Kelet-Magyarország, 1964. február (24. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-23 / 45. szám

Meddig nőhet a bürokrácia?! A SZOCIALIZMUS GYŐ­ZELME hazánkban is elvá­laszthatatlan a marxista—leni­nista eszmétől. A végbement forradalmi változások, a párt politikája iránti bizalom azt bizonyítja, hogy a marxizmus hazánkban is offenzívábjn van. A szocializmus nemzetközi és hazai sikerei növelik a bizal­mat eszméink erejében, életre­valóságában. Alapvető igazság, hogy az emberek gondolkodásmódja, érzelemvilága befolyásolja cse­lekvésüket. Minél inkább a szocialista szemléletmód hatja át az emberek gondolkodását, érzésvilágát, annál jobban ér­vényesül ez munkájukban. Ez azonban nem spontán módon alakul így, hanem a társadalmi körülmények és a nevelőmun­ka együttes hatásának eredmé­nye. Megköveteli tehát az ideo­lógiai harcot a szemben ál ó ká­ros nézetek, szokások ellen. PARTUNK POLITIKÁJA igazi, humanista politika. Nem­csak kifejezi a dolgozók alap­vető érdekeit, hanem megmu­tatja azok megvalósításának útját is. E politika megvalósí­tására mozgósítani és az akti­vitást fejleszteni, minden kom­munistának és a szocializmus minden következetes hívének alapvető kötelessége. Hogyan növekedhet tömegméretekben az aktivitás a szocialista építő- muhkában? Egyrészt, ha mind többen felismerik a célokat és azok megvalósításának módo­zatait, másrészt, ha a célok gya­korlati realizálása nyomán az emberek érzik a saját és a kö­zösség egésze anyagi és kultu­rális életviszonyának pozitív ' Hozását. Tehát a párt politi- 3 rínak megvalósításában az r ttív részvétel is hatással van az emberekre, azt kiegészíti a kulturális eszközök hatása. A kapitalista társadalmi rendszer sajátossága, hogy az uralkodó burzsoázia sok olyan emberré is támaszkodhat, akik közvetlenül nem foglalkoznak politikával, közömbösek a tár­sadalmi problémák iránt, csak egyéni sorsuk érdekli őket. Az ilyen törekvéseket a burzsoázia még táplálja is, ösztönzi az egyéni boldogulás illúzióit „Mindenki magáért, isten min­denkiért” — hangoztatják a j Iszót. Miért? Azért, mert a i irzsoázia számára világos, h ty az olyan embert aki c'ak r •’gával törődik, aki nem tud k íönbséget tenni a vágyálmok éi valóságos érdekei között, V "nnyű a saját céljai szolgála­tiba állítani. A szocializmus igazi táma­sza viszont az, aki gondolkodik, ismeri a társadalom valóságos helyzetét, összefüggéseit, fele­lősséget érez a közösség iránt, saját érdekeit nem mások ro­vására akarja érvényesíteni. Ahol a párt vezette dolgozó nép veszi kezébe sorsa irányitását, ott társadalmi szükséglet annak tisztánlátása, hogy a jobb kul­turáltabb élet nem magától alakul, annak feltételeit, össze­tevőit neki magának kell meg­teremtenie. Minél tudatosabb ez, annál inkább válik a cselek­vés. rugójává. Hazánkban 1. rak­tuk a szocializmus alapjait, fel­számoltuk a kizsákmányolást és forrásait. A dolgozók 95 %-a szocialista szektorban dolgozik. Társadalmunk helyzetét, cél­jait és törekvéseit tekintve egységesebbé vált. Pártunk megmutatta a tennivalókat is a szocializmus teljes felépítésé­hez. Minél világosabbá válik ez minden dolgozó előtt, annál gyorsabb a megvalósítása. VAJON ELMONDHAT- JUK-E, hogy ma már minden kommunista, a szocializmus minden őszinte híve tisztán lát­ja ezt? Nem, ez még nincs így. Sőt, előfordul az is, hogy kom­munisták fogadják kétkedéssel a pártnak a dolgozók szocialista tudata formálására irányuló törekvéseit. Nem egyszer talál­kozunk sikertelen próbálkozá­sok után pesszimista megnyil­vánulásokkal: nem érdemes az emberekkel bajlódni, nem le­het megváltoztatni őket. Ennek ellentmond az is, hogy a mar­xista meggyőződés már a bur- zsoá uralom idején is utat tört magának. Amikor a dolgozó nép került hatalomra, a társa­dalmi változások nem múltak el nyomtalanul az emberek fö­lött. A dolgozó emberek tuda­tának formálódását leginkább a szocializmus építésében tanú­sított helytállásuk bizonyítja. A kialakulóban levő új szoc:al:sta közvélemény ösz­tönző ha ása ma már jelen­tős szerepet játszik a káros megnyilvánulások visszaszorí­tásában. A közvélemény nagy erő, erkqlcsi hatalom. Nap­jainkban egyre több dolgo­zó ifcéli el a naplopást, a szo­cialista eg. üí télés szabályai­nak megsértőit, a herdálást, a sógorság komaságot. Min­dez kifejezi, hogy a közvé­lemény is olyan pozitív erő, arnelyet a szocialista n velő munkában jól felhasználha­tunk­Természetesen az emberek gondolkodásának formálódá­sára sok minden van hatás­sal. Vannak tényezők, ame­lyek a szocializmus irányá­ban hatnak, mások inkább ellenható tényezők. Nem fe­lejthetjük el, hogy a múlt maradványai a gondolkodás­ban, a szokásokban a leg­mélyebbek, legszí vósabbak. Ereket nem lehet egycsa- pásra megszüntetni. Lenin sokszor figyelmeztetett arra, hogy a forradalom nem egyszerűen a régi társadalom koporsóba zárása és elföl- dclése. A kapital5 zimus te- 'eme „itt oszladozik köztünk, retir'd és megfertőz bennün­ket is.” Ezért kell harcolni a visszahúzó fogyatékosságok ellen. Ebben a harcban ma már nem ellenséges osztá­lyokkal állunk szemben, ha­nem olyan ideológiával, élet­felfogással, magatartással, amelynek társadalmi forrá­sait felszámoltuk, de meg­nyilvánulásaival naponta ta­lálkozunk a dolgozók cselek­vésében is Ezt az ímoeria- listák különböző ideológiai behatolási kísérletekkel még táplálni is igyekeznek A dol­gozók szicialista nevelése te­hát egyben tudatos harc a ka­pitalista környezet. a régi szokások, azok maradványai el­len. A SZOCIALISTA TUDAT­FORMÁLÁS célja é® dönti tényezője a társadalom ja­vára végzett lelki ismeretes munka. Lenin szerint ez az egyszerű igazság „a szocia­lizmus kiapadhatatlan erő­forrása, végső győzelmének elpusztíthatatlan záloga”. A munka azért ilyen nagy ie’entőségű, mert nemcsak a környezet alakítója, hanem az embert is formálja. A dolgozók társadalmában a tudatformálásnak lényeges összetevője a szociális'« de­mokrácia fejlődése. Minél több emb-v vesz részt aktí­van a közélefben, az állem- igazgatsában és más terüle­ten, an" ál inkább kibontako­zik a társadalom egészéért érzett felelősség. a közössé­gi érzés. Vagyis a társadal­mi-politikai aktivitás köz- v-tlenül is formaija az embe­rek gondolkodását A kommunisták alapvető feladata, hogy személyes pél­dáinkkal élenjárjanak, ösz­tönözzék az aktívabb rész­vétel pártunk politikájának végrehajtásában Jó szóval az érdeklődés felkeltésével hoz­zájáruljanak a dogozók szemlélete és érzésvilága for­málásához. A munka uj módszereinek ismertetésével a gátló tényezők kiküszöbö- lé-ével, a kárt okozó cse­lekmények elleni határozott fellépéssel ösztönözzék a szocialista tudatformálást A marxizmus—leninizmus eszmei offenzívája nemcsak az országos irányító szervek feladata. Színtere minden üzem, terme’őszövetkezet, ál­lami hivatal, kulturális, köz­oktatási intézmény. Ha min­den pártszervezet jól moz­gósít a termelési, hivatal5 és más munkára. megfelelően ismerteti a dolgozókra há­ruló feladatokat, fellép az akadályozó tényezők ell ?n, akkor ,a legjobban szolgálja hazánkban is a marxizmus r-*m~i offenzívájának kibon­takozását Brllő ls*vrn MIKES GYÖRGY: Találkozó A meghívóban ez állt: „Kedves barátom! Folyó hó 15-én délután 5 órakor, az 1950- ben feloszlatott Bábubu dolgo­zói baráti összejövetelt tartanak i vállalat volt központjában, a második emeleti tanácsterem­ben. Szeretettel várunk. Sep- rőczi Elemér ” No, ez igazán kedves — gon­doltam magamban meghatottan — tizenkét évbei ezelőtt dolgoz­om a Bábubunál, több mint egy évtizeddel ezelőtt, és még mindig emlékeznek rám... Sep- röczi, Sepróczi, ki lehet az a Saprőczi? A vállalat megszűnése után a kartársak szétszéledtek: kit erre, kit arra fújtak a szelek. Vajon mi lett velük? Mi lett a kis Abaiból, akivel annak ide­ién együtt udvaroltunk Piriké­nek?." Istenem, Piriké!... Rég volt, szép volt, talán igaz sem volt... Múlnak, repülnek az évek mint a falevelek... No, nézd csak, egészen elérzéke- nyedtem... Tizenötödikén, öt órakor megjelentem a volt székházban, és amikor végigmentem öreg folyosókon, megrohantak az emlékek_ Szépek és csúnyák vegyesen.* Fiatalságom ne­hány esztendejét töltöttem a Bábubunál, itt, ezek között az ádem falak között— Boknkknn tottam a büfébe is, hol annyi derűs órát töltöttem a kollégák­kalDe hol van már az a régi kávéfőzőnő? Kerek egy tucat esztendő telt el azóta, és nem is akármilyen évek.„ Szívdobogva nyitottam bg « tanácsterembe. Nagy üdvrival­gással fogadtak. A kis Abait rögtön megismertem, bár azóta pocakot eresztett és megkopa­szodott. Ilonka a nyakamba bo­rult és elújságolta, hogy férj­hez ment, és négy gyerek any­ja. Tóth katonatiszt lett, Kato­na vezérigazgató, és közben el­végezte az egyetemet_ Veres tsz-főkönyvelő Kislőcén. öz­vegy Pattantyusné is férjhez ment, de azóta ismét elözve- gyült. — Rám nem emlékszel? — állt elém egy kétméteres óriás. -■ Én vagyok a Sepróczi, az­előtt Scliulteisz... Könnyes lett a szemem. — Kát persze, hogy emlék­szem... Mindig a te hátad mö­gött bújtam el a szemináriumo­kon.. Mondd, megvan még ® hátad? Megvolt, sőt még szélesebb is is lett, hála a népi demokráciá­nak. Egy-két kivétellel minden- lei eljött a baráti találkozóra. Csak Ekemenes hiányzott, aki ötreiűwtba» disszidált és prémvadász lett Kanadában, és Verő, aki nem tudott eljönni, mert éppen külföldön járt ta­nulmányúton. És Lipták kar­társ sem jött el, a főnökünk. Nem is nagyon bántuk. Inkább örültünk. Sohasem szerettük Liptákot. Népszerűtlen alak volt. Most, hogy kimondtuk a nevét, hirtelen nagy csönd tá­madt, és a levegő megder­medt. Pedig tizenkét év telt el azóta... Reá emlékeztünk... Rossz emlékeink voltak. — Kérem a kartársakat, fog­lalják el a helyüket! — kiáltot­ta Sepróczi az emelvényről. Kuncogva leültünk, és kí­váncsian vártuk, hogy mi lesz. Istenem, de sokszor ültünk is értekezleteken... — Kedves Kartársak — mondta Sepróczi komoran —, azért jöttünk össze, hogy meg­beszéljük volt főnökünk. Lip­ták kartárs munkáját. Kérem önöket, szóljanak hozzá, és bí­rálják meg bátran. Ne nézzék, azt, hogy Lipták osztályvezető volt, mondják meg nyíltan, ami a szívükön fekszik. Egyszerre hetven kéz emelke­dett szólásra. Én is köztük vol­tam.. Éjfél után értem haza, dalol­va, táncléptekkel. — Mi az, ittál? — kérdezte gyanakodva a feleségem,. — Nem ittam — feleltem má­moros jókedvvel, — csak na- gyon-nagyon bátor voltam." A jövő hónapban ismét talál­kozunk. Akkor a vott üb-titkár körül napérondra. Mi lesz 28 lakással? — Egy építkezés egyéves* gondja, s akik nem vállalják a felelősséget 1962 augusztusától 1982 de­cemberéig költöztek be a la­kók a Bocskai utca és az In- ezédi sor nyolcvannégy laká­sos lakótelepére. Mint la­punk akkor — az újonnan beköltözőitekkel való beszél­gess után — közölte, a laká­sok megfeleltek a /árak 'zás­nak. Csupán a második eme­leteken kifogásolták, hogy nekik már nem jutott a szo­bákba cserépkályha, s apró „Super Kalor” vaskályhák melegítik a szobákat Az il­letékesek akkor válaszukban elmondták hogy az ok a ier- moforkéményben keresendő, ezek miatt nem lehetett cse­répkályhákat építeni a felső szinteken. Csakhogy a második eme­leteken ezután következtek a nehéz napok. Az állandó tü­zelés mellett sem tud iák normális hőmérsékletűre felfűteni a szobákat Az Inczédi sori szövetkezeti la­kások ószaki tájolása kony­háiban és fürdőszobáiban jéggé fagyott minden, nem volt víz, használhatatlanná váltak a helyiségek, hullott a vakolat A második emele­teken lakó szövetkezeti la­kástulajdonosok ekkor írtak az illetékes szerveknek. Ekkor kezdődött A megyei tanács vb terv­osztálya — mint beruházó — január 26-án jelezte az ÉM-nek, hogy a lakásokban deresedést tapasztott, nagy a h'deg. Az Építésügyi Minisz­térium Műszaki Fejlesztési Főosztálya 1963 február 2-án megbízta az Építéstudományi /Intézetét, hogy vizsgálja meg a helyszínen a lak'so­kat. Február 12-én már elké­szült a szakvélemény:, „...Az építési nedvesség eltávolítá­sa után a. falak hoszigetelő- képcssége javulni fog. Azon­ban a vasbeton koszorúkon a jövőben is várható páraie- csapódás... a felhasznált va­kolóhabarcs cementtartása és így vízzárása nem yolt_ min­denütt azonos...” Az Építés- tudományi Intézet szerint a tufabetonblokkot ott lehet felhasználni, ahol az alkal­mazás hőtechnikai számítá­sait elvégezték. Megállapítá­suk szerint az adaptáló, a Szabolcs-Szatmár megyei Tervező Iroda nem végzett hőtechnikai szám fásokat, il­letve nem vette figyelembe az ÍME 54—61-ben (ide'gle- nes műszaki előírás) közölte­ket. Itt jegyezzük meg, hogy az ÍME szerint a tufabtton- b’okk falazat hőszigetelési képessége csak mintegy két­harmada a normális téglafa­lénak. Ez a fal mindössze 23 centiméter vastag téglafallal egvenériékű. Szigetelés nél­kül télen nagyon h'deg, nyá­ron pedig keresztül engedi a hőt Az intézet javasolja végül, hogy feltétlenül szükséges a tufablokkból készült fürdő­szobák .és a konyhák határ­falait külön hőszigeteléssel ellátni, mivel a „tufabeton fa’anat hőcsillapítása nem kielégítő...” Nem vállalják a költségeket Március 6-án az ÉM Mű- szaki Fejlesztési Főosztálya kitér rá, hogy. „az ÉM sem­miképpen som fedezheti a hőszigetelési munkák költsé­geit, mert a mulasztásért elsősorban a tervező a fele­lős.” Ugyanakkor felvetik a beruházó felelősségét is az rtosítások meg nem tartá­sáért Amíg a szervek között folyt a vita a felelősségről, az Inczédi sori szövetkezet két második emeleti lakásá­ban leszakadt a mennyezet vakolata, s kis híján nem okozott szerencsétlenséget. Eldkor írtak a lakók a megyei-, majd a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság­nak. Kérték az ügyintézés gyorsításéit, a hibák miha­marabbi kijavítását. A népi ellenőrzés azonnal tárgyal a hibák megszűmtetésérőL Má- niséue *dott táóétaffitatójábaa a megyei tervosztály közli, hogy a hiányosságokat jegy­zőkönyvbe' vették, a szüksé­ges intézkedéseket megtet­ték. De hozzátették; a felet­tes szerveiméi is hiba van. A terv ugyan5s országos tí- oűsiterv alapián készült. A bodrogkeresztúri tufablokk ugyanis a követelményeknek nem felel meg. A költségek viselésének ügye a megyei döntőbizott­ság előtt van. A megyei tervező iroda sem ismeri el az ÉM. meg­állapításait. Közli a döntő- bizottsággal, hogy a 9/61. sz. építésügyi miniszteri utasítás előírta a tufabetonblokk kö­telező felhasználását. Az iro­da ennek alapján tervezte meg így a második emelete­ket. Közölte azt is, hogy a terveket az Ideiglenes Mű­szaki Előírás 54—61 megje­lenése előtt készítette. Ekkor még nem ismerhette, hogy a blokkok cseké’y hőszigete­lő képességűek. Addig ugyan­is nem 23, hanem 38 centi- méteres vastagságú téglafal­lal tartották egyenértékűnek a tufát! Az ügy újból fel­került a megyei tanács épí­tési- leözie'-edési osztályához, onnan az ÉM Tervezési Fő­osztályához. Közben a megyei döntőbi­zottság — annak megállapí­tásával, hogv a tervező vét­len — kötelezte a kivitele­zőt, hogy a tervező iroda költségére, a szavatosságon belül a szükséges javításokat szeptember 30-ig végezze el. CJjabb tél előtt A lakók várták, (e döntés után jogosan), hogy ne húz­zanak ki múlj- évihez ha­sonló körülmények között újabb telet. De a tervező iroda felleb­beaétóofc __„csak/.....szeptember ­4-én érkezett válasz az ÉM Tervezési Főosztál ától. Igaz, hogy a választ a levél felküldője, a megyei tanács építési osztálya egyszer sem Sürgette! Közben a népi ellenőrzés számtalanszor sürgette az ügyet Nyíregyházán és a bu- daoesfi főhatóságoknál. A KNEB sürgős intézkedést kért az ÉM-től. Javasolták egyúttal a megyei taná"s tervosztályának, hogy a javí­táshoz szükséges pénzügyi fedezetet és kivitelezői kapa­citást a döntőb'zotsági el­járás ki menetelétől függetle­nül, még a tél beállta el'ttt minden körűimén'-ek között biztosítsák, a lakásokat ja­vítsák ki. Október 18-ig semmi sem történik. Ek’<-o" a meg e5 ta­nács tervosztálya úira meg­kérdi az ÉM-től, hogy mi­lyen h'bákat kell kijavttaniO) A válasz november 2-án ér­kezik meg, amely egyezik a márciusban elküldött ja­vaslattal. De ekkor már nincs lehetőség rá, hogy még a tél b-*1 to előtt meg­javítsák a hibákat! És még ekkor is vitát ké­pez, hogy csak a hidegpad- lós helyiségeket, vagy a melegpadlósokat is, vagy csalt a szövetkezeti, vagy az állami lakásokat is szigetel­jék a második emeleten. Mintha a tufablokkok lég- áteresztési képessége nem lenne mindenütt egyenlő... Vita a vitáért Még 1963-ban — mintegy a vitát eldöntve — a nyír­egyházi panaszok nyomán az Építésügyi Minisztérium elren­deli, hogy tuíabetonblokkot az ország egyetlen lakóházá­nak építésénél sem szabad felhasználni. Hogy mennyire helyes ez az intézkedés, a gyakorlaton kívül bizonyítja az átirat is, amit a tervosztály küldött a megyei tervező irodának ar­ról, hogy a végfalak repe­dése megindult a tufablok­kos lakásoknál. Az iroda ezt a tufablokk rossz minőségé­vel és vakolattartó képessé­gének alacsony fokával ma­gyarom A 's&rvttzfi irata anost már *ivállalta, hoer * jawításb«* szükséges terveket március 31-ig elkészíti. De újra fel­bukkan az ismerős kérdés: Mit és hol kell kijavíta­niuk? Ki fizesse a költsége­ket? Folyik a vita és január vé­gén az Inczédi sor egyik la­kása mennyezetéről újra le­szakadt a tavaly tavasszal megjavított vakolat. (Szeren­csére most sem történt ko­molyabb baj, mert éppen nem tartózkodtak a lakás­ban.) A megyei döntőbizott­ság legutóbb február 21-én- ismételte meg, hogy a javítá­si kötelezettség egyaránt érinti az Inczédi sori és a Bocskai utcai lakások észa­ki és keleti oldalait, s hogy a derasedési és gyöngyösödé­ül hibáknak kell elejét ven­ni. Egyúttal eljárást .is in­dított, amiért a korábbi döntésben elrendelt javításo­kat a szeptember 30-: határ­idő*;? nem végezték el. Az ÉM intézkedés elismeri, de... A minisztérium, a bera- názó, tervező és kivitelező szervek asztalfiókjaiban, Irat­táraiban sok száz akta lapul már az üggyel kapcsolatban. A lakások tulajdonos»5, il­letve lakói két télen fáztak és idegeskedtek az átfüthe- tetlenség, sok ezzel kapcso­latos probléma miatt. Min­dennek az indító oka. hogy az Építésügyi Minisztérium Éoítéstudományi Intézete, illetve Műszaki Fejlesztési Főosztálya megfelelő kikísér­letezés nélkül rendelte el a rendkívül nedszívó, tsza5/ vé­lemények szén ríj- még gazda­sági épületnél sem megfele­lő) gyenge vakolat ta-tású tufabetonblokk tömegslkal- rr. ázását. Az utasítást csak akkor követte az Ideiglenes Műszaki Előírás, amikor a tervek elkészültek, sőt az "oítk'vps befejezés előtt állt. Senki sem akarta itt szíve­sen megtervezni a tofeblok- kot. Nem bíztak az ÉM által 35 milliós költséggel megépí­tett boörogkeTesztúri gvár új építőanyagában, de vég­rehajtották az utasítást. Sajnos époen ezek a laká­sok szenvednek egyúttal a lapos tetőtől és. fűtenek apró vaskályhákkal, birkóznék az énttőinar hiánvos munkájá­nak nyomaival, — a lakók bosszúságára tehát háromszo- '•os'-n is van alap. Az ÉM a költségeiket most a tervező irodával akarja megfizettet­ni. A felelősség azonban fő­képp az ÉM-et terh“li. Dön­tő bizonyítéka ennek a tu- fabiokk kivonása a la'tos- -'■nííkezésekből. Mert ellenke­ző esetben m5órt l«tt volna szükség erre a lépésre? Le kell vonni a tanulságot A lényeg azonban mécsem ez, hanem hogy az egy éve tartó huzavona után végre elégtételhez, megfelelő lakás­hoz jussanak a lakók. Egy­szerű, szerény pénzű emberek a lakásszövetkezet tagjai, akik nehezein gyűjtötték ösz- sze forint jaukatt, hogy lak­hassanak, sőt mi több: em­beri körűim-nyék között lak­hassanak. Most már köve'e- liki hogy jussanak dűlőre, egyezzenek meg minél gyor­sabban az aktáitól ogatósban vétkesek. Tássák me*' a pa­pírok mögött a 28 l^kás több, m!at száz lakójának baját. Lássák be; a hivata­li okoskodás és bürokrácia sem nőhet az égig. Még ak­kor sem, ha abban komoly szakemberek, esetleg minisz­tériumban dolgozók is hibáz­tak. És végül: nem árt ha min­den lakás építésénél levon- iák az ügv tanulságait a kísérletezéstől egészen a be­fejezésig Kopka János mt, tafemaár S* A gondolkodásmód az aktivitás rugója

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom