Kelet-Magyarország, 1964. március (24. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-22 / 69. szám
1964 Krúdy Gyula: A kápolnai földosztás Antal János volt a legelső ember Magyarországon, aki földet kapott. ' A sánta vitézt tolták, vezették, ölelgetve vitték fel az emelvényre, mindenki megsimogatta a szegény katonát. — Hány gyermeke van, Antal János? — kérdezte az elnök. — öt gyermekem, beteg feleségem fűn. — És földje? — Egy csepp se. Károlyi kezet fogott a katonával: — Ezentúl lesz földje. Lesz gyermeke. Meggyógyul a felesége. Dolgos, boldog ember lesz magából, fiam. — Ígérem, dolgozni fogok — felelt a mély csendességben a katona. Mintha esküt tenne le. De nem a császárnak, hanem a kápolnai nép előtt, amely visz- szafojtott lélegzettel figyelt odalent a síkságon. Ez az Antal János megtartja az esküjét, ha emberi becsület van a földön. A népnek esküdött, ö csak egy szegény katona. A királyok szokták Magyarországon megszegni az esküjüket. A köztársaság elnöke vette az iránt, és bejegyezte Antal János nevét abba a nagy árkusba, amelyet nemsokára megtölt Magyarország minden szegény emberének a neve. Nagy az az árkus papiros. Sok szegény ember neve ráfér. De vannak ám új árkus papirosok is, ha ez, az első megtelik a szegények nevével! Az elnök ezután még egyszer kezet szorított a katonával. Megindult most az urak tábora az emelvényről, megindult a nép tengere a kápolnai síkságon. . . S Az elnök arra a helyre ve zette az embereket, ahol az ő birtoka határos az egri püspök uradalmával. Itt megállották. Az elnök kezébe vett egy ásót, és egy ásónyi 'földet átdobott a püspök birtokára. így ossza fel az egri érsek is a földjeit, mint ö teszi. Utána mások is megragadták az ásót. Minden ásó földdel nőtt, növekedett a domb. Eddig csak koronázási dombokat ismert a nép. Itt táncoltatták meg lovaikat a királyok, midőn először tették fejükre István koronáját. Ezentúl földosztó dombok is lesznek. A hétvezéreket az első honfoglalás után dombok oldalába temették. Ezek a honfoglalás dombjai. Mutogatják még manapság is a régészek Szabolcsban. A második magyar honfoglalás dombja Heves megyében emelkedik. Repülőgép szállt a tavaszi égen. Fehér papírlapokat hullajtott a magasból. Végig, amerre szállott. Az üzenet hirdette a második magyar honfoglalás megtörténésé t messze Városoknak, falvaknak. A visszatérő különvonatot egy kékszemü, gyönyörű asz- szony várta a Keleti pályaudvaron. Könnyekkel volt borítva az arca, és mégis ragyogott a szeme. A leggazdagabb és legbüszkébb hitves volt ma este Magyarországon. Az ura szétosztotta a birtokát a magyar nép között. ÍGY VOLT SZABOLCSBAN SZÜLETETT NEGYVENÖT ESZTENDŐVEL ezelőtt. Iratok őrzik a levéltárban a dicső napok eseményeit, megsárgult papírokról árad a Tanácsköztársaság történelmi levegője. Ezeket fogta vallató- ra a krónikás, hogy segítségükkel számot adjon arról, mi is történt akkor itt Szabolcsban, Nyíregyházán. Amikor a nép forradalmi lelkesedése megbuktatta a Károlyi kormányt, s vérontás nélkül győzedelmeskedett, a Magyar Tanácsköztársaság, itt a Nyírségben is elsöpörte a herceg Odeschalchyak, báró Vay-ak, Kállayak, András- syak szolgarendjét. Az úri rend fellegvárára, a barokk- stillben épült megyeházára kitűzték a szabadság vörös zászlaját. A tanácshatalom kikiáltásának éjjelén, március 21-én egyesült a nyíregyházi kommunista és szociáldemokrata párt. Másnap felfüggesztik Bencs Kálmánt polgár- mesteri hivatalából, s megalakul a vármegye sorsát intéző öt tagból álló direktórium. Elnöke Kiss Roland, tagjai Beregi Sándor, Fazekas János, Kazimir Károly és Schmidt Mihály. A belügyi népbiztos március 26-án táviratban köszönti őket, s a következőket írja: „Az öttagú direktórium megalakulását helybenhagyom.” S megkezdődik a munka a proletariátus álmának a Tanácsköztársaság törvényeinek valóra váltásáért. Egymás után érkeznek a táviratok. „Jelentjük, hogy a munkástanácsot megalakítottuk.” És így 1919 április elsején már kopoghat a szikratávíró Nyíregyházán is. Közük a belügyi népbiztossal, hogy „Szabolcs vármegye minden kö7,í"é* *'~n megalakultak a munkás—katona és földműves tun A vasúti és postai k^-l-'-- 'és nagyrészt szünetel. Nagy nehézségek árán tartják a kapcsolatot a falvakkal. Kevés a kommunista a városi és a megyei vgzel'\'v~\ Nagy részük annak a szociáldemokrata szerv cZCu'i j tagja, amelyik a vHágh?"' ?ü alatt a nép ellen büntetőosztagokat szervező Károlyi-éra alatt egy gyékényen árult az ellenforradalmárokkal. A tömeg nyomására, a kommunisták, elsősorban a Szamuely fivérek fellépésére mégis hozzálátnak a tanácskormány törvényeinek a végrehajtásához. Nyíregyházán március 23 és április 26 között államosí1919. március 21—április 27. Móricz Zsigmondi A szentjakabi iskola T egnap az angolok na* gyón csodálkoztak, hogy az óriási Eszterházy- uradalom közepén, Szentja- kabon olyan iskolát láttak, amilyen ott van. Először is a csirás-istállókat látták, s azzal nagyon meg voltak elégedve, a nagy vörös szakállú hollandi újságíró egész otthon érezte magát: — Egész hollandi rendszer — mondogatta * nagyon bólogatott a beton jászlakat, az erőtakarmányt a pompásan tiszta kezelést megfigyelve. De amikor az iskolába mentünk, nagyon el volt képedve. Kíváncsian néztük a téglával kirakott szobát, az iskola zsúfolt padjait, a piszkos faliképeket, az osztálynaplót. Nagyon elégedetlenek voltak: az amerikai újságíró mondta, hogy a legkisebb amerikai farmokban is egészségesebb és okosabb iskolát találni, mint ez. . Hát még mikor átkocsiztunk Dénes-majorba, ahol a pirosarcú kis gyerekek azt mondták, hogy itt nincs iskola, es ők két óra járásra mennék • mindennap gyalog Szentjakabra. Én azonban mintha hazamentem volna: gyermekkorom emlékei újultak fel ebben az iskolában. Én jól emlékszem, hogy ez a ház, amely most sötét, zsúfolt, piszkos, ez új iskola volt nálunk. Én még a régi iskolában kezdtem tanulni harmincöt évvel ezelőtt. Az pedig földberagadt kis viskó volt náddal fedve, akkora ablakai voltak, mint egy zsebkendő, s az eresz alatt a tornácon olyan gödrök, hogy beleülhettünk, mint a kotlós a kosárba. Ennek a most összeomlott társadalomnak volt egy kedves jelszava: a tudomány hatalom! Ez egy nagy igazság, s az uralkodó osztály ezt a hatalmat, a tudományt nem is adta ki a kezéből soha. Csak gondoljunk arra, hogy egy Eszterházy herceg mi mindent nem csinált, hogy a gyerekét megtanítsa arra, hogy ezzel a hatalommal bírjon, Ha hülyének született is * fia, lánya, még akkor is parányi korától kezdve a világ minden iskoláját, tudósát, orvosát, nevelőjét mind oda- ßzedte hozzá, hogy embert faragjon belőle. Iskolába egy óráig sem küldte Szentjakabra, de Pestre, Becsbe, Londonba, Qxfordba. A béreseinek gyereke pedig lehetett olyan lángész, mim Napóleon, mégis két óráig kellett gyalogolnia, míg egy kis iskolát talált. Hatéves gyermek esőben, sárban menjen Dénes-majorból Szent- jakabra, hogy megtanuljon egy kis írást-olvasást. No, többet nem is tanult, ez is elég egy béresnek, mondta a főherceg őfőmagassága. így történt, hogy a gazdag ember gyereke okosabb lett az apjánál,' a szegénynek muszáj volt olyan tudatlannak maradni, milyen a szüLeje volt. Nem így lesz ezután. Minden gyerek egyformán fog tanulni. A felső iskolákba pedig nem a gazdagok gyermekei mennek, hanem a jo- tanulók, a jófejű gyerekek. Addig pedig, míg a nevelés mindenestől átalakítja az emberiséget, addig is gondoljon magára a szegény proletár nép. Gondolja meg azt minden szegény ember, hogy a gazdagok ezer és ezer esztendeig uralkodtak rajtuk a tudomány segítségével. Most tehát ha elvettük tőlük a gazdagságot, el kell venni a tudományt is. Már most is a papírra leírt igék gyújtogatták fel a világot. Az írásból-olvasáeból kerekedett ez az egész világ- forradalom. Folytassátok tehát a tanulást, olvassátok, hogy tudjatok. Mindig olvassatok és mindent elolvassatok. De ne olvassátok a régi könyveket, amelyek a butaságban és türelemben, alázatban akartak örökre leragasztani benneteket, csak újakat, csak a mai. új írásokat olvassátok. A régi könyvek, újságok, nyomtatványok, a régi kapitalista világ zsarnokságát szolgálták. A mai újságok, füzetek, röpiratok, tudományos könyvek a világszabadság új boldogságát építik fel. A régi tudomány fekete volt, az új tudomány vörös. A fekete tudomány asar-' noki hatalom volt. A vörös tudomány, vörös, felszabadító hatalom lesz. Gondoljatok tehát róla, hogy azok is részesüljenek belőle, akiket a régi zsarnokok írra- olvasni se tanítottak meg. Somogyi Vörös Újság, 1919. ápr. IS. tolták a gyáraltat. A nép tulajdonába került Irsay Gusztáv vasgyára és Baruch Jenő cementgyára. A szocializálás végrehajtója Srikker Jenő vasúti mérnök, népbiztos volt. HÁROMTAGÚ népbiztosi tanács veszi át a város vezetését. Tagjai: Kazimir Károly, Simonies József és Beregi Sándor. Kinevezik népbiztossá Szamuely Györgyöt is és megbízzák a lakásügyek intézésével. Lefoglalják az úri lakosztályokat, s a proletárok a bádogtetős viskókból, barakklaká sokból beköltöznek. A megyében székelő 5. hadosztály főnöke Szamuely László lett. Hozzálátnak a Vörös Hadsereg szervezéséhez. Ezenkívül egy sor megbízható munkást, így Karasz László építőmunkást, Balázs János műszaki tisztviselőt, Fábián Gyula ácsmunkást politikai biztosokká neveznek ki. ök segítenek abban, hogy a forradalmi kormányzótanács törvényeit mindenütt megtartsák. A megyei direktórium intézkedik a fegyverek beszolgáltatásáról. Megalakult Nyíregyházán a forradalmi törvényszék. Rónai igazságügyi népbiztos táviratban nevezi ki a forradalmi törvényszék elnökévé Horváth Istvánt, tagjaivá Szász Józsefet, Hegedűs Istvánt, Antal Gyulát, Véber Istvánt, Paiatícz Ödönt és Erdős Bertalant. A vád biztosa dr. Kovács Miklós lesz. Nem hajtották végre azonban a pénzintézetek államosításét, Érthetetlen módon ennek politikai biztosa dr. Fekete Sándor lett, aki a Szabolcsi Agrártakarékpénztár igazgatója volt. 0 a Tanács- köztársaság leverése után erről a következőképpen nyilatkozott. „Elutaztam Pestrp. Az utasítások vétele után hazajöttem és Kiss Roland előtt kijelentettem, hogy ezen Intézkedések végrehajtásánál szakértőre nincs szükség. így a szocializáló rendeletet nem hajtottam végre. Az utalványozásoknál a kölcsönt folyósító pénzintézetek ellenvetéseinek helyt adtam. Számos „megparancsolom” rendeletet egyszerűen összetéptem.” S csak természetes, hogy hiába szerepelt a földbirtok reformra vonatkozó utasítások között, hogy „a termelőszövetkezetek a gazdálkodáshoz a bankkészletből forgótőkét igényelhetnek”, nem lett belőle semmi. Volt aki megakadályozta. Pedig nem is egy helyen, így a paszabcsu- csiak, a Görögszállás melletti rózsáslanyaiak, s még több helyen tsz-t alakítottak. Szakembereket kértek a gazdaság vezetésére, s pénzt. így okozott károkat az ébertelenség a közigazgatásban és a gazdasági életben. A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG kisajátította a 100 holdon felüli földbirtokokat. Ekkor első ízben szűnt meg hazánkban a földesúri nagybirtokrendszer, Rácz János kis- fástanyai tanító ezért beszélhetett így akkor tavasszal a cselédség előtt: A jövő búza termése már nem a báró Vay Miklósé, hanem a tiétek. Sajnos nem lehetett igaza. mert az ellenforradalmi csapatok április végén megkezdték Szbolcs megye megszállását. A fiatal vöröshadsereg ellenállt. Létszáma kevés volt. A kommunista vezetők távbeszélőn Debrecenből kértek segítséget, ahonnan hamarosan meg is érkezett egy zászlóalj budapesti vasas. Felléptek a nyíltan szervezkedő ellenforradalmárokkal. Szamuely Tibor meggyilkolásának szervezőjét, Kovács István főhadnagyot kivégezték. Nagy volt azonban a túlerő. A direktórium harcba hívta a nyíregyházi munkásokat. A vörös katonák a Nyírjes tanyánál ásták be magukat, s két napig tartó hősies harcban álltak ellent a túlerővel szemben. S csak akkor vonultak vissza, amikor a harcba egy páncélvonat is beavatkozott. A VÖRÖS CSAPATOK Tokaj felé vonultak, s az ellen- forradalmárok 1919 április 27-én bevonultak Nyíregyházára. A vörös hadsereg azonban nem adta fel a reményt. Folytatták ellenállásukat. Erről tanúskodnak az iratok, a arról is, hogy a nép támogatta őket. A falvak és tanyák lakói, a kisemmizettek élelmet gyűjtöttek részükre, • míg lehetett segítették. Nyíregyházán 1919 március 21-től április 27-dg élt a munkáshatalom. De ennyi idő is bizonyította, hogy a Tanácsköztársaság napjai alatt itt Szabolcsban is többet lettek a munkások érdekében mint azelőtt évszázadokon át. Farkas Kálmán Kisvárdai tanár-mártírok Márványtábla őrzi a Kisvárdai Bessenyei György Gimnázium falán a 19-es tanár-mártírok nevét. Császy László, Vári Emil, és utánuk a második világháború mártírjai. Ki volt ez a két gimnáziumi tanár? Mit tudnak róla a kisvárdai ak? Él még az emberek emlékezetében az, amit már 45 év fedett be? Kiss Ibolya tanárnőhöz igazítanak a helybeliek, aki a legtöbbet kutatott visszafelé a múltba a két mártír, de főként Császy László utón. Abban a gimnáziumban találjuk, amelynek nincs neve, rég tanítóképző volt, Ez a második gimnázium Kisvárdán a Bessenyein kívüL Dolgozatot javít a tanárnő. Érdeklődőén néz fel, amikor Császy László nevét említjük. Félreteszi a sok türelmet, fáradságot igénylő dolgozatokat... — Két évig kutattam Császy munkásságét. Felkerestem rengeteg embert, kortársarc, szemtanukat, tanítványokat. Még Aradra is írtam, ahonnan kaptam egy kedves levelet volt tanítványától, és egy rokonától... Megsárgult fényképeket mutat, Császy László családja körében, majd két tanítványával. Levelek, az egyiket elfogatása után a börtönből írta feleségének. Ez volt az utolsó életjel, mielőtt eldördült a gyilkos fegyver a baktai erdőben... — Császy érdekes, színes egyéniség volt, külön izgalommal járt végigkísérni az útját, hogyan jutott el a humanista tanár a szegényekkel való szimpatizálástól addig, hogy részt vállaljon a Tanács- köztársaság erőfeszítéseiből. Közben rengeteget kellett küzdenie önmagával, kijutni a világnézeti tisztázatlanságból, a politikai tájékozatlanságból, levetkőzni a világháború alatt őt is egy ideig fogvatartó nacionalizmust... És oda állni a döntő pillanatban ahová kellett... És emelt fővel felülni a szekérre, amely a vesztőhelyre vitte őket... Két évig kutatott, csaknem a fél Kisváráéval beszélgetett a magyarszakos tanárnő. S két évbe telt míg formába öntötte, többször átdolgozta, ha új adatra, vagy valamely tekintetben ellentmondásra bukkant. Marxista szemszögből próbálta értékelni Császy munkásságát. — Nem elégedhettem meg a feltevésekkel, mindenre hiteles dokumentumokat, szemtanúkat kellett keresni. De sokszor még ezek is próbára tettel?. Érdekes volt, amikor megtudtam, Rogy az egyi tanítványa azt mondta volna, hogy Császy sárbatiporta egy alkatommal a vörös . szalagot. Mint kiderült, ezt azért mondta, hogy mentse tanárát, arra talán nem is gondolt, hogy ezzel éppen árthat neki és az emlékének, a múltjának is... Császy László tanárt Vári Emil ismertette meg a forradalmi tartalmú könyvekkel. Vári zárkózott ember volt, aki szívta-szívta magába az eszmét, hogy tanártársai körében és a diákok között elhintse a magot. — Egyébként Császy hosszú ideig felelős szerkesztője volt a Felsöszabolcsi Hírlapnak, amely Kisvárdán jelent meg. 1919-ben Császy í,Kisvárdai Munkás”-ra változtatta a lap címét és fölé felkerült a: Világ proletárjai egyesüljetek... Kisíormálumú újság fotókópiái kerülnek kezünkbe. A vezércikket Császy írta: Feltámadott az Ember. „Örömteljes szívvel, derült lélekkel köszöntsük e feltámadást” — írja. „Te feltámadt proletár Ember meg haladj dicső úton, hogy erős akarattal, kitartó munkával megteremtbesd és örök időkre biztosíthasd az emberi lét szentháromságát: a jogot megbecsülést, igazságot.” Ebben a számban intézkedik a munkástanács a négy éve félbemaradt gimnázium építéséről. Császynak sok érdeme fűződik ahhoz, hogy Kisvárdan végül is megnyithatta kapuját a környék egyetlen középiskolája, a Bessenyei Györgyről elnevezett főgimnázium. Ebben tanított ő is, amíg Struca Demitrius fehér román tiszt parancsára az óráról kihívták és letartóztatták. — Egész nap mindenki sze- mcláttára a községháza udvarán a fát íűrészcltették velük. Azt mondta a tiszt, ha annyira pártolják a szegényeket, dolgozzanak, tudják meg, mi a munka.. Másnap reggelre sejtette Császy, hogy tovább viszik őket. Ezért egy levelet kijuttatott a börtönből feleségének. „Háromnegyedóra múlva visznek állítólag Mátészalkára, a haditörvényszék elé. A felhozott vádak azok voltak* hogy újságot szerkesztettem, ezt le nem tagadhatom, mert igaz. Aztán, hogy Angyalosinénak (gazdag nő, akinél a munkástanács rekvirálni küldte Császyt és Várit) azt mondtam, hogy elvesszük « húszezer koronáját, és hogy az iskolában vallástalanságra neveltük a fiúkat...” Császy Lászlót, a forradalmár tanár-újságírót és Várt Emil tanárt a nyírbaktai (ma Baktalórántháza) állomás melletti dűlőn lőtték agyon a fehérek, a nyírbaktai parasztok ásták meg a tömegsírt, ahol most emléküket sírjel őrzi. A kisvárdai Bessenyei Gimnázumban egyik osztály Császy László nevét viseli. (Talán Vári Emilnek is emléket állíthatnának így is az iskolában.) A másik gimnázium pedig, amelynek jelenleg nincs peve, most készül kérni a minisztériumtól, hogy felvehesse a mártírhalált halt Császy László nevét. Ezekben a napokban az is-* kolastúdió műsorában felolvasták Kiss Ibolya tanárnő tanulmányát Császy Lászlóról. A diákok figyelmesen hallgatták és jegyezgettek is közben, hogy az órán majd papírra vessék gondolataikat. Hogy megismerjék és mély tóvá váljanak iskolájuk névadójához. Páll Gézi 1964. március 22.
