Kelet-Magyarország, 1964. február (24. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-25 / 46. szám

Esem én ifck sorokban Törökországban már 22 sze­mélyt tartóztattak le azzal a merénylettel kapcsolatban, amelyet múlt hét pénteken követtek el Xnönü török mi­niszterelnök ellen. Bntler brit külügyminiszter hétfőn délben Londonból Genfbe érkezett, s szerdán be­szédet mond a leszerelési ér­tekezlet ülésén, A vasárnapi lengyel lapok első oldalon'' számolnak be Lengyelország legnagyobb komplett ipari berendezéseket szállító exportjáról. A lapok moszkvai jelentése szerint a Szovjetunió száz vegyipari üzem berendezését rendelte meg Lengyelországban. Az auschwitzi haláltábor SS pribékjei ellen folyó frankfur­ti perben hétfőn megkezdő­dött a tanúk kihallgatása. Első tanúként dr. Otto Walken bé­csi orvost hallgatta ki hétfőn a bíróság. Dr. Walken elmon­dotta, hogy Auschwitz „maga volt a földi pokol” és ennek a pokolnak a gépezetét az SS tartotta működésben. A fekete-afrikai diákok szö­vetsége elés hangú nyilatko­zatban Ítélte el Franciország fegyveres beavatkozását Gá­boriban. Az idegen katonai támaszpont felszámolását kö­veteli az egész afrikai konti­nensen A hét végén, az EAK meg­alapításának évfordulója nap ján zavargás tört ki a Da- maszkusztól 128 kilométernyi- e északra fekvő Homs váro­sában. Hét személyt letartóz­tattak, ötöt közülük Damasz­kuszba« katonai bíróság elé állítottak. Ügyükben vasárnap tátották tárgyalást és a nyolc vádlottat 1O-től 20 évig ter­jedő fegyházbüntetéssel súj­tották. Lisszaboni közlés s*erint az Azori szigeteken vasárnap is­mét éreztek néhány kisebb ’ földlökést. Mint a a ANI por­tugál hírügynökség jelenti, a február 15-én kezdődött föld­rengéssorozat következtében 700 ház dőlt össze. Johnson elnök Mateosz mexikói elnökkel Kaliforniá­ban folytatott megbeszélései után vasárnap reoülőgénoel visszaérkezett Washingtonba. Angol—amerikai ellentét Az amerikai bojkott erősíti Kubát erősíti Castro pozícióját, mert a kubaiak az ame­rikaiakat és nem Castrot vádolják a bojkott által esetleg beálló áruhiány miatt. Amidőn a szövetségesek ost­romzárat kíséreltek meg a Szovjetunió ellen a forrada­lom után, ezzel még inkább megszilárdították a szovjet népet a rendszer mögött. Amidőn német búvárnaszádok a két világháborúban igye­keztek bennünket kiéheztetni. haragunk nem a kormányunk ellen irányult, hanem a néme­tek ellen. Ez Kuba lélek­tana ma. Az Observer washingtoni tudósítója szerint Washing­tonban azt tartják, hogy a ragaszkodás a jelenlegi ame­rikai politikához csak lealá­zó vereséget hozhat aa Egye­sült Államok számára. A másik választás az eddigi kockázat mérhetetlen súlyos­bítása volna a háború kiter­jesztésével észak felé. A kubai kereskedelem mi­atti angol—amerikai súrlódás komolyságát növelte az az an­gol aggodalom, hogy az Egye­sült Államok Köztársasági Pártja elnökválasztási kortes- fegyvernek használhatja a „ne vegyetek angol árut” csatakiáltást. A Sunday Times pénzügyi rovata csípősen jegyzi meg, hogy amerika emberbarát szerepében pózol, amidőn szocialista országoknak búzát ad el, holott ez rá nézve fényes üzlet, amely nélkül patkányok falnák fel az amerikai magtár k- ban az eladhatatlan bú­zafelesleget. A Sunday Telegraph sajnál­ja, hogy Butler, amidőn Wa­shingtonban járt, nem lö- köt Rusk asztalára egy 2500 fontos csekket, az Angliától megvont amerikai katonai se­gély összegét, mert ezzel „el­kerültük volna azit a szánal­mas jelenetet, hogy vádlot­tak padjára hurcolnak ben­nünket Franciország, Jugo­szlávia, Marokkó és más ra­koncátlan országok mellett a kubai kereskedelemi szerző­dések miatt.” E. Hughes munkáspárti képviselő, aki nemrég Ha­vannában járt, a Guar­di anhan írt c kkében han­goztatja, h"gy a Kuba el­leni amerikai bojkott csak Titkos szövetség az amerikai kormány és Ruby védői között „Tragikomédia”, „cirkusz”, „burleszk”, „őrültek háza’“ — ezek az állandóan visszatérő jelzők az angol sajtó dallasi tudósításaiban a Ruby-per es- küdtjeinek kiválasztása körül folyó macska—egér-játék jel­lemzésére. A Sunday Telegraph konzer­vatív vasárnapi lap dallasi kü- löntudósítója, Dorothy Kilgal- len szenzációs leleplezéseket közöl a bírósági komédia ku­lisszái mögött szövődő baljós­latú összeesküvésről. Amerikai csapatok Hetet-Afrika partjain át „A washingtoni igazságügy minisztérium 3 maga ne­mében páratlan szövetsé­get kötött Ruby ügyvé­deivel, a védelem köteg- szám kapott olyan hasznos információkat, amelyek­hez a kormány emberei­nek közreműködése nélkül sohasem juthatott volna hozzá. Ezt a segítséget azzal a felté­tellel kapták, hogy a védelem nem tesz fel kérdéseket Ruby áldozatának személyére, Lee Oswaldra vonatkozólag. Ügy tűnik folytatja a tudósító, — hogy Washington valami olyasmit tud vagy gyanít Os- waldról, amit nem akar sem Dallas, sem a világ tudtára adni.. „ „Mindenesetre tény, hogy Joe Tonhill texasi jogta­nácsos január 9-én nagy- merészrn levélben szólí­totta fel Edgar Hoovert, az FBI igazgatóját és Lee Rankint, a Kennedy elnök ellen elkövetett merénylet kivizsgálására kiküldő t el­nöki különbizottság főta­nácsosát és nem keveseb­bet kért, minthogy bo­csássák rendelkezésére a Warren-bizottság birtoká­ban levő valamennyi je­lentést, jegyzőkönyvet és bizonyítékot. Legnagyobb meglepetésre, január 28-án Herbert Miller i íazságügyminiszter helyettes közölte: utasította az FBI-t, hogy bocsássa a védelem ren­delkezésére mindazoknak a személyeknek a nevét, és cí­mét, akik ismerték Rubyt, akik valaha is találkoztak vele, vé­leményt mondtak Rubyról, vagy emlékeznek olyan ese­tekre, amelyeket a védelem felhasználhat az ügyben. Her­ber Miller válasza ezzel a mondattal zárult: „Az elnök ellen Oswald által elkövetett merényletre vonatkozó infor- márciók nem vehetők igénybe mivel azok láthatólag nem tartoznak a tárgyhoz”. Külpolitikai széljegyzet; Kivan a fényképen? A jelenet drámai. „Valahol Cipruson’’ egy görög fegyveres puskacsövével szinte a falhoz szegezi a londoni Daily Mirror fotóriporterét, s közben higgad­tan tagolva azt mondja: — A ti sajtótok piszkosan csal... » Nem tudni, valóban lejátszó­dott-e ez a kis színes hirnyi dráma, „valahol Cipruson”, de az angol lapokban tallózva va­lahogy az a gyanúnk, hogy ama állítólagos ciprusi görögnek ott a fal tövében némi igaza lehe­tett. Már ami azt a mondatot illeti. Mert a londoni lapok ugyan bőségesen hoznak ciprusi ké­peket, de a sors különös szeszé­lye folytán ezeken a képeken — vagy talán csak a képek alá­írásaiban? — a halottak, az ál­dozatok: mindig törökök. Fél­reértés ne essék, ahol lőnek és visszalönek, ott mindkét olda­lon halnak meg emberek: a ciprusi törököknek éppúgy megvannak a maguk áldozatai, mint a görögöknek. (Bár az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy sok törököt történetesen török terroristák gyilkoltak meg — így akarják megfélem­líteni és „vegyes” lakhelyük elhagyására késztetni a többi törököt.) De vajon miért ama bizonyos ciprusi görögnek a felhábo­rodása? Azért, mert a londoni képválogatás már-már azt su­gallja az olvasónak, hogy az egész válságban tulajdonkép­pen a Makariosz vezette görö­gök a hibásak, a törökök csak szerencsétlen áldozatok. S itt nemcsak arról van szó, hogy ez igy egyszerűen nem igaz. Ha­nem arról is, hogy ennek a be­állításnak jól körvonalazható célja van. Az angolok saját fegyveres jelenlétüket akar­ják konzerválni, persze a rend- fenntartás ürügyén. Makariosz elnök ez ellen hadakozik. „Há­lás dolog” tehát — éppen őreá hárítani a felelősséget, aki egyébként a sziget függetlensé­gének harcosaként akkora szál­ka volt az angolok szemében, hogy annak idején deportálták. Ha pedig ugyebár az angol ol­vasó szüntelenül azt látja ked­venc lapjában, hogy azok a „makarioszisták” már megint miket csináltak, majd jobb kedvvel adja pennyjét a „rend- fenntartó alakulatok” fenntar­tására. S talán eszébe sem jut megkérdezni, vajon miféle ren­det konzervált az angol gyar­mati uralom Cipruson nyolc- vanegynehány esztendőn át, ha most — ez kerekedett belő- le?~ Csang Kaj-sek De GauHe- nak: Ezentúl nem támogat­lak.» A novisadi Magyár Szóból Hajdú János—Nemes János: Rajna, Majna, Ruhr Uszítás hivatalosan A Rőmertől, a magyar kiállí­tás helyétől talán száz méterre fekszik a Pál-templom, amely arról nevezetes, hogy 1848-ban ott ülésezett a polgári forrada­lom parlamentje. Igaz, hogy — amint azt Marx és Engels ma­ró gúnnyal és ragyogó polé­miával kimutatta — ez a tisz­teletre méltó és jobbsorsra ér­demes gyülekezet a forradalom ügyét végeláthatatlan szócsép- lésbe fullasztva elsinkófálta, de a hely mégis valamiféle de­mokratikus szellemet áraszt. Nos, a Pál-templom nagyon Is korlátolt progressziójának hagyományát is megcsúfolva a 1964. február 25. katedrálisban, a magyar pla­kátkiállítással egyidőben, egy undorítóan uszító, a hideghábo­rú legrosszabb időszakába illő kiállításon épülhetett Frankfurt népe. S erre a kiállításra ingye­nes volt a bemenet, ingyen osz­togatták a mélynyomású, díszes kiállítású propaganda-anyago­kat is. Hiszen van elég pénze az össznémet ügyek szövetségi minisztériumának, amely ezt a „Falak és szögesdrótok mögött” című, az NDK-t útszéli hangon rágalmazó hecckampányt pre­zentálta. S még talán az is hoz­zátartozik a képhez: a bonni minisztérium által rendelt kiál­lítást viszik szerte mindenfelé az országba — a magyar pla­kátkiállítás két hétig volt nyitva, s egyedül csak Frank­furtban. Nem hatásvadász propagan­da-ügyeskedés részünkről, hogy a két kiállítást, mint ellentét­párt szembeállítottuk egymás­sal. Szívünk szerint sokkal in­kább csak a politikai józano­dás, enyhülés, a közeledés je­leit sorolnánk. De ez így meg­tévesztő, hamis képet adna. Az említett két frankfurti kiállí­tás egymás mellett — helyü­ket, méreteiket, rendezőiket, propaganda lehetőségeiket ille­tően — a valóságos helyzetet, a nyugat-németországi valóságos közállapotokat tükrözi. Különösen aki már többször járt Nyugat-Németországban jól érzi, hogy valami megmoz­dult ott a közvéleményben, de még a politikai élet irányítói­nak körében is. A bigott elfo­gultságnak és a konok csökö­nyösségnek a mindent uraló kö­de, mintha szakadozna. Privát beszélgetések alkalmával még úgynévezett „mértékadó politi­kai körök” is szívesen kacér­kodnak már az ilyen formulák­kal: „szót kell értenünk Kelet­tel, mert a régi, merev állás­pont csak az NSZK elszigetelő­déséhez vezet”, felül kell vizs­gálnunk a régi pozíciókat”, í,politikánk a nagy átértékelé­sek és az új utak keresésének állapotában van” stb. Ilyen és még hasonló megjegyzéseket e sorok Írói unos-untalan hallhat­tak bonni felelős emberek szá­jából. De ugyanezek a közéleti férfiak a fórumon — a parla­mentben, gyűléseken, televízió­ban, a sajtóban — a régi nótát fújják. Privát emberként, mint újat, üdvözlik a magyar plakát­kiállítást — hivatalos szemé­lyiségként pedig a lejáratott régit: a Pál-templomban a hecckampányt szervezik... Annál rosszabb a tényeknek Hogy a görcs, amely olyan torzra húzza a nyugatnémet politika arculatát, milyen nehe­zen oldható, azt a szociálde­mokrata párt egyik vezetőjével dr. Mommer képviselővel foly­tatott beszélgetésünk mutatta. A szociáldemokraták parla­menti frakciójának ügyvezetője sok ötölés-hatolás után végül is kibökte a nyugatnémet politika .útkeresésének, habozásának és kétarcúságának fő dilemmáját: „Hogy a Német Demokratikus Köztársaság létezik, azt mi is tudjuk, mi sem tagadhatjuk. De másrészt, ha elismerjük létezé­sét, ezzel elfogadhatjuk azt is, hogy ennek a helyzetnek így is kell maradnia. Ezt pedig nem tehetjük eddig hirdetett el­veink feladása nélkül. Tehát marad a régi politika, még ak­kor is, ha egyelőre halvány re­ményét sem látjuk a mai álla­pot megváltozásának, a német egység létrejöttének.” „Annál rosszabb a tények­nek” — ezt a filozófiai tételt egy német gondolkodó, Fichte hirdette meg. Bonnban, külö­nösen annak vezető köreiben ez a Fichte-fajta okoskodás, struccpolitika az uralkodó — ezért olyan kiszámíthatatlan, veszélyes és nyugtalanító min­den, ami Nyugat-Németország­ban történik. A mai Nyugat-Németországot nem ok nélkül tartják az euró­pai reakció fellegvárának vi­lágszerte. Annál izgalmasabb a kérdés, hogy mit várhatunk a holnap Nyugat-Németországá- tól az új generációtól, amely már a háború után született és most készül fel az életre. A vá­laszt egy bonni gimnáziumban kerestük. Következik: Történelem órán. Kínai— pakisztáni • közös közlemény Csou En-laj kínai minisz­terelnök hivatalos pakisztáni látogatásának befejezőével hétfőn közös közleményt ad­tak ki Karacsiban. A két államférfi megelégedéssel ál­lapította meg, hogy Ázsiá­ban és Afrikában számos or­szág vívta ki szabadságát és lépett a függetlenség útjára. A közlemény ezzel össze­függésben rámutat, hogy az ENSZ még mindaddig nem tekinthető az egész em­beriség képviselő szervezeté­nek, amíg helyre nem állít­ják a Kínai Népköztársaság jogos tagságát. A közlemény kifejezi a két államférfi reményét, hogy India és Kína, valamint India és Pakisztán határvi­szálya békésen rendeződik. Végezetül Liu Sao-csi el­nök és a saját maga nevé­ben Gsou En-laj meghívta Ajub Khant, hogy számára alkalmas időpontban látogas­son el a Kínai Népköztársa­ságba. A pakisztáni elnök a meghívást elfogadta. tapasztalat alapján állapít­hatta meg, mivel látogatást tett Kubában. Az amerikai külpolitika vezetői — írja a Pravda — jól tudják, hogy az Egyesült Államok legközelebbi NATO szövetségesei is haszonnal kereskednek Kubával — a blokád pedig nem hoz si­kert. Még a konzervatív ameri­kai sajtó is a gyengeség je­leként könyvelte el azt, hogy az amerikai kormány szank­ciókkal próbálta megfenye­getni szövetségeseit a Kubá­val fenntartott kereskedelem folytatása illetve bővítése esetére. A New York Times megjegyzi, hogy a fenyegeté­sek és a kilátásba helyezett megtorlások teljesen hatásta­lanok. Amerikai üzleti kö­rökben egyre nagyobb teret nyer az a meggyőződés, hogy Washington rövidlátó politi­kája elsősorban magának az Egyesült Államoknak okoz kárt — írja Kurgyumov, — A bostoni Herald helyi üz­letemberek véleményét tük­rözve például azt ajánlja, hogy az Egyesült Államok dobja sutba az egész Kuba- ellenes embargót. (A Pravda cikke) A Kuba-ellenes blokád ku­darcának amerikai sajtóvissz­hangját ismertetve Kurgyu­mov, a Pravda cikkírója rá­mutatott, hogy e kudarcot maguk az amerikaiak is el­ismerik. Robers a New York J ournal American-ban kény­telen elismerni, hogy „a Castro-kormány helyzete sok­kal szilárdabb. mint bár­mikor korábban. Az a be­nyomás alakult ki, hogy a blokád egyáltalán nem nyugtalanítja a Castro-kor- mányt.” Roberts ez< saját Kairó, (TASZSZh Kairó, 1964 február 24. A Roz El Jusszef című egyiptomi hetilap értesülése szerint Paul Adams amerikai tábornok utasította a 7. flot­ta néhány egységét, hogy tartózkodjék Kelet-Afrika partjai közelében. A hívat­lan vendégek házigazdájának szerepébe a Dél-Afrikai Köz­----:t.................... ........ társaság kormánya vállalko­zott. A lap megjegyzi, hogy a Verwoerd- kormány és a: amerikai külügyminisztérium egyezményt kötött, amelynél értelmében amerikai hadiha­jók szabadpn használhatják e Dél-Afrikai Köztársaság ki­kötőit. Tervek szerint rövi­desen közös haditengerészet: hadgyakorlatokat is fognál tartani. Kudarcot vallott a Kuba-ellenes gazdasági blokád

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom