Kelet-Magyarország, 1963. december (20. évfolyam, 281-304. szám)

1963-12-22 / 299. szám

Hruscsov elvtárs nyilatkozata a nemzeti felszabadító mozgalomról

«folytatás az I, oldalról.)

Egy másik dolog is — jegyezte meg Hruscsov. — A szocializmust nem lehet kommunistaellenes pozícióból felépíteni, nem lehet közben szembehelyezkedni azokkal az országokkal, amelyekben a szocializmus győzelmet aratott, nem lehet üldözni a kommunistákat, akik önfeláldozóan harcolnak országaik nemzeti felszabadításáért, az új társadalmi rendszerért, a társadalmi haladásért.

Miben látja az imperializmus gyarmati politikájában alkalmazott új formák és módszerek veszélyességét?

Az egyes gyarmati rendszerek megszüntetése — jelentette ki válaszában Hruscsov — még nem jelenti a gyarmati rendszer egészének megszüntetését, A felszabadult országok többségében az imperialista monopóliumok uralkodó pozíciókat tartanak még kézben, elsősorban a gazdasági életben, és a dolgozók kíméletlen kizsákmányolásával roppant profitot vágnak zsebre, amely közgazdászok számításai szerint évente mintegy 5 milliárd dollárra tehető. A monopóliumok a gazdaságilag elmaradt országoknak háromszoros áron adjak el az iparcikkeket, ugyanakkor fillérekért vásárolják fel az ásványi és a mezőgazdasági nyersanyagot Ily módon évente csillagászati összeget — további 14—16 milliárd dollárt — vándoroltatnak páncélszekrényeikbe.

Ezután kifejtette a neokolonializmus néhány ismérvét. Rámutatott, hogy a neokolonialisták mindenek előtt szeretnék fenntartani, sőt fokozni ellenőrzésüket a felszabadult országok gazdasági fejlődése fölött. Az imperialista monopóliumok lázas ütemben hatolna be ezekbe az országokba, behálózzák és maguk alá rendelik a helyi tőkét. Az imperialisták makacsul próbálkoznak azzal, hogy mindenütt saját ügynökeiket juttassák hatalomra, igyekszenek a felszabadult országokat bevonni reakciós regionális szövetségekbe, megtartani területükön az idegen katonai támaszpontokat

A neokolonialisták sokszor arra hivatkoznak, hogy ők a Szovjetunió befolyásával szemben védelmezik ezeket az országokat. Merő hazugság!

A mai kolonializmus fő támasza az észak-amerikai imperializmus, amely gyarmati terjeszkedést hajt végre Latin- Amerikában, Ázsiában és Afrikában, kiszorítva onnan a korábbi gyarmatosítókat. A fajüldözők magában az Egyesült Államokban folytatják a faji megkülönböztetés szégyenletes gyakorlatát, kegyetlenkednck a néger tömegekkel, amelyek igazságos harcra keitek szabadságukért elemi emberi jogaikért.

A felszabadult országokra — folytatta Hruscsov — súlyos veszélyt jelent más országok Imperialistáinak, különösen pedig a nyugatnémet és a japán monopóliumoknak a gyarmati terjeszkedés.

A kolonializmus új formálnak és módszereinek veszélyessége mindenekelőtt abban áll, hogy itt álcázott formákról és módszerekről van szó. Korábban sokkal könyebb volt az ellenséget felismerni — állapította meg Hruscsov. — Ma valamilyen „segélyszakértő”, tekintélyes üzletember, gazdasági vagy katonai tanácsadó, a „békehadtest” legénye, avagy a nemzetközi valutaalap biztosa tógája mögé bújik.

— Nincs-e ellentmondás a békés együttélés politikája és a nemzeti felszabadító harc között? — tették fel a kérdést Ilruscsovnak az afrikai lapok szerkesztőségei.

— Úgy gondolom — jelentette ki Hruscsov —--, hogy erre a kérdésre máris meggyőző választ adott maga az élet, adtak a nemzeti felszabadító mozgalom tapasztalatai. Az a

1963. december 22,

tény, hogy a népek a politikai függetlenségért vívott harcukban a legszámottevőbb sikereket a háborút követő időszakban, vagyis abban az időszakban érték el, amelyet lényegében a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélése. jellemzett, sokatmondó.

A békés együttélés viszonyai között, több mint ötven új nemzeti állam jelent meg a világtérképen. Marxista szempontból semmi váratlan nincs ebben, ez teljesen törvényszerű. A különböző társadalmi rendszerű országok békés együttélésének elve távolról sem jelent megbékélést az imperializmussal, nem jelenti a forradalmi harc tompítását, a nemzeti felszabadító mozgalom felgöngyölítését. Ez az elv a különböző társadalmi és politikai rendszerű államok viszonyára vonatkozik.

Merőben más dolog — fűzte hozzá a szovjet kormányfő — a tőke elleni osztályharc, a nemzeti felszabadító harc. Ez mindegyik nép saját belső kérdése, amelyet ő maga old meg. Természetesen vannak olyan emberek, burzsoá politikusok, sőt olyan személyiségek is, akik szocialistáknak nevezik magukat, akik szeretnék, ha a békés együttélés erre a területre is kiterjedne. Ezek az emberek gyengíteni igyekszenek a népek felszabadító harcát, az imperialistákkal és a gyarmattartókkal szemben. Gyengíteni igyekszenek a dolgozók osztályharcát a kapitalizmus ellen.

Marxistáid—leninistáik közül — ha gsúlyozta Hruscsov

— soha seid nem értelmezte úgy a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttélését mint a status quo fenntartását, mint valamiféle megbékélést az imperializmussal, mint „menlevelet“ • nemaeti és társadalmi felszabadulást célzó forradalmi folyamatokkal szemben. Ezt az elvet senki sem terjesztette ki az imperializmus és az elnyomott népek közötti viszonyra.

Mindig elleneztük és ellenezni fogjuk — hangsúlyozta Hruscsov — a kizsákmányolok és kizsákmányoltak, az elnyomók és az elnyomottak közötti békés együttélést Ugyanígy teljesen alaptalan minden olyan próbálkozás, hogy a leszerelési harcot úgy tüntessék fel, mint az imperializmus ellen felkelt népek lefegyverzésére irányuló törekvést Világos, hogy a leszerelés főként azoknak a nagyhatalmaknak fegyvertárára vonatkozik, amelyek a fegyverzet zömét összpontosították saját kezükben. A gyarmatok és a felszabadult országok népei csak nyernek, ha az imperializmus hadigépezetét leszerelik, ha megszüntetik az imperialistáknak az 6 területükön elhelyezett katonai támaszpontjait

— Kifcjthctnc-e még egyszer az ön álláspontját a népek gyarmatosítás-ellenes harcának békés és fegyveres formáiról? — szólt a következő kérdés.

Hruscsov válaszában többek között ezeket mondotta:

Mindenekelőtt szerelném leszögezni, hogy nincs minden ország és minden nép számára egyetemesen érvényes recept. A harc egyik vagy másik formájának alkalmazása a konkrét feltételektől, elsősorban a gyarmattartók és lakájaik ellenállásának fokától függ. i

Mi, marxisiák—leninisták

— jelentette ki Hruscsov — azt tartjuk, hogy a népek nem saját jószántukból ragadnak fegyvert, hullatják vérüket. Erre a gyarmattartók erőszakos fellépése kényszeríti őket és amikor egy nép kénytelen fegyveres harcot kezdeni, minden internacionalista kötelessége, hogy minden segítséget és támogatást megadjon neki. Ez a mi álláspontunk a népek fegyveres nemzeti felszabad! to harca kérdésében.

— Milyennek látja a szocialista államok és a felszabadult országok közötti

kapcsolatokai, valamint ezek fejlődésének kilátásait?

Az imperialisták valóban sokért nem adnák, na elszigetelhetnék a felszabadult országokat a szocialista közösségtől. Az imperialisták képtelenek megakadályozni az együttműködés bővülését a fiatal nemzeti államok és a szocialista világ között.

A történelem — folytatta Hruscsov — nem kevés olyan államközi szövetséget ismert, amely az érdekek ideiglenes egybeesésén, esetleges diplomáciai kombinációkon alapul. Múlt az idő, és az ilyen szövetségek széthullottak, feledésbe merültek. A szocialista közösség és a fiatal nemzeti államok, a nemzeti felszabadító mozgalom kapcsolatai azonban másfajta alapra épültek. Ez az alap az alapvető érdekek közössége.

Mi ebben a kapcsolatban nem keresünk a magunk számára semmiféle előnyt — szögezte le Hruscsov. — Nekünk nincsenek katonai támaszpontjaink és ml nem akarunk ilyen támaszpontokat a felszabadult országok területén. Nem törekszünk arra, hogy ezeket az országokat katonai tömbökbe vonjuk. A szocialista államoktól, társadalmi rendszerük természeténél fogva, merőben idegen a népek leigázására és kizsákmányolására irányuló törekvés.

A szocialista országok népei és az önálló életútra lépett népek kapcsolatai előtt nagy jövő áll — jelentette ki Hruscsov.

— Hogyan értékeli a szocialista államok és a felszabadult országok gazdasági együttműködésének jelentőségét és kilátásait?

— hangzott a következő kérdés.

A szocialista államok és a felszabadult országok gazdasági együttműködésében nézetem szerint a legértékesebb az, hogy ez az együttműködés segíti a felszabadult országok népeit nemzetgazdaságuk alapjának felépítésében, a gazdasági függetlenség megvalósításában — jelentette ki Hruscsov, majd így folytatta:

Jelenleg a Szovjetunió segítségével mintegy 500 ipari és egyéb objektum épül az ázsiai, afrikai és latin-amerikai országokban. A felszabadult országok gazdásági fejlesztésének szükségleteire fordított szovjet hitelek és egyéb átutalások összege majdnem hárommilliárd új rubelt tesz ki. Több mint 400 ipari üzem és egyéb objektum készült el vagy épül Csehszlovákia, az NDK, Lengyelország, Bulgária, Románia, Magyarország segítségével. Gazdasági segítséget nyújt a felszabadult országoknak a Kínai Népköztársaság is.

Helytelen dolog volna azonban — folytatta Hruscsov — csupán e számokból és nem a segítség jellegéből, valamint célkitűzéseiből, a népek gazdasági függetlenségi harcában betöltött szerepéből kiindulva meghatározni a szocialista államok segítségének igazi jelentőségét. őszintén segíteni akarunk ezeknek az országoknak abban, hogy saját lábukra állhassanak, megvalósíthassák a gazdasági felszabadulást, felépíthessék korszerű iparuk alapjait, erős állami szektort hozhassanak létre, amely megbízható eszköz a külföldi monopóliumok behatolása elleni harcban.

— Hogyan értékeli ön a fiatal nemzeti államok szerepet napjaink nemzetközi politikájában és a békeharcban? —- hangzott az ntolsó kérdés.

Hruscsov válaszában hangsúlyozta, hogy a fiatal nemzeti államok túlnyomó többségükben haladó szerepet töltenek be a nemzetközi életben. Szembeszállnak a gyarmati rendszerrel, a háborús előkészületek és a fegyverkezési hajsza'

imperialista politikájával. Meggyőződésem — folytatta Hruscsov —, hogy nemcsupán a fiatal nemzeti államok száma, hanem nemzetközi szerepe is számottevően növekedni fog az elkövetkező időben. Minden fiatal nemzeti állam kiveheti részét a leszerelésért, az atomfegyvermentes övezetek létrehozásáért, a nemzetközi helyzet egészségesebbé tételéért, a hidegháború megszüntetéséért folytatott harcból.

A felszabadult országok népei — állapította meg a szovjet kormányfő —, mindjobban felismerik, hogy a szocialista országok népeivel, a világ proletáriátusával kiépített tartós szövetség nélkül a nemzeti felszabadító mozgalom képtelen lett volna ilyen nagyszerű győzelmeket kivívni. E szövetség erősítéséhez, e szövetség megbonthatatl,anságához mélységes érdekük fűződik mind a felszabadulásukért küzdő népeknek, mind a szocialista országok népeinek, mind pedig az egész világ munkásosztályának.

Mi soha nem „exportáltunk” és soha nem fogunk „exportálni” — forradalmat — hangsúlyozta Hruscsov —, de továbbra is minden segítséget megadunk azoknak a népeknek, amelyek szent harcra keltek az imperializmus ellen. Őszinte szívvel azok mellett állunk, akik a szabadságért harcolnak. Teljes szívvel kívánjuk Ázsia, Afrika és Latin-Amerika népeinek, hogy járjon győzelemmel az imperializmus ellen, a gyarmati rendszer és a neokolonializmus ellen, a nemzeti felszabadulásért és a társadalmi haladásért folytatott bátor harcuk. És mi minden eszközzel támogatni fogjuk harcukat, megadunk e harcnak minden lehetséges erkölcsi, politikai és anyagi támogatást. A szovjet emberek testvéreiknek tekintik mindazokat, akik a nemzeti felszabadulásért, a társadalmi haladásért küzdenek és további sikereket kívánnak ne kik — zárta nyilatkozatát N. Sz. Hruscsov.

Az USA megvizsgálja a szovjet javaslatokat

Rask sajtóértekezlete

Dean Rusk amerikai külügyminiszter a NATO párizsi tanácsüléséről hazatérve Washingtongban újságírók előtt megjegyzéseket fűzött a tanácskozások eredményeihez. A nyugati hatalmak és a Szovjetunió kapcsolatairól szólva megállapította, az üléseken érezhető volt, hogy „az E szakatlanti Szövetség minden tagja általában hasznosnak tartja az érintkezést a Szovjetunióval”.

Megvitattuk a leszerelés lehetőségeit is — mondotta, majd hozzáfűzte, hogy még a tizennyolchatalmi genfi leszerelési bizottság január 21-i ülése előtt megtárgyalják a kérdést a NATO-ban.

Amikor egy tudósitó megkérdezte. volt-e szó a NATO- tanács illésén az ellenőrző állomások szovjet javaslatáról, továbbá a NATO és a Varsói Szerződés közötti megnemtámadási szerződésről, Rusk így válaszolt: A két kérdésről sok vita volt —. E problémák bizonyos reális nehézségekkel állítják szembe a Nyugatot — mondotta, de nem fejtette ki részletesen, miben állnak a nehézségek.

— Az Egyesült Államok e nek ellenére tüzetesen me vizsgálja az ellenőrző áll másokra vonatkozó szovj javaslatot. Rusk kijelentet véleménye szerint jeleni nem sok lehetőség kinálkoz e kérdésben valamiféle szél sebb körű megegyezésre, me ehhez elkerülhetetlen„érinteni kell az ellenőrzi és a felügyelet problematik; jánalt igen mély gyökereit

Csőn Ext-lai Algériába érkezett

Csou En-laj, a kínai állam tanács elnöke szombaton dél ben kíséretével — lcözöttü Csen Ji külügyminiszterre elutazott Kairóból. Körútja nak második állomáshelyére Algériába. Az algíri repülő téren Csou En-lajt, Csen Ji és kíséretüket Ben Belja algé riai köztársasági elnök, Buteílika külügyminiszter é> számos magas rangú hivatalos személyiség ünnepélyese!! fogadta.

átadta megbízóIeTelét Nagy-Brilannia és Észak-Irország Egyesült Királyság első magyarországi nagykövete

Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke szombaton fogadta Sir Ivor T.

M. Pink rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet, Nagy- Britannia és Észak-Irország Egyesült Királyság első magyarországi nagykövetét, aki átadta megbízólevelét.

Sir I. T. M. Pink megbízólevele átadásakor mondott beszédében többek között hangoztatta:

Minden erőmmel igyekszem hű közvetítő lenni őfelsége kormánya és népe, s a magyar kormány és nép között. Állandóan arra törekszem, hogy népeink kapcsolatai barátságban

és harmónáiban fejlődjenek t*> vább.

Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke válaszolt a nagykövet beszédére s többek között hangsúlyozta:

Megelégedéssel üdvözlöm azl a fejlődést, amely országaink kapcsolatában végbement a* elmúlt időkben, amelynek egyik eredményeként diplomáciai képviseleteinket kölcsönösen nagyköveti szintre emeltük.

A megbízólevél átadása után a nagykövet bemutatta Do’fcí Istvánnak a kíséretét, az Elnöki Tanács elnöke ezután hoszszan. szívélyesen elbeszélgetett a nagykövettel.

Ziergiebel:

70.

A tiszt utasítást adott a kocsivezetőnek, hogy a kapujárat előtt őrködjék. Mi hárman keresztülmentünk a hátsó udvarokon, és felmásztunk a keskeny lépcsőkön a szerszámgyárhoz. Nyugtalanság fogott el, amikor a vasalt ajtó előtt álltunk, amely mögött a sebhelyesnek kellett lennie. Hirtelen olyan érzésem támadt, mintha ennek az embernek az elfogásától a saját jövőm függne. A tiszt kopogtatás nélkül nyitott he az ajtón. Az őrmester a lépcsőpihenőt választotta őrhelyéül. Beléptünk egy félhomályos folyosóra. Az egyik szobából írógép kopogása hallatszott.

— Veszi észre — súgta oda a tiszt —, a cimborák úgy tesznek itt, mintha nem láttak volna bennünket átjönni az udvaron. Csak nehogy aztán kiderüljön, hogy az a fickó már elillant...

— Lehetetlen — válaszoltam halkan —, akkor látnom kellett volna őt. Tartsa készenlétben a lőfegyverét. Ez az ember mindenre képes.

Ebben a pillanatban egy férfi lépett a folyosóra. Csodálkozva nézett ránk.

— Nocsak, a rendőx-ség? Mit akarnak tőlünk? Pahlmann vagyok, a műhely társtulajdonosa...

— Csakugyan akarunk valamit — válaszolt élesen a tiszt. — Hol az a látogató, aki mintegy negyedórája önhöz jött?

— Látogató? — dünnyögte Pahlmann, és gondolkozott. — Ö, bizonyára azt a magas, izmos urat gondolják.«

— A sebhelyes arcút gondoljuk — mondtam. — Tizenöt perccel ezelőtt még láttam, amint kinézett a maga irodájának az ablakán.

— Tudom már, kire gondol, uram. Igen, rendkívül tolakodó egy látogató volt. Mindenáron egy különleges zárt akart készíttetni. Természetesen nem is gondoltam rá, hogy ilyen kívánságot teljesítsek. Végeredményben mi népgazdasági szempontiból fontos Ü2)Km vagyunk. Számunkra csak egy a cél az üzem tervének teljesítése és túlteljesítése. Csak így járulhatunk hozzá igazán pozitív módon a szocializmus felépítéséhez. De ez az ember, akit keresnek, már tíz perce hogy elment. Valami baj van vele?

— Még nem hagyta el az ön műhelyét! — válaszoltam, és merően néztem Pahlmannra. Kitért tekintetem elől. — Tíz perc óta senki sem lépett az utcára.

— Az is meglehet — mondta Pahlmann vállvonogatva —, végülis három udvar van itt, az az úr talán bement egy másik műhelybe.

— Majd meglátjuk — mondta a tiszt —, mutassa meg, kérem, az irodákat és a műhelyeket.

— Tessék. Ez a három szoba az iroda, ez pedig a szerszámkiadás. A műhelyek lenn vannak. — Kinyitott egy ajtót.

Egy pillantás meggyőzött róla, hogy ebben a helyiségben, amelyben csak néhány polc állt, senki sem tartóz»

kodhatik. Pahlmann kinyitott egy másik ajtót. Irodahelyiségbe nyílt. Egy nő ült aa íróasztalnál és gépelt. Itt sem bújhatott el senki.

— Hol van az a sebhelyes arcú férfi? — fordult a tiszt a nőhöz.

— Tíz perccel ezelőtt elment Egy zárat akart készíttetni.

A választ annyira gyorsan és olyan betanulva érkezett, hogy kettejük bűnrészességének gyanúja szinte bizonyossággá vált bennem.

— Menjünk tovább — szólította fel a tiszt Pahlmannt

Pahlmann készségesen nyitott ki nekünk minden ajtót Biztosnak látszott a ’ dolgában. Egyetlen helyiség sem volt alkalmas arra, hogy egy embert elrejtsen.

— Meg akarjuk nézni a* alsó emeleteket

— Magától értetődik, araim — jelentette ki készségesen Pahlmann —, a gyáram rendelkezésükre áll. Mindenesetre azt az urat, akit keresnek nálam nem fogják megtalálni. Mondtam már, hogy elment, mivel nem teljesítettük kívánságát. Mint említettem, fontos termelőüzem vagyunk, és szorosan együttműködünk az állami hatóságokkal.

Hangjának gúnyos mellékzöngéje volt Szolgálatkészen szaladt előre.

— Most a mérőműszerek csarnokába érünk. Főképp finommechanika.

Folytatjuk