Kelet-Magyarország, 1964. április (24. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-12 / 85. szám
Megjegyzéseink: Szerkesztőségi beszélgetés Kaucióval ? Szokatlan szemlélet ütötte fel a fejét a téli hónapok idején néhány termelőszövetkezetben. Talán úgy lehetne jellemezni, hogy „az önelégültséggel járó befelé fordulás.” Megnyilvánulási formája. sok dolgozó előtt bezárják a termelőszövetkezetbe lépés lehetőségének a kapuját, vagy legalábbis • olyan feltételekhez kötik az új tagok felvételét, amelyek korántsem felelnek meg a nagyüzemi mezőgazdaság fejlődési elveinek. Arról van szó, hogy a nyíregyházi, kis- várdai,_ fehérgyarmati és még más járások néhány — főleg erősebb — termelőszövetkezetében a tsz-be belépni kívánó dolgozótól bizonyos összeget kérnek, úgymond azért, hogy az új tagok is olyan értékkel járuljanak a közös alaphoz, mint amilyen általában egy- egy régebbi tagra jut. Azt mondják: már túljutottunk a fejlődés kezdeti nehézségein, mások most ne „üljenek” bele a készbe. Miért káros ez a szemlélet? — Közismert, hogy a termelőszövetkezeteket általában az elöregedés jellemzi: egy- egy szövetkezet tagjainak átlagos életkora 45—50 esztendő fölött van. A fiatalabbak jelentős része — éppen az idős tagok gyerekei — általában családi meggondolások alapján, még a tömeges tsa- alakulások előtt más foglalkozást keresett magának. Egyeseket később, a, tsz-be bevett bizalom hiánya sodort iá a községből. Lényegében igen kevés van közöttük olyan, akit lépése miatt igazán el lehetne ítélni. Nos, ezek az emberek újabb számvetést készítettek, s úgy gondolják, hogy megszüntetik a mindenki által jól ismert vándorló életüket. meg telepednek és saját községük nagyüzemi gazdaságában, beTöbb bejelentés érkezett az utóbbi időben a városi tanács pénzügyi osztályara Nyíregyháza város ellátást biztosító intézményeinek hiányosságairól. Panaszkodtak a dolgozók, szülők, diákok; ítt- ott kevés a koszt, minőségileg is gyenge. A Rozgonyi Piroska leánykollégiumban például gyakran fordul elő, hogy a tanulószobásoknak már nem jut ebéd. Sérelmezték a szülők, hogy a Honvéd utcai bölcsődében a gyerekek nem fejlődnek kellőképpen, mivel az élelem nemcsak minőségben, hanem kalóriában is szegény. Ugyanakkor az ellenőrök nem egy konyhai dolgozót értek tetten: szatyorjukba rejtve hazavitték a „maradékot.” Egy alkalommal több kiló rántott halat, tojást, vajat találtak a kollégium szakácsnője táskájába. A Honvéd utcai bölcsődében — amint a vizsgálat is megállapította — a kiadott tojás, kalóriádé* ételeket ugyancsak egy-két dolgozó fogyasztja el. Még a raktárban is több mint 3000 forint értékű élelmiszerhiányt találtak. csületes munkájukkal teremtik meg családjuk további boldogulásának a feltételeit. Az vitathatatlanul igaz, hogy a termelőszövetkezeteket alapító tagok, esetenként kisebb nélkülözések árán is, olyan gazdálkodási alapot teremtettek, amelyre méltán lehetnek büszkék. Azonban ez nem kizárólagosan saját erőfeszítésük eredménye; döntő részét alkotja az állam sokirányú segítségadása, s ebben része van minden magyar dolgozónak, még annak is, akinek most csak esetleg a bizonyos „kaució” alapján nyitnák meg a tsz- ben azt a bizonyos kaput. Szükség van, igenis nagy szükség van azokra a fiatalabb erőkre a közös gazdaságokban, akik — részben már elavult kifejezéssel elve — meg bírják fogni a Kaszát, a zsákot. A valóságban nem is kizárólag a kaszaforgatásról, a zsákhordásról van szó. A fiatalabb erők már otthonosabban mozognak a technika egyes területein mint apáik. A mezőgazdaság pedig nem bújhat el a technika elől, sőt! Soha nem volt olyan szükség a gépesítés, a kerrrizálás stb. térhódítására a mezőgazdasági termelésben mint ma Ehhez az anyagi lehetőségek mindinkább biztosítottak: meg kell teremteni a személyi feltételeket is. Ennél a személyi feltételnél nem kevés rész juthat a belépni szándékozókra. Az idős emberek öt év múlva, tíz év múlva még öregebbek lesznek. Elérkeznék a megérdemelt pihenés szakaszába. Ne gátolják meg hát, hogy soraik olyanokkal bővüljenek, akik majd ezt a pihenést te- szik zavartalanabbá számukra. Samu András Hasonló jelenségekre figyeltek fel a Kálvin téren és a város több intézményénél. A sorozatosan előforduló esetek miatt nem egy dolgozó ellen kellett eljárást indítani, amely egy nehány esetben elbocsájtással végződött Hallottuk: túl szigorú a büntetés, mert kicsi a bőn. Ha az elvitt élelmiszerek értékét nézzük, valójában nincs egetrengető dolgokról szó. De az állam, a szülők, s főként a fejlődő gyermekek megkárosítása hatványozza az elkövetett visszaélések súlyát. Ezért is vallja a széles közvélemény: gyakrabban kell foglalkozni ezzel a kérdéssel. Ezért ült össze a napokban a városi tanács pénzügyi állandó bizottsága, ezért ajánlották fel a tanácstagok, hogy maguk is végeznek hasonló ellenőrzéseket Hasznos, szükséges kezdeményezés ez. Annál is inkább, mert csak ilyen módon lehet pontot tenni a visszaélések végére. Félreértés ne essék: ez nem a dolgozók ellen. hanem éppen az ő érdeklikban történik. (román) T alálkozások „Korábba® divat volt nálunk a tapasztalatcsere látogatás. Nagy kíváncsisággal figyeltük egymás módszerét. Most nem megy.” — Egy építőipari művezetőtől hallottam ezt a kijelentést a napokba« Nyíregyházán. Eszembe jut, hogy egyik megy« ifjúsági tanácskozáson milyen nagy jelentőséget tulajdonítottak a fiatal mezőgazdászok a ^sswmszódolás- nak”, amelyre sok példa akadt az elmúlt évben a vásárosnaményi, a csengeti járásban. Elmondták, a szocialista cím elnyerésére vállalkozott ifjúsági brigádok, munkacsapatok nemcsak a kirándulási élményekkel gazdagodtak ezeken a hél végi látogatásokon: lehetőség adódott a szoros szakmai, termelési kérdések megvitatására, a növénytermesztés és az állattenyésztés praktikus ■ fogásainak kölcsönös elleeésé- re. Minden bizonnyal hasznos lenne, ha az építőiparban is felélesztenék a néhány év előtti módszert Hiszen még ott is található jó módszer, ahol a hibák vannak túlsúlyban és viszont: a legjobb építkezésnél is akad még csiszolni való. A. S. Szocialista brigádjaink gondjairól Mennyire helytálló az c vélemény, hogy egyes időszakokban elhomályosul üzemeinkben a szocialista brigádok tevékenysége? Igaz-e, hogy kampányszerűvé kezd válni ez a mozgalom, s eközben elveszíti vilóságos célját? Ha pedig így van, milyen okai vannak pillanatnyi elszürkü- lésének? Egyáltalán: milyen követelményeket támaszthatnak a munlcahelyek ezekkel a kollektívákkal szemben? Szocialista brigádvezetőket hívtunk meg szerkesztőségünkbe, velük együtt kerestük a válaszokat. „Nyugalmi állapot“ — kérdőjelekkel Vendégeink egyöntetű véleménye volt: helytelen az általánosítás, hiszen a látszólagos „nyugalmi állapot” ellenére is erőteljesen bontakozik ki ez a mozgalom megyénkben. Nemcsak számbelileg nő a részvevők tábora, gazdagodik munkájuk tartalma is. — Az a baj, hogy az utóbbi jelenség nem általános — indította a vitát Takács Lajos, az SZMT munkatársa. — Megfigyelhető: szocialista brigádjainkat a vezetők nem minden esetben ott foglalkoztatják, ahol lényeges termelési feladatokat kell megoldani. Királyfalví Elek, az építőipari vállalat égjük szocialista brigádjának vezetője nyomban cáfolni igyekezett eat az állítást. Ok vasbetonszerelők, munkájuktól több építkezés sorsa függ. „Ka lazítanánk, háromszáz ember dörömbölne, bosszankodna utánunk.” Mi a helyzet másutt? A ruhagyáriakat képviselő Ágházi Gyula nem tudja, váltótársuk, a 18-as szalag, amely ugyancsak a szocialista cím elnyerésére vállalkozott — miért végzi olyan bizonytalanul a munkáját. Máshol is megfigyelhető: a magukra hagyott brigádok kedvüket vesztik, a kezdeti nekilendülés után visszia zökkennek a régi „kerékvágásba”. Bizonyítani kell! — Megelőzhettük volna a mi brigádunk széthullását is, ha a szakszervezet, vagy a többi illetékes menet közben felfigyel a jelentkező nehézségekre — vélekedett Mohácsi János, a VAGÉP-től. Ma már csak hárman vannak a címet elnyert csoportból együtt, a többiek jönnek-mennek... Pedig a legtöbbet az árt a szocialista brigádok tekintélyének, jó hírének, ha aa ünneplés után önhibájukon kívül nem tudják újból megvédeni a címet — hangoztatták a részvevők. A mások áltál okozott tipikus kedvszegő bosszúságok között sorolták az értékelés rendsaertelemsé- gét (Mohácsi János), a megérdemelt kedvezmények, például színház, mozijegy juttatás hiányát (Királyfalvi Elek) s legtöbben: a szocialista brigádvezetők mellőzését a fontos műszaki tanácskozásokon. —■ Sajnos még kevés helyen tapasztaljuk — mondta Takács Lajos. — hogy a gazdasági vezetők rendszeresen tartanák a kapcsolatot ezekkel a brigádokkal. Elmaradnak a dicséretek, a kötetlen beszélgetések, nem épül ki jó kapcsolat a brigádok és a vállalati vezetők között i— Persze, sok múlik a szocialista brigádok vezetőin, ők 6em várhatják a sültgalambot — érvel Királyíalvi. „Tudom, hói szorít a cipő“ Ágházinak fölöttébb tetszett ez a megjegyzés: — Ütni kell a vasat... En például naprakészen tudom a helyzetet. Tudom azt is, hol szorít a cipő a munkában. Törjük a fejünket újabb ötleteken, amelyekkel élőbbé, derűsebbé tehetjük személyes kapcsolatainkat. S már el is érkeztünk a mozgalom „kényesebb” követelményeihez: a tanuláshoz és a szocialista együttéléshez. Általában mindenhol tanulnak az emberek, de hogy ez több lehessen a megszokottnál, elsősorban a brigádok vezetőinek kell példát mutatniuk. (Ágházi ezért is érezte kötelességének a technikum elvégzését.) ■— Joggal mondják a kívülállók: az még nem tessz szocialistává egy brigádot, ha tagjai segítenek egymásnak a házépítésben, meglátogatják beteg társukat, vagy el-elruc- cannak a színházba. Ezt aki- tüntető cím nélkül is sokan megteszik. Jói „mutat“ és hasznos Királyfalvi szerint az a fontos, hogy elsősorban a munkakapcsolat legyen irigylésre méltó a szocialista brigádban. „Tíz éve közös a sorsunk, már szinte testvérek vagyunk, nincs nálunk egy hangos szó sem.” A ruhagyári 17-es szalagnál nem akad fenn a munka, ha valaki megbetegszik, családi ügyben távol marad. Agházi: „Egy hónapig táppénzen voltam, s amikor újból beálltam, magam is meglepődtem, hogy az én babrás munkakörömet külső segítség nélkül látták el a brigád tagjai.” Tudnak erről az üzemben, s nem is csodálkoznak rajta, hiszen a „tizenhetetek” időközben önszorgalomból elsajátították egymás reszortjait. Pillanatképek, esetek villantak fel az üzemen kívüli kollektív életről is. Ahol erőltetés nélkül szerveznek közös programokat, (jó példákat találni erre az 5-ös AKÖV-nél) s ezekbe bevonják a feleségeket, családtagokat, ott nem a vállalási pont mindenáron történő teljesítésének tűnik ez, hanem életszükségletté válik. ★ Végig kicsendült a beszélgetés során: nincs szükség a szocialista brigádok zajos éljenzésére. De legalább ennyire helytelen • mellőzésük, az elfeledesük. ök is élhetnének a korábbi módon, megkapnák fizetésüket, ha elnéznének a saját hatáskörüket meghaladó hiányosságokon. S mert nem így teszik, hanem tapossák a tartalmasabb élethez vezető utat, meg* érdemlik a gazdasági vezetők fokozottabb támogatását. Angyal Sándor A leszerelési hon«p megyei eseményei Szabolcs-Szptmár megyében is megkezdődtek a leszerelési hónap rendezvényei. Az első békegyűléseket Túristvándi- ban és Tiszakóródon tartották. Pénteken a nyírbátori járás valamennyi általános iskolájában ünnepséget tartottak, amelyen a tanulók, tanárok, szülői munkaközösségi tagok előtt ismertették a. leszerelési hónap tartalmi kérdéseit A legközelebbi napokban valamennyi járásban megkezdődnek a rendezvény- sorozatok. A kömörői békenagygyűlésen Koncz Károly, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkára, tart tájékoztatót a nemzetközi helyzetről. Számos községben a párt, a tanács és a tömegsziervezetek megyei vezetői, országgyűlési képviselők tartanak előadást, az aktivisták százai segítik a népfrontbizottságokat abban, hogy minél nagyobb tömegekkel ismertessék meg a leszerelési hónap célkitűzéseit. A hagyományos gyűléseken kívül minden más fórumot felhasználnak a megyében a béke gondolatának népszerűsítésére. A kisvárdai járásban a termelőszövetkezetek összevont vezetőségeinek ülésein, a nyírbátori járás községeiben a soron következő tanácsüléseken foglalkoznak a leszerelési hónappal. Nvírgyulajban és Nyírgelsén az íróolvasó találkozókat használják fel erre a célra. A vásárosnaményi járási könyvtár könyvkiállítást rendez. a moziüzemi vállalat 130 községben mutat be béketárgyú filmet. Több helyen díszelőadást rendeznek a filmbemutató előtt. Nyírbátorban megyei filmankétot tartanak. Ülést tartott a leszerelési hónap akcióbizottsága Tisza- lökön is. A Hazafias Népfront járási titkára ismertette az elnökség munkatervét, amelyet az akcióbizottság megvitatott és elfogadott. A munkaterv érdekessége, hogy a járásban megrendezett négy nagygyűlés közül kettőt tanyai településen, Bashalmon és Rejetanyán tartanak meg. Azokon a tanyai településeiken, ahol nem szerveznek) gyűléseket az ott lakó párt-J tagok és a Hazafias Népfrontbizottsági tagok az ebédszünetben és az esti brigádmegbeszéléseken ismertetik a termelőszövetkezeti tagokkal a leszerelési hónap célkitűzéseit. Ezeken a kötetlen megbeszéléseken megemlékeznek a legfontosabb bel- (üt külpolitikai eseményekről, s egyben mozgósítják a termelőszövetkezeti tagokat a tavaszi mezőgazdasági munkák határidőben! befejezésére is. Nyilas János, Vojtó Mihály és Váraljai András export- cipők készítésén dolgozik a vencsellői ktsz-ben. Tahi László: Kefien beszélitek — Mit szól hozzá, hogy miyen szép karriert csinált ez a Gagarin ezredes? — Azt meghiszem! Tudja, mire gondoltam? Hogy mi lenne, ha én is jelentkeznék űrhajósnak? Nagy dolog volna felrepülni a kozmoszba! — Nem rossz gondolat. És miért habozik? — Nem tudom, megfelelnék-e a követelményeknek. — Azért megpróbálhatja. Legfeljebb leesik. Hány éves maga? — Ötvenkettő. — Akkor már nem kockáztat sokat. Egyébként úgy tudom, hogy az űrhajós harmincévesnél nem lehet idősebb. — Azt mondják, negyvennél többnek nem látszom. Háromszáz kilométerről még annyinak sem. — Egészséges? — Szó-szó. — A szíve? Milyen a szíve? — Nem rossz. De van egy kis szívidegességem. Ha felmegyek a lépcsőn, lihegek egy kicsit. — Baj. Az űrhajó tudniillik négylépcsös. — Hót aztán. A kozmoszba nem gyalog kell menni. — Felfelé nem. De lefelé igen. És milyen a tüdeje? — Az jó. Két percig is kibírom a víz alatt. — De lebegni tudna-e? — Miért kéne nekem lebegnem? —Hát a súlytalanság állapotában. — Mondja már. Legfeljebb nem lebegnék. — Ott muszály lebegni. — Akkor sem lebegnék. Ki tudja azt ellenőrizni? Egyébként tavaly egyszer lebegtem. — Csakugyan? Hol? Mikor? — Élet és halál közt. Vakbéllel operáltak. — Az baj. Operált ember nem lehet űrhajós. És milyen az izomzata? Tudná-e tolni az űrhajót, ha a benzin kifogyna? — Nem hiszem. Elég hamar kifáradok — Hát enni tudna-e a feje tetejére állva? — Attól függ, hogy mit. Mert borjúhúst például akkor sem tudok enni, ha a fejem tetejére állok. — Attól tartok, hogy maga nem való űrhajósnak. Ne erőltesse a dolgot. — Eszem ágában sincs. Már le is mondtam róla. — Ilyen könnyen? Magában semmi ambíció sincs. — Nézze... Ha én nem lennék idősebb, mint harmincéves, ha a szívem jó lenne, ha az izomzatom erős lenne, ha a fejem tetejére állva i$ tudnék enni, ha lebegni tudnék, akkor miért kellene nekem felmennem a kozmoszba? Akkor én nagyon jól erezném magamai itt a Nagymező utcában is. — Szóval mégsem megy? — Nem. Maradok. — Kár. Pedig szívesen MigéJ nyeltem volna a lakását. Apró ügyek ?
