Kelet-Magyarország, 1963. november (20. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-03 / 258. szám

Ötvenéves lenne,.. Ama kevesek közé tarto­zik, akiknek sok részletet tudunk az életéről. Az ille­gális kommunista mozgalom más kiemelkedő vezetőiről, többnyire életük egy-egy fon­tos mozzanatát ismerteti a történetírás, mert életkörül­ményeikből adódott, hogy iz­galmakban bővelkedő ese­ménydús hétköznapjaikat közvetlen környezetük sem ismerte. Az illegalitás szigorú előírásai megkövetelték a leg­körültekintőbb titoktartást. Ságvári Endre életében — elsősorban természetesen azért, mert mozgalmi tevé­kenységének leggazdagabb korszaka a harmincas évek második felében és a negy­venes évek elején volt — a szigorúan konspirativ munka és a tömegek közötti nyílt fellépés összefonódott elvá­laszthatatlan volt. Ezekben az években már ilyen mód­szert igyekeztek a kommu­nisták megvalósítani: Ságvári Endrének ez példásan sike­rült. 1 ; ! < Hivatásos pártmunkás volt, fiatal jogász, a székesfőváros tisztviselője, egyidejűleg ille­gális, harcra mozgósító lapok szerkesztője, az ifjúság forra­dalmi akcióinak szervezője, a párt kiemelkedően képzett, fáradhatatlan harcosa. Ma 50 éve, 1913. novem­­ben 4-én született. Életéről sokan írtak, sokan ismerték és szerették. Fennmaradt írá­saiból, szeretet és felelősség­érzet árad: szívének minden dobbanása a magyar fiataloké volt. A legkisebbek nevelésé­vel is törődött, azt akarta, hogy nagyszerű emberek le­gyenek, meséket írt nekik — igaz meséket — a jó és a rossz, az igazság és a hamis­ság harcáról, hogy megértsék, mit kell majd tenniük ha felnőnek, a becsület, az em­berség győzelméért. Az elnyomás utolsó évtize­dének története Ságvári End­re sok bátor tettét tartja szá­mon. Az ő nevéhez fűződik, 1937. őszének egyik emléke­zetes fegyverténye, a buda­pesti ifjúmunkások támadá­sa a „pléhkrisztus” néven emlegetett Mátyás téri ven­déglő ellen, ahol nyilasgyűlés volt, majd a Tompa utcai nyüasház ellen. Alig álcád régi kommunis­ta, mozgalmi múltú idős munkás Budapesten, aki azokban az években itt vagy ott né találkozott volna Ság­­várival, vagy legalább köz­vetve ne ismerte volna. Meg­fordult az építőipari munká­sok között, a vasasoknál, mint az országos ifjúságii bi­zottság egyik vezetője, ott­honos volt a szociáldemokra­ta párt központjában és a kerületi párthelyiségekben. Éjszakánként munkáslaká­sokban tanulócsoportok előtt ismertette az antifasiszta haladó erők összefogásának értelmét, célját, tájékoztatót adott a nemzetközi esemé­nyekről, felkészítette az elv­társakat helytállásra, az el­következendő végső leszá­molásra. Gyakran megfordult vidéki városokban is, Szege­den, Győrött, Miskolcon, Pé­csett, Kecskeméten, vannak mindenütt, akik emlékeznek rá. A rendőrség régen ismerte, tudta, hogy — jóllehet a szo­ciáldemokrata pártban viselt tisztséget — a kommunista párt munkása. Többször le­tartóztatták, de rendkívül magabiztos volt, okos és lele­ményes, nehezen tudtak bar­mit is rábizonyítani. Egy al­kalommal a Tompa utcai csa­ta után nyolc hónapi börtön­büntetésre ítélték. Zárkájában jegyzeteket írt egy kockás füzetbe. „A bátorság — je­gyezte fel a többi között — akaraterő és szokás kérdése. Nem szabad megijedni a iáj­­dalmaktól, ha valamit el akar érni az ember. Saját maga­dat is nevelned kell, hogy biztosabban állj a lábadon.” Saját magát is nevelte, s mindenkit akit erre érdemes­nek tartott. A fiúk és lányok a vasárnapi túrákon körül­vették, valamennyien az ő közelében akartak lenni. Mű­velt volt, okos, kedves és közvetlen, bátor. Fennmaradt a híre az egyik kültelki fe­negyerekkel történt kaland­jának. A hajdani Mária-Valé­­ria telepről, a Gyáli úti vas­utas házakból és az Üllői út­ról a Ludovikakertbe jártak esténként a fiatalok. Voltak akik kártyáztak, vagy sak­koztak, mások vagánykodás­sal szórakoztak. Az utóbbiak közé tartozott az a nagy ere­jű fiú, aki rendszerint az izmaival kérkedett, s fenn­hangon hirdette, hogy bárkit percek alatt két vállra fektet. Sok bámulója volt, tisztessé­ges munkásgyerekek egész csapata követte. Ságvári egy alkalommal felfigyelt rájuk, s elhatározta, kiemeli őket a tétlenkedésből, felkelti ér­deklődésüket sorsuk iránt, megkísérli tartalmat adni az életüknek. Egy este zakóját a padra tette és elfogadta a nagyhangú bajvívó kihívá­sát. Percek alatt kát vállra fektette. Megtört a varázs: a fiúk nagy csoportja Ságvári hívévé szegődött, a követke­ző vasárnapokon a kommu­nista fiatalokkal együtt men­tek ki túrára a Budai he­gyekbe. Nemcsak életével, halálá­val is példát adott kortársai­nak. Már két-három éve ille­galitásban élt, amikor 1944. júliusában egy Múzeum kerti találkozóján nyomába sze­gődtek a magyar Gestapo em­berei. Délután egy budai cukrászda kertjében, ahol egy másik találkozója volt, fegyverrel rohantak rá, hogy kézre kerítsék. Nagy fogásnak ígérkezett: Ságvári és a párt többi funkcionáriusa a ma­gyar frontot szervezték, min­den náci ellenes, becsületes, hazafias erő összefogására tö­rekedtek. A rendőrség sokat remélt Ságvári letartóztatásá­tól, abban reménykedtek, hogy kínzással neveket, ada­tokat tudnak kicsikarni tőié. De tervük meghiúsult. Ság­­vóri, aki a Központi Bizott­ság határozatának megfele­lően ekkor már azon az ál­lásponton volt, hogy a hitle­rista megszállókkal és hazai cinkosokkal fegyveresen kell szembefordulni, nem adta meg magát a túlerőnek, pisz­tolyt rántott és tűzharcban esett el. „Ságvári Endre úgy halt meg — adta hírül a párt gyászjelentése — ahogy ólt: harc közben. Utat mutatott életével — példát mutatott most halálával. Fegyverrel kell szembeszáll nunk a bér­gyilkos söpredékkel, amely a terror és népcsalás minden eszközével taszítja a sírba nemzetünket.” Ságvári élete és halála a magyar nép szabadsághősév# avatta. Születésének ötvene­dik évfordulóján, felszabadul» népünk tisztelettel és megbe­csüléssel emlékezik rá. Jubileumi bélyegkiállítás Nyíregyházán (Tudósitónktól) November 9—10-én rendezi a Nyíregyházi Bélyeggyűjtő Kör szokásos őszi bélyegkiál­­litását, melyen a gyűjtők gyűj­teményeik legszebb és legér­tékesebb példányait mutatják be. Az idei kiállítás időrendi sorrendben a tizedik lesz a helyi kör életében. A kiállí­tás színhelyén — TIT előadó­terme. Zrínyi Hona u. 13. — az előző évekhez hasonlóan most is alkalmi postahivatal fog működni, mely postahiva­tal emlékbélyegzőt is fog hasz­nálni, és árusítani fogja az idei bélyegnap alkalmából megjelent bélyegsort', valamint egyéb magyar újdonságokat. Megyeszerte igen nagy az érdeklődés a kiállítás iránt annál is inkább, mivel nagyon sok községben és még több is­kolában az idén alakult meg a bélyegszakkör. Megyénkben jelenleg 11 felnőtt bélyeggyűj­tőkör és 15 ifjúsági szakkör működik, és több járási szék­helyen, valamint városunk minden nagyobb üzemében jelenleg folyik a szervező munka önálló felnőtt bélyeg­­gyűjtő .körök, alakítására. A célkitűzések között szerepel az a szervezői feladat is, hogy még ebben az évben a megye minden nagyobb községében és minden nagyobb helyi is­kolában megalakuljon az ifjú­sági szakkör is, amely érté­kes segítséget nyújtana a ta­nároknak a szemléltető okta­tás, a diákoknak pedig a ta­nulás megkönnyítésére. BŐVÜL A TEJTERMÉK VÁLASZTÉKA Nem lesz rajból hiány — Szebb és igényesebb csomagolás Csak fertőzőmentes tejet hoznak forgalomba A közelmúltban megrende­zett. városi tanács vb ülésen a Nyíregyházi Tejipari Vál­lalat vezetői úgy nyilatkoz­tak, hogy a vállalat az idei tél folyamán minden szükség­letet kielégít, tej, tejterméket bő választékban bocsát a lakosság rendelke­zésére. Milyen intézkedéseket léptettek életbe, hogyan kí­vánják áthidalni az esetleges problémákat? Erről kérdeztük dr. Bartha Lajost, az üzem főmérnökét. — Az elmúlt évben sok brobléma mutatkozott a la­kosság tejellátásánál. E írnek oka elsősorban az volt, hogy a tél okozta közlekedési nehézségek gátolták a be­szállítást, nem idejében ér­kezett be a tej, s nem a kellő mennyiségben. Azonkívül sok panasz érke­zett azért, mert igen kicsi volt a választék. A kivitele­zéssel is sok panaszra ad­tunk okot. A csomagolás nem volt ízléses, higiénikus. Most a tanácsülés után elsősorban a kivitelezésben próbálunk újat adni. Eddig a juhtúrót hordókban szállítottuk, s ab­ból kézzel, lapáttal szedték ki azt a mennyiséget, melyet a különböző élelmiszerboltok. igényeltek. Most a nyomda­ipartól kaptunk segítséget, dobozokat gyártanak részünk­re. Ilyen 5 kilogrammos do­bozokban kapják majd meg az árut az üzletek. Az önkiszolgáló boltoknak pedig ízléses, higiénikus, légmentesen zárt celofán tasakokban adunk 10, il­letve 20 dekás juhtúró csomagokat. Félkilós adagokban gyárt­juk a túrót is, mely sántán Ízlésesen, higiénikusan van csomagolva. A sajt gyártása tekintetében kísérleteket kez­dünk a jövő héten, annak be­vonásában is szeretnénk úját hozni. Jelentősen növeljük a vá­lasztékot is. Száraz helyett, félzsíros túrót kozunk for­galomba, mely igen kedvelt. Népszerűségét mi sem bizo­nyítja jobban, mint az, hogy a tavalyi két mázsával szem­ben most napi hat-hétmázsa fogy el. Sokféle ízesített, nemes tú­rót, körözötteket hozunk forgalomba, növeljük a vi­taminsajtok választékát, s azokat műanyag bevonat­tal kívánjuk forgalomba hozni. Megnőtt Szabolcs vajigénye az elmúlt időkben azért volt sokszor hiánycikk. Sajnos félautomatákkal dolgozunk, s a megye igényeit nem tudjuk kielégíteni saját termiélkünfc­­bőL De hogy hiány ne mutatkoz­zon, szerződést kötöttünk a debreceni társvállala­­tunkkhl vajszállításra. így bármikor kellő vajmeny­­nyiség áll a fogyasztók ren­delkezésére. Űj sajtüzem kezdi meg működését Mátészalkán. Itt napi hat-hétezer liter tejből fognak majd Óvári sajtot ké­szíteni. Hogy a trappista sajt iránti keresletet kielégíthes­sük, Gacsályban hétezer liter helyett napi kilencezer liter tejből készítenek majd saj­tot. Hogy vállalatunk maximá­lisan eleget tehessen a köz­egészségügyi követelmények­nek, ezentúl csak tbc-mentes tejet hozunk forgalomba. Már az átvevőhelyeken is különválasztjuk a fertő­zött tejet. A fertőzőmen­tes tej felvásárlási árát 30 fillérrel magasabbra emeljük. Szeretnénk átállni a palac­kozott tej gyártására is. Ezt még most nem kezdhetjük meg, mivel a technikai felté­teled még nincsenek biztosít­va. Hogy a szállítás zavartalan legyen, új gépkocsival növel­tük autóparkunkat. Tehát a feltételek biztosítva vannak, s ha a kereskedelmi vállala­tok, üzletek idejében lead­ják megrendelésüket, nem fog probléma mutatkozni a tej és tejtermékek ellátásánál — fejezte be nyilatkozatát Bartha Lajos. Román A Filharmónia első bérleti November 1-óm hangzott el az Országos Filharmónia első bérleti hangversenyének műsora a színházban. Henrik Czyz lengyel karmester sze­mélyében egy nagy tudású, kitűnő muzsikust ismertünk meg. Nemcsak a közönséget ragadta magával, de a sok kar­mestert látott debreceni filharmonikus zenekar minden egyes tagját is. Ennek tud­ható be a zenekar nagyszerű, élményt nyújtó játéka. A mű­vek frazeálása, dinamikai ár-? nyalása még kevésbé képzett hangversenye hallgatóság részére is érthető­vé és élvezetessé tette a nem kimondottan népszerű művek hallgatását. Dávid: brácsa­versenyéit Lukács Pál adta elő. Az 1951-ben írt brácsa­verseny minden költői szép­ségét kihozta a kiváló művész nagyszerű játéka. A második tétel ábrándos szépségű dal­lama és a harmadik tétel sod­ró lendületű virtuóz rondója egyaránt teljés szépségében szólalt meg Lukács Pál hang­szerén. V. S. Hogyan lett az elnökből gulyás Állattenyésztők között Tiszavasváriban Mindkettőjüket meglepte a kérdés. Gonda Lajos az agro­­nómustól, Horváth Sándortól várta a választ, de az csak mo­solygott. Nehéz lenne eldönteni két» tőjük közül melyikük szereti jobban az állatokat. — Mégis amikor arról dön­töttünk, hogy ki kell selejtez­ni a lovakat, azt mondta sorol­ják csak be az enyémet is, men­jen az elnöké is, ne mondják, hogy kivétel van — magyaráz­za Gonda. „Keressen másik embert elnök eivtárs“ Nehéz volt a kezdet a tisza­­vasvári Béke Tsz-ben is. Le­mondani a régiről, s új életet kezdeni. — Addig még csak szívesen voltak az emberek az állatok körül, míg a „magukét” gon­dozták, hajtották. De bezzeg aztán amikor a gyengébb jó­szágok selejtezésre kerültek, némelyiknek könnyes lett a szeme — emlékezik az elnök. — Kovács Lajos mikor meg­tudta, hogy a két lovát kiselej­teztük, két napig tájára sem nézett a szövetkezetnek. így az­tán nem csoda, hogy heten­ként váltották egymást az em­berek az állattenyésztésben. — Sor került még az elnök­re is — szól közbe Horváth. — Hát bizony — így Gonda. — Soha nem felejtem el, egyik este nagy méreggel állított be hozzám N. Lajos. Keressen má­sik embert az elnök elvtárs, mert én reggel már nem haj­tom ki a gulyát — mondta. — Összevesztünk. Járta a kutya­isten is meg a szép szó is, de nem ért semmit. így lett másnap az elnökből gulyás. Akadt aki nevette, más meg a fejét csóválta. I Szegfű esete — Most már csak mosoly­gom az egészet. Elmúlt — mondja — s, hogy mégis sike­rült olyan állattenyésztést ki­alakítani mint a mostani, ezek­nek az embereknek köszönhet­jük. Munka közben megváltoz­tak, formálódtak ők is. Tiszavasváriban a volt vá­roskertben van a Béke Tsz ál­lattenyésztési központja. Híre van járásszerte. Ide járnak ta­pasztalatszerzésig más tsz-ek állattenyésztői, összesen tizen­négyen dolgoznak itt, vala­hány olyan ember, akinek szív­ügyé az állattenyésztés. — Olyan emberek gondos­kodnak itt á rendről, s a fia­talok neveléséről mint az öreg Pethe Gábor bácsi. Igaz, hogy már a hetvenet tapossa, de még mindig kiváló fejőgulyás — dicséri az elnök. — Van egy kedves tehene, a Szekfű. Na­ponta 14 liter tejet ad. EUés közben beteg lett. Az öreg éjt nappallá tett mellette. Több mint tíz órán át kínlódott sze­gény jószág. Gábor bácsi or­vosi segítség nélkül vezette le az eilest. Igaz a kis borjút nem tudta megmenteni, de a Szeg­fűt igen! Pedig nem sok híja volt, hogy kimúljon az is. A jószág négy napig nem tudott lábra állni. Már mindenki le­mondott róla, csak Pe’the Gá­bor nem. Vizes ruhával boro­gatta, a hasánál fogva felkötöt­te, hogy erősödjenek a lábai, s csodák csodája néhány nap múlva talpra állt. Nem volt boldogabb ember a tsz-ben Pethe Gábornál. S azóta már ellett is. Egymillió és 14 ember Egészséges borját hozott a vi­lágra — dicsekszik az.agronó­­mus. — No de nem egyedül Gábor bácsi ilyen ember — néz az elnökre. — Sápi Fe­renccel annak idején együtt dolgoztam gróf Dessewffynél. Mellette voltam kisbojtár. Már akkor is nagyon szerette a jószágot. S azon csodálkozom azóta is, hogyan tudja megje­gyezni s megkülönböztetni az anyakocákat egymástól. Mert nekem mind egyforma. De ő erősködik, még azt is tudja, hogy a 150 anyakoca közül me­lyik keccben fialt az egyik és a másik. Ha a kocák fialnak, Sápi Fe­rencet csak a városkertben le­het meglelni. Faggyas István­nal, a másik gondozóval legu­tóbb is nyolc nap alatt fiaztat­­tak le. Az átlag 9 volt, s a kis­malacok a leválasztósi koruk­ban 14—15 kilót nyomtak át­lagosan. — Az állattenyésztésben dol­gozó 14 emberünk ebben az év­ben több mint 1 millió forint jövedelmet biztosít. Legalább 200 000 forinttal többet, mint amennyire számítottunk. De az is igaz, hogy szépen is keres­nek. És ezt nem sajnáljuk. Mert rangra emelték az ál­lattenyésztést. Farkas Kálmán Nem számokat* teli ekei! Kevés híján ezer közérdekű bejelentést tettek a tavaszi, vá­lasztásokat megelőző jelölő­­gyűléseken, a kisvárdai járás­ban. Nagyrészük út, villanybő­vítés, járdaépítés, áruellátás, szolgáltatás, közlekedés és egészségügyi, szociális intéz­ményekkel kapcsolatos. Nyu­godtan mondhatjuk: ez az ezer bejelentés ezreket érdekel, ez­reket érint. És ezrek várták, mi lesz a sorsa a javaslatuk­nak, bejelentésüknek. A járási tanács végrehajtó bizottsága már május hetedi­kén, vagyis szinte közvetlenül a választások után visszatért a bejelentések ügyére. Intéz­kedett a nyilvántartásról, s a községi tanácsok kötelességévé tette, hogy minden hónapban adjanak tájékoztatást a beje­lentések intézéséről. Nem elégedték meg ennyivel, s most hatagú bizottság vizs­gálta a járás szakigazgatási szerveinél, a községekben ezt a munkát. Lényeges javulást tapasztaltak a határozat meg­­jenése óta. Rendszeressé vált a bejelentők tájékoztatása még akkor is, ha nem teljesíthetik a kérést,, vagy valamilyen ok­ból megkéstek az ügyintézés határidejével. De az október 17-i vb. ülés megállapította, hogy az előre­haladás ennek ellenére sem ki­elégítő. „Nem vagyunk elége­dettek. Szükséges az ügyintézés további gyorsítása, különösen minőségi szempontból”. Helyesen értékelte a vb.' a helyzetet. A közérdekű beje­lentések száma — és ez örven­detes — rohamosan nő. Ugyan­akkor előfordul, hogy a járási tanács igazgatási osztályának írásbeli megkeresésére (amely augusztus 7-én érkezett oda) még ma sem kapott választ az ugyanabban az épületben szé­kelő mezőgazdasági osztálytól! Nem lehet ezek után csodálni, hogy a titkárság és az igazga­tási osztály kivételével a töb­bi szakigazgatási szerv vizs­gálata ki sem terjed a dolgo­zók bejelentéseinek intézésére. Tanulságos az a következte­tés is, hogy a lakosság és az újonnan megválasztott tanács­tagok nem ismerik az érvény­ben lévő tanácsi rendeleteket, mert a községi szervek vezetői elmulasztják a kötelező tájé­koztatást. A számos elmarasz­taló megállapítás kitért arra, hogy a községekben esetenként eléggé felszínesen tárgyalják a bejelentéseket, panaszokat* Akad ugyanis olyan probléma, ami nem, vagy csak később va­lósítható meg. Kényelmesség az oka, hogy ebbe a zsákba varrják be a megvalósítható bejelentéseket is. (Például az új iskola kérésénél: nem csu­pán emeletes iskola van a vi­lágon, vagy esetleg társadalmi munkát is igénybe lehet ven­ni az építkezésre.) A villany­hálózattal kapcsolatos pana­szoknál sem vizsgálják az olcsó és azonnal megvalósítható lám­pabővítés lehetőségét. Pedig, ha a közérdekű bejelentést megtevő dolgozót, vagy éppen tanácstagot e miatt leintik, az kihatással van az- illető ambí­ciójára, s cseppet sem egyezik a tanácsok céljaival, új mun­kastílusával. Talán közhely már, annyi­szor leírták és elmondták: a tanácsok vezetőinek elemez­niük kell a munkát. A legki­sebb községben is arra van szükség, ne a számok, a sta­tisztikai eredményekre való koncentrálás, hanem az embe­rekkel való jó kapcsolat eléré­se legyen a cél. Ez esetben a kisvárdai járás is túljutott volna már azon, hogy az ezer megvalósítható javaslatnak csak a felét sike­rült tettekbe önteni. ' Kopka János ^Magyarország 5 1963. november 3.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom