Kelet-Magyarország, 1964. május (24. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-27 / 122. szám

Világpolitika sorokban Mint régen jelentettük, 3 dán, a svéd és a norvég kor­mány meghívta Hruscsov szov­jet kormányfőt, hogy számára alkalmas időpontban tegyen hi­vatalos látogatást országukban. Hruscsov — mint most közöl­ték — június 16-tól 21-ig láto­gat el Dániába, június 22-től 27»ig Svédországba és június 29-től július 4-ig Norvégiába. Kedden a Kremlben a Nem­zetközi Lenin Békedíjbizotlság ülésén Szkobelcin akadémikus átnyújtotta Dolores Ibarrurl- nak a Békedíj oklevelét cs aranyérmét. A keddi Pravda cikkben méltatja az ■ Oroszoszági Kom­munista (bolsevik) Párt XIII. kongresszusát, amely 40 évvel ezelőtt zajlott le. A cikket Kuz- nyecov történész és Tyerehov, az SZKP egyik legrégibb tagja írta. U Thant, az ENSZ főtitkára kétnapos látogatásra Ottawá­ba érkezett. Beszédet mond a kanadai parlament két házá­nak együttes ülésén. A főtit­kár tanácskozott Pearson mi­niszterelnökkel és Martin kül­ügyminiszterrel. Douglas Dillon amerikai pénzügyminiszter kérte a kong­resszust, hogy emelje fel az ál­lamadósság jelenlegi felső szintjét 315 milliárd dollárról 324 milliárd dollárra a július elsejétől kezdődő pénzügyi év- ben. Tíz brazil politikus — aki menedéket kért a mexikói nagykövetségen — kedden en­gedélyt kapott, hogy Mexikó­ba utazzék. Negyvennyolc bra­zíliai még mindig a mexikói nagykövetségen tartózkodik. A rendőrség könnyfakasztó gázt használt, hogy szétoszlas­son 1500 tüntető dél-koreai diá­kot. Több diákot letartóztattak. Sebesülésről nem érkezett je­lentés; Az osztrák és az olasz kül­ügyminiszter megbeszélésén megállapodtak abban, hogy jú­lius második felében tartják meg Genfben a dél-tiroli prob­lémával foglalkozó tanácskozá­sok legközelebbi hivatalos ülé­sét. Erősödik ca laoszi amerikai beavatkozás Angol önkény Brit-Guayanában Szufanuvopg laoszi minisz­terelnök-helyettes Souvanna Phouma miniszterelnöknek küldött sürgős üzenetében til­takozott az ellen, hogy a laoszi koalíciós kormány lehetővé te­szi amerikai repülőgépek kém- repülésen, a laoszi hazafias fegyveres erők kezén lévő te­rületek felett — jelenti a Pa- tet Lao rádióadó. Washingtonban az amerikai külügyminisztérium szóvivője szokásos sajtóértekezletén kije­lentette, a Laoszban állomáso­zó amerikai repülőgépek foly­tatják — mint mondotta „fel­derítő” berepüléseiket a haza­fias erők ellenőrzése alatt álló területek légiterébe. A szóvivő kitért a Laosz kér­désével foglalkozó újabb genfi értekezlet kérdésére is, amelyet — mint ismeretes — az ameri­kai kormány nem látna szíve­sen. Ezúttal a szóvivő arra hi­vatkozott, hogy „az értekezlet­nek nem lenne értelme” mind­addig, símig Laoszban nincs „tűzszünet” és amíg a hazáfias erők nem adnak fel bizonyos területeket. Az angol katonaság és rend­őrség — felhasználva a Brit- Guayanában kihirdetett ost­romállapotot — házkutatást tartott Benn miniszterelnök-he­lyettes és Wilson hírközlési miniszter lakásán. Benn tilta­kozott az eljárás miatt az an­gol kormányzónál. Mint ismeretessé vált, az an­gol kormányzó kezdeményezé­sére — Jagan tiltakozását semmibevéve — különleges rendeltetésű katonai alakulatot szerveznek, egy angol tiszt ve­zetésével. A miniszterelnök nem ellenőrizheti majd az ala­kulat tevékenységét. As MSZK nem menü le ess atomfegyverrel Schröder sajtóértekezlete Oslóban Oslo, (Reuter—AP): Schröder nyugatnémet kül­ügyminiszter, aki háromnapos hivatalos látogatásra Norvégiá­ban tartózkodik, a külügymi­nisztériumban sajtóértekezletet tartott. A nyugatnémet külüevmi- niszter mindenekelőtt a multi­laterális atomerő létrehozását támogatta, mert szerinte az „a nyugati védelem teljesebbé tételét jelenti.” Schröder a továbbiakban azt fejtegette, hogy a multilaterá­lis atomerő és Németország új­ra egyesítésének kérdése köz­vetve összefügg, amennyiben alapot teremt az „újraegyesí­tés aktiv politikája” számára. Az újságírók kérdésére a külügyminiszter nyilatkozott az Egyesült Államoknak arról a kívánságáról, hogy a szövetsé­gesek is vegyenek részt Dél- Vietnam támogatásában. Schrö­der ígérte, hogy a Dél-Viet- namnak már eddig is nyújtott jelentős nyugatnémet gazdasá­gi támogatást fokozni fogják. Schröder és Lange norvég külügyminiszter megkezdte po­litikai megbeszéléseit és meg­vitatta a kelet—nyugati kap­csolatokat általában, a Ken- nedy-forduló és az európai in­tegráció problémáit Mikeiaa találton a japán császárral és aiaiszttrelBikkel Anasztasz Mikojan, a szovjet Minisztertanács első elnökhe­lyettese, aki egy szovjet par­lamenti küldöttség élén Japán­Néger tüntetés Camliridgeken Cambridge (Reuter, AP): Az amerikai Cambrid geben (Maryland állam) négerek ál­tal szervezett tüntetés során több ember megsebesült. A négerek a faji megkülönbözte­tés elleni tiltakozásul rendez­tek tüntetést. A rendőrség és a nemzeti gárda könnyfakasz­tó gázt használt. Több lövés); adtak le a néger negyedben. Rendőrségi erősítést küldtek a városba. Puskákkal felszerelt három­száz nemzeti gárdista a néger negyedet a fehértől elválasztó kordont vont a város főútvona­lán, hogy megakadályozza az összetűzést a néger tüntetők és a fehér ellentüntetők között. Paul Randall, Maryland ál­lam rendőrkapitánya kijelen­tette, hor”r a sebesültek között a nemzeti gárda több katonája, valamint néger tüntetők van­nak. ban tartózkodik, felkereste Hi- rohito császárt és megbeszélést folytatott vele. Mikojan kedden a szovjet nagykövetségen ebédet adott Ikeda japán miniszterelnök tiszteletére. A baráti légkörben lezajlott találkozón Mikojan és Ikeda véleménycserét foly­tatott a szovjet—japán kapcso­latok számos kérdéséről. Ugyancsak kedden Mikojan fogadta a Japán Liberális De­mokrata Párt külügyi bizottsá­gának tagjait. Nemzetközi problémákon kívül a szovjet— japán viszony sok kérdése is szóba került. A beszélgetésen tizenöt ismert parlamenti kép­viselő volt jelen. Gőmöri Entire: Az „Ottó-hadművelet“ Zuhogott az eső amikor az osztrák—nyugatnémet határon felemelkedett a vámsorompó a hatalmas fekete Mercedes kocsi előtt. A zuhogó esőben alig látszott a sorompó mel­lett díszelgő nagy bádogtábla az osztrák sassal, amely a Habsburg-ház bukása után immár nem kétfejű volt, ha­nem csak egy. A gumikabát­ba bújtatott határőr feszesen szalutált, mert a W 0103 rend­számtábla világosan jeleste, hogy az autó utasa előkelő .úr. A hátsó ülésen, fázósan, vas­tag teveszőr kabátjába burkol­va, egy magas szikár férfi ült. Withalm volt a neve. s a legnagyobb osztrák kor­mányzópórt, a Néppárt szürke eminenciásának számították egész Ausztriában. Ö a párt főtitkára, állítólag ő az ész, s a legfőbb hatalom Klaus oszt­rák kancellár mögött. A vámőr nem tudhatta, hogy. a felemelkedő sorompó alatt kényelmesen áthömpöly- gő autó utasa voltaképpen egy lépéssel közelebb lökheti Ausztriát afelé, hogy az egy- fejű sas ismét kétfejűvé vál­jék. .. A sárgafain villa Mert az 1964-es esztendő­nek ezen a késő tavaszi dél­utánján a Néppárt főtitkára a nyugatnémet területen levő Pöcking falucskába tartott, hogy Habsburg Ottóval, a ma­gyar földön is oly fájdalmasan jólismert uralkodóház sarjával tárgyaljon. Röviddel később az autó a festői szépségű Stranberg-tó környékén álló, sárgafalú villa elé ért, amelynek lépcsőin gróf Degenfeldt, Habsburg Ottó személyi titkára fogadta a vendéget... A látogatás persze szigo­rúan zárt ajtók mögött zajlott, Withalm látogatása azonban mégsem maradhatott titok­ban. Az Osztrák Néppárton belül sokan vannak ugyanis, akik egészséges idegenkedés­sel viseltetnek Habsburg Ottó — s legalább annyian, akik ugyanilyen éles ellenszenvvel Withalm iránt. így történt, hogy Withalm még vissza sem szállt autójába a sárga villa kapuja előtt, a Kärnt­ner-Strasse elején, az opera közelében lévő néppárti főha­diszállásról már futottak a bizalmas küldöncök a Kurior közeli szerkesztősége felé, hogy „leadják a drótot.” Mi­re újra felemelkedett volna a Mercedes előtt az osztrák ha­társorompó, a Kärntner- Strasse sarkán elhelyezett kis üvegkirakatokban a felhajtott gallérú járókelők, már cso­dálkozva olvashatták a hírt a hajdani császári dinasztia sarjának és a köztársaság egyik vezető politikusának ta­lálkozójáról. .. A zarándokút célja Mi volt tulajdonképpen a fekete Mercedes különös útjá­nak célja? Azokban a napok­ban kormányválság dúlt Ausztriában, méghozzá jófor­mán hetek óta. Az új kor­mánynak, a néppárti jobb­szárny előretörésének jegyé­ben kellett megalakulnia, mert ez a Klaus és Withalm vezette jobboldal elsodorta a párt centrumát és balszárnyát. Mi­után pedig választások csak két esztendő múlva lesznek Ausztriában, a koalíciós játék- szabályok világossá tettek, hogy az új kormánynak Klaus (és háta mögött Wit­halm) vezetésével kell meg­alakulnia. A koalíció másik tagja, a szociáldemokraták azonban tudták, hogy a Nép­párt jobbszárnyán igen erős azoknak a köröknek a nyomá­sa, amelyek Habsburg Otto visszatérését követelik. Ezért nyilatkozatot követeltek, hogy az új kormány vezető férfiai is elutasítják Ottó visszaté­résének gondolatát. Nos, a víztől csöpögő feke­te Mercedes meg is hozta Pöckingből az Ottó által alá­írt papírt, amely homályos fogalmazásban tudatta, hogy „amíg ügyéről tárgyalások folynak” addig a, Habsburg sarjadék nem lépi át az Oszt­rák Köztársaság határát. A kormány megalakulha­tott — a politikai botrányt azonban már nem lehetett el­kerülni. Withalm és társai ugyan azt szerették volna, ha a pöckingi látogatás titokban marad és Ottó levele egysze­rűen „megérkezik” Becsbe. Ehelyett az történt, hogy or­szág világ előtt kiderült: har­mincöt esztendővel a Habs­burgok trónfosztása után, a Habsburg-ház feje középponti szerepet játszott egy osztrák kormányválságban — méghoz­zá úgy, hogy a Néppárt főtit­kára zarándokolt a kiűzött Habsburghoz. A második paragrafus A fekete Mercedes különös útja jelezte, hogy a Habs- burg-ügy továbbra is az oszt­rák politika egyik kulcskér­dése, s hogy a Habsburgok uralomra juttatásáért megin­dított és bonyadalmas rejtek­utakat megjárt „Ottó-hadmö- velet" továbbra sem került le a nemzetközi reakció napi­rendjéről. Hogyan kezdődött mindez, és hogyan jutottunk idáig? Ottó 1912. novemberében született, tehát ma mindössze ötvenkét esztendős, ami nem nagy kor egy becsvágyó poli­tikus száméra. Eredetileg csak egy főherceg volt a'Habsburg- ház tucatnyi sarjadéka közül, akire különösebben nem is nagyon figyeltek a Burg né­pes folyosóin. Két esztendős volt, alig tudott még járni, amikor Szarajevóban két pisztolylövés leterítette Fe­renc Ferdinándot és ugyanez a két pisztolylövés Károly fő­herceget, Ottó apját az osztrák császári és magyar királyi trón várományosává tette. Amikor nem kevesebb, mint hatvannyolc esztendős uralko­dása után Ferenc József eltá­vozott az élők sorából és a Mátyás templom nagyhajójá­ban a világháború kellős kö­zepén Károly fejére tették István király koronáját — Ot­tó a trón várományosává lépett elő. A világháború és a forra­dalmak vihara szétzúzta a Habsburgokat. Károly 1918-ban Eckertschauban aláírta lemon­dását és 120- millió arany schilling értékű vagyonával poggyászában, családjával együtt elhagyta Ausztriát. Közben megszületett az Oszt­rák Köztársaság és 1919 áp­rilis 3-án jogerőre emelte az úgynevezett Habsburg-tör- vényt. Ennek a törvénynek hí­res 2. §-a mind a mai napig kulcsa az „Ottó-hadművelet- nek.” Érdemes hát szó szerint ideiktatni: „Ausztria bizton­ságának érdekében a kóróna egykori viselője és a Habs­burg Lotharingiai Ház többi tagja amennyiben kifejezetten nem mondanának le a Házhoz való tagságukról és a* abból faltadó uralkodási igényükről és ki nem nyilvánítják állam- polgári hűségüket a Köztársa­sághoz, az országból kiutasít- tatnak. Annak megállapítása, hogy <y.:y ilyen nyilatkozat ele­gedének tekinthető-e, a szö­vetségi kormány és a parla­ment. együttes hatáskörébe tartozik.” Évtizedekig békében nyugo­dott ez az okmány az osztrák parlamenti irattárakban, senki sem törődött véle, hogy Zita, az özvegy excsászárné szinté fanatikus kitartással neveli Öttót a trón visszaszerzésére, s hajszolja végig Spanyolor­szág és Belgium egyetemein. (Folytatjuk) Gergely Mihály: Idegenek 18. Újból megrakta a tányért, aztán csak nézte falatozó fiát, de nem tudott tovább hall­gatni. — Elintézted a felvételedet? — Igen. — Ma már dolgoztál is? — Persze. Elhallgatott, hátha magá­tól is elmeséli, mi volt, de hiába várt. — És, hogy tetszik a mun­ka? — Tetszik. — Ügy érzed, szeretni fo­god? — Igén. — Bumbera? — Mindent megmutogat ne­kem. — Nagyon ióravaló ember. Csiszolt pohárban vizet tett a fia elé. — Köszönöm — mondta a fiú, megitta, aztán rágyúj­tott. 1961. május 27. Az anyja, szerette volna megmondani neki, ne füs­tölje be a szobájukat, de most nem akarta ezzel is to­vább mérgezni a feszült han­gulatot; — Azt a lányt honnan is­mered? — Hol láttál vele? — Mikor leszálltatok a vil­lamosról... Voltam a Közért­ben, aztán kimentem eléd a megállóhoz. A fiú hallgatott. — Hol ismerted meg? — A röntgen előcsarnoká­ban. — Hogy hívják? — Grnáner Bori. — És most?... Hogy-hogy együtt jötettek? — A..; a villamoson össze­találkoztunk. Nézte a fiát, leolvasta róla, hogy hazudik. Hogy elhall­gatja az igazságot, s ez me­gint fájt. — Ügy örülnék fiam, ha mindig megmondanád az igazságot!... Te nem véletlenül találkoz­tál azzal a lánnyal! A fiú azonban erre már nem felelt. Az anya megértette, hiába faggatódzik. — Gyerek az még, fiam — mondta aztán. — Akárcsak te! Nem tudom, mit szólnának á szüléi, ha meglátnák, hogy karonfogva jár két ilyen... kamasz!? Ágyazni kezdett, kinyitotta az ablakot, hogy kisaellőz- tessen. A fiú eloltotta a ci­garettát, de még nem moz­dult. Az anyja ránézett vá­rakozón, de csak a hideg pi- iantású szemek feleltek ki­fürkészhetetlenül. — Feküdj le, későn van — mondta az anyja. A fiú felállt, még maradt néhány másodpercig, aztán kifelé indult. — Csókolom — mondta az ajtóban, s kémlelő, gyanakvó tekintetével búcsúzott az any­jától. A gyári kürtök elfújták a tíz órát, mire a férje megér­kezett. Előbb kezet mosott, csak aztán jött be üdvözöl­ni őt, de akkor sem mondott semmit. — Hol voltál? — A mamáéknál. Remekül tudtam dolgozini, ma meg­rajzoltam az ötletet, holnap be is adom az újítási irodán. Megyjegyzés nélkül hagyta férje szavait, kiment a kony­hába, megmelegi tette a rakott krumplit. Férje szótlanul evett. Nem bírta már elviselni a körülte élők némaságát, in-» gerülten közölte: — Panaszkodott Andi taní­tónője. baj van a gyerekkel! — Micsoda? — Romlottak a feleletei. Hogy biztosan nem foglal­kozunk vele eleget. — Emleget?! — A férfi ke­sernyésen felnevetett. — Ke­veset sei Mert minden pil­lanatban a másikat lessük! Hogy a gondolatait is kita­láljuk! — Ne légy igazságtalan, azért nem kellene neked is elhanyagolnod Andit! Mondta is Inguszné, külön kérjelek meg erre. Radovan nem felelt. Ki­ment a fürdőszobába mosda­ni, aztán lefeküdt, percek alatt elnyomta az álom. Az asszony nem tudott el­aludni. Úgy érezte, aprán­ként elfogy a levegő, vastag falakat rak köréje az idegen- ség. Áthatolhatatlan falat, mely elzárja azoktól, akik pedig itt élnek mellette, 's ő nem bírja lerontani, hiába ostromolja. A fiú születésnapjának megünneplésére készült a család. Az asszony férjével együtt ment haza a gyárból. A vacsora elkészítése után Radován elsétált fiáért a napközibe. — Csókolom apu! Csóko­lom! -— rohant hozzá a gye­rek. — Gézu otthon van mór? — Hiszen fél hatig dolgo­zik — mondta Radován. — Majd úgy hat körül... A gyerek megfogta apja kezét, pi'óbált vele egyszerre lépni. — Édesapa, tudod, milyen ajándékot vettem a báty ónak? — kérdezte a gyerek, látha­tóan nehezen sikerült eddig is magában tartania a titkot. — Te külön ajándékot vet­tél neki? — kérdezte a férfi megjátszott komolysággal, de belül elégedetten. — Vettem bizony! 1— És miből... ha szabad kérdeznem? — Hát... abból, amit ap ötösökért kaptam. — No, az újabban ritkán ke­rül be az ellenőrző könyvecs­kédbe! — De még volt, amit nem lettem be a takarékkönyvbe, abból. Majd megmutatom, jó? Otthon Andi első dolga volt, hogy apját tansznres— játékos polcához vezesse, s limlomjai közül előhalászott egy hatalmas, oson tnyel ű. rozsdamentes pengéjű zseb­kést. Radován tenyerén maga elé emelve nézegette, majd kinyitotta, marokra fogta. — Hűha! Valóságos bőr! Ezzel egy disznót is le lehat szúrni!... Miért vettél neki ekkorát? , — Mert mondta egyszer az én bicsakomra, tetszik neki. • Csak nagyobb lehetne, azért. — Mennyiért vetted? A kisfiú cinkos mosollyal felsandított rá. — De megmondhatom? Nem fogsz megszidni érte? ’ — Azt majd meglátjuk! — Negyvenkettőért Radován füttyentett. — Most már csak az a fon­tos, hogy örüljön is neki 1 — Halálbiai, hogy örülni fog! ... De miért nem jön már, hat elmúlt. Hétkor Radován megjegyez­te: — Ügy látszik, nélküle kell megennünk aiz ünnepi vacso­rát! — Pedig túrós pitét is sü­tött édesanya — mondta pi­tyergőre görbülő szájjal Andi — Reggel direkt megkér­tem, hogy munka után jöjjön haza — mondta Ietörten az asszony. — Lehet, hogy elfe­ledte? — Nem említetted, miért jöjjön haza? — Nem... Meglepetésnek szántam ezt az estét. Radován bosszúsan neve­tett. (Folytatjuk) L 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom