Kelet-Magyarország, 1964. március (24. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-22 / 69. szám

„Karnagy úr, ha kedves az állása../4 ÉNEK A KASZINÓBAN — MÁJUSI SZERENÁD NEGYVEN ÉV A DOBOGÓN Délelőtt a Zeneakadémián felvételizett, s este — ritka lehetőség — ott ült a Nemzői. Színház nézőterén. Előadás közben váratlanul kitárult az ajtó, zászlót hozó dalos cso­port érkezett. — Engemet itt ért a Tanács- köztársaság. Az érkezők be­jelentették, hogy munkások vették át a hatalmat. Ércesen felhangzott újból az ének, az Internacionálé, s az előadást folytatták. Krecsák László három nappal később már itthon, ' Nyíregyházán hallotta újból: „Föl föl, ti rab­jai a földnek...” A mostani Gorkij mozi, az egykori Ka­szinó ablakain szűrődtek ki a dallamok: Kovács János ta­nító vezetésével próbált az első nyíregyházi munkáskó­rus. Hangverseny — sátorban Krecsák László, a fiatal ta­nító nem jutott be ekkor a Zeneakadémiára, Nyíregyháza mellett, a bálintbokori iskolá­ban tanított három éven át, majd 1925-ben mégis megsze­rezte a karnagyi oklevelet. Ez az esztendő jelentette a fordulópontot az életében: szeptemberben átvette az újjá­alakult munkáskórus vezeté­sét. Bujtoson, a jelenlegi Sol­tész Mihály utca legutolsó ha­zában székelt akkor a szak- szervezet. Ez volt a mi ottho- n ink is: itt próbáltunk! itt leptünk fel a két szobányi kultúrteremben. Nyáron sát­rat vertünk az udvaron, s ott hallgatták meg a mi fe­hérsapkás, körpiros szalagos csoportunk hangversenyét. Akkor még Major András, Haja Ferenc, Török János és a többiek legényemberek vol­tak. Legtöbbjük építőmunkás, vagy bőripari dolgozó, nyom­dász. Műsoruk eseményszám­ba ment: a „Fel szocialisták”, a „Ne ölj..." című, és a többi munkásdal a Tanácsköztársa­ság napjaira emlékeztetett, élesztgette a mozgalom tüzét. — Egyszer behívattak a rendőrségre és felelősségre vontak a Ne ölj című Várnai Zseni versre írt kórusmű elő­adásáért. Mondtam, belügymi- nis^eri engedéllyel jött ki a nyomdából, tehát legális. Nem egészen tapintatosan intettek, hogy ennek ellenére óvakod­jak az ilyen lazító dalok be­tanításától. Hiába volt a fenyegetés, a munká6kórus tovább „játszott a tűzzel." A városi fellépése­ken túl — sokszor saját költ­ségükön — utaztak cl az or­szágos munkáskórus fesztivá­lokra. Szegedre emlékszik leg­szívesebben a ma már 64 éves Krecsák László: — Juhász Gyula, -a neves költő mondott ünnepi beszé­det. Amikor a zsűri megtud­ta, hogy felvettük műsorunk­ba „Az erdő ébredése” című művet is, mindenáron le akar­tak beszélni róla: meghaladja ez a nyíregyházi kar erejét... Sikerült, sokan gratuláltak ne­künk, ekkor, 1926-ban figyel­tek fel először ránk az egész országban. Újból jöttek a hétköznapok, a próbák és a megpróbáltatá­sok. Többször maradt üresen egy-egy hely a karban: gaz­dáját a rendőrségen marasz­talták izgatásért, lázitasért. De a maroknyi munkáskó­rus — 30, 35 főt számlált — nem hátrált. Május elsejéket előző éjszakákon szerenádoz- ni jártak: nemcsak a lányos házakhoz, hanem a szakszer­vezet akkori vezetőinek abla­kaihoz is. Hajnaltájt a Zöldfa vendéglőnél pihentek — he­lyén. most a pártiskola impo­záns épülete áll — aztán irány a Hármasdomb. Kis csoportok­ra oszlottak, s több irányból szálltak a magasba a forra­dalmi dalok. Vezényel: Tímár Sámuel asztalos A világháborút megelőző íasizálódás éveiben el akar­ták hallgattatni a nyíregyházi munkáskúrust is. Azzal kezdő­dött, hogy Krecsák László karvezetőt lemondatták. — Karnak úr, ha kedves az állása, hagyja ezt a játékot — közölték velem. S ekkor Kre­csák László tanár Tímár Sá­muel asztalosmunkást tanítot­ta meg harmóiniumozni, ve­zényelni. Csak a nyilvános szereplésen maradt a háttér­ben: a próbákra a Liliom ut­ca felől lopakodott be a szak- szervezeti székházba. Kitört a háború, egy időre feloszlott a kórus, de 1945-ben az elsők között alakult újjá a kultúregyüttesek között. Most már könnyebb voit a helyze­tük: tisztességes otthont kap­tak és kellő anyagi támoga­tást. Nyíregyházán kívül meg­ismerte őket az egész megye. Felléptek a kőszínházban és a falusi művelődési otthonok­ban. Nem maradt el az erköl­csi elismerés sem: a karnagy 1953-ban „Szocialista kultú­ráért” kitüntetést kapott, tíz évvel később, a 40 éves jubi­leum alkalmával pedig mi­niszteri elismerés t. Fehér sapka —- őszülő ha| i Mintha most kezdenék, he­tenként kétszer próbál a kó­rus, fáradhatatlanul készül újabb szereplésre. Csak annyi a változás, hogy az egykor; fehér tányérsapkát sokuknál őszülő-fehéredő haj váltotta fel. — Nemsokára én is elérem a nyugdíjazás napját — kár, hogy ilyen gyorsan eliramlott ez a negyven év, de aztán mosolyog: — akkor még több időm lesz a kórusra... De már szemelem ki az utódot. Angyal Sándor A több ezer esztendeje ke­letkezett mezopotámiai eposz főalakja — Gilgames — a halál közelségében az élet ér­telmét kutatja. Hasonlóképp cselekszik Dávid, a most be­mutatott magyar film, az „Új Gilgames" rákos megbetege­déssel kórházban fekvő hőse is. Bízik — mint hasonló esetben szinte minden em­ber —, hogy ö lehet az a ritka kivétel, alti úrrá lesz a kóron, aki életben marad. Bízik és fél, reménykedik és közben a halálra, készül. A forgatókönyv írói — András Ida és Solymár Jó­. zsef — azt a folyamatot kí­sérik végig, amelyben a be­tegség tudatára ébredő, az első pillanatban szinte össze­omló fiatal néprajzkutató a dermesztő helyzetben és kör­nyezetben ismét magára talál. A hátralevő időt félbemaradt munkája folytatásának szen­teli és egy hirtelen ébredt sze­relemtől új erőre kapva a ta­lán megszámlálható napok szántára ismét értelmet nyer­nek. Szép ez a film (valóban szép!) és igaz — írnánk, ha nem keverednének a tör­ténetbe disszonáns, mester­kéltnek tűnő elemek is. Már Dávid közvetlen környezete — kezelőorvosa és Margó, a2 ápolónő is tisztázatlan. Az orvos csalódott, magára ma­radt ember, mint ahogy ma­gányos a hat évi házasság­ban csalódott Dávid is. Sze­relmét^ Lillát is megcsalta a férje, épp a kórházban töl­tött napokban és magányos lehet Margó is. Az ápolónő Dávidhoz vonzódik, az orvos számára nem közömbös Lilla — íme a' modem Gilgames história, „négyazögesítve”... Az igényes rendezői mun­ka a színészek játékán is érezhető. Dávid szerepét ala­kító Darvas Iván széles ská­lán játszik. A védekező ci­nizmustól az önfeledt bol­dogságig gazdag eszközökkel ábrázolja a küzdelmet felad­ni nean akaró ember lólekrez- düléseit. Lilla egysíkú szere­pe kevés lehetőséget biztosít Dómján Editnek, de a keve­set is maradéktalanul kiak­názta. Pécsi Sándor (az or* vos) többet nyújt az írott szövegnél: még az alig hite­les figurát is szinte képes el- hihelővé tenni. Hogy az ápo7 lónő is a film egyik fősze­replőjévé nőtt, az jórészt az ígéretesen debütáló Dallos Szilvia érdeme. Mellettük Ascher Oszkár, Sinkovits Im­re és Házi Erzsébet nevét kel! megemelítepj — de szólni keli Hegyi Barnabás szép fel­vételeiről is. Ha a kórházon kívüli életet hősei — a be­tegek — szemével adta volna vissza, még inkább emelte Volna a fogyatékosságaival együtt is igényes film érté­két. A birgerli [ VITÉZ NEMESKÉBY lesz mától a főoktatótok — mutatta be a városi bundás urat a kerületi levente pa­rancsnok. A főoktató úr majd embert farag belőletek. Ezzel véget ért a bemutatás és máris sietett a százados az útszélen várakozó autóhoz. — Nézzük először is a dísz­menetet, mit tudtok, Levertünk egy kört a gö­röngyösre fagyott vásártéren, de egyáltalán nem voit meg­elégedve velünk. Az öreg tanítónál, előző fő- oktalónknál nem sokat szag­gattuk diszmenettel a ba­kancsot. Ö a magyar nótát szerette. Karéjba állva két- három órát is elénekelgettünk. — Majd én megmutatom! Március 15-re úgy mozog itt mindenki, mintha dróton rán­gatnák! — rikácsolta. I ALIG I VÁGOTT KI vágy hat lépést, hirtelen megállt és egy nagyot károm­kodott. A rangidős szakasz­parancsnokot magához intet­te, az pedig a vásártér mel­lett lakó suszter fiát, Kis Pa­lit szólította. Amikor Palival elsántikált, akkor láttuk csak, hogy az egyik cipőjének a sarka levált. „Kis Pál cipész” — ez állt a házszámtábla alá szegezett tenyérnyi deszkán. A gör­csös, fekete betűket maga a mester égette vastag dróttal a fába. Szerencséjére, ilyen egyszerű, rövid neve volt, Igaz a másik cipésznek, Ara- nyossy Bertalannak hiába volt hosszabb neve, mégis keve­sebb baja volt a cégtáblával, neki ingyen festette a Schmoll paszta gyár. Kis Pál is kap­hatott volna, zománcos táblát, ha a Fő utcán tud műhelyt nyitni. Nemeskérynek jó volt most g faluszéli cipész is. Különben sem volt ismerős, első napját töltötte a községben. — Isten hozta, kedves uram — köszöntötte az úri külsejű embert Kis Pál. A végrehaj­tón kívül csak a nálánál is szegényebb, fatalpú bakan­csot reperáltatók lépték . át eddig a.küszöbét. .. . — Hej, ha megfordulna a sorsa gondolta magában. Amíg a bankli mellett zok- nisan üldögélt a főoktató, ki Is tervelte „ szerencséjének első lépcsőjét. Elővette azt a tenyérnyi meggypiros du- rábel bőrt, amit az iparos­körbe is el szokott vinni a zsebében. Mutogatta már a főjegyzőnek, a tiszttartónak, az uradalmi kasznáxnak, de egy sem kért belőle birgerlit. Hátha most jött el a nagy nap. — Kedves főoktató úr, er­re a sáros vidékre egy birger­li kellene — bátorkodott elő­hozakodni. — A fiam is az én mesterségemet tanulja, • mi­csoda egy pár csizmát csinál­nánk mi ezzel a gyerekkel — mutatott a hirtelen vigyázz- ülósbe merevedő fiúra. —. És csinált már valakinek birgerlit — kérdezte gyanúsan a főoktató. — Tetszik tudni, alkudoz­tam már a főjegyző úrral, a tiszttartó úrral, a gróf úr is szeretne vadászatra egyet, de még nem egyeztünk meg. Un megelőzheti őket, mivel a fiam a keze alatt tanulja a kiképzést. 1 VÉGÜL IS MEGEGYEZTEK hogy március tizenötre, az első hivatalos díszszemlére birgerlit készít a főoktató úr­nak. Amikor elment a vendég, nagy tanácskozás kezdődött Kiséknél. Előleget nem kér­tek. Miből vegyék meg a drá­ga bőrt? Késő éjszakáig tar­tott a vita, mikor is a felesége beleegyezett, hogy eladják a hízónak való malacot és majd a csizma árából újra megve­szik. Két nap múlva már nyélbe is ütötte Kis Pál a bőrvásár­lást. Egy hét sem telt el az egyik birgerli az ablakba voit állítva. A falról levették a menyasszonyi staférungba ka­pott vakuló tükröt és a csizma mögé tették. Aki az utcán elment, egy csizma helyett kettőt látott. Ha a régi kuncsaftok hozták a sártól szotyogós bakancsot, azok mind végig hallgatták, hogy milyen csizma készül a főoklató úrnak. Nappal egyet­len lyukas bakancshoz nem nyúlt volna, hadd lássák mi­csoda munkát remekel. Vissza azért nem küldött egyet sem — kellett a fillér is —, éjsza­ka foltozta, kalapálta a javí­tani valókat. I NÉHÁNY NAP ALATT az egész alvég tudta, ha nem is az isten lábát, de a főok­tató úrét és talán a szeren­cséjét fogta meg Kis. A hír eljutott Aranyossyljoz, az úri cipészhez és a főjegyzőhöz is. — Kedves Ottókám, hallot­tam, hogy birgerlit csináltatsz — mondta egyik este a ka­Vegetáló emberek színj átéka Tennesee Williams drámája Nyíregyházái Bár Nyíregyházán csütör­tökön mutatták be először Tennesee Williams A vágy villamosa című drámáját, mégsem teljesen ismeretlen a nyíregyházi színházszere­tő közönségnek. A Matl&ch- színházbeli előadást annak idején hallhatták « rádió­ban, a budapesti bemutató után olvashatták a kritikát, a műről és az előadásról. Tennesee Williams vallja egy helyütt ..azt hiszem egyetlen írónak sincs igazi belső indítéka az írásra, ha nem érzi át fájdalmasan annak a társadalomnak a? egyenlőtlenségeit, amelyben él.” s hogy. mennyire isme­ri, átérzi az amerikai tár­sadalom valóságát, egyen­lőtlenségeit, az a Vágy vil­lamosából is kiderül. Ne.n- csupán arra gondolunk itt, hogy két életforma — a le­csúszó, lezülíő ültetvényes arisztokrácia és a feltörek­vő kispolgárság életmódja — csap össze, hanem arra is, hogy kétségbeejtő egye­düllétben lelki magányban élnek • ebben a társadalom­ban az emberek. Blanche Dü Bois is teljesen magá­raira gyot tan próbál mene­külni múltja elől, elrontott élete megváltoztatásához, ér­telmessé tételéhez nem kap segítőtársat., „sőt. Az ital mámorában hamis illúziók­ba menekül hát, ener- váltságábói nem telik többre: „Nekem nem kell a valóság, én varázslatot aka­rok.” Hamisak ezek az illú­ziók, épp olyan talmi ez a csillogás, amiben Blanche füröszti magát, kábítja ér­zékeit, mint az ékszerei. Stanley durva és közönsé­ges, Blanche szuper-érzé­keny, finom, szépretörekvő (talán inkább csak arra vá­gyódó) és mégis Stanleynek adunk igazat,, amikor az háborogva fedi fel felesége előtt Blanche feslett életét. Azonban, amikor a lány gyötrő önvallomásában fel­tárul előttünk a múltja, sok szálú összefüggéseivel, akkor érezzük meg, hogy elbukásában a társadalom is hibás. Az a társadalom, amely számtalan olyan egyedből tevődik össze, mint Stanley Kowalski, aki Blanchéről szólva ezt mond­ja feleségének: „Nem volt | minden rendben köztünk, mig ő be nem állított?” Igen, a más ember baja iránti közömbösség is segí­tett Blanche clzülléeében, de látnunk kell azt is, bogy elsősorban a saját bűnei, vétségei miatt bukott el, s jutott végül ig az őrületig, Tehetetlensége, akarat nél­külisége és végső elbukása szinóban az új kártyapart­nernek a főjegyző. — Kérlek szépen, főjegyző uram ne haragudj, hogy meg­előztelek, de nekem a gyakor­lótérre és március 15-re szük­ségem van a birgerli re. — Miért haragudnék? Örü­lök kérlek, hogy vidékiesedsz. Leereszkedsz hozzánk viselet­ben is. Csak... — Mi az, hogy csak? — Kérlek szépen, hogy en­nél a Kisnél csináltatod. — Mondom, nem akartalak én megelőzni. — Nem erről van szó bru- derkám. Mi, tudod nem nála szoktunk dolgoztatni. Itt van az Aranyossy barátunk. Az ipartestülettől rövidesen meg­kapja az arany oklevelet is. Kis Pali csak egy foltozó susz­ter. — Hát... te kedves bátyám nem vele dolgoztatsz? — Ugyan kérlek! I MÁRCIUS 15-EN _____________ a birgerli ott volt a diszme- neten, csak nem a főoktató lábán, hanem a Kis Palién. Ezen a télen Kisek nem vág­tak disznót. A községben azóta is birgerlis Kisnek hívja min­denki az öreget és a fiát is, mert ha ünneplőbe mentek, felváltva hordták a céhbeli remeknek is beillő csizmát. Csikós Balázs jól példázza a deklassz dott, ültetvényes arisztol cia sorsát. De nem fog hatjuk el a Kowalski életformát, életmódot s hiszen a csak önmagával rődő; legprimitívebb é funkcióival — szellemi ó lemben — éppen csak getáló ember világnév szentén idegen tőlünk. Williamsnek célja, In kifejezze korának és körn zetének ellentéteit, feszi »égéit. Ezt a feszültsé írta meg á Vágy vihar, sában is. s ezt valósító meg a Csokonai Színi előadása. Igaza volt fia József rendezőnek, aki fa törekedett, hogy élkor je a sematikus eg,vértéin «éget. Sok színű, forró vegőjű előadást teremteti szerencsés szereposztás, színészek és a .rend» együttérzése, együttmüköc se. ' Gumik Ilona. alakba: ban, apró rezdüléseiv hisztérikus kitöréseivel, nomkcdásaival, hazugság! val, csendes-könnyes, r,je adó önvallomásaival, Egyborító őrület rended gondolattársításaival, era kezetes nagyhatású Blar. he-ot állított színpadra. S rosdi Rezső Stanley-je nag szerű nyers-férfias, brul lis ellentéte volt ennek szerencsétlen asszonynak, a férfi, ‘ akit az ösztönein az élet gyakorlati vonaik zású dolgain kívül nem é dekel egyéb: néhol talán szükségesnél erőteljesei színekkel. Szabó Ildikó SU Iájában Stanley-hez illő f leséget rajzol. Stella tula donképpen annak ellenéi hogy ő maga is Du Bői lány, Stenley női-aiakba Igaz nem káromkodik, ne verekszik, azonban épp an; nyira, csupán ösztönélet élő; bár női bája, egyszei észjárása révén mégis szín patikus figura. Mitch ; Stenley férfi ismerősei;, tó zül, aki a legjámborab aki érzelmileg reagálni U dott Blanche . kusza-furcs ebben a környezetben esz» (ikusnak, egyszerűbben: ki löncnek ható egyéniség« nek kisugárzására. Ger be Tibor kedves esetíeneség< ben egyaránt megtalálhat a szép nő iránti hódolat e vonzalom, s a művelt nővt szembeni elfogódottság. < többiek: Szabó Ibolya, V« sely Margit, Köti Árpát Sárady Zoltán, Wéningc Edit, Petrányi Ede szinté alkotó részesei a nyíregy házi bemutató sikerének. Sajnos, Szabó Ferenc dísz létéi itt nem érvényesül hettek a színpad kis mére tei miatt, csak egy részű két lehetett itt felépíteni. I kitűnő kísérőzenét Kezdi Zoltán Pál szerezte. A Gre guss Ildikó tervezte ruhái aláhúzták a figurák jellem­vonásait. Seregi István Nyíregyházi iskolások versenye A papírgyárak kérésére, egy hete kezdődött meg Nyír­egyházán is az iskolások tíz­napos rongygyújtési versenye. A gyerekek vállalása: minden tanuló egy kiló hulladékkal segíti a gyárak nyersanyag- szükségétének fokozottabb ki­elégítését. A versenyben már az első napok szép sikerrel jártak, a legtöbb iskolában elérték a kitűzött célt. A gyűjtés három napja alatt az V-ös számú általános isko­lában a tanulók fejenként kát kiló 18 deka papírnyersanyag­nak való hulladékot gyűjtöt­tek. Ezzel vállalásukat több, mint duplájára teljesítettéi«. A begyűjtött mennyiség megha­ladja a 14 mázsát. Az I-es szá­mú általános iskola tanulói is teljesítették már a kitűzött célt: pár nap alatt elérték a* egy kilós gyűjtési átlagú': Ed­digi eredményük öt és fél mázsa rongyhulladék, Magyar film Új gilgames

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom