Kelet-Magyarország, 1963. november (20. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-07 / 261. szám

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 46. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt Központi Bizottsága, a forra­dalmi munkás—paraszt kormány és a Haza­fias Népfront Országos Tanácsa szerda este díszünnepséget rendezett az Erkel Színházban. Az ünnepség elnökségében helyet foglalt Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke, Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi munkás—paraszt kormány elnöke. Apró Antal, Biszku Béla, Fe­hér Lajos, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán, dr. Münnich Ferenc, Nemes Dezső. Rónai Sándor, Somogyi Miklós, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagjai. Az elnökség tagja volt, az az MSZMP Központi Bizottságának, és a kor­mánynak több tagja, valamint a tömegszerve­zetek képviselői, a munkásmozgalom számos régi harcosa, a honvédség, a munkásőrség több vezető személyisége, ismert tudósok, írók, mű­vészek, üzemek kiváló dolgozói. Az elnökség­ben foglalt helyet G. A. Gyenyiszov, a Szov­jetunió budapesti nagykövete is. Az ünnepség részvevőinek soraiban ott volt az MSZMP Központi Bizottságának, az Elnöki Tanácsnak, a Minisztertanácsnak és a kormánynak több tagja, a politikai, a gazda­sági, a kulturális élet sok vezető személyisége. Részt vett az ünnepségen a budapesti diplo­máciai képviseletek sok vezetője és tagja is. A magyar és a szovjet Himnusz elhangzá­sa után Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke nyitotta meg az ünnepséget, majd Apró Antal elvtárs mondott ünnepi beszédet. Apró Antal elvtárs beszéde Tisztéit ünneplő közönség! Kedves elvtársak! Ismét összegyűltünk, hogy ünnepeljük a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfor­dulóját. Arról az esemény­ről emlékezünk meg ma, amely 1917 októberében meg­nyitotta az emberiség legújabb kori történelmét 46 évvel ezelőtt a föld egy­­hatodán győzött a szocialista forradalom, megkezdődött a valóra váltása a szocializmus­ról; a kommunizmusról, a munkásosztály hatalomra ju­tásáról szpló tudománynak. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme nyomán ma már eltöltheti az emberi­séget az a biztos tudat, hogy felszabadul a történelem utol­só kizsákmányoló rendje, a kapitalizmus, az imperializ­mus uralma alól. Hosszú, áldozatos harcok árán, a nagy Lenin ve­zette párt irányításával munkások, parasztok fegy­veres felkeléssel megdön­tötték a tőkések és föld­­birtokosok hatalmát a cári Oroszországban. Győzelmükkel megszületett éz első olyan állam, olyan népi hatalom, amelynek cél­jai egybeesnek a nemzetközi haladás, az egész haladó em­beriség céljaival. Ezért joggal mondhatjuk, hogy a győztes Nagy Októberi Szocialista Forradalommal az emberiség új korszaka kezdődött. Lenin géniuszának, a Szov­jetunió Kommunista Pártjá­nak köszönheti az emberiség, hogy világossá lett a kizsák­mányolt osztályok, elnyomott nemzetek felszabadulásának útja. A szocializmus, az új társadalom felépítése olyan tudományos eszközt, iránytűt adott a kezünkbe, amely le­hetővé teszi, hogy helyesen ítéljük meg a történelem me­netét, világosan lássuk a távlatokat és a lehetőségeket. A marxizmus—leninizmus az előrelátás tudománya. Helyes alkalmazása lehetővé teszi, hogy az imperialisták, de a baloldali kalandorok, és a jobboiídali opportunisták se legyenek képesek letéríteni forradalmunkat a helyes útról. A Szovjetunió a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forra­dalom óta az emberiség előtt jár. A szovjethata­lom megszületésének pilla­nata óta bizonyítja, hogy képes megoldani mindazo­kat a gyötrö társadalmi kérdéseket, amelyekkel semmiféle osztálytársada­lom nem tud megbirkózni. Földet adott a parasztnak. A nép kezébe adta a ha­talmat, a gyárakat, a bá­nyákat és a bankokat. Az internacionalista szovjet hatalom az igazi nemzetiségi politika példáját adta azzal, hogy a népek börtönében sínylődő, már-már eltemetett népeknek visszaadta önálló nemzeti létüket, támogatta őket abban, hogy nemzeti ön­tudatra ébredjenek, kifejlesz­­szék nemzeti kultúrájukat, megteremtsék saját érelmisé güket. így fejlődtek a cári Oroszország legelmaradottabb vidékei virágzó, fejlett iparú nemzeti köztársaságokká. A szovjet nép építette fel elő­ször a szocialista társadalmat leszámolva ezzel országában a tőkés kizsákmányolással és emberré emelve a százmillió­kat. A szovjet tudomány diadala A Szovjetunió ma a sza­badság, az egyenlőség, a kul­túra és a tudomány hazája. Háromszor annyi mérnököt képez ki évente, mint az Amerikai Egyesült Államok A szovjet mérnökök, kutatók tudásáról a szputnyikok, a holdrakéta, az űrhajók és a világszerte lelkesn ünnepelt szovjet űrhajósok nevei ta­núskodnak. A XXII. kongresz­­szuson elfogadott nagyszerű program alapján^ a Szovjet­unióban épül először a jövő társadalma, a kommunizmus, amely az igazi szabadság, a teljes egyenlőség az anyagi bőség és a magas kultúra ho­nába vezeti el az emberisé­get. Az eltelt negyvenhat esz­tendő minden eredménye, nap­jaink minden tapasztalata amellett szól, hogy a szovjet nép teljesíti ezt a történelmi küldetését Is. Amióta a Szovjetunió lé­tezik, az imperializmus már nem játszhat kénye-kedve szerint az országok és a né­pek, az emberiség sorsával. A Szovjetuniónak köszönhet­jük, hogv Euróoa és a világ népei legyőzték a fasiszta barbárságot,, amely évszáza­dokkal, egészen a középkor sötétségéig akarta visszavetni a világot. Kétség sem férhet hozzá, hogy a fasizmus meg­semmisítése feltétele volt min­den további emberi haladás­nak. A szocializmus győzelmei­nek, gyarapodásának, az erő­viszonyok megváltozásának hatásaként szétesett a gyar­mati rendszer: több mint öt­ven új független ország tűnt fel Ázsia és Afrika térképén. Az imperializmus már csak ideig-óráig tudja erőszakkal Igában tartani maradék gyár építő népeknek. Békére vágy­nak a tőkés országok népei. És béke kell azoknak a né­peiknek, amelyek csak né­hány éve nyerték vissza el­rablóit függetlenségüket. Az erőviszonyok megválto­zásának köszönhető, hogy nin­csenek többé egyedül a vi­lág békét akaró százmilliói, az egyszerű emberek, a gyerme­keiket féltő anyák, a jövőjük­­be tekintő fiatalok, a teremtő fnunkások és az alkotó mű­vészek, az ember javáért dol­gozó tudósok, a saját orszá­gukat építő és függetlenségü­ket védelmező népek. Van ki­re támaszkodniuk! Védelme­zőjük a nagy Szovjetunió, amely az egész hatalmas szo­cialista közösség, a békéért, a demokráciáért, a szocializ­musért és a nemzeti függet­lenségért folyó küzdelem meg­ingathatatlan bástyája. Mi bízunk rendszerünk fö­lényében, erejében és életké­pességében és azt akarjuk, bogy a szocializmus a békés versenyben bizonyítsa be, hogy nemcsak többet tud nyújtani, mint a legfejlettebb tőkés ország, nemcsak meg­szabadítja az emberiséget a tőkés rendszer gyógyíthatat­lan bajaitól, hanem olyasmit is biztosítani képes, amit semmiféle osztálytársadalom nem biztosíthatott: az igazi szabadságot, az igazi egyen­lőséget, a maximális anyagi bőséget és a magas kultúrát. A népek, a béke érdekei követelik, hogy valósuljon meg az atom- cs hidrogén­­fegyverek teljes megtiltá­sa, majd az általános és teljes leszerelés. A nemrég életbe lépett és az egész békeszerető emberiség által örömmel üdvözölt rész­leges atomcsendegyezmény, túl azon, hogy megszabadítja az emberiséget a nukleáris kísérletekkel járó sugárfertő­zés veszélyétől, egyúttal an­nak is példája, hogy a lesze­relésért vívott küzdelem nem hiábavaló! Az atomcsendegyez­mény kezdeti lépés. Mégis, gyakorlati haladás a leszere­léshez vezető úton, enyhítette a feszültséget, kedvezővé tette a légkört további tárgyalások és esetleges újabb megegye­zések számára. A magyar munkásosztály követte október példáját matalt. A történelem menete azonban feltartózhatatlan és rövid időn belül végleg el­tűnik a gyarmatosítás szégye­ne az emberiség életéből. A Szovjetunió és a szocia­lista tábor erejének, bókepoli­­tikájának köszönhető, hogy az agresszió nem tudta meg­törni a szocialista Kubát. Volt, van és mindig lesz erő, amely segít mevódeni a hős Kuba békéjét, alakuló szocia lista rendjét. Az SZKP XX. és XXIT kong­resszusa óriási szolgálatot tett a szocializmus ügyének azzal, hogy forradalmi tudományun­kat, a marxizmust—leniniz­­must megtisztította a szemé­lyi kultusz és a dogmatizmus torzításaitól és levonta a szükséges következtetéseket a szocialista világrendszer létrejöttéből, az erőviszonyok megváltozásából. Ma újra szárnya! az alkotó marxista gondolkodás, teljes fényükben ragyognak Lenin tanításai. A XX. és a XXII. kongresszus általános érvényű következte­téseinek alkalmazása minde­nütt meggyorsította a szocia­lizmus építését, új fellendü­lést hozoot a tőkés országok kommunista és munkáspárt­jainak, és meggyorsította az elnyomott gyarmati népek fel­­szabadulását. Mindannyiunknak szentül kell őrködni azon, hogy meg­­védjük eszméink tisztaságát. Vigyázzunk arra, hogy ne "sorbuljanak ki eszmei fegy­vereink! Ma a béke az emberiség legelső és legfontosabb közös érdeke. Béke kell a szocia­lizmust és a kommunizmust Szocializmust építő népünk örök büszkesége, hogy Orosz­ország után nálunk gyűlt ki először a szocialista forrada­lom fáklyája. A magyar munkásosztály, a nagy Lenin forradalmi eszméin fellelkesülve, 1918 novemberé­ben megalakította forradalmi pártját — a Kommunisták Ma­gyarországi Pártját. A párt rö­vid hónapok alatt forradalmi harcra mozgósította, a hatalom átvételére szervezte meg a dol­gozó tömegek többségét. Mun­kásosztályunk, követve a Nagy Októberi Forradalom példáját, a magyar társadalom évszáza­dos válságából a kiutat 1919. márciusában, a munkásosztály diktatúrájában, a hatalom át­vételében találta meg. Népünk felszabadulása ket­tős értelemben is össze­függ a Nagy Októberi Szocialista Forradalom szülöttével, a Szovjetunió­val. összeköti 1919, a Ma­gyar Tanácsköztársaság dicső emléke, és összeköti 1943; amikor a szovjet hadsereg hozta el né­pünknek a békét, a nem­zeti függetlenséget, és a társadalmi felszabadulás történelmi lehetőségét. A magyar és a szovjet nép barátsága immár csaknem fél­évszázados és ma mélyebb, szo­rosabb, mint valaha. Egész szo­cialista építésünket végig kíséri a Szovjetunió segítsége és tá­mogatása. Szovjet elvtársaink, barátaink megosztják velünk gazdag tapasztalataikat, előse­gítik népgazdaságunk fejlődé­sét, mindig megértőek gond­jaink iránt és nem egyszer ál­dozatok árán is segítenek ben­nünket. Most a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom negyven­hatodik évfordulóján, sereg­szemlét tartva erőink felett és számbavéve vívmányainkat, jo­gos büszkeséggel tekinthetünk vissza a megtett útra. Hazánk, történelmében először önálló, szuverén ország, népünk füg­getlen, szabad hazában él. A Magyar Népköztársaságban minden hatalom azoké, akik két kezük munkájával, terem­tő er jükkel és tudásukkal lét­rehozzák az élet javait: a mun­kásoké, a parasztoké, az értel­miségé. Pártunk és kormányunk po­litikája önálló és magyar, nsert érvényt szerezve a szocialista építés általános és minden or­szágra érvényes törvényszerű­ségeinek, egyúttal alkalmazko­dik saját viszonyainkhoz és adottságainkhoz. Nagy eredményeink, az élet tényei teljes mérték­ben igazolják a Magyar Szocialista Munkás Pártot, annak politikáját, s poli­tika helyességét. Hazánkban a felszabadulás előtti utolsó békeévhez képest mintegy ötszörösére nőtt az ipari termelés, jelentősen emel­kedett mezőgazdaság hozama. Évről évre növekszik a nemze­ti jövedelem. A szocialista ipa­rosítás eredményeként meg­nőtt és több mint 60 százalékra emelkedett az iparnak a nem­zeti jövedelemben való része­sedése. A mezőgazdaság szocialista átszervezésével egész népgazdaságunkban ural­kodóvá váltak a szocialista ter­melési viszonyok: pártunk VIII. kongresszusa kimondhat­ta, hogy befejeződött hazánk­ban a szocializmus alapjainak lerakása. Megszűnt hazánkban az em­bernek ember által való ki­zsákmányolása, nincsenek töb­bé kibékíthetetlen osztályellen tétek. Senkisem élősködik töb bé mások munkáján, hazánk a dolgozó emberek országa lett. Népünk nem ismeri többé sem a létbizonytalanságot, sem az éhséget, sem a munkanélküli­séget. Munkája után mindenki meg tud élni. Az élet általános javulásáról tanúskodik többek között az, hogy a kereskedelm forgalom négy év alatt 31 szá­zalékkal emelkedett. Az emberek ma sokkal jobban táplálkoznak és öl­tözködnek, mint bármikor valaha, és egyre emelke­dik népünk műveltsége. Mindent megteszünk, hogy végrehajtsuk tizenötéves la­kásépítési tervünket és ezzel végleg megoldjuk a lakáské dést. A népről való gondoski dás bizonysága, hogy 1958 i 1962 között 40 milliárd forii tot fordítottunk lakásépítése szociális, kulturális és égés; ségügyi célokra. Az utóbbi évek helyes gaz daságpolitikájának, dolgozóin munkájának eredményekén népünk életszínvonala ma ma gasabb, mint hazánk történél mében eddig bármikor voll Az ünnepi számadás azonbai kötelez bennünket annak meg állapítására, hogy ha az élet színvonalat tartani és emcln akarjuk, ha a jövőre gondo­lunk, még jobban kell dolgoz­nunk. Még nem hevertük k. teljes egészében az elmúlt sú­lyos tél okozta károkat, és újabb gondokat okoz az, hogy gabonatermelésünk a mostoha időjárás következtében a várt­nál kedvezőtlenebbül alakult. Éppen ezért ma különös fon­tossága van annak, hogy or­szágunk egész dolgozó népe, minden munkás, paraszt és értelmiségi felelősségteljesen gondolkodjék és úgy is dol­gozzék. Egyesítsük erőinket a KGST-ben Mi, magyar dolgozók, ma­gyar forradalmárok, ma első­sorban az építőmunkában el­ért eredményeinkkel tudjuk támogatni a nemzetközi mun­kásosztály forradalmi harcát, a felszabadult és még függet­lenségükért küzdő népeket, jó munkával tudjuk előmozdíta­ni a szocializmus győzelmét a békés versenyben. E cél eléré­sére következetesen kell alkal­mazni a szocialista országok gazdasági együttműködésében pártjaink közösen elfogadott irányelveit, amelyek előírják, hogy: „Az egyes szocialista or­szágok nemzeti gazdaságá­nak fejlesztésére irányuló erőfeszítéseket egyesítoni kell a gazdasági együttmű­ködés és kölcsönös segít­ségnyújtás megszilárdítá­sára és bővítésére irá­nyuló közös erőfeszítések­kel. Ez a szocialista vi­lággazdaság további fel­lendítésének fő útja“. Jogos büszkeséggel tekinthe­tünk eredményeinkre, hiszen munkánkkal vívtuk ki azokat, Biztosak lehetünk abban, hogy ha továbbra is a jónak bizo­nyult úton járunk, tovább gya­rapítjuk és megsokszorozzuk eredményeinket. Elévülhetetlennek tartjuk a a Szovjetunió történelmi érde­meit, nagyra értékeljük mar­xista—leninista következetes­ségét, és úgy véljük, hogy az egész nemzetközi forradalmi munkásmozgalom elismeréssel tartozik a Szovjetunió Kom­munista Pártja Központi Bi­zottságának, mert igazi mar­xista—leninista módjára meg­látta, elemezte és megoldotta a kapitalizmusból a szocializ­musba való átmenet korának új elméleti és politikai kérdé­seit. Minden kommunista és így minden magyar kommu­nista ezért is tiszteli ma a Szovjetunió Kommunista Párt­ját, a párt Központi Bizott­ságát és annak általunk nagy­­rabecsült vezetőjét: Nyikita Szergejevics Hruscsov elvtár­sat! Itthon a sikerekben gazdag szocialista építőmunka, nem­zetközileg pedig az egységért, a marxizmus—leninizmus tisz­taságáért, a békéért és a biz­tonságért vívott harc vigyen bennünket a marxizmus—le­ninizmus forradalmi tanításai­nak diadala, a szocializmus világméretű győzelme felé. Éljen a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom szülötte, a dicső Szovjetunió! Éljen a magyar és a szovjet nép örök testvérisége! Kitüntetések november 7. alkalmából A Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 46. évfor­dulója alkalmából, eredményes munkájuk elismerésül a Mun­kaérdemrend kitüntetést ado­mányozza: Bagyinszki Jánosnak, a munkásőrség Veszprém me­gyei parancsnokának, Balló Istvánnak, az MSZMP KB agitációs- és propaganda orz­­tálya helyettes vezetőjének, Bartucz Istvánnak, az MSZMP KB ipari- és közlekedési osz­tálya munkatársának, Bihari Lászlónak, az MSZMP Buda­pest III. kér. bizottsága első titkárának, Csíkvári Jenőnek, az MSZMP budapesti bizottsá­ga párt- és tömegszervezetek osztálya helyettes vezetőjének, Gól Györgynek, az MSZMP KB tudományos- és kulturá­lis osztálya alosztályvezetőjé­nek, Jámbor Miklósnak, az MSZMP Pest megyei bizottsá­ga titkárának, Király István­nak, az Eötvös Lóránd Tudo­mányegyetem magyar iroda­lomtörténeti tanszéke egyete­mi tanárának, a „Kortárs” fe­lelős szerkesztőjének, Kovács Bélának, az MSZMP budapes­ti bizottsága osztályvezetőjé­nek, Kurucz Istvánnak, az MSZMP Budapest VIII. kér. Bizottsága titkárának, Németh Ferencnek, az MSZMP Somogy megyei bizottsága első titkárá­nak, Pataki Lászlónak, a KISZ Központi Bizottsága titkárá­nak, Rapai Gyulának, az MSZMP Baranya megyei bi­zottsága első titkárának, Si­mon Ferencnek, az MSZMP pártgazdasági és ügykezelési osztálya alosztályvezetőjének, Soczó Józsefnek, az MSZMP Tolna megyei bizottsága első titkárának, Schlág Jánosnak, a KISZ Budapest XIII. kér. bi­zottsága titkárának, Varga Sándornak, az MSZMP KB párt- és tömegszervezetek osz­tálya helyettes vezetőjének. Számosán részesültek a „Szo­cialista Munkáért Érdemérem” és a „Munka Érdemérem” ki­tüntetésben, közöttük; Dózsa Ferenc, az MSZMP Szabolcs-Szatmár megyei bi­zottságának munkatársa „Szo­cialista munkáért érdemér­met”, ifj. Balogh András, a Nyírbátori Járási Tanács tag­ja, Gyarmati László, az MSZMP Nyírbátori Járási Bi­zottság osztályvezetője, Szebe­­nyi András nyugdíjas, az MSZMP Szabolcs-Szatmár me­gyei bizottsága revíziós bi­zottsága tagja „Munka érdem­érem” kitüntetést kapta. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 46. évfordulója al­kalmából a KISZ Központi Bi­zottsága több, az ifjúsági moz­galomban évek óta sikerrel te­vékenykedő szabolcsi aktivát tüntetett ki. Kedden, novem­ber 5-én Budapesten, a KISZ KB Művészeti Klubjában nyújtották át a Szocialista Munkáért Érdemérmet File Sándornak, a KISZ megyei végrehajtó bizottsága tagjának, aki immár máfél évtizede fejt ki eredményes munkát az if­júsági mozgalomban. Szerdán, november 6-án Nyíregyházán, a megyei Uttö>­­rőházban a KISZ KB megbí­zásából Diczkó József elvtárs adott át kitüntetéseket, jutal­makat. Havacs József és Vitkai Elemér „KISZ Érdemérmet”; Bábás Géza, Czirják János, Káldi György, Márton Árpád, Illés Elemér, Szabó Károly és Szász József aranykoszorús KISZ-jelvényt és a KISZ KB dicsérő oklevelét kapta. Nyolc pedagógusnak nyújtottak át Kiváló Uttörővezető-jelvényt A Magyar—Szovjet Baráti Társaság megyei elnöksége ün­nepi ülésén Májer István, az MSZBT megyei titkára a tár­saság aranykoszorús jelvényét adta át a magyar—szovjet ba­rátság ápolása területén ki­emelkedő munkát végzett ak­tíváknak. Ez alkalommal ré­szesült az MSZBT kitüntetésé­ben Balogh Attila, Csépes Gusztáv, Somfai Bertalan, Var­ga Zoltánná és a csengeri já­rási művelődési ház parasztkó­rusa. Az MSZBT értékes tárgyju­talmakat adott Deák Jánosnak és Zolker Mihálynak kiemel­kedő munkásságukért. Az elnökségi ülésen határoz­ták el, hogy a Magyar—Szov­jet Társaság Szabolcs megyei szervezete képes albumot küld október ünnepe alkalmából a Szovjet—Magyar Baráti Tár­saságnak Moszkvába. A szép kivitelű album bemutatja Nyíregyháza és a megye éle­tét, a magyar—szovjet barát­ság kiemelkedő megyei mozza­natait. Díszünnepség az Erkel Színházban

Next

/
Oldalképek
Tartalom