Kelet-Magyarország, 1964. február (24. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-09 / 33. szám

EgY nagy magyar nyelvművelő % — Balassa József emlékezete — Fodor József: Az egyetlen szóért Öh mennyi éve lépsz és mégse vagy még Tetőn, — magad tetőjén — s egyre mész, Inad feszül, szemed, mint hegyre, néz. Míg perc és sors kegye s szeszélye hagy még. Nyugtot nem érsz (amíg nem int a nagy Vég), A Célért: a még=nem = mondott, merész, Roppant Egyetlenért, amíg csak ész Szülhet, s'mih ég, csügg, izzad annyi agy rég. A lehetetlenért, a legcsudábbért, Vak álomkörünkből mely legtovább ért, A mélyben, éjben, térnek tértelen Végtelenén. — Agy, izz, szív, tárd a Szót, mely Végső, minden: s mi titkok titka: ott lelj Oldást, Isten, világ, cél, Értelem! Menefaosz Ludemisz: Jó reggelt Jó reggelt... Valahol illatozó rózsabimbó, jó reggelt. Valahol csobogó víz, jó reggelt. Valahol daloló erdő, jó reggelt. Pillangók, lombok, madarak, jó reggelt. Tenger mosta szirtek sorvasztó kőbölcsőjébOl száll felétek hajnali fohászom könnyes sóhaja. Aprócska szem vágyakozik utánatok, két kicsiny kar, melynek ernyedt öleléséből kihullott, a játékbaba. Gyönyörű rózsabimbó és ti ligetek s vizek, bontsa ki szárnyát tündérmesétek, körülzsongva a kedves otthon fájdalmasan távoli fészkét. Felnevet majd örömében és boldogan tapsikol, hiszen csak ötéves még. Görögből fordította: BOLDOG BALÁZS Két új kultúrház épül Kulturális események a csengeri járásban A magyar nyelvtudományt a XVIII. század és a XIX. század fordulóján Sajnovics János, Gyarmathi Sámuel, majd Révai Miklós, a nagy rendszerező alapozták meg. Az ő hagyományaikat, s az utánuk következő Reguly Antalok és Szarvas Gáborok munkáját folytatta a múlt század hatvanas éveiben született magyar nyelvész­nemzedék, amelynek figyel­me kiterjedt a történeti nyelvtanra, nyelvünk hangál­lományának, szó- és alakta­nának, kifejezésmódjának és készleteinek fejlődésére, amely kialakította az alkal­mazott nyelvtudomány egyik fontos ágát, a nyelvművelést. Simonyi Zsigmond, Szinnyei József és Balassa József vol­tak ennek a nemzedéknek a legkiválóbbjai, akik — több más, a magyar nyelvvel kapcsolatos kutatási feladat mellett — különösen jelen­tős hivatásuknak tartották a leíró nyelvtan gyakorlati al­kalmazásán alapuló nyelvhe- helyesség népszerűsítését, a a nyélvtisztaság ápolását és végül a nyelvszépítést, va­gyis azt a törekvést, hogy nyelvünk alkalmassá legyen az érzelmi, hangulati ele­mek sokféle változatának ki­fejezésére. Ez a nemzedék — és három „nagy”-ja — fej­lesztette tovább a Szarvas Gábor által alapított folyó­iratot, a „Magyar Nyelvőr”-t, amely az első olyan nyelvtu­dományi közlöny volt nem­csak Magyarországon, de ta­lán egész Európában, amely a legszorosabb kapcsolat hídját verte a nyelvtudo­mány művelői és a szépírók között. „A nyelvművelés él­harcosai az, írók, — hangoz­tatta Simonyi Zsigmond — mi tudósok csak a muníciót szolgáltatjuk, annak minősé­gét ellenőrizzük”. Balassa József pedig — a magyar hangtan első történeti szem­pontú kutatója — szinte minden könyve bevezetésé­ben leszögezte, hogy az al­kalmazott nyelvtudomány ezer szállal kapcsolódik nemcsak az irodalomhoz, ha­nem a történettudományhoz is. „Nincs önmagában álló, elszigetelt nyelvészet! — írta legnépszerűbbé lett könyvé­ben, „A magyar nyelv köny- vé”-ben. — Egyoldalú tudás sal, a nyelv múltjának, egész szerkezetének ismerete nél­kül bármely nyelvi kérdés bírálata csak tapogatózás ma­rad”. S ugyan e könyve egy másik helyén azt állapította meg, hogy a „történelmi szempont társadalmi szem­pont is: a társadalom alaku­lása befolyással van a hang­tan, a szótan, a mondattan, a nyelv egész gramatikája alakulására”. Éppen száz esztendeje, hogy — Baján, a kiskereskedői családból — megszületett Ba­lassa József. Sokan ismer­hettük a viszonylag fiatalabb generációk tagjai közül is külsejében és magatartásá­ban szerény, de idős korá­ban is minden iránt érdeklő­dő személyét, hiszen Balassa 1943-ban halt meg és még a halála előtt néhány nappal is_ itt sétált kedvelt Múzeum­kőrútján, a könyvesboltok ki. rakatait nézegetve. De külön­ben is barátkozó ember volt, s ha már kicsit, tavaszias volt az idő, a Múzeum tér padjain válaszolt az egyete­misták kérdéseire. Egyete­men — hivatalosan — csak 1919-ben, a Tanácsköztársa­ság alatt taníthatott: az első magyar proletárdiktatúra bukása után barátját, fegy­vertársat, Simonyi Zsigmon- dot halálba kergette az el­lenforradalom, Balassa Jó­zseftől pedig — egyidöre — még a középiskolai tanárko­dás lehetőségét is elvette. Egy nagy nyelvész, aki már fiatalon olyan jelentős mű­veket alkotott, mint „A fo­netika elemei”, vagy „A ma gyár nyelvjárások osz­tályozása” a „mély béké”- ben sem lehetett egyetemi professzor nyíltan hangoz­tatott, haladó nézetei miatt. A Horthy-korszakban a Tu­dományos Akadémia kiadó­ja nem vállalkozott művei megjelentetésére, s így lett Balassa József a nyelvmű­velés, a nyelvhelyesség és a nyelvtörténet népszerűsítő­je. A szükségből azonban erényt csinált, s a már em­lített „A magyar nyelv könyve” — amelynek fele­lős kiadója Laczkó Géza volt, a kiváló író, Balassa József egykori diákja — máig is egyik legjobb is­mertetője a magyar nyelv múltjának és jelenének. Is- meletterjesztő előadások,! tanfolyamok előadóinak és hallgatóinak figyelmébe ajánljuk ezt a könyvet. Időszerű kulturális esemé­nyek iránt érdeklődtünk Far- nos Béla járási népművelési felügyelőtől Csengerben. — Nemrég tartottunk négy­napos tanfolyamot a tsz-ek kultúrfelelőseinek. — mondja a népművelési felügyelő. — Húsz tsz küldte be a kultúr fe­lelősöket. — Az volt a célunk, hogy megismertessük a kultúrfele- lősöket sajátos tennivalóikkal. Különösen a szakember- képzésben várunk sok segít­séget tőlük. Ugyanis a járás­ban ezzel problémák vannak. A kultúrfelelősökre komoly feladat hárul a szakmunkás­tanfolyamok megszervezésé­ben, a tanulás megkedvelteté- sében. — Mostani esemény a já­rásban a TIT szakosztályok megalakulása, melyet kedden beszéltek meg a járás politi­kai és kulturális vezetői. — Ugyancsak űj a mező- gazdasági könyvhónap alkal­mából sorra kerülő több ren­dezvény, könyvankét, kiállítás könyvvásár. Tyúkodon, Csen­gerben, Urán és Porcsalmán rendezünk szakkönyvismerte­tőt, Csengerben, Porcsalmán. Gacsélyban és Hermánszegen mezőgazdasági szakkönyv-ki- állítást. Minden zárszámadáson ott lesznek a könyvárusítók, hogy a legújabb mezőgazda- sági szakkönyvekkel megis­mertessék a tsz-tagokat. — Az idei kulturális költ­ségvetés jóváhagyása is ese­mény számba megy a járás­ban. Két jelentősebb létesít­ményt említek ebből, Csegöl- dön, ahol jelenleg színes kul- tűrház, jórészt helyi erőből 389 ezer forintos költséggel, s Urán, ahol igen rossz állapot­ban van a mostani kultúrház, csalinem félmilliós költséggel új, korszerű kultúrház épül ebben az évben. 1 Őszintén szólva hidegen hagy már hogy nem fogom bebarangolni a föld egész gömbfelületét. Viszont az az eshetőség, hogy egész életem­ben csupán egyetlen nőhöz le­gyen közöm, hovatovább ön­becsülésen - rovására ment Családapa létermre elfogott a kalandvágy. Az égvilágon semmi bajom nem volt a fe.- leségemmel. Ezenkívül kétsze­ri szülés után Is araszos ma­radt a dereka. Némi mellőz­hető személyeket leszámítva, tökéletes hitves. Mégis elhatároztam, hogy megcsalom. Természetesen valami feszes izomzatú, gazella-léptű lányra vágytam, olyan húsz év alatti gyanútlan hajadonra. Félrelé­pésemhez legfeljebb három na­pot szakíthattam ki többszörö­sen ellenőrzött időmből. Ma­gam sem tudom miért, Bala­toni űr edre esett a választá­som. Mindesetre kellemes volt elképzelnem, hogy meg­nyerőén festek majd tűrkizfé- nyű Feliciámmal, s szőke gön­dörségem, markáns vonásaim fölött sem sikllanak él közöm­bösen az unatkozó, ábrándok­kal telített lányok. Koromat még nem találtam aggasztó­nak. Harmincnégy év — ki­mondottan ideális. 2. Balatonfüred... csak annyi­ban prózaibb a tündérmesék­nél, hogy nem képzelet szül­te. hanem földi valóság. Gon­dolom, a nápolyi öbölben sem 1964. fehruár 9. vakítóbb a napfény, mint itt, és az alexandriai pálmafák sem ragyognak szebben, mint a füredi jegenyék. Fehér öl­tözetemben ruganyos tenisz- bajnoknak érezhettem magam, amint könnyed ajzöttsággal portyázgattam le s föl a sé­tány platánboltozata alatt. A fizikai tisztaság önmagában is jólesett, de a lelki felelőtlen­ség, az orzott törvényenkívüli- ség állapota a vártnál jobban felüdített. Furcsa módon állhatatlan­nak bizonyult ez a hangulat Kezdetben megerősítették re­ményeim hitelét a színesen rajzó nők, de amikor kezde­ményezésre nógattam magam, csődöt mondott az elszántsá­gom. Ijedten próbáltam fel­mérni. mi ez a szokatlan je­lenség. Nem bocsátkozhattam lélektani elemzésbe, ezért kár lett volna Balatonfüredre utazni: Futólag csupán any- nyit állapítottam meg. hogy ellenőrizhetetlen forrásból, bo­nyolult áttételelven jut hata­lomra bennem egy erő, amely gorombán lefékezi bátorságom lendületét. Kellemetlennek éreztem, hogy rám izzad az ing, tag­jaim elpillednek, s cipőmet belepi a por. Mint ahogy piszkos autóval sem szeretek utazni, úgy a meddő portyá­zás reám rakódott szennyező­dése is megfosztott az ünnepé­lyes illúzióktól. A strandra ballagtam, hogy megmártsam magam a Balatonban. Fony- nyadozó reményeiül újra ki­fényesedtek. Bizakodtam, hogy a strandon sokkal egyszerűbb az ismerkedés. Visszadobni az elgurult labdát, fölajánlani, szíves ~n sorba állok sörért, Vagy fagylaltért, odakinálni a napolajat, vagy egyszerűen le­ülni valaki mellé a hullámtö- rőre, mondani néhány érdéi nélküli közhelyet — egészen valószínű, hogy így eiegán- sabban, kevesebb fáradsággal alapozhatom meg a szerencsé­met, mintha gusztustalan to­lakodással szólítanék le vala­kit a sétányon. 3. íme a nő, akiért tízezer ki­lométert se vonakodnék' vé­gigrobogni egyfolytában. Ö az, akiről az Énekek éneke szóL Sudár gyönyörűség. Tavaly kislány lehetett, s talán ép­pen ezekben a napokban érik teljessé a szobor: alakját még hamvasság derengi körül. ÁÍ1 a tus alatt, zuhanyozni sze­retne, de nem sugárzik a viz. Lemondóan rándít egyet-ket­tőt a madzagon, aztán a föl­det is alig érintve elring a part felé. Én, mint jóravaló mesterember, a tushoz me­gyek, és néhány hozzáértő mozdulattal mégjavítom. Ku­tatom a barna, dallamosléptű lányt, akinek Ugyanúgy ele­fántcsont torony a nyaka, mint Salamon király kedve­séé. Éppen a vízből gázolt ki, arcát a nap felé fordította, így rázta meg álmosítóan szép fejét. Majd narancsszínű er­nyője alá héveredett a raffia- szőnyegre és hasonfekve ol­vasni kezdte Thomas Mann egyik vaskos kötetét. A közelben senki se napo­zott. Egyedül a gyerekek ké­jes visongása és a távolabb piruló kürtöskalács illata me­részkedett idáig. Na meg a kí­váncsi tekintetek. Ügy kellett viselkednem, mintha a lány ismerőse lennék. Pontosan tudtam, hogy vigyorgásom szerfölött hülye, de mit tehet­tem volna? Legénykoromból ismertem az ilyen helyzete­ket: a szilárd, tervszerűen fel­épített eltökéltség ilyenkor egy pillanat alatt szertefosz­lik, a tehetetlenségi erő ve­szi át a kezdeményezést, s az ember nem tehet egyebet, minthogy a rögtönzésre bíz­za magát. Hanyagul melléje ültem. Mintha mellékes lenne az egész, szórakozottan tépkedni kezdtem a füvet. — Már jó a tus — kezd­tem az ismerkedést. Meg se moccant. — A maga kedvéért csinál­tam meg — folytattam rábe- szélőn. Semmi válasz. — Igazán szólhatna, hiszen emberek vagyunk... Rámnézett, mintha csorgó- nyálú, tisztátlan együgyű len­nék. Alig mozdult a szája: — Ha unatkozik, menjen haza a gyerekeihez. Olvasott tovább. ' Mint a tüdőbajtól, vagy a nemibetegségektől, mindig borzongva irtóztam a szé­gyentől. Most aztán cipelhet­tisT könyvek Tranzit Anna Seghers regénye. Franciaország rémet megszál­lása idején játszódik 1940—41 táján. A regény színhelye Marseille, a nagy kikötőváros. Ezrek és tízezerek remény­kednek a hajózási irodák, konzulátusok előtt, vízumra, hajójegyre, kiutazási enge­délyre várva. Az első személyben elbe­szélt történet, egy németor- szSgi koncentrációs táborból menekült fiatal férfi színesen, fordulatosán, mély líraisággal megírt élménybeszámolója. A történet hősének neve, társa- dalmi-politikai-csalédi hova- tartozandósága mindvégig is­meretlen marad, jelképéül an­nak, hogy egy a, sok százezer hasonló közül, akik az ellenál­lásnak ezt a módját választot­ták — a kivándorlást. A tör­ténet, — amely gazdag a bűn­ügyi regények izgalmasságát idéző fordulatokban, — egy árván maradt regény-kézirat sorsa körül pereg. A kézirat írója a legnagyobb titokban öngyilkos lett Párizs­ban, amikor a németek bevo­nultak. Barátainak mentőak­ciója már csak halála • után éri el; a pártfogolt' szerepébe akaratlanul a történet hőse cseppen bele, mert ő őrzi a gazdátlanul maradt kéziratot és egy marseillei konzul fél­reértése folytán a kézirat szerzőiének tekintik, mire — a nevek váltogatása különben is divat — az író nevét is fel­veszi. Hősünkben tehát folytatódik a halott író életesorsa, neki köszönheti, hogy különféle se­gélyakcióktól pénzt, útlevelet, vizumot kap, de majdnem örököse lesz szerelmének is. Marie, a halott író felesége, aki élőnek hiszi Párizsban ha­gyott férjét, újabb és újabb támpontokat kap, hogy férje Valóban Marseille-ban van, különféle konzulátusi és hajó­zási irodák névsoraiban fel-íel bukkan a neve. És egy nagy széfelem szövődik hősünk é* Marie a halott író felesége között. A regény a Kossuth Kiadó gondozásában jelent meg. A Szépirodalmi Könyvkiadó első negyedévi kiadványai A Szépirodalmi Könyki- adó első negyedévi tervében mintegy 50 mű szerepel. A mai regények sorát Bárány Tamás: A fiam, nem a lá­nyom című kötete nyitja meg. Utópisztikus társadalmi képe)-, rajzol Déry Tibor: G. úr x-ben című könyvében. Megjelenik az első negyed­évben Gárdos Mariska em­lékiratainak második kötete, a „Kukoricán térdepelve”, Szabó Pál: Isten malmai cí­mű regénye a felszabadulás és a földosztás mozgalmas korának költői szépségű, hi­teles ábrázolása. A tervben szereplő további érdekes re­gények: Moldova György: Sötét angyal, Rideg Sándor: Kristóf rózsafái. Szabó Mag­da: a Damaida és Szilvást La­jos: Albérlet a Síp utcában című munkája. A novellairodalmat Csurka István: Százötös mel'ék, Ka­rinthy Ferenc: Téli fürdő. Palásti László: A mosoly is­kolája, Sik Endre: Ellenmé­reg, Várkonyi Mihály: Haj­nali szerep és Vészi Endre: Darazsak támadása című kö­tete képviseli a tervben. A versesköteéek közül nagy érdeklődésre tarthat számot Gereblyés László: Még tovább című gyűjtemé­nye, amely a költő váloga­tott verseit tartalmazza. Két átfogó jellegű dráma­kötet is szerepel a tervben: Hubay Miklós: Hősökkel és hősök nélkül című könyve, a szerző legjelentősebb szín­műveinek gyűjteménye és Németh László társadalmi drámáinak két kötete. A klasszikus művek kiadá­si tervének legjelentősebb alkotásai: Gárdonyi Géza: Hosszúhajú veszedelem című elbeszélésgyűjteménye, Gá­bor .Andor: Igen, kollégáim! című cikkgyű j telhénye, Krú­dy Gyula: A kékszalag hőse című regénye és Szabó Lő­rinc: örök barátaink című kétkötetes műfordítás-anto­lógiájának második kiadása. A népszerű olcsó könyvtár soron következő kötetei: Jan: kovich Ferenc: Hulló csilla­gok, Gárdonyi Géza: Ábel és Eszter, Jókai Mór: Szeretve mind a vérpadig, Apuleitts: Az aranyszamár, Balzac: Pons bácsi és ifj, Dumas: A kaméhás hölgy. A kincses könyvek sorozatban jelenik meg Jókai Mór: Az új föl­desúr és Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk című műve. tem sompolyogva. Ebben a gyalázatos percben azon sem csodálkoztam volna, ha fák­lyává lobbanok. 4. Azt hiszem, Erika, a féle­ségem jobban szégyenné az esetet, mint én. Büszke, sőt néha gőgös férje szánalmas ügyefogyottként sodródott a móló felé. Nem bántam vol­na, ha szembetalálkozom ve­le. Leültem pihenni a lépcső­re, a szigonyt tartó bronzha­lász mellé, hogy csituljon fá­rasztó zavarom. Az a lány so­ha nem fogja megtudni, hogy mennyire telibe talált, de én annál pontosabban tudtam, és ha tetszett, ha nem, arra kel­lett gondolnom, hogy miként keveredtem ide a két bronz- halász kékoxidos talpazatai közé. Átok, vagy áldás: nehéz lenne eldönteni, de bizonyos. hogy a célok valóra váiása jobb hiányérzetet fakaszt. Szerelőinas koromban, amikor csupán annyi volt a jelentősé­gem. hogy összeszedtem az olajosrongyokat a műhely be­tonjáról, Erika egyetlen ked­ves pillantását nem adtam volna oda Szaud király pazar háreméért. Lázárrá fogytam a tanulásban, de közben olyan boldog voltam a szerelemtől, hogy szívem belefájdult a jóba. Dehogy kellett volna más asszony! Csak azóta te­her a hűség, amióta kifutot­tam a nyílt vizekre. így ter­mészetes, vagy én vagyok jel- lemtelen? Mit ér az olyan erény, amelyet csupán az al­kalom hiénya őriz meg? De türelmetlenül szinte sér­tődötten hagytam abba a mo- ralizálgatást. Szabálytalan szerelemre vágyó mérnök va­gyok, aki csak egyszer kíván­ja megkóstolni azt, amivel mások, nálánál ezerszer ha­szontalanabbak már torkig laktak. Tiszteltetem Tagore hársfáját — kitartok szándé­kom mellett, a felsülés ellené­re is. 5. Mivel az ördög mindig a legfrissebb cimboráihoz a leg­készségesebb, bizton számít­hattam segítségére. Raffinál- tan tálalta az alkalmat, Híven elképzelésemhez, sötétedés után kiültem a mólócsárda egyik távoli asztala mellé. Elő­kelő magányosként. Szólt a jazz, zabolátlanul twistelteka mindkét nemből . való tüzes csikók. Mintegy páholyból le­selkedve, vártam azt a bizo­nyos csinosnak nevezhető ha- jadont, aki látszólag csak egy pohár sörre szerénykedik ha valamely korosabb hölgy tár­saságában, ’ de valójában ugyanúgy szeretne titkos fe­lelőtlenségbe hanyatlani, mini én. Hátulról lepett meg a ked­ves szirénhang: — Mit parancsol, uram? GERENCSÉR MIKLÓS: KALANDVÁQY

Next

/
Oldalképek
Tartalom