Kelet-Magyarország, 1964. február (24. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-19 / 41. szám

Események sorokban VARSÓ: Martin Ferenc, hazánk varsói nagykövete hétfőn este koktélt adott dr. Szénási Géza, a Ma­gyar Népköztársaság legfőbb ügyésze és kísérete tiszteletére. A koktélon megjelent a lengyel közigazgatási és igazságügyi élet számos vezetője. A Len­gyelországban tartózkodó dr. Szénási Gézát hétfőn fogadta Marian Rybicki lengyel igaz­ságügyminiszter. STOCKHOLM: Stockholmban ülésezik az Északi Tanács. Erlander svéd miniszterelnök azt fejtegette, hogy a Kekkonen-féle elgondo­lás összhangban áll a nagyha­talmaknak azzal a törekvésé­vel, amellyel meg akarják aka­dályozni az atomfegyverek el­terjedését, továbbá minden or­szágnak azzal az óhajával, hogy érjen véget a fegyverkezési ver­seny. Hozzáfűzte azonban, ép­pen ezért nem tartja szükséges­nek, hogy akár Svédország, akár Észak-Európa vagy Kö- zép-Európa „egyoldalú nyilat­kozatot tegyen ebben a kérdés­ben”. MARCINELLE: Győzelemmel fejeződött be 25 belgiumi bányász föld alatti sztrájkja. A belga kormány nemrég bejelentette, hogy be zárják Marcinelle-ben a Bois- du Cazier szénbányát. A sérel­mes döntés elleni tiltakozásul 25 bányász — közöttük 18 olasz — bevette magát a bánya egyik 1100 méteres mélységben lévő aknájába. Közölték, mindaddig nem hagyják el önkéntes szám­űzetésük helyét, amíg vissza nem vonják a bánya bezárására v onatkozó döntést. Spihoy, bel­ga gazdaságügyi miniszter ked­den hosszas tárgyalások után hírül adta, hogy döntését egye­lőre visszavonja, a bánya to­vább üzemelhet. MOSZKVA: Szuszlov, az SZKP Központi Bizottságának titkára, az elnök­ség tagja és Ponomarjov, a Központi Bizottság titkára hét­főn fogadta Luigi Longot, az Olasz Kommunista Párt főtit­kár-helyettesét. NEW YORK: Hétfőn megnyílt az ENSZ emberi jogok bizottságának 20. ülésszaka. A tanácskozás-soro­zat legfontosabb napirendi pontja a faji megkülönböztetés minden formájának felszámolá­sáról szóló konvenció kidolgo­zása. BELGRAD: Jugoszláv állami és pártkül­döttség utazott Maliba, Lazar Kolisevski, a Jugoszláv Dolgo­zók Szocialista Szövetsége or­szágos bizottságának elnöke, a JKSZ KB végrehajtó bizottsá­gának tagja vezetésével. A kül­döttség a Mali Köztársaságon kívül ellátogat Ghánába és a Guineába is. zésük alatt tartják a határ­övezetet.” Sermarke Szomáliái mi­niszterelnök sajtóértekezletet tartott, s ezen kijelentette, hogy további etióp agresz- szió esetén” a Szomáliái kor­mány felfegy vérzett százöt­venezer törzsi harcost moz­gósít. Dar es Salaam-i jelentés szerint Nyerere tanganyikai elnök üzenetet intézett Etió­pia és Szomália államfőihez. Felkérte Hailé Szelasszié etiópjai császárt és Abdullah Oszmán Szomáliái elnököt, hogy az afrikai népek érde­kében intézkedjenek a rend helyreállítása és a tízszünet szigorú megtartása érdeké­ben. Államcsíny Gatoiban Libreville, (MTIK Hírügynökségi jelentések szerint a hadsereg kedden megdöntötte Mbd* gaboni el­nök uralmát, az elnököt és híveit fogságban tartja, s a kormányt feloszlatta. Később a rádióban hiva­talos közleményt olvastak be Mba lemondásáról. Az elnök »»a nyilatkozatot „tá­vozó államfőként'’ írta alá. ■ A katonaság . úgynevezett forradalmi bizottságot alakí­tott, amelynek élén Daniiéi Odene hadnagy és két másik tiszt áll. A bizottság rádiónyilatko- ziatban adta hírül, hogy nem tartják meg a Vasárnapra meghirdetett választásokat, .mert — mint hangoztatja — „a megbuktatott elnök rend­őrállama bizonytalan légkört teremtett”. Egyidejűleg kilátásba he­lyezte a bizottság, hogy „a közeljövőben forradal­mi kormányt hoznak lét­re és szabadon bocsáta­nak minden politikai fog­lyot”. Eddigi hírek szerint az ál­lamcsíny incidensek nélkül ment végbe. . A katonaság n^gszállta a középületeket, a kormány- hivatalokat és a postát. Lezárták a főváros légi­kikötőjét. A hírügynökségek többnyi- e csak az események szük- zavú ismertetésére szorítkoz- íak, s szerintük ..egyelőre tem világos, kik állnak az semények mögött” Visszaérkezett Haramiába a hét fiatalkorú kubai halász Havanna, (AFP, TASZSZ): sajtóértekezletet tartottak, A havannai repülőtéren beszámoltak arról, hogy az hétfőn este Raul Itoa kill- amerikai hatóságok csaknem ügyminiszter fogadta azt a naponta kihallgatták őket. ihét fiatalkorú kubai ha- Igyekeztek megfélemlíteni a llászt, akiket a floridai ható- kubai halászokat és rábírni Hágok szabadon bocsátottak, őket a hazaárulásra, arra, •Valamennyien egy halászati hogy maradjanak az Egye­ipariskola tanulói, szakmai sült Ábamoktoan. A haza­gyakorlatot folytattak az érkezettek elmondották, hogy Egyesült Állmok parti őrha- huszonkilenc idősebb társuk: jói által február 3-án jog- — ők még mindig a floridai talanul elfogott kubai ha- börtönben vannak — szilár- lágzhajókon. dán tartja magát es ellen­Á havannai tengeri kikö- áll a börtönőrök minden tőben a hazatért fiatalok provokációjának. Biusztajn, a lengyel kül­döttség vezetője felszólalásá­ban teljes egészében támo­gatta a szovjet javaslatot. Burns tábornok, Kanada képviselője, és Cavaletti olass küldött elutasító álláspontot foglalt el a szovjet javaslat­tal szemben, R. K. Nehru, India kép­viselője pedig azt javasol­ta, hogy tartsanak „ tá­jékoztató” üléseket a szovjet javaslat tisztázá­sára. Carapkin • nagykövet, a szovjet küldöttség vezetője utolsónak emelkedett szólás­ra. Rámutatott arra, hogy az amerikai javaslat nem jelent megoldást a leszerelési probléma lényegére, arra, hogy megszüntesse az atom­háború veszélyét. Ennek a problémának a megoldása a nukleáris fegyverek célbajut- tatását szolgáló eszközök tel­jes felszámolását kívánja meg mór a leszerelés folya­matának kezdetén. A Szovjetunió — mondot­ta — az „atompajzsra” vonatkozó javaslatát azért tette meg, hogy eleget tegyen*'1 a nyugati hatal­mak kiegészítő biztosíték­ra vonatkozó kívánságá- • nak. A szovjet küldöttség veze­tője ülés után egy csoport újságírónak újra kifejtette a szovjet javaslat lényegét és kijelentette: „készek vagyunk már hol­nap, vagy akár még ma este is az Egyesült Álla­mokkal megvitatni a Gromiko által előterjesz­tett javaslat részleteit, ha a-z Egyesült Államok el­fogadja a javaslat alap­jául szolgáló elvet. A tizennyolchaíalmi lesze­relési bizottság legközelebb csütörtökön- tart ülést. Ma alakul meg az új görög kormány Athén, (MT): Az ország közvéleménye nagy elégtétellel állapítja meg, hogy a vasárnapi vá­lasztások a görög demokra­tikus erők győzelmét hozták. Az ERE egyik vezető lapja, az Akropolisz keserűen álla­pítja meg: „a választások igazi nyertesei a kommunis­ták voltak.” Pál király kedden fogadta Papandreu! 'és megbízta a kormány megalakításával. A Centrum, vezetője szerdán mutatja be . kabinetjét, és az még aznap ie is teszi a hivatali esküt. Az új kor­mány egyik első intézkedé­seként azt várják, hogy megtisztítsa a közhivatalo­kat a jobboldali reakciósok­tól és a korrupt elemektől. • f Éva Krcz — Kutas Éva ? DÖNTŐ BIZONYÍTÉKOK, HOGY A LENGYEL KISLÁNY EGY NYÍREGYHÁZI OSZTÁLYVEZETŐ GYERMEKE Megrázó beszélgetés Kutas Lajossal Bejárta a világot a hír: Éva Krcz keresi szüleit. Mu­tatta tv, peregtek a filmkoc­kák, milliók látták a mosoly­gós barna orvostanhallgató- nőt és ezrek és ezrek vélték felfedezni benne —, figyel­ve mosolyát, száját, haját, szemét, apró jellemvonásait, — saját lányukat, aki csodá­val határos módon került az auschwitzi koncentrációs tá­borból egy lengyel család­hoz. Százak és százak fogtak tollat. Leírták, hogy honnan .vitték el, mások határozot­tan állítják, hogy ismerik. Sokasodik az örökbefogadók' száma, s egyre gyűlik a levél az auschwitzi koncentárciós tábor helyén nyílt múzeum egyik irodájában, Simanszky asztalán. Jelentkeznek az „apák” és az „anyák”, mert úgy vélik, hogy Sva csakis az ő lányuk lehet. Vissza­pergették sokan emlékezetük­ben a borzalmas napokat, azokat a piHajiatokat, amikor a gettók kapui kinyíltak, s mint az állatokat hajtották fii embereket a teher­autókra- * zárták ólommal pecsételt tehervagonokba, hogy vesíj&őheiyre vigyék. Látják a szívbemarkoüó pil­lanatot, amikor az SS tiszt leszakítja gyermekét anyja kebléről, s elindul a szomo­rú. rongyos, csontváz-menet a gázkamrák felé. S valaki felugrik a képer­nyő előtt. „Ilyen volt az éan kislányom is. Ö az! Az enyém!” S mily borzalmas a csalódás. Auschwitz csen­des. Néma a világtörténe­lem leggyalázatosabb temető­je. Mégis kiált, s ez a fáj­dalmas jajszó, szívekbe mar­kol. beleharsog a glóbusz emberiségének fülébe, s em­lékeztet. Emlékeztetnek a kihűlt kémények, melyekből húsz esztendeje nem száll az emberek testét, égető, húsilla­tú füst, de egy ember fel­eleveníti a közelmúltat. Az Auschwitzban nyílt múzeum vádol, s vele milliók, az egész emberiség, a haladás eszméje. A megmaradt mil­liónyi kötetű iratok nyomán remény csillan, könny fakad. Igen. mert elmúlt ugyan a háború két évtizede, de a nyomai az emberek leikében élnek, a sebek elevenek, nem heggedtek még be. Simanszky dolgozik. Egész élete, energiája, akarata sem lesz azonban elegendő arra, hogy az apátlannak, anyát­lannak vélt árváknak, mind­nek visszaadja,* felfedezze az igazi édest, a legdrágábbat, a legkedvesebbet. Nein. Mert, ki is tudná két évtized táv­latából pontosan és hűen visszapergetni az eseménye­ket,amikor a pillanatokra az élni vagy meghalni a halálfé­lelem nyomta rá a súlyos bé­lyeget? S ezt a náci gépezet végezte, az über mensch- elv a nitzsehei filozófia, a füh­rer és vérebei gondoskodtak róla. Sugarai villának fél csak az apákban a reménynek. Hátha... S próbálkoznak, megtesznek mindent, hogy kiderítsék kié is Éva Krcz. Engem is lázba hozott , egy „apa.” Idézőjelek között írom le a szót. Ö kért érre, nem szeretne csalódni és csalódást okozni. Mikor csengett a telefon, s izga­lommal magyarázta, miről van szó, forróság futott vé­gig rajtam, Alig néhány perc múlva már ott ült a szerkesztőségben. Beszélt és könnyíátyolos volt a szeme. Kimerült volt. Hat hónapja utazgat, hangyaszorgalommal gyűjti a bizonyítékokat. Ku­tas Lajos az AGROKER osz­tályvezetője, hogy bebizo­nyítsa: Éva Krcz az ő lánya. — Tudom, hogy nem én vagyok az egyedüli, aki ezit mondja. Érveket sorakoztat­nak fel, bizonyítanak, má­sok megcáfolják, s kútba esik a remény. Nem, nem szeretném egyáltalán azt?, hogy minden bizonyíték nél­kül engem fogadjanak el, mert ha rádöbbennék, hogy nem azonos az én lányom­mal, keserű lenne a csaló­dás egy édesapának. Ne, ne értsen félre, nem arról van szó, mintha én úgyan- úgv mint az a sok aki je­lentkezett, nem venném szí­vesen örökbe. Egy édesapá­nak ettől több kell, s tübbre vágyik Éva is. Tudom, mert kinn jártam nála Krakkó­ban, beszéltem is vele, de erről majd később. — És úgy láttam Éva sem szeretné. Ezért is volt kez­detben olyan tartózkodó, melyből aztán később en­gedett, feloldódott. Mert honnan is tudhatná, hogy ki az igazi. Jól esett nekem is, s nem tagadom, sírtam. No, de nem akarok a dolog elé­be vágni. — Áz mos* mellékes,, ho­gyan szereztem tudomást a dologról, de az már nem, hogy Évára az életben ma­radt távoli rokonaim hívták fel a figyelmem. Éjszakákon át töprengtem, mit csinál­jak, hozzá fogjak-e a kuta­táshoz vagy ne? Mégis úgy döntöttem lelki ismeretem megnyugtatásáért is, hogy megteszek mindent. Régi, megmaradt iratok, fényké­pek között ráakadtam a kis­lány fényképére, Évára. Néz­ze ez az. Ugye, hogy hasfvp,- lít. Kétségtelen. Elővesz a zs£-, béből egy, Éva Krcz gyerek­korából származó fényképet is, s hosszan nézi, azonosít­juk, vizsgáljuk, s többen is felfedezzük a hasonlóságot Mutatja az Éva anyja, fele­sége képet is. — Könnyes lett a szemem. Felmentem Budapestre. Jár­tam a Vöröskereszt kereső szolgálatánál, a Népszabadság szerkesztőségében. Itt sike­rült megszerezni ezt a há­rom fényképet.. Magammal vittem a kislányom képét is. összehasonlító'töm új­ból. Ne, ne gondolja azt, hogy nem akarok tárgyilagos len­ni. Nehéz, nagyon nehéz, mert az ember ilyenkor el- érzékenykedik. Izgalmat vál­tott ki bennem a kő, s szerintem azonos fénykép. S, más is így lenne. Ha egy hajszál volna, arm be bele le­het kapaszkodni, hogy gyer­mekét megtalálja, akkor megtenne mindent. Nem?! — Rengeteg jelentkező van. Egy halom dosszié fény­képet mutattak a Vöröske­resztnél, hogy összehasonlít­sam. Ennyivel azonban ter­mészetesen nem elégedtek meg. Megkérdezték, hogy mikor született, hogyan, mi­kor és leikkel került ki Éva Auschwitzba. Vannak e élő tanuk, akik ismerték? És így tovább és így továbü. Én elmondtam, hogy Nyír­egyházán él egy Fridman n Józsefné nevezetű asszony, aki a feleségemmel, a gye­rekkel és a rokonokkal egy barakkban volt a városi get­tóban. Egymás mellett alud­tak. Arra nem tudtam vála­szolni pontosan, hogy mikor kerültek ki, de hát nem is lehet, hisz ez a németektől tügött. Szerintem úgy 1944 május 17 és 22-e között kel­lett kiérkezniük. Látták, hogy alapja van Kutas Lajos keresésének. — Még tudná-e mondani, hogy milyen ruhában volt a kislány? — kérdezték tőle. — Őszintén mondva elő­ször semmi nem jutott eszembe. Hiába gondolkoz­tam, hiába törtem a fejem. Egyszer aztán derengeni kez­dett bennem az emlék, élet­re kelt a deportálás idősza­Mielőtt azonban erre Nyíregyházán sor kerülhetett volna, a feleségem munká­csi lévén, átköltözött. Itt sem kerülhette el sorsát. Mikor a németek 1944 tavaszán be­mentek Munkácsra, többek között az első ténykedésük az volt. hogy a nem oda va­ló illetékességű zsidókat kiu­tasították. Én nem voltam A szórnál! csapatok Etiópia déli határait ostromolják csatározások, jóllehet a felek tűzszünetben állapodtak meg. Addisz Abebában hétfőn nagy tüntetés ^'olt. A felvo­nulók harci készségüket han­goztatták. A Szomáliái hadügyminisz­térium ugyanakkor közle­ményben jelentette be, hogy a határon nyugalom van és a szornáli csapatok „ellenör­Addisz Abeba (fteater, * AP MEN): Az etiópiai hadsereg egyik szóvivője közölte, hogy újabb csapaterősítéseket vezényeltek Etiópia déli haiSrára, miután Szomáliái csapatok elfoglal­tak egy határmenti községet, egy másikat pedig ágyutűz alá vettek. A két ország ha­tárán már több mint 36 órá­ja egyfolytában tartanak a Kivételes állapot Szíriában i tak le. A nyilatkozat „hivata- ■ sós politikusokat és törzsi ve­zetőket” azzal vádol, hogy ál­lítólag összeesküvést szőttek a kikötővárosban. A belügyminiszter nyilatko­zata elmondja, hogy a rendőr­ség betiltotta a tüntetést, né- hányan azonban a rendelke­zést semmibe vették. Ekkor egy másik csoport , félreveze­tett ember” — mondja a köz­lemény — megrohanta a tün­tetőket és tömegverekedés tört ki. Damaszkusz, (IÁT): Az AP hírügynökség jelen­tése szerint Banias észak-szí- riai kikötővárosban zavargá­sok törtek ki. Ennek nyomán a szíriai kormány ismételtén elrendelte az egész országra érvényes staíáriális törvény­kezést. Atasszi tjelügymi niszter be­jelentette, hogy a Damaszkusz- tól 220 kilométernyire északra fekvő városban számos „zavar­gót és provokátort” tartóztat­Miköziben Ruby a tárgyalás hétfői napján ügyvédiéinél: manővereit figyelte, egy má­sik dallasi bíróság előtt nővére: Mrs. Eva Grant je­lent meg, aki a Ruby féle sztriptíz bár italmérési en­gedélyét akarja visszaszerez­ni. A bárt ideiglenesen be­zárták, amikor Ruby novem­ber 24-én megölte Cswaldot és a vendégek elkerülték a szórakozóhelyet. Hevolveres „vendég" a Ruby-per tárgyalásán i Dallas. (MTI): i Annak a bírósági tárgyaló­• teremnek a közeiében,- amelyben Jack Ruby, a [ Kennedy megölésével vádolt • Oswald gyilkosa várja sorsát • hétfőn a tárgyalási szünet­ben letartóztattak egy Con­rad Glass nevű 39 éves ore­goni favágót. A személyi mo­: tozásnál — mindenkit átku­tatnak, aki a tárgyalóterem- i be lép — megtaláltak nála ■ egy nagy kaliberű revol- : vert. Amikor felelősségre vonták, zűrzavarosán motyo­gott valamit Rubyról. Bili Decker sherif sietett kije­lenteni, hogy csak tiltott fegyverviselés vádjával ve­szik őrizetbe. — Nem hin­ném, hogy Rubyt akarta volna lelőni, azt hiszem, ideggyógyászati vizsgálatra szorul — mondotta a she­rif. Jack Ruiby egyébként an­nak a hosszadalmas eljárás­nak kimenetelét várja most, amelynek célja az esküdt­szék kiválogatása. Ez folyta­tódott kedden is. Brown dallasi bíró hétfőn kijelen­tette: — 10—14 napot vesz igénybe, .amíg ’egyáltalán megállapíthatja: össze tud­ja-e válogatni a dönínökö- j két. I Szovjet javaslat a genfi leszerelési értekezlet keddi ülésén Géni, (MTI): A genfi tizennyoldhatalmi leszerelési értekezlet kedden délelőtt Carapkin szovjet küldött elnöklete alatt ’ ple­náris ülést tartott. Az ülésen lefolyt vita kö­zéppontjában ezúttal is a szovjet javaslat áll, hogy a leszerelés harmadik, utolsó szakaszának végéig fenn kell tartani az „atompajzsot”. Ez a javaslat, mint isme­retes, előirányozza azt, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió a leszerelés befe­jezéséig korlátozott számú, meghatározott ’ típúsú eszkö­zöket tart meg saját területén nukleáris fegyverek eélb&jut- tatására.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom