Kelet-Magyarország, 1964. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-12 / 9. szám

A mohácsi vészfői napjainkig Mégegyszer a tiszaszentmártoni várról Ä lap nemrég „400 éves em­lékek nyomában” címmel fog­lalkozott Tiszaszentmárton község múltjával. Történelmi múltja törődést érdemel. lomáshelyévé teszi, kiket a la­kosságnak kötelessége élelem­mel ellátni. A TÖRÖK IDŐKTŐL.. A VALLÁS NEVÉBEN A mohácsi vész után egyre pusztulóban van a vár és kör­nyéke. Szervezett fegyveres tá­madás ugyan nem éri várát, csak portyázó csapatok becsa­pásai. Ezek ellen a lakosság te­rületének adottságaiból követ­kezően még szervezetten tudott védekezni. Élelmüket eldug- dosták, s állataikkal együtt a mocsárban, nádban, erdőkben, valamint a vár falai mögött ta­láltak védelmet. Egy ideig e vi­dék János Zsigmond királysá­gához tartozott. A két király harca gyakran hadszíntérré változtatta a vidéket. Egyes monográfiák azt állít­ják, hogy a vár 1581-ben el­pusztult. (Borovszkij, Dienes). Ugyanakkor adatunk van a várról még a XVIII. század­ban is. így ez az állítás valót­lannak bizonyul. Az tény azon­ban, hogy igen megrongálódott, s a falu és a vár lakosai nagy­részt elmenekültek. Jellemző példa a két király villongásának lakosságpusztító következményére, a Történeti Statisztikai Évkönyvben talál­ható adathalmaz. Kezdetét veszi a protestáns­üldözés. A környék rebellis e tekintetben, hisz a Losonczyak utódai kezdettől fogva az új hit harcosai voltak, s velük együtt minden jobbágyuk. Az 1600-as évektől a vár Lónyay grófok tulajdonába kerül. Ló­nyay Pálné hozományaként a Forgáchok lesznek későbbi gaz­dái. Az új vártulajdonos már hű császári alattvaló, aki a pro- testanizmus tűzzel-vassal való üldözésének még érdemeket akar szerezni. A „vastagnyakú” kálvinistákat azonban nem könnyű megtörni. Ellenállnak úgy, ahogy tudnak. A fokozatos elnéptelenedés mutatja, hogy vagy kiirtják őket, vagy elbúj- dosnak. A Forgáchok Gács-i tulajdonáról Arany János is megemlékezik: „Vágjad fiam, Forgách, Tied lesz majd Gimes és Gács.” APAD A LAKOSSÁG TÖRÖK, TATÁR ÉS CSÁSZÁR 1541-ban hat porta áll fenn, ami után János Zsigmond adót szed. 1566-ra, „a krízis eszten­dejére” (a vár évtizedekig gaz­dátlan,) hogy ez a szám 3-ra csökken. 1566—1585 között török és tatár betörések. A lakosság csak lassan szállingózik visz- sza, vagy vissza se tér. 1576-ra 8 porta után fizetnek adót. 1582. a visszatértek lakással ál­talában nem rendelkeznek. Visszatér a vár ura is, követeli a dézsmát. Jobbágyai közül 43 dézsmafizető van porta nél­kül. öt jobbágy portatulajdo­nos. 48 család tért vissza. 1548- tól sok év adatai dézsmajegy­zéken találhatók a kamonai le­véltárban. Az 1831 évi Császár Péter felkelés hívei között szentmár- toniak is találhatók. 1673-tól Szhultz császári tábornok csa­patai bevonása a rendfenntar­tásba újabb szegénységet oko­zott. Az elnéptelenedett falvak­ban a Kárpátokból rutén job­bágyokat, úgynevezett oroszo­kat telepítettek itt le. Az egész környék feje a szentmártoni várkapitány volt. A telepítést is ő irányítja. ( Utasítása a Die­nes monográfiában található.) Az 1678-as dézsmaösszeírá- sok 34 családot, vagy portát tartanak nyilván. 1699-ben már csak 9-et. Tehát 1694— 1704 a dézsmaösszeadás már nem biztos forrás. A lakosság­nak ugyanis sikerült kihúznia magát e tartozásai alól. A job­bágyok szabad költözködését törvényileg megtiltották ugyan, de a jobbágy szökéseket nem le­hetett megállítani. 1704-ig a szökött jobbágyok száma 14. Ez az apadás a lakosság szá­mában azt bizonyítja, hogy a terhek fokozatosan nőttek. vannak. A bujdosó kurucok az itteni nádasban találnak mene­déket. Ez a nádas csábítja el Forgách gróf jobbágyait is. A vár ugyanis labanc fészek. Itt székelt 1703-ban K. Kérchy Sándor, Szabolcs megye alis­pánja, aki „Kiáltvány”-ában megtiltja a népnek a Rákóczi­hoz való csatlakozást. Ebben az időben kelt át Rákóczi a Ti­szán. Éppen ezért a Kiáltvány miatt olyan nagy a felháboro­dás, hogy az alispán közundor tárgya lesz. Az itt bújkáló ku­ruc vitézek hadnagya a vár­jobbágyok segítségével a szent­mártoni várban K. Kérchy Sán­dor alispánt meggyilkolja. Az alispán halála után a vár ku­ruc kézre kerül, s az ő tulajdo­nukat képezi egészen a szat­mári békéig. Kuruc gazdáinak tényét bizonyítja az a lelet, melynek darabjai muzeális ér­téket képviselnek. 1910 körül Szabolcsi András a „kastély­kertben” (itt így nevezik) a ré­gi vár helyén szántás közben egy rézüstben Rákóczi bankó­kat talált. A szakemberek sze­rint a pénz nem nagy értéket képviselhetett a Rákóczi idők­ben. Valószínűleg kuruc vár­őrző jobbágylegény rejthette el benne jobb időkre a zsoldját. A bankó felszedéséhez azon­ban már nem volt ideje. Iskolatelevizió A VÁR NAPJA LE ALKONYUL A török viszonylag kikerülte, s aránylag nem sokat törődött a mocsaras, nádas vizivilággal, ezért a más vidékről ide mene­kültek is védelmet találtak itt. A császár viszont nem kerüli el, főleg szemét a bujdosók nyitják ki. Zsoldos csapatok ál­KURUC­LABANC Érthető tehát, hogy a sza­badságmozgalmaknak mindig lelkes hívei voltak a szentmár- toniak. Thököly csatározásai^ is majdnem érintik határát, így egész bizonyos, hogy közöttük S 1711 — a szatmári béke után aztán végleg leáldozott a szentmártoni vár fénye, napja Őröltre. A császári hadsereg harccal veszi be, s e harc a várfalakat teljesen lerombolja. A vár gazdái a császárhű la­bancok — Forgách gróf szék­helyét a mándoki kastélyba teszi át, s a kuruc időkben meg­rongálódott várat kasznárokra bízza. Mind ez ideig a hely me­zővárosi rangban állott. A kör­nyék vásárait itt tartották. Zsurk, Eperjeske és Mándck közigazgatásilag idetartozott. A Forgách birtok központját ké­pezte, átmenő utak mellett fek­szik, s a vár raktárul is szolgál az összegyűjtött kilenced ré­szére. Kizárólag ez ok emelte mezővárosi rangra Tiszaszent- mártont. A többnyire Bécsben élő föl­desúr ezután birtokait bérlőkre bízza. A várnak az elhanyago­lás következtében falai lassan leomlanak, várkertje gondozat­lan marad, — a grófnak csak raktárul szolgál — s ma már csak néha mossák ki darabjait a Tisza habjai, vagy szántó traktorok ekéi hoznak fel az alapból tégladarabokat... Juhász Józseíné Nem szürke hír. Jélentős kul­turális mérföldkő. Már az első visszhangjai is örömmel üdvöz- lik. Tulajdonképpen alapos elemzést érdemelne az a tudó­sítás, hogy 1964 február 5-én megkezdődnek az Iskolatelevi- zió adásai. Mi ez? őse különféle formákban a rádió volt. Nyelvtanfolyamo­kat, tudományos előadásokat, a kis- és a nagy diákok eredmé­nyesebb tanulását előmozdító adásokat hallottunk a rádióban eddig is. Az Iskolatelevízió minőségileg összehasonlíthatat­lanul fejlettebb változata ugyanennek az igénynek és tö­rekvésnek. Azzal, hogy a han­got párosítja a képpel, a film- szerűséget a felnagyított szem­léletességgel — a tanítás egyik legmodernebb és leghaszno­sabb eszközévé válik. Fejlődé­sének lehetőségei beláthatatla- nok. Bármily rohamosan gazdago­dik is új életünk, azt még nem sikerült elérnünk, hogy kivétel nélkül minden egyes iskolánk telítve legyen a legmodernebb iskolai szemléltető eszközökkel és fizikai kísérletezésre alkal­mas berendezésekkel. Az Isko­latelevízió, ha nem is véglege­sen lezárt formában, de kielé­gítően megoldja ezt a problé­mát. ' Az Iskolatelevízió adásait száz iskola kötelezően veszi át, de minden iskola beiktathatja tantervébe, amennyiben tv ké­szülékkel rendelkezik. Az ille­tékes fórumok a tapasztalato­kat feldolgozzák s ezek alapján a megkezdett munkát szaka­datlanul tökéletesítik. Az iskolák február 5-én reg­központba is. Ezért kívánatos, hogy a művelődési otthonok figyeljenek fel a lehetőségekre: tájékoztassák közönségüket az adottságról. Üzemeink és gyá­raink klubjaiban szintén be­tölti hivatását az Iskolateleví­zió, amelynek adásait a felnőt­tek számára vasárnaponként megismétlik. Nem túlzás azt mondani, hogy kulturális forradalmunk űj lendületet kap az Iskolatele­víziótól. Újabb tömegek szá­mára nyitja meg a tanulás le­hetőségét és kedvvel is szolgál hozzá. Megint tettünk egy nagy lépést előre, a szocialista haza és művelt nép ideáljának teljes megvalósítása felé. Forgalomba kerültek a képen látható szögletes képcsövű 1»* pos készülékek is. Jó vételt!.. gél 8 óra 5 perckor veszik át az első adást: egy 20 perces orosz nyelvleckét. A következő óra anyaga a környezetismeret. Minden adás után elegendő idő marad a téma helyi megbeszé­lésére. Havon ta egyszer, szer­dán gyárlátogatásra invitálja meg a hetedikeseket és a nyol­cadikosokat az Iskolatelevízió. Ez a módszer felfokozottan tár­ja fel a hasznos tudnivalókat, és mindig premier planba ál­lítja azt, amire a diáknak ér­demes és szükséges felfigyel­nie. Az Iskolatelevízió a gyár- látogatások kivételével a dél­előtti adásokat délután megis­métli. A felnőttek este tanul­mányozhatják a fizikát az Is­kolatelevízión keresztül. A tanulásnak ez az új for­mája — nemcsak perspektivi­kusan — az előnyök egész so­rát tartalmazza. Magasfokú a szemléltető ereje. Hatásosan segíti a pedagógusok munká­ját. Állandó és. rendszeres ta­nulásra ösztönöz kezdőt és ha­ladót egyaránt. Alkalmazkodik az iskola tanmenetéhez. Eljut­tatja a legmagasabbfokú tu­dást akár a legtávolabbi tanya­Á marxiznius-!eni n izmus alapvető művei A Kossuth Könyvkiadó első negyedévi tervében a marxiz­mus—leninizmus több alapvető munkája szerepel. A marxiz­mus—leninizmus klassziku­sainak kiskönyvtára sorozat­ban jelenik meg Marx: A got- hai program kritikája című ta­nulmánya. A gothai program kritikája már számos kiadásban jelent meg Magyarországon. A Kos­suth Könyvkiadó az új kiadás­ban magán a tanulmányon kí­vül közli Engelsnek az 1891 évi eredeti német kiadáshoz írt előszavát, valamint azokat a legfontosabb Marx- és Engels- leveleket is, amelyek a mű megszületésének történelmi kö­rülményeit világítják meg. Megjelenik az első negyed­évben Lenin műveinek 39. kö­tete, amely Lenin: Az imperi­alizmus, mint a kapitalizmus legfelsőbb foka című müvének előkészítő jegyzeteit tartalmaz­za. A jegyzetek összefoglaló cí­me: Füzetek az imperializmus­ról. A „Füzetekében 148 könyv­ből és 232 cikkből találunk ki­vonatokat. Ez a rendkívül gaz­dag anyag, ha önmagában nem is tekinthető befejezett műnek, elősegíti a monopolkapitaliz­mus beható tanulmányozását* kiegészíti és megvilágítja Az imperial izmus, mint a kapita­lizmus legfelsőbb foka című mű alaptételeit. Kiadja a Kossuth Könyvki­adó az első negyedévben Kari Marx—Friedrich Engels mű­veinek 20. kötetét, amely En­gels: Anti-dühring és a termé­szet dialektikája című műveit tartalmazza. Új könyvek KERTÉSZETI ALAPISMERETEK feladattal: a két ellenkező vé­ginél fogva kellett fölfújniuk a burkot A munkát éjszaka k llett elvégezni, hogy titok­ban maradjon; a város lakói úgy tudták, hogy igazi elefánt érkezett, s látni akarták. S azért is sürgős volt az igazga­tónak, mert prémiumot re­mélt, ha siker koronázza öt­letét Az altisztek bezárkóztak a szerszámszínbe, s megkezdő­dött a felfújás. Kétórai megfe- sz-'tett munka után megálla­pították, hogy a szürke gumi­huzat alig emelkedett föl a földről; a gumószerű, lapos alakzat semmiképp sem ha­sonlított elefántra. Egyre job­ban benne jártak az éjben, elcsitult minden emberi hang, csak a sakál üvöl'ése hallat­szott az állatkertből. A két a’tiszt elfáradva, megállt egy kicsit, csak arra ügyeltek, hogy a belefújt levegő ki ne szivárogjon az elefántburok­ból. Idősebb emberek voltak, nem szokták meg az efféle munkát. — Ha így megy tovább, csak reggelre fejezzük be — mondta az egyikük. —• Mit mondok a feleségemnek, ha hazamegyek? Csak nem hiszi el nekem, hogy elefántot fúj­tam egész éjszaka? ■— Csakugyan — helyeselt a másik. — Ritkán fúj az em­ber elefántot. S ez mind azért van, mert az igazgatónk bal­oldali elhajló. További félóra múlva me­gint elfáradtak. Az elefánt törzse megnövekedett, de még távolról sem telt ki a formá­ja.----Egyre nehezebben megy — állapította meg az első. — ügy bizony — bólintott a másik. — Keserves dolog. Pihenjünk egy kicsit. Ahogy ott pihentek, egyi­kük észrevett a falon egy gáz­csapot. Eszébe ötlött: gázt is tölthetnének az elefántba, le­vegő helyett. Közölte ötletéta kollégájával. Elhatározták, hogy kipró­bálják. Ráhúzták az elefánt farkát a gázcsapra, s im, örömmel látták, hogy néhány pillanat múlva ott állt az ele­fánt a szín közepén, élet­nagyságban. Olyan volt, mint az igazi: tagbaszakadt törzs, oszlopszerű lábak, nagy fülek, no és az elmaradhatatlan or­mány. Az igazgató, minthogy nem kellett semmire tekin­tettel lennie, s fűtötte a becs­vágy, hogy minél nagyobb ele­fántja legyen, hatalmas mo­dellt készíttetett. — Pompás — jelentette ki a gázcsapmegoldás felfedező­je. — Hazamehetünk. Kora reggel átvitték az ele- fántott a számára berendezett kertrészbe, központi helyre, a majomketrec közelébe. Félel­metesen hatott, ahogy ott állt egy természetes szikla elölt Elébe, a rácsra, táblát füg­gesztettek: „Különösen nehéz­kes elefánt — egyáltalán nem jár." A helybeli iskola növendékei voltak az első látogatók az­nap. A tanáruk hozta ki őket az állatkertbe, hogy szemlél­tető előadást tartson az ele­fántról. A csoport megállt a ketrec előtt, s ő magyarázni kezdett: — Az elefánt növényevő állat. Ormányával kitépi a fiatal fákat, s lerágja róluk a leveleket. A fiúk mind az elefánt köré gyűltek, s áhítattal nézték. Várták, mikor tép ki egy fács- kát, ő azonban mozdulatlanul állott a kerítés mögött. — ...Az elefánt a ma már kiveszett mammutfajták egyenes utóda. Ezért nem cso­da, hogy a legnagyobb száraz­földi állatok egyike. A legszorgalmasabb nebulók búzgón jegyeztek. — Csupán a bálna nehezebb az elefántnál, az azonban a tengerben él. Ezért bátran mondhatjuk, hogy az elefánt az őserdők, királya. Könnyű szél lebbent át a kerten. — ...Egy felnőtt elefánt sú­lya négy- és hatezer kiló közt mozog. Ekkor az elefánt megrázkó­dott, és fölemelkedett a leve­gőbe. Néhány pillanatig köz­vetlenül a föld színe fölött ringott, de a szél csakhamar fölkapta a magasba, s egész hatalmas alakját kirajzolta a kék égre. Még egy pillanat — s egyre magasabbra lebbenve. négy szétvetett lábának tap- pantyú-korongját, gömbölyű pocakját s ormánya hegyét fordította az alant bámészko­dók felé. Aztán vízszintesen fújta a szél tovább: el vitor­lázott a kerítés fölött, maid eltűnt a fák koronája mögött a magasban. A majmok elké pedve néztek utána. A közeli füvészkertben akadtak rá végül; estében egy kaktuszra, huppant, és szét­pukkadt. Azok a diákok pedig, akik ott voltak akkor az állatkert ben, nem törődtek többé a tanulással; fittyet hánytak a tudománynak s huligánok let­tek. Állítólag vodkát vedelnek s ablaküvegeket vernek be. S az elefántban egyáltalán nem hisznek. A nagyüzemi mezőgazdaság fejlődése- szükségessé tette a szakmunkásképzés bővítését, az ismeretanyag legkorszerűbb oktatását. A „Kertészeti alap­ismereteket” összeállító mun­kaközösség a szakmunkásta­nulók számára készítette e könyvet. Részletesen tárgyalja a gyümölcs-, szőlő-, zöldség-, dísznövény- és kertimagter- mesztést. A szöveget számos táblázat és ábra teszi czam- léltetővé. mányozási ismereteket közöl, majd a tyúk, a kacsa és puly­ka törzsállomány felnevelésé­vel és tartásával, a pecsenye­csibék, kacsák és pulykák ne­ve1 ésével foglalkozik. A PECSENYEBARQMFI A baromfihús-termelésben világszerte nagy a verseny. A mű a hústermelésre alkalmas baromfifajták és fajok bemu­tatása után általános takar­Filmíechnikai szakkörök Négyszáz éves az orosz könyvnyoiKíü^ís Kísérletképpen két filmtech­nikai szakkör alakult a fehér- gyarmati járásban. A szakkö­rök kiselejtezett, de használha­tó normál vetítőgépet kaptak, s megfelelő szakmai irányítás­sal megismerkednek a filmvetí­téssel, annak technikájával, de a film történetével is, melyet, magnetofonos előadások és a diafilmes tekercsek eleveníte­nek meg. A szakkör hasznos ismereteket nyújt, s egyben neveli a mozigépkezelők, üzem­vezetők utánpótlását. A Szovjetunióban nagy elő készületek folynak az oros; könyvnyomtatás 400. jubileu­mának megünneplésére. 1964 márciusában Moszkvában ün­nepi ülést tartanak. Ezenkívü a Szovjet Tudományos Akadó mia irodalmi- és nyelvi, vala­mint történelmi tagozata ünne pi ülésén emlékezik meg í fontos kultúrtörténeti esemény­ről. A Szovjetunió Lenin névé" viselő Állami Könyvtárában, í klubokban és a művelődési ott­honokban könyvkiállításoka szerveznek. A jubileumra nép­szerű tudományos filmet készí­tenek és postabélyeg sorozata' adnak ki. Manapság a világon kiadotl minden negyedik könyv a Szov­jetunióban jelenik meg. Az Ok­tóberi Forradalom után a Szov­jetunióban 1 748 000 művet ad­tak ki, a forradalmat megelőzi 353 esztendő folyamán a: Oroszországban kiadott művek száma 550 000 volt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom