Kelet-Magyarország, 1963. december (20. évfolyam, 281-304. szám)
1963-12-22 / 299. szám
A MSvárdal baromfikeltető állomős főbb mint 109 000 darabbal teljesítette túl idei tervét. Képen: Márta Anna, kezében a legifjabb apróságokkal, ■>' Hammel folv. A Nyírség? 1970-ben Ahogy egy kutató látja A nyírségi táj egyik gazdaságföldrajzi kutatója, Simon László kandidátus, a Magyar Földrajzi Társaság főtitkára szerint a Nyírség a változás területe, ahol a táj és az ember egyszerre egymást kiegészíti ve alakul, formálódik szocialistává. Örömök és gondok Az már természetes, hogy a nyírségi emberek legszívesebben az évente négy-ói ezer holddal gyarapodó gyümölcsöskertjeikkel dicsekszenek. Hiszéh szép látvány is, amint a fiatal almafák perspektivikusan szűkülő sorai bukdácsolnak a hullámos homok felszínón. Jóleső érzés azt is tudni, hogy ha ezek a fák felnőnek, akkor a ma még töménytelen munkát és pénzt igénylő homok, gazdagén fog fizetni a fáradtságért. A táj* ra, az emberré gyakaróit jótékony hatását már ma is mérhetjük azokon a területeken, ahol a gyümölcsfák termőre fordultak. A bő termés nyomát mindenütt a villaszerű paraszti házak hosszú sora, kulturálódó, tanuló emberek sokasága jelzi. Van az almán kívül más örömünk is. Csak 1983-ban 1333 új dóhónypajtát épí-Hazafelé Pestről KERÉKASZTAL-BESZÉLGETÉS VÉGZŐ JOGHALLGATÓKKAL A tudományegyetemek Jógi karain az eddigi öt évről négyre csökkentette kormányzatunk a tanulmányi időt, így ebben a tanévben két évfolyam végez, a jelenlegi ötödévesek márciusban, a negyedévesek pedig június végén. Szabolcsból Mkerüít joghallgatókat kerestünk fel a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Hová szerelnének kerülni? Milyen szentekhez akarnak állásba menni? És milyen terveik vannak? — tettük fel mindegyiküknek a kérdést Otthon Tárnak Kádár Attila, Kun István és Nagy JŐZséf Nyíregyházán, a Kossuth gimnáziumban végeztek, Mándi Tibor pedig a Vasváriban. Kádár Attila negyed-, a többiek ötödévesek. — Még nem döntöttem — válaszol elsőnek Mándi Tibor. — Megbeszéljük édesapámmal, hogy milyen szervhez kérjem magam. Az biztos, hogy haza akarok menni, ódákét a rokonságom, ott vannak a barátaim, minek mennék máshová? Élőbb az államvizsga sikerüljön — s most mindenki nevet, tartanak tőle. — Otthon meg bizonyosan szívesen fogadnak akárhol, ke i r, szakember, ■ Vannak az egyetemen társadalmi ösztöndíjasok í§, Ok egy szervvel szerződést kötötték, a szerv ösztöndíjat fizet tanulmányaik idején — lényegében anyagilag biztosítja számukra az egyetem elvégzését, — s azután meghatározott ideig a szerződéstkötő szervhez kell menni a hallgatónak a* egyetem elvégzése után, dolgozni. Ilyen ösztöndíj szerződést kötött Kun István is. — A Legfőbb ügyészségtől kapom — mondja. — Há végzők, Nagykálfőba vagy Nyíregyházára megyek. Nagy József Nagyhalászból jött — Nem rosst a* ösztöndíj. — Most már én is bánom, hogy nerfl kötöttem. Határoztam; Nyíregyházán, a tanácson várnak. Anám is tanácsi dolgozó Hadászban, úgy gondoltam, folytatom... Mi választottuk! Kádár Attila régebben érettségizett, 1950-ban. Két évig dolgozott, mielőtt az egyetemró felvették. **» Jót tett az a kis munka mosolyog. — Azt hiszem, másnak sem ártana, Hogy hová megyek? Hát,,, nem tudom sPég biztosan. Valószínűleg hasa. A fociról nem írsz? írd Csak meg! Minden Spartacus meccsen kinn voltunk, de Sokszor kiabálni sem jött kedvünk. Tavasszal jobban is játszhatnának! Ezer szál köt mindenkit az otthonhoz. — Sokat prédikálnak nekünk mostanában a Vidékre menésről -«* alakul szinte általánossá a vélemény. — Leginkább olyanok buzdítanak bennünket, akik suttyomban protekció után szaladgálnak, minden mozgathatót megmozdítanák, csakhogy Pesten maradhassanak. Bizonyos szempontból — igaz, — jobb ott. Mi az otthontól nem várunk csodákat, tudjuk, hogy Igen nehéz lesz, de ez mór a mi dolgunk... mi választottuk! Aki új haeát válnszt Vizy Lukács negyedéves magas, szőke fiatalember. Szolnok megyéből, Abádszalókról jött az egyetemre. A Legfőbb Ügyészségtől kap társadalmi ösztöndíjat, Kisvárdara készül. — A nyáron már meglátogattam Kisvárdát, Ott töltöttem a kötelező gyakorlatomat. Fét évvel ezelőtt kezdődött. A Bútne&bumfért összénekezletén megbíráltam a főnö- Köfüét. Mindent elmondtam róla, ami a böityömbm Volt. Másnap elvitték az íróasztalomat, és egy vasalódeszkán kellett dolgoénöm. Harmadnap átvették á kafosiP.ékémet és effg féjőSZéket adták éterébe. A negyedik napön öt tonna elintézésre váró aktát lapátolták be a szobámba. Fostamunka Volt: hátam nap alatt kellett feldolgoznom az anyagot. Az Ötödik napon vizsgálatot indítottak ellenem mert az iratszekrényemből eltűnt egy szu. A hatódik napon... Mit folytassam? A hónap végén átszervezés miatt elbocsátottak. Nem féltem, hogy munka nélkül maradok. Három helyre is hívtak dolgozni, de azért nagyon bántott a dolog. Tízévi becsületes munka után máról holnapra elküldték. Igazságtalanuli Ügyemről tudomást szerzett Téplényi, a Hírharsona munkatársa, és alapos nyomozás után nagy cikkei írt rólam a lápjában: „Miért üldözték el Verpeléti Ottót?” címfliel, és követelte, hogy vegyenek vissza a vállalathoz. Másnap visszavettek. Hiába, a sajtó nagyhatalom. Sajnös, a régi sZobámdt már nem Utálom a frázisokat, mégis azi kell mondanom, hogy akkor láttam meg igazán mennyire Szükség van ott ránk, szakemberekre. Nemcsak jogászokra, hanem elsősorban agronómu sokra, tanárókra, mérnökökre, orvosokra. Ezt bizonyára érzik a kollégáim is, csak félnek kimondani. Nem szeretik a ,.hegyibe« zédeket", Dolgozzon mindenki, azután ítél lenek rólunk, nem igaz? Hát ezért megyek én Szabolcsba. Megpróbálni fölmérni, hogy mit tehetek, s aztán igyekszem bekapcsolódni. Csupán attól tartok, hogy elszigetelődöm majd a hivata'i munkában, Nagy fejlődés előtt áll a megye, és úgy gondolom, mi mindannyian részt kérünk a tennivalókból, így van, fiúk? «— Bólogatnak. Szó esik még a régi osztálytársakról, akik más egyetemre, vagy főiskolára kerültek, ki műszakira, ki gyógyszerészetire, ki agrárra... meg a Szegeden tanuló kollégákról. Szinte egyszerre mondják: — Szerelnénk találkozni velük... otthon! — mert egy-két. kivétellel á Pesten végző jogha’lgátók hazajönnek. Hífadítet várnak á régi társakról.* ■— lm — Miket Györgyi tettünk fel, és ezzel dohánytermesztésünk 4 ezer kát. holdas növelését tettük tehetővé. Napjainkban teremtik meg súlyos milliók árán a burgo rtya és dohánytermesztésének technikai feltételét. Ugyancsak most rakjuk le nagyüzemi állattenyésztésünk alapjait, de sorolhatnám a beruházások egész sorát. Ám az örömök mellett gondok is bőven akadnak. Hiszen ki ne emlékezne az eléggé megrázó őszi almagonrtjalnkra, ugyancsak mindenki által ismertek munkaerő- és talajgazdálkodási problémáink. A Nyírség sajátos problémája A második ötéves tervünknek ha eredményéit és to vábbl távlatait értékeljük, akkor az elmondottakat fel' tétlenül figyelembe kell vennünk. Gondos kutató munkával kell feltárnunk mezőgazdaságunk jövőjét, lehetőségeit. Mert hogy mit várba tunk az óriási berunázások tói, a hatalmas gyümölcstelepítésektől, arra & fentiek elhagyásával csak laikus választ adhä.'urlk. Mit mond ezzel kapcsolatosan Simon László, a kutató? Talán két tényezőből induljunk ki. Egyik, hogy második ötéves tervünk a fentiek alapján igen helyesen 22 —í23 százaiéit ban szabja meg mezőgazdaságunk termelésének növekedését. Természetes a további ötéves tervekben ha lépést akarunk tartani . világ és elsősorban a szovjet mezőgazdaság fejlődésével, akkor jóval nagyobb ütemű fejlődést kell előirányozni. Másodszor ä Nyírség mezőgazdaságának továbbfejlesztése csaknem egyedülálló sa jétos probléma. Minden más ország gazdálkodási rendszerétől különböző: Egvéni sajátossága abból fakad, hogy kiemelkedően magas, az agrárnép sűrűség. Pl. egy mezőgazda sági munkává 11 a lóra a nyírbátori járásban 3,7 kh. terület esik, ezzel szemben a Szov-. jetunióban 68 kh. Ez a helyzet elsősorban nagyobb betek tetést, munkát és szakértelmet igénylő igen .belterjes kultúrák elterjedését illetve gazdálkodási rendszer kialakítását teszi szükségessé. Egyszóval a Nyírségben alapjaiban még kell változtatni a mezőgazdaság szerkezetét, aminek folyamata szintén korunkat terheli. Ötszörös almutcrraés A mezőgazdasági szerkezet átalakításának és az ezzel járó óriási beruházásoknak a hatása lényegében már napáinkban is érződik, azonban lényegesebb, gyorsabb ütemű fejlődéssel csak a ill. 5 éves terv végére számolhatunk. Simon László szerint 197síig mezőgazdasági termelésünk 1,3—2-szeres emelkedése ia reálisnak tűnik. A Nyírség, mezőgazdasági termelése a bruttó termelési érték alapján 1959—I960 év átlagában a következőképpen oszlott meg. Kenyérgabona 7,í> burgonya 16 %,• ipari növények (főleg dohány) 6,6 %, szőlő, gyümölcs 10,1 % (ebből alma 6,5 %,) abraktakannány 10,2 % szálas takarmány 3,2 %, szarvasmarha 13 9/o, sertés 12,5 %, baromfi 11.5 %, egyéb 2,4 %. 1960-ban tehát területünkön a jó hírií mezőgazdasági ágakból, mint az alma, burgonya, dohány, még a bruttó termelési értéknek alig 30 százaléka szál mazik. feltűnően alacsony megyénk speciális továbbfejlesztésének éppen a legreménytkeltőbb, legdöntőbb láncszemének, az Selmának a részesedése. Persze ezt. mindjárt megértjük, ha meggondoljuk, hogy megyénkben még íűeo-ban alig 20—25 ezer kh. drunlmás volt, Ennek azonban még fele sem fordult termőre. A második Ötéves terv folyamán viszont 1961—1963 között kb. 26 ezer kh. új ámtgyümölcsöst telepítünk, és ennek mintegy 89,5 százaléka alma lesz. Ha ezek az almáskertek fokozatosan termőre fordulnak, akkor 1970-re durva becsléssel is, kb. 5Ö—55 ezer kh. almáskertünk lesz. Ez viszont azt jelenti, hogy az almatermés az 1960-lnak akkor legalább Ötszörösére emelkedik. De 1970-re az agrotechnika sem áll meg. Bevezetjük a fejlett gépi művelést, kemizálást. egyre több gyümölcsöst t öntözünk stb. így nem túlozunk, ha 1Ö70- rta 6—7-szerm terméknövekedést . becsülünk, illetve várunk. De maradjunk az ötszörös emelkedésnél, mert ez így maga egy termelési ágon bélül olyan óriási értékprodukció, amihez foghatók : mezőgazdaságunk történetébe alig ha találunk. A végső következtetésként ínegHÜupíthaljUk, hogy területünkön az almatermeszíésnek ilyen arányú Leifutása az I960 évi (6.5 .százalékost bruttó termelési értéknek 8—6 Szorosét, azaz 25—30 Százalékos növekedését biztosíthatja, vagyis ez az egyetlen termelési ág a megye egész mezőgazdaságának ártékpro- • dukcióját 25—30 százalékkal emelheti. Közel hasonlóak le-hetőségeink egyéb belterjes, kultúrák értéktermelését ' illetően is. Azonban a burgonya, dohány ilyen arányú növekedésével mégsem .számolhatunk. Ám a teljes gépesítés, a modern agrotechnika bevezetésével a mezőgazdaságunk értékprodukciőját a burgonya 3—9 százalékkal, a dohány 1,5 százalékkal emelheti. De hasonlóan nagyok a le-, hetőségeink egyéb gyümölcsök, szóló és zöldségfélék termelésében is. Ezek együttvéve további 10—15 százalékka növelhetik mezőgazdaságunk értékprodukeiójét. Megduplázódó termeiéi» a mezőgazdaságban így a 20 éves terv első 10 évében csak a belterjes termelési ágak fejlesztése kb. 50—53 százalékkal növeli az egész mezőgazdasági értéktermelési. Mindez pedig a mezőgazdaságilag művelt területünknek alig 30 százalékáról fakad, Ha 1970-ig mezőgazdaságunk többi ága legalább ugyanennyivel emeli értéktermelését, aminek lehetőségei elképzelhetőek, akkor megyénk egcsz mezőgazdaságában az 1,5— löszei és fejlődés teljesen reálisnak tűnik. Az elmondottakhoz a '•úlzások elkerülése végett csupán annyit, hogy Simon László adatai 1960-as erede-, tüek. Én a kutató hatalmas tényanyagéból csak egy Käs, eszmefuttatást ragadtam ki,' De ez is érzékelteti azt a hatalmas perspektívát, amely megyénk előtt áll. Kuknyó János ARCOK, EMBEREK: A kézbesítő Kora reggeltől késó estig talpon áll. Várja a vonatot, mellyel a posta érkezik, nappal kézbesít, este pedig válogatja a küldeményeket. Nem könnyű munka, 32 kilométeres körzetben széthordam az újságot, tevéteket. B. Papp Miklós már megszokta; huszonkét éve csinálja. Ismert őt a falu apraja, nagyja. A napokban különösen sok a munkája. Százával érkéz-A sajtó hatalma kaphüllan vissza, de kaptam égy szép, világos sufnit as irodaház udvarán. A sufniba beállították egy nagy ládát, amelyen dolgozhattam, és egy kis ládát, amelyen ülhettem, A főnököm önkritikát gyakorolt, és megkérdeetet tudok-e szanszkrittíl? Amikor megmondtam, hogy nem tudok SzanszkritUl, a fejét csóválta, és így szólt: „fim, as nagy baj,., Akkor nem tudok magának munkát adni Néhány nappal aszal vádoltak, hogy lopom a Untát, A tenyerembe és as ujjam végére dőzsölve viszem ki as épületből a nép vagyonát. A hónap végén átszervezés miatt elbocsátottak. örültem, hogy megszabadultam a vállalattól, fiz alatt az egy hónap alatt tíz évet öregedtem, ügyemről azonban tudomást szerzett fepténwt, a Hirharsona munkatársa, és „Vegyék vissza Ver* peléti Ottótr emmet, közfeitűnést keltő cikket itt rólam a lapjában. Visszavettek. A régi sufnimat már nem kaphattam vissza, de találtak egy helyet, ahol nyugodtan dolgozhattam; a pincében, o lépcső feljáró alatt. A ládáimat sem kaptam vissza, de a padlót felszófiák szalmával, ügy, hogy kényelmesen üldögélhettem. Mmkái is adtak: össze keltett számolnom, hogy hány pontot és hány vesszőt használtunk fel áz elmúlt tíz esztendő alatt. Sajms, nem tudtam határidőre elkészülni a. munkámmal, mert egy keselyű állandóan esipdeste a májamat, és ez idegesített. Amikor szóvá tettem a dolgot, a főnököm azt felelte: ne keressek kifogásokat!.,, A hónap végén átszervezés miatt elbocsátottak. Boldog voltam, hogy elbocsátottak. Ez atatt az egy hónap alatt ismét tie évét öregedtem. A hajam megöseült, a derekam megroppant, és magamban beszéltem. De azért nem féltem a jövőtől! hát helyre is hívtak dolgozni. ügyeimről azonban tudomást szerzett Téplényi, ö Hírharsona munkatársa, és közfeltűnést keltő cikket irt a tápjában: „így nem lehet bánni egy dolgozóval! Azonnal vegyék vissza Verpeléti Ottót.!” címmel, Visszavettek. A főnök autón jött értem, és tíz deka citromos nápolyit hozott ajándékba, Önkritikát is gyakorolt i belátta, hogy nem mindenben járt el helyesen. A régi helyemet és a keselyűt már nem kaphattam vissza, de találtak a részemre egy nagy, viszel tett üstöt, amelyben kényelmesen ülhettem. a főnököm, nyilván a cikk hatására, ki akart engesztelni, meg akart főzni; saját kezűleg gyújtott atdm. itt aránylag nyugodtan dolgozhattam, csak az zavart, hogy állandóan vasvillákkal piszkáltak. Emiatt nem tudtam koncentrálni, nem tudtam határidőre összeszámolni a húsz év alatt felhasznált pontosvesszőket, A hónap végén, mint rendesen, átszervezés miatt elbocsátottak. Most itt ütök a Lipótmezén. Nem akarok visszamenni a vállalatomhoz. Szeretnék ittmaradni. Ehhez kérem a sajtó segítségét! nek a karácsonyi, újévi üdvözlőlapok. — Ilyenkor nagyobb ..bevetéssel” kell dolgossni — mondja, miközben az egyik házhoz újságot, levelet ad be. Nngy a körzet, sok időbe kerül a kikézbesítés. S ébbéft a hidegben nehéz kerékpározni. Különösen nekem, mert engem a sok kerékpározás készített ki. Itössz a szívem. Hiába öltözködöm melegen, csak átjár a hideg. Sokszor van úgy, hogy' már hazamegyek lejár a munka, s hozták az üzenetet: távirat jött, s ki kell kézbesíteni; sötétben kell ismét kerékpárra ülnöm. — Azért úgy gondolom* kevés ilyen hálás munka vari, mint a kézbesítés. Nincs olyan ház, ahol ne várnák szívesen a póstást, Igaz, néha kellemetlen hírt is kell vinnem, s olyankor az ember akarva akaratlan együttérez a bajban. De légyen az akár jó, akár rossz hír, az emberek velem tudatják először. Jó arra gondolni, hogy én Vagyok az az ember, akit minden háznál Örömmel várnak. S aztán mikor letelt a munka, sietek haza, mert engem is vár a család, b ki* unoka. Távozunk a vendéglátó gazdától. A kapu előtt elköszönünk. B. Papp Miklós kézbesítő fülére húzza kucsmáját, s aztán nekivág a hosszú dűlőnek, hogy Kállósemjén lakossága idejében megkaphassa a postát, Komán Dénes 1963. december 22.
