Kelet-Magyarország, 1963. november (20. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-03 / 258. szám

't

Az életvidám művészet színei

Szovjet Ukrajna képzőművész élete

«.Lányok lóháton. A magas havasi legelőről kannákban tejet szállítanak. Útközben fiatal kolhozista nők szénát kaszáló legényekkel találkoznak. Bőven szórja sugarait a nap a lányokra és a legényekre, akik örömmel köszöntik egymást. A dolgozó lányok vidám hangulatával nagyszerűen harmtínizál a végtelenbe tűnő verhovinai táj, a kék, a piros és az aranysárga színek játéka.

Földijei munkás életének ezt » pillanatát örökítette meg Boksay József, a Kárpátontúl legidősebb festőművésze „Találkozás a havason” (1958) c. alkotásában. A festmény most a képzőművészet neves kincsestárában — az Állami Tretyakov Képtárban van,

A kárpátontúli festőművészek alkotó munkájáról szóló jegyzetünket nem véletlenül kezdtük Boksay Józseffel. Szovjet-Ukrajna e híres festőművésze nevéhez fűződik a terület jelenkori festőművészetének fejlődése, több neves művész alkotó munkássága. Boksay József nagy tematikai vásznakat festett a szovjethatalom éveiben kivirult Kárpátontúl szabad munkájának öröméről, sok életvidám hangulattal teli, a maga nemében páratlan tájképet, nagyszerű arcképet, és csendéletet. Figurális kompozíciói közül kiválnak a „Tutajosok” (1948) az „Almaszüret” (1950), a „Csáp lés” (1950). Boksay József monumentális tájképei — „A szí neveri havasok” a „Velikij- Verh” és mások sikeresen örökítik meg a szülőföld szépségét

Boksay József művészi pályája, mely századunk 20-as éveiben kezdődött — a nép hűséges szolgálatának útja, a szocialista realizmus hatalmas gyümölcsöző erejének tanúbizonysága. Boksay József alkotó munkássága, amely a szovjet években fejlődött ki igazán, általános elismerést szerzett Már 1951-ben az USZSZK érdemes művésze, 1960-ban pedig megkapja az USZSZK népművésze címet. 1958-tól az SZSZKSZ Képzőművészeti Akadémiájának levelező tagja. 1963 áprilisában a szovjet képzőművészet fejlesztése terén szerzett kimagasló érdemeiért megkapta i Szovjetunió népművészei címet.

A szovjet valóság éltető talaján, a hazai képzőművészet klasszikusainak és a szovjet mesterek munkásságának gyümölcsöző tanulmányozása jegyében bontakozott ki a Kárpátontúl másik művészének, Glück Gábornak, a Szovjet- Ukrajna egyik neves festőművészének a tehetsége is, aki az idén megkapta az USZSZK érdemes művésze elnevezést. Glück Gábor az elsők közt emelte fel bíráló szavát a formalista szemfényvesztés és az absz trakcionizmus ellen, amit oly igazságosan és határozottan elítélt a kommunista párt és a szovjet kormány, az irodalmi és művészeti közvélemény, a szovjet emberek.

Glück Gábor tavasszal beszámolt alkotó munkásságáról a Kárpátontúli Területi Képtárban, ahol a művész 50. születésnapja alkalmából jubileumi kiállítás nyílt festményeiből. A kiállításon 250 festménye és grafikája szerepelt.

Glück Gábor legnagyobb teljesítménye, az egész szovjet festészet egyik kiemelkedő alkotása a művész híres „Erdőmunkások” (1954) című festménye. A festményt nemcsak Kijevben és Moszkvában mutatták be, hanem külföldön, a többi között Varsóban, Velencében, New Yorkban, Mexikóban és Párizsban is. A brüsszeli világkiállításon (1958) ezüstéremmel tüntették ki a festményt.

Azok az óriási szocialista átalakulások, melyek a szovjethatalom éveiben mentek végbe a Kárpátontúion, földijeinek pezsgő munkás hétköznapjai az „Erdőmunkások békeőrségben” (1950) és a „Lányok a mezőn” (I960) c. figurális kompozíció megalkotására ihlették Glück Gábort. Magas művészeti szinten képviseli a grafikát a portré- és tájképíestészetet is.

Terjedelmes alkotó utat tettek meg Soltész Zoltán és Manajlo Fedor, akiknek az idén megnyílt tárlatai a képzőművészet számos kedvelőjének a figyelmét vonták magukra. Soltész Zoltán festményei bemutatják az új szocialista falut, a megújhódott vidék lírai szépségét. Ez mindenekelőtt „A tereszvai völgy” (1950), az „Eső után” (1956), a „Sztavne, friss hó” (1957), a „Kolocsava’ (1958) c. és más lírai tájképeire vonatkozik.

Mint eredeti zsánerképfestő mutatkozott be Manajlo Fedor, aki immár 30 éve tartja fáradhatatlanul kezében az ecsetet. Sajátos módon tárja fel a Kárpátok epikai szépségét („Hucul havasok”", „Verhovina”, „Este a hegyekben”), s gyakran nyúl a téma dekoratív és panoráma szerű megoldásához.

Több kiváló zsánerképet festett Btreckij A. („Kárpátontúli Vízierőművek”, Meleg nap’', „Erdő”, „Falusi utca”, „Erdőállomáson”), Kontratovics E., Habda V., Petky S., Márton A. és a fiatal festőművészek közül Neszterenko M., Hohlov F., Ityakszov P„ Szapatyuk M Mikita V., Malcsicskij Sz. Sztaslo J., Garanyi J., Medvecka E., Csornoknizsnij G,

Úszik Sz. és mások.

Igényes munkásságával szemben Kocka András, a jelentős alkotó múlttal rendelkező festőművész. Több művészi tájképével szerzett magának hírnevet, de a legnépszerűbbek portréi. Kiválik közülük „Veirhovinai lány” (1957). Kocka András fáradhatatlanul dolgozik az új ember lelkivilágának ábrázolásán, erről tanúskodik a „Diáklány” (1957), „Hucul lány” (1958) „Idő* kolhoztag” (1950), „Kolhozistanő, könyvvel” (1957) c. festménye. Több változatban festette meg Ladányi Hanna, a kolhozmezők neves dolgozójának, a Szocialista Munka kétszeres Hősének az arcképét.

A Kárpátontúl és Szovjet- Ukrajna újraegyesülése után jelentkezett művészetével Kas sai Antal. Ma joggal tartják Ukrajna egyik legjobb tájkiép-Törvényerejű rendelet a képzőművészeti alkotások torgalomba hozataláról és sokszorosításáról

A Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1963. október 20-i hatállyal törvényerejű rendeletet adóit ki a képző- és iparművészeti alkotások, valamint a dekorációs anyagok üzletszerű forgalomba hozásáról és sokszorosításáról. Az Elnöki Tanács új rendelete érvényben hagyja az 1955. évi rendelet alaptételét, amely kimondta, hogy képző- és iparművészeti alkotás bármilyen sokszorosítása vagy üzletszerű forgalomba hozása csak a művelődésügyi miniszter, vagy az általa kijelölt szerv engedélyével történhet. Az 1955. évi rendelkezés azt is kimond ta, hogy a képző- és iparművészeti művek alkotói lakásukon vagy műtermükben (műhelyükben)) engedély nélkülis

6 ^ftfagyarország

1963. november 3.

forgalomba hozhatják műveiket, de csak saját maguk — kereskedelmi szerv vagy ügynök közreműködése nélkül. A most kiadott új törvényerejű rendelet e tekintetben úgy rendelkezik, hogy 1963. október 20-tól kezdődően lakásán, műtermedben (műhelyében) engedély nélkül csak olyan alkotó hozhatja forgalomba műveit, aki tagja a Magyar Népköztársaság Képzőművészeti Alapjának, vagy a Magyar Képző — és Iparművészek Szövetségének. A forgalomba hozatal természetesen ez esetben is csak ügynök (kereskedelmi szerv) közreműködése nélkül történhet. Az 1955. évi rendelkezések azt is kimondták, hogy a képző — vagy iparművészeti mű alkotója művét kézi másolással engedély nélkül is sokszorosíthatja. Az ilyen sokszorosításhoz az új rendelet szerint ez év október 20-tól kezdve a képző- és iparművészeti lektorátus engedélye szükséges.

festőjének. Festményein („Az Ung völgye”, „Tél a Kárpátokban”, 1952, „Derűs nap”, „Hágó”, 1954, „Eső után”, 1955 stb., nagy művészettel és szülőföld szeretettel tárja tel a táj szépségét, bemutatja,- hogyan alakítja át az ember a környező valóságot, hogyan fejlődik ki szemünk láttára az új, az iparosított Kárpátontúl. Kassai Antal 1960-ban megkapta az USZSZK érdemes művésze címet. Immár harmadik éve elnöke az Ukrajnai Képzőművész Szövetség kárpátontúli tagozatának, irányítja a művészek népes serege — mely elidegeníthetetlen része a szovjet festők és szobrászok nagy egységes családjának — alkotó munkáját.

Gyümölcsözően tevékenykednek a terület szobrászai is. A legnevezetesebb köztük Szvida Vaszil, az USZSZK érdemes művésze, aki túlnyomórészt fafaragással dolgozik, alkotó módon fejlesztve a népművészet hagyományait. A fafaragó mindig aktívan válaszol a kor időszerű témáira, benne él égető problémáinak forgatagában. Ezt kompozícióinak elnevezései is bizonyítják: „A Szovjet Hadsereg fogadása” és az „Újraegyesülés” (1948), „Kárpátontúli erdőmunkások aláírják a Stockholmi Felhívást” (1951). Szvida Vaszil a munka, az életmód pillanataival, történelmi tematikával foglalkozik több alkotásában („Évszakok”, „Hucul fiú”, „Hucul lány”, „Iskolába”, Uvivanec-tánc”, „Felkelő” stb. A szobrászművésznek a kárpátontúli parasztsággal fenntartott szoros kapcsolatáról tanúskodnak újabb alkotásai: a „Csók”, „Arkantánc”, „Ábrándozók”. Szvida Vaszil az utóbbi időben több vallásellenes témájú kompozícióval jelentkezett: „Isten szeme előtt”, „Gyónás” stb.

Fontos témákkal foglalkozik műveiben Harapko I. szobrász is („Testvérek találkozója”, 1952, „Keramikus lány”, 1955, „Borjúgondozónő”, 1957 stb.) Nemrég fejezte be az „Erdőmunkások” c. kompozícióját, amelyben a Kárpátok erdői gazdájának gazdag arculatát mutatja be.

Az 1961. évi köztársasági kiállításon sikeresen szerepeltek alkotásaikkal a fiatal uzshorodi szobrászok: — Popovics M. Lozovij K. és Koptyev A. A kortársunkkal, a pozitív hőssel kapcsolatos témák foglalkoztatják a fiatalokat és e pozitív hősök belső értékeinek megörökítésére törekednek.

Az új házak, a középületek szép, ízléses díszítésében tűnik ki a fiatal és tehetséges monumentaüsta festőművészek serege, köztük Medveckij M., Sepa A., Balia P. ifj. Boksay J.

A Kárpátontúion sok népművész tevékenykedik. A legkiválóbbakat felvették a képzőművész-szövetség tagjainak sorába. Itt említjük meg Barna I., Asztalos V., Here N„ Tulajdan M. fafaragókat, Halász M„ Csernickij F„ Gazdik V., Lemko M., Vizácskanics H. keramikusokat, akik fáradhatatlan alkotó segítséget kapnak az idősebb festőművészektől, .állandóan részt vesznek a tárlatokon.

A kárpátontúli művészek családjában az egyenlők közt egyenlőkként dolgoznak a magyar nemzetiségű művészek. A területen jól ismerik a berehovói Garanyi József alkotásait, aki egyéni kiállításával szerepelt már Uzshorodon. Ugyancsak Berehovón dolgozik Horvát Anna népművész, akinek a kiskerámiáit finom ízlés a műkedvelő művész alkotó fantáziájának gazdagsága jellemzi.

A kárpátontúl képzőművészek most tevékenyen készül nek Sevcsenko T. H„ az ukrán nép nagy költője születésének 150 évfordulója (1964) tiszteletére megnyitó kiállításra, valamint a szovjethatalom 50. évfordulója (1967) alkalmából rendezendő köztársasági kiállításra. A képzőművészeket kimeríthetetlen erő és törekvés hatja át, készek egész tehetségükkel a szeretett népet szolgálni, a népnek a kommunizmus nevében véghezvitt tetteit korunk világűrt ostromló gabonát termesztő, acélt öntő, a természetet az emberiség ja vára, napsugaras jövője érdekében alakító hőséhez méltó alkotásokkal dicsőíteni.

Skrobtaee J.

Korszerű művelődés —

korszerű gondolkodás

Gondolatok egy tanácskozás után

Néhány nappal ezelőtt az időszerű népművelési tennivalókról tanácskoztak a megye vezetői és népművelési munkásai. A legégetőbb problémákról esett szó, olyan témákról, amelyeket nem lehet elintézni és lezárni egy tanácskozáson. Ellenkezőleg, sokáig szükséges keresni, kutatni a kivitelezés módját, eszközeit.

Miről van tulajdonképpen szó. Egy mondatban így hangzana: a korszerű művelődés megteremtéséről. Ez pedig közismerten összetett probléma, s különösen így jelentkezik megyénkben, ahol a népművelés másfél, lassan két évtizeddel ezelőtt egészen lentről indulhatott el. Az ember tudatának, gondolkozásának megváltoztatása várt a népművelési munkásokra. S ezt ma sem mondjuk múlt időben.

Tanulni, tanítani, — ez a szópár gyakran ismétlődött a megbeszélésen. S ez a tanulás ma már nem olyan gondokat hordoz zömében, mint jó néhány évvel ezelőtt, amikor alig volt jelentkező az esti és levelező iskolák tagozataira. Ma már nem a tanulás iránti közöny, hanem a tanulási láz, az amely komoly gondokat okoz az oktatás dolgozóinak. 12 ezer felnőtt tanul megyénkben esti és levelező tagozaton, általános és középiskolákban. Hogyan lehetséges korszerű körülmények között, a felnőttoktatás haladó pedagógai módszereivel megtanítani a munka után az iskolapadokba be ülő dolgozókat szakmai és általános műveltségre?

Nem vagyunk és nem is lehetünk intézményesen bérén dezkedve a jelenlegi tanulási igény teljes kielégítésére. Szűkösek a tantermek, hiányosak a felnőttoktatás módszerei, túlterheltek a tanárok, tanítók. Tehát csökkenteni kellene a tanulók létszámát? Ez az út nem járható, hisz közis mert, mégjobban növelni akar juk a megyében a rendszeres iskolai oktatásban részvevők számát. De ezzel együtt nem szabad megfeledkezi a jel tételek javításáról sem, követke zésképpen, amint erről szó esett, azon kell gondolkozni, hogyan lehetne egy külön iskolát létrehozni a megyeszékhelyen a felnőttoktatás céljára.

Hogy mennyi fáradozással jár a munka melletti tanulás, az tudja leginkább, aki évek óta végzi. Mégis egyes gazdasági vezetők nem tulajdonítanak elég figyelmet és megértést a tanulók igényei, a tanulásuk segítése iránt. Vonatkozik ez egyes tsz-ekre is. Nagyon időszerű lenne, ha a tsz-ekben maga a vezetőség törődne azzal, hogy a jelnőtt tanulók gondozása megoldott legyen, akár olyan alapon is, hogy a tsz megállapodik pedagógusokkal a rendszeres segítésről, és nem sajnálja azt a kevés, de gyümölcsöző anyagi áldozatot sem, amely ezzel jár. Ugyanide tartozik az is, hogy

legfőbb ideje keresni és főleg megtalálni a módját a magasabb képzettséget szerzett falusi dolgozók indokolt magasabb díjazásának is.

Nem kevés ember mondja azt; minek tanuljak, mennyivel lesz több a keresetem. És amennyire kívánkozik ez ilyen megjegyzésekhez a józan és nem kioktató vagy elmarasztaló szó, legalább annyira kivé natos gondolkozni azon is, hogyan kellene érdekeltebbé tenni a dolgozókat a tanulásban.

Sajnos a felnőtt tanulók 35 40 százaléka tsz-paraszt, a többség alkalmazott, irodai dolgozó, vasutas. Különösen áll ez a kihelyezett mezőgazdasági technikumi osztályokra. S az úgynevezett „lemorzsolódás" is komoly gondot okozó probléma: ugyanis ez az arány 30 százalékos.- Ebben nemcsak a kissé elavult felnőttoktatási módszerek, a tananyag elsajátítási nehézségei játszanak közre, hanem többek között az is, hogy nem mindig azokat ösztönzik továbbtanulásra, akik kedvet és kitartást éreznek magukban, hanem egyes helyeken arra törekednek, hogy „ki legyen a létszám”.

Napirenden volt a népművelési tanácskozáson egy másik izgató probléma is, mégpedig a rendszeresen művelődök körének szélesítése. Ez is viszszatérő téma, és még az is lesz egy darabig. Mi is a helyzet azzal a bizonyos 20—25 százalékkal?

Bár mint sok mindent, ezt sem lehet kifejezni százalékokkal, de annyi tény; a megyében átlagosan az összdolgozók legfeljebb egynegyede látogatja rendszeresen a kulturális rendezvényeket, ök a rendszeresen művelődök. Persze ez a megállapítás csalóka, mert vajon a rádió, a televízió, az újság és egyéb „házhoz” szállított kulturális eszköz nem műveli-e az embereket? De még mindig szűk az a kör, amely ott található a moziban, színházi előadáson, olvasótermekben, vagyis amely sokoldalúan képzi magát.

Mit lehetne ezért tenni? Mi segítene?

A korszerű művelődés alap vető feltétele a korszerű mű velődési otthon és az abbai folyó ugyancsak korszerű, vál tozatos tartalmú munka. Mi Igenek a megye kultúrottho nai? Jók, vagy kevésbé jók' Egyértelmű igennel, vagy nem mel nem válaszolhatunk. Any nyi tény, a megyében 197 kul túrotthon van, melyeknél 22! Ismeretterjesztő, 1088 művé szetl csoport dolgozik, s egy éi alatt 4500 klubfoglalkozásoi 178 ezer dolgozó vett részt Ennyit mondanak hát a szá mok, röviden. De az igazság hoz hozzátartozik, hogy kultúr otthonaink elég szűkösek, pél dául mindössze 15-nek vai nyolcnál több helyisége, sol helyen egyetlen teremből áll í művelődési otthon. Ám nen is mindig ez a fő baj. Jó né hány kultúrotthont nem használnak ki' kellően, nem népe sítik be művelődő emberekkel. Egyes helyeken pedig pókhálós, poros és barátságtalar terem fogadja a betérni szándékozókat. Nem. elég otthonosak, vonzóak a kultúrotthonaink, holott néhány ügyes ké zimunkával, festménnyel függönnyel a KISZ és a nőtanác: lányai, asszonyai sokat változtathatnának a helyzeten.

Két izig-vérig mai ■ kulturális gondot bogozgattunk csupán. Nemcsak ennyi van, ej kiviláglott a megbeszélésen is A mai ember kulturális igé nyelnek kielégítése, akár a társadalmi ünnepségeket, akár * szocialista brigádok művelődését, vagy a megye ezer tanyájának kulturális életét említsük még sokat, többet kívánó népművelés munkásaitól, mint eddig. Mindennap többet. És ezt csak úgy lehetséges teljesíteni, ha kialakul minden munkaterületen az egységes szemléletmód, a kultúra megbecsülésének jegyei egyre érezhetőbbek lesznek, s még egy, ha nemcsak a pedagógusok, hanem a jalu minden értelmiségi dolgozója becsületesen kiveszi részét a népművelési munkákból. Még akkor is, ha az nem jár külön honoráriummal.

Páll Géza

Ui filmek:

üresjJra t

Egy teherautó halad a jeges sztyeppén, a Léna menti fakitermelő erdőgazdaságból a távoli vasútállomás felé. A kihalt síkság közepén azonban elromlik a kocsi, és két utasa megreked a rettenetes hidegben, a segítség leghalványabb reménye nélkül.

A film szépen és hitelesen mutatja be, mennyire megváltoztatja az emberek életét, kapcsolataikat egy látszatra nem nagy fantáziát követelő visszaélés, amelyet a moszkvai újságíró véletlenül jeljedez. Az Arina, a bérelszámoló lány sze-Füvek példája

Buda Ferenc verseskötetéröl

Akik naponta felkelnek, naponta elindulnak, naponta megteszik dolgukat, azokhoz íródtak ezek a versek. A táncot hajló, vas-szelidségü, ál mukban is munkálkodó füvek példáját mutatja föl ez a munkásarcú, munkástenyerű fiatalember, aki az élet legmélyéről indult, hogy elérjen a csillagragyogású tiszta szavakhoz.

Juhász Ferenc, Nagy László óta nem indult költő olyan nagyigéretű útra, mint Buda Ferenc. Ezt mondják róla a kritikusok, irodalomtörténészek. Nagyon szép versek — mondom én. S a felfedezés olyan örömével olvasom meg újra verseit, amelyekben tanúságot tesz arról, hogy úgy ismeri ezt a világot, akár a tenyerét.

Csodálkoztam és örvendtem a versek olvastán. Mert micsoda izgalmas szavakat tud ez a költő mondani a magány és a hit birkózásáról, az emberről, a tájról, a szélről, mindenről! Képei pontosak és érvényesek, gondolatai — gondjai felnőtt felelősségről vallanak.

Igen, mert Buda mindent és mindenkit ismer, hiszen vele együtt nőttek ki a nyomor penészes, nedves pincéiből társadalmunk gondjai és emberei — rokona, ismerőse mindenkinek. És ez a rokonság ad szájába olyan szavakat, amelyek ismerősen csengenek fülünkben és szívünkben.

így szál a szélről;

„...fut mintha tizenkét vak lovat hajtana.

Ötszáz piros öklét rázza az almafa”.

a pénzről:

„...fakó filléreim csiripelve szétröppennek a tenyeremből”.

És szeretném idézni valamennyi versét — hiszen mind arról tanúskodnak, hogy költőjük fölismerte: csak szigorú erkölcsi, eszmei és művészi fegyelemmel szabad alkotni, élni a mi világunkban.

Itatkó József

relmét. A lány kínlódik megvetés és leküzdhetetlen érzései között. A leleplezéstől rettegő műszaki vezető, Akim először demagóg érvekkel próbál Szirotkinra hatni: ha megírja az újságban a visszaélést, a fiatalok majd nem jönnek dolgozni áz erdőgazdaságba. Majd, amikor ezzel kudarcot vall, egészen a gyilkosság tervéig is eljut, hogy megakadályozza a csalás kitudódását. Ebben látjuk leginkább a mű kérlelhetetlen becsületességét: nem fél teljesen feltárni egy bűntett valamennyi lehetséges követ■kezményét, még ha az emberi jellem legsötétebb tájait is fel kell térképeznie. Leginkább sikerült Hromov jellemének kettősségét érzékeltetni, amiben nagy érdeme van Georgij Jumatov kitűnő, markáns alakításának. Először kissé nagyképű, dicsekvő fiatalembernek látjuk, akinek nem újság, hogy interjút ad, de éppen túlzottan magabiztossága árulkodik arról, hogy nincs kibékülve önmagával. Világosan érezzük, hogy amikor végre úgy dönt! hogy szakit a csalással és a hazugsággal, Hromov nem megjavult bűnös, hanem olyan ember, aki ráébredt, hogy képtelen a becstelen életre.

Ez a film a becsületről szól, de nem külsőséges, kongó frázisokkal, szép példabeszédekben, hanem az emberi drámák belső logikájához híven. Minden végtelenül egyszerű, Marandzsjan képei nyugodtak, zord tónusúak, A komor szibériai természet hatalmas és jelentőségteljes háttere a történetnek.

A film magyarra szinkronizálva kerül megyénkben bemutatásra. A magyar szövet) írója Kálmán Éva, szinkron rendező dr. Márkus Éva, a három főszereplő hangját Aval István, Mécs Károly és Szemei Mari szólaltatja meg.