Kelet-Magyarország, 1963. november (20. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-15 / 267. szám

Események sorokban Az Erhard-kormány meg­kezdte a jövő évi költségvetés előkészítését. Bár Erhard ki­jelentette, hogy az új költ­ségvetést a legszigorúbb taka­rékoskodás jegyében állítják össze, a kiszivárgott hírek szerint a hadügyi tárca költ­ségvetését mégis több mint 900 millió márkával emelik és a közvetlen katonai kiadások összege megközelíti majd a 20 milliárd márkát. A Montpellier városában le­zajlott szőlőmunkástüntetés so­rán letartóztatott parasztok ellen a bíróság máris ítéletet hozott: többet közülük 15 naptól négy hónapig terjedő elzárásra ítélt. Fogadást rendeztek a Szovjetunióban tájékozódó körutazáson lévő amerikai üzletembe­rek 21 tagú küldöttsége tiszteletére. A fogadáson megjelent N. Sz. Hruscsov, A. Mikojan, A. Koszigin és Ny. Patolicscv külkereskedelmi miniszter. A képen: Hruscsov újságírók és az üzletemberek gyűrűjében. MTI Külföldi Képszolgálat. A népi kamara csütörtök délelőtti ülése - az HDK kormányának nyilatkozata Bizalmat kapott a finn kormány A Japán Kommunista Párt Központi Bizottsága éles hangú nyilatkozatban ítélte el a párt központi bizottságának elnö­ke, Noszaka ellen minap meg­kísérelt merényletet. A nyilat­kozat hangsúlyozza, hogy a merénylet a japán és ameri­kai reakciós erők szolgálatá­ban álló jobboldali szervezetek komoly kihívása a párttal és a néppel szemben. A szovjet—amerikai diplo­máciai kapcsolatok felvéte­lének 30. évfordulója alkal­mából az Egyesült Államokba érkezett szovjet küldöttség tagjai csütörtökön a New Yonk-i repülőtéren találkoz­tak a sajtó képviselőivel. A sajtóértekezlet után a küldött­ség repülőgépen Washington­ba utazott. Ezen a héten Bécsben tudo­mányos tanácskozást rendez a nemzetközi atomenergia ügynökség a reaktorok sza­bályozásának kérdéséről. Ti­zenhat ország 100 tudósa kö­zött Magyarország is képvi­selteti magát, A görög reakció, miután el­vesztette a választásokat, most közép jobb kormány megalakítására törekszik. A reakció két irányban fejti ki tevékenységét. Néhány vi­szonylag kevéssé kompromit­tált, a nemzeti radikális unió képviselője személyében „tá­maszt” kínál a kormánynak. E képviselők fékező hatást gyakorolhatnak a [kormányra és késleltethetnék demokrati­kus intézkedéseit. AKlra Ival, a Japán Szak­szervezeti Főtanács főtitkára Nosziroban mondott beszédé­ben hangsúlyozta, itt az ide­je, hogy az ország legnagyobb szakszervezetei egyesüljenek a liberális demokrata párt új manővere ellen. A kormány­párt ugyanis az ipar korsze­rűsítésének leple alatt új tá­madást indított a munkáso&Z- osztály ellen. Bérűn, (MTIfc Az NDK népi kamarája csü­törtökön tartotta meg az új parlamenti időszak második ülését. Otto Grotewohl miniszterel­nök közölte Johannes Dieck­­mannal, a népi kamara elnö­kével, hogy megalakította a kormányt. Villi Stoph, a mi­niszterelnök első helyettese is­mertette az NDK kormányá­nak nyilatkozatát. Hangoztatja a nyilatkozat, hogy a Német Demokratikus Köztársaság külpolitikájának alappillére a Szovjetunióval és a szocialista világrendszer töb­bi államával való széttéphetet­tóL Különösen sajnáljuk, hogy az ilyen irányú fejlődés követ­keztében hanyatlott országaink gazdasági együttműködése. Stoph élesen bírálta a bonni kormánynak azt a provokációs tervét, hogy újabb NATO-csa­­patokat tömörítsenek közvetle­nül az NDK és Csehszlovákia határainál. A kormánynyilatkozatnak Nyugat-Berlinre vonatkozó ter­jedelmes részében a miniszter­­elnök első helyettese kitért azokra a nyugati provokációk­ra, amelyek a múlt hetekben a Nyugat-Berlinből Nyugat-Né­­metországba vezető országuta­kon történtek. Helsinki, (TASZSZ): A finn parlamentben két­napos vita folyt azzal az in­terpellációval kapcsolatban, amelyet a Finn Népi Demok­ratikus Unió képviselői ter­jesztettek elő a kevésbé te­hetős lakosok anyagi helyze­tének rosszabbodásai miatt. A vita végén a többség bizal­mat szavazott a kormánynak. Sok lap megjegyzi, hogy a szavazás eredményének elle­nére még a kormányt támogató pártok körében sem támogatja mindenki a kormány gazda­sági és pénzügyi szanálási ter­veit Sok kormánypárti kép­viselő nyíltan elismerte, hogy e tervek ellenkeznek az ala­csony fizetésű dolgozók érde­keivel. Szovjet államférfiak üdvözlő táviratai az NDK államférliaihoz len barátság, majd rámutat, hogy a gazdasági kérdéseknek és a KGST-ben való együttmű­ködésnek mind nagyobb lesz a jelentősége a szocialista álla­mok egymás közötti kapcsola­taiban. A Német Demokrati­kus Köztársaságot szoros, bará­ti szálak fűzik a kubai köztár­sasághoz, s az NDK élesen el­ítéli az amerikai imperialisták Kuba-ellenes mesterkedéseit Megelégedését fejezi ki amiatt, hogy kedvezően fejlődnek az NDK és Jugoszlávia kapcsola­tai. „Sajnáljuk, hogy a Kínai Népköztársaság és az NDK ál­lamközi kapcsolatai nem ma­radtak mentesek az ideológiai véleménykülönbségek Moszkva, (TASZSZk Nyikita Hruscsov szovjet mi­niszterelnök és Leonyid Brezs­­nyev a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke szívélyes üdvözletét küldött Walter Ulbrichtnak abból az alkalomból, hogy újra megvá­lasztották az NDK államtaná­csának elnökévé. Az üdvözlő távirat megállapítja, hogy Ulbricht újramegválasztása ki­fejezi az NDK dolgozóinak az NSZEP politikája iránt tanúsí­tott bizalmát és azt, hogy elis­merik Walter Ulbricht kiemel­kedő érdemeit a szocializmus a német nép jövőjéért vívott harcban. Hruscsov Otto Grotewohlt is táviratban üdvözölte abból az alkalomból, hogy újra minisz­terelnökké választották, a szov­jet miniszterelnök újabb sike­reket kíván Grotewohlnak. Ivan Szpiridonov, a Legfelső Tanács Szövetségi Tanácsának és Jan Pejve, a Legfelső Ta­nács Nemzetiségi Tanácsának elnöke Johannes Dieckmann­­nak küldött üdvözlő táviratot, miután ismét megválasztották az NDK Népi Kamarája El­nökségének elnökévé. Gromiko szovjet külügyminiszter szívé­lyesen köszöntötte Lothar Bol­­zot az NDK külügyminiszterét. felépítéséért, a béke megerő­­hatásá- | sítéséérf és megszilárdításáért, Az Izvesztyija cikke a szovjet— amerikai kapcsolatokról Moszkva, (MTI): Az Izvesztyijában Matvejev a szovjet—amerikai diplomá­ciai kapcsolatok felvételének 30. évfordulójáról szólva visz­­szapillántást vet a kapcsolatok történetére. Kiemeli a második világháborúban kialakult szov­jet—amerikai együttműködés jelentőségét, majd így ír: A háború után úgy tűnt, hogy a szovjet—amerikai együttműködés előtt újabb nagy távlatok nyílnak, ezúttal már békés körülmények között, a népek tartós békéjének és biztonságának érdekében. Ez azonban nem történt meg. Az óceánon túli reakció szinte vár­ta Roosevelt halálát, hogy eltö­­törölje mindazt a jót, pozitívat, amely a Szovjetunió és az Egyesült Államok közös harcá­ban alakult ki. Az élet azonban ismét és is­mét keserű leckében részesítet­te azokat, akik a Szovjetunió politikájának szilárdságát kísé­relték meg próbára tenni. Matvejev a továbbiakban ezeket írja: Egyes amerikai államférfiak állítása szerint hazánknak a gyarmati rendszer teljes fel­számolásáért, a szocializmus érdekeiért vívott harca valami­féle ellentétben áll azzal, hogy minden érdekelt államnak kö­zösen kell keresnie a vitás nemzetközi kérdések megoldá­sát. Más szóval, az Egyesült Államokban egyesek azt sze­retnék, hogy a világ megme­revedjen az amerikai kapita­lizmusnak tetsző formákban. A legutóbbi évtizedek története azonban szemléltetően bizo­nyítja, hogy az ilyen remé­nyek, az ilyen számítások ku­darcra vannak ítélve. Teljesen világos, hogy a földkerekségen ma lezajló viharos változások nem valamiféle külső akna­munka eredményei, hanem a világ minden részében, Ango­lától Costa Ricáig lefolyó mélyreható folyamatok tör­vényszerű következményei. Az Izvesztyija ezután megál­lapítja, teljesen tarthatatlanok egyes amerikai köröknek azok a próbálkozásai, hogy a szov­jet—amerikai kapcsolatok meg­javítását valamiféle olyan „fel­tételektől” tegyék függővé, amelyeket a Szovjetunóinak kellene előnyösen teljesítenie. A szovjet kormány nagy jelen­tőséget tulajdonít az Egyesült Államokkal való kapcsolatai normalizálása megjavításának, mert a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésének lenini elvéhez tartja magát, — Írja az Izvesz­tyija. Matvejev befejezésül arról ír, hogy bármely két állam közöt­ti jó kapcsolat egyik legjellem­zőbb mutatója a kereskedelem állapota. Érthetetlen, hova tűnt az amerikai üzleti körök gya korlati érzéke — írja —, hi szén a szovjet—amerikai keres kedelem már egy régebbi szín vonalhoz képest is csökken A békés együttélés érdekei pa rancsolóan diktálják a sokol dalú üzleti és kulturális kap csolatok fejlesztésének szüksé gességét. A részleges atomcsendrf szóló moszkvai szerződés meg győzőén mutatta meg, mibe rejlenek a legjobb lehetősége’ a Szovjetunió és az Egyesül Államok egységes erőfeszíté seire. Ezeknek az erőfeszítések nek igen nagy jelentőségű) lenne a népek, a béke érdeké ben. Az általános és teljes le szerelésért vívott harcról, a je lenkor kulcsfontosságú problé májának megoldásáról va szó. k Az Egyesült Államokba) egyre többen megértik, hogy. fegyverkezési hajsza nemcsai nem old meg egyetlen aktuáli gazdasági vagy politikai prob lémát sem, hanem bonyolítja és kiélezi ezeket a probléma kát. Ismeretes, hogy a Szovjet unióban pozitív visszhangra ta Iáit Kennedy elnöknek júniu 10-én tett nyilatkozata, amely ben a Szovjetunióhoz fűződ' kapcsolatok megjavítása mel lett foglalt állást. A szavaka azonban tettekkel kell alátá masztani. Az Egyesült Álla mok és a Szovjetunió dolgoz hat, és együtt is kell dolgoz niuk a béke és a nemzetköz együttműködés nemes céljaiért — hangoztatja befejezésül a; Izvesztyija. Kennedy sailéérleNezlete Washington, (MTI): Kennedy elnök csütörtök sajtóértekezletén kérdéseke válaszolva kijelentette, a: Egyesült Államok kormány; „nagy aggodalommal” értesül Frederic Charles Barg'hoori — amerikai állampolgárnál Moszkvában történt letartózta tásáról. (Mint ismeretes, < szovjet állambiztonsági szer­vek a napokban kémkedésér: letartóztatták Barghoorn „pro fesszort”, aki turistaként tar­tózkodott a Szovjetunióban. Más nemzetközi kérdésekről szólva Kennedy kormányánál aggodalmát fejezte ki az ar­gentin kőolajipar esetleges ál lamosítása miatt, súlyosnál nevezte azt a „veszélyt”, hogj Kambodzsa esetleg „visszatéi a kommunista érdekszférába” s végül hangoztatta, tárgyald sok folynak a hondurasi és i dominikai katonai juntává annak megállapítására, hogj „milyen intézkedéseket hoznál ezekben az országokban a; alkotmányos rezsimhez vak visszatérésre”. Ziergiebel: 43. — Nos, boys, mindent be­csomagoltatok? — Nagyon nyájasak voltak, és cigarettá­val kínáltak bennünket. — Tehát KZ-ből valók vagy­tok? — Igen, Wafpach bajtár­siunk nyolc évig volt benn, én csak öt, Heider bajtárs hatod-fél évig. Megszöktünk, és itt bújtunk el. Fürst had­nagy úr azt mondta nekünk annak idején. — — 'Yes, yes, tudom már, hogy mit mondott. Miért vol­tatok a KZ-ben? — Kommunistáik voltunk — mondtam én. — Aha — felelt az egyik 1963. november 15. jelentősen —, na persze, mindenki olyan, ahogyan gondolkodik. — Én nem voltam kommu­nista — szólalt meg hirtelen a sebhelyes —, én csak a ná­cik ellen voltam, és Heider bajtárs úgyszintén. Csak később értettem meg, miért változtatott olyan hir­telen szerepet a sebhelyes. Hamarább megértette, mint mi, hogy a háború utáni ame­rikaiaknak ez a második hul­láma nagyon lényegesen kü­lönbözött a frontkatonáktól. A sebhelyesnek mindig Kitű­nő hallása volt az ilyen fi­nomságok iránt, és már most megmutatkozott, hogy ösztö­ne helyesen vezette. A két amerikai hallgatott egy percig, aztán az .egyik azt mondta: — És mi a vélményük az oroszokról? — Hallani sem akarok ró­luk — erősködött a sebhe­­helyes tüstént —, ha már választhatunk, akkor inkább a Nyugat — De nem nagyon szíve­sen, mi? — Mi németek mindig Angliával és Amerikával éreztük magunkat szövetsé­gesnek. Sajnos, az az agya­­lágyult Hitler nem értette, miről van szó. — Oké dörmögte kettőjük szószólója —, csakhogy ezek a szerelmi vallomások alapo­san elkéstek. Most mi kell, hogy etessük magukat. Egyéb­ként mondják csak, mi van ebben a csomagban? A for­mája elég ismerősnek tetszik. Elakadt a lélegzetünk, ami­kor a dobozt kinyitotta. A cigarettakészletünk volt, száz skatulya. — Halló! — szólt megle­pődve. — Camel, az amerikai hadsereg készletéből. Nézd csak, Wiliams. Wiliams megnézte a dobozt. — Hogyan jutottak ehhez a cigarettához? Hisz ez egész kis vagyon. — Cseréltük — mondta a sebhelyes —, és egy részét Fürst hadnagy úrtól kaptuk, mivel annyi hosszú évet... — Wellx, boys, nem aka­runk a poggyászotokban to­vább kutatni — mondta Wi­liams —, de ezeket a ciga­rettákat el kell koboznunk! — Kérem, mister... A sebhelyes nem jutott hozzá, hogy kérését elmond­ja. — Vidd fel a dobozt, Har­ry — mondta Wiliams hig­gadtam —j vagy azt akarjá­tok, hogy tovább firtassák ezt az ügyet? Van itt a CIC- nak egy osztálya, amely első­sorban a csempészekkel fog­lalkozik, ez talán kelleme­sebb nektek? A sebhelyes hallgatott. Harry felvitte a csomagot. Néhány apróságtól eltekint­ve, nagyjából egész vagyo­nunk benne volt. — Mondjátok csak, boys — kérdezte Wiliams vidáman —, nem találtatok Itt egypár náci könyvet? Talán mister Hitler „Mein Kampí”-ját, vagy mister Rosenberg köny­vét, „A huszadik század mí­toszáét? Vagy valami mást, esetleg Goebbeltől? — Amikor ide beköltöz­tünk, természetesen mindent elégettünk — mondtam gyorsan. De rögtön eszembe jutott, hogy ez volt ugyan a szándékom, de a könyvek és a Hitler-kép még mindig a pincében van eldugva. — Ez nagy kár — vélte Wiliams egész komolyan —, egy barátunk magával akar­ja vinni emlékül. Egy doboz Camelle! fizet Hitler könyvé­ért. — Egy dobozzal? — A seb­helyes rámkacsintott. — Ta­lán meg tudom szerezni önöknek ezeket a könyve­ket... — Oké, mikor kaphatom meg? — Holnap, nem, talán még ma. De tudnom kell a pon­tos árakat. Wiliams megmondta az egyes náciművek árfolyamát. Mindent összevéve, a pincé­ben levő könyvekből vissza­szerezhettük cigarettánk egy­­harmad részét. ’■ Most ismét belépett Har­ry. Barátja tudósította őt f készülő üzletről. — Wonderful — mondta — nekem is van egy jó bará­tom. Öt fényképezőgépek ér­deklik és órák, tizenöt kö­vestől. Vannak ilyen lehető­ségeik? — Amennyit csak akarnak — mondta a sebhelyes hi­degvérrel —, de az most he­tekbe telhet. — Miért hetekbe? Mosi van szükségünk a portékára Néhány hét múlva esetleg már egy másik károsban vagyunk vagy talán mái Amerikában. — Ez^ bizony lehet, de hs kidobnák innen, akkor ter­mészetesen megzavarják m összeköttetéseinket is. — Az igaz. — Az ameri­kaiak összenéztek. — Jó uraim, nem akarunk komisz­­kodni. Maguk berendezked­nek idelenn, mi pedig &í emeleten lakunk. De azt ta­nácsolom nektek, ne mutat-' kozzatok a mi körzetünkben. Mi lakunk ebben a házban, és mi tűrjük el, hogy idelenn lakjatok, megértettétek? (Folytatjuk) A

Next

/
Oldalképek
Tartalom