Kelet-Magyarország, 1964. február (24. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-19 / 41. szám
Szilárduló kapcsolatok Még néhány nap és befejeződnek a termelőszövetkezetekben a zárszámadó közgyűlések. Ezeknek a minden község, a megye mezőgazdaságának az életében fontos eseményeknek a legfőbb tanulságaként azt vonhatjuk le, bogy a termelőszövetkezetek tagjai igen szoros kapcsolatba kerültek az elmúlt évben a nagyüzemi gazdálkodással. A zárszámadásokat megelőző beszélgetéseken és a közgyűléseken egyaránt az volt a jellemző, hogy a tagok többsége a viták során, tűi az egyéni gondokon — vagy azokkal szoros összefüggésben — a közösség sorsának a további alakulásával foglalkozott mind a jó, a közepes, mind a gyenge szövetkezetek-, ben. Ezekben a vitákban, akár a vezetés, a termelés szervezése, akár a fegyelem kérdése. vagy más dolog került szóba, kimondva, vagy kimondatlanul ott érződött a közügyek iránti érdeklődés fokozódása. A közüggyel való foglalkozás pedig azt mutatja, hogy a tagok a szó legszorosabb és legnemesebb értelmében gazdái akarlak lenni a termelőszövetke- ’.etnek. Mind több szövetkeze- i tág nem csupán egyszerű ;eresetl forrásnak, mun ka íelvnek tekinti a közöst, haléin a dolgozó parasztembe- ek olyan nagy családjának, ímelynek örömét, gondját- iaját együtt érzik. Kimeríthetetlen erkölcsi és fazdasági erőforrás a tagokiak az az igyekezete, hogy i közös gazdájaként segíti az lőrehaladást. Könnyelműség enne bármelyik tsz vezetősé- r résziéről, ha közömbösen enne el é megnyilvánulás »ellett az 1964 évi gazdálko- lás terveinek a.z .elkészítéseiéi. A tagok ötletei, észrevé- elei. bírálatai, javaslatai, tmelyek az elmúlt év — és íz elmúlt évek — tapasztalai alapján elhangzottak, meg- rdemlik az alapos figyelmet, lem zést. A termelőszövetke- etek tagjainak sok évtiaedes apasztalata van a község ha- ára természeti, gazdasági dottságairól. Ésszerűtlenség enne ezek mellett kézlegyin- éssel tovább menni, mert genis, a volt néhány holdas mberek is segíthetnek a lagyüzem problémáinak a megoldásában, különösen ak- :or, amikor már bennük is mindinkább kibontakozik a lagyüzemi szemlélet, s egyál- alán — ők a szövetkezet gyemrangú gazdái. A zárszámadó közgyűléseit most az 1964 évi tervek itáj követik. Vitáknak kell enniük a szó szoros értelmeién, hogy végül, a tervet .ió- áhagyó közgyűlésre olyan ja- aslat kerüljön, amelyben enne van a tagok százainak véleménye. Az ilyen terv készítése nem könnyű. Korántsem olyan könnyű mint mikor csupán a legszűkebb vezetőség állítja össze a tervet. Egyik tsz-ben a tagolt bírálták az elmúlt évi tervkészítés egyoldalúságát, gyengeségét. Aztán kiderült, hogy az a terv nem is dicsekedhetett erényekkel, hiszen az 1962-es évinek — a lemásolása volt. Az ilyen terv, nem lehet csodálkozni rajta, távok esik minden realitástól, figyelmen kívül hagyja a való életet. A terv nem készülhet önmagáért, azért, hogy eleget tegyenek vele a kötelezettségnek, s ott porosodjon a fiókban. A termelési terv akkor lesz az egész szövetkezeti közösség terve, ha abban. a népgazdaság igényeinek figyelembe vétele mellet, minél teljesebben érvényesülnek a tagok elgondolásai, tapasztalatai. A tervet nem csupán a vezetőség hajtja végre, hanem velük karöltve az egész tagság. S a tagok akkor dolgoznak igazán szívesen, amikor minél inkább a magukénak érzik azt, amit a terv előirányoz. A nagyobb, átfogó javaslatok mellett igen fontos a tsz- tagok egyéni-családi terveire vonatkozó elképzelés. A megyében mind általánosabbá válik a területek családi művelése. Igyekezzenek a termelőszövetkezetek veaetői még ezekben a napokban meglátogatni a tagokat, elbeszélgetni velük arról, hogy az idén mit, mekkora területen. akarnak megművelni, mert ez szorosan hozzátartozik — a nagy családé mellett — a tsz-tag családjának tervezéséhez, egyéni költségvetéséhez. Miközben a közös és a család érdekében kedvező megállapodásra jutnak, mód adódik a termelőszövetkezet átfogó dolgairól, feladatairól is beszélgetni. Ezek a beszélgetések is bővítik a vezetőség látókörét, a hasznos tapasztalatok még alaposabbá tehetik a tervezést. Nem sok idő telt el azóta, amikor a párt- és tanácsszervek javasolták a tsz-vezetőknek^ a zárszámadásokat úgy készítsék elő, hogy a közgyűlés idejére a tagok túlnyomó többsége tisztán lássa az elmúlt év gazdálkodását, mind eredményeiben, mind hiányosságaiban. E javaslatot legtöbb szövetkezetben megfogadták. Valóra váltásának sok köze volt ahhoz, hogy a zárszámadó közgyűlések legtöbb helyen igazi gazdasági—politikai tanácskozásokká váltak, s a közös íievek megvitatása került előtérbe. — Most, a tervet tárgyaló és jóváhagyó közgyűlések előtt sem lehet más kérdés: biztosítsák a legszélesebb fórumot a terv és annak végrehajtása szempontjából a kis és a nagy ügyek megvitatásához. Mert ha az év elején már itt érvényesül a széles körű tsz- demokráeia, akkor menet közben, amikor minden egyes napnak, megvan a tervfeladata, kevesebb lesz a gond: a tagok érezni fogják, hogy saját terveik valóra váltásáért dolgoznak. S. A. TEJFEHÉR UTAKON Névnapi ajándék — Mészárosék tüzelője — Nincs kivételes ember Óriási hordók, tartályok, csövek, zúgó gépek. Gombvastagságú vaslábakon' hatalmas, forgó fahordó. És gőz, sok gőz... Nyolcvankilenc községből naponta 40 ezer liter tejet „fogyaszt” a Szabolcs megyei Tejipari Vállalat mátészalkai telepe, hogy vajat, kazein-túrót és fogyasztási tejet készítsen belőle részben exportra, részben hazai fogyasztásra. A tej összegyűjtése, beszállítása egyik legfontosabb feltétele a zavartalan üzemelésnek. Mindenütt jól ismerik a fehértartályos kocsikat, s az embereket, akik velük utaznak, hóban fagyban, esőben, vagy éppen nyári hőségben.' A hatodik oklevél Nemessályi György, szállítási irányító még mindig nagy becsben őriz egy beszédvázlatot. Az 1962-ben tartott, első országos szocialista brigádvezetői értekezleten szólalt fel a vázlat alapján. Mindjárt az elején ez olvasható: „1959-ben, a VII. pártkongresszus tiszteletére határoztuk el, hogy mi is fokozottabb munkával vesszük ki részünket a párt határozatainak végrehajtásából. Szocialista címre érdemes brigádot alakítottunk...'’ — Azóta négyszer nyertük el a megtisztelő címet, most várjuk, Hogy ötödször is megkapjuk az oklevelet. De már a hatodikért is. sorompóba álltunk — mondja Nemessályi elvtárs. Mindjárt hozzá is teszi: — Vállalásaink között mindenkor első helyen van az ember. Segíteni, nevelni egymást, leküzdeni magunkban a rosszat. Vagyis: ma többnek, különbnek lenni, mint tegnap. Ha ezt tesszük — és meg is tudjuk tenni —, a termelési eredménynyel sem lehet baj. A beszédes napló A szállítási dolgozók — a szocialista byigád tagjai — persze, délelőtt nyolc óra után, már nincsenek bent: az ő műszakjuk jóval korábban kezdődik. Fél hét előtt már mind a tizennyolcán kimennek a kocsikkal. De a brigádvezető,. Nemessályi elvtórs egy kopottas, sokat használt naplófélét mutat. — Ha ők nincsenek is itt, beszél ez helyettük. Úgy is írtuk rá: Szocialista Brigád Napló. Az a tapasztalatunk, -hogy nem valamiféle rámában, díszítéssel, különleges esetekre mutogatni kellenek a feljegyzéseink, hanem egy .nagyon jól bevált érintkezési módszer ez. Nem jót tett valaki? Beírjuk. Dicsérni kell? Az is belekerül. Akiről szó van benne, aláírja a véleményét. Nagyon értékes nekünk a „Napló”. Találomra kinyitjuk. Egyik helyen ez áll: B. Z. ittas volt, miatta késett a járat. Nem jegyezte fel a kannaforgalmat. Alatta: ..Beismerem, hibát követtem el, Több hasonló eset nem fordul velem elő. B. Z.” Más: „Simón a vitkai járatban, hol adott le 7 kannát? Kivitte és nem számolt el vele:” Utána írva: „Visszahoztam. Máskör pontosabb leszek. Simon”, Jó érzés egymáson segíteni A szocialista brigádok tevékenységében . egyelőre talán szokatlannak tetszik, de itt úgy van, hogy külön pénztárnapló- ja is van a brigádnak. Mire? Csak nem valamiféle „külön tagdíjat” adnak össze?! — Nem, egyáltalán nem — mosolyog Nemessályi elvtárs. — Arról van szó, hogy szükség esetén jó érzés egymáson segíteni. Kellemes dolog, amikor valakinek, mondjuk, éppen névnapjára valamilyen kedves ajándékot veszünk. Mészáros István brigádtag egyik gyermeke meghalt, még öt élő gyermek maradt a családban. Ugyanakkor Mészáros« né újszülöttet várva "feküdt a kórházban. A brigád tagjai most nemcsak önmaguk közt indítottak önkéntes gyűjtési* hanem az egész üzemben. Együtt érzőén magyarázták egyik társuk váratlanul megnehezült helyzetét. 400 forint gyűlt össze, a pénztárnaplóba bevételezték, és kijárták, hogy a TÜZÉP telepen soron kívül szenet, s hozzá való fái vásároljanak és szállíttassanak Mészáros Istvánék lakására. — Egy hűséges társunk, Simon Mihály kórházba került. A brigád nevében küldöttségünk látogatta meg vasárnap. Nem mentek'üres kézzel! „Jobban beosztom a munkámat" A kivételezést száműzték, ilyenről nem tudnak. Azaz egy közeli példa még inkább igazolja: nincs is rá szükség. — Papp István jött hozzám pár hete, hogy szerinte nem helyes, mikor épp a párltitkár, Adráska Zsigmond késik a bejövetellel. Pedig az egyik legjobb járata van, a méhteleki. Más járatot kellene adni neki. Magyarázni kezdtem Pappnak — mert nálunk minden ilyesmi szép szóval megy —, megérdemli Andráska azt a járatot, sök időt áldoz munkája mellett értekezletekre, üzemi megbeszélésekre, taggyűlésekre, és a többi. Papp nem is mondott ellent, csak amellett tartott ki: elismeri a párttitkár többlet- munkáját, de ez nem egyeztethető össze azzal, hogy a járata késve érkezzen. Olyankor nincsenek gyűlések. Ezzel többen is egyet értettünk. Beszéltem Andráska eivtárssal. — Igazatok van. Jobban beosztom a munkámat, hogy . megszüntessem késéseimet. A párttilkárse kivételes ember — ennyit mondott csak akkor Andráska elvtárs. Másnap jó félórával korábban befutott a kocsival, mint azelőtt. A „Naplóba” persze; ez is bekerült. íme, ezek tehát azok az emberek, akik a' fehér tejes gépkocsikkal járnak 89 községbe mindennap, hogy elhozzák a termelőszövetkezetektől, háztáji- gazdaságoktól összegyűjtött tejet, és egyéb szállítási munkát is lébonyolítsanak az üzem részére, amely tavaly is 104 százalékra teljesítette tervét. Nem vallanak szégyent azzal az Öt évvel ezelőtti elhatározásukkal, hogy: „Szocialista címre érdemes brigádot alakítottunk...” Ezt igazolja Immár az ötödik oklevél, aminek várományosai. Asztalos Bálint. 'elük, mert elvittek rnunka- zolgálatra Nagyvárad mellé largi ára. Leveleim értől a2 döről sincsennek, de meg- naradt egy fénykép, ezt őröm most is. — Tessék — nyújtotta át. Hátlapján felirat: „Sok zeretettel küldi apukának ivike. Munkács, 1941 II. 12.” — Feleségem már Szatnárnémetibol jött át hozzám Hargitára. Itt dugdostam a zázadparancsnokom, egy lovács János nevű főhad- agy segítségével. Ö vállalta kockázatot. Csaknem hat ónapig volt ott velem, s tár félő volt, hogy a csend- rök megtudják, s akkor vé- e mindkettőnknek. Először gv döntöttünk, hogy megpró- álok valamelyik mafgitai sszönj- tói hamis papírokat «szerezni, s román falóba üldöm. Ezt elvetettük. Lepleztünk anyámékkat, akik Jujon laktak. Úgy határozunk, hogy menjenek haza. Jva. a lányunk útközben be- eg lett. S milyen a sors - néz rám. — Mikor rrteg- <rkez i k, pontosan akkor :ezdték gyűjteni. a zsidókat íujon. Beleestek, s így ke- ültelc Nyíregyházára a §et" óba. Abban a sötét bársony uhábsp vitték el a lányo- nat, amiről a feleségem írt, lekem, mert semmit nefn vi- íettek magukkal csak Sfljni ájtuk volt. — A Vöröskeresztnél ezt irdekernék találták. Évát igyanis amikor az auschwitzi koncentrációs táborból kl- vitték, valóban egy olyan sötétbársony ruhát hordott, mint amilyent én megneveztem. Ennek azonban nem sok jelentőségét tulajdonítottam. És Simanszky sem, a múzeum igazgatója. Mikor felkerestem elmondta, hogy a lágerbe érkezőkről a ruhákat leszedték, s mikor egy-, egy csoportot tovább szállítottak, nem nézték, hogy a saját ruháját kapja meg. Azt vett fel, amit adtak. — Nagyobb jelentősége van annak a két idézésnek, amelyet a Vöröskereszttől kaptam 1963 augusztus végén. A többi jelentkezővel szemben én látszottam valószínűnek arra, hogy valóban Éva Krcz az én lányom. Elkérték tőlem a fényképet, lemásolták és kiküldték Évának Krakkóba és s múzeumnak Auschwitzba. És ezek után megkezdődött a levelezés Éva Krcz és Kutas Lajos az .„apa” között. — Megkértek a Vöröskeresztnél, hogy n bizonyítás érdekében vetessek vért magamtól. El is mentem dr. Ökrös professzorhoz. Nagyon sok jelentkezőről tudnak, akiktől vért vettek. Mikor Éva Budapesten járt ő is adott vért, hogy így a tudomány segítségével is bizonyítékokat szerezzenek. A vércsoport azonosság megállapítása mór döntő érv lehet. Ugyanis akiket ebből kizárnak, már nem jöhetnek számításba. Tőlem kétszer is vettek vért s a Vöróskeresz:- nél azt mondták, majd értesítenek az eredményről. Az „apa” azonban ezt nem tudta kivárni. — Nagyon izgatott és türelmetlen voltam. Úgy határoztam, hogy az eredményről közvetlen szerzek tudomást ökrös professzortól. Képzelheti milyen nagy volt az örömöm, amikor rncg'ud- tam, hogy nem vagyok kizárva, egyezik a vércsoportom Éva vércsoportjával. A sok jelentkező „apából” tudomásom szerint ketten maradtunk. Útlevél irtán jártam, hogy minél előbb kimehessek Krakkóba, hogy személyesen találkozzam Évával. Jobb lesz ez így — gondoltam. Lehetnek adatok, tények,' levelek, fényképek, az ember mégis úgy van, szeret a saját megérzésére alapozni. — Elképzelheti azt az izgalmat, amit az úton áléltem. Féltem az első találkozástól, nem tudtam elképzelni, hogy annyi idő / titán ráismerjek a lányomra. így mondóm, mert így kell mondanom, ezt diktálja az érzésem» a lelkiismeretem. Az unokahugommal és a sógorommal utaztam Krakkóba gépkocsival. És a találkozás, az első — sóhajt — nagyon, de nagyon megrázott. Csak álltunk egymással szemben' mint két idegen. Később mind közelebb kerültünk lélekben is egymáshoz. Néztem bámultam Évát, a „lányomat”, s nem, nem akaróin, hogy önzőnek nézzen, de alakjában az anyját, a feleségemet láttam felfedezni. S képzelje el, mit éreztem, amikor elkérte a fényképet, a „nagynénjéét”, nézte, bámulta, aztán a tükör elé állt, mosolygott, felfedezte a hasonlóságod Valami megfoghatatlan hatalom szorította a torkomat, a szívem dobogását is hallani véltem... — Délután már együtt voltam a „lányommal' Évával. Felkerestük Simanszkyt, áld megindította Éva ízűiéi után a nyomozást. Beszélgettem vele is. Neki is az volt a megállapítása, miután a bizonyítékaimat elsoroltam, hogy a három esélyes közül én látszom a legvalószínűbbnek. Gondolhatja milyen érzésem volt. Évát egyre közelebb éreztem magamhoz, s úgy vettem észre ó is engem. De azért még most is igyekszem tárgyilagos lenni, nem szeretném ha vádolnának s kölcsönösen csalódás érne bennünket. Hogy melyek a legdöntőbb érveim? Elmondom, mert ezek sokat jelenthetnek számomra, s Évának is. A legdöntőbb, amit mondtam — mielőtt tudtam volna róla —, hogy Évának mindkét lábán a középső két újjá összenőtt. így születe‘1. S ez valóban így is van! Emlékszem, mikor megszületett 1942-ben ón akkor Rahón szolgáltam, s a feleségem megírta, hogy megszületett a lányunk, csak egy kis szépséghibája van, s emiatt még bánkódott is. A másik az, hogy a születési ideje — 1942 november 12 — megegyezik az övével, melyet orvosok állapítottak meg, amikor kikerült a lágerba. És az Auschwitzba való kiérkezési idő is nagyjából megegyezik. Engem igazol a vércsoport azonosság, a fényképek hasonlatossága, s az a szám, az A 5116 is, melyet Éva visel. Ugyanis az A betűt magyar zsidók kapták, » ezeket a számokat, a Szabolcsból Zemplénből kivitt zsidók kapták. Bár igaz, hogy Fiid- manné nem kapott számot, mert őt megsemmisítő lágerba vitték, de szerencsére, csodával határos módon megmenekült — S még valamit. Nád assy László filmrendező is engem tart a legnagyobb esélyesnek. ö ugyanis ismeri Évát, filmet készít róla sok emberrel beszélt Az Éva életéről készült filmet már hirdetik is —, itt a reklám — húzza elő zsebéből — s nagyon szeretném, ha Nyíregyházán is bemutatnak. Most ez ügyben is járök. Fél esztendeje él izgalomban Kutas Lajos. Éjszakáit és nappalait a reménykedés szövi át. És fáradhatatlan. Éva keresi szüleit, az apa lányát. — Két napot töltöttem Évával, s úgy éreztem min-1 den óra közelebb hozott bennünket egymáshoz. Nagyon nehéz neki kimondani az igent is, meg a nemet is. Nekem is. Ö ezt mondta: „nagyon boldog lennék, ha megtudnám, kik a szüleim.” Tüdcm, akárkié lesz, kerüljön bárhová, a kételyből mindig lesz egy sztkrányi* Hisz semmire nem emlékszik, s a sok sok bizonyítékot. az emberi életeket eherne tte a történelem. Ök már nem beszélhetnek, nern bizonyíthatnak. Én „csak” apa voltam, szeretnék az lenni* ha az anyja élne, másképp történne, ő biztosan tudom; hogy ráismerne 1— érvel. — Levelezünk. S ezek kezdetben csak barátságos, udvarias hangon íród ök mindkettőnk részéről. Később egyre melegeb’o nan- gúakká, fűtöttebbekké váltak. Az első levelében az apa szót idézőjelbe teszi. Én megértem. De amit most január 15-én kaptam tőle, már oda írja, hogy csókol, s drága apának szólít, . :1a már idézőjel nélkül. Képzelheti, hogy mit éreztem, s mit. érzek most — veszi elő zsebéből a zsebkendőt, s tö- rülgeti könnyes szemét. Bár igaz lenne, hogy húsz év után egymásra talált apa és lánya, Éva Krcz, azazhogy Kutas Éva. Farkas Kálmán. A tiszadadaí Dózsa Tsz-ben igyekeznek a búza termésátlagát fejtrágyázással is lokozni. Holdanként — egyes táblákban — egy mázsa pétisót szórnak ki géppel. — A szándék jó, de a megoldás kevésbé; a vastag, lekeményedett hóra került műtrágyát a tavaszi nagy olvadás alkalmával a hóié elviszi — kárba vész. A fejtrágyázásl akkor helyes végezni, amikor tavasznyílás előtt már nincsenek összefüggő hófelületek a földeken. Foto: Hammel József.
