Kelet-Magyarország, 1963. november (20. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-07 / 261. szám
Mihail Koreunov: .Most kezdik az életet 'Tudta nagyon jól, hogy A Vitalij akar vele beszélni DásáróL Azt is sejtette ez hamarosan bekövetkezik. Lehetséges, hogy még a napokban. Vitalij a nyakkendőjét fogja huzigálni, igazítja majd a kabátját lassan férfiassá szélesedő vállán és összevonja a szemöldökét. Egészen gyerekessé válik, homlokát fogja ráncolni. Magára gondolt, Nyikoláj jutott az eszébe, és mindaz, ahogyan ez akkor közöttük történt £s majdnem ugyanígy. A folyosón álltak. Nyikoláj — kockás kabátban és a lehetetlenségig elnyűtt cipőben, ö pedig piros ruhában, övvel, sportcipőben. Az „Ezüst fenyvesbe” akartak kimenni sétálni. Nyikoláj hirtelen azt mondta, hogy beszélni akar az apjával azonnal és bement hozzá a szobába. Az üvegajtón keresztül látta Nyikolajt Látta, amint minden bátorságát elveszítve, dermedten állt a szoba közepén. Látta, hogy csak azután, amikor az apja mondott neki valamit, csak akkor kezdett beszélni, erősen gesztikulálni (ha indulatosan beszélt, mindig jár a keze is). XT int állt a folyosón és AV halkan nevetett, mert már régen megvallotta az apjának, hogy szeretik egymást, és elhatározták, hogy összeházasodnak. Azt is megbeszélték, hogy Nyikoláj mit fog mondani az apjának. Sőt azt is, hogy ez hamarosan megtörténik. Lehetséges, hogy még a napokban. ...Dása gyakran jön haza Vitalijjal és megértette, hogy Dása felesége akar lenni ennek a fiatalembernek, akinek a válla alig fór el a fekete kabátban. Örömmel bolyong vele városszerte, hallgatják a muzsikát a koncerteken, ülnek a belvárosok legcsendesebb és legtávolabbi padjain, vagy hangos kacagással bújnak el a váratlan eső elől. Abban az esetben, ha Vitalij hazakíséri Dását és nem jön fel a lakásba, akkor természetes, hogy egy darabig ott állnak a lépcsőház aljában, ismét valami közeliről, csak a kettőjük számára érthető dologról beszélnek. XJ a ebben az időben jár valaki a lépcsőházban, akkor zavarba jönnek és elhallgatnak. Dása ilyenkor el kezd topogni az alsó lépcső mentén, Vitalij pedig elkomorodik. Gyerekessé válik ráncolja a homlokát Vitalij valami oknál fogva mindig az utolsó járattal megy haza — hol trolival, hol autóbuszon, hol pedig metrón. Nyikoláj valami oknál fogva szintén mindig az utolsó járattal ment haza. És negyvenegynek azon a napján is a szerelvény utolsó kocsijával ment el otthonról. Arra is már menet közben ugrott fed. A pályaudvarról az Ordinkán lévő szobájukba tért haza, ahol még nemrég kezdtek önálló életet. Rosszul fűtöttek be és nagyon hideg volt. Leült az asztalhoz, rákönyökőlt a viaszos vászonra. Bealkonyodott és azután ráköszöntött az éjszaka is. Korán kellett felkelnie, hadiüzemben dolgozott a város peremén, ügy tűnik, hogy az asszonyok mind hadiüzemben dolgoztak. Lefeküdt a díványra ügy, ahogy volt, le sem vetkezett. A lábát egy gyapjú nagykendőbe csavarta. .„Dósa — Vitalij menyaszszonya. Huszonegy éves. Menyasszony — ez az ifjúság velejárója. ö pedig huszonegy éves korában ismerte meg azt szót, amely igen távol áll az ifjúságtól. ...Közölték véle, hogy mindez valahol Vjazma alatt történt. Nyikoláj százada megállította a német tankokat Azt 8 C7|víagyarország 1963. november 1. sem tudja, hogy hol van a sírja. Idő előtt szült — és mindez egy szó miatt történt A műhelyben esett össze, le a padlóra és elveszítette az eszméletét. A nagy rádiólámpába GU 500-as üvegballont forrasztott. Az üvegszilánkok összehasgatták az arcát és a kezét A tvitték a furnérterembe, ahol a rádiódobozokat készítették, ahol rendszerint műhelyvezető szokott tartózkodni és itt meg is szülte a kislányt. ...A kislánya volt az egyetlen, ami Nyikolajtól rámaradt. Mindig várta, hogy a kislányában Nyikolajt látja viszont — a sötét szemeit, haját, szemöldökét, szája erős vonalait. Mindez nem így történt. A kislány rá hasonlított, szemei világosak, az ajkai nagyok és lágyak, szeplők az orra körül, csak talán a hajét, — amelyek nagy fürtökben lógtak a homlokára — örökölte Nyikolajtól. Dásának nevezte a kislányt. ...Nyikoláj nagyon szerette verseket Lovagló ülésben ült a széken, a kinyitott könyvet a szék támlájára helyezte és fennhangon kezdett olvasni: Napnyugtától a hajnali Jelhőkig Átszelem én a hegyi vidékeket... Ilyenkor ott feküdt nem messze Nyikolajtól a szőnyegen, tenyerét helyezte a feje alá párnának és hallgatta. Könnyű szentjános óogir, kis Jénnyaláb Hol is rejtőzöl te én leánykám? Az estsötét ablakon kívül zizegve hulltak le a fák levelei. A könnyű függönyön áttört az utcai lámpáik fénysugara. A lámpák fénye közé néha kék villódzás lángnyelvei szikráztak be — ezeket a trolibuszok áramleszedöi csiszolták lazán érintve a vezetéket. A gyalogjárók egymásnak kiabáltak és továbbmentek. Nyikoláj pedig egyre csak olvasott, homlokára csúszott haját simogatva, (különben is az volt a szokása, hogy simogassa a haját) vagy előrehátra hintázni kezdett a széken (ez is szokása volt.) TJ.yermekkorában ezt fil^ tották — ezt ő maga mesélte el — mert a szék így rongálódik, eresztékei meglazulnak. Ezt 6 nem tiltotta. Soha és semmit nem tiltott Nyikolajnak. Pénzük az kevés volt, két ösztöndíj csupán, együtt kapták. Azon a napon, amikor megkapták a két ösztöndíjat Nyikolaj vidáman mondta: „Előre Fiíippovhoz és Eliazejeváhozt” Felmentek a Gorkij utcába, a régi Filippov féle kenyeres bódéig és vásároltak moszkvai kalácsokat. A hajdani Eliszejeva kereskedő élelmiszerüzletében pedig margarint vettek. Mindezt meg lehetett volna vásárolni az Ordinkán is. de természetesen ez így érdekesebb: kalácsot a FilippoV féle kereskedésből, margarint a Jeliszejeva féle üzletből. Egyebet alig vásároltak. Nyikoláj nyáron a kockás kabátjában és egy ugyanolyan nadrágban járt, amelyiket nagyritkán sikerült kivasalni. Télen síöltözetben. Maga nyáron piros ruhában övvel és „sport” cipőben. Télen — olcsó bolyhos szövet felöltőben, rövid posztócsizmában csattal. Nyikoláj segített levetni ezeket a csizmákat, amikor valahonnan hazaértek, mert neki mindig összegémberedett a hidegtől a keze. Letérdelt és úgy kezdett bajlódni t csatokkal, VT a már Ilyen csatos csíz mákat nem készítenek. Régimódinak tarják őket. Továbbra is az üzemben dolgozott — forrasztotta nagy üvegballonokat a „GU 1500”-as hatalmas rádiólimpákban. A kislány sokat betegeskedett. Mellette ült, fél kezében törölközőkendő borvlzzel i nedvesítve, azzal törölte meg sovány, majdnem aszott mellét. Tápszerekkel tartotta. Megfésülgette. Fésülgette a haját, a hatalmas nedves fürtöket. Este a lámpa fényét újságpapírral tompította, lehúzta a cipőjét és zajtalanul járt a szőnyegen. Néha megállt a tükör előtt Szép? Nem. Olyan mint legtöbben. Csak Nyikolaj mondta, hogy szép. Az üvegszilánkok mély forradást hagytak a nyakán és az állán. Többen tanácsolták, hogy csináltasson plasztikai műtétet. Egészen egyszerűt. De minek? Sokszor mondták: hisz még egészen fiatal. De miért olyan fiatal még? Csak Nyikolajnak van joga fogni a kezét, vezetni, és beleszólni az életébe. De ő elutazott a szerelvény utolsó vagonjában. Menet közben ugrott fel. És azután — jött az a szó, amely örök telet hozott életébe. Ettől a szótól kell a Jeggyűrűt a bal kezén hordani. Jeggyűrűjük soha nem volt. Egyetlen vagyonuk a szőnyeg volt, amelyiken mán évek óta egyedül jár egyik saroktól a másikba. ... A győzelem napja szörnyű volt. A háború szörnyűségei befejeződtek, ez új reménnyel kecsegtette őt és a hozzá hasonlókat. Azonban ezzel vége lett az utolsó reménynek is, mely nagyon gyenge reménysugár volt, majdnem a lehetetlenséggel határos, de mégis volt. És most ez is szertefoszlott. Círt, fejét a párnába fúr° ta. Újból látta a téli, hideg pályaudvart, a homokzsákokat, a sötétkékre mázolt lámpákat. Hallotta az egymásután akasztott vagonok kerékcsattogását. Nyikolaj a két kezében tartja az arcát. Katonaköpenyének a szagát érzi. — Katonai vasúti szerelvény! A nyolcas számú szerelvény Indul! — Kiáltja valaki egészen közel a füléhez. Csizmakopogás, csajkacsörgés, a csúszós kocsilépcsők, futkosok forró lehelete, csattogás, üres padok tolakodás tói felboruló zaja, a felborogatott padok tolongás közbeni nyikorgó hangja. —Katonavonat. Nyolcas szerelvény... ..Fejét a párnába fúrja és sír. A szomszédban a falon túl hangosan szól a rádió. Akkor szintén hangosan szólt a rádió. Indulókat Játszottak. Már reggel megkezdték az adásukat. Indulóik... Indulók... ö pedig a pályaudvar feldöntögetett padjai között... ...Az üzemből eljöttek hozzá a barátnői, hogy klvigyék az utcára az emberek közé. Tudták, hogy őt ki kell vinni az utcára, az emberek közé, hogy ezen a számára nagyon nehéz napon az emberek között legyen. ...Désa megnőtt. Nem volt egyszerű nevelni! Különösen a felső osztályokban: Dása maga akarta értékelni és felfogni az életet. Ebben soha nem akadályozta, de gondos figyelemmel kísérte minden lépését, hogy idejében a segítségére legyen, ha egyedül nem jutna el a helyes következtetésre. Jött a szerelem is — az első, a keserű, a gyermekszsrelem. Kigondolt szerelem ez, amelyről iskolai füzetlapokra írnak csalódott, könnyízű szavakkal és ezeket a titkokat őrző lapocskákat a tankönyv lapjai között rejtegetik. pénzben nem szűkölködtek. A háború után levelező úton befejezte a tanulmányait abban az intézetben, amelyikben valamikor Nyikolajjal együtt tanultak. Most már mint idősebb mérnök dolgozott a tervező irodában. Désa kamasszá nőtt. Néha hirtelen lobbanékonnyá, jókedvűvé vált, néha pedig — el gondolkodóvá, szomorúvá. Ügy tűnt, hogy az égész élete ilyen lázas „viharos hirtelenekből” áll, a kislányba fokozatosan költözött a nagylány. A változást észrevette leányában és igyekezett meg érteni. Sokszor magához ölelte, nézte a haját, nagy göndör Langston Hughes: Lenin Bejárja bolygónkat Lenin, — mit ér a sok sorompó? átlép a föld térképein, hiába sípszó, bunkó. Bejárja bolygónkat Lenin, — s mindenütt elébe lépnek, s okulnak bölcs tanácsain a feketék s fehérek. Bejárja bolygónkat Lenin, — s bolygónk fölött, az éjben, pirosló csillaga kering, vöröslő fénye ég fenn. TÍZEZER MUNKÁS-MŰVÉSZ Néhány napja pár soros tudósítás jelent meg a lapokban. Arról szólt, hogy a múzeumi hónap után, november 7—21 között rendezik meg a képzőművészeti körök hatodik országos kiállítását. Az írás arról is beszámolt, hogy az országban jelenleg mintegy 350 gyári, üzemi képzőművészeti kör működik, amelyekben a napi munka után — hivatásos művészek és kiváló szakemberek vezetésével több, mint tízezren tevékenykednek. Tízezer munkásmüvész... Álljunk meg a számadatnál — csak egy rövid visszapillantás erejéig: Gyárainkban és üzemeinkben ma több, mint tízezer kétkezi munkásnak Jutja nemcsak a tehetségéből, hanem szabad idejéből, anyagi körülményeiből, s az egyéb Jeltételekből is arra, hogy a festészettel, szobrászattal foglal kozzék. Es nem is akármilyen színvonalon. Az említett kiál líiás rendező bizottsága a közelmúltban fejezte be a beküldött 1200 alkotás zsűrizését, amelyek között számos akad, ami vetekszik a hivatásos művészek alkotásainak színvonalával. Munkás-művészet — a szó igazi értelmében — művészi színvonalon... Volt-e erre példa valamikor? Soha nem volt. A napi 10 és 12 órai munka után örült a munkás, ha otthon volt vacsora, ha akadt tűzrevaló, ha nem fenyegetett kilakoltatással a náziúr. Művészi alkotásra kinek Juthatta volna lelkierejéből, körülményeiből? Mindössze néhányra tehető a szám, ahol a tehetség, ha még oly mellözötten is, de utat tört a kiteljesedéshez, de százan és ezren voltak, akik elkallódtak, elvesztek a mindennapi élet nyomorúságaiban. Akadtak akik próbálkoztak, de segítség, avatott útmutatás nélkül a vásári giccsnél többre, — tehát művészi szintre — nem juthattak. Napjainkban az állította nehéz helyzet elé a neves művészekből álló zsűrit, hogy az 1200 magas művészi színvonalat képviselő alkotás közül melyik 300 grafikát, festményt és szobrot javasolják az országos kiállításon való részvételre. Es az ilyen gondokkal már napnap után találkozhatunk. ÚJ KÖNYV A fékeié láng fürtjeit, megnyugtatta, beszélt neki mindenről, ami fiatal korban bonyolultnak látszik. Vasárnaponként kivitte a várost övező parkok egyikébe, a nyírfák közé, a napfényre. Dása itt szeléburdi és vidám volt. Ilyennek szerette volna látni mindig és nem elgondolkodónak, levertnek. Ez jó hatással van Dására. Nagyon szerette volna, ha Dása megérti, hogy mi az, hogy gyár, munka, hogy ne féljen tőle. Azt akarta, hogy megtanítja Dását helyesen értékelni és megérteni az életet meg akarta tanítani felnőttként élni. Kivitte Dását az Elektromos Lámpagyárba, amelyikben valamikor maga dolgozott. Kivitte oda, ahol minden a saját fiatalságát idézi. ...A Béke sugárút. Nem rég költöztek át ide új lakásba. Magukkal hozták az óreg kedves szőnyeget és az öreg, rozoga emlékeket őrző székeket. Ez az ő múltja. Ezek drágák a számára és mindig maga körül szereti látni ókét. 1 De Dása és mindaz, ami vele kapcsolatos szintén ugyanolyan szeretett és drága, mint saját múltja. t?j jeliszekrény, amelyiket Dása pipere asztalkának alakított át. Alacsony pamlag, amelyikben nagy fehér párnák fekszenek. Dása tűsarkú pasztelszínű cipői, divatos mohair szoknyája, karkötője bronzérmekkel. Dása nevetgélt, hosszú, zavaros, félhangOTt suttogás a telefonon keresztül. Dása remegő kezei a vállán és örömittasan mondja: „Mama én nagyon boldog vagyok!’“ ...Vitalij akar vele beszélni Dásáról. Dása pedig neki már régen megmondta: „Mama, mi össze akarunk házasodni. Eljön hozzád. Csak kérlek, te segíts neki valahogy mindezt elmondani.” Vitalij elveszi tőle Dását. És elmennek, elutaznak. El kell kezdeniük a saját életüket új munkahelyen — egy távolik eleti gigantikus erőműben. Mama, mi lesz itt veled egyedül? — suttogja Dása. Nem akarom, hogy egyedül maradj. Elmegyünk együtt. Te tapasztalt mérnök vagy. Munkát kapsz ott. Az esti szürkületben ketten ültek az ablaknál. A falevelek zizegtek. A könnyű függönyön áttört az utcai lámpák fénye. A lámpák fényei közé néha-néha kék villódzás lángnyelvei szikráztak be — ezeket a trolibuszok áramleszedői csiholták lazán érintve a vezetéket. A gyalogjárók egymásnak kiabáltak és továbbmentek. Az Ilyen esti órákban olvasott neki Nyikolaj verseket, ült a széken lovagló ülésben, 6 pedig nem messze Nyikolajtól a szőnyegen feküdt, tenyerét helyezte a feje alá párnának és hallgatta őt. örökre magamba zártalak úgy, hogy sok év múlva is tisztán és világosan éljen szememben lényed, életed. Együtt utazunk, mama. — Nem, Dásenyka. Nem. Te utazol a saját életedbe. És neked ezt magadnak kell kezdeni. Én szintén egyedül kezdtem. így jobb. Én megértem. De te egyedül maradsz... \7 italij elveszi Dását és ' elutaznak. Az Elektromos Lámpagyár — ez az ő fiatalsága, nehéz, háborús ifjúsága. A Gigantikus Elektromos Állomás Távolkeleten — ez Dása és Vitalij ifjúsága. Kezdik a saját életüket úgy, hogy folytatják mások életét, az olyanok életét mint ő és az olyanok életét, mint Nyikolaj, akik nem tértek haza, de akik mindig az élők között van nak. Jegygyűrű van Dása jobb kezén — és maradjon is ott. És mindig csakis a jobb kezén. És Dása soha ne lásson pályaudvart sötétre mázott lámpaemyőkikel és soha ne hallja meg a tolongásban feldöntögetett padok robaját. Fordította: Sígér Imre (Megjelent a Pravda 1963. szeptember 29-i számában.) Kilencvenöt esztendőt élt meg a nemrég — Afrikában elhunyt William du Bois professzor, a nagy amerikai néger tudós és író, aki pátriárka korban is oly sokat, oly jelentőséget tett a béke-világmozgalom kibontakozásáért. William du Bois nem akart anélkül meghalni, hogy élményekben és tapasztalatokban gazdag életének tanulságait ne összegezze valahogy a legszélesebb tömegek számára. Ezért írta meg — több mint kilencven éves korában — „A fekete láng” című trilógiáját és nemcsak büszke, boldog is volt, hogy még befejezhette a nagy munkát. A rabszolgák ivadékaként született, iskolát alapító, majd közéleti harcossá vált Manuel Mansart a regénytrilógia hőse, őt nevezik el szülei „Black Flame”-nek, azaz „fekete lángnak és az ő köntösét magára öltve, mondja el William du Bois életének v:szontagságait. Mint Mansart-nak, neki is nagy sikerei voltak — a négerek körében szinte példátlan sikerei — s mint Mansart-nak, neki is súlyos konfliktusokkal voltak terhesek napjai. Mansart négy gyermekének sorsában — amelyet oly balzaci izgalmassággal mond el a trilógia második kötete, a „Mansart iskolát épít” — benne van Bois professzor gyermekeinek és unokáinak nem egyszer nagyon nehéz, nagyon bonyolult életútja is. Feledhetetlenül rajzolta meg az író a legkisebb Mansart-fiú, a kecses. nemes külsejű Bruce tragédiáját: egy fehér lány iránt érzett fénytelen és megalázott szerelme vitte öt erkölcsi és fizikai kátyúba. Ahogy Bruceet és drámáját du Bois leírja, az ábrázolás hőfokán érezni: átélte ezt a drámát. És a harmadik kötet, „Színesek világa” és a személyes élmények hitelességével írja le Mansart elnök utazásait a „színesek”, öntudatra, tettre ébredő világában és részvételét a nemzetközi békemozgalomban. Az idős Mansart — a szerző szócsöveként — szembe száll a faji előítélet minden formájával és olyan világért küzd, annak a kizsákmányolással együtt a különböző faji, nemzetiségi gettókat és a múlt lomtárába, a történelem szemétdombjára veti. „A fekete láng” egész vonalvezetésén érezni, hogy William du Bois végigszenvedte regénye hőseinek szenvedését, együtt reménykedett velük és hogy amikor papírra vetette szívében élő, eleven emlékeit, azt tette, amit egész életében tett a tanári dobogón és a szónoki emelvényen: harcra buzdított, cselekvésre mozgósított a jó ügy győzelméért. Szinnai Tivadar kitűnő, érzékletes fordítása jó segítséget ad William du Bois regényének magyarországi sikeréhez. Kevesebb adminisztráció az iskolákban A Művelődési Minisztérium több intézkedéssel csökkentette az iskolai adminisztrációt, a pedagógusok megterhelését. Az előírások szerint például jegyzőkönyvet csak a tanévnyitó, a félévi tantestületi, a tanévzáró és a diakok fegyelmi ügyeit tárgyaló raid kívüli tantestületi értekezletről kell készíteni. Az idei oktatási évben az igazgatóktól már nem kérnek év végi jelentéseket, s elmarad a tanév végi statisztikai feirr.érés is. Jelentős könnyítés, hogy a félévi érdemjegyeket csak a tanulók ellenőrző könyvébe kell — számjegyekkel — beírni, külön félévi értesítőt a nevelők nem állítanak ki. A legutóbbi miniszteri utasítás kimondta azt is, hogy az igazgatóknak az íaaoia munkatervén kívül külön nevelési tervet nem kell készíteniük. Az osztályfőnököket, osztályvezetőket mentesítik a terjedelmes osztályfőnöki tervek összeállításának kötelezettsége alól, s megszüntetik az úgynevezett neveitségí szint meghatározásával, elemzésével kapcsolatos felméréseket. Nem kell továbbá nevelési személyi lapokat, kimutatásokat sem készítem.
