Kelet-Magyarország, 1964. március (24. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-22 / 69. szám
A budapesti Munkás Tanácsban bejelentik a Forradalmi Kormányzó Tanács megalakulását. Hinc* Gyula rajza, 1919. március 22. Ady Endre: A vörös Nap Harcot cs dögveszt aki hoztál Babonás, regi századokra, Kelj löl, óh, kelj föl, szent, vörös Nap Ream ragyogva. Csupa gyászt és feketét látok, Amint halódva széttekintek: Éjszakás, gonosz, részeg balsors Üz, kerget minket. . Sokáig lesz, sokáig tart még A régi sors, a régi átok? Késlekedő, tunya, vörös Nap Hozzád kiáltok. Nem akarok dühvei meghalni, Ajzott.és visszatartott ívvel, Remény nélkül fekete gyásszal, Fekete szívvel. Kelj föl, óh, kelj föl, szent, vörös Nap Míg gyűlölök, vagyok és elek: i Hatalmasabb, pusztitóbb lennél, Hogyha én nézlek. S ha te rám néznél, lángot küldené), Amiként az meg vagyon írva, A gazokra. És én nyugodtan Dőlnek a sírba. Évfordulón — 1925 március 21. — i,Jdőben tőle egyre távolabb, lélekben hozzá egyre közelebb, emléke bennünk nemcsak megmarad, de nőve nő, s mint óriás mered szemünkbe, mely tizenkét hét alatt nem nyílt ki, ámulattal nézni rája: Nem látta, mit lát, mily hatalmasat; de most hogy fordulón a múlt hasad, már tudja, hogy csudánkat hogy’ csodálja. (Részlet Gábor Andor költeményéből) Dicső napokra emlékezünk A szemtanuk, s a résztvevők nagy serege alkotó erőben munkálkodik ma is: sokan közülük a nagyon is megszolgált nyugalmat, pihenést élvezve emlékeznek a dicső napokra. A Tanácsköztársaságra, amely — bár emberi életkorban mérve sincs oly távol a mától — történelemmé vált számunkra már régen. Mert nem az időbeli távolsága tesz valamilyen eseményt történelmivé, hanem jelentősége, nagysága emeli azzá, még azok szemében is, akik részesei voltak. Történelmi napok emlékét ünnepli most az ország, az első magyar néphatalom létrejöttének negyvenötödik évfordulóján, március 21-én. A magyar munkásosztályra emlékezünk, a legjobbak heroikus küzdelmére, kísérletére, hogy meg- . szabadítsák az országot a feudalizmustól, a kapitalista kl- zsákmányolóktól és megteremtsék a szocialista Magyar- országot Százharminchárom napig állt fenn a Tanácsköztársaság — egy pillanat ez csak a végtelen időben —, mégis olyan alapvető intézkedéseket tett, amelyek , a dolgozók helyzetének, életkörülményeinek radikális megjavítását jelenthették volna. A munkáshatalom kisajátította a kapitalista kézen levő gyárakat, bankokat, a földesúri nagybirtokokat, biztosította az állampolgári jogokat „a kunyhók, lakóinak’* is, azoknak, akik addig szinte minden jogból ki voltak zárva; hozzáférhetővé tette a kultúra, a művészet, az emberi megismerés egész területét az ország dolgozói számára, hogy az addig tu« datlanságban tartott néptömegeket felemelje ,.a tudás, a szépség birodalmába’1. A Tanácsköztársaság programja a nemzeti felemelkedés programja volt. amelynek megvalósítása történelmi fordulatot jelentett volna a nemzet eleiében. Annyira a messzi múltba tevő történelem, hogy — kiváltképpen a fiatalok — szinte értetlenül néznek egy- egy megsárgult, régi, s 1919- ben bizony szenzációként ható képet. Gyerekek vonulnak kis batyukkal a pesti utcán: nyaralni indulnak a Balatonhoz. Miért oly becses dokumentuma ez a Tanácsköztársaságnak? Mit jelent az, hogy megnyitották a Margitszigetet a proletárgyerekek előtt? A mai húszévesek alig értik ezt, hiszen az 6 életükben mindez szinte magától értetődően természetes. Ezért mondhatjuk hót, hogy ez a történelem nem csak könyvek lapjain él, hanem a mában folytatódik tovább, magasabb fokon megvalósítva mindazt, amit a tizenkilences elődök elkezdtek. Amikor 1919 hősi küzdelme elbukott, Lenin azt mondotta: „Győzni fog a második!” Negyedszázadig kellett várni az újabb győzelemre. Erős próbára tette ez a negyedszázad a magyar népet, a magyar munkásosztályt és pártját. A proletárdiktatúra bukását a fehérterror követte. Negyedszázad után jött el az idő az újabb győzelemre. S hogy ma pártunk valóra válthatja, továbbfejlesztheti mindazt, amit negyvenöt évvel ezelőtt vérbefojtottak, azért lehetséges, mert munkájában érvényesíti a tanulságokat, amelyeket az első magyar proletárhatalom létéből, tevékenységéből levontak. Mindaz, amit pártunk ma tesz, közvetve vagy közvetlenül a Tanácsköztársaság hagyományaira is épül, de túl ezen a ma történelmi parancsára cselekszik amikor erősíti a párt egységét, s a szocializmus alapjainak lerakásával, célul tűzi. ki a szocialista nemzeti egység megvalósítását. Népünk büszkén emlékezik a 19-es hősökre, s az akkori harcot vezető fiatal kommunista pártra, a. KMP-re, és azon munkálkodik, őrködik, hogy a Tanácsköztársaság emléke élőbb maradjon, mint valaha volt: hogy történelmünk e dicső korszakát ma! sikereink tegyék élőbbé, .mint bármikor volt. Barta Lajos: Világszabadság Barta tajos, Kossuth-dijas írónk, Ady Endre barátja én jelentős kortársa néhány nappal a Magyar Tanács- köztársaság kikiáltása után írta az alábbi örökbecsű írását. O tt, ahol én kis gyerek voltam, mindenütt szép, nagy egyenes földek vannak. A szem ott mindenütt messzire láthat, de az emberek lelke abban az időben mégis nagyon szűk, kis helyen mozgott. Akkor még az egyszerű ember lelkének nem volt szárnya, hogy a gondolata erejével átrepüljön az egész világon... Az országút mellett, a falutól nem messze, ott egy csárda állt. Kijöttek hozzánk a csárdába az öreg emberek beszélgetni. Felüllettek a térdükre, és úgy folyt a szó köztük. A hajuk már fehér volt, az arcuk ráncos. Sokat beszéltek egy nagy harcról. Aki megkérdezte őket: — Milyen harc volt az? Annak azt felelték: — Szabadságharc!... Bent a faluban nagy házak is voltak, a széles tornácok eleje vastag oszlopokra nehezedett. De a falu végén csak kis házak álltak, szalmatetejüket a szél régóta cibálta, tépte és nagy lyukakat szaggatott rajta. Ezekben a kis házakban laktak a zsöllerek. 6k voltak azok, akik a csárdába beszélgetni kijártak, akiknek a térdén, de sokat lovagoltam. Már reszketve', öreg testek voltak, erejük beleveszett a mások földjébe, Nagy darabokban feküdtek ott a földek. Beláthatatlan nagy tagokban, se. szélük se hosszuk... A zsellérek akármerre néztek: — csupa urads-_ lom! Grófi uradalom, heree*" gi uradalom, főhercegi uradalom, papi uradalom- Idegen föld, nehéz robot, sovány napszám... Akkoriban még nem voltak arra nagy vasutak, az emberek nem tudtak hazulról mozdulni, csak nagyritkán láttak más vidékről való embert. .. Nem tudtak meg semmit arról, hogy mozog-e valami a világban és hogy az emberek másutt hogyan gondolkodnak?... Nem tudták azt, hogy azon á határon túl vannak-e nekik testvéreik, akiknek az fáj, ami nekik is fáj, akik éppen olyan reménytelenségben élnek, mint ők is, mert nincs valami jobbra, valami nagyszerűbbre kilátásuk, Csak azt érezték, hogy az uradalmak nem mozdulnak, és az ő életük és azoknak az élete is, akik ő utánuk jönnek, már nem lesz más, csak örökös napszám... Testük- 'ben, mint szűk ketrecben, repdesett a lélek, ‘ magukra voltak hagyatva és fázott bennük a lélek a nagy tcst- vértelemségen. A csárda és a falu közt feküdt a tómé tő és az öregek sírba is szálltak, anélkül, hogy csak a remény is bevillámlott volna a lelkűkbe, hogy lehet ez egyszer még másképp is!... Azóta is többször jártam arra! Az uradalmak még akkor sem mozdultak meg! Csak a régi napszámosok helyén dolgoztak új napszámosok; az apákat felváltották a fiúk, az unokák... A nagy földek még mindig mozdulatlanok voltak! De az időben, a levegőben, az embert koponyákban már mozgott valami! Valami, amit nem lehet látni, amit nem lehet megfogni! De az a valami erősebb mindennél, ami látható, ami megfogható: a gondolat... És most azon a vidéken is, ahol a régi öregek még reménytelenül sírba szálltak, megindultak a nagy darab földek és elfutnak azok alól, akik eddig a lábukat szétterpesztve rajta álltak. És ha megkérdezed a régi zsellérek unokáit: — Ti miért harcoltok? Akkor azok már azt felelik: — A világszabadságért! És a régi zsöllérek unokái már nem érzik azt, hogy * testük ketrec és abban fáz. va, dideregve röpdös a lelkűk! Hanem azt érzik, hogj a lelkűk sasmadár és az égés: világ ki van neki nyitva hogy azon átrepüljön... A régi zsöllérek unoká nem várják, hogy jön-e í harmadik, vagy a négy cd;! faluból egy ember, akitől megkérdezzék : — Mi újság arrafelé? Mozog-e valami a világban? Mert ők tudják, hogy m! mozog a világban. Tudják hogy a nagy darab földes mindenütt megindultak azol alatt, akik azokat eddig csal bitorolták. Tudják azt, hogy nemcsak a szomszéd határban, nemcsak a másik vármegyében, de nagy Oroszországban, a megvert Németor. szagban, a gőgös Franciaországban, a forró Olaszországban, a hatalmas Angliában mindenütt ott vannak az r testvéreik és egyazért harcolnak mindannyian: visszaveszik a földet és felszabadítják nemcsak magukat, hanem az egész világot...! O tt, ahol én kisgyerek voltam, mindé, nütt szép nagy egyenes földek vannak. És a rég zsöllérek unokái most mái nemcsak az ég aljáig látna! <•*, i'hnem a Telkükkel végig repülnek az egész világon.. A világszabadság nagy lehelet, zúg most végig a világon é; a régi zsöllérek unokáinál lelke benne zúg ebben* a leheletben. .. Iíárs György: Ökölbe zári szív 1919. augusztusának egyik viharos éjszakáján menekülő férfi közeledik az osztrák határ felé. Komor felhők borítják az eget, villámok szelik át az éjszaka sötétjét. A férfi homlokát gondok felhő- zik, és az emlékezés villámai szelik át gondolatainak sötétjét. Szamuely Tibor a menekülő. .. Az ellenforradalom, vihara hajtja, és tudja, hogy a határon túl is ellenforrc- dalmárok leselkedenek rá. Végiggondolja életéi, ifjúságit forradalmi harcait, ialálkozá sait Leninnel, a Tanácsköz társaság dicsőséges hónapjait Ennek a nagyszerű fórra dalmárnak az életét írja l Iiárs György: ökölbe gárt szil című kisregényében. A tehet séges fiatal költő első próza jelentkezése ez a mű, de ol vasásakor érezni fogjuk, hog ez az írás nem is próza, ha nem költemény, prózában el beszélve. A kérdés még ma is kínzóan fájdalmas sokaknak, azoknak elsősorban, akik részesei, tanúi voltak e történelmi tettnek: miért nem következett be ez a fordulat, miért bukott el a Tanácsköztársaság? Az események alapos és szigorú elemzése megadta a választ erre a kérdésre, semmit lsem homályosítva ezzel a 133 nap fényén. S ez a válasz sok tekintetben tanulságul le szolgált, s szolgál ma is népünk, valamint más népek számára. Történelmi fordulat alapját, lehetőségét teremtették meg akkor, s ha történtek is hibák — nem juttatták földhoz a parasztságot — alapvetően még sem ez okozta a bukást. A proletárforradalom győzelmének országunk határain kívül is nagy volt a jelentősége. Túl nagy ahhoz, hogy az imperialista hatalmak nyugodtan szemlélhessék: Szovjetoroszország létrejötte után, annak példáján lelkesülve Magyarországon is megdöntötték a kizsákmányolok hatalmát. A népek előtt immár két példa is bizonyította, ami sokáig csak elmélet von, hogy győzhet a proletariátus. A magyar munkásosztály, amelyet a világforradalom ígéretes távlata lelkesített, forradalmi pártja vezetésével nemcsak a magyar néphatalomért szállt síkra, hanem tovább gyengítette az imperializmust, amelyre a Nagy Októberi Szocialista Forradalom mért súlyos csapást. Megindult a szervezkedés,’ a támadás előkészítése. Hiába volt — bár sokat segített — a nemzetközi munkásosztály szolidaritása, áldozatkészsége: a belső ellenforradalmi erőkre támaszkodó imperialista hatalmak túlerőié végül is legyőzte a Tanácsköztársaságot. A magyar dolgozók tizenkilences hősi kísérletét vérbefoj- totta az imperialista túlerő. A Tanácsköztársaság léte azonban nem volt hiábavaló, kitörölhetetlen nyomot hagyott a nemzet életében, a a nemzetközi munkásmozgalomban. Mindez ma már történelem, különösem azok szémáaa *z, akik könyvek - lapjairól, korabeli képekről ismerik csak a tizenkilences eseményeket:
