Kelet-Magyarország, 1964. április (24. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-12 / 85. szám

Á „galeri" bűnpere

és a tanulságok

12 NAPIG TÁRGYALTA a

Nyíregyházi Járásbíróság Borbély István és tizenöt társa bűnügyét. A vádlottak a bűn- cselekményeket két éven keresztül sorozatosan követték el, a legtöbbjét bűnszövetségből. A vádlottak többsége fiatalkorú, vagy alig haladta meg a fiatalkor határát. Az esetek zömében részben a társadalmi tulajdon, részben a személyek javai ellen lopással követték el a bűncselekményeket. Háromszor a városban parkírozó, őrizetlenül hagyott gépkocsikat nyitották fel és azokat használták.

A járásbíróság március 27-én hozta meg ítéletét, amely a város lakossága előtt köztudomású. A nagy ■ nyilvánosság előtt, megtartott tárgyalás alkalmas volt * arra, hogy a vádlottak és a hallgatóság a szükséges tanulságokat levonja. A bíróság eleget tett a törvényben előírt kötelezettségének, hogy „a büntető eljárássarán azokat az okokat, és körülményeket is fel kell deríteni, amelyek a bűntett elkövetését lehetővé tették, vagy előmozdították.” Ezekre a körülményekre kívánok ismételten visszatérni, hogy a széles körű nyilvánosság is tudomást szérezzen róluk. Elsősorban a szülők, pedagógusok, társadalmi szervezetek, vállalatok vezetői és azok, akiknek áz ifjúság nevelése a feladata.

Hangsúlyozni kívánom, hogy elsősorban a vádlottak azok, ■ifiknek a szükséges tanulságokat le kell vonni a büntető perből. Az egyéb mellékkörülmények f mellett elsősorban a vádlottakban kell keresni azokat az okokat, amelyek őket a bűnözés útjára vitték. A vádlottak gyermekkoruk óta barátságban voltak egymással. Kezdetben apróbb csínytevéseket követtek el, majd később egymás hatására egyre „bátrabbak, merészebbek” lettek. Kezdetben kisebb mértékben szegték meg az erkölcsi normákat és a társadalmi együttélés szabályait. Később eljutottak odáig, hogy elkövették az első bűncselekményt. Elsősorban kalandvágyból kerültek összeütközésbe a társadalommal. Igyekeztek egymáson túltenni, „sportot” űztek abból, hogy bűncselekményeket kövessenek el. A bűnszövetségen belül olyan légkör alakult ki, amely minden erkölcsi gátlást feloldott. Bárki, bármilyen bűncselekmény elkövetését vetette fel, abban a jelenlévő tagok minden gátlás nélkül részt vettek. Környezetük, így elsősorban a velük egykorú tanulótársaik és munkatársaik '.átták a vesztébe rohanó „galerit”. Nemtörődömségből, megalkuvásból magukra hagyták őket, nem egy esetben pedig maguk is bűntársaikká váltak. A lejtőn nem volt megállás. Eljutottak odáig, hogy hosszabb időre előre terveket kovácsoltak, súlyosabb bűncselekmények elkövetésére. Ezeket azonban már nem tudták végrehajtani, mert a rendőrség a bandát felszámolta, és a legtöbb tagját előzetes letartóztatásba, helyezte. Az események sejtetni engedik, hogy meddig jutottak volna el.

AKI FIGYELEMMEL KÍSÉRTE a büntető pert, az láthatta, hogy hogyan fejlődik ki a kisebb csínytevésekből a bűn, az ártatlannak tetsző baráti társaságból a bűnszövetség. Ehhez azonban számos

MM. április 12.

más ok is közrejátszott. A tárgyaláson meghallgatott pedagógus szakértő egyik legfontosabb okként a fiatalkorúak nevelésében rejlő hiányosságokat és fogyatékosságokat említette meg. A törvényes képviselők kihallgatása során a nevelési módszerek széles skálája tárult a bíróság elé. Egyes vádlottak életében komoly szerepet játszott a feldúlt családi élet. Az apa már kisgyermek korukban elhagyta őket, és gyengekezű özvegy édesanyjuk nevelésére voltak bízva. Más esetekben közrejátszott a szülőknek a nevelés tekintetében elfoglalt ellentétes álláspontja. Túlzott szigor az egyik oldalról, közömbösség a másik oldalról. Mindezek ellenére azonban nem mondhatjuk azt, egyértelműen, hogy kizárólag a szülőket terheli a felelősség.

Komoly szerepet játszott a bűnszövetségen belül a fiatalkorúak egymásra való hatása, a kezdeti sikereken való felbuzdulás, az hogy az első kisebb bűncselekmények felderítetlenül maradtak. Köny- nyűek voltak az elkövetési és értékesítési lehetőségek. Munkahelyeiken nem történt kellő gondoskodás az öltöző helyiségek őrizetéről. A vállalati öltözők munkaidő alatt szinte átjáróházak voltak. A gépkocsikat a szervek és tulajdonosaik az utcán őrizetlenül hagyták. Felnőttkorú boltvezetők minden felelősségérzet nélkül kapzsiságból, gátlástalanul vásárolták meg a fiatalok által lopott dolgokat. Tudva azt, hogy azok bűncselekményből származnak. Mindezek ösztönzően hatottak a bűncselekmények elkövetésére.

Bebizonyosodott a tárgyaláson, a felnőttek felelőtlensége és nemtörődömsége. Nem egy esetben amikor látták a bűncselekmények elkövetését, azzal szemben közömbösek maradtak és nem hívták, fel az illetékesek figyelmét. Több esetben olyan személyek is, akiket a bűncselekmény következtében károsodás ért, még csak feljelentést sem tettek a rendőrségen. Voltak esetek, amikor a károsult dolgozó a vállalat vezetőjének, a személyzeti osztálynak jelentést tettek, de a szükséges intézkedések elmaradtak. Később a dolgozók olyan álláspontra helyezkedtek, hogy nem érdemes a bejelentést megtenni, mert úgy sem történik semmiféle intézkedés. Egyes sértett vállalatok nem egy esetben, azt sem tudták megállapítani, hogy egyáltalán érte-e a vállalatot károsodás, nemhogy feljelentést tettek volna. Nem tűnt fel egyetlen felnőttnek sem, hogy 18 éven aluli fiatalkorúak késő éjszakai órákig nyilvános szórakozóhelyen tartózkodnak. Az iskolai fegyelmi szabályzat, de törvény is előírja, hogy ipari tanulók 20 óra után nem tartózkodhatnak nyilvános helyen. Felvetődik a kérdés, hogy a helyes intézkedés, illetve rendelkezés betartása érdekében mit tettek a pedagógusok, vagy a szórakozó helyek boltvezetői? Tör' tént-e egyáltalán ellenőrzés?

KIDOMBORODOTT a tárgyalásom a bírósági eljárás nevelő szerepe és ereje is. A vádlottak az eljárás kezdeti szakaszában nem sok megbánást tanúsítottak. Ügy nézett ki, hogy „lesz ami lesz’1, jelszóval álltak hozzá saját ügyüknek. „Megmutatjuk

Nyíregyháza lakosságának, hogy nem törünk meg, és bátran viseljük az embereknek azt a megvetését, amely a bűnözőknek kijár.” Egyik-másik vádlott szinte könnyekkel küzdve tette meg vallomását, de igyekezett érzelmét leplezni, hogy vádlottársai ne tartsák gyávának.

A kihallgatásuk során a bíróság sorra feltette a kérdést a vádlottaknak, hogy hogyan képzelik el jövendő életüket? Egy vádlott kivételével egy sem tudott erre határozott válasz adni. Felvetődik a kérdés, hogy volt-e ezeknek a fiataloknak életcéljuk, és mi volt az? De fel kell tenni azt a kérdést is, hogy valaki valaha is, a bíróságot kivéve feltette-e eddig ezt a kérdést? A környezetük hogyan segítette a vádlottakat abban, hogy megtalálják életcéljukat? A mánakélés és a holnappal nemtörődés a vádlottak padjához vezetett. A szocialista igazságszolgáltatásra hárult az a feladat, habár kemény kézzel is, de a helyes vágányra terelje a vádlottak életútját. A tárgyalás végén látszott az, hogy sikerült ezen a téren már kezdeti eredményt elérni a bíróságnak. A vádlottak változtattak magatartásukon, és megbánó magatartást tanúsítottak. Az utolsó szó jogán elmondottakból ki lehetett érezni, hogy valóban gondolnak jövőjükre, és megszűnt a nemtörődömség. ,

NÉPKÖZTÁRSASÁGUNK

széles körű jogokat biztosít a fiataloknak. E jogokkal való éléshez megvannak a szükséges feltételek is. Ezekkel a jogokkal azonban a fiataloknak nem szabad visszaélni. Ezekkel szocialista kulturált ember módjára kell élni, és a jogokkal járó kötelezel tségeket teljesítem. Amikor a felnőttek felelősségét a tanulságok levonása során felvetjük, nem jelenti azt, hogy ez menlevél lehet a bűnözőknek, a bűn- cselekményeket elkövetőknek. Űjból hangsúlyozni kívánom, hogy a bűncselekményekért való felelősség elsősorban azokat terheli, akik azokat elkövették, és ezért őket meg kell büntetni. Szocialista társadalmunkban az igazságszolgáltatás célja nem a megtorlás. Legfontosabb jogpolitikai elvünk a bűncselekmények megelőzése. A bíróság ítélete is ezt a célt szolgálta azt, hogy egyrészt a vádlottak, másrészt pedig másokat is visszatartson a bűncselekmények elkövetésétől. Amikor a tanulságokat levontuk, és a bűncselekményt lehetővé tevő okokat feltártuk, ugyanezt a célt kívántuk előmozdítani.

Kondora Tibor,

járási-városi vezető ügyész h.

Diplomamunkám:

Napkor, 1974-ben

Jonatán a tálon, a tervben — Fényképek, emlékek Papp Ildikó falura indul

„Sugáralakban futnak ki az utak a földtáblákhaz a major központjából. Zöldeil a dohány, érik a rozs. virágzik a burgonya Az ötszáz hold- nyi területű gyümölcsöst permetezik, géppel gondozzák az almafákat. Rendezetten elhelyezett modern istállóit, vasbetonszerkezetű dohánypajták, gépesítve valamennyi munkafolyamat. Jön a betakarítási időszak, majd a zárszámadás. Több mint száz forintot fizetnek egy munkaegységre.”

Papp Ildikó, a Debreceni Agrártudományi B’őiskola egyik nyíregyházi hallgatója, diploma munkájának a napkori Kossuth Termelőszövetkezet tízéves fejlesztési üzemtervének elkészítését kapta Amikor lakásán felkerestük, éppen a befejezésén dolgozott.

ISMEREM AZ ADOTTSÁGOKAT

Városias öltözékében, ízlésesen modem frizurájává! látva alig hinnénk, hogy,tez a magas, szőke lány mező- gazdasági pályáit választott, sőt ezt érzi hivatásának. Helyet foglalunk a kis kerékasztalnál. Üvegtálon gyönyörű jonatán.

— Ha a tervem megvalósulna, tíz év múlva még ettől is szebb alma teremne Napkoron — jegyzi meg némi kis büszkeséggel. — Nyári gyakorlataimat mindig a termelőszövetkezetben töltöttem és ismerve a tsz adottságait, nem tartom lehetetlennek a gyümölcstelepítési tervem megvalósítását. Rengeteget fizetne az alma, pláne ötszáz hold területen.

Hosszasain nézegeti terveit, telepítési rajzait. Gondolatban megelevenedik előtte a terveiből megvalósuló jövő Talán éppen ez időben metszenék a gyümölcsfákat, szántanák alá a talajt, vetnék a tavaszi kalászosok magját,

GÉP... GÉP... GÉP...

— Az üzemterv elkészítésénél lényeges szempontom volt a terület táblásitása — mondja munkájáról. •— Az egyetemen tanultuk, — és ezt Napkoron igazolva láttam — hogy egy növényféleséget nem gazdaságos több helyen termeszteni, mert így a gépi megmunkálás nagyon elaprózódik. A tábláHtással lehetségessé válna minden növényféleség gépi megművelése. Növelni tudnánk a ter- máshozamoS, gazdaságosabbá tehetnénk a növényápolást.

Újabb tervek, kimutatások kerülnek az asztalra: milyen hozamot biztosítana az egyetemista tervei szerint a burf

on-ya, a dohány... stb. A lurgonya például száz mázsát holdanként.

— Persze ezt géppel takarítanánk be. Nagyon sok erő és munkagép vásárlásra van szükség, mert jelenleg igen kicsi a termeiőszövetkezet gépparkja.

Elnézést kér, egy pillanatra, feláll. Az egyik kis szekrény fiókjából fényképek kerülnek elő.

— Emlékeim — mondja.

A fényképezőgép lencséje egyik alkalommal zeior vezetés közben örökítette meg. Egy másik képen a vetőgép csoroszjáinak távolságát állítja. Egy szép kidolgozású fénykép a laboratóriumban, lombikkal és talajmintával a kezében ábrázolja Papp Ildikót. Nem ritkák a Napkoron készült felvételeik sem,

amikor a városi iány ke# munkaruhájában együtt dolgozik a termelőszövetkezet asszonyaival.

JELEN LENNI A VÉGREHAJTÁSNÁL

— Szeretem a napkoriakat — mondja, amikor észreveszi, hogy hosszan nézegetem az ottaniakkal készült fényképet. — Ezért is választottam Napkort, ezért is szeretnék az egyetem elvégzése után oda kerülni. Szerintem cseppet sem előnytelen, ha valaki falura kerül, A város mindig csak azért volt jobb, mert több volt a lehetőség szórakozásra,* művelődésre. De ma már a falukra is eljutott a televízió, a, színház. A városból is kijut majd egykét nap, közel van Nyíregyháza. No, meg ahhoz, hogy egy tervet valóra válthassanak. jelen kell lennie a tervezőnek is.

Ezek egy végző egyetemista elképzelései. Papp Ildikó diploma terve megvalósulásával nyolcszáz napkori családnak nyújtana boldogulást, megélhetést.

Román Dénes

Vajon hogyan látná

a szerző ma ?

Egy régi statisztikai kiadványban ez olvasható: „Szabolcs vármegye az általános népműveltség terén — sajnos — a múltban nem dicsekedhetett fényes eredményekkel...” S a szerző még hozzáteszi, hogy ma, azaz 1937rbeh már sokkal kedvezőbb a helyzet..

Nem tudom, hogy a szerző kiknek a szemszögéből látta és ítélte a korábbinál kedvezőbbnek népműveltségünk helyzetét, s milyen érvekkel bizonyítja állításának igazát. Nem tudom, érvei között szerepelt-e, hogy akkoriban Szabolcs megye felnőtt lakosságának 15 százaléka analfabéta volt, hogy „csak” hatezer gyermek nem járhatott iskolába, mert egynek sem volt. lábbelije, hogy a harminchat népművelési előadótermet leventeoktatás céljára sajátították ki. Nem tudom, eldicsekedett-e azzal, hogy a megye tizenkilenc mozija nem a közművelést, hanem egy viszonylag . kis réteg szórakozását szolgálta, vagy azzal, hogy „már’ 35 könyvtár okosítja Szabolcs olvasni szerető embereit.

Kiváncsiak volnánk, hogyan ítélné meg, milyen, jelzővel illetné szerzőnk mai művelődési állapotunkat. Mert ami igaz, igaz — mi kisliíján húsz év alazt tettünk néhány dolgot a nép- müveltségért.. S bár kedvezőnek, a réginél sokkalta kedvezőbbnek tartjuk művelődésünk mai helyzetét, mégsem vagyunk olyan elégedettek, mint — teszem azt — a szerző 1937-ben. Pedig 351 könyvtárunkban több mint 570 ezer kötet könyv várja az olvasókat, pedig 19 helyett 280 mozink vart, és a múlt évben egy latosra 9 mozilátogatás jutott. Pedig 201 művelődési házunkban leventeoktatás helyett klub- foglalkozások, TIT-előadások, akadémiák oktatják szórakoztatják a lakosság jelentős részét — és vállaltuk a múlt nehéz és nagyon szegényes örökségét is: néhány év

múlva felszámoljuk az analfabétizmust.

Mégis elégedetlenek vagyunk. Dehát ezt az elégedetlenséget szerzőnk úgysem érti meg.„

R. J.

Gifürü Ferenc most gazda is ...

Ott söprögetett a VIII. á- ban. Mikor üzentek érte, hogy jöjjön, mert keresik, azt válaszolta, hogy ő most nem ér rá hivatalos időben foglalkozni senkivei sem.

Szép szál ember. A sep- rünyélre támaszkodva áll a tanterem közepén. Hatvannyolc esztendős. Nem látszik rajta. Életében mindig 6zolga volt.

— Régen, harmincöt esztendeig ezen a helyen, — mutatja — a gróf Majláth Pálnál, később a fiánál, Józsefnél. Most ugyanitt. — Mosolyog. — Az iskolában. — Valamikor az urak után takarítottam, most meg a gyerekek után.

Itt inaskodott az óíehér- tói kastélyban.

— A Dunántúlról, Dénes- fáról kerültem ide. Még 1911-ben. Apámnak nem volt egy talpalatnyi földje sem. De annál nagyobb volt a család. A sógorom Dénes- falván szolgált Cziráki grófnál. Egyik alkalommal Majláth gróf felkereste. A sógorom meghallotta* hogy

inast keres. így ajánlottak — emlékezik.

Alig volt tizenhat esztendős akkor.

— Rendben tartottam a gróf ruháját, pucoltam a cipőit, fegyvereit, bevittem a reggelijét, ebédhez, vacsorához szervíroztam. Itt volt a földszinten az ebédlő, ahol most tanterem van — mutatja. — Naponta 14—16 szobát takarítottam, melyből ötöt használt a gróf. Ennek is volt bogara, mint mindnek. De megszokta az ember. Mit is tehetett volna... Vadászatok idején vendégeket hívott, muriztak. Járt itt Odeschalchy herceg is... Régen volt — bámul maga elé. — Itt nősültem meg. A gróf osztrák származású kertészének, Hell Jánosnak a lányát vettem feleségűi. Akkor még alig tudott valamit magyar rul. Most meg németül felejt már el— mondja mosolyogva.

Gyűrű Ferenc ott lakik az iskolának átépített kastéllyal szemben. Csinos kis kertes

házban. Mint régen, most is ő az első a munkában.

— Már reggel fél hatkor itt vagyok, s ami előző napról maradt takarítani való azt elvégzem, s délután fél egykor, miisor a gyerekek hazamennek. újra jövök, így megy mindennap.

Elmondták róla, hotgy Feri bácsi most is lábbal keféli végig a tanterem parkettjét, hogy szép fényes legyen. S míg nem volt az iskolának padlókefélő gépe, a sajátját hozta el hazulról. Szarvasbőrrel tisztítja az ablakokat.

;— Ha a grófnak így kellett, ajkkor miért ne legyen nekünk is szép — mondta akkor Urr Gyulának, az iskola igazgatójának.

— Itt voltam én asz építkezéskor is. Felvett az igazgató úr éjjeliőrnek ■— mondja. — ügy tudom 2 és fél milliót költöttek a kastélyra. De szép is lett ’

— Nagy resize van ebben Feri bácsinak — mondta aa igazgató. — ö gondozza a parkokat, ültet, fásít, s még a nagy nyári szünetekben sem feledkezik meg az iskoláról. S éppen úgy, mint a tanítási időben, takarítja, tisztogatja a tantermeket. Nem említette, hogy 1000 forint pénzjutalmat is kapott? — néz rám az igazgató. — Nem szeret dicsekedni. Nem olyan ember. A járás leglelkiismeretesebb iskolaszolgájának tartják.

— Négy esztendeje vagyok itt. Nem panaszkodom. Igaz. a gyerekek csintalanok, hancúroznak, de hát mi is ilyenek voltunk. Sokat kell takarítani utánuk. De ezek a mieink — mosolyog. — Én csak hat elemit jártam. Akkor még ez is elég volt. Most meg a vöm, Csordás István is itt tanít...

— Az első tablóról lemaradtam... Tudja Isten, szégyelltem. De a többin már rajta vagyok. Már szóltak, menjek a fényképészhez, mert közeleg az évzáró — magyarázat az öreg iskola- szolga, s kitárja a tanterem ablakát.

A gróf fényképe helyett a gyermekekével együtt most egykori inasának Gyűrű Ferencnek az arca mosolyog le a falról. Igen, mert ő itt egyben gazda is.

Farkas K almát

4