Kelet-Magyarország, 1964. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-12 / 9. szám

NYÍFEGYHÁZ1 KÉPESLAP GULYÁS Ml H ÁLY: Soltész Albert rajza» (Munkatársunktól): A megye mozijaiban ebben az évben 4 ezer ifjúsági film­előadást tartanak. Külön ifjú­sági műsorbeosztót állítanak munkába a vállalatnál. Szo­cialista szerződéseket köt nők valamennyi iskolával, eljut­tatják az iskolákhoz a filmek névsorát, s amely kapcsolódik a tananyaghoz vagy amelyet a tanulók igényelnek. A játékfilmeken kívül kielé­gítik a kisfilmek kedvelőinek igényeit is. Évente átlag 300 kisfiltn jelenik meg. Ezek egy- része tudományos, nép­szerű ismeretterjesztő és az iskolai tananyagokhoz jól felhasználható. Az iskolák igényeit e tekin- te'ben is felmérték. Az óvodások részére már megkezdett mesefilmsorozatot, melyre az óvodák közösen lá­togatnak el. Legutóbb három óvodás filmelőadás volt á Gorkij moziban. Megkezdték a bérletek áru­sítását is. Az elmúlt évben 1087 tsz­bérleíet vásároltak a me­gyében. Ebben -az évben 3500 bérletet szeretnének eladni tsz-tagoknak. Kocsord községben Erdei Ká- rolyné moziüzemvezető már 2 ezer forint értékű tsz-bérletet adott el háziasszonyoknak. Szabolcs és Hajdú mozi­kapcsolatai gyümölcsö­zően fejlődnek. Számos . »endezvényt bonyolítanak be közösen, legutóbb a moziüzemvezetők népművelési felügyelők, KISZ- vezetők részére volt egy film­vetítéssel egybekötött ankét a kalandfilmekről, melyet Molnár László a Filmfőigaz­gatóság előadója tartott. Egyéb­ként a két megye közösen mozgó-propaganda eszközöket, kiadványokat készít, február­ban a nyíregyházi utcákon is megjelennek a korszerű kivi­lágított foto-tablók. Újdonság még a MOKÉP munkájában, a filmszakxel- ügyelel. Az országban még nem működik ilyen, a me­gyénkben a fehérgyarmati já­rásban .szervezték meg, a mű­velődési osztállyal. P. s IZQÄQA ember Művészeti könyvsorozat Az idén tízéves jubileumát ünneplő Képzőművészeti Kiadó rendkívül érdekes, népszerű­nek ígérkező új sorozat megin­dításával kezdi az 1964-es évet. „Az én múzeumom’’ című soro­zatban megjelenő könyvekkel új módszert vezetnek be a mű­vészeti ismeretterjesztésben, az esztétikai nevelésben. A soro­zat kötetei elsősorban az ifjú­ságnak — az általános- és a kö­zépiskolai tanulóknak — ké­szülnek, s mindössze 8 forintos áron kerülnek forgalomba. — „Az én múzeumom” első két kötete a napokban kerül a könyvüzletekbe. Az egyiket László Gyula művészettörté­nész professzor szerkesztette, „Leonardo, Michelangelo, RaJ- Jaello” címmel. Markó Károly, Barabás Miklós és Munkácsy Mihály művészetéről Szabó Jú­lia írt tanulmányt. — „Az én múzeumom” ha­marosan megjelenő újabb kö­tetei: Nagy Ildikó: Ferenczy, Ho.lósy, Thorma, Lajta Edit: Velászquez, Greco, Goya, Vég­vári Lajos: Rembrandt, Hals, Vermeer, Nagy Ildikó: Holbein, Dürer, Grünewald, Kontha Sándor: Paál, Mészöly, Szinyei, és Murányi—Kovács Endre: Renoir, Degas, Manet című ta­nulmánya. íj szovjet irodalmi folyóirat Moszkvában „Nas Szovre- mennyik” („Kortársunk”) cí­men új szépirodalmi folyóirat jelenik meg. Leonyid Szobol- jev, az Oroszországi Föderáció írószövetségének vezetője (a fo­lyóirat az Oroszországi Írószö­vetség sajtószerve lesz) közölte* hogy a folyóirat főleg rövid írá­sokat közöl majd. Hasábjain helyet kapnak elbeszélések, no­vellák, versek, tollrajzok, pub­licisztika, riportok. A szovjet írók művein kívül a jelentő­sebb külföldi írók alkotásai is helyet kapnak a lapban. Játékfilm Dzerzsinszkifrol A MOSZFILM stúdióban be­fejezték a ,.Vas Félix1’ című já­tékfilm felvételeit A film há* rom novellából áll, amelyek Dzerzsinszkij életének valóban megtörtént eseményein nyug­szanak. Alekszej Leontyev, a forgatókönyv szerzője felhasz­nálta Dzerzsinszkij naplóit és leveleit, továbbá Jurij German író elbeszéléseit S. MROZEK: Az elefánt* négy és fél mázsát nyomtak, megrakva tízzel több lesz. Le­rögzíti a mérleg nyelét ra- könyökól. Nézi az embereket, a páráló lovakat. Most nem gondol semmire. Klema Pista indul elsőnek, utána Remák, a harmadik Kozma. A nevek mellé oda­írja a szén mennyiségét. Jön­nek a szekerek sorbán. Kikia­bál az ablakon. Klema ennyi, Remák tízmázsaötven, Kozma kilencmázsa húsz. — Az nem lehet — mondja Kozma. — Gyere, nézd meg. Kozma leugrik a szekérről, bemegy a mérlegházba, me­reszti a szemét. A feje úgy lóg a nyakán, mintha valaki a hajánál fogva rángatná. — Hát ez neked kilencmá­zsa húsz?! Tizenhárom het­ven! Kocsis nagyokat nyel, hogy benne maradjanak a gorom­baságok, készséggel magyaráz­za, hogy a szekér súlyát le kell vonni belőle, a szek% pe­dig négymázsa ötven volt. — Itt a papír, ha nem hiszed —> Kozma orra elé nyomja az írást. Az apró ember úgy néz fel a hórihorgas nagydarab Kocsisra, mintha be akarná kapni. A fogatosok is köréjük gyűlnek, megnézik a mérle­get, bólogatnak, hogy az el­nöknek van igaza. Kozma sze­rint azonban Kocsisnak sem­miképpen nem lehet igaza, és ha így csinálja, akasztóién fogja végezni, a zsiványoknak manapság ellátják a baját. Kocsis nevet, hogy ne üssön, és tuszkolja ki Kozmát a mér­legházból. Odakint mutogatja held a szekeret, hogy nincs annyira megrakva, mint a többié. Kozma káromkodik, és meglöki az elnököt, a hídmér­leg betonjáról bele a sárba. Kocsis nem számított erre, megcsúszott és beleült a sár­ba. Amikor felugrott, szakaj- tónyi mélyedés maradt utána. Nagyot eshetett. Kovács szájonvágta Kozmát s már a vasgyúró Ferencz Pista is emelte az öklét, hogy lekenjen neki egyet. — Ne bántsák! — kiáltotta Kocsis. Magához rántotta Koz­mát, szinte betakarta a szét­libbent kabátjába, hogy meg­védje az ütésektől. — Adjunk neki, a* anyja csavargó istenit, ha nem fér a bőrébe! — ordítozott Ferencz Pista. Kacsis felkapta Kozmát könnyedén fellökte a szekérre, kezébe nyomta a gyeplőt, és rávágott a lovakra, — Hajts, de ma a szemem elé ne kerülj! Kozma egy szót sem szólt. A lovak közé csapott., s úgy összekuporodott, nem volt na­gyobb egy jókora széndarab­nál, Kocsis egyedül maradt a mériegházban, leült a küszöb­re, és szomorúan nézte a meg­élénkülő állomást. csis berendezkedett a néze­lődésre. Kicsit rá is dupláz a nagy érdeklődésre, menti magát a bosszúságtól. A Koz­ma-féle emberekkel van a legtöbb baj. az ember már nem is tudja, hogyan szóljon hozzájuk, mindenért felhúz zák az orrukat. Ismeri, mint a tenyerét, tudja, ha odaáll a pulthoz, csak goromba szóvá: lehet elmozdítani onnan, ö pedig még csak nem is volt hozzá goromba, csak éppen megmondta neki hogy a lo­vakra is gondoljon, nem azért eteti a téesz, hogy a kocsma előtt ácsorogjanak. Kilanszáz mázsa szenet kéll széthordani a tagoknak, ha nem végeznek vele idejében, a MÁV borsos helypénzt fizettet velük. A közösség fizeti az; meg. Dehát beszélhet az ember az ilyen­nek közösségi érdekről, mint­ha a falnak beszélne. Kocsis várja a vonatot, dél­irányba leskelődik. A síntől arasznyifa van. A forgalmista rászól, menjen odébb, leg­alább három méterre a vá­gánytól, nagy a szele a gyors­nak, magához szippantja az embert, mint a pelyhet. Ki­csit lóról beszél a forgalmis­ta, a beavato.tak nagyképű­ségével. — Ez nem traktor, komám — heherész, közben játszik a palacsintasütőjével, az ujjai körül pörgeti. — Vi­gyázz! Jön! — kiáltja -m?g- ijesztően. Kocsis csak azért sem ugrik, komótosan ellépe­get a síntől, nem is három legalább öt méterre, nem mintha félne, dehát közelről csak egy csíkot látni a gyors­ból. Mozog alatta a föld, mint­ha rángatnák. Behemót Diesel rugaszkodik a kocsisornak, merészvonalú homlokán vö­röscsillag ékeskedik, annyi ideje sincs, hogy jól megnéz­ze, már el is brügött a gyor3, a mozdony belerántja a ko­csik cérnaszálát a messzeség- ba A forgalmista neheztelőleg, némi fontoskodással csóválja a fejét. — Ez megint túlsza­ladt a megengedetten. Tudod, csak kilencven kilométert en­ged a szabályzat, ezek meg néha belezavarnak a száztízbe is. Pedig a vonali elvi a vázó már feljelentette őket néhány­szor, szétrázzák a pályát, nem győzzük csinálni utánuk. Meg vannak bolondulva a sebességért. Kocsis illemtudóan meghall­gatja a forgalmista erőltetett sopánkodását. aztán megy vissza a paliolókhoz, olyan nagy kedvvel, mintha a fogát húznák. Kozma még mindig nem unta meg a. szájaskodást. El­kap néhány durvaságot, amint elballag mellettük. Nem áll meg. A szekerek tele vannak, mindjárt kezdődik a mázsá- lás. A mérlegházhoz sétál. Be­állítja a mérleget tizennégy mázsára. Az üres szekerek 4 tócsákban hunyorog a ™ víz, legyezheti a szél. A magányos jegenye — nyelével földbeütött vesszősöprü — meg-megrázkódik, ilyenkor el­enged maradék leveleiből ket- tőt-hármat. hadd vigye a szél. Nem cipeli messzire. Á leve­lek ráragadnak a sárra, az el hányt vonatjegyek közé. Kocsis nem tud mit kezde­ni magával. Kunkorodott orrú gumicsizmájával a leveleket nyomkodja be a sárba. Eről­ködik, hogy ne figyeljen oda. A műbőrkabáthoz dörzsöli a tenyerét. Viszket a marka. — Egy ilyen ember akar nekem dirigálni?! Kozma csak a szenet nézi Ha a lapáttal nem boldogul felnyalábolja a széndarabot, belezörrenti a szekéroldalba Az emberek lesunyt fejjel hallgatnak, néha átbakkantják tekintetüket a szénrakáson ott van-e még Kocsis, meddig tű­ri ezt a gyalázkodó beszédet. Nem szólnak rá Kozmára, még mit nem, majd még el­lenük fordul, annak pedig nem lenne jó vége. —Oszt még odaáll elém, mint egy ispán: nem volt még elég, Józsi? Talán az fájt az elnök úrnak, hogy neki nem kértem? Van neki miből inni, telik a közöséből. Csak Kozma lapátja szalad a szénbe, a többiek átkukucs­kálnak Kocsisra, hallotta-e? Megcsóválják a fejüket neki­fordulnak a szénnek. Vizsgá­zik az elnök, türelemből vizs­gázik. A szél nekilendül. Mindjárt esni fog. gondolják az embe­rek, s szaporábban dobálják a szenet. Kocsisnak éppen most jutott eszébe, hogy rá kellene gyújtani. Előveszi a Kos­sut h-ot. A halvány rózsaszín dobozon esőcsepp koppon, nedves foltja szétfut a do­hánylevélből font koszorún. Szétgombolja magán a kabá­tot, rágörbül a gyufa lángjára. — Mióta a nyakunkba vet­tük, kinyílt a csipáia. De ben­nem emberére akadt, én meg­mondom neki a magamét. — Józsi, mit beszélsz? ■— szól rá Remák, szomszédja a pakolásban. Nem bírja már idegekkel. Ami sok, az sok. — Ha be vagy rúgva, menj haza oszt aludd ki magad. Beszélsz világba. — Hát nem 6 kezdte, mond­ja meg, Imre bácsi, nem ő kezdte? — Ha nem megy be érted, még most is a pultot támasz­tod. Mindennek megvan a maga ideje. — A 'senkiházi! — Vigyázz a szádra, Józsi! — Kocsis elcsapja a cigaret­tát, pedig még félig se szívta. — Ne hozzál ki a béketűrés­ből, Józsi, azt mondom. A türelem utolsó morzsáit eszi benne a méreg. Rézsűt csapkodja a szél az esőt, neki­fordul, hogy az arcát érjék a hideglelős csöppek. Harango­zik a sorompó ott nem messze tőlük, az állomás végén. Jön ki a forgalmista, húzogatja, rendezgeti magán a zubbonyt, a sapkáját is megigazítja. — Ez csak a gyors lehet — gon­dolja Kocsis, vagy valami te­hervonat, de ahhoz nem ké­szülődik igy neki a forgalmis­ta. Utas sehol. A gyors nem áll meg itt, csak átszalad raj­tuk. Otthagyja a pakolókat, megy megnézni a vonatot. Kozma fröcsköl, már az istent is be­lekeveri a kettejük ügyébe. Most járathatja a száját, Ko­Nykegyházán rendezik a mezőgazdasági könyvhónap országos megnyitóját kát tartanak. Járásonként egy­két községben rendeznek — családlátogatással, kiállítással, műsorral egybekötött — mező- gazdasági könyvbarát napot. Több mint kétszáz községben szervezik meg a mezőgazdasá­gi könyvárusítást. A száz fo­rinton felüli vásárlások eseté­ben a termelőszövetkezeti ta­gok részletre is vásárolhatnak könyveiket. Űj színfoltja is lesz az idei mezőgazdasági könyv­hónapnak. Az Országos Szervező Bizotfsák kezde­ményezésére — egyelőre kísérletként — a vásárosnamé- nyi járás termelőszövetkezetei­ben száz-százötven kötetből ál­ló kézi szakkönyvtárakat léte­sítenek. Ennek nem a kölcsön­zés az elsődleges célja, hanem a különböző beosztásban dogozó vezetők, mezőgazdászok szak­mai segítése. A tanács, valamint a külön­böző társadalmi és tömegszer­vek megyei képviselőiből szer­dán bizottság alakult, Nyíregy­házán, a februári mezőgazda- sági könyvhónap előkészítésére és lebonyolítására. A bizottság elkészítette a könyvhónap programját is. Ez alkalommal a mezőgazdasági könyvhónap országos megnyitó ünnepségét Nyíregyházán ren­dezik meg a Móricz Zsigmond Színházban. Az üdvözlő és meg­nyitó beszédek után a megye legjobb együttesei adnak mű­sort. Ezt követően a József At­tila Megyei Művelődési Ház­ban nagyszabású könyvkiállí­tás nyílik. A tervek szerint februárban számos rendezvény lesz a me­gyében. Többek között Tiszalö- kön, Vásárosnaményban, Nyír­egyházán és Nyírbátorban or­szágos, illetve megyei ankéto­Ujdonséffok a mozikban 4 ezer ifjúsági alőadás egy év alatt Együttműködés Szabó1 cs és Hajdú között Lstván, Székely Dezső és Zsa- dányi Lajos tollából közöl a lap. • A kritikai rovat érdekessége az elmúlt év legjobb könyvei­ről szóló rövid beszámolók gyűjteménye, melyet Bényei József, Kardos Pál, Bata Imre, Juhász Béla, Székelyhídi Ágos­ton és Simon Zoltán Írták. Ezenkívül gazdag könyv- és folyóiratszemle egészíti ki a lapot. G. Szabó Kálmán, Józsa Já­nos, Madarász Gyula, Meny­hárt József, Szigethy István, Trojan Marian rajzai és met­szetei teszik művészi szempont­ból is értékessé a folyóirat e számát. Érdekes és színes tartalom- 1 mai jelent meg Debrecen és a c Tiszántúl irodalmi és művésze- 1 ti folyóiratának, az Alföldnek 1964 évi első száma. t A szépirodalmi részből ki- 1 emelkedik Fekete Gyula: Fri- * zsider és Sipkay Barna: A la­katos három története c. mai J tárgyú elbeszélése. Ebben a , számban fejeződik be Mocs«r ^ Gábor hosszabb elbeszé- j lése, az Eszterek hom­loka. Verseket ez alka- ; lommal Beney Zsuzsa, Bényei j József, Berda József, Csanády , János, Hortobágyi László, Kiss Tamás, Ladányi Mihály, Nádor \ Tamás, Simányi Imre, Stuka : Me&ielent az Alföld iaimári száma futkároe, nem ugrándo­zik, s nem is hempereg. A kerítésen feliratot helyezünk el, mely közli, hogy ez egy különösen nehézkes elefánt. Az ily módon megtakarított pénzt egy új lökhajtásos re­pülőgép építésére vagy néhány műemléktemplom konzérválá- sára fordíthatjuk. Kéretik te­kintetbe venni, hogy a kezde­ményezés és a tervezet kidol­gozása egyaránt az én sze­rény hozzájárulásom közös munkánkhoz és harcunkhoz. Maradok alázatos hívük..." —• és az aláírás. A beadvány nyilván egy lé­lektelen hivatalnok kezébe ju­tott, a ki bürokratikusán fogta fel kötelességét, s nem hatolt be a dolgok lényegébe, csupán az önköltségcsökkentés irány­vonalát tartotta szem előtt —1 ezért elfogadta a tervet. AJ állatkert igazgatója, alighogy megkapta az engedélyt, hatal­mas gumiburkot csináltatott} amit azután meg akart tölte ni levegővel. Két altisztet bízott meg f latkert lelkes, odaadó dolgozói nagyon megörültek a hírnek. Annál nagyobb volt csodálko­zásuk, mikor megtudták, hogy az igazgató beadványt küldött Varsóba, melyben lemondott a kiutalt elefántról; ehelyett ja­vaslatot terjesztett elő egy elefánt gazdaságos házi előál­lítására. „Én magam, s üzemünk va­lamennyi dolgozója — írta — tisztában vagyunk azzal, hogy egy elefánt hatalmas te­her a lengyel bányászok és kohászok vállán. Az önkölt­ségcsökkentés érdekében ja­vaslatot teszek a vonatkozó iratban szereplő elefánt saját gyártmányú elefánttal való helyettesítésére. Az elefántot gumiból készíthetjük el, meg­felelő nagyságban, megtöltjük levegővel, s odaállítjuk a rács mögé. Szakszerű festéssel el­érhetjük, hogy semmiben se különbözzék az igazitól, még közelebbi szemügyrevétel ese­tén sem. Ne feledjük, hogy az elefánt nehézkes állat, nem ¥( iderült, hogy az állat­M kert igazgatója közönsé­ges karrierista. Az állatokat csupán lépcsőfoknak teltintette saját előmeneteléhez. Azzal sem törődött eléggé, hogy munkahelye fontos szerepet tölt bé az ifjúság nevelésében. Az általa igazgatott állatkert- ben a zsiráfnak rövid volt a nyaka, a borznak nem volt odúja, s a mosómedvék csak néha, nagy ritkán mostak, ha épp elunták magukat. E fogya­tékosságok annál kárhoztatan- dóbbak, mivel a tanulóifjúság gyakran látogatta csoportosan az állatkertet. Afféle vidéki állatkert volt ez, hiányzott belőle né­hány alapvető állat, így pél­dául az elefánt is. Megpró­bálták ideig-óráig helyettesí­teni. háromezer házinyulat te­nyésztettek helyette — de ahogy országunk fokról fokra előbbre haladt a fejlődés út­ján, tervszerűen pótolták min­denütt a hiányosságokat így végül sor került az elefánttá is. Július 22-e alkalmából ér­tesítették az állatkertet, hogy az elefántkiutalás ügye vég­leges elintézést nyert. Az ál­(Részlet Slawomir Mrozek „A zsiráf” című. a Modern Könyvtár sorozatban meg­jelent kötetéből,)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom