták a tiszalöki já­rás ez évi költségvetését. Az összeállításnál figyelembe vet­ték a megnövekedett szociá­lis, kulturális és egészségügyi követelményeket. Az 1964. évi költségvetés 27 millió 46 000 törült, közel 3,5 millióval több mint a múlt évben voU. Tiszadadán 6 tantermes is­kola létesült, és 80 férőhelyes napközi otthon. Tiszavr-svári- ban az óvodai férőhely 23-al, az iskolai napközi otthonok fé­rőhelye pedig 40-nel emelke­dett. Ugyanitt gimnázium és diákotthon is indult. Az idén is jelentős összegeket for­dítanak iskolti épületek felújítására. Felújítják Tiszadobon az egy kilométer hosszúságú ma- kadámutat. Tiszalökön széle­sítik a Honvéd utcát. A bel­víz elleni védekezésre 10 000 forintott irányoztak elő. Több mint 2 millió forintot fordí­tanak a szociális otthonok­ban gondozottak teljes ellátá­sára, épületek, egyéb felsze­relések karbantartására. A költségvetésben lénye­ges szerepet kapott az dk- tatás. 150 000 terhitől biztosí­tottak a járásban a fel­nőttoktatás kiadásaira. 174 ezer forintból fedezik a termelőszövetkezetekben fo­lyó tanulóképzősök ebédjét, munka- és védőruhaellátá­sát, a tanulók órabérét. 1964. május 6. Hét év után Újkenézen Azóta sok minden történt — Egyre szorgalmasabb munka „Majd több kacsát, sertést nevelünk

Next

/
Oldalképek
Tartalom