Kelet-Magyarország, 1964. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-31 / 25. szám
CXL ÉVFOLYAM, 25. SZÁM ÁRA: 50 fillér 1964. JANUÁR 31, PÉNTEK ■■ Az idei költségvetést tárgyalják a képviselők Csütörtökön délelőtt 11 órakor összeült az országgyűlés. Az ülésen részt vett Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a Minisztertanács etnó- ke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán, dr. Münnich Ferenc, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, valamint a Politikai Bizottság póttagjai, az MSZMP Központi Bizottságának titkárai és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt « budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője. Vass Istvánná, az országgyűlés elnöke nyitotta meg az ülést. Megemlékezett Laki István képviselő el-' hunytáról. Az országgyűlés egyperces néma felállással adózott a múlt év novemberében elhunyt Baranya megyei képviselő emlékének. Az elnöklő Vass Istvánná ezután bejelentette, hogy a Baranya megyei és Pécs megyei jogú városi választókerületben megüresedett képviselői helyre dr. Szabó Pál Zoltán pótképviselőt hívta be. Bejelentette továbbá, hogy a kormány benyújtotta az 1964. évi állami költség- vetésről szóló törvényjavaslatot, amelyet a képviselők között szétosztottak. Ugyancsak megkapták a képviselők az Elnöki Tanácsnak az országgyűlés legutóbbi ülésszaka óta alkotott törvényerejű Vendeletekről szóló jelentését. A jelentést az országgyűlés jóváhagyólag tudomásul vette. Vass Istvánná bejelentette, hogy öt képviselő hét interpellációt nyújtott be. Dr. Posta László jegyző ismertette az interpellációra jelentkezett képviselők névsorát és az interpellációk tárgyát. Az interpellációk elmondására és válaszadására szombaton kerül sor. Az országgyűlés Vass Istvánné javaslatára megállapította az ülésszak tárgysorozatát. A napirend a következő: 1. Az 1964. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat tárgyalása; 2. A parlamenti küldöttségek cserelátoga- fásairól és az interparlamentáris unió tevékenységéről szóló beszámoló; 3. Interpellációk. Ezután megkezdődött az első napirendi pont tárgyalása. Dr. Tímár Mátyás pénzügyminiszter expozéja Az 1964. évi állami költésvetésről szóló törvényja- aslatot dr. Tímár Mátyás énzügymdnisztar terjesztette lő. A miniszter elmondotta, ogy 1963-ban a szocialista >ar termelése hét százalékai, mezőgazdasági terme léink; — a kedvezőtlen idő- írás ellenére is — négy-öt sázalókkal magasabb volt az lőző évinél — számos új agy létesítménnyel gazdago- ott az ország. Az állami pítőipar több lakást adott t, mint az előző évben. Szaros új szociális és kulturá- ;s intézmény kezdte meg mű- ödését, A munkások és alkalmazottak egy főre jutó reál- jSvedelme körülbelül 1 százalékkal volt nagyobb, mini az előző évben, a parasztságé ennél kisebb mértékben nőtt. A jövedelem növekedésében szerepet játszott néhány tartós fogyasztási cikk árának leszállítása, az alacsony özvegyi nyugdíjak emelése és a szülési szabadság meghosszabítása. Csökkentek a zöldség- és gyümölcsárak. V íoglakoztatottak számának :melkedése jelentősen hozzájárult a lakosság bevéte’ci- lek gyarapodásához, amelyecet a túlórák nagymérvű löbblete is növelt. A takarék- betétállomárjy kereken 3,5 nilllárd forinttal T2.2 milli- irdra emelkedett. Az életkörülmények alakulásának egyik mutatója, hogy a televízió előfizetők szama egy év alatt csaknem más- félszeresére emelkedett és meghaladta a 465 ezret. A külföldre utazó magyarok száma meghaladta a félmilliót; közülük a nyugati országokba több mint százezer ember látogatott. Hazánkat körülbelül ötszázezer külföldi kereste feL Az elért eredmények alapján bővültek államháztartásunk bevételei és lényegében az előirányzat szerint alakultak a felhalmozási és fogyasztási kiadások. Meg kell jegyezni azonban, hogy a legnagyobb bevételi tétel, állami vállalataink befizetése, elmaradt a tervezettől. Az önköltség csökkentési tervek nem valósultak meg, ez részben a kedvezőtlen Időjárással függ össze, de azt is jelzi, hogy a termelékenység növelése, a munkaszervezés, a technológiai és munkafegyelem megszilárdítása nem állott kellően előtérben. 46 milliárd forint a beruházás összege Nemzetközi fizetéseink mérlege általában a tervnek megfelelően alakult, azonban a kenyér- és takarmánygabona termés kiesése jelentős, előre nem számított importot tett szükségessé. Mivel az európai országokban általános volt a rossz termés, főleg tengerentúli, tőkés országokból kellett a hiányzó részt pótolni. Ezért, valamint a kohó- és gépipar exportteljesítményének lemaradása miatt az előttünk álló időszakban népgazdaságunk központi kérdése az export, ezenbelül a konvertibilis devizát biztosító .kivitel fokozása. 1964. évi népgazdasági tervünk a fejlődésnek az előző fürtnél valamivel nagyobb ütemével számol és a nemzeti jövedelem mintegy 7 százalékos növelését Irányozza elő. Az á’lami ipar termelésének növekedése meghaladja a 7 százalékot Az átlagosnál gyorsabban nő a vegyipar. A villamos energia, a gépipar, valamint az építő- anyagipar termelése. Az ipar exportszállításának a termelés növekedésénél nagyobb mértékben kell emelkednie A mezőgaadiasáigi termelésben 5 százalékos növelést tűztünk ki célul. A beruházásokra előirányzott 46 milliard forint körülbelül 10 százalékkal haladja meg az előző évit, ezenbelül jelentősen nőnek a mezőgazda- sági és a vegyipari beruházások, valamint a lakás- építkezések. Tovább növekszik a lakosság reál- jövedelme is. E tervelőirányzatokon épül fel 1934. évi költségvetésünk. A költségvetés bevételeinek fő összege 92,9 milliárd forint, 8,5 milliárd forinttal több az előző évi teljesítésnél. Hasonló mértékben nőnék a költségvetés kiadásai. A többletkiadásokból beruházásokra 2,7 milliárd forint, a termelőszövetkezeteknek nyújtót* hitelek, valamint hozzájárulások növekedésére 1,9 milliárd forint jut. A közületi intézmények kiadásainak emelkedése 3,1 milliárd forint, amiből a szociális, egészségügyi és kulturális célokra 1,9 milliárd forint jut. Államháztartásunk 1964. évi előirányzatai reális, de nem könnyű feladatokat tartalmaznak. A beruházások és a közületi fogyasztás növekvő igényeivel az elmúlt évben nem tartott lépést állami vállalataink befizetéseinek emelkedése. Szükséges, hogy a költségvetés e legfontosabb bevételi forrását terveinknek megfelelően maradéktalanul realizáljuk. Szükséges az is, hogy a beruházásoknál, valamint az intézmények gazdálkodásában az eddiginél szigorúbban alkalmazzuk a takarékosság elvét. Ezért a kormány takarékossági intézkedéseket határozott el, amelyek szerint a Vállalatoknál és a közületeknél a létszám- növelés mértékét redukálni kell és a beruházásoknál a közületi kiadásoknál megtakarításokat kell elérni a® eredetileg tervezettel szemben. — mondotta a miniszter majd így folytatta: Előtérbe kerül az önköltség és a termelékenység Államházftartástmk bevételeinek 81,2 százalékát a vá halatok befizetései adják, így a terv és a költségvetés végrehajtásának egyik legfontosabb előfeltétele, hogy e bevételeket fokozzuk, hogy az önköltségcsökkentést és különösen a termelékenység növelését jobban előtérbe állítsuk. Gazdasági fejlődésünknek ugyanis olyan fokára jutottunk el, amikor a munkaerőgazdálkodásban új helyzet bontakozik ki. A mezőgazdaságból nyerhető utánpótlás lehetőségei sokkal kisebbek az eddiginél. A termelőszövetkezetek gazdálkodásának javuláséval, a jövedelmek növekedésével egyidejűleg számos dolgozó megy vissza a faluba a városi munkahelyekről. A fiatalokbói adódó utánpótlási lehetőségek szintén szűkültek, mivel ifjúságunk egyre nagyobb része tanul hosszabb ideig. Alapjában véve ezek pozitív jelenségek, de azt jelentik, hogy a termelés növekedését a létszámemelés helyett egyre inkább csak a termelékenység növelésével biztosíthatjuk. A nemzetközi összehasonlítások azt bizonyít iák- hogy számos iparágunkban alacsony a termelékenység színvonala. A termelékenység növelésében döntő szerepe van a beruházásoknak, a műszaki fe üe ztés- nek. Azok a hatalmas összegek, amelyeket az ipar és a mezőgazdaság beruházásaira fordítunk, éreztetik is hatásukat. Nem kisebbek azonban azok a tartalékok sem, amelyek a jobb üzem- és munkaszervezésben, a technológiai és munkafegyelem erősítésében rejlenek. Sokat tehetnénk például a termelékenység növeléséért a belső szállítások és rakodások gépesítésével. Vállalatainknál e munkák ma jelentékeny férfi munkaerőt kötnek le. Az ilyen rakodó, cipekedő munkára egyre kevesebben vállalkoznak. A gépesítés viszont messze van attól a színvonaltól, amely általános fejlődésünknek megfelelne, holott e gépek nem tartoznak a legbonyolultabbak közé. Érdemes erre a feladatra a KGM területén nagyobb erőt összpontosítani. A közlekedésben e probléma talán még nagyobb jelentőségű. A munkaerőhiány az elmúlt évben elsősorban az építőiparban mutatkozott, s a tervezetthez képest a létszám évi átlagban 4—5 százalékkal volt alacsonyabb. Ugyanakkor a nem megfelelő szemezés, anyaghiány és egyéb okok miatti állásidők az összmunkaidő 25—30« százalékát tették ki. Ebbél 12 százalék körüli az úgynevezett elkerülhető vesztesség- idő. A munkát kevesebb helyre kell összpontosítani, ez egyéb előnyök mellett a folyamatos munkavégzést Is jobban biztosítja. Nagyobb figyelmet kell fordítani az adminisztráció szervezésére, az üevvitelgépesí- tésre, már csak azért is, mert az új szervezetben az adminisztratív dolgozók létszáma nem egy helyütt indokolatlanul megnövekedett, Uj, modem üzemeinknél az irodai munkát is korszerűen kell szervezni. Ha torozottá b b vezetést Néhány szót a munkafegyelemről. A dolgozó emberek nem egyformák. Egyesek ön- maguktól maximális teljesítményt nyújtanak, mások átlagosan dolgoznak, vannak azonban o’vanok is, akik a munkavégzés terén nem dicsekedhetnek valami ragy öntudattal. Ez utóbbiaknál a vezetésnek határozottabban kell eljárnia: ha a nevelő lmunka, az anyagi előnyök megvonása nem veret ered- ménvre. végső soron az elbocsátástól sem szabad visz- szariadni. A munkafegyelem erősítése a dolgozók döntő töhbeéeében pozitív hatást vált ki, b. munkások és alkalmazottak zöme nem nézi jó szem>""i a „lógósokat.” A szervezettség és a fegyelem javításában nagy szerepe van az „alsó parancsnoki karnak” a részlegvezetőknek, művezetőknek, csoportvezetőknek, akiknek minden segítséget meg kell adni e tevékenységükhöz. A népgazdasági terv eredetileg a tárcák igényei alapján a létszámok növelésére 112 ezer főt irányzott elő. A létszám üyen méretű emelése azonban azt jelentené, hogy a termelésfelfutás nem kielégítő mértékben táplálkozra a termelékenység növeléséből. Az ismert munkaerőhelyzet is alátámasztja, hogy e téren takarékoskodnunk kell. Ezért határozott a kormány úgy, hogy az öseziétsaím fél százalékával mérsékelni kell a felfutást. Ez szerény követelmény. Meggyőződésünk* hogy ennél lényegesen nagyobb tartalékok rejlenek vállalatainknál és ezeket mielőbb felszínre kell hozni. A foglalkoztatottak saáma így is mintegy kilencvenhatezer fővel nő. A szocialista munkabrigádok ragyogó példái bizonyítják, hogy milyen teljesítményeket lehet elém! a munka szervezettségében, a termelékenység növelésében. A pénzügyminiszter ezután hangsúlyozta, hogy a vállalati gazdálkodásban és a termelés irányításában fokozottan figyelembe kell venni a szükségletekkel, a felhasználók, a vevők érdekeit. Elsősorban a termékek jó minősége és korszerűsége fontos követelmény. Tervezési és tervszerződési rendszerünkben a jelenleginél nagyobb lehetőségeket kell biztosítani a bel- és külkereskedelmi szervek, a beruházók. általában a felhasználók követelményeinek érvényesítésére. Biztosítani kell azt, hogy a termelés rugalmasabban Igazodiék n szükségletekhez. Ez lényeges eleme ánnak, hogv azokat a negatív tendenciákat, ametvek n készletek Télduzzasztásában itt-ott mutatkoznak, mielőbb megszüntessük. Mi írni adottságaink olyanok, hogv arárvlag nagy külkereskedelmi forsra’mat bonyolítunk le, e kérdések különösen fontosak a kivitelre termelt cikkeknél. Nagyobb gondot az export termelésre A külkereskedelmi érdekből fontos és sürgős beruházásoknak megkülönböztetett helyet kell biztosítani az előkészítés, a jóváhagyás és a megvalósítás tekintetében. A Magyar Nemzeti Bank és a Beruházási Bank az elmúlt év során szé’es körűen megvizsgált néhány olyan jelentős beruházást, amelynek célja importanyagok termelésé. illetőleg exportcikkek gyártása. A jő tapasztalatok mellett feltárták, hogy ezeknél a fontos beruházásoknál is gyakori a kivitelezés nagymérvű ' elhúzódása, ha csupán a vegyipar három nagy beruházását: a borsodi pve üzem bővítését a Tiszai Vegyi Kombinát nitrogén műtrár gyát és a BVK bővítésének második ütemét nézzük, minden egyes hónap késedelem több tucat millió devizaforint értékű tennék importjának fenntartását teszi szükségessé. Szükséges, hogy valamenj* nyi érdekelt gyárunk Kü 3a intézkedési tervben is íelméfu (Folytatás a 2. oldalon.)
