Kelet-Magyarország, 1963. november (20. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-07 / 261. szám

XX. ÉVFOLYAM, 2Ol. SZÁM Ára: 80 fillér 1963. NOVEMBER 7, CSÜTÖRTÖK Dlszün népségek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 46. érfordulóján A fővárosban Apró Antal elvtárs, Nyíregyházán Oláh László elvtárs mondott ünnepi beszédet A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 46. évfordulója alkalmából díszünnepsé­get rendeztek a Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban. Az ünnepségen megjelen­tek a megye politikai, gazdasági és kulturális életének vezetői. A díszelnökségben he­lyet foglalt Benkei András, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyed párt­­bizottság első titkára, Orosz Ferenc, és Endrédi Endre, a megyei pártbizottság titkárai, dr. Fekszi István, a megyei tanács elnöke, Antal Pál, Diczkó József, Kanda Pál, Murczkó Károly, Oláh László, a megyei párt vb. tagjai. Ambrusz Józsefné, a Ság­­vári Termel üsző vetkezet tagja, Barczi Gyula, a Nyíregyházi Járási Partbizott­ság titkára, Biró László, a városi tanács elnöke, Budai Antalné, a Vörös Csillag Tsz tagja, Bankó András veterán, Drevenyák János veterán, ifj. Garat András, a Dózsa Termelőszövetkezet tagja, Gombás Sándor, a Hazafias Népfront megyei titkára, Gincsai Jó­zsef ne, a dohányfermentáló dolgozója, Harkai Sándor, a munkásőrség megyei parancsnoka, Kassai Andrásné, a ruházati ktsz dolgozója, Kovács Károlyné, a megyei nótanács titkára, Majer István, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság megyei titkára, Molnár József alezredes, Ordas Nándor, főszerkesztő, dr. Pivarnyik Jánosné, a Hazafias Népfront városi titkárságá­nak munkatársa, Szarvas Ernő, veterán, Szinyéri Péterné, a cipőipari vállalat dolgozója, Unatenszki Pál, a megyei kiegészítő parancsnoka, Vétek János, technikumi igazgató, és Za­­jacz Sándornc, a ruhaüzem dolgozója. Részt vettek az ünnepségen a szovjet vendégek is. Dr. Fekszi István elvtárs megnyitója után Oláh László elvtárs, a megyei párt vb. tagja mon­dott ünnepi beszédet. — Minden évben ilyenkor ünnepi megemlekezésre jö­vünk össze. így van ez nem­csak nálunk, de az öt világ­­jász legeldugottabb csücské­ben is, ahol munkásemberek élnek és dolgoznak. — mon­dotta bevezetőül Oláh elvtárs — November 7-e nemzetközi ünnep, az emberiség egyete­mes ünnepe. S ha az év ja­nuár 1-én kezdődik, úgy az emberiség történetének leg­újabb fejezete november 7- én. Hogyan is volt akkor, 1917 október 24-enek éjjelén? Le­nin az orosz proletáriátus és a forradalom vezére megérkezik a Számolnijba, hogy kezébe vegye a fegyveres felkelés közvetlen vezetését Másnap a Vörös Gárda és a forradalmi csapa­tok elfoglaljak az akkori Orosz­ország fővárosának, Pétervár­­nak fontosabb középületeit. A győzelem éjszakáján ül össze a szovjetek második össz-orosz­­erszagi kongresszusa. Tart a győzelmes felkelés, s azon az éjszakán megszületik a két vi­­' 1 igtörténelmi jelentőségű dek­rétum: a békéről és a földről. Béke, e* volt Lenin és az orosz forradalom első sza­va, amely később a szov­jet állam külpolitikájának alapelve lett. Békét az el­csigázott országoknak, hogy újra meleg otthon várja az embereket, hogy felszáradjanak a könnyek az árvák arcán. Hogy megindulhasson az élet. Az imperialisták megakadá­lyozták e világtörténelmi je­lentőségű dokumentum megva­lósítását — Nem túl rég láttunk egy kiváló szovjet filmet, — ele­venítette fel élményét a szó­rok — az volt a címe: a Tiszta égbolt. Érdemes gondolatban visszapergetni ennek az izzig­vérig mai filmnek egyetlen jel­képes kockáját, amikor a film hőseinek feje fölött a tiszta ég­boltot örökítette meg az opera­tőr. Valóban, tiszta égbolt alatt a teljes nyugodtság és alkotó munka békességében dolgoz­nak ma a szovjet emberek. A lenini normák visszaállítása a párt és ország vezetésében a XX. kongresszus gigantikus eredmények kiindulópontjává vált. Emlékezzünk csak a szov­jet tudomány és technika csak az utóbbi években elért világ­méretű sikereire. Az első em­ber, aki elhagyta, az első ra­kéta és űrhajó, amely legyőz­te a föld vonzóerejét a Nagy Október országából való. Alko­tó mérnökök, munkások keze emelkedett a magasba, azóta többször. A világmindenség meghó­dításában a szovjet tudo­mány vitathatatlan elsőse­get biztosított magának, csakúgy, mint a tudomány más ágaiban. — Manapság reális alap van arra, hogy a béke tartós legyen — folytatta Oláh elvtárs. — Ennek természetesen legbizto­sabb alapja a szocialista orszá­gok ereje és összeforrottsága. Ma már összehasonlíthatatlanul mások a világon az erőviszo­nyok, mint negyvenhat évvel ezelőtt, amikor a fiatal Szov­jetunió egyedül találta szem­be magát a tőkés államokkal. Afrika és Ausztrália kivételé­vel a Föld minden kontinensén vannak szocialista államok, s minden földrészen küzdenek országok önállóságükért, de­mokratikus jogaikért. Évekig küzdöttek az emberiség sor­sáért aggódók, az atomkísérle­­tek megszüntetéséért Nemrég megszületett az utóbbi évek egyik legjelentősebb dokumen­tuma a részleges atomcsendről. Bizakodással tekinthet hát a ma embere a jövőbe? Igen, mert megvan az alapja az optimizmusának. Helyes úton haladnak a szocialista tábor országai, amikor mindent megtesz­nek pártjaik vezetésével a béke fenntartására. Nem behódolás ez a nyuga­ti országok előtt, hanem józan és tárgyilagos politika, mar­xista politika. Ideológiai tekin tetben jól tudjuk nincs és nem lehet békés egymás mellett élés. Az elavult és haladó elvek, a burzsoá és a kommunista nézetek naponta csapnak össze világméretek­ben. De ez nem jár és nem járhat manapság fegyverek zajával, legkevésbé idézheti az atomháború vészjósló gomba alakú felhőjét, Természetesen a moszkvai egyezmény egymaga nem oldja meg a mai nemzetközi helyzet legfontosabb problé­máit, de olyan kedvező lég­kört teremt, amelyben való­ságos láncreakció keletkez­het a vitás kérdések rendezé­se útján. A megyei feladatokról szól­va kiemelte: — Jelentős sikereket mond­hatunk magunkénak mi is az eltelt évek során. Javult a munka az iparban, a mező­gazdaságban, magasabb az életszínvonal, mint bármikor ezelőtt. Megyénk dolgozói — a munkások, dolgozó parasztok, értelmiségiek — is derekasan helytállnak a munka front­ján. Jól haladnak ötéves ter­vünk célkitűzései. A mező­gazdaság ebben az évben 250 millió forinttal ad több árut a népgazdaságnak, mint 1962- ben. A helyes célkitűzések és a lelkes munka nyomán erő­södtek a közös gazdasá­gok. A már évek óta tartó rossz időjárás ellené­re jelentősen csökkent idén is a mérleghiányos szövetkezetek száma. Egyre jobb, hozzáértőbb, a tagság bizalmát élvező fiatal termelőszövetkezetek vezeté­se. A munka jól halad, amit az is bizonyít, hogy Szabolcs- Szatmár történelmében elő­ször, idén az egész megye október 19-én befejezte a bú­za vetését. A kenyérgabona csata győzelmével együtt jól halad a betakarítás, az őszi mélyszántás, amiért ezen a helyen is tolmácsolom a me­gyei párt, tanács végrehajtó bizottsága elismerését, köszö­netét, a munkában és az irá­nyításban részt vevőknek. Dicséretes munkát végeztek az ipari üzemek, vállalatok dolgozói is, így rajtunk mú­lik, hogy teljesítjük e nagy­szerű céljainkat? Ellenségeink is kénytelenek elismerni, hsgy dolgozó né­pünk ma jól és biztosított életszínvonala állandó emel­kedése. Jó tükre ennek saját tapasztalataikon kívül az is, hogy a kiskereskedelem rá­dió, tv, motorkerékpár, mo­sógép, porszívó és más tartós iparcikkekbeni forgalma egy esztendő glatt 14 százalékkal növekedett. Közel háromszorosára nőtt az általános iskolát vég­zettek száma megyénk­ben. 111 ezer gyerek tanul az általános iskolákban és mintegy 20 ezer a gimná­ziumokban, technikumok­ban. Biztosítéka ez a jö­vőnek. Örvendetesen fokozódik a felnőttek tanulási kedve is. Négyezren tanulnak a közép­iskolákban és évente sok szá­zan szereznek szaktechnikusi képesítést. A még jobb életkörülmé­nyek egyetlen feltétele újból és kizárólag a jobban vég­zett munkánk lehet. Van bő­ven tennivalónk a megye to­vábbi iparosításában, a me­zőgazdasági termelésben, gyümölcstelepítésben, a la­kásépítkezésben, a korsze­rűbb és olcsóbb gyártmá­nyok kialakításában. Ebben a mindennapos munkában válnak valóra a tervek, fe­lelünk meg a várakozásnak saját népünk és a nemzetkö­zi proletariátus előtt — fejezte be ünnepi beszédét Oláh László elvtárs. Majd a Megyei Művelődési Otthon kultúrműsora követ­kezett. (Folytatás a 2. oldalon.) A Szovjetunióból érkező Béke távvezeték. Foto: Hammel J. November 7-i ünnepségek Szabolcsban Szerdán Szabolcs-Szatmár megyében is megkezdődtek a Nagy Októberi Szocialista For­radalom évfordulójának ün­nepségei. Az iskolákban, intéz­ményekben, hivatalokban és üzemekben e napon tartották a megemlékezéseket. A Felső Tiszai Vízügyi Igazgatóság dol­gozói kettős ünnepet ültek. Most emlékeztek meg az igaz­gatóság megalakulásának 10. évfordulójáról is. Ez idő alatt 537 kilométer hosszú gátrend­szeren beruházásokra, felújítá­sokra és fenntartásra mintegy háromszázmillió forintot köl­töttek. A munka gépesítése is ez időben vett nagy lendületet. Az idén például már 805 000 köbméter földet mozgattak meg géppel, míg három évvel ezelőtt még csak 122 000 köb­métert. A berendezett öntöző­terület tíz évvel ezelőtt 1900 hold volt, ez év végére 12 900 holdra növekedett. A szerdai bensőséges ünnep­ségen több kitüntetést nyújtot­tak át. A Vízgazdálkodás ki­váló dolgozó jelvényt, és okle­velet ketten, a kiváló dolgozó jelvényt 12-en, kiváló dolgozó oklevelet 13-an, a 10 éves ju­bileumi oklevelet 196-an kap­ták meg. A törzsgárda jelvény bronzfokozatát (5 évi szolgálat) 93, az ezüst fokozatát. (10 évi szolgálat) 41, az arany fokoza­tát (20 évi szolgálat) 14 dolgo­zó nyerte el. Balesetmentes közlekedésért egy gépkocsive­zető ezüst, kettő pedig bronz­jelvényhez jutott. Az ünnepsé­gen a jelvényekkel és okleve­lekkel járó összegekkel együtt körülbelül százezer forint pénz­jutalmat osztottak ki a dolgom zók között. Említést érdemel, hogy ü hármas számú — mátészalkai — szakaszmérnökség harma­dik negyedévi jó munkájáért elnyerte a vándorzászlót.

Next

/
Oldalképek
Tartalom