Kelet-Magyarország, 1964. március (24. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-22 / 69. szám

minősítésből elégtelen Ne csak félmegoldást m ^ Utazás a Séfscsökön J£^s0CkLMÄCymi3^ JJrC&jni mindössze egy lapátnyél Három ember — egy szekrény Héhány esztendeje a tar- adalmi közéletben általános ■s helyes szokás, hogy mi lőtt valakiről minősítést, ellemaést írnak megbeszé- ík és aláíratják az illetővel s. Ha valamilyen megjegy­zéssel nem azonosítja ma­ját, ő is oda írhatja. Ez a iszta, becsületes dolog. Vem lehet belőle harag, nert nyílt és egyenes a vé- emény. Sajnos nem min- lenütt követik a vezetők szt az egyenes utat. Oj munkahelyén jutott iudomására A. J. fiatal ag- •ármémöknőnek is az, ml s a véleménye volt vezető­jének őróla. Vajon miért? Hisz A. J. 1962 májusában ierült a mátészalkai járási tanácshoz mint oktatási és igrárpropagandista. Másfél ssztendeig dolgozott itt. Ennyi idő állt rendelkezé­sükre ahhoz, hogy az igaz­ságnak megfelelő, tárgyilagos minősítést készítsenek a fia­tal agrármérnöknőről, aki 1963 novemberében került át a nyíregyházi járási ta­nácsra. Az A. J-ről készített jel­lemzést utána küldték ez év januárjában. Hamis jel­lemzést adtak róla. Szük­ségtelen felsorolni, hogyan is minősítik a fiatal mér­nöknőt. Különös azonban, hogy a jellemzésnek alá­gépelték A. J. nevét is. Mi volt a céljuk? Az talán, hogy a nyíregyházi járási tanács vezetői majd alá­íratják vele? Furcsa és er­kölcstelen dolog. Ha V. JL a járási tanács vb. elnöke jobban bemül i a papírt, mint az embert, akkor ta­lán így cselekedett volna. Ö azonban józanabS volt. S neki van igaza. Van egy közmondás: lakva ismerni meg az embert. S itt — bár csak néhány hó­napja dolgozik A. J. — meg­ismerték, megszerették, s a jellemzésben közöltek elle­nére is elégedettek munká­jával. S, ha még nem is került ez a hamis minősítés a tűzbe, hamarosan meg­semmisítik, mert ellentmond a valóságnak. Az embereket elsősorban a munka, a közös tevékeny­ség kapcsolja össze. Ebből következük, hogy őket is ne elsősorban a papírok, ha­nem munkájuk és magatar­tásuk után . ítéljük és bírál­juk. Ha az emberekről ké­szített minősítések, jellem­zések ezt tükrözik, akkor helyesek. Ha viszont a szub­jektívizmus, a sértődöttség, vagy személyi unszimpátia fűti, nem lesz tárgyilagos az írásos vélemény. Az ilyen „bírálat’“ pedig nem segítő, nem a jobb munkára ösztönző, hanem esetleg sú­lyosan elkedvetleníthet, visszavethet egy embert. F. K. Záhony. Az 1742-es személyvonat még csikorogva fékez, de a lépcsőn utazók közül már sokan leszállnak. Egy perc múlva hömpölygő embertö­meg népesíti be az állomás előtti teret... Reggel van. Kezdődik a műszakváltás. Mindennapos, szinte sablo­nos a kép; munkába igyekvő, és munkából hazatérő embe­rek zsivaja vegyül a gőzösök pöfékelő hangjába, a Diesel- mozdonycik monoton mora­jába. Váltók és ütközők csat­tognak, rakott és üres kocsi­sorok futnak ide-oda, a se­regnyi vágánysoron. ,.KI KELL HASZNÁLNI AZ IDŐT../ Sablonos az utazás is; a kocsik zsúfolták, sok átrakó- munkásnak már Kisvárdán is csak a lépcsőkön jut hely. Nyáron még csak hagyján Illetékes helyeken már több­ször is szóvá tették. „Mente­sítő munkásvonat kellene, vágj' hosszabb szerelvény.” Azonban a MÁV hallgat, nem intézkedik. Makacs vénemberként tart­A nyírségi homoktalajok öntözése A sajtó és a rádió hírt lőtt arról, hogy a Nyírség állami gazdaságában ebben : évben kísérlet kezdődik a üterjes homoki kultúráknak lszín alatti vizekből történő ftözésére. A kísérlet nem el- í példája az ilyen természetű itűzésnek. A Duna—Tisza izén mái» a homokhátságon számos állami gazdaság és rmelőszövetkezet folytat gaz­osa gilag is igen jó eredmé- vű öntözést kisebb mélységű 0—50 m) csőkutakból, a yírségben pedig már ötödik re öntöznek almagyümöl- iöst, a Nyírlugosi Állami azidaságban, 80—130 méter lélységű kutakból, több év Magában is évi 12—15 000 fo­nttal növelve a holdankénti sztajövedelmet. A most in- uló kísérletnek is ezek a > példák a fő ösztönzői. Az öntözés távlatai A kísérlet célja nem csu- án helyi jelentőségű. Hozza- árulás lenne az egész mezo- azdaság közelebbről az onto- éses mezőgazdaság egyik át- ogó nagy problémájának toldásához. Arról van szó, ogy mai öntözött területeink, lC% távlati tervekben sze- epló öntözött területek ts 0—95 százalékban földa.jzilag z ország, főleg az Alföld nél.vcbb fekvésű területei. \zok a területek ezek. ame- yeken végigfolynak folyóvi- ;eink, hiszen a folyó mindig i legmélyebb helyeken jár. E erületeken bőven van ötöző- dz, az a folyókból közvetle- íüí vagy főművek segítségé­ül beszerezhető. Ugyanakkor - s ez földtani törényszerű- ;ég — felszín alatti vizek kis nélységben is bőven éppen izeken a területeken vannak, áyan kis mélységben, hogy 15 —40 méteres csőkutakkal .elszínre hozhatók. Ilyen te- .ület például a Szatmár-Bere- äi síkság, a Rétköz egy része, i Hortobágy, továbbá a Duna széles völgye, a Kisalföld. Ámde az is természeti tör­vény, hogy ezek a mélyebb fekvésű területek talajtanilag mindig kedvezőtlenebbek, mint a magasabb térszínek. A szikesek, rétiagyagos, kotus talajok legnagyobb része itt található. Az ilyen talajok pe­dig, egyrészt kevésbé alkal­masak a jövedelmező belter­jes kultúrák számára, más­részt az öntözővizet soha nem hálálják meg olyan mérték­ben, mint a jobb talajok. A jobb talajok mindig a magasabb (110—150 méter a tenger szintje felett) térszíne­ken képződnek. A mélyrétegü fekete, vágj' barna vályogtala­jok említendők első helyen és a homok, amely tápanyaggal és, vízzel bőven ellátva, a.leg- hálásabb, legjobb talaj, alkal­mas szinte minden szántó­földi és kertészeti kultúra Számára. S a probléma , az, hogy éppen e jobb talajú te­rületeken nincs felszíni öntő­víz. A Hajdúhát ugyan rész­ben megöntözhető a Keleti­főcsatornából, de a Nyírség homokterületén legfeljebb a nyírvíz levezető csatornák hasznosíthatók, amelj'ekböl azonban — tározás ucján Is — a Nyírség területének alig 2 százaléka öntözhető. Már­pedig 15—20 év múlva a Nyír­ségnek csak almával, szőlő­vel, dohánnyal beülteti ré­sze meg fogja haladni az egész terület 25 százalékát. Ezeknek a kultúráknak öntö­zése pedig elengedhetetlen, ha a terv- és export gazdaság igényeinek megfelelően állan­dóan magas és biztonságos termelési szintre törekszünk. Tudományosan ez ma már vitathatatlan álláspont. a Tudományos Akadémia mező- gazdasági osztálya 1963. szep­temberében széles körű öntö­zési ankétöt rendezett, több mint száz kutató és vezető szakember részvételével. Az ankét egyöntetű álláspontja volt, hogy a kertészeti kul­túrák (gyümölcs, zöldség, sző­lő stb.) esetében már a tele­pítési terveket is ahhoz leéli alkalmazni, hogy a tervbe vett területein lesz-e öntöző­víz. 30 ..Balaton* a nyíri homok alatt Ez a feladat volt — a kez­deti jó példák mellett — azoknak a kutatásoknak ösz­tönzője, melyeket a Nyírség­ben és a Duna—Tisza közi homokhátságon végeztem. A kutatási eredmények azt mu­tatják, hogy öntözővíz, leg­alábbis a belterjes kultúrák öntözési igényeit kielégítő mennyiségben, az Alföld ho­mokterületein is található. De nem a felszínen és nem is kis mélységben, hanem az u. n. csőkutas mélységnél mé­lyebben, a Nyírségben átlag 80—160 méter mélyen. E mély­ségek homokos és kisebb rész­ben aprókavicsos rétegedbe Hatódva, sőt azokban lassan szivárogva, 25—30 Balaton víztömegének megfelelő mény­nyiségű vízkincs tározódik. Ebből lehet használni vizet öntözési célokra is. De ha ez így van, miért van szükség kísérletre? A kí­sérlet célja csak részben viz- nyerési, sokkal inkább mező­gazdasági-öntözési természetű. Víznyerési szempontból ki kell kísérletezni pl. az egyes részterületekre jellemző op­timális mélységet, azt, hogy milyen mélységekből kapjuk a legbővebb vízhozamot De ennél is fontosabb annak ki­kísérletezése, hogy mjlyen mélységből, milyen vízhozam mellett milyen kultúrák ön- tözhetők gazdaságosan? Az eddig kialakult normák ugyanis azt mondják, hogy gazdaságos a legfeljebb 50 méter mélységből nyert leg­alább 400—500 literes percen­kénti vízhozam. Ha pl. szán­tóföldi takarmányt, kenyér- gabonát öntözünk, akkor ezek a normák hozzávetőleg helyt­állók. Ám a döntő kérdés az, hogy mit öntözünk. Mert pl. Nyírlugoson 130 méter mély­ségből 150 literes perchozam is nagyon gazdaságosnak bi­zonyult alma öntözésére. Érdemes kísérletezni Kísérletezni kell továbbá új öntözési formákkal is. Mert nagyobb vízhozam ese­tében jól bevált az esőztető öntözés. Ám ez elég komoly párolgási veszteséggel, tehát vízpazarlással is jár. Álló- kultúrált (gyümölcsös)- eseté­ben például érdemes kikísér­letezni sokoldalúan a kisebb vízigényű, de eredményes tőön­tözés nagyüzemi formáit. A kísérlet előreláhaíóan néhány évet is igénybe vesz. De bízvást mondhatjuk, hogy közben maga a kísérlet is bővül, szélesedik. Hiszen Ma- gyarorszáson lényegében még az egész öntözés csak kísérle­ti stádiumban van. Másrészt néhány év szükséges ahhöz is, hogy termelőszövetkezeteink gazdaságilag és szervezetileg felkészüljenek az öntözés lo- gadására. Mert vitathatatlan, hogy a több termés, jobb és biztonságosabb termelés leg- hathatósabb eszköze az öntö­zés, amit a jobb talajú, ma­gasabb térszíni fekvésű terü­leteken is általánossá kell fejleszteni. Ám e nagyon hat­ható módszer nagyon gon­dos előkészület, a kivitele­zésnél nagyon nagy' felké­szültséget igényel. A Kelet-Magyarorstág részére ú-ta: Dr. Simon László, a Magyar Földrajzi Társaság főtitkára. ja még itt magát a tél. Csak a fagyott talajból enged egy kicsit, hogy a festékként ta­padó ércporral színesíteni tudja az alvajárók lábbeli­jét. A vasérccel rakott va­gonokban az emberek még csákánnyal olykor robbantás­sal birkóznak meg az egybe- fagyott áruval.. A tavasz mé­gis közelít. A vagonok men­tén egyre több a levetett pu- fajka, gyorsabban zúdulnak alá a több mázsás érccsomók. — Ez ma már a második — magj-arázza Kaibás János, a 43-as brigád vezetője. — 11a jói megy, még kettőt kira­kunk a műszak végére. Nin­csen már olyan ereje a fagynak, mint januárban. Akkor még az is megesett, hogy csak egy vagonnal raktunk ki egész nap. Az egyik meghibásodott bagger mellett türelmetlenül topog II. Horváth István, az 57-es álra köbligád irányí­tója: — Már régen készen len­nénk, ha ez a gép le nem áll. A brigád addig sem tétlen­kedik. Egy páran már a má­sik vágányra beállított va­gonsor égjük kocsiját ürítik, Oda tart már III. Lakatos József és a brj gádvezető. Me­net közben magyarázza Hor­váth; — Ha rendbeteszik a gé­pet és a vagon mellől elsze­dik az ércet, akkor visszajö­vünk és befejezzük a kipa­kolást. Ki kell használni az időt, mert erre az évre 124 százalékos átlagteljesílést vállalt a brigád. Szeretnénk a szocialista brigád oklevél mellé a jelvényt is megsze­rezni. MIRE JÓ A KOKSZ­KÁLYHA A kirakásra . váró vagon- sor túlsó oldalán a KC—3-as bagger- erőlködve szedi ti a kiürített vasércet a vagonok mellől. Félelmetes csörömpö­lését már megszokták az embe­rek, de azért vigyáznak, hogy' mindig tisztes távolságra le­gyenek tőle. Koncsónszki Já­nos kotrómester érti a szak­máját, de a záró-, emelő-, fordítókar, a lábfék. gázsza­bályozó egyidejű kezelése nemcsak kezét-lábát veszik igénybe, hanem a teljes fi­gyelmét is lekötik. A meste­ri fogásokkal irányított gép három tonnát is markol ko­sarával. Két gép áll. neki kell most pótolni a kiesést... A vagonsortól k'issé távo­labb kokszkályhák, de a me­legükre már nem sok szük­ség van. A tűzben inkább vasrudak melegednek. Néhány ügyeskezű „kovács” az üllő­nek használt sínen nj'újtja, fonnál ja kocsimozgató feszí- tövassá. — Sajnos, nincsen raktá­ron, nekünk kell készíteni — magyarázza az egj'ik „ezer­mester” átrakómunkás. Varga István. a szakszer­vezeti bizottság termelési fe­lelőse újabb hibát észlel a vagonsoroknúl lapátnyéllel emelik fel a kiürített vago­nok nehéz vasajtaját. —. Miért nem acélrudat használnak? — kérdi őket, — Ez sincsen a raktárban — magyarázzák. — Vigyázzanak! — inti őket — mert ha eltörik a la­pátnyél, az ajtó agyonütheti magukat. FÜRDŐ — NYÁRI HASZNÁLATRA A két szerszám nem sokba kerülne, mégsincsen. Ha a lapátnyél eltörik, az is kár. Nem beszélve a baleseti ve­szélyről. S végül az „egyedi” szerszámkészítés közvetve többe kerül, mjnt a kész be­szerzése. A csúszda környékén feke­te a föld. Különösen a kp- szénbrikettből felszálló por­ra panaszkodnak az emberek. Leeszj 'magút . >' bűyoe. vitás* keteg: :get okoz. csip; a sze­met. Többen gyuil ka ban lé­vő szemüket mulatják. — Pedig már . el rendeltéig hogy ezt az árul locsolni kel! — mobd.i'! Karámos András, a 15 lagú b igád ve-’ zstöje. — Nem csinálják. Rá­adásul még fürödni sem tu­dunk. • ÉIIELI EBÉDLŐK Megmutatják a szabadba nyíló ajtajú, viilanyboylerrel felszerelt, kis zuhanyozófülkét. Nem kell hozzá különösebb szakértelem, hogy eldöntsük; ezt az alkalmatosságot — leg­feljebb — csak nyáron lehet használni. Az új - fürdő és öltöző hass* nálatának említésére csak mosolyognak: — Azoknak is kevés, akik már ott vannak. Három, em­bernek jut egy szekrény és ' sKzesen van üt zuhanyozó... — Százötven embernek még mindig nem tudunk ad­ni szekrényt — egészíti ki Varga István. — A nemré­giben épült létesítmény oh'an zsúfolt, hogy a tisztálkodás le-gelemibb követelményét sem tudjuk megteremteni. Későre jár már az idő, mi­re az átrakó üzemi étkezdéjé­be érünk. Tóth Kálmán kony­havezető örömmé) újságolja; — Február elsejétől beve­zettük az éjszakai főzést. Sok utánajárás előzte meg* hogy teljesítsék a munkások e jogos igényét. Az ország­ban elsőnek Záhonyban be­vezették az éjszakai ebédfő- zést és kiszolgálást. Egyelőre még csali 116-an vannak akik rendszeresen étkeznek, de számuk egyre emelkedik. Az éjszakai műszakban is .iól esik a meleg, főtt étel. • Hasznos kezdeményezés. Jó lenne, ha ez a gondoskodás más irányba is kiterjedne! Tóth Árpád Felelősségteljes munkát kíván a faátrakás. A 2x50 mássa terhelést bíró daru seg vei könnyebb és gyorsabb is a munka. Felvételünk Komorón készült. ‘Hammel fets..

Next

/
Oldalképek
Tartalom