Kelet-Magyarország, 1964. március (24. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-01 / 51. szám

Fedorenko: Törökország iiaflando-e tiszteletben tartani Ciprus függetlenségét? A Biztonsági Tanács vitája hét a ciprusi kormány azt nem tartja szükségesnek, ebben az esetben nem ellenzi azt, hogy ENSZ-csapatok érkezzenek a szigetre. Ehhez azonban szüksé­ges a Biztonsági Tanács határo­zata, amely felhívja az ENSZ tagállamait: tartsák tiszteletben Ciprus területi épségét és füg­getlenségét s mondjanak le az erőszak alkalmazásáról. A Biztonsági Tanács ülésé­nek végén Fedorenko, a Szov­jetunió képviselője felszólította Törökország képviselőjét, vála­szoljon végre arra a kérdésre, a török kormány hajlandó-e az ENSZ alapkományának megfe­lelően kijelentem, hogy tiszte­letben tartja Ciprus integritá­sát és függetlenségét. Mene- mencioglu, török küldött Fedo­renko felhívására kijelentette, kormánya egyike a londoni „garanciaszerződés” aláíróinak és Törökország e szerződés ér­telmében tesz eleget kötelezett­ségeinek. Fedorenkó ezután ismét szót kért és felhívta a Biztonsági Tanács tagjainak figyelmét ar­ra, hogy a török küldött ezút­tal sem adott világos választ a ciprusi kormány álta joggal igen fontosnak tartott kérdésre. A Biztonsági Tanács ülését ezután hétfőn, magyar idő sze­rint 21,30 óráig elnapolták. NATO-ellenes tüntetés ci görög fővárosban Pnpandreu-kormátiy figyel meztelése Törökország felé - A görögök lemondták a NATO hadgyakorlaton való részvéteinket Események sorokban Az argentin Rosario város­ban fasiszta elemek merény­letet követtek el Guiller Mo Gueo, a kommunista párt egyik megyei vezetője, vala­mint Aldolfo Trumper, a párt jogi tanácsadója ellen. Mind a két kommunistát súlyosan megsebesítették. Február 23-től 29-ig tárgya­lások folytak Moszkvában a Szovjetunió és a Kínai Nép- köztársaság közötti 1964, évi kulturális együttműködésről. A tárgyalás eredményeként alá­írták a két ország közötti kul­turális együttműködés 1964. évi tervét. A Franciaországban tartóz • kodó szovjet parlamenti kül­döttség Podgornij vezetésé­vel Avignonból Nizzába érke­zett. A szovjet vendégeket útjukra elkísérte Maurice Thorez és Jeanette Verme­ers eh. A görög kormány megtil­totta, hogy görög rádióállo­mások átvegyék az Angol BBC adásait, mivel azokban többször Görögországot sértő kijelentések hangzottak el. A hatóságok meghallgatták ugyanis a BBC néhány mag­nóra vett műsorát, amelynek szerzői annak érve alatt, hogy a ciprusi válsággal fog­lalkozó angol lapkommentá­rokat ismertetik, kirohanáso­kat intéztek Görögország el- ien. A Transimport kubai kül­kereskedelmi vállalat további ötven autóbuszt kötött le a Leyland Motors LTD nevű brit cégnél. A szállítmány ér­ieké a hozzátartozó alkatré­ekkel együtt 1,5 millió pe­ri TASZSZ jelentése sze­rint a szovjet legfelső tudo­mányos minősítő bizottság „A fizikai és matematikai tudo­mányok doktora” címet ado­mányozta Domonkos Gábor­nak. aki a nagyenergiájú ré- zecskék intenaív kölcsönha­tásainak körében évekig a Szovjetunióban végezte kuta­tó munkáját és itt tette leg­jelentősebb felfedezését is. Hávanná, (TASZSZ): Abdel Kader Iszmail, a Ku­bában tartózkodó marokkói ; ereskedelmi küldöttség veze­tője Havannában sajtóértekez­leten elítélően nyilatkozott arról a nyomásról, amelyet az Egyesült Államok gyakorol a Kubával kereskedő országok­ra. New York, (MTI): Az Egyesült Nemzetek Biz­tonsági Tanácsa pénteken foly­tatta a ciprusi kérdés vitáját. Elsőnek Denktash, ciprusi tö­rök politikus szólalt fel. Denk- tasch csupán „magánember­ként” adhatta elő véleményét. Azt állította, hogy Makariosz elnök „terroruralmat gyako­rol a ciprusi törökök felett.” Megvádolta Makariosz elnököt azzal, hogy az semmilyen körül­mények között sem hajlandó hozzájárulni nemzetközi had­erőknek a szigetre küldéséhez. Egyórás beszéde végén Denk­tash kijelentette: „mi, ciprusi törökök sohasem nyugszunk be­le abba, hogy kisebbségi hely­zetben legyünk”. Ezután Görögország képvise­lője szólalt fel. A görög küldött emlékeztetett arra, a ciprusi külügyminiszter ismételten fel­hívta a világszervezet figyel­mét: idegen intervenció fenye­geti Ciprust és ezért az ENSZ- nek felhívást kellene intéznie az érdekelt államokhoz az or­szág függetlenségének és terü­leti sérthetetlenségének tiszte­letben tartására. Kiprianu, ciprusi külügymi­niszter felszólalásában kijelen­tette, hogy — tekintettel a Denktash beszédében elhang­zott rágalmazó kijelentésekre — kéri a tanácsot, az igazság megállapítása érdekében hall­gasson ki különböző nemzetisé­gű ciprusi állampolgárokat. A ciprusi külügyminiszter felhív­ta a Biztonsági Tanács figyel­mét arra, hogy Törökország jj pénteken újabb provokációt hajtott végre, amikor hadgya­korlatok ürügyén török hadiha­jókat küldött a ciprusi partok közelébe. A ciprusi külügyminiszter ezután megismételte kormánya kérését, hogy a Biztonsági Ta­nács védje meg Ciprust a török fegyveres intervenció fenyege­tésétől és biztosítsa a szigetor­szág függetenségét és területi épségét. Amennyiben a tanács teljesíti feladatát és helyt ad Ciprus kérésének, akkor hely­reáll a béke a szigeten és jólle­Marókkó — mondotta Ab­del Kader Iszmail — nem bonthatja meg kereskedelmi kapcsolatait és nem változ­tathatja meg kereskedelmi politikáját olyan sajátos hely­zettől függően, amely egy adott pillanatban alakul ki egyes országok között. A görök fővárosban szomba­tén heves NATO-ellenes tünte­tések zajlottak le. Görög diákok tüntettek »z athéni utcákon, s vo­nultak az egyíem, illetve | »z angol és az amerikai követség épülete elé. A. csaknem négyezer főnyi tö­meg erélyesen tiltakozott a NATO-országok Ciprussal kap­csolatos magatartása ellen, s szabadságot követelt a sziget- országnak. A diáktüntetéssel egyidőben a görög kormány néhány tagja rendkívüli minisztertanácsot tartott^Jelen volt a többi kö­zött a külügyminiszer és a had­sereg néhány vezetője. A Papandreu-kormány figyelmeztette Törökorszá­got, hogy Görögország el­lenez minden egyoldalú beavatkozást Ciprussal kapcsolatban. A görög miniszterelnök szom­baton fogadta az Egyesült Ál­lamok athéni nagykövetét és tiltakozott Stevenson, amerikai ENSZ-küldött magatartása el­len. A miniszterelnök közölte a nagykövettel, hogy az amerikai kormány maga­tartása és az amerikai sajtó megnyilvánulásai »kellemetlen amerika-elle­nes érzelmeket keltenek Görögországban. A szombati nap folyamán Papandreu fogadta a Szovjet­unió athéni nagykövetét is. Görög kormánykörök kö­zietek, hogy Görögország nem szándékozik részt venni a március 2. és 4. között megrendezendő NATO hadgyakorlatokon az Égei-tengeren. Nyilatkozott Kolijannisz, a Görög KP Központi Bizottsá­gának első titkára. Hangsúlyoz­ta, hogy a ciprusi dolgozóknak szükségük van Görögország és az egész világ szolidaritására. E szolidaritás hatalma és len­dülete hozzájárulhat a Ciprus .éllén irányuló agresszív NATO- 'íervek szétzúzásához, Ankarában egymást követik a kormány minisztereinek egy- másközötti tárgyalásai, vala­mint a miniszterek és az angol, illetve az amerikai nagykövet megbeszélései. A tárgyalásokról egyelőre semmit sem hoztak nyilvánosságra és semmiféle újabb határozat sem született. A Szovjetunió és a ciprusi kormány polgári légiforgalmi egyezményt írt alá, amelynek értemlében közvetlen lágijárat létesül Moszkva és Nicosia kö­zött. A légi járat hetenként egy­szer Moszkva—Nicosia—Da­maszkusz útvonalon közleke­dik. Marokkó nem hajlandó megszakítani kereskedelmi kapcsolatait Kubával Egy hét a külpolitikában Az elmúlt héten Délkeiet-izsia vált az első számú nemzetközi feszültség góccá a világban: megvilágosodott, milyen ag­resszív terveket dédelgetnek egyes amerikai vezető körök a dél-vietnami „szennyes há­ború” esetleges kiterjesztésé­re. Az amerikaiak az «esztelen és bűnös beavatkozásuk mentségére mindenkor szíve­sen hivatkoztak arra, hogv éppen ők és helyi báb iáin az „áldozatok” Dél-Vietnam­ban: külföldről beszivárgó csoportok „agressziójának” tulajdonították a dél-vielna- mi kormánycsapatok és a húszezernél is nagyobb lét­számú amerikai katonaság sorozatos vereségeit. Nem voltak hajlandók elismerni a tényt, hogy a nemzeti fel­szabadítást mozgalomban va­lóban a dél-vietnami nép harcol az ország független­ségéért, az idegen hódítók kiűzéséért Az amerikai ál­lításokban rejlő üres vádas­kodásokat a nyugati polgári sajtó is leleplezte, mint aho­gyan éppen a néten a te­kintélyes párizsi Lie Monde is tette. Annál feltűnőbb volt, hogy Johnson amerikai elnök leg­utóbbi megnyilatkozásában újra felelevenítette a hiteiét vesztett, régi vádat Szavai nyomában gyanús változások loréntek Washingtonban: elmozdítot­ták helyéről a külügyminisz­tériumban a távolkeleti ügyekkel foglalkozó Hilsman államtitkárt új tanácsadót neveztek ki Rusk külügymi­niszter mellé William Sulli­van személyében, aki egyben az új munkacsoportnak is az élére állt A diplomatákból és tábornokokból álló cso­port „a vietnami problémák jobb kezelését” célozza, fel­adatának efféle feltűnő meg­határozása az amerikai saj­tóban olyan híreszteléseknek adott tápot hogy az USA fontolóra veszi a háborúnak kiterjesztését északra is, a Vietnami Demokratikus Köz­társaság ellen. A kardcsörte­tő sajtókampánnyal párhuza­mosan híre járt, hogy McNa­mara hadügyminiszter újból Saigonba utazik, útját a ter­vezett amerikai hadmozdu­latokkal hozták összefüggés­be. Kétségtelen, hogy az Egye­sült Államok dél-vietnami gyarmatosító, imperialista po­litikájának haszonélvezői szí­vesen látnák, ha Amerika minden eddiginél nagyobb erőfeszítésre szánná el magát a szabadságharcosok leveré­sére, mi több: akár a Viet­nami Demokratikus Köztár­saság megtámadására is. De nyilvánvaló, hogy Johnson elnöknek kétszer is meg kell gondolnia magát, mie­lőtt ilyen — a világ béké­jét veszélyeztető — tépésre szánná el magát» Időben hangzott el a Szovjetunió figyelmeztetése: „a szovjet emberek megadják a dél-vi­etnami nép igazságos nemze­ti felszabadító harcához a szükséges segítséget és tá­mogatást... A vietnami kérdés megol­dásához köaelebb hozhat Kambodzsa példája. A Dél- Vietnammal szomszédos ál­lam népe és kormánya sür­geti semlegességének és ha­tárainak nemzetközi garan­tálását. 0 szovjet kormány erőteljesen támogatja Norodom Szihanuk kormányának érre irányuló diplomáciai kezde­ményezéseit. Afrikában, ahol az elmúlt hetekben sorozatos véres ese­mények utaltak a gyarmati múltból megmaradt problé­mák (határviták, törzsi ellen­tétek, neokolonialista beavat­kozások) kiéleződésére, most inkább a tárgyalások mód­szere került előtérbe. I»agos ban, Nigéria fővárosában, az afrikai egységszervezet kül­ügyminisztereinek tanácsa ülésezett. Az egységtörekvé­sek jegyében kísérelték meg kibékíteni a szemben álló or­szágokat (például az etiópiai —Szomáliái vitában) és sok szó esett egy közös afrikai katonai parancsnokság felállí­tásáról, hogy feiküsz(i!?iHhes$ek az idegen haderő (franciák, angolok, belgák, stb) beavatkozásának lehető­ségét egy afrikai ország bel- ügvaibe. Az Európában történtek közül a nyugati szomszédunk­ban, Ausztriaoan kirobbant kormányválság érdemel fi­gyelmet. Ennek is különösen az a vonása, hogy a néppárt jobboldali „nagynémet” ori­entációjú és nagytőkés körei Josef Klaus kormányától az Európai Közös. Piachoz csat­lakozást és a nyugatnémet monopolkapitalistákkal való szoros szövetséget várják. A néppártban számosán adnák újra magánkézbe a korábban államosított német vállalato­kat, így kerülne vissza például a Siemens-művek * nyugatnémet. Siemens-kon­szern tulajdonába.. Az egyébként ie> fokozódó nyu­gatnémet tőkebehatolá s ** foly­tán valóságos „gazdasági anschluss” fenyegeti Ausztriát. Érthető, hogy ez ellen össz­pontosítják védekezésüket a szocialista és kommunista dolgozók tömegében akiket' nem téveszt meg a kabinet­alakítás , körüli huzavona. Nem csupán személyi intri­kákról van szó a Lajtán túl. AMIRE NINCS TÖRVÉNY I. „Nincsen olyan borult idő, mibül ne válna jó idő. Nincsen olyan derűs hajnal, kü ne fogadnának jajjal.” (Magyar népdal) Az ezerkilencszázhatvanegyes esztendő rendkívülinek indult. Hó alig esett, a föld kopasz háta heteken át kint didergett, mint a rongyos ember elővilla- ró csupasz teste. Csak február elején fedte be a vetéseket fe­hér takaró, de az se tartott so­káig. Mátyás napkor enyhe szél támadt délről és elolvasztotta a tenyérnyi havat. Csak az ár­kokban, folyópartok mélyedé­seiben maradt piszkos sóra em­lékeztető szürke hókupac. A gabonák mégis szépen ki­teleltek. A hideg nem volt tartós, és a foga sem volt olyan > éles, mint az előző években. Az enyhe tél után korán be­köszöntött a tavasz. Az őszi mélyszántás is napok alatt fel­szikkadt, gyorsan kibontotta a föld hosszú időn át őrzött tit­i*iS4 március 1. kait: március elején már zsen- dült a határ. Százfajta illat kó­szált a színesedő határ felett, a cigánybúza ledobta magáról az avart, a fákon a bimbók pattanásig duzzadtak. Az emberek elfelejtettek az időjárásra panaszkodni. Csupán a sokat tapasztalt öregek mondogatták mind gyakrabban: — Várjatok még, lesz ennek böjtje! A szeszélyes idő, mintha őket akarta volna igazolni, hir­telen megváltozott. Március ki­lencedikén a derült ég néhány óra alatt elsötétült. Vastag, fe­kete felhők lobogtatták szár­nyukat, lecsapott a vihar az egész Tiszántúlra. Csattogott és villámlott, bőven, bugyborékol­va ömlött az eső. Telefonoszlo­pok roppantak ketté, büszke, évszázados fák hasadtak szét, nádfedeles házak és ólak tetejét repítette messze a bömbölő or­kán. Még az aggastyánok sem em­lékeztek ilyen korai viharra. A felhőszakadás nem tartott sokáig. De utána arcpiritó, csí­pős szelek hajlíthatták a fák -•••-. - *! ........úit cs hajnalon­ként hunyorgó csillagok közül leselkedett a fagy. Március tizenhatodikén is ilyen kellemetlen, hideg szél se­pert végig az utakon, amikor a nyírzsadányi autóbusz csikorog­va fékezett az ország egyik leg­eldugottabb tanyabejárója előtt. — Itt a világ és a Nyírség közepe — mondta a kalauz gú­nyos fintorral, majdnem saj­nálkozva, miközben lesegítette az egyetlen utas bőröndjeit. A zömöktermetű, kunképű fiatalember megvárta amíg a busz tovább halad. Álldogált egy ideig, majd felhajtotta té­likabátja gallérját, megragadta a két hatalmas csomagot és nekivágott a nyirkos homok­nak. A dombon túl, egy nagy tor- nácos épület előtt kettévált az út. Éppen tétovázott, amikor kicsapódott az ajtó és nagy csapat gyerek tódult ki az ud­varra. Mindjárt oda is kiáltott a legközelebbi fiúcskának: — Jóska! Mondd meg nekem, merre van a szövetkezet irodá­ja? A megszólított gyerek tágra meresztette nagy, kék szemét, és a csodálkozástól nem bírt megszólalni. — Ott, arra! — mutattak a bátrabbak a legközelebbi épület felé. A nagyobbacska fiúk kiro­hantak a kapun. Megragadták a két bőröndöt és cipelni kezd­ték. Ebben a pillanatban hangos felszólítás csattant mögöttük: — Gyerékek, hová mentek? A bőröndök belepottyantak a sárba, a fiúk megálltak. — Tanító néni kérem, a bá­csinak segítünk az irodáig. A tanító néni kényeskedve szedte lábait a lépcsőkön. Nem lehetett több tizenkilenc éves­nél, némelyik tanítványa fél fejjel magasabb volt nála. Na­rancsszínű kardigánját fázósan összehúzta magán, másik kezé­vel meg vastag, fekete haját igazgatta. Látszott az arcán, hogy zavarban van, nem tudja mit mondjon a srácoknak. Pár lépés után meggondolta magát, megállt. Mandulavágású szemét ráemelte a fiatalemberre, visz- szabiccentett köszöntésére, az­tán kiadta a parancsot: — Ott ne maradjatok! Az iskolás had újra munká­hoz látott. A két bőrönd min­den sarkára jutott gyerek, ver­senyezve indultak a tócsák között. „Odamegyek, bemutat­kozom, mert veszettül csinos” suhant át a fiatalember agyán. Már neki is lódult, de a csú­szós talajon jobb lába kisza­ladt alóla, s beletenyerelt a pócsolyába. Nem is akárhogyan, hanem jó cuppanósan és ki­adósán. A tanító néni komoly maradt, tanítványai viszont széles mo­sollyal, némelyik hahotázva fogadta ezt a produkciót. Ar­cukon kíváncsiság ült, az ide­gen minden mozdulatánál vár­ták a folytatást. A jövevény azonban szó nél­kül önkéntes hordárai után eredt... Az irodában két asztal, egy ócska páncélszekrény, meg né­hány szék díszelgett mindössze. A belső íróasztalnál fiatal nő gépelt. Hosszúkás, fehér arca volt, szőke haja, kissé pisze, feltűnően érdekes orra. — Bujdosó Árpád vagyok, az agronómus! — mutatkozott be, miután a két bőröndöt a padló­ra helyezte. — Solymosi Piroska, könyve­lő — nyújtotta kezét a lány, — Nagyon vártuk már, de leg­alább táviratozhatott volna, hogy kocsit küldjünk a busz­hoz. Ilyen csomagokkal nem le­hetett kellemes idáig. Tehát lány, és aránylag csi­nos is. Egy-két évvel lehet ná­lam fiatalabb, harminc körüli — állapította meg. — Hogy bírta idáig ezt a rettenetes nagy pakkot? — saj­nálkozott még mindig a köny­velőnő. Bujdosó elmosolyodott. — A fél iskola segédkezett. Tehát itt vagyok teljes élet­nagyságban. Hanem a vezető­ség merre van? — Vezetőség? — csodálkozott a lány. — Az elnök nemsokára jön, más meg... nincs. — Párttitkár? — Ja, az van! Sütősnek hív­ják. — Más vezetőségi tagok? A lány elbiggyesztette a szá­ját: — Azok nem sok vizet za­varnak. Némelyiket hétszámra nem látjuk. Az elnök intéz mindent, az ő szava a döntő. Bujdosó levetette télikabát­ját. Odaállt a cserépkálya mel­lé, hátát melegítette. Piroska azt hitte, hogy az agronómus mindjárt elárasztja újabb kérdésekkel. Első látásra kellemes benyomást tett rá az új munkatárs, s most valahogy úgy érezte, illendő lenne, ha tovább érdeklődne. Ha munká­hoz akar látni, nem kezdheti másképp, csak az adatok tanul­mányozásával. A számokat pe­dig legjobban ő ismeri. Bujdosó azonban semmit nem kérdezet. Csak nézelődött; és mintha egyéb dolga nem lenne, a hátát melegítette a kályhánál. így hát Piroska kezdte & be­szélgetést megint:. — Maga itt akar lakni, vagy a faluban? — Természetesen itt. — Sejtettem... Én mindennai) busszal járok ki Magyartelek­ről. Reggel hatkor jövök él délután ötig vagyok az Iro­dában. (Folytatjuk! G e nő János:

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom