Kelet-Magyarország, 1964. április (24. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-04 / 79. szám

Eredmények, feladatok Szabolcs-Szat marban írta: Dr. P. Szabó Gyula, a megyei tanács vb, elnökhelyettese Tizenkilenc év nem nagy 1 idő egy nép, egy nem­zet életében. De az az itt, amit ezalatt megtettünk, mérhetetlen eredményeket tükröz. Csak akkor fogható fel fejlődésünk nagyszerűsé­ge, ha gondolatunkban egy­más mellett jelenik meg a 45 tavaszán földhöz juttatott paraszt nehézségekkel küzdő, ie mégis boldogságot sugárzó arca és a most gépekkel, nagyüzemi módon termelő, a szocialista úton egyre izmoso­dó, öntudatban is fejlődő termel őszövetkezefti paraszt képmása. Állítsuk egymás mellé. az elmaradott teljesen agrárjel­legű, jórészt külterjes gaz­dálkodást folytató Szabolcsot a nagyüzemi gazdálkodásra, gyümölcstermelésre áttérő, a corszerű almatárolóval, sőt a közeljövőben meginduló gyü- mölcsfeldogozó üzemmel rendelkező Szabolccsal. A Nyírség _ szorgos népe egykor látástól vakulásig dolgozott a sivó homokon. Alig gondolhatott arra, hogy gyermeke bevehesse a tudo­mány várait. A lakosság ■gynyolcada volt írástudat- an. Ma már önként a tudás iránti vágyból fakadóan ke­resi fel az iskolákat ugyan­ez a nép és gyermekével ver­senyezve szorgalmasan tanúi, hogy a múlt szégyenteljes örökségéből mielőbb törlesz- szem valamit. A zoe a földön, ahol a Kállayak, a Mikeczek, a Majláthok uralkodtak, ahol a földesúri elnyomás a mű­velődési lehetőségekből való kizárással párosult, ma nem cis büszkeséggel mondhatjuk el, hogy szinte egész fiatalsá­gunk tanul. Felszabadulásunk előtt ösz- szesen Í3 olyan iskola volt, amely az általános felső négy osztályának felélt volna meg. Ma már úgyszólván vala­mennyi községi és tanyai te­lepülésen lehetőség nyílik az általános iskola nyolc osz­tályának elvégzésére. Felszabadulásunk előtt csak egy tucatnyira volt tehető közép- és felsőfokú intézmé­nyeink száma. Napjainkban ez közel háromszorosára emelkedett. Beleértve a me­gye Székhelyén két éve nyílt és nagy fejlődés előtt álló tanárképző főiskolánkat is. Élni tudtunk a szabadság­gal és felszámoltuk a volt uralkodó osztályok műveltsé­gi monopóliumát. De ezen a szép ünnepna­pon nem szabad megfeled­keznünk azokról a legfonto­sabb feladatokról sem, ame­lyek a népgazdaság külön­böző területein, a mezőgaz­daságban és az iparban előt­tünk állnak és amelyek vég­rehajtása további eredmé­nyeink alapja. A * elmúlt év utolsó hő­napjaiban sikeresen o x- äotituk meg azt a nagy fel­adatot, amely pártunk Köz­ponti Bizottsága az ország mezőgazdasága, így megyénk termelőszövetkezetei és álla­mi gazdaságai elé is tűzött, ősszel a szervek, gazdaságok lelkes munkával segítették, hogy kenyérgabona vetésterü­letünk a tervezettnél közel tíz százalékkal legyen na­gyobb. Vetéseink a hosszú tél alatt meglehetősen jói teleltek, minden okunk meg­van arra, hogy továbbra rs bizakodva nézzünk az aratás elé. De a holnapot nem sza­bad ölhetett kezekkel vár­nunk. Körültekintő, gondos munkával kell tovább egyen­getnünk a gazdagabb termés útját. A szocialista ember­típust az ■jellemzi, hogy tel­jes erővel, a tudomány és technika minden vívmányá­nak felhasználásával küzd a természet vak erői ellen, hogy azok káros hatását a legalacsonyabbra csökkentse. Ezzel a társadalom — egyben a saját — jólétét is maga- tabbra emeli. Nem tétlenked­hetünk tehát, ha a téli csa­padék maradványai itt-ott még veszedelemmel fenyeget­nék terméskilátásainkat. Ar­ra is gondoljanak szakembe­reink, hogy a „hivatalos” ta­vaszi idő beköszöntése elle­nére — ha csak néhány nap­ra is károkat okozhat még a visszavonuló tél, ezért sür­gős intézkedésekre van szükség az esetleges felfa­gyások elhárítására. A jó terméseredmények nagymértékben függnek at­tól: milyen magágyat készí­tünk és milyen mértékben biztosítjuk a talajerőutánpót­lást. Igen fontos feladata mezőgazdaságunknak az őszi vetések fejtrágyázása. Nyomós érveik szólnak e mellett, hiszen a nagy őszi munka során nem sikerült mindenütt a legszükségesebb trágyamennyiséget idejében biztosítanunk a vetések alá. 'T'ermelőszövetkezeti pa- rasztságunk mindinkább magáénak érzi a közöst. Egyre öntudatosabb munká­jával mindent megtesz az eredmények fokozásáért. Ér­zi: jövőjét csak a kollektív út biztosíthatja. Mégis gya­kori, hogy a háztáji gazdasá­gokban nagy mennyiségű szer­ves trágya hever kihaszná­latlanul. Pedig földjeink ho­zamának növelése feltétlenül megkövetelné, hogy az igen fontos tápanyag ne a falusi szemétdombokon menjen ve­szendőbe, jusson el oda, ahol az egész népgazdaság, a falu hasznát is látja. Bár itt-ott még csattog az olló, nagyüzemi gyümölcsö­seinkben jó ütemű tevékeny­ség folyik. Minden jel arra vall, hogy idejében végeznek a metszéssel. Ugyanakkor kellően fel kell készülnünk arra is, hogy adott pillanat­ban indulhasson a permete­zés. Jórészt ettől függ: a nemsokára virágtengerré vá­ló szabolcsi almáskertek ontják-e majd a gyümölcsöt, vagy esetleg kénytelenek te­szünk beérni közepes termés­sel. A mezőgazdaságnak évről- évre nagyobb beruházások jutnak. Ezek jelentős .hányada az építkezésekre esik. Szövet­kezeteink általában rosszul állnak épületekkel. A terme­lés fejlesztésének ez is egyik akadálya. Szükséges tehát, hogy ilyenkor tavasz táján ne késlekedjünk az előkészü­letekkel. Valamennyi érde­kelt szerv sürgősen teremtse meg az építkezések megin­dulásának feltételeit. A tél idén sokáig tartott. Emiatt hozzávetőlegesen egy­hónapos hátránnyal indulhat­nak meg a mezőgazdasági munkák. Ez a kiesés arra kötelez bennünket, hogy mindent kövessünk el a ter­melés meggyorsításáért. Ahol a talajviszonyok lehetővé te­szik, álljon munkába minden erő, ember és gép egyaránt! Ha sürget az idő. az erőgé­pek két műszakos üzemelte­tésétől se riadjanak vissza gazdasági vezetőink. üelsízabadulásunfc évfor­L dulóján szóljunk az ipar előtt álló legfontosabb feladatokról is. A legközeleb­bi hónapok igen nagy erő­próbája lesz a nyíregyházi konzervgyár felépítése és át­adása rendeltetésének. Az iparosodó Szabolcs perspektívájához tartozik a 60 millió forintos beruházás sál tervezett gumiüzem, amelynek építkezése a kö­zeljövőben indul meg. Ért­hető megyei közvéleményünk érdeklődése mindkét üzemünk létesítése iránt, hiszen lehető­vé teszi, hogy lányaink, asz- ssonyaink egy része munka- lehetőséghez juthasson. Ezen­kívül a konzervgyár nagy értékesítési lehetőséget nyújt termelőszövetkezeteink részé­re, hiszen a megye termékeit dolgozza fel. Meglévő üzemeink igen fontos feladata a termelé­kenység növelése. Át kell tér­nünk a munkaigényesebb, nagyobb számú munkáskezei foglalkoztató iparcikkek - gyár­tására, amint azt a pártha­tározat is előírja. Iparunk fejlesztése, üzemeink bővíté­se enyhíti a szabolcsi mun- kaerőpróblémát. Műszaki ve­zetőinknek bátran kell al­kalmazniuk az új technoló­giát De kell, hogy az ott dolgozó vezetők és beosztot­tak, műszakiak és fizikai munkások szüntelenül fej­lesszék szakmai tudásukat Legyenek üzemeink szilárd bázisai a szakmai képzésnek is. Felszabadulásunk szép ta­vaszi ünnepén köszöntjük a tervek teljesítésén dolgozókat köszöntjük a nagy eredmé­nyeket elért szabolcsi, szat­mári embereket. Nem feled­jük soha, hogy szabadságun­kat a nagy szovjet nép ka­tonái vívták ki, s a Szovjet­unió felszabadító harca, ál­landóan megnyilvánuló testvé­ri segítséget adta, ég adja ma, a jövőben is haladásunk feltételeit. Néhány hónap múlva két évtizede, hogy megyénk föld­jére léptek a Vörös Hadse­reg harcosai, akik lehető vi tették, hogy ma jó körülmé­nyek között, békében és füg­getlen, szabad hazában dol­gozzunk, ünnepeljünk. Ez a két évtized a szocializmus győzelmét jelentette Magyar- országon. Nekünk pedig azt, hogy évről évre szebb, gaz­dagabb lesz az egykor elnyo­mott és kisemmizett szabol­csi ember éle^e. JTöszöntjük ez alkalomfnal a testvéri szovjet né­pet, a Szovjetuniónak a mi nagy ünnepünket nálunk töl­tő vezetőit, népünk igaz, hiz barátját Nyikita Szergejevics Hruscsov elvtársat. Kíván­juk, hogy a szocializmus épí­tésének útján még szorosabb, eredményesebb legyen or­szágaink együttműködése — mindannyiunk javára. Díssünnepség Nyíregyházán Hazánk felszabadulásának 19. évfordulója alkalmából díszünnepséget renxjeztek pénteken este Nyíregyházán, a Móricz Zsdgmond Színház­ban. A párt-, a tanács-, a tö­megszervezetek, a vállalatok, termelőszövetkezetek és in­tézmények képviselői körött megjelent az ünnepségen és helyet foglalt az elnökségben Orosz Ferenc, az MSZMP megyei bizottságának első tit­kára, Gombás Sándor, a me­gyei pártbizottság titkára, dr. P. Szabó Gyula, a megyei ta­nács vb. elnökhelyettese. Ott voltak továbbá az elnökség­ben Antal Pál, Diczkó Jó­zsef, Kanda Pál, Murczkő Károly, Oláh László, Szűcs Lajos, a párt megyei végre­hajtó bizottságának tagjai, Koncz Károly, ' a Hazafias Népfront megyed titkára, Ko­vács Károlyné, a nőtanács megyei titkára, Barczi Gyula, a nyíregyházi járási pártbi­zottság titkára, Biró László, a nyíregyházi Városi Tanács VB. elnöke, Májer István, az MSZBT megyei titkára, Ku- kuskin elvtárs, a szovjet helyőrség parancsnoka, dr. Pivamyik Jánosné, a Haza­fias Népfront városi titkára, Száraz Pál alezredes, dr. Ko­vács József, a nyíregyházi Tanárképző Főiskola igazga­tója, Benke Pál, az építő sze­relő vállalat dolgozója, Czin- kovszki János tszcs-elnök, Ferkó Istvánná kereskedelmi dolgozó, Folk-mayer Tibor fő­mérnök, Fucsovics Irén, épí­tőipari dolgozó, Gincsai Jő- zsefné, a dohányfermentáló dolgozója, Hekmann László, üzemi párttitkár, Horányl András tsz-elnök, Horváth Andrásáé tsz-tag, Katona Jő- zsefné termelőszövetkezeti ál­latgondozó, Márton Péterné cipész ktsz. dolgozó, Seregi Ervin tanár, Stevanyik György villanytelepi dolgozó, Verdes Mihályné, konzerv­gyári dolgozó. Megjelentek az ünnepségen s ott voltak az elnökségben a megyénkbe érkezett szovjet delegáció tagjai, élükön Iván Jurievics Bigunyec elv­társsal, a Kárpátontúli Terület pártbizottságának tikárával, valamint a felszabadulási ün­nepségekre érkezett román vendégek Csubánkán László­nak, a Máramarosi Tartományi Párt Végrehajtó Bizottság tag­jának vezetésével. A Himnusz elhangzása után Gombás Sándor üdvözölte a megjelenteket, majd Murczkő Károly elvtárs mondott ünnepi beszédet. Bevezetőben Murczkő elvtárs meleg szavakkal méltatta a ha. zánk felszabadításáért harcolt Vörös Hadsereg katonáinak, a szovjet nép fiainak érdemeit a fasiszta csapatok kiűzésében. Szólt ezt követően arról a nagy fejlődésről, amelyet né­pünk megtett a felszabadulás óta, s melynek számtalan jele található meg megyénkben is. „Népgazdaságunk több száz millió forintot fordít évente Szabolcs megyére, melynek nagy része a szocialista útra tért dolgozó parasztságot segí­ti a mezőgazdasági termelés további fellendítésében.” Rész­letesen beszélt az előadó me­gyénk iparának fejlődéséről, a munkások, a parasztok és az értelmiségiek szocialista öntu­datának bővüléséről, a társa­dalmi méretet öltött tanulási kedvről. Ismertette a szabolcsi emberek javuló életkörülmé­nyeinek szembetűnő mutatóit, az egészségügyre és a műve­lődésre fordított milliókat. — Az ünnepi évfordulón ta­pasztalataink arról győznek meg bennünket, hogy pártunk vezetésével jó úton járunk, szép cél eléréséért munkálko­dunk — mondotta Murczkő elvtárs, majd a továbbiakban felvázolta a Szabolcs-Szatmár népe előtt legfontosabb tenni­valókat a termelőszövetkezetek megerősítése, az ipar gazdasá­gosabb termelése, a szocialista nemzeti egység kibontakoztatá­sa terén. Méltatta a szocialista országok testvéri barátságát, a Szovjetunió önzetlen támoga­tását, a szocialista világtábor béketörekvéseit. Beszédét fel- szabadulásunk, a magyar— szovjet barátság és a világbéke éltetésével fejezte be. Az ünnepi beszéd után a szovjet és a román vendégek köszöntötték a megjelenteket, megyénk dolgozó népét. Kitüntetések Hazánk felszabadulásának 19. évfordulója alkalmából pénte­ken délben — ünnepélyes ke­retek között — kormánykitün­tetéseket adtak át a megyei tanács épületében. Bagoly Ist­vánt, a baktalórántházi járás főagronómusát és Hoszták Lász­lót, a Nyíregyházi Sütőipari Vállalat igazgatóját a Munka­érdemrend ezüst fokozatával, dr. Karasz Zsuzsannát, a megyei tanács vb. személyzeti csoport­jának vezetőjét, Kubinyi Ernö- nét, a megyei tanács vb. műve­lődési osztálya terv- és statisz­tikusát, Sándor Józsefet, a me­gyei tanács vb. ipari osztályá­nak vezetőjét a Munkaérdem­rend bronz fokozatával tüntet­ték ki. Hazánk felszabadulásának 19. évfordulója alkalmából szovjet és román küldötíség érkezett Szabolcsba Hazánk felszabadulásának 19. évfordulója alkalmából szovjet és román küldöttség ér­kezett Szabolcs-Szatmár me­gyébe. A szovjet delegációt Inán Jurijevics Bigunyec, a Szovjetunió Kommunista Párt­ja Kárpátontúli területi bizott­ságának titkára vezeti. Tagjai: Mihail Joszipovics Hoszinyec, a Munkácsi Elektromos Készülé­kek Gyárának dolgozója, és Vaszil Ivanovics Szemkanics kolhozelnök. A román küldött­ség vezetője: Csobánkán Lász­ló, a Máramarosi Tartományi Párt Végrehajtó Bizottságának tagja, az Ellenőrző Bizottság elnöke. Tagok: Nagy Pál, a szatmárnémeti városi pártbi­zottság első titkára és Popa Já­nos, a nagybányai (Zazári) bá­nyaipari pártbizottság titkára. A szovjet vendégeket a hatá­ron Gombás Sándor, a megyei pártbizottság titkára, dr. P. Szabó Gyula, a megyei tanács végrehajtó bizottságának el­nökhelyettese, Hegedűs Sándor, a vásárosnaményi járási párt- bizottság titkára, Spisák And­rás, a járási tanács végrehajtó bizottságának elnöke, a román vendégeket Szilágyi Menyhért, a megyei pártbizottság osztály- vezetője, Nemes Imre, a megyei tanács vb. elnökhelyettesei, Danes József, a csengeri járási pártbizottság titkára és Lánczt János, a járási tanács végrehaj­tó bizottságának elnöke fo­gadták. A küldöttségek tajai a dél­utáni órákban — a megyei és városi párt, tanácsvezetők tár­saságában megtekintették a várost, este megjelentek a színházban rendezett díszün­nepségen. Ma délelőtt részi vesznek a szovjet és román hő­sök emlékművénél tartandó ko­szorúzáson, délben a megyei tanács ad fogadást tisztele­tükre. Délután pedig ellátogat­nak a Tiszalöki Erőműhöz. Va­sárnap a szovjet küldöttség a tunyogmatolcsi, a román a ti- szabecsi termelőszövetkezet gazdaságát tekintik meg. Május 20-án avatják a nyíregyházi tbc-szanatóriumot. Hammel

Next

/
Oldalképek
Tartalom