Kelet-Magyarország, 1964. április (24. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-30 / 100. szám

Világpolitika sorokban i Béke-világtanáes elnöksége budapesti ülésszakának határozatai A Béke-világtanács elnöksé­gének budapesti ülésszakán, több határozatot hoztak a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről, a béke-világmozg;!^ lom soron következő tenniva­lóiról. A „Világméretű békemozga­lom” címmel elfogadott doku­mentum többek között hangsú­lyozza : — A népeknek, a béke erői­nek továbbra! is ébernek kell maradniok. A béke-világmoz- galomnak fokoznia kell erőfe­szítéseit a hidegháború meg­szüntetéséért, a nukleáris fegyverek el­terjedésének megelőzéséért, a katonai költségvetések csökkentéséért, az atomki- sérletok minden fajtájának megszüntetéséért, az atom­fegyvereket szállító eszkö­zök megsemmisítéséért, a külföldi katonai támasz­pontok felszámolásáért, atomfegyver-mentes öveze­tek megteremtéséért, a területi vitáknak tárgyalások útján történő rendezéséért, a gyarmatosítás valamennyi for­májának megszüntetéséért. — A világ békés erőinek gyorsan, kitartóan és egysége­sen kell fellépniük, hogy nyo­mást gyakoroljanak a kor­mányokra, a genfi leszerelési értekezlet részvevőire, minden országra, amelynek módjában áll napjaink aggódó világá­nak átalakítása, a jólét, a bol­dogság megteremtése. — Követeljük a második genfi értekezlet összehívását! — Tűzszünetet! Szüntessék meg a katonai beavatko­zást! Tárgyaljanak Dél- Vietnani semlegességéről, teljes függetlenségének sza­vatolásáról, biztosítsák a nép jogát saját jövőjének meghat ározására. Az elnökség felemelte sza­vát a Dél-Afrikai Köztársaság fajüldöző politikája ellen. A budapesti ülésszakon el­határozták, hogy 1965 nyarára hívják össze a béke-világmoz­galom kongresszusát Cipruson nytM‘mekekre lőttek a törökök Harmat Endre: Röplapokat osztogatott szer­dán egy portugál diák, május 1-i tüntetésre szólítva fel az embereket. A portugál rend­őrök rálőttek: a diákot kór­házba szállították. A sziriai Aleppoban kor­mányellenes felkelés vádjá­val 17 személyt bíróság elé állítottak. A vádlottak közül öten katonák. ^Mobutu, a kongói hadsereg főparancsnoka londoni tartóz­kodása során kéréssel fordult az _ angol kormányhoz, hogy nyújtsanak katonai segélyt Kongónak. Mobutu elsősor­ban tehergépkocsik és kétél­tűek beszerzésével szeretné növelni hadseregének mozgó­képességét. Az illegalitásban működő, antifasiszta Spanyol Orszá­gos Munkásszövetség az Uni­téban közzétette május 1-i kiáltványát. A munkásszövet­ség felszólítja a spanyol dol­gozókat, küzdjenek a sztrájk­jogért, a demokratikus sza­baddá gj ogokéx-t és a biztosí­tott bérminimumért. A ki­áltvány megállapítja, hogy szembe kell szállni a Fran- co-rendszer szolgálatába sze­gődött kormánypárti „szaik- szervezeteik”-kel. Anasztasz Mikojan, a Szov­jetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese szerdán fogadta Ivamotöót, a Kiodo Cuszin japán hírügynökség vezérigazgatóját és válaszolt kérdéseire. A baráti hangula­tú beszélgetésen Dmitrij Gor- junov, a TASZSZ vezérigaz­gatója is részt vett. Bangkoktól 200 mérföldre északra lezuhant a thaiföldi légierők egy helikoptere, amely részt vett a SEATO lé­gihadgyakorlatain. Egy ame­rikai százados és hét thaiföl­di tiszt és repülő életét vesz­tette. Tokióban ezer diák tün­tetett a japán—dél-koreai tár­gyalások ellen. A tüntetők és a rendőrség között összetű­zésre került sor. Hat diákot letartóztattak. Prágában befejezte munká­ját az ENSZ Európai Gaz­dasági Bigottság által szerve­zett nemzetközi szeminárium, amely az építőipar fejleszté­sével, az ipari módszerek be­vezetésével foglalkozott. A szeminárium munkájában 27 ország száz küldötte vett részt, Gerő János: 39 Szerdára virradó éjszaka a Hilarion várkastély körül a tö­rökök folytatták a megerősí­tett állások kiépítését. Közben a térségben elszórt fegyverdör­gés volt hallható. A ciprusi kormány nyilatko­zatot adott ki és ebben megin­dokolta, hogy a kormánycsapa­tok miért indítottak akciót az ország északnyugati hegyvidé­kein megbúvó török nacionalis­ták ellen. A nyilatkozat rámu­Ssmét sztrájkolnak a francia vasutasok A francia vasutasok szer­dán délben 36 órás sztrájkot kezdtek. A szakszervezet uta­sításának megfelelőéin a te­herforgalom teljesen szüne­tel, a személyszállítás pedig a rendes forgalomnak mint­egy negyedére csökkent. Több párizsi pályaudvar teljesen elnéptelenedett. A vasutasok tizenkét százalékos bér­emelést követelnek, s' sztrájk­jukkal tárgyalásra akarják kényszeríteni a kormányt. A francia dolgozók a béke­harc jegyében készülnek az idei május elsejére. Párizs­ban a dolgozók a munkásház előtt a CGT nagygyűlésen emlékeznek meg a nemzet­közi szolidaritás ünnepéről. tat, hogy a ciprusi törökök a Kyrenia hegyvidéken kiépítet­ték állásaikat és csaknem na­ponta tüzeltek a közelben lé­vő görög falvakra. A kormány- csapatoknak azonnal akcióba kellett lépniök, mert az utóbbi időben a török terroristák tevé­kenysége oly mértékben foko­zódott, hogy még iskolás gyer­mekek is az orvlövészek áldo­zataivá váltak* U Thant a déS-wietnam: kérdésről U Thant szerdán Párizsban részt vett a francia és a kül­földi újságírók estebédjén, ahol kitért a délkelet-ázsiai helyzetre. A vietnami kéiv dés politikai jellegű, ezért csali diplomáciai úton oldha­tó meg — hangoztatta, U Thant nem tudta ráven-i ni a francia kormányt, hogy hozzájáruljon a kongói ENSZ- csapatok költségeihez. Jól ér­tesült körök azonban úgy tudják, hogy De Gaulle a fő­titkár júliusi újabb párizsi látogatásakor „ajándék” címén egyenlíti majd ki az ENSZ által kért 16 millió dolláros tartozást. — Nem vagyunk egyformák — vigyorgott Ahmed és a négy­napos imámság után Szeif el Izlam Abdullah, a hallgatag herceg feje nyolc napig füg­gött Taizz piactérének egyik póznáján. Ha Ahmed rossz hangulat­ban volt, ontotta a halálos ítéleteket. A kivégzés mindig nyilvános volt. A hivatalos kikiáltó már jóelőre felhív­ta a lakosság figyelmét a készülő látványosságra és többször hangosain felolvasta az elítéltek neveit. Az itéleit- végrehajtás reggelén katonai alakulat vonult végig az ut­cákon,, majd körülvette a piacteret. A fegyvereseknek kellett kordában tartaniok a tömeget, amióta egyszer egy halálraítélt rablógyilkost agyonvertek és így az imá- mot megfosztották a kedvelt látványtól. Először az ural­kodó foglalta el a maga díszhelyét — a páholyszerű emelvényt, sátorponyva védte a nap perzselő sugaraitól — majd a nemesség vonult be. Az imám intésére kezdetét vette a szörnvy szertartás. Bevezették és a tér közepén letérdeltették az elítélteket. A főhóhér A fejedelem egy újabb In­tésére a hagyományos szokás szerint szüntelenül vigyorgó főhóhér kivont karddal félel­mes táncba kezdett. Nagyokat suhintva, körülugrálta a ki­szemelt áldozatot, közben ál­landóan szűkítve a kört, majd hirtelen óriási erővel lesújtott.. Többek közölt ilyen rette­netes véget érhetett az a je­meni, aki .a király kegyen- ceitől megtagadta az úgyne­vezett „vendégeskedés jogát”. Ez Ahmed egyik leggyako­ribb jutalmazási eszköze volt ami neki egy fillérjébe se 'került, valamilyen kiszemelt szerencsétlennek azonban an­nál többe. A lényege az volt,, hogy a kegyemc, akár család­jával és háremével együtt, bárkinek a házában szállást és jó ellátást követelhetett ingyen, korlátlan ideig. Mindezek után kissé fur­csának tűnhet, hogy Ahmed imám elküldte fiát a szocia­lista tábor országaiba. Felis­merte ugyanis, hogy az ál­lama függetlenségét fenyege­tő brit és egyéb Imperializ­mus ellen ez a tábor jelenti a leghatalmasabb védelmet. A szocialista országokban pe­dig ugyancsak ezért és kizá­rólag ezért viszonozták a közeledést. A szocialista tá­bor egy-egy imperialista tá­rnán András «— állapította meg elégedetten. — A tűzoltó alosztály le­velet írt a járási pártbizott­ságnak. Az elnökötöket jámu­r elsejével visszavárják, — közölte Szabó és várta, mit felel az agronómus. Bujdosó sokáig hallgatott. A hír meghökkentette, bár nem érte váratlanul. — Ezt nektek kell eldön­teni — válaszolt végre. — Beszéljetek vele, azután ha­tározzatok. — Mit gondolsz, 5 el akar menni? — Nekem még nem szólt. Nem tudom... — Azt mondom, menjünk — ajánlotta Szabó a cipőjét fűzive. — Én motorral va­gyok, az irodánál majd ta­lálkozunk. Csakhamar el is porolt. Motorkerékpárja hosszú csí­kot húzott maga után. a szá­raz homokból. Bujdosó megvárta, míg el­ül a por, majd megvere’gette a lova nyakát és elindult. Nem sietett, a ” nyeregből messzire látott, nézte a távol­ba a pici, katicabogaraknak tetsző embereket. Tudta, kik serénykednek ott, minden táblát és minden embert is­mert. A keresztútnál visszatekin­tett a „vizesekre", s úgy érezté, mintha friss, eső utá­ni illat ölelné körül az egész határt. Vége. AMIRE NINCS TQRVE'NY 39. — A motor beindítása előtt kellett volna az árkokat ki­vágni — vetette oda Bujdo­só. — De okos vagy! — mor­dult vissza Sütős. — Most jöttek az emberek, tíz per­ce sincs. Egymagám vágjam az árkot? Mi vagyok én? Ku­bikos, vagy főgépészi? Nem haragból mondta, in­kább megszokásból zsörtölő­dött. Bujdosó nem is hara­gudott ' rá. Inkább a nevetés gyötörte, mert igen mulatsá­gosan hatott a társaság. Mint a tapasztó cigányok, térdig jártak a sárba, s bizonyára észre sem vették, arcukat, mellüket is összemázolták a hagy igyekezetben. — Főgépész vagy, persze, hogy főgépész! Csak rád kell nézni, mindjárt látja az em­ber — mondta kaján ábrá- zattal... Negyedóra alatt az össze­gyűlt vizet elvezették. Most már megszusszantak egy ki­csit. A másik két „vizes” it közelebb jött, cigarettára gyújtottak. Bujdosó adott tü­zet, és csak akkor vette ész­re. hogy a társaság legfiata­labb tágját, aki fürdőruhá­ban állt vele szemközt, nem ismeri. — Hát te ki v£gy? — sza­ladt ki a száján akaratlanul. A íürdőnadrágos felkaca- gott. — Fogóakodj meg a kapa­nyélbe! A járási tanács meg­bízásából én vagyok az új instruktorotok! Az agronómus valóban ne­hezen jutott szóhoz. — Hát akkor,** Butjdosó vagyak — nyújtotta a kezét. — Én meg Szabó Miklós — rázta meg a kezét a fürdő- nadrágos és még mindig ne­vetett. Megjött a segítség, Kocsis Béla a fiával. — Kicsit megkéstünk. Most kaptunk fogatot, haza kel­lett vinni a szénát — men­tegetőzött az öreg, azzal már­is munkához látott. Bujdosó és az instruktor megmosakodtak a kútnál. Közben lopva egymást figyel­ték. és rövid mondatokat vál­tottak: — Kálmán András hova lett? — Üzemegységvezető álla­mi gazdaságban, ö kérte. — Lefestett bennünket? ■— Meglehetősen. — Legalább tudod, hová jöttél... Szabó Miklós eleresztette a füle mellett ezt a monda­tot. Témát változtatott. — Ez a Sütős ügyes em­ber. Hallom, ők fúrták a ku­tat. — ök. — Te hol végeztél? — Debrecenben. — Én meg Gödöllőn. Ez tetszett Bujdosónak, hogy szakember lett az ins­truktoruk. Még nem tudta, mi lakik benne, ezért tovább tapogatta kérdéseivel: — Mire vagy először kí­váncsi? — Mindenre. Ha megenge­ded, veled tartok egész nap. — Az lehet. — Sütős elvtársért később visszajönnék. — Azt is lehet. — Hány kutatok van? •— Négy. De még a csa­tornába vájt gödörből is ön­tözünk. — Bár minden téeszünk ilyen hamar ószbekapott vol­na* Bujdosó most alaposabban megnézte magának emberét. Másképpen kezdi, mint Kál­Jemen tegnap és ma A bakó tánca máriással fenyegetett ország segélykérésére akkor is pozi­tívan reagál, ha annak belsc rendje számára mérhetetle­nül. idegen és visszataszító. A szovjet—jemeni kapcsola­tok megvédtek az ország füg­getlenségét, de — írta a Pravda — olyan kéretnek bizonyultak, amelyeket éppen a középkort védelmező zsar­noki belpolitika nem enge­dett igazi tartalommal meg­tölteni. A hatalom Eadr kezében Ahmed az utolsó évben már csak vegetált: órák hosszal ült gyógyvízzel meg­töltött medencéjében, aztán illatos gyolcsokba burkolózva, villamos játékvasutjával bí­belődve hallgatta svájci or­vosa egészségügyi tanácsait. A hatalom gyakorlatilag más fia, Badr kezébe ment át, aki­nek portréjához hozzátarto­zott bizonyos fajta kettős já­ték. Még apja életében cél­zásokat tett arra, hogy a zsarnokság egyszer majd vé­get ér — szóval népszerűséget hajhászott. Abban sem a humanizmus, hanem pusztán a számítás vezette Mohamed al Badnot, hogy még apja életében el­intézte néhány börtönbe zárt jemeni tiszt kiszabadítását. Az egyik ilyen trónörökös!' közbenjárásra szabadon en­gedett katona, a most negy­venöt éves Abhullah SzalaJ ezredes volt. Ez az intelli­gens, tehetséges férfi a Szana környékét utaló, az imáin-dinasztiával hagyomá­nyosan szembenálló Al Vazir törzs tagja. Jahja imám bel­politikai okokból megenged­te, hogy a fiút a bagdadi brit katonaiskolában képezzék ki. Szalal az iraki fővárosban megismerkedett a civilizált élet körülményeivel és — te­gyük hozzá — eszméivel ia. 1936-ban került Bagdadba, a negyvenes évek elején tét haza Jemenbe, ahol rövide­sen összeesküvést szervezett a középkori rendszer ellen. Há­rom évet kapott, hála törzse tekintélyének és harciasságá­nak, amellyel az imám nem szeretett volna ujjathúzni. Amint Szalal kiszabadult új­ra hozzálátott a szervezke­déshez. Jahja imám halála után Ahmed azzal vádolta, hogy része van apja halálá­ban és halálraítélté. Ugyan­csak törzs meggondolások miatt azonbarv életfogytig­lani börtönre változtatta, Szalal a Szana térségében lévő Hadzsa városka várbör­tönébe került. Hét évet síny­lődött itt magányosan, leír­hatatlan körülmények között. Mindkét lábán lánc és egyen-, kint 25 kiló súlyú vasgolyó volt. A napfény soha nem ha­lóit el ablaktalan odújába Körülötte sorra hullottak az elítéltek, de ennek a közép­magas, erős akarátú és erős szervezetű embernek az el- Kinállóképessége diadalmas­kodott. A testőr­parancsnok 1 Amikor 1955-ben Ahmed trónja megmentéséért utód­jává és kegyencévé nevezte ki Badrt, a herceg — népi és tiszti támogatást keresve — rábukkant a megnyerő in­telligenciájú Szálaira. Úgy gondolta, az ilyen emberi nem büntetni kell, hanem — megvásárolni. Még 1955-ben kijárta az imámnál Abdullah Szalal szabadon bocsátását) nem sóikkal később pedig azt, hogy a nemrég még láncokban sínylődő foglyot a Megam, a királyi palota testőrparancs- nokává nevezzék ki. T Következik; Az ágyuk meg­szólalnak. Gerü Sándor rajza

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom