Kelet-Magyarország, 1964. április (24. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-12 / 85. szám

Magyar—szovjet közös nyilatkozat (Folytatás az 1. oldalról). A szovjet nép nagyra érté­keli a Magyar Népköztársaság erőfeszítéseit a béke biztosí­tásáért, az államok közötti bé­kés egymás mellett élés elvei­nek elfogadtatásáért és a szo­cialista közösség egységének, összeforrottságának megszilár­dításáért vívott harcban. A szovjet emberek őszintén örül­nek annak, hogy a Magyar Népköztársaság szüntelenül növeli nemzetközi tekintélyét, jelentősen bővítette külpoliti­kai kapcsolatait és tevékeny szerepet játszit az Egyesült Nemzetek Szervezetében, vala­mint más nemzetközi szerve­zetekben. A felek megállapítják, hogy a nemzetközi feszültség enyhí­tése szempontjából rendkívüli jelentőségű az államok álta­lános és teljes leszereléséről szóló szerződés megkötése. Ugyancsak fontos minden olyan részegyezmény, amely e cél felé vezet. A genfi tizen­nyolchatalmi leszerelési érte­kezlet munkája mindeddig eredménytelen a nyugati ha­talmak, elsősorban az Egye­sült Államok politikája miatt. Az általános és teljes leszere­lésre vonatkozó szovjet javas­latok jó alapul szolgálnak an­nak a feladatnak a megoldá­sához, amelyet az Egyesült Nemzetek Szervezetének tagál­lamai a genfi leszerelési érte­kezlet elé tűznek. A magyar fél támogatja a Szovjetuniónak és a többi szocialista országnak a tizen­nyolchatalmi bizottságban ki­fejtett azon erőfeszítéseit, hogy jöjjön létre szerződés az álta­lános és teljes leszerelésről, szigorú nemzetközi ellenőrzés mellett, és tegyenek olyan in­tézkedéseket, amelyek lépés­ről lépésre csökkentenék a fegyverkezési hajszát, elősegíte­nék a nemzetközi feszültség enyhülését. Mindkét fél kijelenti, hogy továbbra is mindent megtesz az államok fegyveres erői lét­számának és katonai költség- vetésének csökkentésére. A bombázó légierők megsemmi­sítésére, a nukleáris fegyverek további elterjedésének meg­akadályozására. a váratlan tá­madások megelőzését szolgáló intézkedések meghozatalára és a föld alatti atomkísérletek eltiltására tett szovjet javas­latok elfogadásáért. A felek megerősítik, hogy a Szovjetunió és a Magyar Nép- köztársaság, valamint a töb­bi szocialista ország álláspont­ja szerint részben vagy egész­ben ki kell vonni és saját nemzeti határaik mögé kell visszavonni a külföldi terüle­teken állomásozó csapatokat. Erre vonatkozólag a szocialis­ta országok számos alkalommal terjesztettek elő megfelelő ja­vaslatokat. A szovjet csapatok a Varsói Szerződésből eredő szövetségi kötelezettségek alapján tartóz­kodnak ideiglenesen a Ma­gyar Népköztársaság területén. A szovjet csapatok ideiglenes magyarországi tartózkodását nem belső okok. hanem a je­lenlegi nemzetközi helyzet te­szi szükségessé. A Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság, a Varsói Szer­ződés többi szocialista tagor­szágával együtt újból megerő­síti azokat a javaslatait, hogy valamennyi külföldi csapatot vonjanak vissza más országok területéről nemzeti határaik mögé. A felek állást foglalnak a csapatoknak az idegen terüle­tekről való teljes vagy rész­leges kivonása mellett, beleért­ve Magyarországot is. ha azok a NATO-tagállamok, amelyek­nek csapatai idegen területen állomásoznak, megfelelő köte­lezettségeket vállalnak és egé­szen vagy részben visszavon­ják csapataikat nemzeti hatá­raik mögé. Mindkét fél szükségesnek tartja hangsúlyozni annak nagy jelentőségét, hogy létrejött a légkörben, a világűrben és a vízalatt végzett atomfegyver- kísérletek megtiltásáról szóló szerződés, továbbá annak, hogy létrejött a Szovjetuniónak és az ft gyesült Államoknak az Egye­sült Nemzetek Szervezete által megerősített megállapodása, amely szerint nem juttatnak a világűrbe nukleáris fegyvere­ket. A magyar fél rendkívül jelentősnek tartja N. Sz. Hrus- esovnak, a Szovjetunió Minisz­tertanácsa elnökének a világ állam- és kormányfőihez 1965 december 31-én intézett üze­netét a határ. é9 területi vi­ták békés rendezéséről. _ A felek kijelentik: el kell érni, hogy az atomenergiát már a mai nemzedék életében csak békés célokra használják fel. Ehhez jó kezdetül szolgál­na atomfegyvermentes öveze­tek létesítése Közép- és Eszak- Európában, a Balkán és a Földközi-tenger térségében,- Afrikában és a világ más ré­szein, valamint az atom- és hidrogénfegyverek további el­tévedésének megakadályozá­sa. Ennek fő akadálya a NATO sokoldalú atomhaderejének létrehozása, mert ez megnyit­ja az atomfegyverhez vezető utat a nyugatnémet revansis- ták előtt. A felek támogatják a Né­met Demokratikus Köztársa­ság kormányának azt a javas­latát, hogy a két német ál­lam — a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szö­vetségi Köztársaság — válal- jon kötelezettséget, hogy nem gyárt, nem használ fel, nem szerez be és nem helyez el területén atomfegyvert és a Lengyel Népköztárs 'mák azt a javaslatát, ho : írja­nak alá megállapodást a Kö- zép-Európában elhelyezett alom fegyverkészletek további növelésének eltiltásáról. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió mint korábban, most is úgy véli, hogy a Var­sói Szerződés és a NÁTO-tag- államai közötti megnemtáma­dási szerződés megkötése je­lentősen csökkentené az új há­ború veszélyét, hozzájárulna a világon uralkodó feszültség to­vábbi enyhüléséhez és a biza­lom megteremtéséhez az ál­lamközi kapcsolatokban. Jelenleg a legfontosabb a nemzetközi feszültség legve­szélyesebb gócainak megszün­tetése. Sürgető kérdés ezzel kapcsolatban a második világ­háború maradványainak fel­számolása és a német béke- szerződés megkötése mindkét szuverén német állammal: a Német Demokratikus Köztár­sasággal és a Német Szövet­ségi Köztársasággal. így lehet megbízható módon pontot ten­ni a második világháború vé­gére és megfékezni a Nyugat- Németországban újjáéledő mi- litarizmust, hogy Európa né­pei biztonságban érezhessék magukat. A Német Demokratikus Köz­társaság területén fekvő Nyu- gat-Berlin a szerződés megkö­tésével váljék demilitarizált szabad várossá. A felek kijelentik, hogy tel­jes eltökéltséggel állnak a szo­cializmus építésének útjára lé­pett hős kubai nép oldalán és teljes mértékben támogatják a Kubai Köztársaság kormá­nyának öt ismert pontját, amelyek a helyzet normalizá­lásának alapját képezik a Ka- rib-tenger térségében. Mind­két félnek eltökélt szándéka, hogy a többi szocialista állam­mal, valamennyi békeszerető erővel együtt segítséget és tá­mogatóst nyújt a kubai nép­nek a szabadságért és nemze­ti függetlensége megszilárdítá­sáért vívott igazságos harcá­hoz. A Magyar Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársa­ságok Szövetsége most és a jövőben is messzemenő segít­séget nyújt a szabadságukért' és függetlenségükért harcoló népeknek. A felek kifejezik szolidari­tásukat Dél-Vietnam népével és mélységesen elítélik az amerikai imperialistáknak a szabadságért és nemzeti füg­getlenségéért küzdő dél-viet­nami lakosság ellen folytatott háborúját. Felháborodással ál­lapítják meg, hogy az Egye­sült Államok agresszív körei­nek cselekedetei azzal a ve­széllyel járnak, hogy a Föld e térségében tovább terjed a -‘-háború. A felek támogatják Vietnám népének azt a köve­telését, hogy vessenek véget a külföldi imperialista beavatko­zásnak Dél-Vietnam belügyei- be, űzzék ki a betolakodókat és ezzel Dél-Vietnam lakossá­ga kapjon lehetőséget bel- ügyeinek önálló intézésére. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió elítéli az im­perialista hatalmaknak azt a politikáját, amely akadályozza a gyűlöletes gyarmati rendszer teljes felszámolását Afrika földjén. A felek nagy jelentő­ségűnek tartják az afrikai ál­lomok külügyminisztereinek laoszi értekezletén elfogadott közös nyilatkozatot, amely hozzájárul az afrikai országok együttműködéséhez független­ségük védelmében. A Mcgyar Népköztársaság és a Szovjetunió támogatásáról biztosítja a ciprusi népet ab­ban a jogos törekvésében, hogy biztosítsa szuverénitását és te­rületi épségét, síkra száll a Ciprusi Köztársaság belügyei- be való minden beavatkozási kísértet ellen, mert úgy véli, hogy egyedül a ciprusi nép illetékes dönteni országa to­vábbfejlődése kérdéseiben. A felek reálpolitikai lépés­ként értékelik és mint ’ ilyet üdvözlik. a Kínai Népköztársa­ság és a Francia Köztársaság diplomáciai kapcsolatainak lét­rejöttét. A magyar és a szovjet fél ismételten kijelenti, hogy határozottan síkra száll a Kí­nai Népköztársaság törvényes jogainak helyreállításáért a2 Egyesült Nemzetek Szervezeté­ben, az amerikai fegyveres erők kivonásáért Tajvan szi­getéről, hogy ezzel végesza- kadjon az Egyesült Államok agressziójánaki ez ellen az ősi kínai terület ellen. A felek támogatják a koreai népnek és a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság kor­mányának az amerikai meg­szállás beszüntetésére, az Egyesült Államok csapatainak Dél-Koreából való kivonására, Koreának demokratikus és bé­kés alapon történő újraegye­sítésére vonatkozó jogos köve­telését. A felek nagy jelentőséget .tulajdonítanak a szocialista or­szágok kezdeményezésére, az Egyesült Nemzetek Szervezeté­nek megfelelő határozata alap­ján összehívott kereskedelmi és fejlesztési konferenciának, és remélik, hogy a konferencia hozzájárul a különböző fejlett­ségi fokú és a különféle tár­sadalmi rendszerű országok között az egyenlőség, a kölcsö­nös előnyök és a legnagyobb kedvezmény elvein alapuló kereskedelem fejlesztéséhez és ahhoz, hogy a nemzetközi ke­reskedelem mentesüljön a megkülönböztetés minden for­májától. Ez elősegítené a népek közötti barátságot és együtt­működést, és megkönnyítené a fejlődő országok gazdasági problémáinak megoldását. A Magyar Szocialista Mun­káspárt és a Szovjetunió Kom­munista Pártja képviselői tá­jékoztatták egymást pártjaik tevékenységéről, megvizsgálták a két párt testvéri kapcsolatai további bővítésének és elmé­lyítésének lehetőségeit. A Magyar Szocialista Mun­káspárt és a Szovjetunió Kom­munista Pártja képviselői meg­elégedéssel állapították meg, hogy a két pártnak a marxiz­mus—leninizmus magasztos eszméin alapuló kapcsolatai a magyar párt- és kormánykül­döttség 1963. évi szovjetunióbe- li látogatása óta tovább bővül­tek és fejlődtek. Mindkét párt változatlanul fontos feladatá­nak tartja a magyar nép és a Szovjetunió népei testvéri ba­rátságának további erősítését. A két párt képviselői véle­ménycserét folytattak a nem­zetközi kommunista és mun­kásmozgalom jelenlegi helyze­téről és megállapították, hogy a két párt nézetei a nemzetkö­zi kommunista és munkásmoz­galom minden fontos kérdésé­ben teljesen megegyeznek. A két párt újból leszögezi, hogy az élet, a gyakorlat igazolta a kommunista és munkáspártok képviselőinek 1957. és 1960. évi moszkvai értekezletein el­fogadott okmányokban foglalt elemzés és következtetések he­lyességét, és kijelentik^ hogy ezeket a dokumentumokat egész tevékenységük vezérfona­lának tekintik. Korunk alapvető tartalma a kapitalizmusból a szocializ­musba való átmenet, a két el­lentétes rendszer harcának korszaka, a szocialista és nem­zeti felszabadító forradalmak korszaka, az imperializmus összeomlásának és a gyarmati rendszer felszámolásának kor­szaka, az a korszak, amelyben mind újabb és újabb népek lépnek a szocializmus építésé­nek útjára, amelyben a szo­cializmus és a kommunizmus világméretekben győzedel­meskedik. A történelmi fejlő­dés teljes egészében bebizo­nyította, hogy korunk fő meg­különböztető vonása az, hogy a szocialista világrendszer a társadalom fejlődésének döntő tényezőjévé válik. A szocialista országok min­denekelőtt gazdasági sikereik­kel gyakorolnak alapvető be­folyást a világtörténelem me­netére. A szocialista közösség gazdasági és katonai erejének növekedése, a nemzeti felsza­badító harc. valamint a nem­zetközi munkás- és kommunis­ta mozgalom sikerei a nemze­ti küzdőtéren mindinkább a szocializmus javára változtat­ják meg az erőviszonyokat Az élet igazolta a kommunista és munkáspártok azon követ­keztetésének helyességét, hogy a jelen körülmények között a világháború nem végzetsze­rűen elkerülhetetlen és a szo­cialista országok, a munkás* osztály nemzetközi forradalmi mozgalma, a népek felszaba­dító mozgalma, valamennyi békeszerető erő egyesült erő­feszítéseivel meg lehet aka­dályozni az új világháborút, meg lehet védeni és szilárdíta­ni a békét. Mindkét párt képviselői megállapítják, hogy a békés egymás mellett élés politikája kedvező körülményeket teremt a kapitalista országok dolgozó tömegeinek osztályharca, a né­pek nemzeti felszabadító moz­galma számára. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Párt­ja nagyra értékeli azoknak a kommunista pártoknak aktív tevékenységét, amelyek a ka­pitalizmus bonyolult körülmé­nyei között vívják hősi harcu­kat a munkásosztály és vala­mennyi dolgozó egységéért és különböző — békés és nem békés, parlamenti és parla­menten kívüli — harci formá­kat alkalmazva küzdenek a munkásmozgalom céljainak valóraváltásáért. A szocialista világrendszer létezésének és állandó erősö­désének időszakában az impe­rialisták nem képesek a régi módon fellépni a népek, az egyre nagyobb sikereket elérő nemzeti felszabadító mozgal­mak ellen. A gyarmatosítók a népek harca által kényszerítve sok esetben elismerték volt gyarmataik függetlenségét, de mindent megtesznek, hogy po­zícióikat megtartsák, s nem riadnak vissza attól, hogy im­perialista rabló módszerekkel számoljanak le a törvényes nemzeti jogaikat védelmező népekkel. A Magyar Szocialis­ta Munkáspárt és a Szovjet­unió Kommunista Pártja is­mételten kijelenti, hogy ha­tározottan támogatja a nem­zeti függetlenségükért, szabad­ságukért és a haladásért küz­dő ázsiai, afrikai és latin­amerikai népeket igazságos harcukban. — Az imperialisták minden lehetőséget igyekeznek fel­használni, hogy bomlasztó munkát végezzenek a szocia­lista országokban, megkísérlik gyengíteni a szocialista or­szágok társadalmi rendjét és a szocialista országok testvéri közösségét. A Magyar Szocia­lista Munkáspárt és a Szov­jetunió Kommunista Pártja szent kötelességének tartja hogy küzdjön ez ellen a bom­lasztó tevékenység ellen, és felhívja a figyelmet minden­féle ellenséges ideológia elle­ni, következetes harc fontos­ságára. A két párt képviselői kijelentik, hogy nem lehetsé­ges az ellenséges ideológiák békés egymás mellett élése. A nemzetközi kommunista mozgalom alapvető elveivel összhangban mindkét párt a továbbiákban is megalkuvás nélkül harcol a revizionizmus, a dogmatizmus és a szektás- ság ellen, amelyek összeegyez­tethetetlenek a marxizmus— leninizmussaL veszélyeztetik a kommunista és munkásmozga­lom egységét, akadályozzák annak forradalmi harcát. A két párt képviselői egyetérte­nek abban, hogy meg kell vé­deni a szocialista országok és a nemzetközi kommunista mozgalom egységét minden bomlasztó kísérlettel szemben, bármely oldalról is eredjen az. Mindkét párt úgy véH, hogy a jelen viszonyok között a marxista—leninista pártok egyik legfontosabb feladata harc a nemzetközi kommunis­ta mozgalom egységének meg szilárdításáért, a Kínai Kom­munista Párt vezetőinek sza- kadár tevékenysége ellen, amely nagy kárt okoz a szo­cializmusért és a kommuniz­musért folyó küzdelemnek. A Magyar Szocialista Mun­káspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja a leghatá­rozottabban elítéli a frakciós tevékenységet folytató kínai vezetőket, akik a marxizmus —leninizmus iránti hűségre hivatkozó szólamokkal, balol­dali ultra forradalmi frázisok­kal takarózva támadást intéz­tek a kommunista világmozga­lom jelenlegi alapvető elméle­ti és politikai irányvonala el­len. A kínai vezetők a straté­gia és a taktika valamennyi alapvető kérdésében eltávo­lodtak a kommunista világ­mozgalomnak a kommunista és munkáspártok moszkvai ta­nácskozásain közösen kidolgo­zott lenini irányvonalától, és meghirdették saját vonalukat, amelyben a kispolgári, kalan­dor politika a nagyhatalmi so­vinizmussal párosul. Számos kérdésben lényegében trockis- ta álláspontra csúsznak. Be­avatkozva más pártok bel- ügyeibe, frakciókat szerveznek és saját külön álláspontjukat igyekeznek rákényszeríteni az egész szocialista táborra, a kommunista világmozgalomra. A Magyar Szocialista Mun­káspárt megelégedéssel álla­pítja meg, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja maximá­lis türelmet és önfegyelmet tanúsított, s minden lehetőt megtett, hogy beszüntesse a. nyalt vitát, erősítse a szocia­lista közösség és a nemzetközi munkásmozgalom összefer- rottságát. A Kínai Kommunis­ta Párt vezetői mégis elutasí­tották a Szovjetunió Kommu­nista Pártja kezdeményezését és a többi testvérpárt baráti figyelmeztetését. Eleinte saját külön ideoló­giai és politikai álláspontjuk­kal jelentkeztek, majd szünte­lenül mélyítették ég szélesítet­ték a nézeteltérések körét, ki­terjesztették azokat az állam­közi kapcsolatokra a szocialis­ta közösségen belül, majd nyílt politikai harcot kezdtek a Szovjetunió Kommunista Párt­ja és a Szovjetunió, a többi testvéri ország és párt ellen. A Szovjetunió Kommunista Pártja nagyra értékeli a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt szilárd és következetes állás­pontját a marxizmus—leniniz­mus elveinek védelmében, a kommunista világmozgalom egységének megszilárdításáért, a kommunista és munkáspár­tok 1957-es és 1960-as moszk­vai tanácskozásán közösen ki­dolgozott fő irányvonal érvé­nyesítéséért vívott harcban. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja úgy véli, hogy az adott helyzetben a leghatározottab­ban vissza kell utasítani a kí­nai vezetők antilenlnista kon­cepcióit és aknamunkáját. A kommunista és munkásmozga­lom egységének és a szocialista közösségnek ér. dekei, valamennyi mar­xista—leninista párt inter­nacionalista kötelezettségei azt parancsolják, hogy nyílt. eM harcot folytassunk azok ellen, akik az egységről szóló dema­góg frázisokkal álcázzák op­portunizmusukat, kispolgári, nacionalista mivoltukat ég a forradalmi világmozgalom, va­lamint a nemzetközi helyzet legfontosabb kérdéseiben val­lott, lényegileg trockista néze­teiket. A Magyar Szocialista Mun­káspárt és a Szovjetunió Kom­munista Pártja a marxizmus— leninizmus és a proletárnem­zetköziség elvei alapján to­vábbra is fáradhatatlanul har­col a szocialista országok ösz- szeforrottságáért és a nemzet­közi kommunista mozgalom egységének megszilárdításáért. A Magyar Szocialista Mun­káspárt nagyra értékeli a Szovjetunió Kommunista Párt­jának a szocializmus és a kommunizmus felépítéséért vívott forradalmi harcában szerzett tapasztalatait, és úgy véli, hogy e tapasztalatok ta­nulmányozása. alkalmazása nagy jelentőségű a Magyar Szocialista Munkáspárt és a magyar nép számára. A nem­zetközi munkásmozgalomban az elmúlt esztendőkben vég­bement óriási fellendülés bi­zonysága annak, hogy a Szov­jetunió Kommunista Pártjá­nak elméleti munkássága, azt összefoglaló huszadik és hu­szonkettedik kongresszusa va­lamennyi kommunista párt számára nagy jelentőségű, mert általános érvényű. A vi­lág kommunista és munkás­pártjainak 1960-as történelmi jelentőségű tanácskozása meg­erősítette és okmányaiban rög­zítette a Szovjetunió Kommu­nista Pártja huszadik kong­resszusának valamennyi nem­zetközi érvényű megállapítá­sát. A Szovjetunió Kommunista Pártjának képviselői megelé­gedéssel állapították meg, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt jelentősen hozzá­járul az államok szocialista közösségének megszilárdításá­ért, a marxizmus—leninizmu* győzelméért, a tartós békéért folyó harchoz az egész világon. A Szovjetunió párt- és kor­mányküldöttségének látogatá­sa és a látogatás alkalmával folytatott eszmecsere eredmé­nyeként tovább erősödött a Magyar Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársasá­gok Szövetsége népeinek ba­ráti kapcsolata, testvéri együttműködése, tovább szi­lárdult a Magyar Szocialista Munkáspártnak és a Szovjet­unió Kommunista Pártjának a marxizmus—leninizmus, a proletár nemzetköziség megin­gathatatlan elvein alapuló egysége és összeforrottsága. Kelt Budapest, 1964. év áp­rilis 9. napján. KADAR JANOS, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának első titkára, a Magyar Népköztársaság forradalmi munkás—paraszt kormányának elnöke. N. SZ. HRUSCSOV, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnöke. Az űrhajósok nyilatkoznak Moszkva, (TASZSZ): A Pravda szombati száma Gagarin űrrepülésének évfor­dulója alkalmából közli a hat szovjet űrhajós portréját és nyilatkozatát. Jurij Gagarin ezredes a Vosztok—1 fedélzetén végzett első űrrepüléséről emlékezik meg. Majd ismerteti a szovjet űrhajózás azóta elért óriási eredményeit. German Tyitov, a 2-es számú szovjet űrpilóta felszólítja a különböző országok szakembe­reit, keljenek versenyre a vi­lágűr békés meghódításáért. Nyikolajev beszámol arról, milyen nagy energiával képe­zik magukat napról, napra az űrhajósok, hogy a korszerű technika színvonalára emeljék ismereteiket. Pavel Popovict továbbfejlesztve ezt a gondo­latot rámutat, hogy a világűr úttörőinek minden újabb kí­sérlet alkalmával megnöveke­dett nehézségekkel kell szem­benézniük, s ezért mindig újabb és újabb képességek és ismeretek megszerzésére van szükség. Bikovszkij alezredes méltat­ja az űrhajók tökéletesítésében elért eredményeket. Valentyina Nyikolajeva Tye- reskova az összes űrhajósok nevében kijelenti: „nincs mész* sze a nap, amikor az indító- helyekről még tökéletesebb űr­hajók emelkednék a világűrt)«, amelyek a szovjet emberekét eljuttatják a Naprendszer bolygóira. 1964. április 12. 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom