Kelet-Magyarország, 1964. április (24. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-30 / 100. szám

Ilku Pál előadása az MSZMP Politikai Akadémiáján

Ä Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának Politikai Akadémiáján szerdán az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában Ilku Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, művelődésügyi miniszter „Oktatásügyünk kérdései” címmel előadást tartott. Az előadáson megjelent Rónai Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, Cseterki Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a Központi Bizottság titkára, valamint politikai, .társadalmi és kulturális életünk számos ismert képviselője.

Az MSZMP VIII. kongresz- szusa számba vette kulturális forradalmunk eredményeit és kijelölte további feladatainkat. Ezek jelentőségét különösen aláhúzza áz a körülmény, hogy — a KB referátumét idézve — „társadalmunk fejlődésében olyan sza- ) «zhoz értünk; amikor a forradalom teljes győzelmének egyik legfőbb feltétele a szocialista kultúra erőteljesebb kibontakozása.”

Mivel a szocialista társadalom fejlődése igen sokban függ a tömegek tudatosságától, általános és szakmai műveltségének színvonala' t»»l. a szakemberek számától és tudásától — kulturális forradalmunk további fejlődését, meghatározó szerepe van a közoktatásnak!

Ezért fordít a Magyar Szocialista Munkáspárt és a kot Hiány megkülönböztetett figyelmet az oktatásügy fejlesztésére.

Oktatásügyünk továbbfejles.s őséről szóló törvényünk megszületése óta igen rövid idő, mindössze két és fél esztendő telt el, a munkának meg csak az elején tartunk. Figyelembe kell venni, hogy az oktatásügy reformjának teljes megvalósítása nem máról holnapra való kampány, hanem évtizedes munka, — mondotta Ilku elv társ., majd rámutatott:

A tanulás utáni vágy egyre fokozódik, s a tanulás valóságos néprnozgalommá vált. Hazánkban ma minden negyedik ember szervezett oktatásban vesz részt.

A közoktatás szélesítésének egyik fontos tényezője a tankötelezettség időtartamának

növelése. Tízéves, ingyenes, kötelező oktatás valósul meg hazánkban.

Ez joggal kelt büszkeséget bennünk, hiszen csak a legutóbbi években vált tízévessé a tankötelezettség jnég az olyan fejlett tőkés országban is, mint Anglia, Franciaország, Svédország. Általános iskolánk bebizonyította életképességét, és a reform eddig eltelt ideje alatt, is sokat fejlődött. A nyolcosztályos általános iskola es a négyosztályos középiskolák szilárd szerkezeti keretei maradnak továbbra is ie' 1 trendszerünknek.

Az általános iskola munkájának javításában azonban n igyon komoly közvetlen feladataink vannak még. Ma a felső tagozatos tanulók EB százaléka számára vannak meg a szakrendszerű oktatás s-zrrvezeti keretei. Ennek a jeleni(ős eredménynek azonban van egy szépséghibája, éspedig az, hogy az adott óráknak csak 57,2 százalékát tanítja megfelelő képesítésű szaktanár. Qnnek egyik oka a e.zak tanárhiányban, a másik n települési viszonyainkban keresendő; sok még a tanyai iskola..

Ezután Ilku elvtárs hangsúlyozta, (hegy teljes szak- lendszerü oktatás megvalósítása oktatásügyünk Legsürgősebb, legfontosabb feladatta. A megoldás útja a körzeti iskoláit további kiépítése. A körzeti iskolák száma jelenleg 1013, a tagiskoláké 1608. Csak ebben a tanévben is 07 új körzeti iskolát hoztunk létre, 204 tagiskolával. Jelenleg 51 ezer felső tagozatos tanuló jár a körzeti iskolákba. Erősen növekedett az autóbusszal bejáró gyerekek száma is.

A körzeti iskolák fejlesztése egész társadalmunk ügye! A szülőknek érdeke, hogy támogassák a körzeti iskolákat, még ha a távolabbi községbe való bejárás átmeneti nehézséget, kényelmetlenséget, anyagi kiadást is jelent a családnak. A termelőszövetkezetek igen sokat tehetnek. Hazánk települési viszonyai olyanok, hogy a körzesítés nem mindenütt oldható meg bejárással. Szükség van tehát minél nagyobb számban tanyai inlfcernátusok építésére is,

A VIII. kongresszus kimondta a középiskola általánossá tételének szükségességét. A múlt év nyarán az általános iskola nyolcadik osztályaiban végzett tanulók 77 százaléka tovább tanult, mégpedig 46,2 százalékuk középiskolában és a többi az általános iskoláknál magasabb tudást és szakmát nyújtó iparitanuló-intézetekben. Ehhez azonban számítsuk hozzá azt a 160 000 felnőttet, aki mindennapi munkája mellett végzi el a középiskolát. Ezek száma évről évre nő és ebben a tanévben már meghaladta a rendes korú középiskolások számát.

A középiskola általánossá tétele elsősorban a munkások és tsz-parasztok gyermekeinek minden eddiginél

nagyobb számban való iskoláztatását jelenti.

Az utóbbi 6 évben csaknem 500 középiskolai tantermet építettünk és 150 középiskolai tanműhelyt létesítettünk. Tervszerű telepítési politikával változtattunk azon a helyzeten, hogy a gimnáziumok és az összes tachnikurhok elsősorban nagyvárosainkban s azokban is jórészt a belső kerületekben épültek. Számba véve az igényeket és lehetőségeket, ott építjük új Iskoláinkat, ahol azokra a legnagyobb szükség van, ahol ezek további munkás- és pa- rasztgyermekok számára teszik lehetővé a továbbtanulást.

A tehetséges fiatalok tanulásának segítése érdekében szerveztük meg középiskoláinkban a speciális osztályokat, aminek mintegy fals Budapesten van, s ez nem kedvező arány.

Még komolyabb probléma, hogy nem fejlődnek kellően a természettudományos műveltséget adó tagozatok, mert a működő osztályok 83 százaléka humán és csak 12 százaléka természettudományos jellegű.

A gimnáziumok mellett egyre nagyobb szerepet vállalnak a középfokú oktatásban szakközépiskoláink. Ez az új ’ iskolatípusunk 1959-ben öt kísérleti osztályban 200 tanulóval indult meg. Ma már 35-íéle szakmában 17 400 diák tanul szakközépiskolai osztályban. A múlt tanévben első ízben hagyták el végzett tanulók a szakközépiskolákat. Az eddigi tapasztalataink alapján azt mondhatjuk, hogy a fiatal szakközépiskola beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A szülők és tanulók hamar megkedvelték, mert érettségizett szakmunkásokat képez, megkönnyíti számukra a pályaválasztást, s a termelő mun Icába való bekapcsolódás mellett, megnyitja az utat a felsőfokú oktatás felé is, A középiskola általánossá tételével szoros összefüggésben kell szólnunk a VIII. kongresszusnak a tanuló ifjúság származás szerinti kategorizálását megszüntető határozatáról.

Az 1963—1964. évi felvételi vizsgált eredményei egyértelmű választ adnak az addig aggodalmaskodóknak. Az egyetemek és főiskolák nappali tagozatára felvettek közül a fizikai dolgozó szülők gyermekeinek arányszáma

43.9 százalék, (Tavaly hasonló számítások alapján ez az arány 37 százalék volt.) A fizikai dolgozók gyermekeinek

43.9 százalékos aránya természetesen nem tartalmazza azokat a további 8—10 százalékot kitevő hallgatókat, akiknek szülei a régebbi származású kategóriák szerint munkásnak, Illetőleg parasztnál; minősültek, de jelenleg főképp értelmiségi vagy alkalmazóik kategóriába sorolandók.

Mit bizonyítanak ezek az adatok? Mindenekelőtt, hogy az új felvételi rendszer jelentős politikai győzelem. Növeli a szocializmus iránti bizalmat, erősíti a munkásosztály és a parasztság művelődését, segíti a párt szövetségi politikáját. Mindent összevetve: az új felvételi rendszer lényeges vonásait tekintve beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Minden bizonnyal tovább fog növekedni a fizikai munkások gyermekeinek arányszáma egyetemeinken, különösen, ha a megvalósult egyéb intézkedések is éreztetik majd hatásukat.

Megváltoztattuk a hallgatóknak nyújtandó állami támogatásunk rendszerét is. Véleményünk szerint a jelenlegi minden eddigi ösztöndíjrendszernél igazságosabb, mert figyelembe vesszük a család szociális helyzetét, s mert a juttatás másik része a tanulás eredményességétől függ.

Ismeretes, hogy a reform alapelveit a következőkben határozza meg a törvény:

— Szorosabbá kell tenni iskoláink kapcsolatát az élettel, a gyakorlattal, a

termeléssel;

— emelni kell az általános és szakmai műveltség színvonalát, korszerű műveltséget kell adnunk;

— oktató-nevelő munkánk tervszerűen szolgaija a szocialista világnézet és erkölcs kialakítását.

E szélesen értelmezendő és komplex módon megvalósuló alapelvék egyik fontos alkotóeleme a szervezett munkaoktatás.

Az általános iskolában 1958 —1059-ben került sor a gyakorlati foglalkozás című tantárgy bevezetésére.

Jelenleg a felső tagozatos tanulók 76,3 százaléka vesz részt gyakorlati foglalkozáson, 2650 iskolai műhely létesült, 1644 iskolának van gyakorlókertjei A munkaoktatás gyorsan meghonosodott az általános iskolákban, és ahol a feltételek megfelelőek, ott a gyerekek túlnyomó többsége megkedvelte;

Sokkal több a vita és a tisztázatlan kérdés a gimnáziumok szakmai foglalkozásával kapcsolatosan. A reform vitájában egyöntetű volt az a felismerés, hogy végre be kell vonulnia a munkának, a munkára nevelésnek ebbe az iskolatípusba is. Jelenleg a gimnáziumi tanulók 89,7 százaléka részesül 5 plusz 1-es rendszerű szakmai előképzésben;

A fizika! munka bevonulása az iskolába megszüntette a nevelés és az oktatás egyoldalú intellektua- lizmusát.

A leglényegesebb nevelési értéke ennek a változásnak azonban mégiscsak a% hogy nagyobb megbecsüléssel tekintenek a tanulók azokra, akik számukra a mindennapi javakat előteremtik, megismerik a mi társadalmunk éltető elemét, részeseivé válnak az új értékek létrehozásának.

A gimnáziumi szakmai előképzéssel kapcsolatban sok a vitatott kérdés, nemcsak azért, mert alig 4—5 éves „múltra” tekinthet vissza, hanem azért is, mert ennek a foglalkozásnak a megszervezése sokkal komplikáltabb, mint, mondjuk, egy történelemóráé. Itt sokkal több személy együttműködését, tárgyi, technikai feltételek biztosítását kell megoldani, ami nemcsak bonyolultabb folyamat, de még elég tapasztalatunk sincs hozzá. Ez azonban más kérdés mint a munkaoktatás elvi kérdése! Nem helyes a megva lósítás legelején tartó fontos kezdeményezés elvi részét ösz- szekeverni a feltétlenül javításra szoruló gyakorlati végrehajtással.

Eddigi tapasztalataink a munkára nevelés elvének fontosságát, helyességét igazolták.

— Mondotta Ilku Pál, ugyanakkor rámutatott, a megvalósítás folyamatában itt-ott előfordultak torzulások.

A továbbiakban Ilku Pál részletesen foglalkozott a gyakorlati oktatás egyes problémáival, majd így folytatta: az a csaknem 300 szakma, amelyben jelenleg gimnáziumi tanulóink tevékenykednek, összevonható 25—30 szakmacsoportra. A rokonszakmák csoportosítása egyszerűsíti a tantervek, a tankönyvek készítését, lehetővé teszi az oktatás jobb megszervezését, az oktatás tárgyi és személyi feltételeinek megjavítását.

Ezután Ilku elvtárs szólt a felnőttoktatás perspektívájáról és reformjáról. A dolgozók általános és középiskoláiban több mint negyedmillió ember tanul a mindennapos termelő- munka mellett.

A dolgozók esti iskolájában két mulasztásunkat kell pótolnunk — jelentette ki. Az első: az életkorhoz kapcsolódó tanterveket rövid időn belül biztosítanunk kell. A már vitára bocsátott tanterv olyan tananyagot akar adni a dolgozóknak, amely nem a gyermek számára már kiválogatott tananyag egyszerű redukciója, hanem figyelembe veszi az életkori érettséget.

Második feladatunk, hogy a VIII. kongresszus határozatának megfelelően, az általános műveltség és szakképzettség megszerzését megközelítően egyidejűleg nyújtsuk a dolgozóknak. A megoldás útja a népgazdaság különböző ágazataiban eltér, de az mégis azonos, hogy az alapjában véve egységes tananyag választható anyagrészeket is tartalmaz, hogy azt tanulhassák, amire elsősorban szükségük van.

Az előadás ezután érintette a felsőoktatási reform egyes kérdéseit, majd a reform új iskolatípusáról, a felsőfokú technikumokról szólt. Ezeknek létrehozásával legfőbb célunk a technikusképzés színvonalának felemelkedése a korszerű követelmények szintjére.

Jelenleg 46 felsőfokú technikum és szakiskola működik. A hallgatók száma három év alatt oly gyorsan növekedett, hogy ez önmagában is igazolja ennek az oktatási formának a nép- gazdasági jelentőségét. A nappali tagozaton 49X2, az esti tagozaton 3622, levelező tagozaton 3915 — ösz- szesen tehát 12 449 hallgató tanul.

Az oktatás színvonaláról még nem lehet általános érvényű megállapítást tenni. Határozottan nemet kell azonban mondani az olyan törekvésekre, amelyek a képzési időt akarják meghosszabbítani. El kell készítenünk a felsőfokú technikumok távlati fejlesztési tervét. Nem helyes, hogy azonos jellegű felsőfokú technikumot akar szinte minden megye létrehozni.

Az általános és szakmai műveltség színvonalának emelését elsősorban a tananyagok korszerűsítésével, a módszerek fejlesztésével igyekszünk elérni.

Nehéz, de alapvetően fontos munkálatokat kellett elindítanunk a főiskolákon és az egyetemeken a tanítási anyag korszerűsítése érdekében. Ennek célja, hogy felsőoktatásunk a szocialista társadalom követelményeihez igazodjék; hogy olyan kereteket teremtsünk, amelyek elősegítik az egyetemi végzettségű kommunista szakemberek képzését.

El kellett fogadtatni azt az elvet, hogy az egyetemeknek, a főiskoláknak nem a tudósképzés a feladatuk, hanem a szakemberképzés, s ezért nem a szűk specia- lizáció megvalósítására kell törekedni.

(E feladatot később, a továbbképzésben kell megvalósítani.)

Elfogadták egyetemeink azt az elvet is, hogy mindenütt szilárdítani kell az alapképzést, s a tananyag meghatározásánál a pontosan elemzett népgazdasági igényből kell kiindulni.

A szocialista világnézet és erkölcs kialakításának elősegítését ugyan a harmadik alapelvként fogalmazta meg a törvény, ez azonban nem jelent valamiféle fontossági sorrendet. Az eddig tárgyalt két alapelv, a munkára nevelés, az iskola és élet kapcsolatának erősítése és az általános, valamint a szakmai műveltség emelése az ifjúság szocialista világnézetének és erkölcsének kialakítását is szolgálja. És viszont: az ifjúság szocialista nevelése az öntudat fejlődése következtében erősíti a munka, a tanulás szeretetét. így kapcsolódik egybe az oktató- és nevelőmunka.

Ahhoz, hogy ismert céljaink elérése érdekében mai és holnapi tennivalóinkat a nevelésben helyesen határozhassuk meg, ismernünk kell ifjúságunk jellemző tulajdonságait. Az ifjúság valósághű megítélése fontos politikai kérdés.

A végleteikben mozgó, felületes általánosításokon nyugvó megítélés elrejti az ifjúságban végbemenő valóságos folyamatokat, a meglevő problémákat, és ezért akadályozza a nyugodt, céltudatos, tervszerű nevelőmunka kialakítását, A konzervatív felfogás gyakran lényegében Pozitív tartalmú fejlődést is egyértelműen negatívnak minősít. Helyteleníti például a nagyobb önállóságot, a gyorsabb érést, az élesebb kritikai szellemet, a szólamok és a sémák elutasítását, a mesterkélt és csupán a „hivatal adta” jogokra támaszkodó tekintély elvetését. Természetesen ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy hunyjunk szemet, s tekintsük erénynek as ifjúság körében fellelhető negativ jelenségeket, vagy a fő tendenciájukban pozitív folyamatoknak olyan hátrányos és visszatetsző oldalait, mint a könnyelműség és felelőtlenség, az anarchikus tekintély- el len esség, az érintkezési formák elég gyakori kuHurálat- lansága stb.

Fiataljaink m égi t élésekor nem szabad elfelejteni, hogy a felszabadulás után nőttek fel, élményeik és tapasztalataik a népi demokratikus rendszerhez fűződnek. Számukra szocialista rendünk természetes, megszokott, magától értetődő tény, és nincs ott mögötte az új társadalmi rend születésének, az érte vívott harcoknak nagy élménye.

Való Igaz, amit a , Vili. kongresszus állapított meg: „...ifjúságunk döntő többsége helyesli a párt politikáját, igyekszik aktívan részt venni annak megvalósításában, ifjúságunk megérti azt, hogy* csak a szocializmus biztosíthatja a nemzeti és egyéni felemelkedések útját”. Eszmei, politikai nevelőmunkánkat fejleszteni kell, hogy ifjúságunkat minél mélyebb érzelmi szálak fűzzék világnézetünk tartalmához, hiszen a fiatalok körében végzett nevelőmunka eredményessége nagyrészt azon múlik, hogy milyen érzelmi élményeket visznek magukkal a felnőttkorba.

Miként társadalmunkban általában, Ifjúságunkban is fejlődő tendenciát mutat az új erkölcsi normák, az erkölcsi és magatartási szokások kialakulása. Magatartásukban — olykor tudatosan, máskor spontánul — egyre világosabban érvényesülnek a szocialista erkölcs elvei és normái.

Esy kisebb réteg magatartásában előfordulnak köny- nyelmű és felelőtlen mozzanatok: kivált az un. „magánélet” a szórakozás. az életstílus terén lelhetjük meg ennek tüneteit. A régi erkölcsi normák hatásának felszámolását ezért csak akikor tekinthettük valóban szocialista %1'kölcsi vívmánynak, ha a mi erkölcsi normáink lépnek helyükre.

Jelentősen nőtt a fizikai munka megbecsülése is.

Egyre nő azoknak a «zárna, akik magától értetődő természetességgel készülnek a fizikai munkával járó pályára — gyakran még szüleikkel való ellentétek árán is.

Sokat szidjuk a fiatalokat amiatt, hogy az egyetemi diploma megszerzése után nem kevesen húzódoznak a vidéki beosztásoktól. Ennek egyik oka kétségtelenül hivatástudatuk gyengesége. Nem ke- i ülheti el azonban figyelmünket, hogy sok fiatal tanító* tanár, mérnök, vagy agronó- mus vidékre kerülve nehéi körülmények között él Magukra maradnak, clrág» albérletben laknak, megélhetésük jövedelmüknek nagy hányadát felemészti, fejlődésük, kulturális lehetőségeik korlátozottak. . Mindezeken azonban segíteni lehet és sok helyen segítenek is.

Az ifjúsági mozgalom ki- szélesedése és megerősödése az utóbbi néhány év alapvetően fontos tényezője isko- Iáink életének. Az általános Iskolai tanulóknak csaknem 90 százaléka tagja az úttörő- szervezetnek. Ott eredményes és sikeres az úttörőmunka. ahol az egész tantestület saját ügyének1 és az iskolai élet fontos tartozékának tekinti.

Ab iskolai KlSZ-szerveze- tek ma már magától értetődő szerves részei az iskolának, és túljutottak fejlődésük első szakaszának gyermekbetegségén, amikor sok helyen inkább zártkörű politikai klub jellegű életet éltek.

Iskoláinkban is tömegszerveJ zetté váltak a KISZ-szervez®. tek, hiszen a tanuló ifjúság 85—90 százalékát tömörítik. Ez a fejlődés azonban nem egyértelműen pozitív, mert szervezeti és politikai aktivitás tekintetében rendezetlen pedagógiai kérdéseket is felvet. Tantestületeinknek sokkal jobban ismerniük kell a mozgalmi élet belső törvényeit és a KISZ-szervezetek önállóságát, aktivitását ezekre alapozva kell magas fokú pedagógiai érzékkel segíteniük, támogatniuk.

Ilku Pál részletesen elemezte a fiatalok helyes neveléséhez szükséges tennivalókat* s ezután így folytatta:

Elért eredményeink igen jelentős részben köszönhetők a pedagógusok mindennapi s/.í- vós és következetes munkájának; méltán állapította meg a VIII. kongresszus, hogy az „új ember formálásában a tanítók* a tanárok a legfontosabb társadalmi tényezők, a párt legjobb harcostársai”.

Ismeretes az is, hogy a pedagógusok nagyobb anyagi megbecsülése á kormány elhatározott szándéka és erre sor kerül* amikor azt a lehetőségek megengedik.

Az új, szocialista iskolát csak az egész társadalom aktív együttműködésével tudjuk felépíteni. Bíztunk a segítségben és nem is csalatkoztunk. Üzemek, tanácsi, állami és pártszervek, dolgozók tették le a voksot az új típusú szocialista iskola felépítése mellett, és ajánlották fel részvételüket a munkában. Most, a reform végrehajtásának harmadik esztendejében, bizonyos eredmények birtokában, újra csak a köszönet hangján kell szól-, mink mindenkihez, aki kivette részét ebből a munkából.

Élő valóság a VII., majd a VIII. kongresszus határozatának ama fontos megállapítása* hogy életünkben a gazdasági és a kulturális építés került előtérbe. Társadalmunk tudatában mindinkább jelentőségük és súlyának megfelelő helyen szerepel a kulturális építőmunka, aminek kétségkívül legíon- tosabb része éppen a közoktatás, a szakemberképzés. Eddigi eredményeink biztatóak; közös munkával még szebb eredményeket fogunk elérni, mert a szocialista építés anyagi és műszaki eredményei újabb alapokat nyújtanak iskolareformunk megvalósításához — feA jezte be — Ilku Pál előadáséi