Kelet-Magyarország, 1963. december (20. évfolyam, 281-304. szám)

1963-12-06 / 285. szám

Verdi „Attila“ című operája Londonban

A londoni Sadler' s Wells Színházban új . fordításban nagy sikerrel felújították Verdi ..Attila” című fiatalkori operáját.

A hunok királyát Mo Inttyre Űj-Zéland-i basszista, Odabella szerepét pedig Rae

Woodland angol szopránénekesnő énekelte.

Odebella a darab hősnője, aki megöli a hunok királyát és ezzel megmenti Ráír át.

I világ legrégibb gyorsírás! szakkönyvtára

Drezdában, a világ legrégibb és legnagyobb gyorsírási szakkönyvtárában 40 ezer kötetet őriznek a gyorsírás fejlődéséről és különféle gyorsírási rendszerekről. A könyvtár közel negyven ország szakembereivel áll öszszeköttetésben és nemzetközileg ismert kútforrása a gyorsírással foglalkozó szakembereknek. Még olyan különös kívánságnak is eleget tud tenni, hogy tankönyvet kölcsönözzön a burmaá gyorsírás elsajátításához.

Üj táncszámokkal készül fellépésre a turricsei művelődési ház együttese. Papp Erzsé bet és Szegedi Margit egymásnak segít az öltözködésben,

Foto: —Hammel—

ÚJ n&öcfois.

Keli-e táuccsoport? — Messze az üzem a várostól

A „Ki mit tud44

Á Vörös Október' Férfiruhagyár nyíregyházi üzeme két műszakban háromszáznegyven dolgozót foglalkoztat. Hogyan szórakozik, kulturálódik a gyár 289, városban élő dolgozója ..házon belül*’, milyen kulturális lehetőségei vannak ennek a Nyíregyházán nagynak számító üzemnek?

RÉGEN ÉS MOST

A kérdésié a KISZ-titkár ásd nem éppen megnyugtató választ.

— Most nem dicsekedhetünk. Most már csak egy zenekarunk van. Volt egy színjátszó csoportunk, űé megszűnt. Volt egy táncesopórtünk is, az is megszűnt; A lányok férjhez mentek vagy menyasszonyok lettek, s férjük, vőlegényük nem engedi szerepelni őket. Pedig a tánccsoport jó volt, két oklevelet is kapott. A város már nem igényli annyira az üzemi kultúrcsoportok munkáját, mint ezelőtt! Régen? Regen alig múlt el hónap anélkül, hogy ne hívtak volna valahová bennünket. Hol a bevonuló fiataloknak táncoltunk, hol kultúrversenyea szerepeltünk;

— A ira" fiataljaink js igényesebbek lettek. Inkább beülnek a („Koronába0 esténként, mintsem kijöjjenek ide, * Gusszevba táncolni, szerepelni. Messze vagyunk a várostól — ez az igazság.

Vajon tényleg csak azért nem járnak el a gyári fiatalok saját rendezvén veikre, mert az üzem messze esik várostól? .

FELÉBREDT AZ IGÉNY

Csak táncolni — hiszen most ez az egyetlen belső tehetőség van jól kihasználva a gyárban — nem érdemes kijárni. Annál inkább nem, mert a kultúrterem, amely lényegében ebédlő, nagyon kicsi. S egy-egy klubesten úgy megtöltik a Gus'zev-'telepiek, hogy táncolni is alig lehet benne. Ilyen körülmények közt természetes, hogy a fiatalok inkább a „Koronát” választják.

A gyár szakszervezete most új felszerelést ígér a I ánccsoportnak, ha újra megalakulnak. Érdemes-e jelentős összeget költeni erre a •Sr*?

Az Öntevékeny művészegyüttesek létrehozására és szerepeltetésére azért volt szükség, hogy az együttesek és közönségük alapjaiban megszeressék a kultúrát, kulturális igényüket felébressze. Ez immár megtörtént, s az együttesek szerepét fokozatosan átveszik és gazdagítják a

művelődés új formái, amelyeket a férfiruhagyárban is

meg kell honosítani.

VETÉLKEDŐ

FIATALOK

' Mik ezek az új formák? A mai kultúimunka formái elsősorban a tv-, a film- és a színház nyújtotta lehetőségek jó kiaknázásán alapszanak.

Ha a tv-ben, moziban, színházban egy-egy jó műsor

lesz, meg kell szervezni a

műsor nézését, és alkalom adtán ankéton megbeszélni a látottakat. Csak így tudjuk

tovább növelni dolgozóink

kulturális igényét és ízlését.

Nem teljesen új ez a módja a kultúrmunkának. Hiszen sok üzemben, á Vörös Október Férfiruhagyárban is rég óta alkalmazzák. De nsm eléggé rendszeresen, és_ ankétok nélkül.- ,j

A másik új forrná is helyet kapott már régebben; a .kultúrmunkában, sőt, a férfiruhagyárban már új módon szervezik, csinálják ezt. A szinte már csömörig népszerű „Ki mit tud?” vetélkedőkről van szó. Ennek a sok hasznú, élvezetes játéknak egy egészen hasznos formáját találták ki és játszották egyszer kétszer a ruhagyári fiatalok. A hagyományos anyagot (irodalom, művészet, politika) a gyári munkaismerelekkel bővítették, s a vetélkedő fiatalok abban is versenyeztek, hogy ki tud többet a maga szakmájának munkafogásairól, jövőjéről! Ezt feltétlenül folytatni kell, hiszen nagyban hozzá járul a dolgozok kulturális nívójának emeléséhez.

_ Ratkó József

VADÁSZ FERENC: |

Atizeinirmidik tel

15.

SaLlai kinézett az ablakon, szemben a túloldali ház kapujával.

— Olyan, mint a cirkli a börtönajtón — mondta.

Csak ott az őr nem leshet úgy, hogy észre ne vennéd.

— Engem inkább a töklámpára emlékeztet — felelte társa, akinek arcát elfedte a szobára ráterülő homály. Gyerkőc koromban Szombathelyen nagy behemót selyem tökbe szem, száj és orrlyukat fúrtunk kivájt belsejébe égő gyertyát tettünk, így ijesztgettük egymást.

— Tréfálkozom — mosolyodott el Sallai —, azt hiszem, onnan nem fenyeget semmiféle veszély.

A harminckettes számú ház emeleti ablaka mögött folyt az ebéd utáni beszélgetés. Gyorsan sötétedett.

Koszper bajos szobafestő bérelte a huszonkettes lakást. Korábban Zuglóban lakott, a Várna utca négyben. Ott sokszor felkereste sógora, Simon Lajos, aki a bőripariaknál a baloldaliak csoportjához tartozik. Gyakran jött másod-harmadmagával, többnyire olyankor, ha társaival nyugodtan, biztonságban akart beszélni.

Simon egy alkalommal Kiss Károllyal érkezett. akiről Koszper tudta, hogy fontos tisztséget visel a kommunistái: között. Akkor leültek négyesben — őt és a feleségét, Simon Lajos nővérét is hellyel kínálták maguk mellett. Máskor nekik az volt a dolguk, hogy csendben elvonuljanak, magukra hagyják vendégei! két. Ezúttal — úgy tűnt — ők voltak a legfontosabb személyek. Arról volt szó, hogy űj, alkalmasabb lakást kellene szerezni, tágasabbat, ahol feltűnés nélkül rendszeresen találkozhatna néhány fontos ember. Á festő és felesége tudták, mit kell tenriiük.Rövidesen kibérelték az új lakást, a Thék Endre utcait.

Az asszony ebédet főzött, két-három bejáró kosztosnak. Sallai Imre mindig egy óra tájban jött. Nem tudták, sose kérdezték, hol alszik, hol a bejelentett szállása.

A Család utca és a Villám utca sarkán állt a földszintes ház ahol „Kovács Dénes könyvszakértő” lakást bérelt.

Amikor -Koszpemé elé tette a gőzölgő levest, azt mondta: Vigyázzon Gabi, nehogy megégesse a nyelvét.

Ebben a lakásban Gabinak szólították Sallait. S ha valakinek eszébe jut a foglalkozásáról érdeklődni, arra is választ kapott volna: „zeneszerző”.

Zeneszerző?

— Ha tényleg az lennék — mondta Fürst Sándornak, úgy lehet megzenésíteném Lukács Laci versét, a Piros-t-En nem tudom, — idézte — miért beszélünk szavakkal. Nem érthetőbb-e. ha valami piros?

És nem szürke?

Elfelejtettük gyermeknyelvün[ket

asért ejtünk ki szavakat, főnevek szürkülnek ajkainkon, amelyeken pedig rózsáll a vér. Ez a vers is, ha nem fekete de piros festékkel nyomnák, százszor szebb lenne.

Szép vers — ismerte el Fürst. — Ha nem is épper. dalszövegnek való.

— No, csak mondom — nevetett Sallai. — Persze, igazad van.

Egy ideje Fürst Sándor is ott ebédelt Koszpeméná! Mindenki azt hitte — a rendőrség is, — hogy külföldön van. öt ebben az időben Kövessy György tanárként emlegették. De csak ott, a Thék Endre utcában. Mégis, ott is azt kívánta, hogy Gyuszinak szólítsák. Azt mondta, megszokta ezt a nevet.

Bonyolult úgy élni, hogy mindig, minden pontosan öszszevág'jon, a helyén legyen. Fürst így élt. Erőteljes fiatal férfi volt vidám, olykor harsogóan jókedvű. A pártfegyelein egy másfé'e magatartást kényszerített rá: komolynak, megfontoltnak, kiszámítottnak kellett lennie, olyannak, , aki jóelőre számat vet minden lépésével, minden tettével. A Tűzoltó utca harmincötben lakott: ott viszont Bradí György házitanítónak ismerte a lakásadóia.

Már 1926. óta a KMP tagja volt, de a szociáldemokrata pártvezetőség nem tudott erről, úgy tartották számon, mint-a baloldali csoport tagját. Ismerték jó szervezőkészségét, tisztelték tudását: egészen fiatalon he’yettese volt a szociál demokrata Rendező Gárda élén Stromfeld Aurélnak, a monarchia főtisztjéből a Tanácsköztársaság hadseregének vezérkari főnökévé lett nagy szeiní katonának.

A Miskolci Nemzeti Színház bemutatója Nyíregyházán

A Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban a Miskolci Nemzeti Színház színre hozta Szűcs—Bágya—Szenes szerzői trió mai tárgyú vígjátékát. Magának a darabnak a mondanivalója nem sok: egy pesti garzonlakás két bájos főbérlője, Judit és Piri táviratban értesül a kedves, de igén fárasztó Teri nagynéni váratlan érkezéséről. Sok probléma merül fel ennek kapcsán, elsősorban Judit részéről, aki tervező mérnök, és határidőre kell szállítania egy napközi otthon terveit. Teri néni túláradó szeretete mindkettőjük munkáját, de szórakozásait is egyaránt gátolná. Egyetlen megoldás a kényszerű „társbérlet” elkerülésére az, hogy egy véletlenül odatévedt félszeg bakteriológus, Szabó Balázs, a női könnyek hatására elvállalja az ál férj szerepét. Pereze, ez nem olyan egyszerű... Sok, sok vidám buktatón keresztül jutunk el az utolsó, legnagyobb akadályig, amelyen a nők szerencsésen átjutnak, de szegény Szabó Balázs „elbukik”, az ál férjből igazi férj lesz. £z másképpen nem is történhet, hiszen a darab címe: Elveszem a feleségem.

A darabban jó lehetőségek kínálkoznak kabinetalakításokra. Máthé Éva, Jászai-díjas új oldalártól mutatkozott be: Piroska szerepében mértékletesen;. bájosain humorizált, Telessty Györgyi félénk férfiakkal szemben bátortalan mérnöknő alakításán sokat derültünk.

Szabó Balázs szerepében Szokolay Ottó igen jól formálta meg az ügy efogyott, nőktől félő tudósjelöltet, aki egy nagyvilági nőnek kerül a hálójába. Végig megtartotta szerepének megfelelő mértékletességét, és pontosan így vált az előadás fő erősségévé. Virágh Ilona Zsokéja élethű volt. Sikerült színpadra állítania a tipikus pesti érdeknőt, Sallós Gábor Elemérje sok helyzetkomikumon keresztül gyakran volt a nevetés tárgya, de az író is légüres térbe helyezte ezt a színpadi figurát, s az érzett áz alakításon.. Nádassy Anna Teréz nénije és Takács Lajos Tivadar bácsija ügyes figurák voltak, igen alkalmasak arra, hogy a régebbi ge neráció is megkapja a darabban a magáét. Győr vári János kitűnő pincér alakítását is meg kell említeni.

A színészek játéka mértéktartó volt, humorizáltak, de nem bohóckodtak. Az előadás elejétől végig egyenletes tempóban gördült. Ütő Endre díszletei szépek, hangulatosak voltak. Példa arra hogy kis színpadon is lehet komoly díszleteket beépíteni, és aránylag gyors színváltozást produkálni. Egyébként a darab jó kiállítása, beleértve a díszletek gazdagságát, a Miskolci Nemzeti Színházra általában jellemző. A darab hamarosan újból a nyíregyházi közönség elé kerül.

Or. Arató István

Saljai nem járt társaságba, nem volt baráti köre. Ez ekkortájt Budapesten ilyen helyzetben nem is lett volna lehetséges. Pedig nagyon szere tett barátkozni, akkor volt a legboldogabb, ha kitárulkoz hatott az emberek előtt, s azok is őszinték voltak hozzá. Moszkvában, Hamburger Jenő lakásán sokszor éjszakákon át beszélgetett a házigazdával, Karikás Frieivel és egy-két más, szívéhez közelálló ember rél. Vele volt Pallós Margit is. az élettársa. Ezeken a moszkvai beszélgetéseken sose mulasztották el, hogy rágyújt sanak valamelyik magyar nótára. Csak hangfogóval persze, hogy a szomszédokat ne zavarják. Kicsinyek voltak még a moszkvai lakások, e’éggé zsúfoltak. nagy tapintattal kellett viselkedniük az embereknek egymás iránt.

Budapesten idegen, ellenséges világ vette körül Sallait, Egyszer mégis ■ elment Lukácsékhoz a Család utca ötbe. A fiatal költőt és feleségét Fürst révén ismerte. Kedves, | rokonszenves emberek voltak. Jólesett velük elbeszélgetni irodalomról, művészetről. Ritkán adódott ilyen alkalom az illegalitás nehéz körülményei között. De kellett ez is, mint a friss levegő, mint a fény.

Sallai újra elhúzta a függönyt. A nagykapu mellett keskeny, üveges boltajtó mögött képkeretező szorgoskodott. Ritkán nyomta le megrendelő a kilincset, későn nyitott, korán zárt. Kihalt volt a Thék Endre utca, havas eső szitált.

Még egy látogatást tett Sallai az előző napokban: elment Szabó Ferenchez, a zeneszerzőhöz. ö valóban az volt: zeneszerző. Fürst Sándor is ott volt. Egy egész estén át József Attiláról beszélgettek: milyen ember ez a furcsa, fiatal költő, sok-sok ellentmondásos megnyilatkozásával. Voltak, akik dicsérték, akadtak, akik rosszat beszéltek rá. Saljainak az volt a véleménye: Attila

igazi művész, jó elvtárs, a munkásosztály költőié. Szilárdan eltökélte, hogy megvédi őt azoktól, akik bizalmatlanok voltaic iránta, akik szektás ridegséggel elfordultak tőle. hamis, rágalmazó szólamokkal akarták elleplezni, hogy ..a térdéig sem értek”. Ezt Sallai mondta, nagyon találóan.- Ezen a megbeszélésen határozták el: pártmegbizatást adnak József Attilának, indítson új irodalmi lapot, mert Madzsarék Társadalmi Szemlé-je nem pótpija az űrt, ami a 100 százalék megszűnése óta, tátong. Ez a lap — Madzsané

— jellegénél fogva nem közölhetett verset, elbeszélést, novellát, a „Forrás’’ pedig egymaga nem volt képes kielégíteni a szocialista irodalomra szomjazó munkások .— különösen a' fiatalok; — igényét.

Sallai beszélt a költővel. A szemináriumokat szépen leépíted, átadod másnak — mondta neki. — A szerkesztői munkakörre nincs nálad rátermettebb, ez most fontosabb minden másnál.

Elhatározták: az új lap eíme: Front lesz.

Attila a megbeszélést követő hetekben lázas lelkesedéssel látott munkához, gyűjtötte az első szám anyagát Illyés Gyulától, Nagy Lajostól,, dr. Schönstein Sándortól, Gereblyés Lászlótól, Kodolányi Jánostól kapott kéziratot. Az első számba zászlónak szánta a Munkások című versét.

. .. igyen készül a világ, ahol a munkásság majd

[a sötét gyárra, világítón kitűzi zászlaját.

Ez volt a vers első változatának befejezése. Attila később átírta, mért. a Front első kinyomott számaira lecsapott a rendőrség, elkészült példányait a nyomdából egyenesen a Zrínyi utcai főkapitányság pincéjébe szállította.

Fürst Sándor arra készült, hogy hamarosan elutazik. Berlinbe hívták. Úgy volt, hogy előreláthatólag május elsejére jön vissza. De Budapesten volt már — ezekben a napokban érkezett — Frjci.

Az illegális munka nem ismert szén ti mental izmus t. De Sallai nem titkolta meghatott örömét, hogy újra találkozhat, együtt dolgozhat majd Karikással. Öt esztendővel idősebb volt nála ez az erőteljes, széles vállú, magyaros bajuszával, izmos vállaival, dús hajfürtjeivel. Olyan volt akár egy földgömböt tartó Atlasz.

Míg Sallai Becsben. Moszkvában. Pokrovszkban dolgozott, Karikás Párizsban' élt Virágb Ferenc néven. Szoros kapcsolatot tartott, rendszeresen tárgyalt a „gróffal” — Károlyi Mihállyal, — akit levelezésükben — nehogy bajba keverjék — Galambos néven emlegettek.

Karikás Látós Gábor néven bérelt szobát a Lónyay utca ötvennyólcban az ötödik emelet hármas számú lakásban Ziehn Alfrédné tanítónőnél.

A Thék Endre utcában mindig ebéd után láttak munkához. Koszpemé már ismerte a szokásukat. Amikor leszedte az edényt az asztalról, Gabi és Gyuri bezárkóztak, iratok fölé hajoltak, írtak. Máskor elmerültek papír és levélkötegek tanulmányozásába. Ilyenkor vigyázni kellett, hogy senki ne zavarja őket.

Ezúttal nem kezdtek munkához. Vártak valakit. Gabi jóelőre megmondta, ha megérkezik, kopog és azt mondja „Sándor küldött".

Kopogtak. Koszper Lajos nyitott ajtót, ő érkezett, akire vártak. Nagy volt az öröm. Gabinak is, az érkezőnek is könnyes lett a szeme.

(Folytatjuk)

1963. december i.